Vezetői coaching

Pikler Gyula (1864-1937) jogbölcsész és pszichológus, Ignotus Pál (1869-1949, született Veigelsberg Hiugó, a Nyugat folyóirat főszerkesztője) barátja írta ezt Ignotusról egy Ignotusnak szentelt Nyugat különszámban. Aki érti, érti...

"Pikler Gyula: Néhány szó (Nyugat. 1924. 23. szám)

Ignotus tehetsége égi.

Ignotus vágyódása földi.

Soha, még gyermekkorában sem epedett ő azután, hogy szent legyen. Sohasem mardosta magát a tudásért. Sohasem álmodott arról, hogy ő fogja igazságossá tenni a társadalmat. Pedig némely embereknek és költőknek e vágyódások oly természetesek, mint a lélegzés.

De soha senki nála jobban nem értette meg e szent őrületeket. Soha senki, józan, testvérebbül nem szerette és ünnepelte őket. Mert égi tehetsége megéreztette vele e szent őrületek mennyei illatát. És ami gyümölcsöt a tudás fájáról röpke, de saséles pillantás és könnyed, de nyílegyenes kéz lecsíphetett, ő gyönyörködött annak ízében.

Kifogástalan londoni öltözékében kart karba fűzve járt ama rongyosokkal, a szentekkel, a tudni vágyókkal, az igazságosság rajongóival a poros és végtelen országutakon. Égi hangokon szólaltatta meg ügyükért a harsonát, maga elé mondta és énekelte a maga földi epekedéseit. A fényűzést és az asszonyt. A várost és a kényelmet. A pénzt és a hatalmat. És jobban tudja, hogy szerződik meg a fényűzés és az asszony, a város és a kényelem, a pénz és a hatalom, mint a bugris, aki bírja őket.

Soha senki kevésbé magatettetően és kevésbé önáltatóan, meztelenebbül és merészebben nem vallott és rajzolt, mint ő. Igazabb volt, mint a tudósok, becsületesebb, mint a szentek. És nagy szavak nélkül, földi reális módon jobb, önzetlenebb, nemesebb, lovagiasabb férfi, megbízhatóbb társ és barát volt a forradalmároknál. Józanul és kimérten a mámor súlyával hatni és érezni, ez volt az ő szent vágyódása.

Ama rongyosak álmélkodva hallgatták e hideg éneket és az okos szavak kimért zuhatagát. És kénytelenek voltak megengedni, hogy ez a földi zene és okosság is égi. Csaknem odaadták volna kínjuk gyermekeit e hidegen fogant amorettekért, elnyújtott egyetlen életálmaikat e kicsattanó rögtönzésekért.

Néha, úgy látszik, Ignotus meg akart tőlük szökni és a bugrissal élni. Élvezni akarta végre ama fényűzést és asszonyt, ama várost, kényelmet, pénzt és hatalmat, melynek megszerzéséről annyit tudott. De a bugris száz mérföldről megérezte rajta a szent őrületek mennyei illatát, és elfintorította orrát. Ignotus akkor sem tudott egészen nem igaz lenni, mikor a bugrissal ravaszkodott, a bugris pedig teljes önáltatást és hazugságot követel.

A Cimabuek, Fra Angelicók, Belliniek, Leonardók, Michelangelók és Raffaellók csarnokában e Tizianót, e Rubenst, e Dürert, e Paolo Veronesét, e Makartot senki sem akarja nélkülözni. Különben tudás és biztonság nélkül írom ide e hasonlatokat, Makartot nem is ismerem, és bizonyára igazságtalan vagyok ezért Ignotus iránt. Csak ő tudná, milyen festőket kellene e helyen idézni, és száz találó célzással tudná megvilágosítani és díszíteni e sorokat. Arcátlanság egyáltalában, hogy Vörösmarty, Arany, Tompa és Vajda János klasszikus szobrászáról e rajzfélét megkísérelni merészkedtem. E rajzfélét, mely stilizáltabb, mint hogy eleven lehessen. Mely inkább megzenésítése Ignotusnak, semmint leírása. Inkább, hogy Ignotus (Zoláról használt) ellentétét idézzem, látomás, mint látás."

Anthony Scaramucci kb féléve az egyik kedvencem a youtube-on, alapvetően az angol újságíró Katty Kay-jel vitt podcast sorozattal,amit a választás előtt kezdtek el valamikor talán októberben, és eredeti tervükkel ellentétben nem bírták abbahagyni az azt hiszem heti 2 adást, és a youtube különleges kedvenceivé váltak.

Most egy limitáltnak szánt (6 részre tervezett) podcastot indított Scott Galloway-jel együtt "Lost boys" címmel. Igen, a kb 10-15 év alatt végigsöpört woke-forradalom által parton hagyott, elanyátlanodott fiú nemzedékről szól. 

Disclaimer:: részben nem mindenben értek egyet velük se itt/ebben, se másutt/másban (NEM guruk a számomra...), részben, úgy helyezkedtem óvatos kritikai álláspontra a szélsőséges woke- forradalommal (hivatalosan DEI initiatives) szembe, amikor találkoztam különböző kinövéseivel (különösen kb  két évvel ezelőtt ástam bele magam igazán alaposan), hogy nem lenne, nincs kedvem mindenestől kiönteni a babát a fürdővízzel együtt.

Szeretem körüljárni a dolgokat, kitörni, nem benne maradni semmilyen véleménybuborékban, és saját véleményt kialakítani, ez a célom (gyakorlatban meglehetősen időigényes a dolog, de nekem van...). Ezen az ágon alaposan utána olvastam, lehetőleg minden irányzatból, véleménybuborékból kerestem jellemző mintákat, a véleménye(i)m az enyémek, semkit nem majmolok, utánzok, követek kis csaholó kikutyaként.

Tudom, ez kicsit absztrakt így, de jónak látom, hogy néhány névhez is kössem a journey-mat, egy párhoz, hogy kikkel nem vállalok semmilyen közösséget. Aki kicsit is belekóstolt az alapvetően angolszász témabeli podcast világba, érteni fogja. Elsőként Jordan Peterson-t említem, a valamikori torontoi egyetemi tanárt, gyakorló klinikai pszichológust (amíg a kanadai szakmai kamara ki nem zárta), akivel most már semmiben nem értünk egyet, de szporadikusan belehallgatok, hogy éppen hol tart a szellemi mélyrepülésében (a par excellence pseudo értelmiségi mintapéldája), de mindjárt ott van a korábban magát liberálisnak valló  Brett Weinstein is, a seattle-i Evergreen College volt tanára, aki a 2017-es campusban történt események miatt került lapátra a DEI initiatives nagyobb dicsőségére... És ők azok, akiket a vihar olyan mélyen az ellentáborba sodort, hogy már menthetetleneknek tűnnek szerintem a kritikai gondolkodás számára (ahogy én azt elképzelem...).

Egy ehhez a posthoz készített appendix-ben ide dokumentálok néhány tanulságos videót, Peterson két interjúját, a hírhedt Cathy Newman interjút és a Helen Lewis interjút. Ezekben (itt se értek vele egyet mindenben), de ezekben még van szellemi tartása, még az érvelése penge. Ideteszek még egy kis videót a torontói campus-ban történt villongásról a diákokról, ami az egyik első volt, amelyből a széles világ, a net tudomást szerzett egy amúgy obskurús, ismeretlen kanadai professzorról.

Több videó is fent van az Evergreen vs Weinstein storyról, de nekem a legemlékezetesebb egy francia stáb majdnem 1 órás alapos filmje, legyen ez is itt együtt (érdekesség számomra, hogy a meghívott előadók között ott van az a Robin DiAngelo is, akinek két könyvét megvettem és elolvastam - "White fragility" és "Nice rascism", amelyből megtudtam, hogy ha pl. én fehér vagyok, akkor eleve rasszista és következésképpen ha férfi, akkor nőgyűlölő,,. Azt hiszem, az volt az a pont, amikor engem elveszített a feminizmus...)

Külön fejezet a net/youtube manosphere világa (Andrew Tate-től némileg északabbra, de nem sokkal), abba is belekóstoltam, mert érdekes, de szellemileg és egyébként is abszolút kiábrándítóam bárgyú és ostoba Rollo és a többiek világa. No redpill, no blackpill. DiAngelo vs Tate, szerintem hamis dilemma, egyik sem választható. Ép ésszel, úgy értem...

A disclaimer hosszabb lett, mint amit ezzel a posttal hozni akartam, de nem véletlen, nagyon sikamlós pálya, és tudom, hogy a disclaimer semmit se számít azoknak, akik valamelyik oldalra felsorakoztak (pro DEI vs against DEI, középút nincs, basta!). Aki semelyik táborhoz nem tartozik, az a híres Fehér Klára féle dillemával analóg helyzetben találja magát, "jobbra a vallonok, balra a flamandok! és a belgák?! Ők hova?" Menthetetlen belga vagyok... oly sok mindenben...

Amit most nagyjából gondolok a "lost boys"' témakörben, ha jól értem, ez kis video sorozat jól fogja képviselni. 2 illetve 3 belga beszélget benne a lost boys-ról, hozzáteszem, a belgák sem gondolnak mindenről teljesen ugyanazt. Itt is ez az eset. De nagyjában-egészében ami ebben az első részben elhangzik, azzal együtt tudok rezegni. 

