Azokat a részeket (amelyek valamiért kiemelten fontosak számomra egy könyvből) általában csak megszamárfülezem, aláhúzogatom, hogy majd újra megtaláljam, ha kell (nem tudom, ezekkel más hogy van – egy két eset kivételével -, szinte soha nem térek vissza ezekhez, mert elsodor az élet, mondjuk pénzügyek után személyiségfejlődéssel kezdek foglalkozni és akkor miért érdekelne már, hogy mit húztam alá egy brókervilágról, vagy az Enron híres bukásáról szóló könyvben…).
Most ez a könyv – Jung Emlékek, álmok, gondolatok - olyan hatással van rám, annyira a coachingról (is) szól, hogy idetartozik. Most csak két kurrens témára való rímelő részt emelek be ide… Persze, ő egész más területen dolgozott, betegekkel, a coaching meg egészséges embereknek segít elérni egy magasabb potenciál-szintjüket, mégis bizonyos minta-azonosságok, minta-rímelések megjelennek a két, amúgy netten és határozottan különböző területeken…
Ugye, sokat, egyre többet beszélünk arról, hogy hogyan mérjük a hatást, a coaching hatását, beszélünk ROI-ról, a befektetés megtérüléséről. Erről írtam már egy bejegyzést (tavaly márciusban: http://vezetoi-coaching.blog.hu/2012/03/05/coaching_es_az_roi_ulnek_es_beszelgetnek_a_vonaton), azt nem ismételném, amit fontosnak tartottam, ott összefoglaltam.
Miközben erről beszélgetünk, írunk, valószínüleg mindannyian megértünk - mi, coachok - olyan helyzetet, amikor szinte azonnali visszajelzést kapunk a pozitív hatásról (és sokszor még a tartósságról is lehet információnk), és olyat is, hogy nem volt közvetlen átütő a hatás, és valamivel (hetekkel, hónapokkal) később jött a telefon, mail, hogy “te, Miklós, a 3 dologból, amit ott, akkor elhatároztam, kettőt már – lényegében azon határidőn belül, ahogy arról szó volt – el is értem, szerintem meglesz a harmadik is! Szuper!”. És persze, van olyan eset, amikor nincs hatás, se azonnali, se távoli, egyszerűen elmentünk egymás mellett, nem jött létre a “találkozás”… ez vele jár…
Ezekről írja Jung az ő gyakorlatából: “…Kevés olyan volt, aki egyszerűen faképnél hagyott, nagyon ritkán kellett pácienst elküldenem. De még közöttük is akadtak olyanok, akik később pozitívan értékelték a történteket. Ezért olyan nehéz gyakran egy kezelés eredményességének a megítélése.”
Másik téma az mélyebb, az intellektualizálás, az érzelmek elzárása, tagadása, és a racionalizálás, mint akadálya a várt, kívánt változásoknak. Ezt is kérem a megfelelő transzponálással/áttétellel értékelni, de ha ez sikerül, rendkívül tömör és pontos Jung fogalmazása azzal kapcsolatban, ami sokszor a legnagyobb gátja lehet a fejlődésnek és az – amúgy érzékelt – “gödörből” való kikerülésnek (az “áttétel” szükségessége arra is vonatkozik, hogy Jung itt “csak “ az általa preferált archetípusos hatást említi, nyilván, ez a gondolatmenet ennél sokkal szélesebb körben értelmezhető):
“…Itt kezdődnek… az aggasztó tévutak, amelyek közül az első az, hogy mindent intellektuálisan akarunk megragadni. Ez azt a titkos célt szolgálja, hogy az ember kivonja önmagát az archetípusos hatás és ezáltal az igazi tapasztalás alól, valamilyen, látszólag biztosabb, mesterséges, de csupán kétdimenziós fogalomvilág javára, amely úgynevezett tisztázott fogalmakkal kívánja eltakarni az élet valóságát. Az eltolódás a fogalmiba megfosztja szubsztanciájától a tapasztalást és behelyettesíti a puszta névvel; ezután már ez lép a valóság helyére. Egy fogalom iránt senki sincs elkötelezve, és éppen ezt a kényelmességet keresik benne, mert megvéd a tapasztalástól. Csakhogy a szellem nem fogalmakban él, hanem tettekben és tényekben. Puszta szavak a kutyának sem kellenek, azért mégis a végtelenségig ismétlik ezt az eljárásmódot.
Tapasztalatom szerint tehát a legnehezebb és leghálátlanabb páciensek közé a megrögzött hazugokon kívül az úgynevezett entellektüelek tartoznak; náluk ugyanis soha nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal…”
Szóval, egyrészről “…ezért olyan nehéz gyakran egy (folyamat) eredményességének a megítélése…”, másrészről “…az ember kivonja önmagát az … az igazi tapasztalás alól, valamilyen, látszólag biztosabb, mesterséges, de csupán kétdimenziós fogalomvilág javára, amely úgynevezett tisztázott fogalmakkal kívánja eltakarni az élet valóságát.”
Ez utóbbi nekem személy szerint különösen fontos, tapasztalati élmény. Ahogy egyszer valaki mondta, na, ha Neked sikerülni fog ezen túllépned, akkor többek között a bal-féltekéseket tudod majd segíteni, hogyan kell… emlékszem az első konfliktusaimra az első évben a coaching tréningen, azok nyilván mind ebből a hatásból, “játékból” származtak…
Azt is hallom, amikor legújabb megoldásközpontú barátaim mit mondhatnak erre: “Miklós, mi dolgunk a problémával? Mi ugye (a) a probléma helyett a megoldásra segítünk koncentrálni, (b) a megoldás-“nyelv” különbözik a probléma-“nyelvtől”, (c) a probléma (okának) ismerete nem feltétlenül szükséges a megoldás megtalálásához, és (d) mi nem keresünk mögöttes problémát, azzal indulunk, amit az ügyfél mond…” OK, ez mind igaz, és mégis, nekem nagyon fontos volt, hogy a lényegét, értsd, a lényegét egy csomó mai coaching megközelítésnek, vagy legalábbis a lényeg bizonyos rész-aspektusait ilyen tisztán, sűrítetten találtam meg… ez már csak komoly áttételekkel működik, persze, de a gyökerek innen is táplálkoznak, és ez jó...
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
