Pár bejegyzéssel korábban tettem fel egy ilyet és pont utána volt egy érdekes konferencia és néhány embernek, akikkel ott ismekedtem meg, ezzel a bejegyzéssel hívtam fel a figyelmüket a blogomra általában.
Egyikük a következőt írta:
“Elolvastam a blogot, köszönöm, érdekesnek találom, sok mindennel egyet is értek. :)
Azzal azonban nem feltétlenül, hogy a coach mindig azt a jó hírt hozza, hogy "meg tudod csinálni", mert néha bizony azt kell üzenni, hogy nem ez a Te pályád...”
No ha ezt ki lehetett olvasni belőle, ezt a kincstári optimizmust, amivel lassan – a segítő oldalon legalábbis – szintén tele lesz pince-padlás (a “szintén”-nel egy ma írt másik blogra utalok, az ide majd mandínerrel jön), akkor egy rövid, de velős…:-))) folytatásra szükség van. Ez az.
Aki – jobban - ismer (például jónéhány bejegyzést elolvasott ezen a blogon) tudhatja, nem vagyok hurrá-optimista, nem álltam be a law of attraction hívők közé se… Az egészséges pozitív életszemlélet viszont megfogott... nekem azt jelenti, hogy a reális céljaim érdekében az erőforrásainat mozgósítom és nem az aggódó énemet, negatív monológ-paneljeimet... miközben nem hiszek persze a mechanikusan ismételgetett mantrák és a mindenhová kifüggesztett, kiragasztott mániákus, irreális célok hatásában, biztos vagyok benne, hogy a megoldásaim, és - mégegyszer, akár húzós, de reális - céljaim minél pontosabb meghatározásának, a részletekben esetleg csírájában már meglévő odavezető út-/eszköz-/eredmény-elemek keresésében/felismerésében egy soha eléggé ki nem használható erőt érzek, tudok... (ezt a bekezdést a Facebook oldalamról vettem át, ez is mutatja, ez foglalkoztat…)
Konkréten ezt arra az esetre, amikor a “coach hozza a jó hírt, hogy meg tudod csinálni…” úgy értelmezem, hogy az ügyfél mindig meg tudja oldani saját erejéből, saját – esetleg kicsit elfelejtődött – erőforrásaiból az adott helyzetet…
Hogy mindenáron azt a konkrét dolgot-e, amivel a megbeszéléseink indulnak? Nos, néha azt, néha meg nem azt… nem csak arra igaz, hogy “…meg tudod csinálni”, amiről éppen abban a pillanatban azt gondolod, hogy feltétlen el akarod érni, hanem bizony előfordul, hogy a célnak, meg a körülményeinek, meg ami kell hozzá, meg amivé válik, meg amilyen a hatása lesz rád és a környezetedre (nemcsak a végén, de az egész folyamat során) tisztázása, világosabbá válása gyakran vezet oda, hogy a cél változik részben, vagy egészben…
Természetesen az, hogy “…meg tudod csinálni…” az erre mindre vonatkozik… arra, hogy azt, amit elhatároztál, meg tudod csinálni, vagy arra, hogy képes vagy megváltoztatni/revideálni a célodat… Ezt is csak te tudod véglegesen eldönteni… és ha akár csak időlegesen is azt hiszed, hogy valaki más meg tudja helyetted mondani és próbálsz is ilyen fajta tanácsot kérni, és az a megoldás nem válik a “tiéddé”, nem lesz végleges megoldás, újra jönnek a körök, amíg egyszer észre nem veszed, hogy neked kell eldöntened…
Egy mini (igazi “brief”), egyszeri 30 perces ülés jut eszembe, egy 30-on éves IT-cég egyik vezetője volt az ügyfél és tanácsot kérni jött, ezt explicite meg is mondta… a 28. percben, sok kör után megszólalt: “Szóval ezt akkor nekem kell megoldanom…” – “Igen – válaszoltam – és ezt én se tudnám szebben megfogalmazni…”…
Elment és egy olyasmi üzenetet küldött annak, aki javasolta számára a coachingot, amivel addig nem találkozott, hogy “megdöbbentő és nagyon erős élmény volt, rájöttem, hogy mi ezzel a dolgom.” – segített neki, hogy megértette, hogy ő a felelős a sorsáért, kisebb és nagyobb dolgokban is… mondhattam volna neki tanácsot, ötletet is, láttam, átéltem hasonló helyzeteket, de ami igazán segített neki, az ez volt...
