Vezetői coaching

"Isten Házában

Uram, ki lehet sátradnak lakója,

ki nyugodhat a te szent hegyeden?

Aki szeplőtelenül járja útját,

és helyesen cselekszik,

aki igazat gondol szívében,

Akinek nyelve nem szól álnokságot,

embertársának nem tesz rosszat,

és nem illeti társát gyalázó szavakkal,

aki a gonoszt hitványnak ítéli,

de tiszteli az istenfélőt,

aki esküjét meg nem tagadja,

még akkor sem, ha kárát vallja,

aki uzsorára nem adja pénzét,

és nem fogad el ajándékot az ártatlan ellen,

aki ezeket cselekszi,

az soha meg nem inog." 

(Dávid zsoltára) 

Pannonhalmi ajándék a Pannonhalmi Zsoltároskönyvből... és felejthetetlen emlék a pannonhalmi nyári programokból, a Csend I. és II. és a Spirituális kisérés programokból. Vallásosak és nem vallásosak együtt voltunk, túlsúlyban a híthűek, de teljes jogú "polgárnak" éreztem magam is... köszönhetően Dr. Palotay Gabinak és az egymást követő szerzetesnek, akik együtt facilitálták a programokat. Isten bocsássa meg nekem, Varga Mátyás, a szerzetes-költő volt rám közülük a nagyobb, intellektuálisan meghatározó hatással. 

Az egyik programon mindenkinke választania kellett egy zsoltárt, amit kérték, hogy tanuljunk meg kívülról, mindenki az ő választott zsoltárát. Nem voltam biztos, hogy ez nekem sikerülni fog (nem megtanulni, találni/választani egyet), hogy bármelyikkel is igazán azonosulni fogok-e tudni. És voilà, megtaláltam ezt a gyönyö Dávid zsoltárt (és ott meg is tanultam), amivel - ha eltekintek ettől az Isten háza dologtól - lényegében és egészében azonosulni tudok és tudtam. Szépen felsorolja a szerintem is érvényes kritériumokat, amelyekkel egy jó & igaz ember jellemezhető... A megtanult zsoltárt azután magunknak különböző meditációs gyakorlatokhoz kellett "hasznosítani"... 

Fontos sor nekem a "...tiszteli az istenfélőt...". Én tisztelek minden igazi istenfélőt, bárki legyen is az istene, csak igazi legyen, ne ilyen kirakat-/Patyomkin-istenfélő (NEM a formalitások, például a templombajárás gyakorisága a mérvadó, mondanám, hogy sőt, de az se lenne igazságos...), mert azok bizonyosan egyéb galádságokra is képesek. Cserében elvárom, hogy azt is tiszteljék, akinek nem adatott meg az ilyen típusú hit kegyelme - hogy még a fogalmazás is az ő szájuk íze szerinti legyen...:-))) 

Gyönyörű ez a zsoltár, igazi mély irodalom is...

Mi a jó? Általában, nem példák alapján... fogósabb a kérdés, mint gondolod... 

Történnek most dolgok, amelyek eszembe juttattak egy a szokásos mindennapi gondolkodásnál fortélyosabb, nehezebben megközelíthető, ugyanakkor tudományos igényességgel felépített gyakorlatilag is felhasználható komplett értékelméletet, amellyel többek között meg lehet vizsgálni azt, hogy valami mennyire jó, vagy nem. Hangsúlyozom, hogy ebben a gondolkodási rendszerben fel se merül a szokásos etikai kérdés, hogy OK, jó, de kinek. Itt a dolgok, cselekedetek önmaguk lényegéhez való viszonyulásából bontható ki az, hogy a maguk funkciójában, szerepében jók-e, beteljesítik a funkciójukat a lehető legteljesebb értelemben, vagy nem. Hangsúlyozottan nem a morális jóról, vagy rosszról van szó, hanem a funkcionálisról. 

És itt egy rövid kitérő. Robert S. Hartman, egy német-amerikai hivatás-halmozó jogász-matematikus-filozófus, aki Németországból menekült Amerikába a hitleri hatalom elől, abból indult ki, ez foglalkoztatta egész életében, hogy hogyan lehet az, hogy egy olyan ördögi gonoszságú hatalom, mint pont a hitleri Németország olyan tökéletesen, „jól” végezte a dolgát, amíg hagyták neki. Hogy amit elhatározott, viszonylag hosszú ideig csont nélkül, a társadalom majdnem full kooperációja mellett tudta rendkívüli hatékonysággal véghezvinni. Hogy is van ez a „jó”-val?! 

Axológia a filozófia értéktudománya, amely mindig is az érték nehezen megfogható kategóriáját próbálta befogni a tudomány szigorúságának hálójába. Nagyon sokáig, évezredekig nem sikerült. Hogy nem érted, Te tudod, mindig is tudtad, mi a jó?  

OK, próbáljuk ki! Tudsz-e úgy mondani valamit a jóságról általában, anélkül, hogy nem mondasz példát? Mert ha példát mondasz, a magyarázandót magyarázod a magyarázandóval, rossz, érvénytelen logikai körben vagy. Én se tudok...  

Mégegyszer vigyázat, ez az érték/jó NEM a morális érték/jó, hanem a dolog sajátságaiból, lényegéből, tulajdonságaiból következik. Nem statikus, dinamikus, nem az értéket fogja meg, inkább az értékképzés folyamatát. Van jó autó, ha az autó mindazt tudja, amit egy autó funkciójából követően tudnia kell és van jó gyilkos, ha jól, hatékonyan gyilkol, ha beteljesíti funkcióját. Itt vegyünk egy nagy levegőt, mert ennek megértése kritikus pont az egésznek a megértéséhez.

