HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Szerb Antal – élt 44 évet… és hagyott maga mögött egy-két érdekes dolgot…

isocrates_coaching 2013.01.13. 00:17

szerb_antal.jpgMindegy is, hányadik éve lesz, hogy született, vagy meghalt, mindenesetre január 27-én halt meg, 44 (!!!) évesen… 

Hipnotizál a könyvespolc… most az 1947-es Révai kiadású Világirodalom története ugrott le róla… azt hiszem, a Szent István körúti antikváriumban láttam meg a kirakatban néhány éve, egy-két üzlettel később kapcsoltam, nagyon siettem valahová, azt hiszem, tanúskodni a Markóba és az autót a híd után tudtam csak letenni… 3 vastag kötet virított a kirakatban, ránéztem az órára, volt még néhány perc, visszasiettem, gyorsan megvettem és hónom alatt a 3 kötettel siettem újra a dolgom után… persze, hogy megvolt a cucilista kiadás, de gondoltam, hátha ebben más, több van (nem ellenőriztem le, nem is fogom, ahhoz lusta vagyok…)… emlékszem, a Magyar irodalom története az érettségi előtt babonázott meg, nem is nagyon értékelték az érezhető hatást… azért meg nem buktam… 

Kinyitom találomra a 2 kötetet a 149. oldalon: 

“A romantika fogalmával, meghatározásával áttekinthetetlenül gazdag irodalom foglalkozik. A meghatározási kísérletek közül legvonzóbb Fritz Strich-é: a klasszicizmus a tökéletesség, a romantika a végtelenség művészete. A klasszicizmus eszménye a zárt, önmagában teljes, kiegyensúlyozott harmónia, a romantikus eszmény az  önmagán mindig túlmenő, távolságokba vesző örök keresés, ihletője a vágy, a nosztalgia. 

A romantikus lázadás a Felvilágosodás racionalizmusa ellen. A felvilágosodást csak az foglalkoztatta, ami az Ész számára megközelíthető, ami értelmes és világos; a romantika újra felfedezi és ősi jogaiba vissza akarja helyezni a világ “éjszakai oldalát”. Az irracionális végtelenség újra beáramlik a költészetbe: a zene, a misztikus elragadtatás, a babona, a mese, az álom, a kísértetiesség és a halálvágy, “das wunderbare Sehnen dem Abgrund zu”, Hölderlin gyönyörű szavaival. Máskor is voltak, akik az irracionális élményt az ésszerű gondolkozásnál többre becsülték, de a romantika az első elméleti összefoglalás, amely tudatosan vallja az irracionális elemek értékét. Az emberi tudatot egy emelettel mélyebbre ásták le. Kaput tártak a tudat és a tudatalatti világ közt; ez a nagy érdemük. “Die Welt ist kein Traum”, mondja Novalis, “aber sie soll und wird vielleicht einer werden.” “ (“A világ nem álom, de annak kell lennie és talán az is lesz.”) 

Ha eddig kibírtad és még mindig nem dobod oda…(köszönöm…) …hogy de mi a f… közöm van ehhez az egészhez?! Mit jössz nekem itt a klasszicizmussal, meg a romantikával?! Jézus Mária, Hölderlin, Novalis… ezek valószínüleg az Atlantiszon éltek és kopoltyúval lélegeztek… és tényleg, komolyan, mi van??!! 

OK, ne azt nézd (először…). Nézd azt, hogy egy fél oldalban hogyan foglal össze 2 világirodalmi korszakot, hogyan teremt benned egy el nem felejthető képet róluk a kontraszt-hatáson keresztül… ha ez nem fog meg… mondj valamit ma, ami érdekel Téged és találsz valakit, aki azt így, ilyen tömören, ha nem lenne képzavar (az) az aranymetszés tökéletességével… kalapok megéve… 

Hagyott itt ez a Szerb Antal gyerek néhány figyelemreméltó dolgozatot, bizony… mondjuk ötös alá…:-))) Gondolj bele, 44 éves volt. Nem is, nem töltötte be, mert 1901. május 1-én született és 1945. január 27-én halt meg. Összesen 15 977 napot élt. A 44. éve betöltéséhez hiányzott még 94 nap (kicsit több, mint 3 hónap). 1945 április 4-éhez meg hiányzott neki 67 nap (bár ez nyilván nem ilyen egyszerű, nem egy napon ért véget a háború, Balfon nem tudom mikor, melyik napon ért véget). 

