Volt/van olyan érzésed néha, hogy mondanak Neked valamit, de nem az a lényeg? Érzed, néha pontosan tudod, hogy mi van a mondás/kérdés mögött, de nem nagyon tudod, mit kezdj a helyzettel...
Nos, ez egy pontosan diagnosztizált jelenség. A tranzakció analízis írja le: ezek a rejtett tranzakciók.
A lényeg: “felül” mondunk valamit egymásnak (mindketten látszólag F(elnőtt) - F(elnőtt) egó-állapotban, amelyet amúgy normál esetben a racionális helyzetekben használunk hasznosan, amikor dolgozunk, tanulunk, beszélgetünk anélkül, hogy bármelyikünknek hátsó gondolata lenne).
De a rejtett tranzakcióknál van egy igazi kommunikációs szint is, amely a “fenti”, látszólag racionális F-F kommunikációs szint mögött van, az “alul”(-jelentés), a hátsó gondolat, az “alsó fiók”.
Az érdekes az, hogy van egy kezdeményező (“F-szinten” indít mondjuk így: “Szívesen megmutatnám a bélyeggyűjteményem, vagy a legújabb 3D-s Blueray filmemet”) és van egy elfogadó.
Több eset lehetséges az elfogadó szempontjából. Az elfogadó pl. maga is tudja, hogy itt kettős (egy virtuális és mögötte egy valódi) jelentésű rejtett üzenettel van dolga, és a társadalmi konvenciók szerint elfogadja a rejtett üzenetet a prímer virtuális mögött és azt mondja: “Szívesen! Nem is láttam még TV-n 3D-s filmet!”. (Ezzel mintegy eljátssza az elvárt szerepet, “nem adja könnyen magát”, de adja...).
A másik lehetséges reakció az elfogadó részéről, hogy nem hajlandó belemenni a rejtett üzenetes játszmába és “kihúzza az alsó fiókot” és olyasmit mond, hogy “köszi, de most nem akarok felmenni hozzád”. Vagy ha rejtett megrovás, megkérdőjelezés van a felszíni racionális üzenet mögött, akkor az igazi rejtett üzenetre kérdez vissza/válaszol közvetlenül, ezzel jelezve, hogy nem vevő a bújócskára.
(az ábra Vizi Bea - Gordon T.A. - FA postjából)