Robert S. Hartman elődei (főleg és alapvetően G.E. Moore) nyomán úgy határozta meg – instrumentalizálható módon, kifejezetten az instrumentalizálhatóság/számszerű kezelhetőség szempontját szem előtt tartva – a jót, hogy "A thing is good if it has all its descriptive properties." (Egy dolog jó, ha minden leírásához szükséges tulajdonságát tartalmazza). Ennek a megfogalmazásnak az az előnye, hogy halmazelméleti alapon számszerüsíthető, mennyire jó egy dolog. Ezért azután az axológia (értéktudomány) szó elé odatette a formális jelzőt. Nem egyszerű a dolog, ha nem érted azonnal teljes mélységében, ne kárhoztasd magad, én is tanulom. A lényege azonban nem is olyan bonyolult. Ez ha belegondolsz, ugyanaz, mint a “beteljesíti funkcionalitását” jóság-definíció. A definíciót arra használta, hogy – matematikusként könnyedén kezelve az eszközt – halmazelméleti alapon (!!) megalkossa az ilyen értelemben definiált jóság kiszámíthatóságát, algoritmusát.

És akkor mondok 2 példát, ami eszembe juttatta Hartman formális axológiáját... 

Mondjuk kinek nem volt triviális, hogy ha egy patológiásan/betegesen nárcisztikus, még ellenségeitől is megerősítésre & helyeslésre váró tulajdonképpen szerencsétlen ember azt látja, hogy az elismeréshez az kell, hogy katonáskodjon, hepciáskodjon le-föl a glóbuszon, megörül ennek és le fogja bombázni az egész Földet is, ha kell, csak hogy nagy elnöknek tartsák? Beteljesíti lényegét/hivatását, a formális axológia alapján jól működik. Eleve lehetett tudni, hogy nem 100-as, nos úgy viselkedik, cselekszik, mint egy nem 100-as, hol is itt a meglepetés?! Csak azzal kellene vigyázni, hogy miért dícsérik. Ha a háborusdiért, szakadásig háborúsdit fog játszani...

Ha pedig egy haver-elnök, akit azért tettek oda, hogy mindenben megtámogassa őket, mindenben meg fogja támogatni őket, akkor ne lepődjünk már meg! Beteljesíti lényegét/hivatását („... he has all his presciptive properties...”), ilyen értelemben a formális axológia szerint jól működik. Erre a működésre választották ki...

Kedvenc téma a social mediaban és nem véletlenül... nekem most ez jutott eszembe, innen-onnan combósítva:

(a) megtartani azt ami hasznos, (b) megtalálni, mi volt (vagy főleg még mindig mi az, ami) hasznos abban, amit meg akarsz változtatni, (c) az elhagyást előzze meg annak a meghatározása, mivel helyettesíted, mit csinálsz majd helyette, (d) az, amit helyette csinálsz majd, fedje le azt is, ami a megváltoztatandóban még hasznos...

Alapvetően a viselkedésről szól ez, mert az az, amit tudatosan hatékonyan meg tudsz változtatni... nem véletlen, hogy a coaching is alapvetően viselkedés-változtatás alapú.

Mikor akarsz változtatni? Ha más mondja? Alig hiszem... talán még sőt is... Talán Te se vagy annyira más, én mindenesetre akkor akartam mindig változtatni, ha nem voltam elégedett, vagy zavartak a válaszok akár belülről, akár kívülről arra, ahogy működtem (igen belűlről is...).

Persze, erre az elégedetlenségre hamar adódik egy (amygdala-) válasz csípőből, hogy a világ, a többiek a hülyék, változzanak meg ők! Zseniális, sokan ebben a tudatban le is élik az egész életüket... De mi legyen Veled?

Hmmm... szerinted ha Te allergiás vagy arra, hogy mások direktben megmondják, hogy mit csinálj, milyenre változz, mi a fantáziád, ők hogy lehetnek ezzel? Megleplek, ha azt mondom, hogy leperegsz róluk, mint a könnyű nyári zápor? OK, de akkor mi legyen? Nem szereted, ahogy most van, ahogy Rád reagálnak, őket nem tudod megváltoztatni, Nos? Bingó, Neked kell...

Persze, van még egy lehetőség, otthagyni az egészet és elmenni felfedezni Micimackóékkal az Északi sarkot. Ha ez nem opció, mégis csak marad az, hogy Te változz... és itt jön az elején intonált 4 pont:

(a) soha nem minden rossz/haszontalan, amit csinálsz, ahogy működsz, mindig vannak fények az éjszakában. Ezekkel kell kezdeni... mi az, ami a megváltozott körülmények között is hasznos, amit meg akarsz tartani... ezekre azután vigyázz, mint a szemed fényére, amikor változtatsz...

(b) minden viselkedés elemnek megvolt valamikor az értelme (érdemes ezt másokkal kapcsolatban is észben tartani – senki nem önmagától hülye), és talán még most is maradt ebből az egykori haszonból valamennyi. Ezen érdemes elgondolkodni.

(c) ha el akarsz valamilyen viselkedés-elemet hagyni, mindig először találd ki, hogy mit fogsz helyette konkrétan csinálni. A lélek, a test nem szereti a vákuumot, csak konkrét dolog felé tud hatékonyen fordulni, valami be kell töltse a helyét az elhagyandó viselkedés minta-elemnek (pl. leszokásnál a cigarettáról meg kell lenni a taktikának, stratégiának, mit csinálsz majd, merre fordulsz, mihez nyúlsz akkor, amikor a szokás ingere a cigaretta-szünetre indítja majd a lábaidat).

(d) úgy változtass, úgy próbáld meghatározni a viselkedés-pótlást, hogy az új is a régi esetleges haszon-szikráit is tartalmazza.