Vezetői coaching

A coach a jó hír hozója, hogy meg tudod csinálni... a coaching beszélgetés semmi más beszélgetéshez nem hasonlítható... minden "normális" beszélgetésünkben a másik félnek valami kimondott, vagy kimondatlan (sokszor kimondatlan, legtöbbször mindkettő) célja van velünk, rajtunk keresztül, ellenünk... 

Három alapvető dolog miatt ezekben a "normális", mindennapi beszélgetéseidbe nem "ereszted bele" magad teljesen, visszatartasz dolgokat, az igazi problémáidról nemigen beszélsz, vagy ha egyik-másik "kicsúszik", igyekszel bagatellizálni, Isten ments, hogy hagyd a másikat beleszólni, így magadban rágódsz s bizony sokszor egészségileg is megjárod, mert a nem kibeszélt, nem megoldott, "elfojtott" vágyaid, problémáid úgynevezett pszichoszomatikus módon (lélektani alapon fizikálisan) megbetegíthetnek, de minimumként elveszik az örömeidet az életben, szorongást okoznak és spirálban lefeléhúzó pech-szériának látszó, valójában logikus következményként jelentkező kudarc-sorozathoz vezethetnek... ezek a hatások egymást erősítik, ez a negatív szinergikus hatás jelentkezik a lefelé húzó, egyre gyorsuló hatású negatív spirálba kerülés érzésében... (10 soros mondat… hmmmm…) 

Gondolj bele, hol tudod igazán megbeszélni az igazi gondjaidat? Otthon? Szüleiddel, pároddal, gyerekeiddel, rokonokkal? Vagy a munkahelyeden, főnökeiddel, barátaiddal, azonos hierarchikus szinten lévő munkatársaiddal, főnöktársaiddal? 

Mi is az a 3 dolog, ami megakadályozza, hogy kibeszéld magad, segítséget, igazi, használható támogatást, jóleső kísérést kapj a mindennapi életedben? Nézzük ezeket: 

1. a többiek nem érnek rá annyira, mint kellene, legtöbbször egyáltalán nem érnek rá
2. ha véletlenül valamennyire ráérnek, nem tudják kezelni a “másiknak van problémája” helyzetet és valamelyik roadblock-kal (közléssorompóval, Thomas Gordon terminus technicus-a) válaszolnak, azaz “átveszik” a problémádat és megmondják, hogy mit kellene tenned, ennek több variációja van, vagy megszégyenítenek, gúnyolódnak rajtad, fahhatnak, kérdezősködnek, vagy egyszerűen bagatellizálják a problémádat, elviccelik, megpróbálják elterelni a figyelmedet… ne hibáztasd őket, ezt szívjuk magunkba gyerekkorunkban szüleinktől, tanárainktól, társainktól, nemcsak levetkőzni használatukat, de egyszerűen észrevenni, hogy használjuk őket hosszú tanulási folyamat…
3. harmadszor pedig te magad, stratégiai, vagy taktikai okokból majd hülye leszel beszélni ezekről, hiszen gyengeséget tükröznek, felhasználhatják ellened, stb. Ez a harmadik okcsoport nagyon is valóságos veszélyt jelent, gondolj csak abba bele, ha elkezdenéd elmondani a főnöködnek, hogy mi minden bajod van az ő működésével… de… van de… akár csak főnök vonatkozásban is… sokszor van az – és ezt nagyon nehéz jól belőni, sokat kell gyakorolni –, hogy bizony jó lenne, ha lenne módszered arra, hogy hogyan mond el úgy a problémádat másnak, annak, akivel kapcsolatban vagy, hogy ez számodra – az, hogy elmondtad az érzésedet, igényedet a másikat vérigsértő címkézése helyett – kielégítő eredményt hozhasson úgy, hogy a másik ne bezárkózzon, megsértődjön, dühös legyen rád, hanem a kooperációtok javulhasson… na ez nem kevésbé könnyű, és egyáltalán nem triviális, mert sajnos a beidegződéseink ebben is nagyon erősek és sajnos, nem a jó gyakorlatot illetően (itt is használható például a Thomas Gordon módszer, az én-üzenet “technikája”)… 

Azt mondod, hogy a coachnak is van célja? Persze, üzleti, ő ebből él. Hogyan tud ez a három dolog eltűnni a képből a coaching folyamat során, és hogyan lehet annyira eredményes a coaching, amennyire az? 

