Vezetői coaching

“...if a man does not know what a thing is, it is at least an increase in knowledge if he knows what it is not...” (C. G. Jung, last phrase of Aion)

“...ha az ember nem tudja valamiről, hogy mi is az, ez mindenesetre tudásának növekedése, annyiban, hogy tudja, mi nem az (tudás)...”

Socrates megsüvegelte volna érte Jung-ot...:-)))

Inspiráció... az úgy van... az valami... abban van valamennyi energia... mihez is? Bármihez... és persze, marhára egyéni, személyes, idioszinkratikus, hogy mi... a módszerek, rendszerek, ja... azok szerintem igazából nincsenek... azaz, szóval, hogy virtuálisak, műanyagok, nem igaziak...

Az még érdekesebb, hogy van-e inspirációs készség, hajlam... hogy valaki inspirálódjon... könnyen, vagy nehezebben, vagy sehogy... az milyen lehet, ha valaki sehogy?! Olyan talán nincs is... vagy inkább, sajnos, talán van...

Az meg a legérdekesebb kérdés, hogy kívülről ez a cucc bevihető-e (talán nem...), illetve hogy bármit lehet-e vele csinálni kívülről (talán igen, talán nem...).

...és vigyázat, az inspiráció nem motiváció! Megnéztem a szinonímáit, nekem mind együtt...:-)))

“AURELE ANTONIN mourut le 7 mars 161, dans son palais de Lorium, avec le calme d'un sage accompli. Quand il sentit la mort approcher, il régla comme un simple particulier ses affaires de famille, et ordonna de transporter dans la chambre de son fils adoptif, Marc Aurèle, la statue d'or de la Fortune, qui devait toujours se trouver dans l'appartement de l'empereur...”

(Antoninus (Aurelius) Pius császár a.d. 161. március 7-én halt meg, az etruriai Loriumban, egy beteljesített bölcs élet nyugalmával (nem sok római császár végezte ilyen simán...). Amikor megérezte, hogy közeleg a halál, ugyanúgy, mint egy egyszerű polgár, intézkedett családi ügyeiben és elrendelte, hogy Fortuna istennő aranyból készült szobrát szállítsák át fogadott fia, Marcus Aurelius szobájába, mert ennek a szobornak mindig a császár lakóhelyén kellett lennie...”

Összefoglalás: egy hipotetikus értelmezési keretet fogalmazok itt meg az „után”-ra, egyszerre figyelembevéve a pandémia egészségügyi ÉS gazdasági hatásának kombinációját. Ehhez felhasználom egy méltatlanul háttérben maradt magyar közgazdász, Jánossy Ferenc gazdasági helyreállítási periódusokra vonatkozó koncepcióját, részben 1:1-ben, részben analógiás-alapon... (és közben fel is hívom a figyelmet néhány érdekes könyvre...) 

Egészségügyi hatás 

Miért is szokatlan? Mert ami összeáll a postban (hipotézis érdekes múltbeli kutatásokon alapulva, de alaposan túllépve azok keretein, merészen extrapolálva), azt sehol nem hallottam, sehol nem olvastam erre a mai szituációra... Türelem kell majd hozzá, mert több szálon indul el, tűnhet úgy, hogy akár semmi összefüggés nincs a megemlített dolgok között, amikről kiderül, hogy a végén egy zenekarban, ugyanazt játsszák, csak más hangszeren. Szóval, please, türelem... 

Ma reggel meghallgattam egy tegnapi francia tv-s beszélgetést a brit „előretörésről” a járvány sújtotta területek közötti súlyossági versenyben, hogyan gondolkoznak erről, összehasonlításokat más országokkal, eddig kb. ahogy szokott lenni. Ami feltűnt, és nem először, hogy vannak markáns különbségek régiók között az érintettség szempontjából. Több országot is magukba foglaló régiók és nem országok között. Mindjárt világos lesz. 

Van mag-Európa, de ez is kicsit kettős. Van Németország, amelyet eddig markánsan a legenyhébben érintett, és van egy nagy tömb, Belgium (ahol a fajlagos, per 100 000 fő elhalálozások száma a legmagasabb), Franciaország, Olaszország, Spanyolország, ide csatlakozott most be Franciaországot megelőzve Nagy-Britannia, ahol világ-viszonylatban is a legsúlyosabb a járvány egészségügyi hatása jelenleg (ez fontos lehet majd egyszer, amikor a pandémia végelszámolása lesz...). 

Van azután az északi európai országok „tömbje”, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, ahol markánsan kevésbé súlyos (eddig...) a járvány egészségügyi hatása. E 4 közül Svédország az, ahol a legsúlyosabb, az egyetlen egész Európában (tudtommal), ahol nem vezettek be általános országos szintű karantén intézkedéseket, csak bizonyos szabályok betartását javasolták és az állampolgárok saját felelőssége körébe utalták, mit látnak jónak (természetesen ez azzal is járt, hogy pl. a munkából elővigyázatossági okból kimaradás egyéni szociális probléma maradt). 

Svédország gyakorlatát viszonylag gyakran emlegetik a súlyosan érintett európai országokban (a saját kormányukra hunyorítva ezzel...), mint egy lehetséges alternatívát, amit lehetett volna csinálni (Nagy-Britannia is így kezdte, de gyorsan retirált a többiekéhez hasonló karantén intézkedések meghozatalához). Az ritkán említődik azonos hangsúllyal, hogy ha a svéd sikert a másik három északi ország járvány-teljesítményéhez hasonlítjuk (amelyekben meghatározott ideig volt karantén), akkor a svéd mortalitás nagyságrendekkel magasabb, a helyzet súlyosabb, mint a másik 3 országban.  

Felvetődik a kérdés, hogy vajon van-e valamilyen közös eredetű, az országokon túlmenő társadalmi jellegzetesség-csokor járvány viselkedési trend az északi országok esetében, és nem lehetséges-e, ha a svédek is bevezettek volna a többi 3-hoz hasonlóan egy korlátozott idejű karantént, akkor a járvány egészségügyi hatása is a többiekéhez lett volna hasonló, azaz, enyhébb lett volna?  

Várjunk a válasszal (én inkább szempontokat javasolok itt, mert persze erre sincs válaszom), mert a választ mondjuk 5 év múlva lehet majd viszonylag fullosan kiértékelni, a 2019-20-as világjárvány komplex egészségügyi ÉS gazadsági hatásának elemzése után régiónként, országonként. Lehet például, hogy a svédek egészségügyi hatás szempntjából rosszabbul jártak, mint szomszédaik, de a végső mérlegnél azzal, hogy a gazdaságuk nem állt le teljesen, (vagy olyan mértékben, mint a többieké), de overall az egészségügyi ÉS gazdasági hatás optimumának keresése szempontjából meg akár sokkal jobban... Várjuk ki... 

Optimum keresés az egészségügyi és gazdasági hatások együttes mixére (egyikre sem szuboptimalizálva...) 

Az egészségügyi  és gazdasági szempontok között optimumot kell keresni, ez a fő okkupációja ma minden döntéshozónak a világon, hogy mennyit engedjek az egyikből (az egészségügyiből...), hogy a maximumot ki tudjam hozni a másikból, úgy, hogy az első később ne ölje meg a másodikban tett előrehaladást egy drámai visszaeséssel. Ismerjük a bon-mot-nál több (mert igaz...) mondást, hogy egyszerre valami nem lehet olcsó, gyors és jó, valamiből engedni kell, nos, itt „csak” két dolgot kell optimalizálni, de azt meg jó nehéz.  