Egy másik fantasztikus irodalomtörténész (Hegedűs Géza) életkorával mérve (ő 31 741 napot élt, majdnem pontosan a kétszeresét…), aki 11 évvel később született mint ő (1912-ben, mint az én édesapám) és aki 54 évvel később halt meg (1999-ben), Szerb Antalban, mondjuk, volt még 43 év… mégegyszer annyi, mint amennyit élt… és akkor még vegyük hozzá, hogy a 44 évből mondjuk igazi termékeny év 24 év (a Nyugat 1921 februárjában, alig 20 éves korában egyszerre 6 versét jelentette meg…). Tehát gyakorlatilag termékeny években számolva még annak a kétszeresét élhette volna meg, majdnem 200 %-kal többet, mint amennyit alkotni tudott… ez egyszerűen hiányzik… Szerb Antal “utolsó 43 évének” művei hiányoznak… Szerb Antal, üljön le, elégtelen… 

És akkor ezen a véletlenül fellapozott oldalon azért még más is van… talán üzenet… hogy most egy (elrontott) romantikát élünk… istenem, hol vannak innen a Hölderlinek és Novalisok?! Egy nyavalyás Hölderlin se és Novalis se?! Nem igazság…     

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

Jung olvasónapló 2… - a coaching lég-gyökerei…

isocrates_coaching 2013.01.08. 08:01

Jung fiatal.jpgAzokat a részeket (amelyek valamiért kiemelten fontosak számomra egy könyvből) általában csak megszamárfülezem, aláhúzogatom, hogy majd újra megtaláljam, ha kell (nem tudom, ezekkel más hogy van – egy két eset kivételével -, szinte soha nem térek vissza ezekhez, mert elsodor az élet, mondjuk pénzügyek után személyiségfejlődéssel kezdek foglalkozni és akkor miért érdekelne már, hogy mit húztam alá egy brókervilágról, vagy az Enron híres bukásáról szóló könyvben…). 

Most ez a könyv – Jung Emlékek, álmok, gondolatok - olyan hatással van rám, annyira a coachingról (is) szól, hogy idetartozik. Most csak két kurrens témára való rímelő részt emelek be ide… Persze, ő egész más területen dolgozott, betegekkel, a coaching meg egészséges embereknek segít elérni egy magasabb potenciál-szintjüket, mégis bizonyos minta-azonosságok, minta-rímelések megjelennek a két, amúgy netten és határozottan különböző  területeken… 

Ugye, sokat, egyre többet beszélünk arról, hogy hogyan mérjük a hatást, a coaching hatását, beszélünk ROI-ról, a befektetés megtérüléséről. Erről írtam már egy bejegyzést (tavaly márciusban: http://vezetoi-coaching.blog.hu/2012/03/05/coaching_es_az_roi_ulnek_es_beszelgetnek_a_vonaton), azt nem ismételném, amit fontosnak tartottam, ott összefoglaltam. 

Miközben erről beszélgetünk, írunk, valószínüleg mindannyian megértünk - mi, coachok - olyan helyzetet, amikor szinte azonnali visszajelzést kapunk a pozitív hatásról (és sokszor  még a tartósságról is lehet információnk), és olyat is, hogy nem volt közvetlen átütő  a hatás, és valamivel (hetekkel, hónapokkal) később jött a telefon, mail, hogy “te, Miklós, a 3 dologból, amit ott, akkor elhatároztam, kettőt már – lényegében azon határidőn belül, ahogy arról szó volt – el is értem, szerintem meglesz a harmadik is! Szuper!”. És persze, van olyan eset, amikor nincs hatás, se azonnali, se távoli, egyszerűen elmentünk egymás mellett, nem jött létre a “találkozás”… ez vele jár… 

Ezekről írja Jung az ő gyakorlatából: “…Kevés olyan volt, aki egyszerűen faképnél hagyott, nagyon ritkán kellett pácienst elküldenem. De még közöttük is akadtak olyanok, akik később pozitívan értékelték a történteket. Ezért olyan nehéz gyakran egy kezelés eredményességének a megítélése.” 

Másik téma az mélyebb, az intellektualizálás, az érzelmek elzárása, tagadása, és a racionalizálás, mint akadálya a várt, kívánt változásoknak. Ezt is kérem a megfelelő transzponálással/áttétellel értékelni, de ha ez sikerül, rendkívül tömör és pontos Jung fogalmazása azzal kapcsolatban, ami sokszor a legnagyobb gátja lehet a fejlődésnek és az – amúgy érzékelt – “gödörből” való kikerülésnek (az “áttétel” szükségessége arra is vonatkozik, hogy Jung itt “csak “ az általa preferált archetípusos hatást említi, nyilván, ez a gondolatmenet ennél sokkal szélesebb körben értelmezhető): 

