Vezetői coaching

Egy tavaly októberi bejegyzésben már írtam erről a könyvről (http://vezetoi-coaching.blog.hu/2011/10/27/bejegyzes_url_cime_833). Ott is jeleztem, hogy nem könnyű falat, de „százszorosan megéri a fáradtságot”.

Segíteni szeretnék ezzel a pár oldallal, hogy könyebben hozzá tudj férni ehhez a zseniális, kisalakú, mindössze 150 oldalas könyvhöz, ami olyan szemszögből/fénytörésben  szól a szupervízióról, coachingról, ahogy egy másik sem.

Úgy jutott eszembe ennek a bevezetésnek az elkészítése, hogy valaki kérte (hallva/olvasva egyszer a lelkesedésemet), hogy foglaljam össze egyszerűen, hogy miről is szól. Rájöttem, hogy (a) fejből nem megy, (b) annyira egyszerűen és röviden, ahogy ő gondolta, nem lehet (nem tudom) összefoglalni.

Ebben a könyvben egy felesleges szó sincs (ez a titka kompaktságának), éppen ezért viszonylag nagy energia kell a feldolgozásához (próbálj 1 litert meginni a Tokaji aszú-esszenciából...). Pedig még szupervíziós esetfeldolgozásokat is találsz benne a végén, ami szintén elvesz harmincvalahány oldalt.

Ha érdekelnek a coachingban és szupervízióban használt tapasztalati tanulás filozófiai nyelvi és művészetértelmezési, valamint mélylélektani analógiái, ha érdekel, melyek a gyökerei ennek a megismerési folyamatnak, ez a Te könyved.

Alapvetően az első nagy fejezetet (kb. a könyv egy-harmadát) dolgoztam fel a könyvet ebből a segítő perspektívából, mert úgy ítélem meg, hogy onnan erre már nincs szükség, onnan már (ha addigra „felvetted” a kezdő sebességet (annak a bizonyos „szökési sebesség”-nek az analógiájára...)

Én úgy használnám (helyedben) ezt a Bevezetést, hogy minden fejezet előtt belenéznék, végigfutnám (talán fél éve az Atlantisz Könyvszigetnél interneten meg tudtam rendelni, fizikailag az Anker közben vannak, szenzációs kis bolt...). Nem olvasnám el az egészet egyszerre (váltogatnám a könyvvel), mert a könyvvel együtt-olvasással a fejemben készült. Ha ezzel a néhány napos munkával egy-két dolognak utánanézve és ide összehozva csak egyvalakinek tudok segíteni abban, hogy a könyvet végigolvassa, elértem a célomat. 

A végén egy nem teljes szószedet található, azokat emeltem ki, amelyeket szubjektíven kiemelendőnek gondoltam (lehet, hogy valakinek sok, valakinek meg több kellene). Javaslom az internetet, a Wikipédiát, én is többnyire ezt használtam. A szövegben is próbáltam itt-ott rokon-fogalmakat (is) használni. Utána pedig alfejezeteket jelölve mentem végig az első nagy fejezeten. __________________________________________________________________________________

Ez a könyv egy – tudtommal sehol másutt nem elérhető - nagyon fontos gondolati ívet ír le a

·         filozófiai alapoktól (két filozófus: Heidegger és Gadamer munkásságára alapozva),

·         Jung vonatkozó mélylélektani munkásságán keresztül,

·         a tapasztalati tanulás tárgyalásáig, mely számos jövő-irányultságú segítő szakma (szupervízió, coaching) módszertani alapját jelenti.

Ez nem jelent kevesebbet, minthogy elméleti alapozást sikerült találni a tapasztalati tanulás alapú tevékenységeknek. Mindezt mindössze 150 oldalon, úgy, hogy ebből a szerző 37 oldalt még a szupervíziós csoportmunka, a tapasztalati tanulás folyamat-elemeit illusztráló esettanulmány ismertetésére is tudott szánni. Világrekord.

A könyv e három terület tapasztalati tanulás szempontjából figyelembevett analógiájára koncentráló bemutatásával bizonyítja, hogy mély ismeretelméleti alapjai vannak ennek a folyamat-módszernek.

