Vezetői coaching

Minap hallgattam egy kiváló előadást a spiráldinamikáról (Szatmáriné dr. Balogh Mária, SZMT előadás-sorozat). Évek teltek már el, hogy elkezdtem hallani róla, tőle is hallottam előadást, egy nagyon laza kapcsolatban vagyok egy remek, svájci tanár emberrel, aki ezt ötvözi munkájában az SF-fel, szóval nem volt újdonság teljesen, de - ahogy ott is megemlítettem - megint realizálódott bennem, hogy mennyire nem lineáris, hanem inkább diszkrét ugrásokkal/lépcsőkkel tarkított a tudás akkumulál

Nincs itt hely/idő a spiráldinamika alapelveinek felrajzolására, úgyhogy most itt főleg azokra számítok, akik hallottak már róla. Egy-két szubjektív applikáció-féleséget említek meg, ami tegnap este óta jön felém érdekes felismerések formájában...

1. Drucker mondása (csak így  “Drucker”, Peter Drucker egy egészen kiváló, alap-tekintély a management irodalomban): “azt lehet menedzselni, amit mérni lehet”. Drucker (1909-2005) hosszú tartalmas életet élt, sok ma is érvényes gondolatot hagyott ránk írásaiban, de azért ebbe pl. én most belekötök... Ezzel sokáig küzdöttem, mert a coaching/tréning, tágabban fejlesztő irodalom tanulmányozása közben a szó eredeti jelentésében értett mérhetőség - itt nem részletezhető okokból - nem igazán kivitelezhető. Vagy egyáltalán nem mérhető (pl. olyan csekély az intervenció mértéke a rendszerhatásokhoz képest), vagy nem feltétlenül éri meg az árát a mérés (olyan széleskörű plusz - pusztán értékelő - tevékenységet kíván meg). 

Egy szónak is száz a vége, spiráldinamikai alapon csípőből megmagyarázható, mi a helyzet ezzel a kétségtelen (bár korlátos) igazsággal. Ez az igazság egyetlen érték/szinthez tartozik, a narancs-színű, szerintem (lehet, hogy ezt majd meg kell védenem...:-))) hajrá!) command & control világhoz, de ahhoz nagyon. Nem biztos, hogy ebben a narancs-színű szinten van a Kánaán, akkor sem, ha a mai világ vagy nem érte el ezt sem mindenütt, vagy ahol elérte, ott is retrográd/visszacsúszó tendenciák jelentek meg, különösen az autokratikus, sheer hatalmon alapuló piros szint irányába. 

2. Meditáció. Mindenre gyógyír, úgy adják el ma, és csak kézbe kell venni a spiráldinamika rasztert, és azon nyomban (vagy kicsit később) felfedezi az ember, hogy aha, a 3, ma legfrekventáltabb érték-mém szinten mást és mást jelent. Mást jelent az egyéni boldogulásra törő narancs színű főleg anyagi sikerre törekvő ember számára (van egy órám, gyorsan rendbehozom a pszichémet... hozod ám, tudod mit...), mást a közösségi harmóniát/szeretet előtérbe helyező zöld színű érték-mém világban és megint mást az egyéni szinten az összest előzőt integráló következő sárga flow-világban (ha belegondolok a piros hatalomra épülő individualista központú és a kék bürokratikus, egyént inkább elhalványító közösségi alapú rendszerekben a meditáció nem értelmezhető, nem ad hatalmat és kívül áll, kívülre visz a rendszerektől). 

3. Nézzük meg végül a spiráldinamika csípőből alkalmazását néhány nemzetállam esetében (spiráldinamikát professzionálisan ismerők, használók építő konstruktív kritikáját nem csak szívesen veszem, direkt szomjazom (a többi témában is, természetesen)...:-))). Leszögezem, kelleni fog ehhez, meg amúgy is fontos, hogy ezeket a szinteket nem úgy kell elképzelni, hogy egy egyén, egy csoport, egy szervezet, egy cég, egy nemzet, az emberiség egységesen, egy adott pillanatban egyetlen szinten van. Kétségtelen, hogy a szintek egymasra épülnek, váltakozva egyéni és egyént háttérbe szorító (közösségi) érték-mémek mátrixát reprezentálva, és a szintek egymásra épülése egy fejlődési folyamatot reprezentál. Ugyanakkor, kicsit hasonlóan, mint a Maslow szükséglet piramis szintjei is valamilyen arányban minden esetben jelen vannak, egy, vagy két domináló szint megjelenése mellett, vagy ahogy egy felnőtt emberben is megvan valami a gyerekből, kamaszból, vagy ahogy a csoport-fejlődés szintjei is össze tudnak csúszni, a spiráldinamika szintjei is egy profilt adnak ki az egységre/valamire, amire éppen alkalmazzuk. Az elért legmagasabb szintnél magasabb szint vagy nem, vagy csak elhanyagolható szinten jelenik meg, de a korábbi szintek akár markánsan is megjelenhetnek adott részekben, vagy helyzetekben.

Fontos az is, hogy egy spiráldinamikai szint-profil egy fotó, egy pillanatnyi álkapot, ami változhat. Változhat a domináns szint, a második dimináns szint, stb, (ahogy a szükségleteink is drasztikusan megváltoznak a piramison mérve, ha CEO-ból munkanélkülivé válunk mondjuk egy évre, vagy ahogy vannak életszakaszaink, amikor visszavedlünk teenagerré, és elsöprő szerelem vesz le a lábunkról 50 körül, kiváltjuk a motoros jogsit, és babos kendőt kötünk a nyakunkba a motoros bőrszerkó betetőzéseképp, vagy amikor aggastyán korunkra jobban hasonlítunk sok szempontból egy kis gyerekre, mint egy érett felnőttre, vagy amikor a már performing csapat egy új, markáns csapattag megjelenésével visszaesik a Sturm & Drang (storming...) korszakba...).

Az óceánon túl van egy nagy meghatározó ország, amely vastagon elérte a spiráldinamikai narancs-szintet, ácsingózgatott fölfelé is, komoly regulációkat vezetett be a levegő-/víztisztaság érdekében, ezzel a zöld-szintet gondolta megcélozni, a kapitalista világ, a Nyugat vezető hatalma, és egy fura manus megjelenése az élen, aki nyilván a mindezek ellenére lassan kialakuló, sok-vektorú káosz/válság által felszínre dobódott ellentmondásos közeget/hangulatot kihasználva egymaga ebben az amúgy bürokratikusan és önálló hatalmi ágakkal bőven felszerelt államrendszerben (viszonylag erős kék-szint) és önállóan működő államok federális rendszerében (sárga szint nyomai) akkora felfordulást okozott/okoz és ha ennyire nem találják az ellenszerét, még sokáig fog okozni, hogy az egész rendszer visszaeshet egy komolyan autokratikus, puszta központi hatalmon alapuló rendszerré. Ez a fura manus nyílt harcot folytat a fennálló, még működő, még önálló hatalmi ágak összműködésén alapuló kék-szintű rendszer elken, és a jury still out, hogy ki nyeri meg a csatákat, mert háború az, ami folyik. Tehát narancs elérve, erôs kék,zöld   sárga bekukkant, ez a kiinduló pont, most megy a piros felé, a kék (nyilvánosság ereje) ellen nyílt harc, zöld földbe taposása (egyezmények negligálása, környezetvédelmi restrikciók megszüntetése, a nyivánvaló globális tendenciák nyílt letagadása), sárga felejtős. Ugye, milyen érdekes lehet akár egy ilyen madár-távlatú spiráldinamikai elemzés skicc is?

Van egy klasszikus kultúrájú, régi hagyományú nagy európai nemzet, a francia, amiben sokkal bújtatottabban, patyomkin-falak mögött de ugyancsak egy piros-szint jellegű, erősen központosított hatalom körvonalazódik, eredeti szándék szerint legalábbis jelképesen a hatalmat a főhatalomra kezdték redukálni, ahol a “nép” és a köztársasági elnök közvetlen kapcsolatban van, a parlament, a felsőház, polgármesterek, a korábban a még mindig jelentős erőt képviselő szakszervezetek, tehát ez a hatalmk gépezet közvetítő szintjéhez tartozó intézményrendszer egyre inkább alárendelődött az Európában szokatlanul erős hatalommal rendelkező elnöki hatalomnak.

