Vezetői coaching

Vajon?! Onnan jut eszembe ez a gondolatsor, hogy egy előző postban önkéntelenül marketing-et írtam Linkedin helyett… és csak újra olvasákor tűnt ez fel! Na, mondok magamnak, ebben több is van, íme, ez a post például…

A válaszom? Szerintem igen… Állás-/munka-keresőknek, munkatárs-keresőknek, Kundschaft-keresőknek, keresőknek (bár egyre többször írják végső elkeseredettségükben, hogy arra se jó… haha… ha nem ismered a “kódot”!!). A legfőbb vétek, amit postolóként, commentelőként el lehet követni, ha nem illik a mondanivalód egyikbe se… persze becsúsznak ilyenek, és legtöbbször nagyot mennek. Mert ők a kisebbség, a minta-törők…

Ezt most irigységből, savanyú a szőlő írom? Nem, aktívan már nem vagyok jelen, és amíg voltam, kellő detachment-tel… mindegy nekem… majdnem… kb. úgy vagyok a Linkedinnel/marketinggel, mint a vallásokkal… azok is érdekelnek, különösen a hatásuk, curiosity alapon. De ennyi… nem hagyom magam behálózni…:-)))

Amúgy egy spéci formájában a marketingnek, munka környezetekben, igazából marha jó, néha mesésen jó voltam. Néha olyan pozikra/feladatokra tudtam eladni magam, hogy ma is csuklok, ha eszembe jut. Ami a vicc, hogy csak egy nem jött be a mondjuk legkirívóbb háromból, igaz, az nagyon. A másik kettőt utólag villámgyorsan behoztam, felturbóztam.

De ez, ez a húsvásár kvázi mindenki előtt, mindenkit “csábítandó”,  ami a Linkedin marketing (hál’istennek, csak az elején gondoltam, hogy rászorulok, és akkor se szükségből, hanem önérzetből, hiúságból, utána a lovak közé dobtam a gyeplőt… ennek a folyamatnak volt az utolsó lépése a passzívba vonulás…), ez nem volt/van/lesz az én kenyerem…

Ezt is, gyökérileg, a mélyen introvertált attitűdömnek tudom alapvetően be, egyébként. Személyeket el tudtam bűvölni, ismeretlen, arctalan tömeg visszarettent. Szerencsém volt, az előbbi több, mint elegendő volt egy életre, az enyémre (eddig…)…:-)))

Ez a helyzet. Az ember ismerje az erősségeit és a gyengeségeit…

Felütésnek ez:

Na, azért a címben jelzetthez képest annyira forrón nem eszik (még?) a kását... még semmi sem biztos, nincs, nem is lehet elég (főleg longitudinális - hosszú évekig tartó) kutatás, a kutatás, a kísérlet, amire a video utal, egy több mint kétszáz oldalas tanulmány, a npokban tűnt fel nekem a Linkedinen, egy comment linkből én is le tudtam tölteni, voilà (junius elejei,   MIT Media Lab,Nataliya Kosmyna et alii):

https://arxiv.org/pdf/2506.08872

Az eredmények még túl kicsi sample size-ra vonatkoznak, de a kísérlet konstrukciója érdekes, nyilván lesz robosztusabb folytatása is. Mindenesetre, az eredmények nem mondanak ellent a józan ész következtetéseinek, de fontos kutatni, mert a józan ész persze bonyolultabb összefüggésű helyzetekben félre is vezethet.

Mi a lényege a kutatás/kísérlet eredmlnyeinek? Hogy az emberi motiváció, energia legtöbbször a könnyebb utat keresi, és mint a víz, rendszerint meg is találja. A memóriánkat korábban pl. az ismerős telefonszámok megjegyzésével tornáztattuk, a képzeletünket az olvasott képek, figurák fantáziánkban megtereremtésével,

A primitív ember sokkal többet "tudott" a környezetéről, a szagairól, a zörejeiről, vizuális megjelenéséről, nem tudományosan, hanem túlélési ösztönből. Amikor egy veszély, egy szükségszerűség elhalványul, elkorcsosodik a figyelmünknek, tudatunknak az a része, ami a jelek feldolgozásáért volt felelős. Már nem tornáztatjuk az agyunkat telefonszámok megjegyzésével, a képzeletünket, olvasással (a képi kultúra túlsúlya miatt, az "megmondja", mi hogy néz ki...), és nagyon sok információ a netről félkészen most már sok éve a Fingerspitz-ünkön van, okos-telefon formájában. 

3 éve nagyot ugrott a világ az AI első megjelenési formájával a narrow AI-val, az LLM-ekkel. Ez a kérdéseinkre nem félkész raw materialt/információt szolgáltat, hanem szépen kontextusba helyezi, megfogalmazza, kis esszéket gyárt (vagy program script-eket...).

Voltak, akik már a Google-től is féltették az emberi intelligenciát, némi joggal, na, ők most már lassan sz@rhatnak is be, mert itt az LLM, és nincs messze az AGI (ha addig fel nem robbanunk). 

Na, ez az, amit a kis mintán, de furfangos kísérleti set-uppal a mondott kísérlet vizsgált, összehasonlítva a három set.up-ot (nincs semmi, csak az emberi agy, lehet használni keresőt, lehet használni LLM-et ugyanazoknak a feladatoknak az elkészítéséhez). Az humán reakciókat részben EEG-vel mért agyhullám-vizsgálattal kötötték egybe és mindenkivel személyes mélyinterjút is készítettek a végén.

A minden segítség nélküli csoport kevésbé volt pontos, mint a többi, de az agyhullám-aktivitás egyértelműen hangsúlyosabb volt, nekik volt a legtöbb közük a munkájukhoz, ők pontosan tudtak idézni a gondolatmenetekből és a motivációjuk, és az elvégzett munka irnti megelégedettség is a legmagasabb volt.

Ezzel szemben akik LLM-mel dolgozhattak, lazábbak voltak (agyhullámilag is, meg mindenféleképpen is), nem érezték igazán magukénak annyira a megoldást, kevésbé tudtak belőle felidézni dolgokat, valamennyire ráhagyatkoztak arra, amit az LLM-től kaptak, csak elvétve volt olyan, aki az interjún az LLM-mel szembeni kritikai gondolkodásről számolt be. A keresőt használók minden tekintetben a két véglet között helyezkedtek el.

...és ez 3 év "munkája", mi lesz itt még... Ha érdekel részletesebben, a fenti linken most még elérhető volt s kétszáz oldalas tanulmány...

Az én tentative válaszom a címben feltett kérdésre, hogy

(1) nő a gap az AI javára

(2) nem csak azért, mert az AI napról napra fejlettebb lesz, hanem mert a HI el fog valamennyire korcsosulni

(3) egyértelműen az AI javára...

Van itt még valami, elég bonyolult, hogy belekezdjek, de nem lehet nem megemlíteni. Ezt a korcsosulást NEM fogjuk észrevenni, mert lasssú és folyamatos lesz, a baseline változik, és a baseline változását nem szoktuk észrevenni... (amúgy ezt a témát pedzegettem tíz évvel ezelőtt egy hosszú post végén a coaching eredményének mérhetőségével kapcsolatban), voilà:  

https://vezetoi-coaching.blog.hu/2015/02/16/coaching_roi_es_a_kerekites_muveszete_v2

Ez még nem is mindegyik, le kellett vágni, hogy beférjen a képernyőbe. Izgalmas időket élünk... Mi van ezen a képen? A felébredés utáni közvetlen youtube videó képernyők, amiket elsőre (!!!) meg szeretnék nézni, vagy beléjük szeretnék nézni, azután majd jönnek újak is, más dolgom is van, talán 1%-ba ha bekukkantok...

Ha kicsit belenagyítasz, Trump, Irán Izrael, mit gondolnak ma sajnos fontosnak számító emberek minden, de tényleg minden oldalról, hogyan működik igazán a bunker bomb, most eltalálták-e eléggé, amit akartak, vagy nem, stb., hogyan rázza szét ez az oldalakat, mind mind valami kis érdekességet legalább hordoz a jövőre, a big picturre nézve... De azért felfedezhetők, marginálisan, más dolgok legalul egy Cilla Black (ki emlékszhet rá... a Beatles-ekkel kortárs népszerű liverpooli pop-énekesnő, halott régen...) show-jából egy kis részlet (ebbe bele is néztem),

vagy itt van ez a podcast, ez mi lehet vajon?

vagy itt van egy újabb Ricky Gervais pince beszélgetés Bill Burr-rel (tegnap belenéztem a Jerry Seinfeld-es epizódban, Jerry bepróbálkozik rendesen égetni Ricky-t, polishabb ebben (amerikai...), mint  fésületlenebb Ricky, de azért emberére talál...

vagy az anti-science movement is egyik fókuszomban van (egyre több blog-témát ad), ezt is meg kéne nézni...

vagy egy kis humor-ágyban a magánéleti hírek...:-))) Persze itt a háttértől lesz érdekes... ez Will Smith felesége, aki miatt Smith lepofozta Chris Rock-ot a színpadról 3 éve az Oscar gálán... 

vagy George Carlin... (szerintem, egyszer, amikor ráérsz...) kihagyhatatlan...

vagy a félig-meddig politikai hírek (kis feminizmussal nyakon öntve...) kabarésítva...

vagy közel az előzőhöz persze a big picture is érdekes, a globtrotter szingapúri politikus, diplomata Kishore Mahbubani-t soha nem időpocsékolás hallgatni (már fel-feltűnt ebben a blogban...

...és persze ez is bőven...

Ja, és a cím... hogy jön ide a Linkedin (önkéntelenül ide eredetileg automatikusan "marketing"-et irtam... Freud?!)?! Hát úgy, hogy meg szeretném nyugtatni az állandóan hőzüngőket, hogy ez (a Linkedin...) egy szakmai site!!! A kutyafáját és a kakas csípja meg! Nem FB! Szeretném őket megnyugtatni, hogy nem is az élet... csak egy kis, bár alapvetően fontos szelete. A Linkedin önkéntes rendőrség szorosan védelmezi a guardrailt-t, igazi veszélyben nincs a rezervátum... és habár, igen, van ebben némi szarkazmus, de nem gondolom, hogy baj, hogy ez egy rezervátum, egy language game, egy social mező, aminek persze megvannak a maga teremtette feszültségei, konfliktusai, mérgező emberei & championjai, de úgy jó ahogy van. A munka világának kb.

De hogy ez mennyire nem egyenlő az egész világgal, azt a 3 hónap megmutatta nekem. De, én már máshol vagyok, van időm, kajám, fedelem, nem szorulok rá, hogy felvegyem a Linkedin posztoló personámat. Hajrá fiúk, lányok! A Linkedin maradjon egy sziget, néha én is meg-megpihenek, elandalít... Legyen a belterjes, álcázott harc az eye-ball-okért & a kvázi "béke sziget"  (az FB-t már töröltem a mobilról, ki kell nyitnom a gépet, hogy belenézzek... hasznos mesure...:-)))