 

A három egymásra épülő logikai lépcső a könyv folyamán a következő (végig a tapasztalati tanulás elméleti megalapozása van a fókuszban):

1.       filozófiai lépcső: A megismerés (transzcendens) jellege a filozófiai hermeneutika alapján

1.1.    a nyelv, mint közvetítő közeg értelmezés-elméleti szempontból való (hermeneutikai) vizsgálata, mint a tapasztalati tanulás analógiája               

1.2.    az értelmezés-elmélet (hermeneutika) művészetfelfogásának rövid tárgyalása (mint a tapasztalati tanulás analógiája)   

2.       a mélylélektani lépcső: az egyén saját (jungi értelemben vett) önmegvalósításának dialektikus, körkörös fejlődési folyamat-vizsgálata, mint a tapasztalati tanulás analógiája

3.       szupervíziós tapasztalati tanulás.

Javaslom, hogy ez a három szempont ((a)folyamat-jelleg, (b) a megismerő és a megismert dialektikus egymásra hatása és (c) a megkeresés ciklikus, cirkuláris vagy iteratív jellege) legyen az iránytűd, amikor olvasod (persze, ez főleg a könyv első harmadára vonatkozik, mert utána „haza” fogsz érkezni a segítő szakmák megismerési folyamatának). Ezekben a dimenziókban veti össze a könyv a megismerés különböző aspektusait, dimenzióit. (Folyt. köv.)

Ugye, a nagylátószögű objektívben a kép sokkal nagyobb tartományban éles, mint a telénél. A telénél nagyon pontosan kell fókuszálni, mert a mélységélesség csekély...Ami következik, nem tudom pontosan, mikorra visz minket vissza, muszáj lesz a nagylátószögűt használni. Akkor viszont jó nagynak kell lenni a felbontásnak (hogy tovább feszítsem az analógiát...), hogy egy egész pici kis részét kinagyítva még mindig lássunk valamit...

Nézzük meg egy kicsit honnan indultunk...ókori teremtéstörténetekbe néztem bele és a következő afrikai idézetbe, isteni parancsolat-csokorba bukkantam:

„Ne lopj a saját törzsedben!”

„Ne ölj meg senkit, aki nem ártott neked!”

„Ne egyél meg senkit éjszaka!”

Engem különösen az utolsó ragadott meg...szóval akár örülhetnénk is, hogy mi még nappal se esszük meg egymást...még...

Igen, a világtörténelem eddigi legérdekesebb, legszofisztikáltabb, legnépesebb korszakában élhetünk, egy olyan világban, amiben az ember minden eddiginél több erőforrással rendelkezik, hogy megvalósítsa a minden egyes emberben mélyen benne lévő harmónia világát. Persze, nehéz (talán lehetetlen...) mindenki számára, egyszerre, akárcsak egy minimálisan élhető élethez szükséges erőforrásokat is biztosítani. Soha nem volt ennyire egyenlőtlen ezen erőforrások elosztása.

Készülj arra, hogy ha vezető vagy, néha abszolút ellentétekbe fogsz ütközni a benned élő örök, harmóniára törekvő ember és az adott szervezet, társaság, cég, csoport optimuma, konkrét cél-rendszere között. Ne ijedj meg (vagy ijedj meg), ez nem csak Veled, nem csak most jelenik meg, ez a dilemma időnként természetesen jelentkezik, és a szub-optimalizálás jelenséggel írható le. A részrendszerek és a rendszerek működési optimuma különbözhet. Mindent meg kell tennünk, akárhol élünk, akármi a feladatunk, hogy ezt a különbséget a minimális értéken tartsuk...

2011. december végén az önbecsülésről (self-esteem) szóló sorozat második részében (http://vezetoi-coaching.blog.hu/2011/12/29/bejegyzes_url_cime_468) van egy teszt, amit javaslok kitölteni Magadra, ez azután segíthet az eligazításban, hogy mennyire van szükséged a sorozat következő részeinek feldolgozására, és talán a feladatok egyikének-másikának elvégzésére is (persze, a saját energiájú – vagy sehítő támogatás melletti – fejlesztés igazán hatásos csak akkor lehet, ha az összes feladatot megcsinálod...).