Azután jött 2018 novembere és a sárga mellényes “talpas” nép 6 hónapos hétvégi rumlija, ami arrafelé komoly szokott lenni. Meg is rettent a nagyfőnök és kormánya, meg a kifárasztó, megosztó hadműveletei részleges sikerrel is jártak. Egyszerre felértékelődött a közbenső rész-hatalmi szereplők szerepe. Felfedezték és elkezdték reflektorfénybe (pajzsként...) emelni a polgármestereket, tárgyalnak a kezesebb szakszervezetekkel, a jury is out itt is, hogy hogyan fog alakulni a helyzet, a nagyfőnök nem a feladós fajta...

Vagy Kína és a természetvédelem... ez az eset, ha jól érzékelem a legújabb tendenciákat, arra példa, hogy átugorhatóak szintek. A kínai modell különböző aspektusokból amúgyis komoly fejtörést jelenthet sok teoretikusnak, akik komolyan veszik a tényeket. De maradjunk esszéisztikusan a környezetvédelemnél. Az egyénre támaszkodó vállalkozó narancs-szint után következik a közösségi zöld-szint, ami az első lépcsője a környezetvédelmi kezdeményezéseknek (a környezetvédelem sok tekintetben ellentétben van a profit-érdekkel, ld. a profit-növelési célú gazdasági restrikció-lebontások közvetlen környezet-romboló hatását az Egyesült Államikban). 

A természetes fejlődés az (lenne), hogy a narancs-szintet meghaladó egyéni kezdeményezésekben megjelenik annak megértése, hogy még a hosszabb távú gazdasági siker is korlátozódhat, ha nem számolunk közösen a természeti egyensúly jelenlegi, exponenciális növekedésbe lépett szintű megbomlásának valamilyen kompenzálásával. Magyarul, az egyéni/csoport narancs-szintű siker-igényünk kielégítése is fokozottan függhet egy adott szint felett a  környezet-romlás mértékétől, azaz közös érdekünkké válik a környezetvédelem, ami önmagában egy zöld-szintű közösségi gondolat.

De, mint ez a különleges példa mutatja, egy hosszabb távra tervező, stabilabb berendezkedésű, autokratikus, piros-szintű, azaz nagyon erős központi hatalomra épülő, a saját hatalmát megerősítendően a kék-szintet/bürokráciát, konkrét működést alaposan kiépítő, a narancs-szint egyéni vállalkozási motivációját sajátosan, idioszinkretikusan (hatalmát bebiztosítottan nem zavaróan) kihasználó rendszer is eljuthat arra a felismerésre, hogy - megintcsak hatalmát hosszú távon megtartandó -, szüksége van a környezeti káros hatások hatékony korlátozására. Itt, ebben a rendszerben ez a zöld-szintű közösségi gondolat (a rendszer sajátosságából eredően az egyénség korlátozása a közösség érdekében mind kultúrálisan, mind tudatosan oktrojálva adott...) nem egy erős narancs-szintű gondolkodás túlcsordulásaként jelenik meg, hanem egy erős, alapvetően piros-szintű, sheer hatalmi alapon. 

És, talán paradox módon, az erős és hatékony/bejáratott központosítás következtében lépéseinek hatásossága, tartóssága & fennntarthatósága a környezetvédelem terén sokkal eredményesebb lehet összességében, mint az erős, demokratikus, nyugati narancs-szintű rendszerek eredményessége. A demokrácia lassabb és kevésbé hatékony, alas... ha véletlenül egy autokratikus rendszer jó célt tűz ki magának, azt könnyebben, gyorsabban tudja elérni, mint egy demokratikus rendszer... milyen kár, hogy az autokratikus rendszerek ritkán tűznek ki nagyobb közösségek, netán régiók számára is hasznos célokat... De a jó herceg legendája ma is hat...:-)))

(a kép erről a linkről/postról származik: http://www.integralintezet.hu/olvasoszoba/sikeres-vagy/)

A ‘vakfolt’/blindspot szót szokásosan kizárólag arra használjuk, hogy milyen káros tendenciákat/drive-okat nem lát az ember a saját működéséből, pedig bizony hasznos elemek is lehetnek ott... (...és ott van még a tartomány, ami senki számára nem látható, the ‘unknown’ territory...)

