Az Innermetrix világszerte ismert teszt, amit alapvetően (de egyáltalán nem csak) üzleti környezetben használnak. Az Innermetrix három profilt egyesít, egy viselkedési, egy motivációs és egy gondolkodási/észlelési profilt határoz meg és az pedig egészen különleges, ahogy ezeket kombináltan, egymásra feleselve, egymást szinergikusan erősítve lehet használni annak a 71 (!!) oldalnak a segítségével, amit az ember a teszt kb félórás kitöltése után kézhez kap (a 71 oldal a 3 modul eredményeinek együttes, úgynevezett hosszú verziójú magyarázata, van ilyen modulonként is és és van az egyesített eredményeknek is egy rövid verziója is).
Az eredmények azt mutatják meg,
- hogyan látnak minket mások (hogyan működünk, milyen látható, az érzékelhető viselkedésünk),
- egy 7 dimenziós motivációs-tényező térben milyen a mi sajátos motivációs profilunk, melyek azok a szenvedélyes erők, amelyek az ágyból való kiugrásra késztetnek minket reggelenként (vagy nem, ha nem azok szerint rendeztük be az életünket) és hogy
- hogyan gondolkozunk, az észlelési/gondolkozási/döntési sémáinkban milyen sajátos profilban rendeződnek el az empátiás, a praktikus és szisztematikus dimenziók szerint.
Mind a 3 alap profil-rendszernek nagyon érdekes a története és minden profil első csíráit megalkotók, majd azok konkrét kreátorai, majd későbbi fejlesztői jelentős személyiségek, akikről külön-külön is sok érdekeset lehet elmondani (pl. érdekességként Dr. William Marston, aki lefektette az Innermetrix által használt viselkedés-teszt alapjait, egyszerre kitalálója a hazugságvizsgáló gépnek és megalkotója a Wonder Woman képregény és filmhős figurájának...)
Az első profilt arról, hogy milyen a viselkedésünk, több más forrásból is el lehet érni, a neve DISC és az egyik legismertebb üzleti és személyes viselkedésteszt. Hozzáteszem, hogy a legegyszerűbb, lebutított formától (mondjuk egy könyv egy oldalán egy táblázatot kell kitölteni és a megoldó kulcs a másik oldalon található, máris kész az ingyenes teszt...) a legszofisztikáltabb számítógépes kitöltésű formájával lehet találkozni a piacon...
Ajánlott az óvatosság, különösen a levont következtetések tekintetében. Az Innermetrix standardje szerint a teljes 3 modul alap-visszajelzése min. 1,5 órás, amiből kb. 40 perc a DISC-ről szól és a visszajelzés szerves része a folyamatnak... Nem szabad csak úgy „ráönteni” az ügyfélre legrosszabb esetben az összes 71 oldalt, hogy ő csináljon vele azt, amit akar...
Mondok néhány alap értelmezési problémát a különböző forrású DISC profilok használatáról, amelyekkel a szakmában magam is találkoztam (nyugi, jön még a Hartman 3.1, de ez is érdekes lesz, ígérem...:-))).
Ezek azért veszélyesek, mint minden szakszerűtlen használat a deklarált módszerre. Gondoljunk csak arra, mekkora veszélyt, nehezen helreállítható kárt okoznak a pl. egyszer 60-130 órás coaching/tréning-képzésekről kiszabadult „kész” coachok/trénerek... Hány olyan ember lehet, aki egy-egy ilyen „kész” szakemberrel való találkozás után egy életre megútálja az adott megközelítést és átmegy az utca másik oldalára, ha ilyennel találkozik a jövőben...
Van ezek közül a téveszmék néhány kedvencem, az egyik: „túl egyszerű, ennél azért ez bonyolultabb...” – nos, ezt egy nagyon tapasztalt coach-trénertől hallottam, aki mondjuk 20 éve foglalkozik többek között az önismeretével. Ez kilóg a téveszmék közül kicsit, mert ebben azért van valami...