Nézzük ezt a 3 gátló tényezőt, hogyan jelennek meg, vagy nem jelennek meg a coachingban: 

1. a rád fordított idő… OK, ez triviális, napnál világosabb: Te vagy a céged fizetnek a coach idejéért…
2. a coach hosszú ideig, drága pénzen egyébként tanulja és gyakorolja ezt a foglalkozását, amire először élesben “le mer ülni” egy “élő” coaching helyzetbe… ez egy szakma, erről könyvtárnyi irodalom, videók, audio-anyagok, tanfolyamok, akadémiák, kurzusok, konferenciák, továbbképzések szólnak… a coachnak nemcsak a tartalmat, hanem a formát, a beszélgetés vezetésének, a coaching folyamat, a keretek és a fókusz tartásának csínját-bínját kell elsajátítania, és hát, igen, a személyiségét is formálnia kell sokszor… sok-sok helyzetben, sok-sok coach-csal beszélgettem, tanultam, tréningeztem, konferenciáztam, stb. az utóbbi néhány évben a kezdőtől a master coaching… mondhatom, van akinek természetes tehetsége van, legalábbis a személyisége szinte egy az egyben passzol ehhez a munkához, tevékenységhez és van olyan, akinek kisebb-nagyobb mértékben “dolgoznia kell magán”… nem tagadom, én az utóbbiak közé tartozom… nekem talán egy előnyöm van azokhoz képest, akiknek szinte egyáltalán nem, hogy… én voltam a “másik oldalon”… én tudom azt is, milyen például egy (majdnem) macho gazdasági igazgató lelki világa, hogyan gondolkozik, reagál… aki voltam néhány éve magam is… a rablóból lett pandúr… nagyon érdekes nekem magamnak is ezt átélni…
3. A harmadik a bizalomról szól, szerintem talán a legfontosabb a három közül… hogy te meg merj valamennyire nyílni, merj beszélni a mélypontjaidról, az igazi problémáidról, ne félj, hogy felhasználhatják ellened… hozzáteszem, annyit mondasz el belőlük a coaching folyamatban (legalábbis az én kikristályosodóban lévő  felfogásom szerint), amennyit te gondolsz, azt szoktam mondani, annyit, “amennyi ahhoz kell, hogy értsük egymást, ne veszítsem el a fonalat…” Szerintem egyébként ez az a pont, ami miatt egy vezető ugyanabban a cégben teljes értékű coach-a a beosztottainak nem lehet, hiszen ő dönt a beosztott munkahelyi “életéről”, felvétel, elbocsátás, munkakiadás, -ellenőrzés, teljesítményértékelés, fizetés, premium, kizárt, hogy a beosztott ne fogná vissza magát bizonyos kényes pontokon… (a coaching módszerek, szemlélet, megközelítés alkalmazása természetesen nagyon sokat lendíthet a vezető hatékonyságán az emberi kapcsolataiban, de ennyi, coach-uk nem lehet…)… ugyanez igaz lehet a belső coach-ra is (erre egy bevallásos pozitív esetről tudok, elhiszem az ismerősömnek, hogy náluk sikerül annyira szeparálni a szerepeket, hogy egy kvázi “tiszta” coaching-folyamat létrejöhet, de azért még ott is vannak fenntartásaim az igazi gyakorlati megvalósítást illetően…)… 

A coach a jó hírt hozza, hogy az ügyfél meg tudja csinálni, képes rá, megvannak a szükséges erőforrásai ahhoz, hogy elérje, amit szeretne, legyen az egy vágy valami többre, másra, vagy egy probléma megoldása… Azt is hallottam már, hogy a coach támogatja, kíséri az útján az ügyfelet abban, hogy önmaga legjobb verziója lehessen… ez is szép és igaz… 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Ős-Faust… A Jung könyv, amiből itt-ott idéztem (Emlékek…), többször említi, hogy Jung alapkönyve fiatalkora óta a Faust… No, mi se kellett több, persze, hogy ebbe is belekóstoljak… levettem az egyik kötetet, a magyart, és belekezdtem… érdekes, mert az Ős-Faustot a magyar fordítás (Jékely Zoltán, Kálnoky László) az elejére teszi, a német meg a végére… 

Ki vagyok én, hogy ebben állást foglaljak - pláne, hogy még csak az első 83 oldalon található Ős-Faustot olvastam el -, de mint időnként, megmondom az én “tutti”-imat… szóval, én is a végére tenném, mint a német… mert hogy ezen a 83 oldalon ez a Faust nevű hát olyan egy ócska alak, hogy felmerült bennem, hogy mi a fenének is olvassam el a többi részt, a tulajdonképpeni két részes Faust-ot… szóval teaser-nek, étvágygerjesztőnek (nekem) nem volt valami jó… 

Hogy miért? Nos, kis 2 oldalas vajúdás (prézsmitálásnak mondanám legszívesebben) után néhány oldalon keresztül b…tatja a szolgáját (aki egyébként egyenesebb, lelkesebb és érdekesebb figurának is tűnik rögtön, mint Faust maga), azután gyors vágásokkal megjelenik Mefiszto (Mephistofeles), ugye, az ördög maga (vagy helytartója…, lásd még A mester és Margaritát), és egy kocsmai jelenetből kiderül (mindenféle, Jézus korabeli trükköt csinál, mint például egy boros hordóból mindenkinek olyan bort mér, amit éppen kíván, valaki éppen tokajit kér, és ennek sincs akadálya…), hogy az egész akkor játszódik, amikor már régen eladta a lelkét az ördögnek (ez az a motívum, amit a legtöbben ismerünk)… 

Azután az utcán meglátja Margitot, az érintetlen, csodálatosan egyszerű, tiszta és gyönyörű fiatal lányt és nem bírja ki, hogy ne bírja rá Mefisztót (aki nagyon szimpatikusan szabatkozik, megpróbálja lebeszélni, jelzem az Ember tragédiájában is a legjobb szerep a Luciferé, ezt mindenki tudja… “és mi tessék rajta?”… “csak azt adhatom, mi lényegem…”, csupa márkás, poénos, örökbecsű mondat), hogy felhasználva emberfeletti hatalmát, szerezze meg számára kegyeit… 

Olyan vidéken vagyunk, ahol a lányok erénye lánykorukban a család legfőbb kincse, ahol a megesett lány a legszörnyűbb helyzetbe kerülhet, amibe ember egyáltalán… 

Mefisztó részben felhasználva erejét, részben pedig sima haveri kerítői (persze, hogy hazugságokkal is megtűzdelt) manipulációi segítségével hozzásegíti – az amúgy a szöveg szerint daliás, derék ember -  Faust-ot, hogy elcsábíthassa a lányt. 

Megesik, ami megesik, és ebbe a lány anyja, fivére belehal (ha jól értettem, azért ez egy nagyon emelkedett modorban írt verses dráma, még szoknom kell, alig olvastam ilyet…), a lány pedig megőrül (miután megöli kisdedét), Mefisztó az utolsó pillanatban tudja kiragadni a börtönből Faust-ot, akinek nem sikerül onnan kimentenie a lányt, pont azért, mert megőrült és nem látja át  a helyzetet… 

És, hogy Faust ócskaságát még jobban aláhúzza a koszorús költő Goethe, mielőtt a börtönből való szabadításhoz elindulnak, Faust mindennek elmondja Mefisztót (“Kutya! Iszonyú szörnyeteg!”, ilyen és ehhez hasonló kedvességekkel kínálja meg…), hogy miért nem akadályozta meg… Mefisztó itt is a messze szimpatikusabb, mert emékezteti, hogy ő megpróbálta visszatartani… 

Ha elolvasom mégis a többit is, csak a Mefisztó miatt, hogy mi fog történni ezzel a jó fejjel…:-))). 

Két idézet, ami belopakodott már a mindennapi életünkbe is akár: 

• Famulusa, Wagner mondja az elején:

“Ó jaj, a lét rövid,

és hosszú a művészet!

Hányszor eresztem főmet csüggedésnek,

míg az anyaggal küszködik!

És mily nehéz az eszközt megszerezni,

mellyel az ember a kútfőkig ér,

s félúton, midőn messze még a cél,

Hány jámbornak kell sírba veszni.”

• Mefisztó mondja a Diáknak (itt annyira éles a vágás az elején, hogy nem teljesen tiszta, hogy a Diák-Mefisztó jelenet hogy kerül ide, remélem, a nagy kifejtő két részben ez is kiderül…): 

“Fiam, fakó minden teória,

s a lét aranyló fája zöld.” 

A kép a Makrokozmoszt akarja ábrázolni. Az érdekes az, hogy a legelején egy könyvbeli Makrokozmosz képet néz és azon révül el (kicsit később a Föld szelleme ábráján…). Próbáltam ezt a Makrokozmosz ábrát az interneten azonosítani… nos, ez az ábra volt  a legjobban azonosítható (köthető Goethe Faust-jához) egy német nyelvű cikkben, a többi linken majdnem mindben megemlítik ezt az ábrát (hogy efelett morfondírozott Faust), de mintha viszonylag keveseket érdekelne, hogy hogyan is néz ki… 

Nincs nagyobb felbontású kép, ezért nem minden latin szót lehet elolvasni, ugye, az látszik , hogy a fontos égitestek megjelennek és íme, egy két szó jelentése, amit megnéztem: 

Abyssus – a mély

Volatile – ill

Fixum – rögzített

Inferior – alacsonyabb

Superior – magasabb

Mare – tenger

Terra – Föld

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com