Ős-Faust… A Jung könyv, amiből itt-ott idéztem (Emlékek…), többször említi, hogy Jung alapkönyve fiatalkora óta a Faust… No, mi se kellett több, persze, hogy ebbe is belekóstoljak… levettem az egyik kötetet, a magyart, és belekezdtem… érdekes, mert az Ős-Faustot a magyar fordítás (Jékely Zoltán, Kálnoky László) az elejére teszi, a német meg a végére…
Ki vagyok én, hogy ebben állást foglaljak - pláne, hogy még csak az első 83 oldalon található Ős-Faustot olvastam el -, de mint időnként, megmondom az én “tutti”-imat… szóval, én is a végére tenném, mint a német… mert hogy ezen a 83 oldalon ez a Faust nevű hát olyan egy ócska alak, hogy felmerült bennem, hogy mi a fenének is olvassam el a többi részt, a tulajdonképpeni két részes Faust-ot… szóval teaser-nek, étvágygerjesztőnek (nekem) nem volt valami jó…
Hogy miért? Nos, kis 2 oldalas vajúdás (prézsmitálásnak mondanám legszívesebben) után néhány oldalon keresztül b…tatja a szolgáját (aki egyébként egyenesebb, lelkesebb és érdekesebb figurának is tűnik rögtön, mint Faust maga), azután gyors vágásokkal megjelenik Mefiszto (Mephistofeles), ugye, az ördög maga (vagy helytartója…, lásd még A mester és Margaritát), és egy kocsmai jelenetből kiderül (mindenféle, Jézus korabeli trükköt csinál, mint például egy boros hordóból mindenkinek olyan bort mér, amit éppen kíván, valaki éppen tokajit kér, és ennek sincs akadálya…), hogy az egész akkor játszódik, amikor már régen eladta a lelkét az ördögnek (ez az a motívum, amit a legtöbben ismerünk)…
Azután az utcán meglátja Margitot, az érintetlen, csodálatosan egyszerű, tiszta és gyönyörű fiatal lányt és nem bírja ki, hogy ne bírja rá Mefisztót (aki nagyon szimpatikusan szabatkozik, megpróbálja lebeszélni, jelzem az Ember tragédiájában is a legjobb szerep a Luciferé, ezt mindenki tudja… “és mi tessék rajta?”… “csak azt adhatom, mi lényegem…”, csupa márkás, poénos, örökbecsű mondat), hogy felhasználva emberfeletti hatalmát, szerezze meg számára kegyeit…
Olyan vidéken vagyunk, ahol a lányok erénye lánykorukban a család legfőbb kincse, ahol a megesett lány a legszörnyűbb helyzetbe kerülhet, amibe ember egyáltalán…
Mefisztó részben felhasználva erejét, részben pedig sima haveri kerítői (persze, hogy hazugságokkal is megtűzdelt) manipulációi segítségével hozzásegíti – az amúgy a szöveg szerint daliás, derék ember - Faust-ot, hogy elcsábíthassa a lányt.
Megesik, ami megesik, és ebbe a lány anyja, fivére belehal (ha jól értettem, azért ez egy nagyon emelkedett modorban írt verses dráma, még szoknom kell, alig olvastam ilyet…), a lány pedig megőrül (miután megöli kisdedét), Mefisztó az utolsó pillanatban tudja kiragadni a börtönből Faust-ot, akinek nem sikerül onnan kimentenie a lányt, pont azért, mert megőrült és nem látja át a helyzetet…
És, hogy Faust ócskaságát még jobban aláhúzza a koszorús költő Goethe, mielőtt a börtönből való szabadításhoz elindulnak, Faust mindennek elmondja Mefisztót (“Kutya! Iszonyú szörnyeteg!”, ilyen és ehhez hasonló kedvességekkel kínálja meg…), hogy miért nem akadályozta meg… Mefisztó itt is a messze szimpatikusabb, mert emékezteti, hogy ő megpróbálta visszatartani…
Ha elolvasom mégis a többit is, csak a Mefisztó miatt, hogy mi fog történni ezzel a jó fejjel…:-))).
Két idézet, ami belopakodott már a mindennapi életünkbe is akár:
- Famulusa, Wagner mondja az elején:
“Ó jaj, a lét rövid,
és hosszú a művészet!
Hányszor eresztem főmet csüggedésnek,
míg az anyaggal küszködik!
És mily nehéz az eszközt megszerezni,
mellyel az ember a kútfőkig ér,
s félúton, midőn messze még a cél,
Hány jámbornak kell sírba veszni.”
- Mefisztó mondja a Diáknak (itt annyira éles a vágás az elején, hogy nem teljesen tiszta, hogy a Diák-Mefisztó jelenet hogy kerül ide, remélem, a nagy kifejtő két részben ez is kiderül…):
“Fiam, fakó minden teória,
s a lét aranyló fája zöld.”
A kép a Makrokozmoszt akarja ábrázolni. Az érdekes az, hogy a legelején egy könyvbeli Makrokozmosz képet néz és azon révül el (kicsit később a Föld szelleme ábráján…). Próbáltam ezt a Makrokozmosz ábrát az interneten azonosítani… nos, ez az ábra volt a legjobban azonosítható (köthető Goethe Faust-jához) egy német nyelvű cikkben, a többi linken majdnem mindben megemlítik ezt az ábrát (hogy efelett morfondírozott Faust), de mintha viszonylag keveseket érdekelne, hogy hogyan is néz ki…
Nincs nagyobb felbontású kép, ezért nem minden latin szót lehet elolvasni, ugye, az látszik , hogy a fontos égitestek megjelennek és íme, egy két szó jelentése, amit megnéztem:
Abyssus – a mély
Volatile – ill
Fixum – rögzített
Inferior – alacsonyabb
Superior – magasabb
Mare – tenger
Terra – Föld
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
