Kell-e tudás? És hogy szerezzük meg? És a gyerekeinknek hogyan adjuk át, ha bennünk megvan? Pláne, ha a számítógép úgyis megmondja, megírja, takarosan, summary-vel, ahogy kell…
Artifact… vegyük az (a) definícióját (sima Google, második link). Több van neki, jócskán meta-fogalom lévén (ez nehezebb, a meta- előtag görögül “after”-t (után), “beyond”-ot (túl vmin) jelent, metafizika = ami a fizikán túl van, én elvont, nem mérhető, elvont fogalmat értek ezen…):
“…a usually simple object (such as a tool or ornament) showing human workmanship or modification as distinguished from a natural object especially : an object remaining from a particular period”
“…egy rendszerint egyszerű tárgy (mint egy szerszám, vagy díszítés), ami emberi tevékenységre, vagy változtatásra utal, különösen megkülönböztetve egy természetes tárgytól: egy tárgy, ami megmaradt egy adott periódusból.”
A könyv, a papírkönyv, a kemény- és puha fedelű könyv, még a ponyva is, a vásárokon ponyvára kirakott filléres regényekig, krimikig, a tudást jelentette valamikor, egy “adott periódus”-ban. Nyilván ezért van ma is, valami visszamaradt, atavisztikus vonzódásunk a papírkönyv iránt, amikor időről-időre körkérdésben megkérdezik tőlünk, mi a véleményünk az elektronikus könyvekről. Teljesen úgy beszélünk ilyenkor róluk, mint egy kiásott ógörög vázáról…
…a könyv szagáról beszélünk, a lapozás élményéről… semmi a tartalomról, nyilván az elektronikusan megmarad (kutatások bizonyítják, hogy nem marad meg, helyesebben romlik a beolvasások alapos editálásának hiányában bizony romlik az eredeti szöveg minősége, egyre több hiba van bennük az eredetihez képest…), de nekünk a papír könyv szaga a fontos, nem a pontosság (rendszerint utóbbi fel se tűnik, nem is tudunk róla…).
Kell-e a tudás? Komolyan kérdezem. Akár a “lexikális”… ízlelgesd a szót… lassan gumikesztyűvel fogunk tudni csak hozzányúlni, annyira utálatos… az izzadtságszagot, biflázást, idősebbeknek a “memoriter”-t hozhatja elő… valami, amin az emberiség túl van, archaikus, felesleges…
Van-e tudás “lexikális” tudás nélkül? Tényleg, nyitottan, naívan kérdezem? Van-e, lehet elvont tudás lexikális tudás nélkül? (Tudom, hogy ezt már kérdeztem, de figyelj az “elvont” jelzőre…). Plato szerint van. Az ideák. Amelyek minden földi tökéletes mintái. Hogy hogyan jut belénk, Isten tudja csak, én nem emlékszem (talán ott van vakahol a 3 kötetnyi dialógusban…).
Vagy a kicsit elszállt coachok szerint is van ilyen. Hiszen csak kérdezni kell, elő kell belőled csalogatni, hogy felmenj érte a “padlásra”, biztos megtalálod… biztos?
A papír, a materializált könyv valamikor a tudást jelentette. Ahogy az iskola is… Artifact-té vált… az iskola is lassan. Egy gyerek, aki konyvek között nőtt fel, egyszerűen tudta, hogy a szülei azért áldoznak olyan sok pénzt könyvekre, mert a tudás fontos. Az iskolának is egyszerűbb dolga volt. Könyvek voltak benne… (anekdota: a Ferenc körúti lakásunkban, ahová születtem, amikor a feleségemmel elfoglaltuk az egyik 50 m2-es szobát (nagy körúti utcára néző lakás volt), kértem valakit, hogy tegye fel a polcokat végig a szoba két falára, önkéntelenül jött fel belőle a sóhaj: “Ott a falon a Zsiguli…”).
Szerintem kell a tudás. És minden, ami ezt a gondolatot gyengíti, gyengíteni fogja az emberiséget. Már az én új könyveim is elektronikusak, audio-könyvek 98 %-ban (a kettő együtt kb. van már vagy három ezer…). A papírok közül is csak esetleg elvesztek, tönkrementek (egy beázásnál), de megvannak, de már nem férnék be velük a Ferenc körúti lakásba, és általában két sorban sorakoznak a polcokon… Ennyi persze nem kell, ez gyűjtőszenvedély, az pedig más tészta (mondjuk Taleb-bel, a fontos könyvek azok, amiket még nem olvastál a könyvtáradból…).
Kell az AI korában is, talán jobban, mint bármikor, bármilyen formában, ha másra nem, hogy továbbfejlesszük az AI-t…:-))) amíg majd nem “ő” fog továbbfejleszteni, vagy ki tudja, leépíteni minket…
