Csajtai Kornél barátom mesélte ezt a kitchen table-ben (lásd az előző bejegyzést), aki a Cognizant vezetője, meg a magyarországi megoldásközpontú coachok egyesületének elnöke.
Nyílt ajtó van nála mindig és a múltkor az egyik kollégája bement a szobájába, lecsüccsent a székére... Kornél kérdő tekintetére csak annyit mondott: „Csak bejöttem egy kicsit megnyugodni...” A főnökéhez...
Voltatok már így? Én nem... igaz, Kornél nem volt a főnököm... de még ahz is lehet, hogy Kornél nem az egyetlen ilyen főnök... akihez csak úgy be lehet menni relaxálni... Steve Jobs-szal állítólag egy liftbe nem volt szabad beszállni, mert ha a kérdésre, „Most mit csinálsz éppen?”, a válasz nem volt pont olyan pontos, fontos és lelkes, ahogy kellett, ki már nem is kellett szállni, mehetett visszafelé retourral... Ja...
Kornél – folytatta – elgondolkozott és reframelte a dolgot... ki is próbálta... amikor egyszer észlelte, hogy valamelyik egységben, asztalnál emelkedik a hangulat, feszülnek egymásnak, egyszerűen fogta magát és odament és leült közéjük... Ennyi... nem szólt semmit... és lassan kezdte realizálni, hogy mintha kezdtek volna kisimulni az idegek, kezdett volna újra a folyamat helyreállni... Oda tudta vinni és fel tudta nekik ajánlani a nyugalmát, a biztos tudatát annak, hogy „jók vagyunk, x-szer bizonyítottuk”, most ez valahogy nem klappol, de meg tudjuk csinálni... most is...:-)))
Nem tudom... meséli, messziről jött ember azt mond, amit akar... de ha ismernétek, Ti is elhittétek volna neki... olyan... be lehet menni hozzá egy kicsit relaxálni...:-)))