Scaramucci és Galloway mellett a harmadik "belga", Richard V. Reeves, az "Of boys and men" (2022) c. könyv szerzője, amit a 2 évvel ezelőtti "project" keretében már olvastam. Tetszett. Jól kiegészíti ezt a "belga" társaságot...:-)))

APPENDIX

Az első protest Peterson-nal szemben a torontoi egyetemen 

A hírhedt Cathy Newman interjú (a mai utterance-aihoz képest ultra nyugodt, fölényes de nem agresszív...)

A figyelemreméltó 6 éve készült Helen Lewis (szintén brit angol, azt hiszem) interjú (ezt 70 mio view-vel, az előbbi 60 mio-val)

4 évvel ezelőtt kicsit büszkén és nosztalgiával gondolnak vissza a kezdetekre (ez a video a majd' 2 mio Peterson feliratkozó közül a 4 év alatt 13 ezer embert érdekelt...) 

Számomra ez volt a színvonalas és első (akkor számomra elég meglepő!) alapos beszámoló a nyugati parti Washington állam Evergreen college campusán 2017-ben történtekről

...és egy ráadás...:-))) 1 évvel ezelőtti francia, Figaro (jobboldali, konzervatív újság) podcast, "Vajon a feminizmus idejétmúlt-e?". A juice az az, hogy az amúgy maga is auteur Figaro-riporter 3 viszonylag frissen, a témában könyvet megjelentetett női szerzővel beszélget a faminizmus mai állásáról. Még néztem annak idején a video-podcast-ot, amikor rögtön megvásároltam mind a három könyvet, és nem csalódtam, nemcsak a férfiak között vannak "belgák"....:-))) 

Nehéz megfejteni, talán nem is lehet teljesen, mi folyik a világban, illetve melyek a mögötte lévő indítékok. Amikor találok egy érdekes, eddig nem hallott hipotézist, megörülök, mert a paletta bővül és legtöbbször (soha?!) nem 1 vagy kettő indíték van a mozgások mögött, hanem egy plethorányi (szóval sok...). A volt görög pénzügyminiszter nagyon is aktív a podcast szférában, ha nem is értek vele mindig egyet (az interpretálásban, nem a tényekben...) vele, nem érdektelenek a podcastjai. Ez most különösen nem az. Egy ismert faktorra hívja fel a figyelmet és azt embellish-eli. Azt sejtjük, hogy az amerikai hegemónia nagyrészt a politikai excepcionalizmusra, de főleg a dollár kulcsvaluta szerepére támaszkodik illetve az ezen alapuló pénzügyi internacionális rendszerben betöltött kulcsszerepére. No, ezt a témát elemzi a Varoufakis és érdekes lehetséges következtetésekre jut... 

Már talán társaságban nem is comme il faut, akinek nem volt egyszer sem (komolyan, a múltkor az ezredik post/cikk után, elgondolkoztam, hogy nekem volt-e ilyesmim, ki is találtam, mit lehetett volna - kis jó akarattal… - annak hívni vagy 15 éve… megnyugodtam…:-))) nem lógok ki annyira…).

Ja, meg a Szörny Ella/Elemér főnökök, meg a “magam ura leszek” (és a többieknek fogok szakérteni, segíteni jó pénzért, akiket amúgy eddig Szörny Ella de Frásznak tartottam… k. nagy önállóság, nem mondom…).

Találtam ma egy fájintos, kedvemre való postot a Linkedinen Csillag-Csatlós Csilla keyboard-járól, ami így kezdődik (azt a mindenit, most veszem észre, “Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” (utalás Karinthy Frigyes "Így írtok Ti..."-beli Babits Mihály paródiájára...), micsoda név, micsoda pompás spontán alliteráció!! 3 x Cs…:-)));

“Megszámlálhatatlan ember keres. Kiégve akarnak karriert váltani.

Lenne pár kérdésem.

Akkor kérj tőlem coaching időpontot, ha ezeket átrágtad és akkor dolgozunk a megoldásodon. 

De karriert, hirtelen felindulásból nem váltunk 2025-ben. Hacsak nincs jó pár millió tartalékod és jó pár hónap türelmed. Ne állj neki egyedül.“

Nem szeretek ismételni, ha valamit jól megírt/kifejezett valaki, minek szaporítani a szót?! Először MINDENT el kéne olvasni (de MINDEN nyelven ám!!), és akkor amit, ahogy nem írt meg senki, no, neki lehetne állni, persze, non-fiction kategóriában... (Cservenyák Tamásnak rendszeresen szoktam commentelni, hogy helyettem is írta meg a könyveit…). Mondjuk egy AI lehetőségeivel nem is olyan lehetetlen... de embernek?!

Itt is ez a helyzet, Csilla tökéletesen kifejezte, amit most erről az egészről gondolok.

Kezdő coach-ok is használhatják a post-ot, hogy ha nincs elég ügyfelük, ezért pénzt is lehet kérni, ha x számú session-ben végigmentek a következő listán. Csilla már ezt grátis adja, mert van neki elég ügyfele, és a lista abszolválása után jön a masterclass, aminek persze jobban meg is lehet kérni az árát, plusz, bónuszként, kevésbé unalmas. Oda kell a kreativitás és a master-coach…

Hogy egyben meglegyen (azért a post linkje is lesz), azt a listát (tehát praktikusan a postot tokkal vonóval) is idemásolom, aminek előzetes rakkolós végiggondolása belépő, hogy Csilla coachee-ja lehess, ha jól értem. Nagy Gábor jut eszembe, a punk marketinges, az ő szakmájában, hogy mennyire únta már ő is azokat, akik úgy jöttek segítséget kérni, hogy maguk nem akartak munkát tenni bele, cserében pénzt se akartak sokat fizetni érte… “Nyerő” combó…:-)))

Szóval nézzük Csilla szavaival, a postból átmásolva, mi az a standard lista, aminek házi feladatként végiggondolása nélkül elindulni sem érdemes még segítséget keresni próbálni sem. Nincs, sose volt királyi út, vigaszág, a sült galamb se repked feldolgozott, előmelegített formában. Rajta!

"MOTIVÁCIÓ ÉS CÉLOK

Mi az igazi oka annak, hogy váltani szeretnél?

Mit szeretnél elérni a karrierváltással, amit most nem tudsz?

Mikor sikeres a váltás?

Váltasz, vagy menekülsz?

A hosszú távú céljaidba belefér a váltás?

ÖNISMERET

Milyen készséged van ami segít váltani?

Mik az erősségeid, amelyekre építhetsz?

Mik a gyengeségeid?

Mennyire kell a megszokás?

Mekkora kockázatot vagy képes elviselni?

KÉPZETTSÉG ÉS KÉSZSÉGEK

Milyen képzettség kell a váltáshoz?

Mennyi idő alatt lesz meg?

Miből finanszírozod?

Vannak-e átvihető készségeid?

Mivel készültél eddig?

IDŐMENEDZSMENT

Mennyi időd van felkészülni az új karrierre?

Tudsz együtt tanulni és dolgozni?

Van reális időkereted a váltásra?

Az élethelyzeted engedi a váltást?

A családi életed elbírja a többletterhelést?

PÉNZÜGYI REALITÁSOK

Hogyan változik a bevételed a váltás alatt?

Van-e elég megtakarításod?

Milyen biztonsági hálód van a váltás előtt?

Mi a minimális jövedelem ami kell a váltás alatt?

Mennyire kiszámítható a jövedelmed a váltással?

Hogyan fogsz finanszírozni az átmeneti időszakban?

Mennyibe kerül a legrosszabb esetben a váltás?

Milyen költségekkel jár a váltás?

Van-e B terved, ha az első elbukott?

Milyen hosszú távú hatása van anyagilag a váltásnak?

CSALÁDI HATÁSOK

Hogyan érinti a családodat ez a változás?

Támogatják-e a családtagjaid?

Milyen áldozatokat hoz a család?

Mi van, ha a család nem támogat?

Van-e olyan családi kötelezettséged, ami miatt kockázat váltani?

PIACI KILÁTÁSOK

Milyen a kereslet az új területen dolgozók iránt?

Versenyképes leszel-e az új területen?

Milyen hosszú távú kilátásai vannak ennek az ágazatnak?

Mennyire stabil ez az iparág recesszióban?

Van-e szezonalitás, ami hathat a biztonságodra?

KAPCSOLATI HÁLÓ

Kikkel kell kapcsolódnod az új helyen?

Ki segít a beilleszkedésben?

Hogyan építhetsz ki új szakmai kapcsolatokat?

Melyik szakmai szervezetekhez kell csatlakoznod?

Kit lehetne a mentorod?

MUNKAKÖRNYEZET

Milyen lesz a munkakörnyezet?

Passzol hozzád?

Milyen munkarendet igényel az új terület?

Mennyire igazodik a magánéletedhez?

Mennyire vagy rugalmas az alkalmazkodásban?

MENTÁLIS FELKÉSZÜLTSÉG

Kész vagy-e újra kezdőnek lenni?

Hogyan kezeled a bizonytalanságot?

Milyen stratégiád van a stressz kezelésére?

Mit teszel, ha rájössz nem ezt a lovat akartad?

Mi motivál?

