Hipotézis, magyarázó elmélet, nem kell elfogadni, inkább gondolati keret, de helyesen használva lehet praktikus, forward looking erejű hasznosítása is...
Az emberek 3 féle energia-csomaggal születnek, fizikai, szellemi és spirituális energiával. Ez folyamatosan megújul életük folyamán, amikor gátlódni kezd, majd megszűnik a megújulása, az az élet végét jelenti. Mondhatjuk úgyis, ez a három együtt az életerő, ami éltet, mozgat minket.
A fizikai energia szintje az egyértelműbb, ez világosan követhető külsődleges jegyek alapján is, kevésbé érdekes, bár alapból persze meghatározó a sikereinkben, kudarcainkban. Vannak akár híres kivételek is, de általában a fizikai energia megléte meghatározhatja a siker/kudarc lehetőségét.
Ennek a rövid esszének (próbálkozásnak...) a szempontjából a másik kettő, a szellemi és spirituális energia érdekes, ráadásul összevonva egy energia-csomagba, a szellemi-spirituális energia fogalmába.
Mit értek energián? A teljesítőképességet, ami forr bennünk, aminek ki kell sülnie rendszeresen, meg kell nyilvánulnia tetteinkben, működésünkben. A hipotézis 2 axiómája/kiinduló tétele:
- Az emberek adott energia mennyisége nem különbözik jelentősen, a 3 szigmán belül (Gauss görbe, több, mint 95,45%) az emberek adott individuális megújuló energia mennyisége viszonylag szűk sávban mozog... Magyarul, kvázi ugyanannyi energival rendelkezik az emberek túlnyomó többsége. Azért nevezem axiómának, mert bizonyíthatlan, viszont a levezetésnek alapja.
- Ez a kvázi hasonló mennyiségű energia minden esetben megnyilvánul, valahogyan „kisül”, nem lehet másképpen.
És akkor a hipotézis: az életünk folyamán naponta megújuló szellemi/spirituális energia mennyiség „kisülésének” 3 lehetséges módja van (általában egy-egy emberre lebontva valamennyi %-ban mindegyik kisülési mód jelen van, ritka szélsőséges esetben egy-egy embernél valamelyik, vagy valamelyik kettő túlnyomó jellegű:
- Pozitív, adekvát felhasználás, amikor az energiából hasznos teljesítmény keletkezik, amikor valaki megtalálja a helyét a világban, munkájában, magánéletében.
- Destruktív felhasználódás, belső, amikor valaki nem találja a helyét a világban és a saját energiája belülről rágja, felemészti, pl., legtöbbször pszicho-szomatikus betegségek megjelenési formájában.
- Destruktív felhasználódás, külső, amikor valaki nem találja a helyét a világban, valahogy megússza, hogy a kitörni akaró energia őt magát tegye tönkre, ezért ez egyetlen mód az energia kitörésére mások, mások életének tönkretétele.
Igazi, autentikus sikerről csak az (A) esetben beszélhetünk, de a (C) eset is vezethet külső sikerre, mások letaposásán, tönkretételén, nemtelen felhasználásának árán. A (B) eset egyértelmű kudarc, az én személyes megítélésem szerint a (C) is az... Lehet, hogy valakik szerint a (C) végülis a (B)-be torkollik, sokáig szerettem volna ezt hinni én is, már nem vagyok biztos benne... Az (A) megoldás megkeresése/megtalálása nem triviális, szerencse is kell hozzá, sok minden kell hozzá, de persze, mi is kellünk hozzá. Ilyen értelemben saját sikerünk kovácsa mi (is) vagyunk...
Lefordítom ezt egy adott szervezeten belüli működésre. Szoktam hallani, olvasni, hogy „én nem szeretem a „hivatali politikát”, azért vagyunk bent, hogy dolgozzunk, és mindenki érdeme szerint érvényesüljön...”. Kezdem azzal, hogy meglepne, ha lenne valaki, például Te, aki ezt most olvasod, aki ne tudna számos példát felsorolni arra, hogy emberek egy szervezetben kifejezetten nem érdemeik alapján, hanem „ügyességük”, manipulációs zsenijük, talpnyalásuk, könyöklésük, abszolút elvtelen törtetésük alapján jutnak a szervezet kulcs-pozícióiba... OK, vajon ezzel a szellemi-spirituális energia hipotézissel magyarázható-e ez? Nem csak magyarázható, hanem pont erről jutott eszembe, hogy ezt szerettem volna már régóta egy leegyszerűsített modellel megmagyarázni...:-))) Ez az a leegyszerűsített modell...
Még valami ehhez. A szélhámosok, a csalók első látásra abszolút kedves, hiteles, dinamikus, optimista embernek látszanak, ez triviális. Ha rá lenne írva a fizimiskájukra, hogy mik, semmit se érnének el. Éppen ez a lényeg, hogy pont az ellenkezőjének látszanak...
Tehát, ha meg akarod érteni egy konkrét ember szerepét egy szervezetben, ne a szavaira, a külsőre, a viselkedésére figyelj, hanem két dologra: (a) hogyan teljesít, (b) milyen a fizikai (itt bejön!) és szellemi fitnesssége, rezilienciája az idő függvényében.
Ha jól teljesít, jó esély van rá, hogy energiájának nagy rész (A) típusú. Ha a fizikai, szellemi rezilienciája romlik, emészti magát, „kiégési” tüneteket mutat, érdemes segíteni neki, hogy módosítson valamin az életében (ez lehet életének bármelyik területe), biztosan tudható, hogy az energiája, ami kérlelhetetlenül kitör/”kisül”, belülről emészti.
Ha viszont az értékelhető teljesítménye kicsi, vagy zéró (amit ügyes nyüzsgéssel, elterelésekkel, másokra hárítással és még ezer kreatív ötlettel palástol) és még köszöni jól is van, biztos lehetsz benne, hogy az energiája manipulálásban, furkálásban, mások hamis színben feltüntetésében, stb. nyilvánul meg. Az energia mérleg nem hazudik: teljesítmény nincs, vagy minimális, belülről nem rágja semmi, akkor manipulál... Bármi más excuse keresése felesleges, ellenjavallt... Ez ilyen egyszerű...