“…Itt kezdődnek… az aggasztó tévutak, amelyek közül az első az, hogy mindent intellektuálisan akarunk megragadni. Ez azt a titkos célt szolgálja, hogy az ember kivonja önmagát az archetípusos hatás és ezáltal az igazi tapasztalás alól, valamilyen, látszólag biztosabb, mesterséges, de csupán kétdimenziós  fogalomvilág javára, amely úgynevezett tisztázott fogalmakkal kívánja eltakarni az élet valóságát. Az eltolódás a fogalmiba megfosztja szubsztanciájától a tapasztalást és behelyettesíti a puszta névvel; ezután már ez lép a valóság helyére. Egy fogalom iránt senki sincs elkötelezve, és éppen ezt a kényelmességet keresik benne, mert megvéd a tapasztalástól. Csakhogy a szellem nem fogalmakban él, hanem tettekben és tényekben. Puszta szavak a kutyának sem kellenek, azért mégis a végtelenségig ismétlik ezt az eljárásmódot. 

Tapasztalatom szerint tehát a legnehezebb és leghálátlanabb páciensek közé a megrögzött hazugokon kívül az úgynevezett entellektüelek tartoznak; náluk ugyanis soha nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal…” 

Szóval, egyrészről “…ezért olyan nehéz gyakran egy (folyamat) eredményességének a megítélése…”, másrészről “…az ember kivonja önmagát az … az igazi tapasztalás alól, valamilyen, látszólag biztosabb, mesterséges, de csupán kétdimenziós  fogalomvilág javára, amely úgynevezett tisztázott fogalmakkal kívánja eltakarni az élet valóságát.” 

Ez utóbbi nekem személy szerint különösen fontos, tapasztalati élmény. Ahogy egyszer valaki mondta, na, ha Neked sikerülni fog ezen túllépned, akkor többek között a bal-féltekéseket tudod majd segíteni, hogyan kell… emlékszem az első konfliktusaimra az első évben a coaching tréningen, azok nyilván mind ebből a hatásból, “játékból”  származtak… 

Azt is hallom, amikor legújabb megoldásközpontú barátaim mit mondhatnak erre: “Miklós, mi dolgunk a problémával? Mi ugye (a) a probléma helyett a megoldásra segítünk koncentrálni, (b) a megoldás-“nyelv” különbözik a probléma-“nyelvtől”, (c) a probléma (okának) ismerete nem feltétlenül szükséges a megoldás megtalálásához, és (d) mi nem keresünk mögöttes problémát, azzal indulunk, amit az ügyfél mond…” OK, ez mind igaz, és mégis, nekem nagyon fontos volt, hogy a lényegét, értsd, a lényegét egy csomó mai coaching megközelítésnek, vagy legalábbis a lényeg bizonyos rész-aspektusait ilyen tisztán, sűrítetten találtam meg… ez már csak komoly áttételekkel működik, persze, de a gyökerek innen is táplálkoznak, és ez jó... 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

Egy könyvről… C.G. Jung – Emlékek, álmok, gondolatok… és a coaching

isocrates_coaching 2013.01.07. 21:16

Jung emlekek.jpgInnen le is töltheted szabadon a könyvet, persze, ez csak fotózott pdf… - http://www.scribd.com/doc/34411642/Carl-Gustav-JUNG-Emlekek-almok-gondolatok-EGESZ

Kerülgetem már egy ideje Carl Gustav Jung-ot, az életművét, mindenfelől találkozom vele…  Az utam hozzá kacskaringós… (és talán kedvet csinál...:-))) 

Valamikor 2011-ben felvásároltam a nagy magyarul megjelenő Jung életmű sorozat (http://www.cgjung.hu/jungeletmu.html) néhány kötetét és találtam egy nagyon izgalmas regényt is az 1909-es amerikai utazásáról, amelyre Freud-dal együtt utazott el: Jed Rubenfeld: Akar beszélni róla? - http://konyvekhangja.blogspot.hu/2011/01/neurotikus-gyilkos.html. Az életmű  sorozatból A pszichoterápia gyakorlatával kezdtem, ahogy most nézem, ez rendben van, szokásom szerint a kb. feléig jutottam el akkor, az pedig, hogy nagyon tetszett, az a sok – szándékos, jelzőként használt – szamárfülből, aláhúzogatásokból és a mostanában már elég ritka szöveges széljegyzetekből látszik. 

Tudom,  az maradt meg, hogy OK, ehhez bármikor visszatérhetek, ez megvan, erről biztosan tudható, hogy színtiszta arany, megvár, lehet tovább kincskeresni… (Istenem, hány ilyen könyv vár rám a polcaimon…). Meg, elragadott a coaching tréningek és szakkönyvek áradata, ami szorosabban tartozott a jelenemhez és a céljaimhoz (Jung egy kicsit áttételesebben)… 

A másikat, a félig krimit, azt nem tudtam letenni, végighabzsoltam (az érdekesség az, hogy erről az amerikai útról nem beszélt/írt egyikük se, így az írónak megszaladhatott a fantáziája… 

A 2012-es évben  azután egy érdekes, David Cronenberg filmben elevenült fel Jung  Freud-dal és azzal a zseniális fiatal lánnyal, Sabina Spielrein-nal (Keira Knightley játssza) való kapcsolata, a Veszélyes vágy (Dangerous method) című filmben - http://filmtrailer.hu/film/veszelyes-vagy-kritika/. Ugyanerről az epizódról (ez egy fontos pont, hogy ennyi embert megihletett…) készült egy – talán kevésbé “hollywood”-i, bár a Veszélyes vágy is mindenképpen inkább az áttételesebb Hollywood-i független filmekkel rokon stílusú - olasz film is, a Lélekszakadva - http://www.lifegarden.hu/filmajanlo/lelekszakadva/70/

Érdekesség: John Kerr nagy vastag könyve (624 oldal), A most dangerous method (http://www.amazon.com/Most-Dangerous-Method-Spielrein-published/dp/B008SIN17A/ref=sr_1_2?s=books&ie=UTF8&qid=1357582108&sr=1-2&keywords=a+most+dangerous+method+kerr volt a kiindulópontja Cronenberg filmjének, ezt Kindle könyv formában és paperback-ben lehet kapni. 

Egy harmadik film (ezt még nem láttam) is készült – most, hogy keresgéltem ehhez -, ez félig doku, félig fikciós, szintén erről a titokzatos háromszögről (Nevem Sabina Spielrein - http://www.filmkultura.hu/regi/2006/articles/profiles/sabina.hu.html). 

Engem annyira megfogott ez az egész, főleg Sabina Spielrein szerepe az egész történetben, hogy utánanéztem a Veszélyes vágy megnézése után és egy rövid angol könyvet találtam, most már csak róla, amit – szokásomtól itt kissé eltérően – szinte egy ültőhelyemben olvastam végig – John Launer: Sex versus Survival. The story of Sabina Spielrein: her life, her ideas, her genius - http://www.amazon.com/Versus-Survival-Story-Sabina-Spielrein/dp/1470972875. Mondjuk az érdekes, hogy nem kapható éppen, még használt példányokat se ajánl az Amazon… nekem még sikerült megvennem, letöltenem a Kindle-re, most leellenőriztem, a Kindle-ben sem kapható, ami előfordul más – korábban megvett, letöltött - kötetekkel is, csak kevésbé érthető… out of print, azt értem… de hogy elektronikusan miért ne lehetne, miért nem lehet letölteni, ha egyszer a copyright-ba Magyarországi készülékek már benne voltak?? 

És van még valami előzmény, a Red book, a Vörös könyv, a Liber novus (Új könyv latinul), ami egy (nagyon) külön fejezet… addig olvastam róla, láttam egy 1-órás dokufilmet a 3SAT-on - http://youtu.be/w_o9CpIzX6Y (ez egy egy órás német nyelvű beszélgetés, de ha beütöd ‘jung red book’, találsz angolokat is…, például: http://youtu.be/XOKKCJsYqMw. Ezt  a befejezetlen kéziratot 16 évig írta a XX. század elején és életében egészében soha nem jelent meg és az ő akarata – tudomás szerint - az volt, hogy soha ne jelentessék meg. Az évek során megjelent belőle ez-az, részletek kalóz-kéziratban, de az egész nem. 2009-ben tudott megjelenni az egész könyv (az utódok végülis hozzájárultak). A könyv világosan megkülönböztethető részből áll, az egyik rész 1:1-ben mutatja ezt a fantasztikus kódex-szerű, gyönyörű, félelmetes, mindenekfelett nagyon érdekes teljes oldalas képekkel teli kézzel írott szöveget facsimile-formában, a második rész pedig a szöveg angol nyelvű fordítása. Az eredeti szöveg német és latin keveréke, nem könnyen olvasható, nekem mindenesetre… és természetesen vagy egy testes bevezető angolul - http://www.amazon.com/Red-Book-C-G-Jung/dp/0393065677.