IDENTITÁS ÉS ÖNÉRTÉKELÉS

Mennyire kötődik az identitásod a jelenlegi karrieremhez?

Hogyan birkózol meg az esetleges státuszvesztéssel?

Mit ad hozzá a döntés a személyes fejlődésedhez?

Mennyire vagy hajlandó újradefiniálni magad szakmailag?

Hogyan kezeled a kudarcokat?

EGÉSZSÉG

Milyen fizikai követelményei vannak az új területnek?

Milyen egészségügyi kockázatai vannak az új munkakörnek?

Hogyan fogja befolyásolni a váltás az alvási szokásaidat?

Milyen hatással lesz a stressz-szintedre a váltás?

Hogyan maradsz egészséges?

KOMPROMISSZUMOK

Mit vagy hajlandó feladni a sikerért?

Mekkora ingázást, költözést vállalsz az új munkáért?

Meddig bírsz kisebb jövedelemmel élni, ha kell?

Hogyan szakítasz időt a váltáshoz?

Milyen kompromisszumokat vagy hajlandó kötni magánéletileg?

TANULÁS ÉS FEJLŐDÉS

Milyen tanulási stílusod van?

Hogyan fogod mérni a fejlődésed?

Kitől kapsz visszajelzést a fejlődésedről?

Hogy alakul az önképzésed?

Hogyan lesz stabil tudásod az új helyen?

ÉRZELMI INTELLIGENCIA

Hogyan fogod kezelni a bizonytalanság érzését?

Milyen érzelmek keríthetnek hatalmukba a váltás során?

Hogyan fogod kezelni a félelmet?

Kivel fogod megosztani az aggodalmaidat?

Mennyire vagy érzelmileg ellenálló?

SIKERMUTATÓK ÉS MÉRÉSEK

Mik a siker egyértelmű jelei számomra?

Mik a határidők és a mérföldkövek?

Hogyan fogod dokumentálni a fejlődést?

Mikor mondod, hogy jó döntést hoztál?

Milyen konkrét eredményeket vársz el magadtól 3, 6, 12 hónap múlva?

VÁLLALKOZÓI KÉSZSÉGEK

Mennyire vagy képes "eladni magad" az új területen?

Hogyan fogod pozicionálni a korábbi tapasztalataidat előnyként?

Milyen egyedi értéket tudsz nyújtani a korábbi karriered alapján?

Hogyan különbözteted meg magad a többi pályakezdőtől?

Mennyire vagy hajlandó befektetni saját márkád építésébe?

HOSSZÚ TÁVÚ PERSPEKTÍVA

Hogyan látod magad ebben az új szerepben 5 év múlva?

Milyen karrierutat kínál ez a terület hosszabb távon?

Milyen hatással lesz ez a váltás a nyugdíjas éveidre?

Ez a váltás milyen új lehetőségeket nyithat meg számodra a jövőben?

Mennyire rugalmas ez a karrierút, ha változnak a körülményeid?

VÉGSŐ ÖNVIZSGÁLAT

Őszintén megvallva, miért akarod ezt a változást?

Mit sajnálnál legjobban, ha nem próbálnád meg a váltást?

Milyen külső jelek mutatják, hogy készen állsz a váltásra?

Milyen külső jelek mutatják, hogy esetleg mégsem vagy készen?

Ha ez a döntés teljes kudarc lenne, mi a legrosszabb, ami történhet, és hogyan állnál talpra?"

...és a post maga (azt hiszem, be kell hozzá lépned a Linkedin-re):

https://www.linkedin.com/pulse/karriert-v%C3%A1ltan%C3%A1l-lenne-p%C3%A1r-k%C3%A9rd%C3%A9sem-pontosabban-100-csilla-tklrf/?trackingId=9rgsF8%2BjqeVdFN9Jv%2FWazg%3D%3D

"Az élet lényege a munka." - döntötte el a kínai Fuyao gyár nagyhatalmú elnöke, bár még neki is voltak kétségei (ezekre még visszatérek itt)... de döntött! A döntésnek MINDIG következményei vannak, ha a döntéseidet híven követed, aszerint élsz...

A történet, amit egy 2019-es Netflixes film mesél el ("American factory") egy bezárt, majd profilváltással újranyitott Ohio-i autóipari gyár történetét, a váltást követi le alaposan.A váltás nagy volt. A full amerikai GM gyárat. ahol gépkocsikat gyártottak a GM bezárta, az összes alkalmazottat, ezreket, elbocsátotta. A 2010-es években a kínaiak nem egy bezárt üzemet vásároltak meg, ezek közé tartozott az ohioi üzem, amelyet nemzetközi terítésű autó-üveg/-ablak, szóval "glass" gyártására specializálódott kínai Fuyao gyár-komplexum vásárolt fel, szerelt fel, épített újjá,  és tovább, szerelt fel gépparkkal és az amerikaiakkal közösen kezdett el üzemeltetni.

A két kultúra mély különbségeit nem lehetett asztal alá söpörni, az összecsiszolódás és a megoldás felvázolása volt a film feladata.

Amikor évekkel ezelőtt láttam ezt a filmet, érdekes volt, de messze nem volt annyi aktualitása, mint ma:

1. 2019 és a megelőző pár év "békeév" volt, ha figyelembe vesszük a 2020-as nagy világgazdasági leállást.

2 A kultúrák "harca" és harca soha nem volt érdekesebb, mint ma és pont az amerikai ls a kínai kultúra megmérkőzése, ami éppen premier plánban van.

3. A kínai és egyéb távol-keleti gyárak kulturális hatása Magyarországon akkor még messze nem volt ennyire előtérben, szinte alig, ami a mai helyzetre abszolút nem igaz már.

4. Szakszervezeti mozgalom kérdése (ami talán paradox módon a kapitalista Amerikában sokkal erőteljesebben jelen volt, legalábbis akkor, 6 évvel ezelőttig) kontra részvényesi/tulajdonosi érdekek és nem utolsó sorban a robotizálás (2019-ben még hol volt a mai egyik No 1 topic, az AI térnyerése és a munkaerőhelyzetre való kihatása?!)-

Szóval, most több, mint nagyon időszerű szép alaposan végigrágni a filmben felvezetett problémákat. mert Ohio csak egy mintavétel sok mindenre, sokkal inkább arra, ami most vár ránk, mint a 2019-es helyzetre.

Nézzük a filmet, kivettem belőle néhány jellemző képernyő fotót, hogy néhány pontra rámutassak.

Amikor a nagyhatalmú kínai konszern elnök már a beindulás körüli időben Ohio-ba látogatott, a gyári kínai túravezetője ilyeneket is mondott neki:

"Az amerikai a fő operátor egy kínai munkavezetővel az oldalán."

"Nagyon lassúak (kvázi az ameriakiak...)"

"kövér ujjaik vannak..."

Itt valószínüleg az ismert mondás kínai változatát fordították így:

"Ha Rómában jársz, csinálj úgy mint a rómaiak..."

Egy Ohio-ban expat régi motoros kínai munkás elmereng:

"A régi időkban a kínai emberek az élettől (egyszerű dolgokat akartak...)"

"...de az én generációm, mi mindent is akarunk..."

"Utazni, ahová akarunk, és megvenni azt, amit akarunk..."

De nemcsak ő, a nagyhatalmú konszern elnöknek is vannak/voltak kételyei, amiken persze túltette magát: 

"Kína az én időmben szegény volt..."

"...(most meg) prosperitás és modernitás (uralkodik)..."

"...de én úgy érzem, valami elveszett..."

"...nekem hiányoznak gyerekkorom béka brekegései, és tücsök cirpelései..." 

"...vajon én is segítettem elvenni a békét és tönkretenni a környezetet?!"

"...Nem tudom, hogy egy résztvevő voltam a fejlődés megteremtésében, vagy csak egy bűnös lélek..." 

De a lelki gyötrődés csak pillanatnyi, a jet lag hatása talán, a misszió egyértelmű, a kétség ebben a szentenciűban oldódik fel:

"Az élet lényege (a Fuyao kínai központi palotájában járunk) a munka!'

Az Ohio-oi küldöttség Kínában.  A beöltözés nehézségei...

"Néznek mint a moziban"...

Például őket...

...és őket...

A küldöttség az újévi vállalati ünnepségen is részt vett, ahol ilyen csasztuskákat is énekelnek, és táncolnak el (' csasztuska (oroszul: частушка) orosz népköltészeti műfaj; tréfás-gunyoros hangvételű rövid lírai dal, lírai életkép, később alkalmi agitációs célú rigmus, .. - itt inkább az agitációs profil domborodott ki...)

"Paradigma-váltás, új szint, promóció, integráció..." - éneklik...

"...Fuyao kreálja a megújult jövőt!"

...(vágó schnitt) már otthon, egy kényelmes hazafutás egy baráti baseball meccsen egy jól sikerült ütés után...

A robotok megjelenése és hatásuk...

"Itt korábban egy ember dolgozott..."

"A következő állásnál 4 embertől tudunk majd megválni."

"Automatizálás = sztenderdizálás"

...és a még messzebbre mutató hatás...

"(egy becslés szerint) világszerte 375 millió embernek kell teljesen más foglalkozást keresnie 2030-ra az automatizáció miatt" 

"Hogyan fogják a dolgozók, kormányok, és gazdasági szereplők ezt a szeizmikus váltást fogja meghatározni a munka jövőjét."

Eddig tartott az ohioi tanmese dióhéjban. a szakszervezeti szálra ki se tértem, pedig az alaposan ki van tárgyalva (az üzem győzött, nem lettek closed shop...).  A film bemutat, nem mondja, nem foglal állást, hogy mit kellene választani az embernek. Mindenki döntse el maga. De azt sugallja, bármi is a döntés (pl. szakadásig munka, mint a kínai fiatalok a filmben, vagy work/life balance), MINDIG kemény következménye van.

Nem marad meg egyszerre a kecske meg a káposzta is... A jövő vezető gazdasági szereplői azok lesznek, akik szinte éjjel-nappal dolgoznak. Azok, akik meg finnyáskodnak, a work-life balance körül tipródnak, régiók, nemzetek, országok, emberek, menthetetlenül lemaradnak a GAZDASÁGI versenyben. Lehet, jobb életük lesz overall. De ahhoz akkor vissza kell fogni az igényeiket és régimódibb emberi boldogság-faktorok kiépítésébe kell fektetniük. Vissza fogódik a gazdaság, stagnál, vagy csökken a GDP, nem lesz/lehet "évről évre jobb", több el-/újraosztható erőforrás.

...és akkor jöjjön egy-két aktualitás. Az 'à la une' hír, hogy az USA megsértődött még a pingvinekre is, meg még egy amerikai (!!) támaszpontra is, és minden külföldi importra több kör hezitálás után egyelőre 10% védővámot vetett ki. Ez esetleges kivételektől eltekintve már komoly belső gazdasági védelmi intézkedésnek számít. Azon el lehet morfondírozni, hogy a világ egyelőre aktuálisan legerősebb gazdasága miért kezdi hirtelen védeni magát, és hogy ennek egyáltalán van-e valami értelme, de ezen, ha egyáltalán felmerülne mint kérdés, ugorjunk, mondván: "bolond lyukból bolond szél fúj"...

Tegyük azt is ad acta, hogy ennek a bolond szélnek még olyan vonatkozása is van, hogy Amerika fele azt se tudja. elvileg se, kik fizetik a vámot. Egy biztos, nem az exportáló ország, mint a narancs turd állította/állítja (legfeljebb kevesebbet fog oda exportálni, mert kevésbé kompetitív lesz az árstuktúrája - mellesleg elsősorban és főleg ez utóbbit szolgálná, ezt a hatást normálisan a védővám...). Annyi biztosan lehet tudni, hogy ami import megmarad, azt az államkassza szedi be.

Hogy ki fizeti végülis? Nem lehetetlen, hogy egyelőre politikai okokból valamennyit lenyel a gyártó, az importőr, a kereskedő, vagy összeszerelő, de hogy kap belőle a végfelhasználó/-vásárló, az tutti biztos. Ahogy az is, hogy a végfelhasználó része egyre nagyobb lesz, közeledik majd a 100%-hoz, azaz az amerikai vevő fogja állni végső soron.

Az is megérne egy misét, hogy milyen kapitalizmus az, ahol az állam kényszeríteni akarja a közreműködőket (pl. éppen a WalMart-ot, vagy az Amazont...), hogy az importőr által az államkasszába effektíve befizetett import vám minél kisebb hányadát terheljék tovább a vevőkre, de mindez idővel megoldódik. Át fogják terhelni...

Mellesleg a befizetett vámnak nincs szaga, lehet egy olyan hátsó szándék is, hogy ez is segítse a hatalmas adócsökkentést, ami megint a gazdagokat, az oligarchiát fogja segíteni, tehát a "kapitalista" állam meg fogja sarcolni a végfelhasználót is, meg a közbenső ágenseket is, végül is mindegy, ki állja a cehhet, azért szorítják a közbenső ágenseket, hogy minél többet viseljenek belőle ők a nyereségük terhére, mert a végfelhasználó a szavazó, őt nem célszerű túlságosan felidegesíteni... A federális központi állam páholyból nézi a vergődést, őt az import pillanatától megilleti a vám összege. Hogy hogyan osztoznak majd rajta down-the-line, legyen az ő bajuk...

Ami az érdekes, és nem lehet tudni, hogyan oldódik majd meg, az az USA-Kína kereskedelmi viszony. A fő címzettje a vám-cunaminak nyilván Kína, az USA-t  egyre jobban gazdasági teljesítményben megközelítő feltörekvő ország. Nos, ha a filmre visszautalok, a munka-kultúra, az amerikai és egyáltalán a nyugat-európai eltunyult munkaképes emberek, és a majd' 3-szor népesebb Kína éhes, eltökélt. munka-megszállott munkások közti különbségre, szerintem trendileg a verseny eldőlőben van. És az automatikában és AI-ben sem behozhatatlan az amerikai előny.

Kína rövid távon engedhet valamennyit, mert megérezheti, hogy egy ennyire primeren tranzakcionális elnök bizonyos engedmények fejében szemet húnyhat Taiwan bekebelezése fölött. Ez spekuláció, de nem nekem jutott eszembe, abszolút lehetséges tárgyalási itemnek képzelem. Mindazonáltal, az a tendencia, hogy Kína, mint minden normális ország, hosszú távon egy rugalmas USA-tól való minden tekintetű elszakadásban érdekelt, számomra nem kérdés. Ekkora 4 évenként előállható Pál-fordulásokkal tarkított nagyhatalomtól való függés egzisztenciális veszélyt hordoz magában.

Nem véletlen, hogy a Moody a a triple A minősítésből dupla A+-ra minősítette vissza az USA hitel-besorolását, ami nyilván hallatlan esemény, és pont egy olyan elnökség kezdetén, amelyet azért választottak meg, mert "legalább kormányozni tud" és a gazdasági teljesítményének a közvéleménybe lecsapódó, választási győzelemben manifesztálódó kiválósága olyan kikezdhetetlennek tűnt még pár hónapja is. 

Szerintem a kínaiak jobban ismerik az ellenfelet, 2018-as szankciók, vámok óta diverzifikálják az exportjukat, persze keményen érinti őket is  mostani amerikai védővám, de nagyobb az eltökéltségük és az emberi tartalékuk. Ez a mostanában nagyot futott szarkasztikus kis kínai videó (és a film tanulsága, nézd "these are slow and have fat fingers..." + automatizálás, ami 6 év alatt masszívan egyre erősebben van jelen már) jól tapint rá arra, hogy a védővám eredeti alapcélja, hogy gyártó kapacitásokat hozzanak vissza Amerikába, vágyálom csupán.

Sőt, a kiterjedt globális sourcing és kooperáció miatt még az eredeti amerikai gyártók is egyre erősebben gondolkoznak, hogy bizonyos üzemeket áttelepítsenek külföldre (GM, Ford, Apple, Case, John Deere, amelyekről lehet már tudni...). 

Íme egy videó a sok közül:

Most jutottam hozzá, véletlenül, magyarul. Megszereztem olaszul és angolul spanyol felirattal, nyelvtanulásnak jó lesz...:-)))

Szenvedélyes, szellemi kalandokkal teli élet viszonylag hű lenyomata filmben. Szókimondó film ritkán felszínre kerülő témákban is, próbára is tesz némely vonatkozásban, hogy a néző mit gondol erről-arról. szuggesztíven, nehéz kivonni magát az embernek.

Sose lehet tudni, az ilyen biopic movies-eknél egyes történésekben hol van a valóság és a fikció határa, az ember nézi-nézi, azután a végén annak felsorolásánál, hogy a 3 (!) főszereplővel a való életben mi történt a filmben a végén megjelenített epizód után, az ember realizálja, hogy legalábbis főbb vonalakban kb. így történhetett.

Nem egy unalmas biopic movie, annyi biztos... biztos színészvezetés, remek színészi játék jó kis pörgős tiszta fikcióként is eladná, miközben nem egy blockbuster film, inkább kamara darab, intellektuális felhanggal, az emberi finom rétegű konfliktusok némelyikét meggyőzőem felvillantó indi film inkább, ha mindenáron ilyen szempontból is jellemezni kellene. 

William Moulton Marston (1893-1947) az életrajzi film címben is megemlített főszereplője, a Harvardon végzett amerikai pszichológia professzor, aki ugyanott a jogot is elvégezte. Valójában a film tágabban a szintén saját nevével szerepeltetett feleség, a szintén brilliáns agyú pszichológus, Elisabeth Holloway Marston, és mondjuk így, a család munkatársa, barátja, az először tanítvány Olive Byrne egyenrangú társai voltak az életben és a filmbeli szerepekben William Marston-nak.

De, fájdalom, a dicsőség Marstoné lett csak később, és ha feminista hangok megjegyeznék, ez is bizonyítéka főleg a régebbi patriárchális társadalmi berendezkedésnek, nem tudnék forcefully ellentmondani, legfeljebb csendesen azt jegyezném meg, hogy patriarchizmus az afgánoknál, Iránban és pl. Saud-Arábiában voltak, vannak, a nyugati-északi demokratikus berendezkedésekre alkalmazni egyértelműen túltolás, miközben az árnyaltabb patridominancia fogalma megállhat.  

OK, dícsőség, de miben, könyörgöm?! - kérdezheted... jogos. Nézzük:

1. ...akik ezzel foglalkoznak, azoknak fontos név, a DISC viselkedési személyiségprofil koncepciójának megfogalmazója. Ő maga tesztet nem készített, de később az alapelvre számtalan jobb, igényesebb. és rosszabb, összecsapott hevenyészett viselkedési személyiségprofil vizsgálati eszközt készítettek, és a DISC ma ez egyik legelfogadottabb, leggyakrabban használt profilozó eszköz. Én magam is az Innermetrix ADV komplex teljesítmény-profilozó eszköz egyik moduljaként sokszor alkalmaztam, az ügyfelek teljes megelégedésére. Többek között ezért kezdtem el nézni, de nem ezért szeretem a filmet. Erről esik szó a filmben, de igazán a másik két dologról kevésbé

2. Mi a másik két dolog? Az egyik a mai hazugságvizsgáló egy korábbi változata. amelyet kifejezetten a feleségével együtt, közösen fejlesztett ki, és a 

3. Wonder Woman képregény sorozat első, kemény, szexuális utalásokkal és erőszakkal teli változata, amelynek részben sikere volt, részben pont ezért ellenzéke is akadt, amelynek végülis igaza lett, az a Wonder Woman, akit mi már filmekből is ismerünk, egy megszelidített változat... a figurát Marston a két nőből faragta ki Marston, részben kemény (akkori, első és második hullámos) feminista, igazi önálló nőből, a feleségéből, részben az inkább submissive, de gyönyörű és a maga módján szintén szabadgondolkodó Olive-ból. Ez a szál a legerősebben kidomborított a történetben.   

John Cleese, korunk egyik legprofoundabb gondolkozója, a valamikori Monty Python oszlopos alapító tagja a szabad nevetés, a humort korlátozó korhangulat ellen, mint mindig:

"A humortalan embereknek nem engedhetjük meg, hogy eldöntsék, hogy a humorérzékkel rendelkező emberek min nevethessenek.

Ez pont olyan, mint megengedni színvak embereknek, hogy eldöntsék, milyen színek legyenek a színkártyán.."

OK, egy idevágó (sok van...) Rick Gervais-től is, korunk egy másik mély gondolkodójától:

"Csak mert meg vagy sértődve, nem jelenti azt, hogy igazad is van.'"

Ha egy üzlet beindul (mondtam. hogy sok van. Egy Rowan Atkinson-tól:

"A komédia egy eszköz kell legyen, hogy megmutassa és kinevettesse az emberiség ostobaságait, gyengeségeit és hiányosságait. Ezért létezik. Nem lehetnek tabui. A komédia dolga, hogy sértsen. Ha nincs sértés, akkor valószínüleg kicsit igaz komédia van csak."

...and what about Stephen Fry? (Észrevetted, hogy mind brit angol?!)

"Nagyon gyakori, hogy azt hallja az ember: "Én ezt sértőnek találom.", mintha ez bizonyos jogokat transzferálhatna valakinek... Ez semmi más, mint nyafogás. Semmi értelme. Nincs célja, nincs semmi ok rá, hogy egy értelmes mondatként tiszteljük.

"Ez engem sért."

"Nos, és ez ki a faszt érdekel?!"

A libri.hu ezt írja róla:

“Valamibe nagyon beletrafált Kosztolányi: azt írja, Biró stílusa "intim sürgönystílus", "az igaz elbeszélő minden hazug festést és elemzést félrelökve biztosan halad célja felé. Ezért szeretem Biró Lajosnak rövid telegramstílusát. Tömör mondatai mögött mindég egy elhallgatott gondolat és érzelemvilág lappang." Van egy különös regénye, A Serpolette. A kalandos históriát elbeszélő regény tanulsága úgy foglalható össze, hogy meg kell szabadulni a rendi életforma maradiságától, de nem szabad belefutni a teljes egyenlőség világába sem, az is csak illúzió - az egyetlen élhető életforma a polgárságé. Mint Kenyeres Zoltán, a regény elemzője megállapította, Biró regénye az egyik első antiutópia, s éppen a nagy politikai kísérletek hajnalán. (Széchenyi Ágnes)”

Én nem ebben az opcióban olvastam,hanem az epa.oszk.hu site-on, ingyen. Nem tudom valakit érdekel-e, valaki rákeresett-e, a Nyugat c. irodalmi folyóirat 1908-1941-es évfolyamai integrálisan megtalálhatók itt.

Erre a Bíró Lajos regényre rátaláltam, nem kerestem, jószerivel nem is tudtam, volt ilyen nevű író… Egy ekkora anyagból nehéz válogatni, hol kezdj hozzá?! Nekem egy szempont, hogy ha valahol, valamikor szerettem volna egy kicsit élni jobban, mint itt és ekkor, amikor, egy régi becsípődés, hogy 1914-ben Bécsben, pontosabban az első félévében (utána jött augusztusban az a csúnya I. világháború).

Ott is a pezsgő főleg irodalmi, de tágabban társadalmi közegben, amit odaképzelek (van is egy csomó könyvem erről, majd lehetne egy ilyen project is… meg kell érni…:-)))

Ez a 2014-“imádat” vezette a kezemet, amikor a Nyugat 7. évfolyamába, az 1914-es évibe, az első számba lapoztam bele (2-heti megjelenés, évi 24 szám 1934-ig, utána évi 12, az utolsó évben, 1941-ben 8 szám, Babits Mihály, az utolsó főszerkesztő halálával vége lett…).

Az első három “tétel” ebben a számban ennek a Bíró Lajos könyvnek az első 3 része volt (divat volt részekre bontva megjelentetni regényeket, ez pl. kitartott az 5. számig).

2 nap (lehet 3…) alatt végigolvastam, felszínen egy szerelmi történet, ám egy személyes antiutópia kísérletbe ágyazva. Ami érdekes, az igazi kommunizmus menthetetlen utópikus jellegét sikerül egy romantikus, kicsit kaland regény keretében megérzékíteni. Az örök negatív emberi trait-ek, az irigység, hatalomvágy, mohóság felülírta mindig is a szépséges vágyott utópiákat.

Mindezt 1914-ben, amikor még 3 évre vagyunk az egyik legnagyobb lábnyomot hagyott emberi társadalom-szervezési paradigma, az ún. kommunizmus (szó szerint ilyesmi együttesség…) nagy kísérletének megkezdésétől…

108 évvel később már tudjuk, hogy az emberiség alkatilag, attitűdileg alkalmatlan rá. Nem is sikerült a kísérletnek még az első fázisának (az ún. szocializmusnak (szó szerint ilyesmi: társadalmiság…) a befejezése sem. Fenn az ernyő, nincsen kas forma volt az, ami itt-ott kialakult. Sok duma, semmi substance. Sajátos káder-oligarchia féle “sikerült” mindenütt is, köze nem volt az elvi, kiderült, halva született “kommunizmus” eszméjéhez…

Amit "tudott" a 'létező szocializmus': sokkal kisebbek voltak a jövedelmi/vagyoni különbségek a legfelső és legalsó decilisek között, persze alapos lefelé nivellálás mellett, azaz az össztársadalmi termelékenység, összgazdasági teljesítmény alsó ötödében voltak mondjuk a többi európai országhoz képest, szóval az 'alvég'..... A 'szocialista' országok voltak Európa szegény országai a szó legszorosabb értelmében (a más kontinenseken található próbálkozások összehasonlítása a nem-szocialista országok teljesítményével nem volt olyan szembeszökő, mint Európában...).

Túri Ferenc Linkedin postja:

“Ki hogyan értelmezné a képet?”

Ha még aktív lennék a Linkedin-en (2 hónapja már nem… most már csak néha inspiráció…), mit írnék commentben ehhez a nyilván AI, ám kifejező tákolmányhoz?

Első impulzus: “Rögvalóság?” …de ez túl ‘realista’ (nyilván egybecseng a postoló “költői” kerdésével…), másnak lehet pesszimista, cinikus, fixed mindset…

Eszembe jut a szuperérzékeny, szuperokos szintén on-line, Linkedin ismerős hölgy, aki éppen szintén postolt egy elragadót, aki feszt hisz abban, hogy a teal “valóság” (spiráldinamika) el fog terjedni, munkában is, ő valami ilyesmit gondolna, “micsoda marhaság, hogy még mindig ezzel… az empátia, bizalom világa igenis, lassan (nagyon lassan…), de el fog jönni, megszüljük, ez az inevitable trend…”

Kinek van “igaza”?! Senkinek?

…előző post végéről ideemelve:

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…)…”

Linkedin post, comment vita a post alatt… rövid video, egy Dodge Durango-t kalapálnak össze (effektíve pl. gumikalapáccsal az egyik ablakot… - ezt több commentelő is megemlíti, negatív kirívó példaként, pedig nyilvánvaló, a pontos illesztéshez ez a művelet a szalag mellett elengedhetetlen…) és a kisérő szövegben a mostanában oly gyakori szöveg:

“How are these companies going to survive against Tesla and the Chinese auto makers who are highly automated?”

160 like, 122 comments, 13 újraposztolás…

Az egyik commentváltás így kezdődik:

“I am sure Consumers will still support them as they are saving jobs for actual People. I personally would rather buy a car from a company that employs actual People so they can feed themselves and their families, rather than a car from a factory that is fully automated. But that's just me, others may agree or disagree, that is fine…”

Mennek ide-oda a commentek, hogy az ár alapján vásárolnak, meg a fancy újdonságok miatt, stb., az indító commentelő vitatkozik, érzékenyen, egyik se troll, nem a “babára” mennek, egyik commentjének lezárásaként (mégegyszer… így is kezdte az első comment zárásaként…) hozzáteszi…

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…- teszem hozzá én: SZM…:-))) but it seems where it is heading…”

Vitakultúra, szerénység, "tudom a helyem, jelentőségem...", tetszik…:-)))

Jaja... és - tévedés ne essék - a Dodge Durango 2025 egy szuper autó, szerintem...:-)))

@László Barabás Linkedin postja:

Egy B-moll megjegyzés a liváló posthoz: a tanulást kellene boostolni általában, meg az átképzéseket, egyáltalán emelni kellene a HI-t (Human Intelligence), hogy esélye legyen az AI-vel szemben és nem a kvázi ranszolga-munkát félteni, védeni. Ja, hogy mi a rabszolga munka? Fájdalom az, amit más módon, más eszközökkel, hatékonyan, stabil minőséggel el lehet végezni…

“XIV. Leó pápa és az MI kihívásai – összehasonlítás XIII. Leó örökségével

XIV. Leó pápa, alig egy hete történt megválasztása óta, máris világossá tette, hogy egyik legfőbb prioritása a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokkal való szembenézés lesz. Ez a fókusz nem véletlen – a pápa tudatosan választotta a Leó nevet, utalva XIII. Leó örökségére, aki az 1800-as évek végén hasonló elszántsággal szállt szembe kora legnagyobb technológiai átalakulásával, az ipari forradalommal.

XIII. Leó 1891-ben kijelentette, hogy a kormányoknak "meg kell menteniük a szerencsétlen dolgozókat a kapzsi emberek kegyetlenségétől, akik az emberi lényeket pusztán pénzszerzési eszközként használják", miközben csodálta a "tudomány felfedezéseit". Hasonlóképpen, XIV. Leó aggodalmát fejezte ki, hogy az MI technológia veszélyeztetheti az "emberi méltóságot, igazságosságot és munkát", ugyanakkor elismerte annak "hatalmas potenciálját", hangsúlyozva, hogy felelősséggel kell használni "mindenki javára".

Ez a párhuzam jelzi, hogy az egyház folyamatosan kénytelen szembenézni a technológiai fejlődés kettősségével. A berlini Szent Mátyás plébánia 12.000 katolikus hívője már most tapasztalja az MI okozta aggodalmakat: a gyermekek hamis információt találnak a chatbotokon, a tolmácsok munkáját veszélyezteti az automatizált fordítás, a tanárok pedig folyamatosan figyelik a MI-vel történő csalásokat.

A római katolikus egyház korábban is támogatta a technológiai fejlődést – középkori szerzetesek találták fel például az árapály-meghajtású vízikerekeket. Azonban Paolo Benanti ferences szerzetes, a Vatikán MI-etikai főtanácsadója szerint a technológia ereje mára olyan naggyá vált, hogy a potenciális hátrányok is előtérbe kerültek. Ironikus módon Benanti atyát még 15 évvel ezelőtt is kinevették, amikor kiborgokat és emberi fejlesztést akart tanulmányozni a pápai egyetemen – "és most ez egy pápa első témája".

Az MI hatalmas ígéretekkel és kockázatokkal jár. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a globális munkahelyek mintegy 40 százalékát érintheti, egyeseket kiegészítve, másokat megszüntetve, így növelve a vagyoni egyenlőtlenségeket. A katolikus etikusok szerint a pápa a visszafogottság hangja lehet ebben a folyamatban: "Ez nem katolikus probléma, ez az emberiség problémája" – fogalmaz Brendan McGuire atya, a kaliforniai Szent Simon Plébánia lelkipásztora.

Hogy XIV. Leó sikerrel jár-e a kormányok és multinacionális vállalatok meggyőzésében, hogy korlátozzák a túlkapásokat és védjék a munkavállalókat, nyitott kérdés marad. A válasz talán a pápa 2012-es interjújában található, amelyben a populáris kultúra és közösségi média káros hatásairól beszélt: nem az a megoldás, hogy elfordulunk a médiától, hanem hogy "megtanítsuk az embereket kritikus gondolkodókká válni" és megértessük velük, hogy "nem mindent, amit hallasz vagy olvasol, szabad készpénznek venni".

Papp Zoltán (@Zoltán Papp) Linkedin postja a Linkedinről…

“Linkedin éhezők viadala 

„A Linkedin a legjobb módja annak, hogy meggyűlöld magad a közösségi médiában."

Az erős felütés ellenére Lotte Brundle UK Times-ban megjelent írása nem a szokásos beleszállós nagyotmondás, hanem egy színvonalas provokáció. Szókimondó gondolatmenete arra jut, hogy a Linkedin jellemzően a boldogabbnál boldogabb posztok felülete. A résztvevők szuper állásokkal dicsekszenek és csillogó eredményekről tudósítanak.

Mindez gyakran szül irigységet, sőt a nehézségekkel küszködő munkanélküliekben és a pályakezdő fiatalokban folyamatos frusztrációt generál. Ha az utóbbihoz még azt is hozzátesszük, hogy több kutatás szerint a Z generáció érzéseire a Linkedin intenzívebben hat, mint az Instagram, a megállapítás egészen drámai.

Elgondolkodtató, hogy a helyzet mennyire ambivalens. Adott a platform, aminek az elsődleges célja, hogy egy inspiráló digitális környezet biztosításával támogassa az elhelyezkedést. Ehhez képest a működése sokak számára eredményez kudarc élményt.

Vélhetően, le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a Linkedin kivételt jelent azon közösségi médiumok sorában, amelyek negatív hatással vannak a mentális egészségre. A kísérőjelenség legalábbis ugyanaz. Amikor valaki a saját, kevéssé attraktív szakmai életútját összeveti a csillogó képekkel, a hencegő karrier beszámolókkal, vagy a hálálkodó üzenetekkel, a sikertelenség érzet és a pusztító önmarcangolás szinte garantált.

Ebben a megközelítésben a Linkedln társadalma két részre oszlik. Létezik a felső tízezer: az irigylésre méltó posztolók, lájkolók szűk köre, és jelen van a kirekesztődött széles közönség, aki mindezt sóvárogva szemléli.

A Linkedin aktív tagjaira felelősség nehezedik. Fontos szempontként kell kezelni azt, hogy a siker riporting ne legyen mások számára fellengzős, a megnyilvánulás mentálisan ne frusztrálja, hanem inkább feltöltse a pillanatnyilag sikerteleneket, és a publikáció minél többeknek jelentsen pozitív élményt. Ha pedig ráadásként még ne’ adj isten az eredeti tartalmak aránya és a szórakoztatási színvonal is emelkedne, többet már kívánni sem lenne érdemes.”

Ez utóbbi a felelősségnek nem felel meg a Linkedin, de ez van, ezt kell szeretni?

Szubjektív… ugye, 2 hónap aktivitás-absztinencia után érdekes perspektívát kínál ez a (egyre gyakoribb, különböző köntösben megjelenő, dühös, mérges, sértett, vagy elgondolkodó, mint ez az itt idézett is, vörös farokkal, filozófikus, stb) önreflexió. Én is kötődök hozzá, de az aktivitást már kényszernek éreztem, ez nem változott. Ha aktív vagy, a like-dopamin gépszíj elkap… De az intellektuális színvonal, ami búvópatakként állandó, inspiráló. Egyik, nem a legfontosabb, de fontos inspiráció forrásnak megmaradt a kényszer/string nélkül… nekem nyerő formula…:-)))

Hogy a main téma, a siker-ömlengés ego-tripjei érintettek, érintenek-e? Nem, mert - és ez egy kulcs mert - nem volt/van financial pressure rajtam… “ja, úgy könnyű…” mondhatod, és én “igen, így könnyű” válaszolom (ennek kifejtése egyik heti postomban, a “Miért nem lehet erre szimplán azt mondani, hogy “igen”?! Hadd irigykedjen…:-)))” ciműben).

Viszont a szenvedés, a hang nélküli, a postokban, commentekben megbúvó szenvedés meg megérintett… és akkor ez még nem is a “nép” nyögése (a “nép” azt se tudja, mi a fasz az a “Linkedin”…), ez az elithez dörgölődző, azt mindenáron fájóan távoli példaképnek tartó Linkedin “alvég”…

Gondoltam, visszahúzódok a lakatlan rengetegben, és nem zavargok, itt csendben megbeszélem - gyakorlatilag magammal (köszi, köszi, de köszi annak, aki el-/idetéved) - a dolgokat, amik éppen érdekelnek… irigyeltek, irigylők csak dagonyázzanak együtt, de nélkülem… sok sikert nekik!