Triviális, hogy a gazdasági visszaesés is lehet közvetlenül és főleg közvetetten halál-ok, tehát van egy végső mérce is: hogyan állítsuk be az egészségügyi rendszabályokat, hogy azok a lehető legminimálisabb mértékben akadályozzák a gazdasági fejlődést, újra felzárkózást (? vagy esetleg a korábbinál kiegyensúlyozottabb, környezettudatosabb, fenntarthatóbb gazdasági fejlődési pályára állást? Nem, nem, ez álom, ezt too much elképzelni, örülnénk, ha beindulna valahogyan újra a gazdaság, az élet...), úgy, hogy minimalizáljuk a mindeféle típusú emberi veszteséget, beleértve a bármilyen közvetlen okú halálozást is... 

Egészségügyi hatásokról 2. 

OK, de még vissza az egészségügyi hatáshoz, a régiókhoz. A francia beszélgetés körképe megemlítette Kelet-közép Európát is, beleértve hazánkat is, mint amelyet majdnem annyira csekély mértékben érintett a pandémia, mint a jól menedzselt Tajvant, vagy Dél-Koreát. Történetesen az utóbbi kettőről nem merik kimondani, hogy kevésbé érintett, mindenesetre köszönhetően az elejétől, idejében elkezdett fullosabb tesztelést tekintve a jó management döntésnek, az egészségügyi hatást sikerült kontroll alatt tartani. És ha már az enyhébb hatásokról volt szó, említésre került két másik, szintén perifériásnak számító európai ország, Görögország és Portugália viszonylagos csekély érintettsége.  

Most nem megyek bele a többi kontinens hipotetikus elemzésébe, mert intuitív hipotézisembe kellő minta felfedezésének hiányában nem tudom őket beilleszteni. Inkább maradok az említett néhány térségnél, amelyeknél viszont igenis vélek bizonyos mintákat és minta-eltéréseket érzékelni.      

Jánossy Ferenc helyreállítási periódusairól 

És most egy kis – látszólagos – kitérő (hiszen majd fel fogom használom egyszer közvetetten, egyszer közvetve...), egy jelentős magyar közgazdász, Jánossy Ferenc (a híres fizikus Jánossy professzor testvére) érdekes gazdaságfejlődési mintáira, mert azt az intuitív hipotézisem analógiásan az eltérő földrajzi régiók járványra való válaszainak mintáira is szeretném alkalmazni, amire kísérlet itt történik először... 

Gazda László 2018-as  „Környezet-gazdaságtan, környezetgazdálkodás” című könyvét idézem, jobban én se tudnám röviden:

„...Jánossy Ferenc (1914-1997) magyar közgazdász dolgozta ki a 1960-as években a helyreállítási periódusok elméletét. Amikor egy társadalmat trauma ér, például egy háború, egy súlyos járvány vagy egy természeti katasztrófa, akkor utána a társadalom mozgósítja  rövid távú tartalékait, és végrehajtja a helyreállítást, amely nem addig tart, amíg eléri a krízis előtti szintet, hanem addig, amíg el nem éri a megzavarás előtti meghosszabbított trendet. Amikor viszont azt eléri, akkor lefékeződik a növekedés, megtörik a trendvonal és belesimul az eredetibe, mintha nem lett volna krízis. Jánossy logaritmikus skálát használt (a függőleges „Termelés” tengelyen - SZM), ami igen látványossá teszi a grafikont, hiszen ezen a skálán az exponenciális görbe egy lineáris egyenes képét mutatja. Főként a második világháború utáni helyreállítási periódusokban ragadható meg ez az összefüggés!

Jánossy ezt a népesség alakulására is alkalmazta, ismert volt az Amerikai Egyesült Államokban a „baby-boom” kifejezés, vagyis hirtelen sok gyerek született a háború után pár évig (nálunk Ratkó korszak... - SZM). A társadalom mintegy reprodukálta népességét is, pótolva a háborús veszteségeket. 