Ha egyedül a DISC-et csinálja csak meg valaki, és tényleg akkora puttonya van már önismeretből, mint akit említettem, akkor ez még igaz is lehet... Nos, igen, egyedül a DISC neki tényleg lehet hogy túl egyszerű, de
(a)rendszerint nem ő (a tapasztalt tréner/coach) van a másik oldalon... Tapasztalatom szerint a (jóval) kisebb önismerettel rendelkező ügyfeleknek ez egy nagyon jó kapaszkodó az önismereti útjuk elején, közepén,
(b)a DISC a komolyabb (pl. Innermetrix) profil-tesztrendszerekben nem egyedül van jelen, ott van (pl. az Innermetrixben) a másik két profil, ami a DISC-kel együtt egy nagyon árnyalt, és megfelelően komplex profilképet képes generálni (meggyőződésem, hogy még neki is...).
Másik kedvencem az, hogy „a piroshoz nem megyek, mert az nem fog meghallgatni...” – na, ez már az igazi marhaságokhoz tartozik... Ehhez hasznos tudni (annak számára, aki még nem találkozott a DISC-kel, és lehetnek ilyenek azért sokan...), hogy a „piros”(ráadásul a világban használt különböző erre specializált teszt-rendszerekben nem feltétlenül ugyanazt a színkódot használják) az Innermetrix (és még néhány teszt) DISC-modulja szerint a döntésképes, domináns dimenzió jele, azokra szokták azt mondani, hogy „piros”, akiknek ez a legerősebb dimenziója, akik viselkedésében a gyors határozott, dinamikus, részleteket inkább háttérbe szorító, a lényegre, az eredményekre koncentráló viselkedés-vektor a legerősebb. Arra, hogy a „piroshoz nem megyek...”, hogy miért is marhaság, több dolgot lehet érvényesen mondani, például, hogy
(a)senki nem CSAK piros, mindegyikünkre a DISC 4 dimenziójának valamilyen kombinációja a jellemző, és a többi dimenzió hatása egyikünknél sem elhanyagolható, még annál sem, akinek a 100-as skálán a D – döntésképes (piros) dimenziója mondjuk 99. Nincsen olyan, akinek a többi meg mind nulla. Nincs olyan, hogy valaki CSAK piros...
(b)(Jelzem, majdnem minden) tesztnek éppen az a lényege, hogy segítségével jelentősen jobb önismeretre teszünk szert (mellesleg az emberismeretünk is javul közvetetten, de nagyon határozottan, ahogy megértjük a dimenziók működését először a saját példánkon keresztül). Nincs jó, vagy rossz eredmény, a lényeg abban van, hogy a teszt megmutat tendenciákat, lehetséges konzekvenciákra hívja fel a figyelmünket... Például a DISC esetében a viselkedésünk vonatkozásában, ahogyan mások látnak minket.... Ezeket azután részben magyarázat alapjául lehet használni a jelenlegi működési zavarainkra, vagy szárnyalásunkra (attól függően, hogy az adott helyzeteink viselkedési igénye mennyire van harmóniában a saját működési profilunkkal), illetve segíthet a jövőbeni irányultságunk, mozgásunk, aktivitásunk, akár foglalkozásunk meghatározásában.
(c) A DISC teszt kb. 25 oldalas írásos interpretációjában (a 71 oldalas hosszú verzióban) a sokoldalú elemzések egyike éppen arra ad tanácsokat másoknak („Kommunikációs tanácsok másoknak”), hogy hogyan hasznos és nem hasznos a teszt kitöltőjével kommunikálni. Szóval, ha valaki ha nem is (csak) „piros”, de mondjuk a legerősebb viselkedési dimenziója a döntésképes, a D, a „piros”, akkor ennek jellegzetességeiből világosan kiderül, hogy milyen módon hasznos felé közelíteni, milyen kommunikációs stílus esetén hajlandó például vételre kapcsolni a készülékét. A tréningeken (lehet – az egyes tagok egyéni tesztjének felhasználásával - kis csoportok együttes működésének elemzésére is használni) azt is el érdemes elmondani, hogy hogyan kell egy erős I-nek, egy erős S-nek, vagy egy erős C-nek egy erős D-t megközelíteni a siker reményében.
