(…előtte egy vallomás: a legnagyobb kudarcaim - nem feltétlenül tréningen, de egy esetben ott is, de management meetingenken, budget meetingeken, ahol persze néhány slide elengedhetetlen, de ott is sokkal kevesebb… - ppt-khez kötődtek…)
@Mate Budai Linkedin postja:
“– Elküldöd majd a prezit? – kérdi a HR-es a tréning reggelén.
– Nem lesz prezim – válaszolom.
Nagyot néz, nem ezt a választ várta.
– Nem szoktam vetíteni – teszem hozzá. Az arcán meglepetés.
– Hogyhogy nem?
Vettem egy nagy levegőt és visszakérdeztem:
– Hány tréningen volt olyan ppt, amire még ma is emlékszel?
Elmosolyodott.
– Egyiken sem.
Szerintem a tréningen a ppt olyan, mint étteremben a szalvéta: illik és tudni kell használni, de nem azért mész oda.
A ppt egy múltbéli döntés, amit azelőtt hoztál meg, hogy láttad volna a csoportot.
Olyan, mint egy előre csomagolt benzinkutas szendvics – csak akkor jó, ha végképp nincs más.
A ppt az, amit hozok.
A tréning az, ami ott történik.
Ezért szerintem a legjobb ppt az, amit nem vetítek ki.
Egy régi kollégám egyszer megkérdezte, mit csináljon, ha nem marad idő az utolsó húsz diára.
Akkor azt mondtam: foglalja össze fejben, amit még el akart mondani.
Ma már azt mondanám: valószínűleg történt valami fontosabb.
A tréning akkor működik, ha nem csak anyagod van, hanem jelenléted is.
Nem az számít, mit írtál le előre. Hanem hogy mit látsz most.
Mert szerintem a ppt a múlt.
A valódi jelenlét a jelen.
És ami ott születik meg a csoporttal együtt – az a jövő.
A HR-es hölgy elmosolyodott.
– Beülhetek?
Erről (is) fogok írni a hamarosan megjelenő könyvemben, ami az intuitív tréningekről és trénerekről szól majd.
Mert szerintem a tréningek jövője az, hogy az aktualitásokra reagáló, interaktív, az itt és mostban zajló programok legyenek – ne statikus, unalmas, semmitmondó agymosások.
Hogy valódi tanulási élményekben legyünk jelen.
Ott. Akkor. Úgy, ahogy annak értelme van.“