Jánossy azt is megállapítja, hogy a a háború után nem sok különbség volt az akkori Németország, Japán és mondjuk, India között (ebben talán persze az amerikai Marshall terv is szerepet játszhatott... - SZM), ám ez a különbség nagyon hamar öt-hat éven belül újra visszaállt. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a termelés holt tőkéje, a technika, valamint az infrastruktúra megsemmisült ugyan, de az emberi képességek, készségek összessége (Jánossynál „szakmastruktúra”) túlélte a háborút, és ez utóbbi a döntő! A társadalom humán tőkéje (szakmastruktúra) megteremti magának viszonylag gyorsan, a fejlettségének, képességeinek megfelelő tárgyi feltételrendszert (Jánossynál „technostruktúrát”)...” 

Egészségügyi hatásról 3. 

Hogy jön ez a járvány egészségügyi hatására reagálás mintáihoz? Nos, analógia alapján, ami ma eszembe jutott és ami talán szervesen be tud épülni ebbe az értelmezési keretrendszerbe.  

Egyes régióknak (a fentebb említettekre gondolok, mint fejlett európai országok (mínusz Németország, ami a korai intenzív teszteléssel kerülhetett ki ebből a csoportból), az északi európai országok (Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország) és a Kelet-közép európai országok (köztük Magyarország)) sajátos feltételrendszere egy járvánnyal szembeni ellenállás szempontjából lehet, hogy alapvetően különbözik és ebből származik az egészségügyi védekezés hatásosságának különbsége e régiók között.

Lehet pl. az egyik szempont, amiben különböznek, az átoltottság.  A Közép-kelet európai térségben megmaradt egy viszonylag konzervatív oltás mix, amit a gyerekeknek kötelezően beadtak, benne a BCG oltással, de a szakértők szerint az egész mix markáns különbsége például a fejlett országok mixétől lehet egy megkülönböztető tényező. Lehet egy különbség a civilitásban, állampolgári fegyelemben, önálló személyes felelősségvállalásban (ezekben nyilván jeleskedik Németország, az északi országok csoportja és nem annyira Francia-, Olasz- és Spanyolország...). Lehet egy különbség abban, hogy egyes régiók mennyire vannak beintegrálódva a 2020-ra igen kiterjedt globális munkamegosztásba.

Észak-Olaszország (Milánó világváros központtal), szokták mondani a szakértők, nem véletlenül lett az első súlyos centruma a fertőzöttségnek, lévén mély beágyazódottsága és kooperációs szintje a világgazdaságba és nem utolsó sorban Kínával való együttműködésének magas szintje. Talán az északi és közép-kelet európai országok kevésbé vannak beintegrálódva a globális világgazdaságba és ezek is ott vannak a többiekénél enyhébb lefolyást biztosító tényezők között...  

Ezeket példának említem, nem is exhaustive ez a lista, a lényeg, amit gondolok, hogy talán nem véletlen, hogy az egyes régiós országok úgy reagáltak a járvány egészségügyi támadására, ahogy. Ebből persze nem lett trendvonal, a Jánossy koncepcióból csak azt vettem figyelembe, hogy egyes régióknak lehetnek olyan nem a jelenben, hanem sokkal régebbi időkből is származó jellegzetességei, amelyek a jelen logisztikai lépések eredményessége mögött meghúzódva a sikert, vagy a kudarcot, vagy kevésbé sikerességet szintén determinálták/determinálják... 

Gazdasági hatásról 

Most pedig akkor vissza a gazdasági fejlődés és válság utáni felzárkózás regionális/nemzeti mintáira. Na erre meg persze 1:1-ben (?) alkalmazható (vagy nem...) Jánossy professzor fejlődési/felzárkózási/helyreállítási modellje. Kérdés (ami miatt ha az 1:1 nem is, a gondolatmenet szelleme alkalmazható lehet...), hogy  

(1) az összefüggés kimutatható-e még mindig egyes régiókra/országokra hasonlóan ahhoz, ahogy Jánossy professzor első könyvében 1964-ben megfogalmazta, vagy már annyira más világ van, hogy max a gondolatmenet magva, kiinduló tézise alkalmazható csak, vagy az sem..., 

