Ma, aki dolgozik, sokat dolgozik. A feszültség nagyobb, mert nagyobb a tét, mint bármikor és ez meglátszik, persze, a feszültségszinten is, aminek beosztott és főnök egyaránt ki van téve.
Aki meg nem dolgozik, ő azért van stresszben. És bizony a legrosszabb fajta stresszben, amitől előbb-utóbb gallyra megy az ember egészsége, kapcsolatai és Isten adja, hogy ne a híd alatt végezze.
A coaching - mindegy, hogy életmód-, kapcsolati, üzleti, vagy vezetői coaching - célja és feladata, hogy összhangba hozzon minket a világunkkal, megteremtse az optimális szintet a feladat és a képességeink/rátermettségünk, a feladat és a megfelelő (pozitív, eredményességhez elengedhetetlen) stressz- szint között. Hogy többet érjünk el kevesebbel.
A legfontosabb első lépés, hogy tisztán lássuk, mi az igazi feladat, amit el kell végezni, hántsuk le róla a rárakódó plusz feszültségforrásokat (először elvileg, azután persze a folyamat során egyenként ezekkel is foglalkozni kell majd). Mi az alap, először azt kell felismerni.
Ezzel párhuzamosan fel kell mérni a coach segítségével, de saját energiánkból, hogy mennyire vagyunk messze attól, hogy a feladatot hatékonyan el tudjuk végezni. Mi vagy ki gátol minket, milyen belső és külső tényezők. Itt azt is el kell dönteni elég hamar, hogy van-e esély, van-e bennünk elég akarat, képesség és energia, hogy ennek a feladatnak egyáltalán érdemes legyen nekiállni, vagy legjobb lesz, ha az új feladatot, az új helyet, stb. lesz célszerű elkezdeni keresni.
Ma olvastam valahol a Twitteren, hogy minden évben meg kell valamit újítani. Minden évben újra kell értékelnünk a helyünket a saját kis univerzumunkban. Nem akarom azt mondani, tódítva, megfejelve az előzőt, hogy akár mindennap kell valamit újítani. Ez hülyeség, ilyen ember nincs. De ha azt mondom, hogy a gondolat magvának ott kell lenni mindenkiben, mindig, hogy „jó helyen vagyok-e”, „még mindig jó irányban vagyok-e”, ilyenek, akkor azt komolyan gondolom.
Napok óta tele van az internet, a média Steve Jobs méltatásával (melléktéma, de a dolog azért szörnyű, mert korai nekrológot írni, összefoglalni az életművét, mert nem halt meg, csak lemondott, mint vezig.). Az egyik video, amit a híres angol színész Stephen Fry twittelt le, a Stanford-i egyetemen mutatja, amint a végzősöknek szóló útmutatót mondja. Azután ma egy másik cikk is ezt a témát pedzegeti. Mégpedig azt, hogy a halál tudata az, ami a legfőbb motiváció az életünkben, hogy ne foglalkozzunk felesleges dolgokkal és csak a lényegre koncentráljunk legalábbis a karrierünket illetően (különben is, de ez most a karrierről szól). Morbid, nem morbid, akarunk erre akárcsak időnként gondolni, vagy játsszuk a struccot, ez is elmond valamit rólunk.
Ha megerősödik bennünk, hogy ez az út, ez a feladat az, ami a miénk, amire születtünk, akkor jön a cél kitűzése. A coaching folyamatban pedig a coach az, aki empátiával és a speciális tanulási helyzet támogató környezetének megteremtésével kihozza belőlünk a megoldás lépéseinek tervét és a végrehajtás mikéntjét.
Többet kevesebbel. Hatékonyabb munkavégzést kevesebb stresszel, feszültséggel. Több eredményt, kisebb, jobban célzott, jobban megtervezett energia befektetéssel. Ez nagyon absztrakt, mi a fenéről beszélhetek... Nos arról például, hogy ha sikerül jobb, hatékonyabb kapcsolatot kialakítani a főnökeiddel, vagy a beosztottaiddal, és ezáltal kevesebb feszültséget viszel haza, esetleg jobban is alszol, az bizony a nap végén kisebb energia leadást fog eredményezni és több, bevethető, fejfájás, idegeskedés nélküli szabadon felhasználható időt (az, ha tök fáradtan este bedőlsz a karosszékbe, hozzád se lehet szólni, esetleg iszod a sört, vagy a whiskyt és eszed lefekvés előtt a nehéz (de fantasztikus) magyar konyha áldásait, nos, ezt az időt nem nevezem szabadon felhasználható, önregenerálást szolgáló időnek...)
Amit azután megtakarítunk stressz-legyűrési energiában, vagy tiszta időben, sok mindenre felhasználhatjuk. Például felvehetünk pótlólagos feladatokat, vagy önmagunk regenerálására is felhasználhatjuk.
Ha javasolhatom, és már csak ez az egyetlen problémád, hogy az így felszabadult új, plusz vidám, energiával teli pillanataidat mire hasznosítsd, én az aktív családoddal és/vagy barátaiddal eltöltendő kikapcsolódást javasolom. Játssz egy kicsit többet a gyerekkel, vagy a macskával/kutyával, legalább 5 perccel többet hallgasd a házastársad történetét (és az isten szerelmére, közben tedd le az iPhone-t), vagy a tenisz után ne sajnáld azt a fél, egy órát, amikor egy-egy gyümölcslé mellett (kocsival vagytok!) megbeszélitek barátaiddal a világot...
Van kedved hozzá? Keress...az első – felmérő – alkalom természetesen ingyenes, hiszen itt dől el, hogy
(1) van-e elegendő chemistry a folyamathoz a coach-csal,
(2) van-e elég energiád, motivációd (meg persze a cégednek, vagy Neked egy kis pénze erre), hogy ilyesmibe belekezdj, hogy
(3) képes vagy-e át- és belátni, hogy a coaching folyamat szerencsés esetben is csak a benned lévő lehetőségeket tudja kibontani, a külső tényezőkre csak ezek feljavításával, fókuszálásán keresztül, közvetetten lehet képes (azzal, hogy „hülye a főnököm”, a coaching nem tud mit kezdeni, úgy tudná lefordítani kezelhető feladattá ezt a helyzetleírást, hogy hogyan kellene megváltoztatnom a hozzáállásomat, a kommunikációmat ahhoz, hogy a jelenlegi, adott helyzetből a legtöbbet tudjam kihozni)
(4) van-e esély rá, hogy esetleg kis segítséggel egy jól körülhatároló, megfelelően konkrét célt ki tudj tűzni, mint a coaching folyamat elérendő eredményét.
Többet – kevesebbel...