Amikor egy jó szakirodalmat olvasok, mindig van egy pont, amikor azt gondolom, hogy amit eddig gondoltam az egészről, ahogy működtem, az egy tévedés volt, úgy kell mindent csinálni, szinte szó szerint, ahogy ez az adott zseniális szerző leírja és punktum, itt lesz a Kánaán... azután rendszerint kijózanodom... és nekifogok egy másik könyvnek egy másik zseniális szerzőtől...

Talán azt mondod erre, ‘persze, az elején, ahogy az elsős medikák/medikusok állítólag (vagy ez csak egy vicc? mindegy, analógiának jó...) rendszeresen, mondjuk  hetente elkapják, észlelik magukon azon betegségek szimptómáit, amelyről éppen tanulnak...’ Lehet... Meg az is lehet, hogy a könyvek rám kissé túlzott hatással vannak, nálam ez nem múlt el... minden egyes alkalommal... OK, nyilván nem minden könyvvel/szerzővel van így, csak a legjobbakkal.., de annyi legjobb van...:-)))

Nem tudom, felfigyeltél-e ilyesmire, ez engem mindig nagyon izgatott, amikor  akármelyik jó szakirodalmat olvasom az emberi psziché többé-kevésbé tudományos igényű fejlesztésének területein, mint a management, leadership, coaching, team-coaching, tréning, szervezet-fejlesztés (amelyek személyes idioszinkretikus tapasztalataim alapján a legközelebb állnak hozzám), de akár a pszichológia, terápia, analízis, szinte bármi az emberi psziché/működés-fejlesztési diszciplinák területén...

Lásd még - tudom ez véleményes, mit tegyünk, ez az enyém -  a lényegében közvetlenül mérhetetlen rendszereket (mert egy végtelen komplex rendszerre vonatkoznak, annak a működését célozzák fejleszteni - és kérlek ne gyere a mérést majmoló felszínes, vagy végtelen bonyolult, prohibitíven drága/unpraktikus próbálkozások felemlegetésével...). 

Az emberek a saját működésüket viszonylag redukáltan érzékelik, nem feltétlenül egyidejüleg az összes aspektust, a teljes működési mátrixot. Sok minden, ami alapvetően kihat, befolyásolja a működésüket, számukra is (vagy főleg a számukra...) rejtve marad...

 És az eredményesebbek közülük (amúgy mindenki) hajlamosak kiragadni a hatás-okok elemzésekor olyan faktorokat, amelyek nekik speciálisan kedvesek, amelyekre tudatosan odafigyelnek, és elhanyagolni olyan faktorokat/működés-elemeket, amelyek csak úgy jönnek, természetesek/kvázi-láthatatlanok nekik, mert valahogy elemi posztulátumai a kultúrának, amit pl. otthonról, a saját társadalmi/nemzeti & szociális/csoport közegükből hoznak.

Amikor kérdezik őket, mi a sikerük “titka”, az előbbiekre, a tudatos elemekre hivatkoznak, elhanyagolják a láthatatlan/vakfolt részt. Így születnek a szimplisztikus management-/stb-modellek/-elméletek... bárki más (eltérő kultúrális gyökerekkel/habitussal, Welt-anschauunggal) próbálja azokat szó szerint alkalmazni, sikertelenségre van ítélve. Hiányoznak az adott sikeres szerző/praktitioner működésének pozitív (és lehet, hogy a többi is) ‘mellékhatásai’. 

Így jönnek létre, és halnak el módszerek/modellek, trendek. Egy-egy nagyhatású személy iskolát teremt, hasonló beálítottságú embereket/rendszer-használókat gyűjt maga köré, az elmélet/módszer - mivel egy maroknyi, bár egyre  növekvő számú alkalmas & modell-specifikusan képességes követő egyre több sikert ér el vele - erőre, notóriusságra tesz szert. Könyv születik belőle, enciklopédia-szócikk. 

Jön a következő hullám, amelyben a követők már sokkal többen vannak, és egyre kevésbé hasonló konstitúciójúak, mint az eredeti követők, a modell/módszer trivializálódik, felszínesebbé válik az alkalmazása, így hatása is természetszerüleg diversebb, egyre gyengébb, voir észrevehetetlenebb lesz.

...és végül - ha megfelelő konstellációban ténylegesen alkalmas -, a modell besorolódik a többi, eredeti elánját vesztett, de ihletett/képességes követőinek a modell/módszer/megközelítés csúcs-/fénypontjánál jóval kisebb, ám jóval stabilabb és (a legkiválóbb modellek esetében) csendesen/csordogálóan, ám újratermelődő tábora által ad infinitum életben tartott és működtetett modellek egyre növekvő táborába...

Hiedelmek, babonák, gyanús ezoterikus dolgok?! ugyan már! Találtam valamit, amitől lehidaltam... dilemma... talán Neked is érdekes lehet, kikapcsolódásképpen, nem az én konkrét lehidalásom, hanem a Te vonatkozásaid.

Mitől is? Megnéztem, mit jelent a keresztnevem, mi az eredete (minap kérdezte valaki, és meglepődött, hogy nem néztem még utána... gondoltam, igaza lehet, ‘nomen est omen’ (név a sors)... hogy mennyire, ez lett az érdekes...:-))) 

Kis bevezető (nem is olyan kicsi, a hetedik bekezdésben érek vissza, de kell ez a canvas/háttér...)... Nagyonis racionálisnak, ‘bal-agyféltekésnek’, szkeptikusnak, és - mit tegyünk, el vagyok maradva néhány brossúrával -, a felvilágosodás emberének tartom magam, mégis, mégis fenemód  érdekelnek pl. a vallások, főleg történelmi & szociológiai beágyazottságukban, de csöppet fékezettebb habzásosan még az ezotéria is időnként (rózsakeresztesek, szabadkőművesek, ilyesmi...). 

Mindig érdekelt a kapcsolatom az utóbbi homályosabb, áttetszőbb világhoz. Hogy hogyan is van ez... Persze, hogy nem hiszek mondjuk a homeopátiában (dísz-szkeptikusként ez triviális...), és sok minden másban, miközben tudom, hogy van (és várhatóan mindig is lesz!) olyan szelete a valóságnak (ez is messze vezethetne, ennek az értelmezése, hogy mi is a valóság, és főleg, hogy mennyi van megengedve nekünk, hogy hozzáférjünk...), ami soha nem lesz megmagyarázható, repertoriálható része a tudományos vizsgálatnak (fontos elem, hogy ha az ezoterikus tanítások, pláne gyógyítások konkrét megvalósulásainak legtöbbjét parasztvakításnak is tartom, nem hiszek a tudomány mindenhatóságában...).

Talán ez lehet... Mondhatom azt is, hogy jól megvagyok azzal, megengedem magamnak, hogy békében éljek azzal, hogy nagyon sok mindent nem értek (ezek egy része idő/motiváció/tehetség kérdése, egy jó nagy része meg valószínüleg elvileg is megközelíthetetlen...). Nem keresek mindenáron ezekre a dolgokra zárt magyarázatokat, így viszonylag könnyen elkerülhetem az olcsó, egy-faktoros bakelit-magyarázatokat, összeesküvés-elméleteket és hitre viszonylag szűk körben van szükségem, és az is inkább nagyonis materiális természetű... Hogy egy elsőre abszurdnak tűnhető példát mondjak, implicite elhiszem/feltételezem, hogy akinek el kellett, elvégezte a feladatát, nem kell személyesen (vissza-)ellenőriznem pl. egy 3. emeleti helyiségbe lépés előtt az épület statikai számításait, kivitelezését, egyszerűen tudatalatt felteszem, hogy belépve a helyiségbe nem fogok 3 emeletnyit zuhanni az előbbiek elégtelensége következtében...