(2) ha összefüggés létezik, vajon az elmúlt kb. 60 év mélyreható változásai (a Föld népességének növekedése, a globalizáció, digitális forradalom, ennek segítségével a networked társadalom létrejötte, környezetvédelmi problémák nagyságrendi megnövekedése, ezek jutnak elsőre eszembe, de mindenesetre stb.) mennyire változtatják meg a logaritmikus skálán vett tényezőkre (termelés, stb.)  régiónként/országonként jellemző egyenes meredekségét,  

(3) esetleg a görbe jellege is megváltozhatott, ami többé logaritmikus skálánál sem egyenes... 

De... ami az elméletből időtálló lehet, az az, hogy egy régióra/országra jellemző releváns tényező-mátrix régiónként/országonként különbözik, ha már nem is feltétlenül teljesen Jánossy professzor algoritmusa szerint, de mindenesetre továbbra is jellemzően esetről esetre. 

Jelen esetben nem csak az egészségügyi hatás távlataira tesznek a hozzáértők (szerintem még elhamarkodottan) konkrét előrejelzéseket, de a gazdasági hatásokra is (szerintem ugyancsak elhamarkodottan talán...). Hogy a legutóbb hallottat idézzem, pont a jelzett francia szakértői beszélgető műsor szerint az angol központi bank a visszaesést 2020-ra 14%-ra teszi, ami 300 évre (!!!) visszamenőleg a legnagyobb lehet. Mellesleg, szóval már nem az 1929-33-as válság a Massstab, már 300 évre megyünk vissza... Meglátjuk jövő tavasszal, amikorra elkészülnek a végleges 2020. éves statisztikák, ez a 14% mennyire közelíti meg a valós értéket, de a nagyságrend magáért beszél... 

Egy kis (nyitott) összefoglalás... 

Egy szokatlan gondolkozási keretet fogalmaztam itt meg hipotetikusan, semmi többet. Nem mondom meg (honnan tudnám?!), mi lesz, miközben tudom pontosan, hogy erre vágyik mindenki, és az én halk „türelem, guys, türelem, nem vagyunk túl rajta, nem lehet tudni, mi minden jön még csak ebben az egy konkrét válságban se, nem beszélve egyéb, teljesen új, lehet negatív, lehet pozitív dolgokról, amelyek történhetnek velünk a közeli, közép-közeli jövőben...” szavamat nem szeretik/szeretjük. Nem szeretünk bizonytalanságban élni, miközben abban élünk. Nehezen megélhető paradoxon, tudom... 

Szerintem az egészségügyi vonatkozások mérlegét legkorábban jövő tavasszal lehet majd megvonni, amikor egy újabb, - hideg, nyirkos, a légúti betegségeknek igen kedvező körülményeket nyújtó - őszön-télen is túl vagyunk már, tudjuk, hogy a gazdaság, a társadalom karantén utáni „újranyitása”, legalábbis az addig megtett lépések sikeresek voltak-e, közelebb vagyunk-e már, vagy akár el is értük a korábbi szabad társadalmi érintkezéses életünket. Tehát szerintem még legalább egy év, amikor okosabbak lehetünk az egészségügyi hatásokat tekintve... 

Ami a gazdasági vonatkozást illeti, bevallom, örülnék, ha a Jánossy professzor által felvázolt modell még érvényes lenne valamennyire. Jó lenne... hogy mikorra láthatjuk ezt meg? Ez inkább 3-5 év kérdése, mint 1... ahogy szarkasztikusan megfogalmazott definíció mondja, „a közgazdaságtudomány az a tudomány, amely utólag megmagyarázza, mi történt”. És még akkor is... nos, még akkor is, általában különböző, esetleg egymásnak homlokegyenest ellentmondó magyarázó elméletek tudnak harcolni az egyedül való elismertetésért...