Azt is írtam abban a bejegyzésben, hogy meg fogom csinálni magamra is, hogy kedvet csináljak hozzá. Nos, voilá, megcsináltam...érdekes...nem csupa 10-es magamra se...próbáld meg, de őszintén (Magadnak minek hazudnál...)...azután tedd el és ha végig követed majd a sorozatot, csináld meg a kontrollt, remélem, utána jobb eredményt fogsz kapni...

Egy kis emlékeztető: az önbecsülés belülről jön, nem szabadna külső tényezőknek befolyásolniuk, ez tulajdonképpen a mindenkiben alapvetően jelenlévő életerő egyik megnyilvánulási formája, de bizonyos esetekben a tudatos elméd előtt elhomályosodhat, elkezdhetsz benne kételkedni (itt-ott egy kicsit) és az megnehezíti az életedet, ilyenkor jó egy kicsit végiggondolni, újra kikísérletezni, hol is van, „leporolni” és újra teljes valójában, erejében átérezni (új színeket kap az életed, ha komolyan veszed, garantálom)...

Ne téveszd össze az önbizalommal, ami konkrét tevékenységekhez, stb. kötődhet, és bizony függ külső tényezőktől...például, attól még hogy jó közepesen teniszezek csak és egy sokkal jobb játékossal szemben nincs önbizalmam (jogosan...), az önbecsülésem belső napjának sugarai ugyanúgy fürdethetik a lelkemet az éltető melegben (és a lélek D vitaminjában...). Ilyenkor azért kicsit be szoktam segíteni az önbecsülésemnek és mondjuk 0:1-es első set után, 0:4 gémállásnál és 15:40-nél átsuhanhat az agyamon, hogy OK, de ő meg nem tud franciául és biztos soha nem élvezte a halhatatlan (ma úgy mondanánk „stand-up”-os)  Coluche sketch-eit, és azt se tudja mi fán terem a Le Gorille Brassens-től...szegény... (ez mindig segít).

Tehát nézzük meg rám kitöltve a múltkori teszt-lapot:

 

Értékes ember vagyok. - 10

Értékes vagyok, mint mindenki más. - 10

Megvannak bennem azok a képességek, ami ahhoz kell, hogy jól éljek. - 10

Amikor a tükörbe nézek, kellemes érzés tölt el. – 7 (ja, igen, persze, hiú vagyok...régen Delon, Belmondo, ma talán Pitt, Clooney, vagy még éppen Connery szeretnék lenni...)

Nem tartom magam egy komplett katasztrófának. - 10

Tudok nevetni magamon. – 10  (ide minimum 12-t kellene írni...jó, legyen csillagos 10-es...)

Örülök, hogy én én vagyok, hogy ilyen vagyok. - 10

Szeretem magam akkor is, ha mások visszautasítanak. – 8 (ez nehéz...talán jobban igénylem a pozitív visszajelzést, mint kellene?!)

Szeretem és támogatom magam, attól függetlenül, hogy mi történik. - 10

Általában elégedett vagyok azzal, ahogy a személyiségem fejlődik. - 10

Tisztelem magam. - 10

Én szeretem magam úgy, ahogy vagyok, és nem akarnék más lenni. - 10

 

Milyen gyakran érzed Magad korlátozva a mindennapi működésedben önbecsülési problémáid miatt?

Lehetséges válaszok:

Mindig

Gyakran

Néha

Ritkán (azt, hogy „soha”, meghagyom Tony Robbins-nak...hogy az ki? nézd meg a youtube-on...)

Soha

 

Mennyire érzed súlyosnak az önbecsüléseddel kapcsolatos problémád?

 

Lehetséges válaszok:

Nincs probléma

Enyhén (ld. még Tony Robbins...)

Közepesen

Komolyan

Teljesen lehetetlenné teszi a normális működést

No, megpróbálod Te is?