HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Coaching és mentálhigiénia

isocrates_coaching 2011.06.09. 20:44

 

Mit is csinál a coach? Persze, persze, segít a vezetőnek jobb vezetőnek lenni, vagy egyáltalán valakinek a munkaheyén jobban beilleszkedni, jobban megismerni önmagát a rendszerrel együttműködni, és ezen megismerés/megértés alapján finomhangolást végezni magán, hogy neki is jobb legyen, meg a rendszernek is.
Egy konkrét, jelenlegi coaching folyamatban (vezetői edzés-programban), amikor arról beszélgettünk, hogy néha a coachee, a vezető nem érzi eléggé hatásosnak, jól időzítettnek a dícséretet, amit szeretne adni, nem mindig sikerül akkor adni, amikor kell, és ha bár néha sikerül is, előfordul, hogy „lepattan”, és ez zavaró. Amikor ezt átbeszéltük és lényegében ő maga egy kis segítséggel rájött, milyen kis változtatást (az időzítésben, az előkészítésben, a gyakoriságban) kell kipróbálni, végrehajtani, spontánul jött ki belőle: „Ha ez sikerül, a kollégáim majd bíztatnak, hogy folytassam a coachingot, jót tesz”.
Igen, ez érdekes, ha jó a folyamat, az nemcsak az illető vezetőnek tesz jót. Természetesen,  megjavítja az auráját, a kisugárzását, relaxáltabbá, kevésbé feszültté teszi. Még a korábban akár nagyobb feszültséget generáló helyzetekben is. Emellett, pozitív mellékhatásként javíthat a környezet hangulatán, mentálhigiáján is.
Az meg ránk fér. A mentálhigiénia javítása. Általában is.

Szólj hozzá!

Vezetői edzés program

isocrates_coaching 2011.06.08. 10:06

 

Így is lehetne nevezni a „vezetői coaching”-ot. De mindegy is az elnevezés, bár érzem a különböző beszélgetések elején, hogy ha a címbeli megnevezés honosodott volna meg, egy lépéssel beljebb lennénk.
De csak egy lépéssel. Akárhogyis nézzük, ez (ma?) luxus. Hogy én óránként  több tízezer forintot fizessek ki, vagy próbáljak meg a cégemmel kifizettetni azért, hogy egy manus, vagy egy hölgy kedvesen elbeszélgessen velem?  Mi a fenét tudhat vajon ismeretlenként újat mondani nekem rólam, aki a legjobban ismerem magam, és a körülményeimet? Ennyi  pénzért!?
Luxus az is, hogy egyáltalán, akármilyen formában a lelkünkkel is foglalkozzunk. Nem divat, titkolni való, ha valaki rendszeresen pszichológushoz, vagy netán pszichiáterhez jár. Megbélyegző lehet. A testünkkel, a „hardware”-rel azzal igen, azzal foglalkozunk. Az látható, edzem magam, futok, úszom, súlyt emelek, kisebb lesz az orrom, vastagabb a szájam, nagyobb a mellem, keskenyebb a derekam, kisebb a pocakom, erre költök. Azután a megreparált  testem mögül ugyanaz (a nyuszi, vagy oroszlán, vagy szamár) „néz ki”, mint előtte, a „software” marad...
Egy analógia jut eszembe. Biztosra vehető, hogy általánosságban a szemüveget/kontakt lencsét hordó emberek látása sokkal közelebb van az ideálishoz, sokkal biztosabban, tisztábban és élesebben látnak (segédeszközük segítségével), mint azoknak a látása, akik nem mennek el esetleg kisebb-nagyobb látási problémáikkal a szemorvoshoz. Valahogy ők is  elboldogulnak, hunyorognak, meresztik a szemüket, de hogy szemüveget hordjanak? Azt már nem. Mondják, Goethe útálta a szemüveget (hiú volt? valószínű), de mivel nem látott jól, ez állandó problémát  jelentett számára.
Hogy lehet ez (a látszólagos paradoxon, hogy a szemüvegesek látnak – a szemüvegükkel együtt persze - jobban)? Azért, mert ők állandó, rendszeres ellenőrzésnek teszi ki magukat, így gyakorlatilag állandóan naprakészen tartják azt, hol is tartanak.
Nos, a „software”-rel, a lelkünkkel, a diszpozíciónkkal, az „élet-forgatókönyvünkkel”, mindennapi „játszmáinkkal”, amelyek nagyrészt meghatározzák (determinálják, sínre teszik és ezzel nagyrészt automatizálják) és nem utolsó sorban időben kitöltik/tematizálják az életünket, nem igen foglalkozunk. Nem is nagyon tudunk - igazán tudatosan, operacionálisan - ezekről, hagyjuk sodródni magunkat, esik, ahogy puffan.
Ha kicsit odafigyelnénk (valaki segítene, vagy csak utána olvasnánk a még nem túl ezoterikus/elérhetetlen szakirodalomban) és megpróbálnánk ennek alapján kritikusan szemlélni bizonyos elakadásainkat és azoknak esetleges okait, mozgató rugóit, kiváltó okait, igazából egyedül is elboldogulhatunk elméletileg. Nehéz, mert időt, energiát, és nem mindennapi lélekerőt követel, hogy adott esetben Münchhausen báró egyik híres tódításának szó szerint megfelelve saját hajunknál fogva próbáljuk kimenteni magunkat  a „mocsárból”.
Mondok erre a lehetséges önképzéshez akár néhány anyagot/fogódzót is. Érdemes elolvasni Eric Berne két magyarul is megjelent könyvét, az Emberi játszmák-at és a Sorskönyv-et (az utóbbinak nekem nagyon tetszik az eredeti címe, ami magyarul: Mit mondjunk azután, hogy szervusz?). Érdemes belenézni még például F. Vvárkonyi Zsuzsa egyik-másik könyvébe (pl. Tanulom magam). Ezek „laikusok” számára is érdekesek. A legjobb magyar szakmai könyvnek Sárvári György A belső harcos útja című könyvét tartom. Az első Eric Berne könyv régóta kedvencem, sokkal azelőtt találkoztam vele, hogy ezzel az üzleti edzés-program témával elkezdtem  volna foglalkozni, de az első szakmai könyv a Sárvári könyv volt, ami megfogott. Hozzáteszem, a Sárvári könyv nagyon olvasmányos, abszolút nyitott bárki számára, azért teszem csak külön kategóriába, mert ezt kifejezetten coach-ok, üzleti edzés-programot hivatásszerűen űzők számára írta a szerző.
Na azután természetesen jön sok-sok lehetséges olvasnivaló, de úgy gondolom, hogy ennek a feldolgozásához kell a téma iránti szenvedély, fogékonyság és nem utolsó sorban sok erre szánható idő. Ezek egy része már nem is érhető el magyarul. Angolul rengeteg dolog elérhető, meg németül is, francia nyelvűeket nem adott fel a Google kereséskor (természetesen csak az általam bírt nyelvekről tudok itt beszámolni).
Kik a kedvenceim ez utóbbiak közül? Egy válogatást fogok megmutatni a következő bejegyzésben.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása