Többször találkozom vele, hogy egy ügyfél azért nem akar (igazából, belül, ez nem mindig triviális a felszínen) változtatni gyakorlatilag semmin (változzanak a többiek...), mert fél, hogy elveszíti magát...
Nem vagyunk azonosak a viselkedésünkkel... A viselkedésünket a szabad akaratunk (a mi saját szabad akaratunk) határozza meg, nem a dalai lámáé... ha én vagyok az, aki megváltoztatja a viselkedésemet, akkor én nem változom meg... én vagyok a változtató (aki lényegét tekintve nem változik) és a viselkedésem meg a változó... amit gyakorlatilag kényem-kedvem szerint meg tudok változtatni...
Persze, igaz, meglehet, hogy először a környezet rosszul, irritálódva fog reagálni... paradox módon esetleg még akkor is, ha egy kellemetlen viselkedést változtatok kellemesebbre... ez meg hogy lehet?! Úgy, hogy a környezet mindig alkalmazkodik, beáll egy kvázi egyensúlyra (már ha van elég pozitív tulajdonságom, ami nettó vonzóvá teszi a társaságomat...). A kellemetlen viselkedési elemekre már legalább számíthatott, és valahogy ellen tudott tartani, ki tudta parírozni...
Ha megváltoztatok valamit, a viselkedésemet, kénytelenek újra odafigyelni, kitalálni egy új adekvát viselkedési választ, amely megint az egyensúly felé viheti a rendszert... vigyázat, itt is lehet, hogy a környezet végül, némi próbálkozás után feladja és otthagyja a rendszert... a változtatásnak mindig van ilyen kockázata is... ezzel számolni hasznos...
De mi a fenéért változtassak bármit is?! Úgy vagyok jó, ahogy vagyok és kész!
Talán azért, mert azt veszem észre, hogy a korábban valamikor, valamilyen közegben hasznos viselkedésminta (senki nem hülye... minden viselkedésminta valamikor hasznos lehetett, azért alakítottuk ki...) egyszerűen az új, jelenlegi helyzetben nem működik, vagy legalábbis nem eléggé hatékony...
Legrosszabb esetben el is zavarnak a rendszerből (kirúgnak az állásomból, elválnak tőlem, otthagynak a francba, ilyenek...), vagy enyhébb esetben csak a hatékonyságom romlik (nem figyelnek rám, a respektem érzem, hogy csökken, nem számít, amit mondok, nem kérdeznek, hagynak magamban örlődni, stb.). Na ilyenek miatt szoktak az emberek leginkább változtatni akarni...
De van más indok is... van aki jól működik, de még jobban akar, van aki kitűz egy új, merészebb célt, amihez a jelenlegi működési mód nem elég...
A változás, változtatás, még ha megvan a szikra, a motiváció, akkor se könnyű cucc... a motiváció, a kezdet, „az egésznek a fele”... erről szól az önfejlesztő és a management irodalom 92%-a, itt nem erről akartam, csak arról, hogy: „Ember, te nem vagy egyenlő a viselkedéseddel!! Azt úgy változtatod, például hasznosabbra, vagy akár önfeladóra, ahogy Neked tetszik!”
Az van amúgy, hogy ha ráadásul még türelmetlen alkat is vagy, mindent akarsz, azonnal, akkor bekövetkezhet a legrosszabb: elbizonytalanodsz (mert a változásnak nem látod az azonnali gyümölcsét), elkezdesz kapkodni... és ekkor a környezeted feladja és csak megadóan figyel, hogy akkor most majd hogy...
A szabadság a szabad választásban van, hogy képes vagyok irányítani magam és nem ejt rabul a helyzet, és/vagy a saját előítéletem, "szűrőm", beidegzett "így szoktam csinálni"-m...