Lesz, aki erre azt mondja, hogy OK, én a saját energiámból, a saját motivációmból, a saját eszközeimmel, erőforrásaimmal meg tudom csinálni, mi a fenének a coach, pszichológus, egyéb segítő? No, ez vicces. Mert a saját kis és nagyobb mintáit, szűrőit, vakfoltjait senki nem képes – főleg és alapvetően a saját problémáival kapcsolatban - kontrollálni. A segítők, például coachok se…
A segítőknek (így a coachoknak is) dolguk, minden képzésük alapanyaga az önmagukon, az önismeretükön való “dolgozás” (ahogy mondani szoktuk), hogy minél jobban ismerjék saját működésüket, indítékaikat és minél jobban képesek legyenek észrevenni, amikor éppen dolgoznak, hogy mikor lép be az ő saját szűrőjük, vakfoltjuk, érintettségük a téma feldolgozásába… Azzal, hogy ezzel tisztába jönnek, ezt gyakorlattal ki-ki a saját szintjén képes függetleníteni és az ügyfélnek hasznos módon működni.
De még ők is, amikor saját magukról, a saját problémáikról van szó, nos, lehet, hogy jobban felkészültek, mint a laikusok, vagy legalábbis az olyanok, akik nem kezdtek el foglalkozni az önismeretükkel (erre nemcsak a segítőknek van szüksége és lehetősége, bárki az “utcáról” találhat különböző hosszúságú, áru és színvonalú önismereti képzéseket), de nekik is hasznos, ha valaki kívülről “rájuk” néz, tükröt tart, visszajelez, segít felderíteni, sőt bővíteni a lehetőségek tárházát (amelyek jellemzően feszült helyzetben mind számban, mind minőségben erősen beszűkültnek látszanak és a feloldódás gyakran ahhoz kapcsolódik, hogy egyszercsak feldereng egy szélesebb, színesebb lehetőség-horizont…).
És a segítők könyebben fordulnak egymáshoz egy kis segítségért, mert:
(a) ők ezt nem szégyellik, hanem erőforrásukként kezelik, hogy tudnak segítséget kérni (hopp, ezen időzz el egy kicsit, neked ez hogy megy, segítséget kérni?), mert tudják, hogy az a normális, hogy az ember a saját rendszerének része és így teljesen, csak saját magától, abszolút segítség nélkül, mind időben, mind hatékonyságban csak szub-optimálisan tud kikeveredni belőle (kevés helyre illik jobban az egyik Münchhausen báró metafora, amikor a híres füllentős sztori egyik epizódjában a báró saját üstökénél fogva rántja ki magát a mocsárból… na ez az, ami nem megy….),
(b) tudják, hogy működik, és hogy mennyi gyötrődést, energia-veszteséget tudnak megspórolni és
(c) hogy milyen örömmel, megkönnyebbüléssel jár, igen, még a nehéz helyzetekben is, maga a folyamat valamiképpen egy másik, nem hétköznapi dimenzióba tud emelkedni, amit egyszerűen a történések transzparenciája, a két (vagy team-coaching esetén a több) ember között létrejött szinergikus, sokszor, legjobb pillaqnataiban flow-hatás teremt meg.
Nos, igen, nyilván egyre többen fogják meghallani a jó hírt… hogy a coach a jó hírt hozza… és igen, jó mögé nézni, hogy miről is…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com