Néha igen... néha az a legérdekesebb, amit nem értek/érthetek... (hálistennek (mit ‘istenezek’ ennyit...) többnyire a nehezen elérhető/megérthető (de nem lehetetlen!) is nagyon vonzó tud lenni...:-)))

Itt van pl. az asztrológia, és az elemi szintje, a születési dátum szerinti csillagjegyek. A franc tudja miért működik, de rám pl. működik. Nagyon megörültem, amikor egy számomra fontos tekintélyszemély, F. Várkonyi Zsuzsa egy könyvében megemlíti, hogy ő úgy van az ilyen típusú magyarázatokkal/elméletekkel, hogy ha időnként, itt-ott működnek, őt bizony nem zavarja, ha nem tudja/érti a hatásmechanizmusát. 

Szóval nem tudom, nem értem, de én pl. ha úgy vesszük, Kos vagyok, hajjaj, nagyonis (és ha ‘nem vesszük úgy’, akkor is)...:-))) Nem a bulvár lapok napi előrejelzéseire, az aprópénzre váltásra gondolok, hanem a nagy vonalakra, összefüggésekre, amelyek a komolyabb könyvekben találhatók (gondoltad volna, hogy egy olyan elme, mint Baktay Ervin, az egészen elképesztően zseniális orientológus egy egész könyvet írt az asztrológiáról?! És nem csak a főbb dolgokról, de minden részletről, házak, minden, Zack und Pack...).

De nem ettől hidaltam le, hanem hogy a nevem miket involvál, hogy milyen vagyok a nevem alapján. Nem tudok esetlegesebbet elképzelni, mint a szülők által mindenféle ‘fontos’ szempontok alapján gondosan választott keresztnév és a felnőtt személyiség karaktere (tudom, sokan gondolják, hogy ‘nincsenek véletlenek’, de én nem tartozom közéjük...). Erre megnézem a keresztnevem file-ját és lehidaltam... minden stimmel... ilyet... próbáld ki Te is... és ha Rád nem, az meg fogja nyugtatni a bennem vigorousan élő szkeptikust, hogy az enyém csak véletlen...:-)))

Ide mellékelem bizonyítékként a saját keresztnevem implikációit (erről az oldalról eljuthatsz a Tiédre is). Az hamar ki fog derülni, hogy egyértelműen nem büszkélkedhetek vele, nem azért teszem ide, jó, van benne pozitív is, de nem pozitív benne egy csomó dolog (néhányan, akik ismerhettek, megerősíthetitek: stimmel, itthon megcsináltam a próbát...), csak egyszerűen azért mellékelem, hogy Te-jó-Isten, ez hogy a fenébe lehet? Lehet, hogy tényleg nincsenek véletlenek?! Na jó, azért ahhoz több kell...:-))) de hogy elgondolkodtató, az biztos... Hogy ezzel mit akartam? Semmit... talán azt, hogy ‘több dolgok vannak Földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes...’...:-)))

“Név elemzése:
A Miklós név nagyon éles eszű, gyors gondolkodású személyiség kialakulását támogatja, aki képes megragadni az új ötleteket. Mielőtt elfogad, vagy alkalmaz egy új elgondolást szereti, ha bizonyosságot nyerhet az ötlet valódi értékeiről, felhasználhatóságáról. Mivel nagyon gyorsan tanul, kicsit értetlen azokkal, akik lassabbak nála. Ez a türelmetlenség sokszor ahhoz vezet, hogy tudálékosnak tűnik, ezért sokan nem kedvelik. Annak ellenére, hogy nagyon intelligens, olykor terhes számára a közvetlen szóbeli megnyilvánulás, keresi a szavakat, nehezen fejezi ki, hogy mire gondol, mit szeretne. Nagyon fontosnak tartja a barátságot és mások közelségét, de viselkedése nem mindig ezt üzeni másoknak“

 Persze biztos a többieknek is ilyen jót írnak, nagy adag sóval használandó…:-))) (utolsó bekezdések up-date-je: 2024. szeptember 25.)