A munkaerő felvételi folyamatban gyakran kerülhet konfliktusba - ahol tényleg komolyan veszik a dolgot -, az attitűd/hozzáállás és a szakmai szempontok figyelembevétele... Nyilván a munka jellegétől, az iparágtól, a szakmától és sok egyébtől is függ a kettő figyelembevételének aránya, mindenesetre a való életben gyakran találkozhatunk 2 nagyon rossz válasszal a fenti dilemma kiegyensúlyozott figyelembevétele helyett, imígyen:
- „Nem merjük 1:1-ben kimondani, mert mi is érezzük, hogy hót ciki, de a legnyugodtabbak akkor vagyunk, ha a jelölt pont ilyen munkakörben, ugyanilyen iparágban, kb. ugyanekkora cégnél legalább a CV-je szerint már „bizonyított”...”. Ez a fociban az átigazoláskor esetleg bejöhet, bár azt hiszem a hozzáértők ott is tudnának mondani híres eseteket, amikor ez nem volt ilyen egyszerű, de bárhol máshol szegénységi bizonyítvány a cég részére, még ha ritka esetekben szerencséjük is lehet...
- Ez rövidebb: „Szervusz Jóska, majd mondd meg apádnak, este beugrom hozzátok. Holnap tudsz kezdeni?”
__________________________________________
Ahol ez nagyon nem így ment, ahol meritokratikus (érdem szerinti) felvételi és iskolarendszert hoztak létre, az az ókori Kína volt.
A „Keju” imperial examination system gyökerei a Han-dinasztia (i.e. 206 - i.sz. 220) idejére nyúlnak vissza. A rendszer hivatalosan a Sui-dinasztia (581-618) idején került bevezetésre. Ebben az időszakban alakult ki a háromszintű vizsgarendszer: helyi, tartományi és császári szintű vizsgák.
A rendszer célja a meritokrácia megvalósítása volt, vagyis hogy a hivatalnoki pozíciókat érdemeik és képességeik alapján kapják meg, és ne születésük vagy társadalmi státuszuk alapján. A vizsgák az írott és szóbeli vizsgák kombinációja voltak, amelyek főként a klasszikus konfuciánus szövegek ismeretét és az irodalmi stílust vizsgálták.
A vizsgázókat hosszú és bonyolult esszékről kérdezték, ahol a konfuciánus filozófia kritikus ismerete és az írásművészet volt a kulcs. A vizsgákat gyakran bonyolult “feladatok” egészítették ki, mint irodalmi elemzések, versírás és értelmezések, melyek során a versenyzőknek ki kellett mutatniuk, mennyire jártasak a klasszikus kínai irodalomban és történetírásban.
A rendszer lehetőséget biztosított a társadalmi mobilitásra, és lehetővé tette, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegekből származók is hivatalnokokká válhassanak feltéve, ha sikeresen abszolválták a szigorú vizsgákat.
De egyre inkább kiütköztek az árnyoldalai, Bár ez a rendszer lehetővé tette a tudásalapú kiválóság hangsúlyozását, rengeteg kritika érte a túlságosan irodalmi orientáció miatt. Az egyoldalú fókusz visszafogta a tudományos és technológiai innovációt, és sok esetben akadályozta a praktikus adminisztrációs képességek fejlesztését. A vizsgák a memorizálásra és klasszikus irodalmi stílusra építkezése inkább a irodalmi és filozófiai ügyességet részesítette előnyben, mint a gyakorlati problémamegoldó képességeket, amik nélkülözhetetlenek lettek volna a gyorsan változó világban.
Az imperial examination system-t tehát a konfuciánus klasszikusok és a széppróza iránti szigorú elszántság jellemezte, ami egyszerre hozott létre művelt hivatalnokokat, és eredményezett bizonyos mértékű statikusságot és ellenállást az innovációval szemben. az imperial examination system-et végül 1905-ben szüntették meg a Qing-dinasztia reformjai során.