(d)Tehát a teszt kitöltése, a rendszer megismerése pont az ellenkező eredménnyel járhat, mint amit a „piroshoz nem megyek...” kijelentés jelez, hiszen az erős „piros” akkor is piros, ha nem tudjuk ezt róla, mert soha ilyen tesztet nem töltött ki, amúgy se megyek szívesen hozzá, mert intuitíve tudom, hogy nehéz vele, míg ha mind a ketten kitöltjük a tesztet és az eredményt megosztjuk egymással, megbeszéljük (!!), egészen érdekes új lehetőségek nyílhatnak meg előttünk, a kapcsolatunk egy új minőséget kaphat...
A harmadik kedvencem az, hogy „a DISC annyira sikeres, hogy vannak nagy cégek, ahol a legerősebb színt akár a névjegyükre is ráteszik, vagy az ajtón a névtáblán is megjelenik...”. Na most, ennél nagyobb marhaságot (az eredmények felhasználását illetően) leginkább elképzelni se tudok. Előbb arról már volt szó, senki sem csak piros D (vagy sárga I (interaktív), vagy zöld S (stabil), vagy kék C (cautious, körültekintő)), hanem minden egyes emberre mindezeknek egy sajátos, csak rá jellemző kombinációja a jellemző... És ehhez teszi még hozzá a teljes Innermetrix teszt a motivációs drive-ok mátrixát, meg az észlelési/gondolkodási/döntési profilt. Ezt az egészet lekorlátozni az egyik profil egyik színére?! És még ha csak a viselkedést vesszük (a DISC profilt), abban is szegényes, félrevezető... hogyan lenne ugyanaz az a 3 ember, akinek jó magas ugyan a D-je (legyen mindegyiknek 80 felett), de az egyiknek a sárga I-je (interaktív) a második legerősebb dimenziója, a másiknak a zöld S (stabil), a harmadiknak pedig kék C (körültekintő)?! Miről beszélünk?!
(Utólagos megjegyzés, amikor újra olvastam és elgondolkoztam egy pillanatra, hogy a következő bekezdés hasznos-e, végül ez jutott eszembe: ez a bekezdés remekül illusztrálja, hogy az Innermetrix második, érték/motivációs modulja hogyan használható emberek közötti interakciók/különbségek jellemzésére...:-)))
Nem tudtam az előző bekezdést a DISC-ről kikerülni, pedig nem ezért kezdtem el a postot, hanem a Hartman 3.0 miatt.... de, tudjátok, az én legerősebb elméleti motivációm az elméleti (az igazság keresése, a tudás növelése mindenáron, az én saját „nyelvemen”: annak lankadatlan kutatása, hogy „hogyan működik a világ és azon belül az ember”), és ebbe bizony beletartozik ez a sok lábjegyzet, hogy mindenről eszembe jut valami, az hagyján, de ott, akkor ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy el is mondjam... Egyik nagy tiszteletű barátom (nagyon magas gazdasági motivációval, ami a hasznosságra fókuszál, minden amit tesz, legyen közvetlenül, belátható módon hasznos) szerint a tudásnak ez a szinte nyakló nélküli hajszolása – pláne könyvekből, ez neki végképp vörös posztó... – hát, sokszor tök felesleges...:-))) Én meg azt gondolom – ez a néhány évtizednyi tapasztalatom -, hogy az intuícióm által elém pakolt, esetleg az adott pillanatban nem beláthatóan közvetlenül hasznos cucc majdnem mindig valahol egyszer hasznos lett... Példa? A három idegen nyelvből kettőt tiszta passzióból, szerelemből kezdtem el tanulni, az angolt és a franciát... Mellesleg azután – jóval később - ez a nyelvtudásom járult hozzá a legjobban fizetett tevékenységeimhez (nota bene: nem hiszek benne, hogy csak haszonelvűen meg lehet igazán jól tanulni egy nyelvet, illetve az nagyon korlátozott típusú tudás lesz... – és még az is lehet, hogy nincs igazam...:-))).
Na tessék, megint egy lábjegyzet (na, és ezt se hagyom ki: az igazi jó kabarettistáknál (hogy mi az analógia? Rád bízom...) a mellékesen (lábjegyzetként) mondott poénok a legerősebbek, gondoljatok bele Hofiba....:-)))
Szóval a Hartman 3.1... Na, az Innermetrix komplex profil rendszerének számomra a harmadik modulja a legerősebb és egyúttal a legtitokzatosabb is, nekem ez jön be a legjobban, miközben a másik kettő is tök hasznos.
Analógia, vagy metafóra (de jó lenne tudni pontosan, mi a különbség... – most lusta vagyok megnézni...): Kanttól származik úgy tudom a gondolat, hogy a világot nem vagyunk képesek tértől és időtől elvonatkoztatva szemlélni, ez a két dimenzió belénk épült, nehezen is tudunk rájuk látni, mert belénk épült, amikor érzékelünk, ebben a két dimenzióban érzékelünk.
Ezzel analóg számomra a Dr. Robert S. Hartman által megfogalmazott (Husserl által először elnevezett) formális axiológia alapján működő harmadik Innermetrix profil-modul, az Attribute Index. Ebbe most itt – terjedelmi okok miatt - részleteiben nem tudok belemenni, meg még illik is egy kicsit többet foglalkoznom vele, tény, hogy ennek a profil-modulnak a filozófus, matematikus, jogász Hartman 1967-es „The structure of value” című műve az alapja és ma is egy egész intézet, a Hartman Intézet ápolja (http://www.hartmaninstitute.org ) , fejleszti ezt a – szó szerint – formális (matematizált, algoritmizált) érték-tudományt. Ez egy nagyon komoly alap...
Ami eszembe jutott, és ami most ezt az egész posztot generálta, az a már említett 3 észlelési dimenzió (empatikus, praktikus és szisztematikus gondolkodási) együttes működése. Az előbbi Kant-analógia úgy jött ide, hogy ez a 3 észlelési dimenzió ugyanúgy bennünk van, nehezen tudunk rálátni, nem tudunk másképpen érzékelni, nem tudjuk őket „kikapcsolni”, mint ahogy nem tudunk időn és téren kívül sem gondolkodni. Arról beszélgettünk a héten a CIC (Certified Innermetrix Consultant) tréningen, hogy ha különbözőek ezek a dimenziók intenzitásban a különböző személyeknél (márpedig különbözőek), hogyan érvényesül az, hogy mondjuk valakinek a praktikus gondolkodás a legerősebb észlelési dimenziója (a részleteket látja, az összehasonlítást más dolgokkal, az eredményt), az empatikus dimenziója a második legerősebb intenzitású (az egyedit látja, a különlegest, az emberi dimenziót) és legkisebb intenzitású (az észlelési „vakfolt”) a szisztematikus gondolkodás (a folyamatot, a fekete-fehért, a struktúrát észleli).
Nos, én azt gondoltam akkor, hogy a csatornák (a 3 észlelési csatorna) mind nyitva van mindig, de először a legerősebb intenzitású az, ami szolgálatba helyezi magát és a többi csak kullog utána, és lehet, hogy ha a harmadik (a potenciáis „vakfolt”) elég nagy különbséggel van lemaradva, akkor a harmadik „árnyékban is marad”. Egy másik vélemény szerint a vakfolt „kapcsol le először”...
