Valaki kíválóan tudhat billiárdozni, mestere lehet anélkül, hogy tisztában lenne a kinematika/mozgástan alapvető törvényeivel... valaki folyékonyan beszélhet, írhat egy nyelven, (általában az) anyanyelvén a mindennapi életben, anélkül, hogy szerkezetéről, nyelvtanáról, történetéről, földrajzáról, nyelvjárásairól mély fogalma/ismerete lenne... míg ha egy másik, egy "idegen" nyelvet tanul (eltérő körülmények között, mint az anyanyelvét tanulta, "dörzsölődéssel"), a nyelvtannal fogja kezdeni (és, teszem hozzá, a folyékony beszédet addig nem is sajátítja el, amíg a megtanult szabályok nem olvadnak bele a háttérbe)... Más "tudni egy nyelvet" és tudni valamit egy nyelvről - Paul Watzlawick et alii (és szerzőtársai) egyik bevezető gondolatmenetéből, "Pragmatics of human communication"...
Tudni egy nyelvet, például magyarul... az utóbbi napokban Arany Jánost olvasgatva, azon gondolkoztam, hogy ha például Arany János műveinek kapásból való (értelmező szótár, egyéb segítő eszköz nélküli) tökéletes, 100%-os megértése a 10-es egy 10-es skálán - vegyük csak példának az 1850 és 1878 között, tehát kb. 150 éve írt Arany-féle Bolond Istókot -, akkor az én magyar nyelv ismeretem talán 8,5-ös... ha belevesszük a helyesírás visszamenőleges ismeretét is, ha tehát az amúgy ismert szavaknak a korokban eltérő helyesírási változatainak az ismeretét is hozzávesszük a "magyar-tudáshoz" (a 10-eshez), hmmm... talán 7,5-ös... és akkor még nem mentünk visszafelé az időben, nem is egészen a korai magyar nyelvemlékekig, de vegyük mondjuk bele a nyelvújítást (előtte, utána, alatta, mondjuk azzal a sok szószüleménnyel, amelyeknek csak kérészélete volt...), máris mondjuk 7-nél vagyunk... szóval mint Bástya elvtárs oly mélységekben gazdagon megjegyezte: szerénység, elvtársak, szerénység...:-)))))
Nagy élmény elmerülni itt-ott a - tudtommal - legnagyobb szókincsű, (talán nem csak) korának legpallérozottabb magyar poétájának egy-egy versében, elbeszélő költeményében, balladájában... nekem sokkal sokrétűbb, sokrétegűbb, jó értelemben véve intellektuálisabb, játékosabbnak tűnik most, mai fejemmel, mint az iskolában... úgy játszik a stílusokkal, olyan (mély, akár gyilkos (néha ön-)) iróniája, reflexiós készsége van, ahogy például sokszor kiszól az olvasónak, ahogy összekacsint vele, nagyon-nagyon, ever-green-ül "modern", csodálatos... kis dolog, például ahogy Jean d'Or-nak, Aranyos, vagy Arany Jánosnak nevezi magát az egyik Petőfinek írt versében...
http://www.mek.oszk.hu/00500/00597/html/index.htm
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