Összefoglalom, szerintem a kb 1300 évig működő Keju imperial examination system meritokratikus rendszere milyen jelölteket juttatott tovább, melyek voltak a sikert biztosító jellemzők, ahogy én látom: szorgalmas, kitartó, tanulni szerető/tudó, intelligens, művelt, a kínai kultúrát mélyen ismerő/magába szívó, helyes értékrendű (ld. Konfuciusz művei...). Nem rossz package...:-)))
Ezt az anyagot különbözó kérdéseimre főleg adott Copilot válaszokból vágtam össze, nyilván (talán…) a belekeveredett saját szövegeket fel lehet ismerni…:-)))
Itt be is lehetett volna fejezni (first try...). Volt egy elitképző, mert az így kiválasztott mandarinok, mert ők azok alkották a közigazgatás elitjét, kb. úgy, ahogy évtizedeken keresztül a modern Franciaország adminisztrációs elitje, többnyire a köztársasági elnökig bezárólag a néhány francia elit egytemről került ki, úgy is nevezik őket a leghíresebb ENA-ról, hogy énarque-ok, ők a modern Franciaország (legalábbis a közelmúltig így volt, a mai elitről is elmondható ez) mandarinjai. Arra jó volt. másra nem! De vajon?!
________________________________________
...nekem hiányérzetem volt... tudtam pl., hogy ókori Kína sokáig a környező világgal pariban volt, ha nem kicsit előtte is pl. tudományos-technikai felfedezésekben, tanulmányokban. Emlékeztem a gyakran emlegetett papírra és a puskaporra...
Elkezdtem erről kérdezni a Copilot-ot. Ezt kiköpte without egy nyekk, az egy dolog, de akkor elkezdett érdekelni, hogy vajon a Keju-rendszerben az elitbe feljutott mandarin-réteg tényleg csak a közigazgatásra volt alkalmas, vagy esetleg – ahogy szerettem volna hinni, tudni – bizony ez a nagyon intellektuálisra sikerült vizsgarendszer nem “szülhetett-e” bizony tudósokat, feltalálókat, műszaki elitet is.
Azt gondoltam, hogy a lényeg a császári közigazgatás lehetett, de hátha, hátha becsúsztak egyéb tehetségek is. Ha továbbolvasod, meg tudod a választ. Most megint a Copilot válaszokból válogatott, összeszerkesztett szövegek jönnek az említett résztémákban…
Először a találmányokról…
- Papír (kb. 105 CE = Common Era = AD (anno domini), i.u. = időszámításunk után): A papír feltalálását Cai Lun han-dinasztiai hivatalnoknak tulajdonítják, aki jelentős újítást hozott a papírkészítés folyamataival.
- Lőpor (9. század): A lőpor feltalálása a Tang-dinasztia időszakára tehető, és fontos szerepet játszott a későbbi hadászati felfedezésekben.
- Iránytű (11. század): Az iránytű fejlesztésének korai szakaszai a Song-dinasztia idejére tehetők.
- Nyomdászat (9. század): Északon Bi Sheng az „mozgatható típusok” technikával forradalmasította a nyomtatást, ami megváltoztatta és felgyorsította a tudás elterjedését.
A mandarinok hozzájárulása a tudományokhoz (ez érdekes!).
A keju rendszerben válogatott mandarint leginkább az adminisztratív feladatokra szelektálták, de magas szellemi és tanulmányi színvonaluk miatt ők is aktív résztvevői voltak a tudományos és technikai fejlődésnek. Különösen a Song-dinasztia idején a tudós hivatalnokok jelentős részben részt vettek gyakorlati, technikai és adminisztratív innovációk fejlesztésében és alkalmazásában. A Ming-dinasztia alatt még egy külön hivatal is létrejött, ami a tudományos ügyeket és technikai fejlődést támogatta.
…és valamit kiemelt nekem a Copilot az előbbivel együtt, ami nagyon tetszik nekem…:-)))
Kíváncsiság és Képességek
A keju rendszer mandarinjai gyakran olyan tudományágak mellett is elkötelezett követők és eredeti találmányok kezdeményezői voltak, mint az orvostudomány és a mérnöki tudományok, mivel a konfuciánus tanok magában foglalták a kíváncsiságot, a tudás bővítését és a társadalmi hasznosságot. Így voltak olyan személyek, akik a hivatalnok-tevékenységük mellett tudományos munkával, írásaikkal és találmányaikkal is hozzájárultak a kínai tudományos és technikai fejlődéshez.
Itt is be lehetett volna fejezni (second try...), most fordult a kocka: a Keju a maga módján, amikor még a mai Kína területei a különböző császári dinasztiák hatalma alatt, bizony segítette Kína magas szintű szellemi fejlődését, nemcsak a közigazgatásban (mégha ez csak az elitet is jelenthette… dehát a világ többi részén is nem szintén csak az elit szárnyallt?! Akkor is?!)... De vajon miért fejezték abba (sic!!) ?! Strange...
__________________________________________
Még telhetetlen maradtam… szóval volt egy legalább az elit számára működő meritokratikus rendszerük, amelyben a tudás, képességek alapján lehetett általában bekerülni és működni, amit 1905-ben zutty, abbahagytak…
Arra voltam kiváncsi, hogy ebben a 120 évben, ami mostanig tartott kb., miért volt egy ilyen mélyrepülés. Évszázadokon keresztül pariban voltak a nagyvilággal, azután alámerültek és most megint versenyben, pariban vannak a legerősebbel is, az USA-val… Vajon erre van-e. lehet-e egy zanzásított magyarázat, erre a 120 évre? Mondjuk azt sejtettem, hogy a nyugati világ sikereivel szembesülés az okok között lehetett, meg is említettem a viszonylag hosszú prompt-ban, de kérdeztem, ő hogy látja, mit talál erről? A Copilot ezt találta …
A Keju rendszer 1905-ös eltörlésének okai:
- Nyugati Hatás (OK, ezt eltaláltam…:-))): A 19. század második felétől Kína intenzív kapcsolatba került a nyugati hatalmakkal, amit az ópiumháborúk, koncessziós területek kialakítása és a „száznapos reform” jeleztek. A nyugati országok behozták a modern tudományos és technológiai ismereteket, amelyek fényében a Keju rendszer elavultnak tűnt.
- Belső Reformok: A Qing-dinasztia reformerei, akik Kína modernizációját tűzték ki célul, rájöttek, hogy a hivatalnoki vizsgarendszer túlságosan koncentrálódik az irodalmi és konfuciánus ismeretekre, így kritizálták a technológiai és tudományos újítások hiányát.
- Gazdasági Nyomás: Az ország gazdasági fejlődése is megkövetelte a változást. Új szakértelemre és ismeretekre volt szükség ahhoz, hogy Kína képes legyen lépést tartani a modern ipari társadalmakkal.
A megszüntetéskor hatalmon levők:
Az imperial examination system eltörlésének idején Kínában a Qing-dinasztia regnálásának utolsó évei zajlottak. A 1908-ban meghalt Cixi császárnő és gyámfiúja, Pu Yi, az utolsó Qing császár, vezették az országot.
A megszüntetés hatásai és következményei:
Az imperial examination system megszüntetésével egy új korszak kezdődött, melyben Kína alkalmazkodott a nyugati adminisztrációs és oktatási rendszerekhez (nesze neked…). Ez azonban nem akadályozta meg az erős belpolitikai feszültségek és népfelkelések kialakulását, végül a Qing-dinasztia 1911-es összeomlásához vezetve.