Elkezdtem olvasni és akkor eszembe jutott, hogy valahol olvastam, hogy az egyetlen hely, ahol Jung beszélt erről a könyvről, és ez pont az Emlékek, álmok, gondolatok… nyúltam a könyvespolchoz, mert azt tudtam, hogy ez nekem megvan (“rezervában”, ahogy egy korábbi kollégám mondaná; egyébként pont az az 1987-es kiadás, amit a bejegyzés elején található linken lefotóztak…). Ahogy haladtam nagyon lassan előre a Red book-ban, éreztem, hogy ehhez én így kevés leszek, előtanulmányokat kell folytatnom és annak valószínüleg leghatékonyabb első  lépcsője pont ez az Emlékek, álmok, gondolatok lehet… becsuktam a nagyot és hozzáfogtam ehhez a “kicsihez”… 

Ezekből az elején említett filmekből, könyvekből (kivéve a Pszichoterápia gyakorlatát) – nekem - egy nagyon furcsa, gőgös, nagyképű, nehezen hozzáférhető, szeszélyes, kellemetlen pali rajzolódik ki, ami egyébként valószínüleg nem áll messze a külső valóságtól… 

De… és akkor most érünk el a könyvhöz, aminek à propos-ján ez a bejegyzés készül. Ez a könyv tulajdonképpen egy önéletrajz, amit részben (fejezeteket, részeket) ő írt, részben pedig az ő levelei, beszélgetéseik alapján segített neki (“feljegyezte”) Aniela Jaffé. 

Ennek is még csak kb. a felénél tartok (ezt most végig fogom, az biztos…)... ez bizony egy párját ritkító önéletrajz, megpróbál annyira őszinte lenni (önmagához…), amennyire  ez lehetséges… amögött a kicsit életidegen, talán tényleg sokszor gőgbe zárkózó külső mögött nagy mélységek vannak… főleg az elején, a gyerekkor belső lelki történései néha szinte a hihetetlenség határát súrolja, de megmutatja azt a hátteret, azt a jéghegyet, ami emögött a felszín mögött van… nekem nagyon meggyőző… sőt, sok párhuzamosságot találtam vele, olvasmányainkban (vagy nálam sokszor a “rezervált” olvasmányaimban…), de nem csak abban… (persze, erről részleteket majd az én Red book-omban…:-))) 

És ide a végére (azoknak csemege, akik eljutottak idáig…), egy kis részlet a könyvből, a 166. oldalról (szerintem kis transzponálással/áttétellel sok segítő szakmában fontos dolgok jelennek meg már itt…): 

“Gyakran kérdeznek pszichoterápiás vagy analitikus módszereim felől. Egyértelmű választ azonban nem adhatok. Minden esetben más és más a gyógymód. Ha egy orvos azt mondja nekem, hogy ő szigorúan ilyen vagy olyan “módszert követ”, máris kétlem a terpia eredményességét. Az irodalomban olyan sok szó esik a páciens ellenállásáról, hogy majdnem úgy látszik, mintha rá akarnának kényszeríteni valamit, holott a gyógyító elemek természetes módon, belőle magából kell kibomlania. A pszichoterápia  és az analízisek éppoly különfélék, mint az emberi individuumok.. Én minden páciensemet a lehető legindividuálisabb  módon kezelem, mivel a probléma megoldása is mindig egyéni. Általános érvényű szabályok csakis nagyon óvatosan állíthatók fel, valamely pszichológiai igazság csakis akkor érvényes, ha a visszájára is fordítható. Olyan megoldás, amelyik nálam szóba sem jöhet, másvalakinek éppen a legmegfelőbb lehet. 

Az orvosnak természetesen ismernie kell az úgynevezett “módszereket”. De óvakodnia kell attól, hogy megállapodjék egy bizonyos rutinszerű eljárásnál. Teoretikus feltételezéseket csak nagyon óvatosan szabad alkalmazni. Ma talán ezek érvényesek, holnap talán mások… 

A döntő az, hogy emberként álljak egy másik emberrel szemben. Az analízis párbeszéd, amihez két partner szükségeltetik. Az analitikus és a páciens egymással szemközt ül – szemtől szembe. Van mondanivalója az orvosnak, de a páciensnek is…”. 

Helyettesítsd be nyugodtan bármelyik segítőt, és segítettet, akár a coachot és az ügyfelet… itt vannak az alapelvek: partnerség, nincs univerzális módszer, a rutin semmit se ér (jó, egy kicsit…), teória, elmélet, amit rá akarnál húzni egy helyzetre (a megoldásközpontú rövid coaching egyenesen a “nemtudás” alapelvéről beszél, nem a coach tudja, merre kell menni, hanem az ügyfél…) 

De a legszebb (nekem) ez: “….emberként álljak egy másik emberrel szemben”… 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása