"...Hosszú távon, a médium az üzenet. Annyira, hogy amikor, csoport-akción keresztül, a társadalom kifejleszt egy új médiumot, mint pl. a nyomtatás, vagy a távíró, vagy a fotózás, vagy a rádió, az jogot nyer arra, hogy egy új üzenetet küldjön/fejezzen ki. És amikor azt mondjuk a fiataloknak, hogy ez az új üzenet fenyegetés a régi üzenet, vagy médium számára, akkor tulajdonképpen azt mondjuk nekik, hogy minden amit csinálni akarunk az együttes társadalmi és technikai életünk keretében, az pusztítja azt, ami nekik kedves. A fiatalok nem tehetnek mást, mint hogy azt gondolják, mi nem vagyunk komolyan vehetők. És ez a jelentése a figyelmük csökkenésének..."
Mondta ezt kb. 2 emberöltővel ezelőtt (1959-ben, 56 évvel ezelőtt Chicagóban, az Amerikai Felsőfokú Oktatók Egyesületében egy Marshall MacLuhan nevű pofa, akinek fizimiskáját a cinéphilek/mozikedvelők (talán?) elitje Woody Allen Annie Hall című filméből ismerheti... amikor mozijegyért állnak sorban Diane Keaton-nel, és mögöttük egy kibírhatatlan pofa MacLuhan szakértőnek kiadva magát nagyképű szöveget nyom, Woodynak sikerül egy plakát mögül élőben elővarázsolnia a röpke epizódszerepet látható örömmel elvállaló kanadai média-gurut, aki néhány szóval szellemi szőnyegbombázást hajt végre az illetéktelen úron... (Woody híres poénjával fejeződik be a jelenet: "Hja, ha minden igyen egyszerű lenne...") - http://youtu.be/9wWUc8BZgWE (az a jelenet... 2015.3.3-án reggel a link ellenőrizve, működött...)
Meg persze ott van a híres mondat az idézett bekezdés elején: "...a média az üzenet..." ("...Taken in the long run, the medium is the message...")... erre az egyre azért talán különböző tárgyi írások bevezetőjében rá lehetetett mindig is találni...
Vizionárius volt, aki ezt a televízió hajnalán vette észre, vizionálta, és még majd 30-40 évet kellett várni, amire ez az egész (a médium az üzenet) még érvényesebb lett, a világhálóval, ami végleg kialakította a "globális falut" (nem tudom, tudjátok-e, ez is az ő kifejezése, van egy ilyen című és tartalmú könyve, de még csak a televízió kezdődő hatalmának felismerésétől indítttatva...). Däniken őt is bevehette volna a filmjeibe, mint annak nyilvánvaló bizonyítékát, hogy UFO-k pedig igenis léteznek és különböző történelmi időpontokban le-lepottyantották ide ügynökeiket...:-)))
Leghíresebb könyve a Gutenberg Galaxis (a könyv világának bukásáról szól a Marconi konstellációval szemben, az utóbbi a televízió világának a metafórája) arról, hogy a könyv által meghatározott civilizációt hogyan váltja fel az elektronikus média által meghatározott civilizáció, üzenet (és, mondom, akkor még csak a televízió eredeti térhódítása is éppen csak elkezdődött...).
1980-ban halt meg, nem érte meg az internet szárnybontogatását és azzal az ő személyes újra felfedezését is az internet apostolai által, amikor a 90-es években eljött - alapvetően Amerikában - a MacLuhan éra 2.0...
Olyanfajta vizionárius volt, mint pl. Freud (a válogatott előadásainak és interjúinak összegyűjtött kötetéhez írt előszóban írja ezt Tom Wolfe), aki egy íróasztal mellett kézzel írva kvázi kitalálta az új világ üzenetének szerkezetét... Semmit nem tudott még a modern neuroscience-ről, nem álltak rendelkezésére mindazok a kutatási adatok, amelyek ma egyre természetesebbek, de messzebbre látott sok mai nagyokosnál és ahogy Tom Wolfe írja ebben a bevezetőben: „Új kommunikációs elméleti emberek jönnek, mintha egyenesen az aszfaltból, a betonból nőnének ki... De egy dolog nem fog változni. Először meg kell harcolniuk MacLuhan-nel...”
Ha még hozzávesszük, hogy én valahogy véletlenül bukkantam arra, hogy néhány másodperc alatt, egy kattintással elérhetők a legfontosabb könyvei a Kindle-n például (de biztos vagyok benne, hogy számtalan formában keringenek a világhálón), akkor azért azon is elgondolkoztam, hogy a Gutenberg galaxis valahogy mégis csak túlél ezen új Marconi (...vagy nem is tudom, milyen metafórát talált volna ő ki...) konstelláció segítségével... A Gutenberg galaxist valamikor franciául olvastam (amikor Algériában dolgoztam, istenem, mennyi időm volt olvasni...), kedvenc könyveim egyike, most örültem az angol változatnak. Valahol megvan magyarul is, de ha megvan az eredeti... kit érdekel...:-)))
És ennyit arról is, hogy ragaszkodni kell a „régi” tartalom formájához is, mert „azt meg lehet fogni, meg a friss könyv illata, stb.”... Értem én, de én maradok annál, hogy a tartalomhoz ragaszkodom, hogy ahhoz hozzáférjek, a forma jóval kevésbé érdekel...
Én nagyon tisztelem a pozitivista tudományt, amelyik csak azt jelenti ki, ami kisérletesen bizonyítható, nem vállalkozik mindenféle spekulációkra, de milyen állati unalmas lenne az életünk olyan vizionáriusok, kontemplatív elmék nélkül, amilyen Freud, vagy Marshall MacLuhan volt?!