Ma van Gajzágó György születésnapja, neki ajánlom ezt a francia videót, amelyet 1 éve feliratoztam, kicsit a vele való itteni eszmecserékre is reflektálva.
A videó (22 perces) nagyon érdekes történelmi/filozófiai kontextusba helyezi a kortárs képzőművészetet, ami György fő témája és minden bizonnyal szenvedélye is.
A videó 2 szereplőjéről. Kis kitérő, némi politikai kitérővel, nem árt tudni kik beszélgetnek a kortárs képzőművészetről. Ezt a felvezetést akár át is lehet ugrani, bár szerintem ennyit érdemes tudni róluk…
Az ismertebb szereplő Éric Zemmour, gyárilag újságíró, tv-s személyiség, aki üstökösként tört be a politikai életbe a legutóbbi francia köztársasági elnökválasztáson indulva és végülis a szavazatok 7%-át elnyerve.
Ez talán kevés lenne az “üstökösként” denominációhoz, de ahhoz a 18%-hoz, amit a kampány során ősszel elért a közvéleménykutatásokban elég, figyelembe véve, hogy a sajátos verseny első fordulójában - a nagyon diverz konkurencia miatt - Macron elnök egyik végülis megnyert mandátumában se nyert el többet, mint a tényleges szavazatok 25-26%-át (a 18 % lehetővé tehette volna, hogy Zemmour a két-fős második fordulóban Macron kihívója lehetett volna).
Zemmour nálunk is járt, ahogy Marine le Pen is, egy másik elnökjelölt (aki végülis másodszor is, Macron “örök” vesztes kihívója lett az említett francia speciális második fordulóban) majdnem állami vezetőknek kijáró szinten, előadást is tartott.
Ez a baráti beszélgetés (politikailag kevésbé erős ez a barátság a másik szereplővel, de láthatólag régen, jól ismerik egymást) Zemmour politikai népszerüsítő játszmájába illeszkedett már, nagyon sokáig várt a jelöltség formális bejelentésével, az említett 18%-os sondage-csúcsot még a formális bejelentés előtt érte el.
Haza, vallás, család, és asszimiláció, ezek a vezérszavai, az asszimiláció követelésével az integrációval szemben a bevándorlók teljes behódolását várja el a francia kultúra, életmód előtt, bármi ennél kevesebb nem elég jó, ezt meglovagolva ma is, egy politikai személyiség Franciaországban, aki választási kudarca ellenére nem tűnt el a politikai életből, újonnan alapított pártja, a Reconquète (Visszahódítás) élén reménykedik tovább (a párt neve arra utal, hogy Franciaországot a franciáknak vissza kell/kéne hódítania alapvetően az erősödő iszlám külső/belső befolyással szemben).
Zenmour a beszélgetésben az intelkektuálisan érdeklődő, olvasott laikus megtestesítője a szintén nem képzőművészetben utazó, de a tárgyban mind történetileg, mind filozófiailag nagyon felkészült polihisztor filozófus, Michel Onfray. Ő is üdvöskéje a médiának, hozzászól mindenhez, érdekes magazin kezdeményezése 2 éve elég nagy port kavar, és a politikába is bele-beleszól, anélkül, hogy szeméyesen involválódni akarna. Híres az ideológiai, egyéb áramlatokkal szembemenő filozófiai, irodalmi anti-történelem sorozatairól, én ez utóbbiak miatt imádom. Több mint 100 könyvet adott ki eddig (alig múlt 60…), explicit, harcos ateista, epikureus, intellektuális hedonista, érdekes fickó, na…
Mindketten félelmetes, rettegett vitatkozók, érvelők, szinte senki nem marad állva, ha velük kerül vitában. Éleseszűek, rettenetes mennyiségű könyvet, tényt, adatot, idézetet, információt sajátítottak el, és tudnak azonnal élőben alkalmazni, miközben kellően kreatív gondolkodók is. Minden együtt van egy érdekes beszélgetéshez a kortárs képzőművészetről…:-)))