Nem az, hogy egy 400 mio dolláros jet-et ajándékoznak nekem, apparently without any string (szétszedni, biztonság szempontjából ellenőrizni állítólag ugyanennyibe kerülne, úgyhogy mindegy is, nyilván, legalább nem kell betörni a Mar-a-Lagoi mosdóba, a WC melletti irat-dobozokba kutatgatni infóért…), ez nem ciki…

Az igazi ciki az, hogy amit ugyanazok a regnáló török elnöknek régebben ilyesmi jet-et ajándékoztak, az 500 millió dolláros volt (2018-ban… plusz infláció…:-)))… égés… hogy ENGEM olcsóbban meg lehet venni, mint egy törököt?! Ne má'... Ez az igazi skandalum…:-))) Jet-diplomacy...:-)))

Nézd meg, ha időd engedi ezt a TED beszélgetést pont erről…

Fordítás (eredeti alul) egy Linkedin bejegyzésből:

"Akarsz 'megismerni' egy hatékony gyorsítót a mentális egészséged érdekébení?

Kimutatták/megkutatták, hogy a rendszeresen élvezettel (!!) olvasó 10 éves gyerekek kevesebb depressziós, aggódási szimptómát mutatnak, jobb a stressz-menedzsmentjük, és mire elérik a 16 éves kort, a többiekhez képest minden szempontból jobban érzik magukat. Vajon miért?

1. Fikciós (regényeket) könyvek olvasása több ideg-hálózatot is aktivál egyszerre - elősegítve a az érzelmi szabályozó centrumok (mint pl. az amygdala) és magasabb szintű kognitív területek integrálását a prefrontal cortex-be. Ez szerkezetileg erősebbé teszi az érzelmi tartalmakat feldolgozó idegpályákat - javítja  rezilienciát!

2. Az olvasás szimulációs környezetet teremt a gyermekek (és a felnőttek!!) számára, amelyben biztonságosan dolgozhatnak fel komplex érzelmeket és próbálhatnak ki kezelni különböző társadalmi szcenáriókat, mielőtt azokkal a valós életben találkoznának. Empatikus áramkörök aktiválódnak az olvasás közben, melyek segítenek a gyermekeknek megérteni a saját és mások érzelmeit.

3. Az olvasás egy kiváló ellenszer a túlzott képernyő-idő elleni harcban. Edzi, növeli  a fenntartható figyelmet (sa tökéletes ellentéteként a mobil app-ok hatásának), csökkenti idővel a cortizol szintet, és egészséges dopamin felszabadítást eredményez, amely nem generál addiktív mintát, ellentétben azzal, amit a social media használatánál tapasztalhatunk. Hogyan segíted elő a családi rutinok között az olvasást? Szeretnék hallani a stratégiáidról!" 

Friederike Fabritius’ Post

"Do you want to know a simple and effective way to boost your mental health? Reading!

It’s been shown that children who regularly read for pleasure by age 10 have reduced symptoms of depression and anxiety, better stress management, and improved overall well-being when they reach age 16, compared to their peers who don’t. Why is that?

1. Reading fiction activates multiple neural networks simultaneously—enhancing integration between emotional regulation centers (like the amygdala) and higher cognitive processing regions in the prefrontal cortex. This makes the neural pathways for processing emotional content constructively stronger - improving resilience!
2. Reading provides a "simulation environment" where children (And adults!) can safely process complex emotions and social scenarios before encountering them in real life. Empathy circuits activated during reading create a framework for children to understand their own emotions and those of others.
3. Reading can be a great antidote for screen time. It trains sustained attention (the exact opposite of the phone apps), reduces cortisol levels over time, and provides a healthy dopamine release that doesn't create the addictive patterns we see with social media use. How are you encouraging reading in your family's routine? I'd love to hear your strategies!"

Luthár Andrea Linkedin postja Új-Zélandról:

"🖤16 tonna fekete szén🤍

Dolgoztál már olyan helyen, ahol

💜 együtt toljuk a szekeret

💜 csapatmunka van

💜 egy család vagyunk

💛 ennek ellenére a „közös”, extra erőfeszítés ellenértékének nagyjából egészét a főnök-tulajok zsebelték be?

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér? 🤍

💙 Jajj, gáz van, nem megy jól a szekér, bocsi csak ennyi fizetésemelést tudunk adni most (ha egyáltalán).

💙 Ja, hogy az új kocsira, külföldi nyaralásokra azért a tulajoknak futotta?

🖤 Meghalni kéne, de nem lehet🤍

Ahol a munkaidő csak névleg 8 óra, mert olyan emberekkel veszik magukat körbe akik

❤️ bizonytalanok

❤️ alacsony önbizalmuk van

❤️ önbecsülésük a béka segge alatt hever

💛 így ideális alanyai a sérüléseiken keresztüli kizsigerelésnek

💜 Főleg, hogy észre sem veszik.

💜 Egy kis elismerés itt, ez kis anyagi morzsa ott…

🖤 A vállalat nem engedi a lelkemet🤍

💙 A lelkesebbje simán ledolgozza a heti 60-80-120 órát is.

💙 Persze olyan mint túlóra nem létezik. „Projektpénz” néven némi alamizsnát dobnak nekik, megsimogatják a fejüket „ügyes vagy kisfiam” és indul a következő heti mókuskerék.

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér🤍

❤️Egyszer beszéltem valakivel.

❤️Akkor már 26(!) órája folyamatosan talpon volt.

🖤 Egy nappal vénebb vagy a hiteledért🤍

💙 Szívműtét? Á, dehogy.

💙 Lehalt egy szerver.

💛 Ember, még csak nem is időtényezőt tekintve kritikus iparágban!

🖤 Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek🤍

💜 A szerver behalt.

💔 De ha így folytatod, Te is bele fogsz halni.

💜 Soha nem merte megmondani nekem mennyit tolt le akkor végül egyben.

🖤 A lelkem a vállalatot illeti meg🤍

❤️De kellően szívós munkával végül eljutottunk oda, hogy a lelke már nem a vállalaté, hanem az övé.

❤️ És a Tied?"

143% not equal 100%

Nekem hihetetlen, hogy senki nem reagálja ezt le (egy csomó comment van...). Van olyan comment amely implicite a 15-öt tartja a legkisebb közös többszörösnek… itt tartunk… és van, akinek a kovalens kötés megtanulása rontotta el a gyerekkorát!! jézusom, ez a törtek közös nevezőre hozása!!!

A 2, 5 és 3 legkisebb közös többszörösének megtalálása (elemi szinten...):

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30

5 10 15 20 25 30

3 6 9 12 15 18 21 24 27 30

Te is ismered (naponta látod a reakciókat) ezeket a baromira "mérgező" mondatokat:

"Te az élet napos oldalára születtél", vagy

"Te szerencsés vagy, mindig is az voltál!", vagy

"Neked csak megszületni volt nehéz..."

Ezt olyankor mondják, amikor jól nézel ki, jó a hangulatod (horribile dictu...), megy a szekér, stb... Erre Te felpattansz a social media-ra és elsorolod, hogy Neked biz' milyen nehéz sorsod volt, és csak a Te akarásod, karaktered, kitartásod hozta meg a gyümölcsét, sous entendu, hogy ha aki mondja, ezt irigyli, akkor biztosan mindent rosszul csinált, Veled ellentétben, aki az élet zsenije vagy... Ő pedig egy nyomorult loser...

Mennyibe kerülne azt mondani: "Igen, nekem tényleg csak megszületni volt nehéz"... esetleg hozzá lehetne tenni, "...nem mindig volt ilyen sima, de azokat megugrottam...". Persze, kacsintva hozzá, mosolyogva...

Ez mondjuk nem venné el még jobban a másik kedvét az élettől, kicsit vigasztalódhatna azzal, hogy vannak szerencsések, és jóízűbben tudna irigykedni Rád, ami, magunk között, jólesik. 

Tegyük tisztába, ez nem a Te egész történelmedről szól (ami amúgy nem biztos, hogy bárkit is érdekel, csak mondom...), hanem arról, hogy az adott pillanatban az illető Téged úgy egésznek lát, ami akkor éppen nem adatik meg.

Hallok egy ellenvéleményt: "De akkor nem is fog soha igyekezni, fixed mindset-et erősítenék, nem a growth mindset kialakulását, izmosodását, mert ha tényleg csak a szerencsén múlik, akkor minek iparkodjon az ember?! Lovak közé a gyeplőt és "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!"..."

Nem mondom, hogy ebben egyfajta igazság magva ne lenne benne ebben az ellenvéleményben, mégis a mindennapi szituációkban ez aligha működik. Ott működik, ahol szikrát kap az ember, és inspirációt nyer, de az ritka. Azokban a hétköznapi inkább könnyed, felszínes tranzakciókban ez nem így működik. Fogadd el, hogy most ezt gondolja Rólad, mindkettőtöknek ott, akkor jobb lesz...

De mondok mást... Az is egy gyakori social media même, hogy nem tudjuk jól, hasznosan fogadni, ha megdícsérnek minket. Hát ez pedig egy kicsit fura, kitekert dícséret, elismerés.

Tudd méltóbban, tartással fogadni!!  