Történelmi kontextus és elveszített tempó:
A keju rendszer megszüntetése valóban egy átmeneti időszakot jelzett, amikor Kína elveszítette technikai és tudományos előnyét a nyugattal szemben. Az erős külső nyomás, belső reformok és szociális változások mind hozzájárultak a recesszió időszakához, amelyből Kína a 20. század közepén kezdett újra talpra állni, majd napjainkban ismét az egyik vezető technológiai és gazdasági hatalomként ismert. (ez túlságosan leegyszerüsített, nyilván nem 1905-ben vszítette el az előnyét, de takarosan lekerekítette, ennél többet egy blogbejegyzésbe, nos… már ez is…)
Itt is lehetett volna zárni (third try...), a Kína történet arra a bizonyos Keju oktatási/vizsgáztatási rendszerére felfűzve így kereknek látszik, az összes ramifikációjával együtt, ami eszembe jutott, és egyfajta tanulság is kivánkozik, de azt mindenki vonja le maga…
Akkor?
________________________________________
Gondoltam, keretes szerkezetben visszatérek a mai magyar valósághoz és idecopy-zom az eredeti kérdésre adott Copilot választ, mert bár, ha tetszik, triviális, de ugyanolyan jól meg van szerkesztve, mint a többi, had szóljon hát…
Ez egy gyakran felmerülő kérdés, különösen a munkaerő-felvételi folyamatokban. Itt van néhány szempont, amelyek megfontolására érdemes lehet:
Attitűd és hozzáállás fontossága
- Kultúrafit: Az attitűd crucial/döntő (itt “kruciális”-t írt…), különösen ha a cég nagy hangsúlyt fektet a belső kultúrára. Valaki, aki pozitív hozzáállású, rugalmas és együttműködő, általában könnyebben illeszkedik be a csapatba.
- Tanulási Készség: Egy jó attitűddel rendelkező személy sokkal nyitottabb és motiváltabb lehet, hogy új készségeket sajátítson el és fejlődjön, amit hosszú távon előnyt jelent a cég számára. (Na ezt a gondolatot kerestem ilyen hosszan ebben a postban a kínai példában… és találtam…)
Szakmai tudás fontossága
- Szaktudás és azonnali hozzájárulás: Az adott pozícióval kapcsolatos szakmai képzettség közvetlenül növelheti a csapat hatékonyságát és kompetenciáját.
- Kritikus Feladatok: Bizonyos pozíciók esetében, például mérnöki, orvosi vagy IT munkakörökben, a szakmai ismeretek kulcsszerepet játszanak a feladatok sikeres elvégzésében és a minőség biztosításában.
Kiegyensúlyozott megközelítés
- Kombinált Hozzájárulás: Gyakran az ideális helyzet az, ahol egyensúlyban van a helyes attitűd és a szakmai képesség. Egy jól képzett szakember, aki jó hozzáállással áll a feladatokhoz, jelentős értéket hozhat a csapat számára.
- Pozícióigények egyeztetése: A konkrét szerep és a csapat szükségleteinek figyelembevételével a megfelelő jelölt kiválasztása érdekében érdemes mindkét szempontot mérlegelni.
Végső soron az attitűd és a szakmai tudás egyaránt fontosak, és a konkrét helyzet valamint a szerepkör igényei határozzák meg, melyik kerül előtérbe. A helyes egyensúly megtalálása mindkét szempont figyelembevételével hozza a legjobb eredményeket.
Itt a vége, fuss el véle…:-)))
Utóirat (werk-notes): nem nyertem időt látszólag a Copilot használatával, de ez persze BS. Ennyi információt ilyen jól rendezve, mégha főleg, de nemcsak Wikipédia szócikkekből szedte is össze, nem is tudom, talán egy hét alatt tudtam volna valahogy összelapátolni. Így órák kérdése volt. Nem egyszerre jutott ez így eszembe, a szerkezet, közben alakult, mindig vissza-visszamentem hozzá, még ezt, még azt megkérdezni. A szöveg maximálisan szerkesztett, összekötő szövegekkel az információt adó Copilot szövegek között. A kapott válaszokat nem lineárisan tudtam felhasználni, a szerkesztés az teljesen én vagyok, meg a téma ötletei/lépései, azok összekombinálása. Válogattam, nem minden kellett (végülis most leellenőriztem, 4 prompt-ból kijött és ebből egy lyukra is futott, többet gondoltam volna…). Nagyon érdekes volt így vele dolgozni, nagyon élveztem!
