Ben Furman finn terapeuta és coach (számomra talán a világ egyik legszimpatikusabb, legmegnyerőbb embere) tette fel ezt az angol szöveget ma a Facebook oldalára...
A gondolatot, aki olvasta itt-ott egy-két bejegyzésemet, rokonnak fogja találni az én saját gondolkodásommal, ami mindig is az autentikusság, a jelenbeliség, az itt és most mellett és érdekében, a kaptafák és a sémák ellen szól... Szóval ezt a kis szösszenet bizony megér egy bejegyzést, annyira egyszerű, tömör (én ezt a tömörséget nagyon szeretem,tisztelem, csak ilyen szinten nem tudom, hozzám bizony türelem kell...:-))). Na, most tehát "idegen tollakkal" íme a szöveg:
"Szóval, gondolkozom ezen az egész boldognak lenni ügyön, és azt érzem, hogy az emberek valahogy eltévednek akkor, amikor a boldogságra, mint egy célra, egy megérkezésre gondolnak…. Mindig azon gondolkozunk, hogy egy napon majd milyen boldogok leszünk, meglesz az az autónk, vagy az az állásunk, vagy az az ember az életünkben, ami majd megold mindent. Dehát a "boldogság“ az egy hangulat és egy feltétel, nem egy cél! Pont olyan, mint fáradtnak, vagy éhesnek lenni, nem állandó. Jön és megy és ez így van rendben. Azt is érzem, hogy ha az emberek ezt megértenék, gyakrabban lehetnének boldogok…”
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