Három szakértő beszélgetéséből szemez ez az article: 

https://telex.hu/techtud/2025/05/05/a-termeszettel-nem-lehet-targyalni-panel-gelencser-andras-urge-vorsatz-diana-zlinszky-janos

Gelencsér János véleményét kiemelem, mert kb. 1:1-ben értek vele mindenben is egyet. Csak nem akartam, nem szoktam így leírni, csak komoly "hangfogóval"... boomer önkorlátozás/-ceenzúra, mert soha nem vagyok/lehetek biztos benne, hogy egy ilyen genre blunt fogalmazásba mennyi személyes nosztalgia - hogy bezzeg amikor fiatal voltam, minden jobb volt...:-))) - kúszik be, amit nem szeretnék... Ezért a tone-t erőteljesen meg szoktam vágni...:-))) És akkor jön ez az X generációs, 59 éves siheder vegyészmérnök, és pacekba, nem fogja vissza magát... hadd szóljon...:-)))  

Idézetek a Telex cikkből:

"...A vegyészmérnök Gelencsér András A természettel nem lehet tárgyalni című múlt heti panelbeszélgetésen, arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne elkerülni a klímakatasztrófát:

„Ha a gazdasági, pénzügyi keretrendszer megmarad, egyéni mozgástérre nem lesz lehetőség, ugrálhatunk, mint bolha a dobozban, nem fogunk elérni semmit”

„Nem szeretem a klímaharc szót, kicsit szovjetes – »ez a harc lesz a végső« –, nem csak a klímával és a klímáért kell harcolni, sokkal több problémánk van, válságcunami van körülöttünk, polikrízisben vagyunk. Válságállapotig jutottunk, és egyelőre nem tudunk mit kezdeni vele” – mondta Gelencsér - „Az egész civilizáció működésképtelensége van mögötte, kardozhatunk itt szkeptikusokkal, buborékban élőkkel, de eközben a lényeget veszítjük el. Nagy közös erőfeszítésre lenne szükség, ha ebből ki akarunk mászni.”

„Az emberek alapvető természeti törvényekkel nincsenek tisztában. A gravitációt még elhiszik, mert megütik magukat, ha leesnek a létráról, de bármilyen más törvény, energia- és anyagmegmaradás vagy biológiai törvény nem létezik számukra” – mondta Gelencsér.

Gelencsér abban sem hisz, hogy a fogyasztáshoz kötött árazás például működne, például ha havi ötven liter üzemanyag vásárlása felett jóval drágább lenne a literenkénti ár. „Azonnal megbuknál mint politikus. Felpörögne az ügyeskedés, Mari néni is megvenné az ötven litert, és aztán továbbadná, egyből meglenne a feketepiac.”

„Most éppen esik szét a világ, nullához tendál annak az esélye, hogy közös, együttes cselekvés legyen. Azok mind gazdasági érdekeket is sértenek, a magáncégek profitjuk és osztalékaik miatt abszolút ellenérdekeltek, és gazdasági lobbikon keresztül dolgoznak azon, hogy ne érjenek célt a kezdeményezések. Nagyon szűk a pálya. Vagy nemzetközi megoldás van, vagy semmilyen sincs, nemzetállami szinten csak bohóckodni lehet. Ott a zöld Norvégia, ami olaj- és gázjövedelméből lett kőgazdag, a szemetüket ott hagyják a globális délen, nem vesznek tudomást az externáliákról, ez óriási képmutatás” – mondta Gelencsér...."

Nehéz de nagyon érdekes szakmai elemzés a francia/spanyol/portugál komoly áprilisi áramkimaradás alapján a magyar elektromos energia helyzetről. Gondoltam, ide rejtem, kellhet még...:-)))

https://aszodiattila.blog.hu/2025/05/06/miert_relevans_a_spanyol-portugal_halozati_uzemzavar_a_magyar_villamosenergia-rendszer_szempontjabol

Néhány ábra...

Először az AI-t kérdeztem,  be is számolt rendesen, de az sok volt, persze az a forrás is hosszabb, ahonnan végülis válogattam, de a lényeg benne van, amiért elkezdtem az egészet. 

Az "örök" körforgás: királyság/türannisz > arisztokrácia/timokrácia/Oligarchia > demokrácia > türannisz > és így tovább...

Dr. habil Fejes Zsuzsanna egyetemi docens

ÁLLAMELMÉLET

2. lecke

Az ókori és középkori

államelméleti gondolkodás c. egyetemi előadásából egy részlet:

Az eszményi államnak rendszerint két formája van: királyság és az arisztokrácia. Ha a vezetők

között egy kiemelkedő államférfi akad, akkor királyság az államforma, ha több akkor

arisztokrácia a helyes államforma.

A hibás, „elkorcsosult” államformák azok, amelyek valamilyen okból lehetetlenné teszik az

eszmény megvalósulását. Hibás államformák:

1. timokrácia akkor jön létre, ha az őrök nem engedik érvényesülni a bölcsket, pl. spártai

katonaállam;

2. az oligarchia „vagyonbecslésen alapuló államforma, amelyben a gazdagok vezetnek, a

szegény[ek]nek pedig semmi[lyen] része nincs a vezetésben”; az emberek arra

törekednek, hogy mindenből hasznot húzzanak, és minél több pénzt halmozzanak fel;

3. az oligarchiában uralkodó osztályharc termeli ki a demokráciát; ez az államforma

akkor keletkezik, „ha a szegények – magukhoz ragadva a győzelmet – ellenfeleiket

részben megölik, részben száműzik, a többieket pedig az alkotmányos jogokban és a

vezető állásokban az egyenlőség alapján részeltetik.”

A demokrácia jelszava a szabadság; de vezető nélküli, „tarkabarka” államformáról

van szó, amely az egyenlőknek és az egyenlőtleneknek is egyenlőséget akar biztosítani.

A demokrácia száműzi a józan önmérsékletet, a mértéktartást és a költekezésben való

szerénységet.

4. A demokráciából végül a türannisz, a zsarnokuralom fejlődik ki, mert a „túlságos

szabadság minden valószínűség szerint túlságos szolgasággá fajul, az egyén életében

éppúgy, mint az államéban.”

@Henriett Királyházi Linkedin postja:

“pár információ:

1., a linkedin algoritmus, ha valakinek a posztjaiba beleszeret  - több alkalommal kirakja, mikor úgy érzékeli, hogy nem elég érdekes a " folyam"

2., ha a linkedinre a linkedin által írt Al kiegészítéssel dolgozol, a posztodat előbbre fogja dobni, egyszerűen azért mert ő úgy ír, ahogy ő szereti, s ezért a saját logikáját díjazza.

3., ha a posztod nem illusztrálod, nem teszel mellé videot, képi anyagot - még jobban díjazza a posztodat, s az algoritmus előrébb sorolja, ugyanis nem terheli meg a rendszerét.

4., szóhasználat -  a linkedin kifejezetten rühelli az alábbi szavakat: inspiráció, motiváció, challenge, önreflexió, mentor, coach, bullsheet, kiegés stb. ha egyéni szófordulatokat alkotsz, használsz, amit nem ismer - baromira értékeli, akár ráskai lea féle kódex szöveget is feltol, csak ne a tömegszövegek jöjjenek a másfelé megalkotott AI által megfogalmazott szórendekkel. Akár hiszitek akár nem - a nyelvi modellek halál pontosan megmondják, melyik szöveget írjátok meg claude-dal, chat gpt-vel, s melyik a saját!

Ez a poszt azért született, mert a matematikai modellekkel dolgozó fejlesztők döbbenettel állnak a jelenség előtt, hogy miért mennek a posztjaim. Ez egy platform, a platformnak van AI kisegítő alapbázisa - tessék kicsit jobban megismerni a platformot, adottságait! Bánki Tamás, Péchy Ferenc több írását kellene megnézni, s a jobb felső sarokban van egy ikon (business) igen okos dolgokat lehet belőle megérteni.”

Erről már írtam itt nemrégen. Történik. Ez most csak a John Deere-ről szól. Business decision: egyik üzletágukat Mexikóba helyezik, ezzel sok amerikai munkahely megszűnik. A gyártás java azért US-ben marad, de nem ott bővítenek. Rendszerszemléleti, adat-elemzési alapon.

Nagyobb léptékű trendek működnek itt (gazdasági. politikai, stb. paradigma váltások (sic!) folynak nagyban, ha nem vetted volna észre...), mint amit egy 5-éves szintű agy, aki csak arra tud gondolni, ami épp előtte van, felfogni képes (kiről beszélhetek?!), a rendszerek, azok sokszálú működése meghaladja a kolibrinyi agy kapacitását, De még sokkal nagyobb hatású ez az egész, pl. nem lehet a globalizáció trendjét, a keresztbe-kasul, nemzeti határokat régen nem tisztelő bedolgozásokat, együttműködéseket teljesen megtörni (a szónak XIX. századi értelemben nemzeti szuverenitásról beszélni "olyan 19. századi", egy-két embernek itt-ott megmondhatná végre valaki...), meg az automatizáció/robotozáció trendjét sem. És ez világjelenség, szóval a US vs John Deere konfliktus csak egy példa, mi hogyan fog történni (amikor világcégek nemzeti sovinizmusba ütköznek...).

(1) mezőgazdaság súlypontja délre húzódik, ez a hosszú távú trend, (2) a Trump-tariff (-vám) rendszer megnehezíti, megdrágítja a beszerzést, logisztikát, (3) a munkaerő az US-ban nagyságrenddel nagyobb, mint pl. Mexikóban. (4) az automatizálást sem lehet megállítani a mezőgazdaságban sem.

Ezeket aa trendeket 1000%-os vámok sem állíthatják meg...