Jó későn van, de ez a cikk nagyon tetszik.
Kitérő („lábjegyzet...”). Twitteren nagyon ott vagyok, kb. 1700 embert követek, engem 1300 követ, ha tudjátok, ez mit jelent (ha nem, látogassátok meg a www.twitter.com –ot, nem bánjátok meg). Ezeknek mondjuk a masszív fele coach, szakértő, HR-es, valamilyen segítő. Nyelvgyakorlás okán főleg angolul twittelek (néha kicsit németül és franciául).
Akármi a szakmátok, próbáljátok ki, ha kedvetek van és próbáljatok meg a Twitteren a nemzetközi és magyar szakembereket „követni”, tulajdonképpen aki számít, lassan fent van. Nem muszáj Nektek is aktívnak lenni, be se kell jelentkezni ahhoz, hogy néha rácsatlakozzatok. Ahhoz, hogy rendszeresen megkapjátok valaki bejegyzéseit (haláli idézetekkel, linkekkel, webinárokra hívásokkal és természetesen ajánlatokkal megtűzdelve), ahhoz már be kell jelentkezni, ami egyébként pofonegyszerű és nincs kockázata, hátránya.
És még ezután se kell írni egyetlen bejegyzést se, sokan vannak, akik nem írnak semmit, csak követnek embereket, akiknek a gondolatai érdekesek számukra. Persze, a fun/móka akkor jön, ha elkezdesz „beszállni”, de vigyázat, az már plusz idő, egy új hobby lehet, mert elkaphat a hév, és akkor valamiről a korábbiak közül le kell mondani...
Amelyik részét a Twitternek én ismerem, azt legjobban talán a LinkedIn-nel tudnám társítani, csak a Twitter sokkal dinamikusabb, színesebb. Nem kevés Twitter-ismerősömmel más vonalakon is „találkozunk”, például nem kevéstől kértem/kapok rendszeresen e-mail értesítést az új blogjáról. Van például egy angol hölgy (profi üzleti coach), aki minden alkalommal, amikor egy új blog-bejegyzést ír coaching témában, megereszt egy mailt, hogy ha van kedvem, írjak hozzá kommentet. Mindig van kedvem, mindig eszembe is jut valami arról, amit ír (mondjuk, a múlt héten is írtam, és most nem köszönte meg – nagyon udvarias társaság a Twitteres társaság, illik megköszönni a minket érintő „akciókat” (retweet, komment, stb.) -, valószínüleg azért, mert nem teljesen értettem vele egyet, és bizony, én ezt sem titkolom el...).
Most egy kedvelt blogomon (BecomeALeader) jelent meg egy vendég-bloggoló (ez a vendég-bloggolás általában a blog gazdájának felkérésre történik és nagyon megtisztelő a vendégre nézve), Jennifer Garvey Berger írt egy rövidet, de súlyosat. Ő executive coach, szerző, és ez a cikk annak a kapcsán is született, hogy új könyvet írt a vezetésről (leadership-ről).
Ez a linkje, érdemes elolvasni eredetiben is a részleteket:
http://www.becomealeader.org/articles/do-you-expand-or-compress-mobilizing-people
Ami annyira megtetszett, az a 2 egymással ellentétes metafóra, amelyeket ebben a rövid bejegyzésben Jennifer használ:
· Fejlesztő/”tágító”/kiterjesztő (expanding) vezetők
Azok a vezetők, akik új kihívásokra sarkallják a csapatukat, de támogatják őket, ha kicsit még magasabb volt a cél, mint a felkészültség. Jelenlétük energetizál, nem megfelelni akarsz, hanem vele együtt megoldani a feladatot, nem félsz megmondani a véleményedet közvetlenül neki sem, és ő veletek örül együtt egy szellemes megoldásnak és nem baj számára, sőt még külön örül is, hogy ha az ötletek egy része, vagy akár a legfontosabb is nem tőle származik. Ez a vezető teljesebbé teszi a munkádat, erősebbnek érzed magad, mint amikor először találkoztatok és ebben neki fontos a szerepe.
· Kontrolláló/lehatároló/”összenyomó” (compressing) vezetők
Azok, akik előtt még azokat az ötleteidet is dadogva adod elő, amelyekben egy pillanattal előtte, még a folyosón még halálbiztos voltál, hogy zseniálisak. Kevésbé mersz kreatív, merész lenni, megmaradsz a megszokott keretek között, kis inkrementális javítgatásokon fogsz gondolkozni. Ráadásul utána, ha kijössz, a fejedet a falba vered, hogy hogy lehettél ennyire gyáva és egyértelműen magadat okolod. Kisebbnek érzed magad, ha vele dolgozol, nyomorultnak, semmi embernek. Rohadt dolog.
Isteni, érzékletes metafórák, ha egyszer hallod, mindig használni fogod.
Kevesebbel többet. Az „expanding” vezető kevesebb, de fókuszált, jól felhasznált, többieket energetizáló, motiváló energiájával sokat többet ér el, sokkal többet tud elérni a csapatával a cég számára, de személyesen is többet „kap vissza”...