No, voltak korábbi bejegyzéseim (a „Vezetői edzés program” sorozat, ez egyébként az Executive coaching fordítása akar lenni...), amelyek érintették a coaching határterületeit és gyökereit is, sőt, ígértem, hogy jövök még abban a sorozatban további címekkel, könyvekkel, szerzőkkel. Most is egy könyv jön, ami a coaching gyökereit keresi.
A gyökerek keresése engem azért érdekel nagyon túl a gyakorlati – bár eléggé közvetett és távoli – hasznán, mert amivel éppen foglalkozom, azt szeretem „visszakötni” a korábbi élményeimhez és mindig is érdeklődtem a filozófia és a pszichológia (számomra) érdekes alakjainak gondolatai iránt (nekem mindig az ember számít, hogy érdekel-e, ezért ismereteim ezeken a területeken nem igazán rendszerezettek és inkább kedvencekhez kötődnek).
Persze, amikor egy területet felfedezek, úgy csinálok, mint a történet szerinti egyszeri amerikaiak Vietnamban. Ha jött a hír, hogy valamelyik erdőben van egy Viet-kong harcos, nem ám odaküldték tengerészgyalogosokat, hanem odaküldtek 20 helikoptert, azok le-napalmozták az egész erdőt és egy biztos volt. Ha ott tényleg volt egy Viet-kong, az már biztosan nincs ott. Élve.
Mi felel meg nálam a szőnyegbombázásnak? Szőnyeg könyv-beszerzés. Ilyenkor sokat foglalkozom a tájékozódással (alapvetően internetről, de a korábbi könyvtáram is mindig a segítségemre siet), és biztos, hogy beszerzek néhány könyvet, amit (szintén) soha nem fogok elolvasni, de hogy lesznek benne olyan könyvek, amelyek aranyat érnek, az is biztos. (Azt ismeritek, amit Száz Jánostól, a korábbi tőzsde-elnöktől és zseniális tanártól a Közgázon pénzügyi opciók órán hallottam a 2000-es évek elején? A könyv vásárlás az opció vásárlás. Opciót vásárlok arra, hogy amikor akarom, elolvashassam, az ár pedig az opciós díj...)
Most találkoztam egy viszonylag kis termetű, 150 oldalas, karcsú könyvvel, ami megfogott ebből a szempontból, sokat segít a tájékozódásban. A coaching gyökereiről van szó benne, és nem nekem kellett megtalálni ezeket az összefüggéseket, hanem ezt valaki kikutatta nekem. Dr. Sárvári György Metalépés könyve azokat szólítja meg, akik hajlandóak energiát befektetni a megértésre, mert ez (nagyon) nem könnyű könyv. Amilyen karcsú, olyan sűrű. Érdekes, mert a másik könyve, ami szintén fontos könyvem (A belső harcos útja) nem lehetne „népeszerűbb”, könnyebben emészthető olvasmány (igaz, ez az első réteg, ott is vannak további rétegek, amelyek már nem olyan könnyen „elérhetőek”).
Disclaimer: én most fejezem be Sárvári György cégénél az egy-éves coaching tréningemet, úgyhogy ezt a véleményem értékelésénél vegyétek figyelembe.
No, akkor most tudjátok, hogy ismerem, ettől még persze akár tényleg jó is lehet, de mindenesetre, a fair-séghez ez hozzá tartozott.
Vissza a könyvhöz. A könyv a coaching legközelebbi filozófiai gyökereit leginkább Heidegger és Gadamer közelmúltbeli munkásságára alapozva mutatja ki. Persze, hogy kiválasztottam már egy-két könyvet tőlük az irodalomjegyzékből..., a Lét és idő például letölthető pdf-ben magyarul:
http://phil.elte.hu/students/files/jegyzet/fl6/06HeideggerLetesido.doc
De ezt már tényleg csak erős idegzetűeknek, OK, viccelek, olyanoknak, akiket tényleg érdekelnek a létkérdések és mondjuk az, hogy érvényesen rá lehet-e kérdezni a „lét”-re...
Vissza a Metalépésre. A hermeneautikai megközelítés baromira leegyszerüsítve azt mondja, hogy csak módszerek használatával, pusztán elméleti megközelítéssel a valóság nem megismerhető. Azt mondja, hogy ahhoz, hogy igazán közel kerüljünk a valósághoz, ahhoz több kell, mint az elmélet, több kell, mint a módszer, ahhoz bele kell kicsit olvadni a megismert világának az egészébe, a részt megismerve mindig egy kicsit többet tudunk az egészről, de a világban benne élve, eleve van egy nem explicit tudásunk az egészről, és így tovább cirkulárisan és ezt a folyamatot semmilyen módszer nem képes előre programozni.
Meglepne, ha a coachingot ismerők nem értenék meg azonnal, miről van szó. Gondoljatok csak a Gestalt elméletre, arra, hogy minden (akármilyen jelentéktelen) részletben benne van az egész. No igen, „az ember a világba vetetten létezik, a világ pedig benne tárul fel, és ez az egymáshoz rendelés a megértés alapfeltétele is egyben”.
És a legfontosabb talán: „Minden valódi megismerés legmélyebben önismereti kérdés”. Na, most azután kiváncsi vagyok, hogy kedvet csináltam-e hozzá...