Ezen azután sokat gondolkoztam, bár a „Hartman 3.1”-hoz egy még ott készült metafóra is hozzásegített. A háromlábú szék... Amelyiknek a lábai különböző hosszúak. És hogy jól lehessen rajta ülni, elkészítünk akkora két alátétet, hogy a másik két láb alá rakva vízszintes legyen az ülőke... (azaz, ha ismerjük az észlelési dimenzió profilunkat, egy kicsit képesek vagyunk korrigálni – corriger la fortune...:-)))
A szék analógiáról eszembe jutott a Dolby 5.1 beállítása (és innen a „3.1”). Installáláskor elhelyezed a hangszórókat és az elhelyezés szerint, amikor beülsz az ideális pontba, beállíthatod, hogy mennyivel, hány decibellel korrigáld le, vagy fel (+ vagy -) az egyes hangszórók hangteljesítményét... Hát erről jutott eszembe a Hartman 3.1. Van ez a három csatorna, az ember megismeri a saját profilját és akkor beállíthatja, hogy a különösen kritikus helyzetekben nagyobb figyelmet fordítson arra a két aspektusra (korrigálja néhány „decibellel”) – különös tekintettel a vakfoltra – ami neki nem egészen természetesen „jön”.
Még egy személyes tapasztalat egy speciális területen eszembe jutott, és mivel ez is az észlelési dimenziók megérzékítését segítheti, ide kívánkozik. Módom volt megfigyelni, hogy a zene (legyen most ez a speciális terület) érzékelésében milyen különbségek vannak (mindezt akkor még, amikor fogalmam se volt erről az egész axiológiai alapú érzékelési dimenzió business-ről). Nagyon közelről mégpedig, mert a feleségemről és rólam van szó. A feleségem zenei általánosba járt, valamikor hegedűlt is, és ő néha tiltakozott, de én – magamhoz képest mindenképpen – azt gondoltam, hogy neki abszolút hallása is volt. A legjellemzőbb nekem az ő zene-érzékeléséből az volt, hogy ő bármilyen zűrös hangzásból kihallotta a legfontosabbat, a „struktúrát”, a dallamot, le tudta szolmizálni és így el is tudta raktározni. Eképesztő zenei memóriája volt. Én meg a felhangokra voltam sokkal érzékenyebb, amiben különböztek a hangok, például az énekhangok. Sokkal hamarabb és biztosabban be tudtam lőni, ki énekel, mint ő, viszont én tudtam egy-egy hangban hamis lenni (pedig én voltam egy rövidebb ideig munkakönyvi, OSZSZK-certified zenész...). Egyértelmű így visszatekintve, az ő zenei érzékelése nagyon erősen szisztematikus volt, a lényeget, a szerkezetet hallotta, az enyém pedig praktikus, a részletekre, az összehasonlításra fókuszáló...
Nekem most – mind az önismeretben, mind szakmailag - nagyon komoly mérföldkő az Innermetrix megismerése, és az ahhoz való közelkerülés (ez a CIC cucc...), miközben kíváló egyéb tesztrendszerekkel is megismerkedtem az elmúlt években és nem volt igazi csalódásom velük sem. Ennek a mérföldkőségnek a személyes történetét majd egy következő blogbejegyzésben mesélem el. Egyet tudok, meg fogom csináltatni a szeretteimmel, különösen azokkal, akikkel kicsit döccenősebb a kapcsolatunk és amikor meglesz, akkor megmutatom nekik az enyémet is és megbeszéljük majd, hogy ennek alapján hogyan tudjuk javítani a kapcsolatunkat, kommunikációnkat...:-))) Most mondjam, hogy nem csak üzleti környezetben hasznos ez (mondjuk a kollégáimmal való viszonyomban), hanem tulajdonképpen minden egyes kapcsolatomban?
Tudjátok mi az érdekes? Hogy az, hogy
(a) érdekesnek találtad-e a post címét, ha véletlenül ráakadtál,
(b) hogy meddig „bírtad” elolvasni,
(c) hogy különböző részei hogyan hatottak Rád,
(d), hogy erre az előbbi kérdésre hogyan válaszolsz, ez mind függ attól, hogy milyen vagy, ez mind nagyrészben kimutatható, sőt, mi több, megmagyarázható egy félóra alatt kitölthető teszttel....:-)))