HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

A lét határozza meg a tudatot?!

isocrates_coaching 2013.03.02. 14:49

Kant.jpg“Elgondolkoztam.... talán nem a lét, hanem a létről való tudat (tudásunk...) az, ami meghatározza a tudatot...” 

Ez a bejegyzés egy Facebook bejegyzésből indult… ma reggel uszoda előtt beugrott egy gondolat (az “Elgondolkoztam…” azt jelzi, hogy azt hiszem (néha), hogy valami eredetit találtam ki (…:-))))))… ha mégis (kimutathatóan…) plagizálnék – ez máshol is megjelent már –, tudattalanul tettem, nem emlékszem, hogy erről ebben az összefüggésben olvastam volna)… annyira égette az agyamat, hogy még út közben bepötyögtem az okosba (a fele már akkor bent volt, amikor ki kellett választanom a fehér retek csomagot, hogy én melyiket akarom, a Nagycsarnokban, a másik fele az uszoda előtt a kocsiban készült el, mielőtt bementem volna)… Mondjuk, az egész se sok, nemhogy a fele, de állítólag a fontos gondolatok rövidek (szerintem meg vagy rövidek, vagy nem…)… 

Insight (arról, hogy hogyan döntöm el, hogy hová, melyik social media-ba teszem az aznapi protuberanciámat): Igazából az ilyen 140 karakter alatti aforizma-szerű izék a Twitter-re valók, de ott szinte csak angol nyelven olvassák a bejegyzéseimet, úgy döntöttem, mégis a Facebook a “nyerő”… 

Ezzel ez le is volt tudva, de akkor (még mindig a kabinból a szauna/medence felé való elindulás előtt) egy régi ismerőst láthatóan megihletett az aforizmám, és ezt kommentelte rá: 

“Miklós, az határoz meg, amit gondolsz arról, amit tudsz - ha valóban érdekel.” 

Már elkezdtem írni egy reagálást ott rögtön az FB-n comment-ként, de (a) limitált volt az időm, megvolt, hogy mikor, hol fognak várni utána, (b) éreztem az első szavak bepötyögésénél, hogy ez kicsit hosszabb lesz egy FB-comment-nél, ezért úgy határoztam, hogy ha le tudok ülni ma (szombat) délután, akkor ezt a legjobb lesz egy blog-bejegyzésként megszülni, ebben van annyi és majd annak a linkjét belinkelem a comment-be… (innen csak erős idegzetűek kövessenek…) 

Tehát vissza az elejére, az alapgondolathoz: 

“…nem a lét, hanem a létről való tudat (tudásunk...) az, ami meghatározza a tudatot...” 

Ez ugye – bár utóbbi időben hajlamos vagyok mindent (legalább egy kicsit) coaching/kísérő/segítő szemével (is) nézni – elsősorban nem coaching indíttatású gondolat (bár mihez nincs a személyre szabott személyfejlesztésnek köze…:-))), hanem egy egyszerű replika/válasz a marxi gondolatra: 

“a lét határozza meg a tudatot…”… 

Ugye, mindegyikünk néhány vagy sok példát képes arra hozni, hogy mintha mostanában (?) a világ sokszor mintha ki akarna bújni ezalól az - akkoriban (a baby-boom/nagy) generáció által alapigazságként betanult - axióma hatálya alól. Sok minden van, történik, ami egyszerűen nem magyarázható ezzel. 

Azzal, amit az aforizmában állítottam (a létről való tudásunk határozza meg a tudatunkat), csak látszólag mondtam paradoxont… egyetlen új szintet vittem bele a gondolatba, azt, hogy nem (nemcsak, és főleg rövidtávon) az számít, hogy a (ténybeli) lét milyen, hanem, hogy az illető, akinek a létéről van szó, ezt a (ténybeli) létet hogyan érzékeli, mit tud róla (szubjektíven, a legjobb jóakaratával). 

Itt van egy újabb leágazási lehetőség, amit csak megemlítek, a nehézsúlyúak kedvéért, hogy jelezzem, nekem is eszembe jutott, de csak bezavarna itt: a radikális konstruktivisták (kedvenc – sajnos más meghalt – képviselőim: Paul Watzlawick, Heinz von Foerster, utóbbinak egy interjúját átírtam németből,  valahol a blogban megtalálható) tagadják, nem fogadnák el, hogy van (ténybeli) lét és azt mondanák, hogy csak (szubjektíven) felfogott lét van. 

Az előző bekezdéssel alapvetően egyetértve, egy szűkebb értelmezési tartományban (húúúuuu, ez metafizika, ezért kikapnék Foerstertől…:-))) ugyanakkor azt gondolom, hogy a marxi “lét” és a (szubjektíven) felfogott “lét” két, jól megkülönböztethető szinten van és van értelme őket megkülönböztetni (az előző bekezdéssel való harmónia miatt azt mondanám, hogy az így értelmezett “lét” sem objektív (és semmiképpen sem Kant Ding-an-Sich-jének értelmében), de mindenképpen egy magasabb, többé-kevésbé “SMART”-osítható sztenderdet tud képezni, szemben az egyén valódi,  szubjektív lét-“tudás”-ával. 

Na most, ami miatt nem egy 2 soros comment-et írtam, az az, hogy a régi ismerős indukált egy harmadik szintet… tehát van (1) a lét (az alépítmény) többé-kevésbé (az előbbiek alapján) objektíven felfogva, van (2) az egyén erről a “lét”-ről való (szubjektív) tudása és van (3) “…amit gondolsz arról, amit tudsz…”. 

Ez a harmadik szint

  • a pillanatnyi gondolatod arról,
  • amit tudsz
  • a “lét”-ről… 

Igen, lehet, hogy még ez is van. Ez mondjuk egy jó metafórája lehet a kísérő folyamatban az erőforráskeresésnek… a kisérés folyamán az egyik (ha nem “a”) legfontosabb mozzanat az erőforrásaid (amelyeket valami miatt ebben a pillanatban  nem érzékelsz, ami nem jut eszedbe) keresése, amelyek tulajdonképpen a mélyebb szubjektív “tudásodat” jelentik a “lét”-edről…

Persze, a coaching akkor tud igazán tartósan hatékony lenni, ha a coach segítségével olyan erőforrásaidat sikerül mozgósítani, amelyek lehetővé fogják tenni a számodra, hogy a “lét”-edet elemezni, értékelni legyél képes általuk… és előrejelzéseket, végrehajtható akció-terveket is készíthess  segítségükkel, azaz, a (szubjektív) “tudásod” a “lét”-ről minél jobban, pozitív beavatkozás-hatékonyan megközelítse az objektív “lét”-et, mint olyant… 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

Egy érdekes beszélgetés egy érdekes workshop-napon...

isocrates_coaching 2013.03.01. 17:15

Peter.jpgWerner Vogelauer.jpg

Peter Szabo és Werner Vogelauer... Prezentációt tartottak, akvárium coaching bemutatót és az ebéd után 40 percet beszélgettek egymással (kérdésekre válaszoltak)... rövid körítéssel íme ennek a beszélgetésnek egy viszonylag hű átirata... érdekes... Ez az anyag a Magyar Coachszemle Háttér rovatában jelent meg...

http://sco.lt/77Wfkv

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

Robert Dilts először Magyarországon... NLP, coaching nagyágyú...

isocrates_coaching 2013.03.01. 17:06

Dilts 2.jpgErről az egynapos rendezvényről nem ide írtam először, az első megjelenés az ICF Coach Klub blogjára került fel, majd (ezzel automatikusan) a HR portál blogjára is. A harmadik legnagyobb név az NLP-ben coaching-központú témával jött erre a napra...

http://www.hrblog.hu/icfcoachklub/2013/02/26/robert-dilts-coachok-hatarok-nelkul-sorozatban/

Szilágyi Miklós - coaching,szm@gmail.com

Szólj hozzá!

A coach a jó hír hozója… (folytatás)

isocrates_coaching 2013.02.26. 14:45

Munchhausen.jpgPár bejegyzéssel korábban tettem fel egy ilyet és pont utána volt egy érdekes konferencia és néhány embernek, akikkel ott ismekedtem meg, ezzel a bejegyzéssel hívtam fel a figyelmüket a blogomra általában. 

Egyikük a következőt írta: 

“Elolvastam a blogot, köszönöm, érdekesnek találom, sok mindennel egyet is értek. :)

Azzal azonban nem feltétlenül, hogy a coach mindig azt a jó hírt hozza, hogy "meg tudod csinálni", mert néha bizony azt kell üzenni, hogy nem ez a Te pályád...” 

No ha ezt ki lehetett olvasni belőle, ezt a kincstári optimizmust, amivel lassan – a segítő oldalon legalábbis – szintén tele lesz pince-padlás (a “szintén”-nel egy ma írt másik blogra utalok, az ide majd mandínerrel jön), akkor egy rövid, de velős…:-))) folytatásra szükség van. Ez az. 

Aki – jobban - ismer (például jónéhány bejegyzést elolvasott ezen a blogon) tudhatja, nem vagyok hurrá-optimista, nem álltam be a law of attraction hívők közé se… Az egészséges pozitív életszemlélet viszont megfogott... nekem azt jelenti, hogy a reális céljaim érdekében az erőforrásainat mozgósítom és nem az aggódó énemet, negatív monológ-paneljeimet... miközben nem hiszek persze a mechanikusan ismételgetett mantrák és a mindenhová kifüggesztett, kiragasztott mániákus, irreális célok hatásában, biztos vagyok benne, hogy a megoldásaim, és - mégegyszer, akár húzós, de reális - céljaim minél pontosabb meghatározásának, a részletekben esetleg csírájában már meglévő odavezető út-/eszköz-/eredmény-elemek keresésében/felismerésében egy soha eléggé ki nem használható erőt érzek, tudok... (ezt a bekezdést a Facebook oldalamról vettem át, ez is mutatja, ez foglalkoztat…) 

Konkréten ezt arra az esetre, amikor a “coach hozza a jó hírt, hogy meg tudod csinálni…” úgy értelmezem, hogy az ügyfél mindig meg tudja oldani saját erejéből, saját – esetleg kicsit elfelejtődött – erőforrásaiból az adott helyzetet… 

Hogy mindenáron azt a konkrét dolgot-e, amivel a megbeszéléseink indulnak? Nos, néha azt, néha meg nem azt… nem csak arra igaz, hogy “…meg tudod csinálni”, amiről éppen abban a pillanatban azt gondolod, hogy feltétlen el akarod érni, hanem bizony előfordul, hogy a célnak,  meg a körülményeinek, meg ami kell hozzá, meg amivé válik, meg amilyen a hatása lesz rád és a környezetedre (nemcsak a végén, de az egész folyamat során) tisztázása, világosabbá válása gyakran vezet oda, hogy a cél változik részben, vagy egészben… 

Természetesen az, hogy  “…meg tudod csinálni…” az erre mindre vonatkozik… arra, hogy azt, amit elhatároztál, meg tudod csinálni, vagy arra, hogy képes vagy megváltoztatni/revideálni a célodat…  Ezt is csak te tudod véglegesen eldönteni… és ha akár csak időlegesen is azt hiszed, hogy valaki más meg tudja helyetted mondani és próbálsz is ilyen fajta tanácsot kérni, és az a megoldás nem válik a “tiéddé”, nem lesz végleges megoldás, újra jönnek a körök, amíg egyszer észre nem veszed, hogy neked kell eldöntened… 

Egy mini (igazi “brief”), egyszeri 30 perces ülés jut eszembe, egy 30-on éves IT-cég egyik vezetője volt az ügyfél és tanácsot kérni jött, ezt explicite meg is mondta… a 28. percben, sok kör után megszólalt: “Szóval ezt akkor nekem kell megoldanom…” – “Igen – válaszoltam – és ezt én se tudnám szebben megfogalmazni…”… 

Elment és egy olyasmi üzenetet küldött annak, aki javasolta számára a coachingot, amivel addig nem találkozott, hogy “megdöbbentő és nagyon erős élmény volt, rájöttem, hogy mi ezzel a dolgom.” – segített neki, hogy megértette, hogy ő a felelős a sorsáért, kisebb és nagyobb dolgokban is… mondhattam volna neki tanácsot, ötletet is, láttam, átéltem hasonló helyzeteket, de ami igazán segített neki, az ez volt... 

Lesz, aki erre azt mondja, hogy OK, én a saját energiámból, a saját motivációmból,  a saját eszközeimmel, erőforrásaimmal meg tudom csinálni, mi a fenének a coach, pszichológus, egyéb segítő? No, ez vicces. Mert a saját kis és nagyobb mintáit, szűrőit, vakfoltjait senki nem képes – főleg és alapvetően a saját problémáival kapcsolatban - kontrollálni. A segítők, például coachok se… 

A segítőknek (így a coachoknak is) dolguk, minden képzésük alapanyaga az önmagukon, az önismeretükön való “dolgozás” (ahogy mondani szoktuk), hogy minél jobban ismerjék saját működésüket, indítékaikat és minél jobban képesek legyenek észrevenni, amikor éppen dolgoznak, hogy mikor lép be az ő saját szűrőjük, vakfoltjuk, érintettségük a téma feldolgozásába… Azzal, hogy ezzel tisztába jönnek, ezt gyakorlattal ki-ki a saját szintjén képes függetleníteni és az ügyfélnek hasznos módon működni. 

De még ők is, amikor saját magukról, a saját problémáikról van szó, nos, lehet, hogy jobban felkészültek, mint a laikusok, vagy legalábbis az olyanok, akik nem kezdtek el foglalkozni az önismeretükkel (erre nemcsak a segítőknek van szüksége és lehetősége, bárki az “utcáról” találhat különböző hosszúságú, áru és színvonalú önismereti képzéseket), de nekik is hasznos, ha valaki kívülről “rájuk” néz, tükröt tart, visszajelez, segít felderíteni, sőt bővíteni a lehetőségek tárházát (amelyek jellemzően feszült helyzetben mind számban, mind minőségben erősen beszűkültnek látszanak és a feloldódás gyakran ahhoz kapcsolódik, hogy egyszercsak feldereng egy szélesebb, színesebb lehetőség-horizont…). 

És a segítők könyebben fordulnak egymáshoz egy kis segítségért, mert: 

(a) ők ezt nem szégyellik, hanem erőforrásukként kezelik, hogy tudnak segítséget kérni (hopp, ezen időzz el egy kicsit, neked ez hogy megy, segítséget kérni?),  mert tudják, hogy az a normális, hogy az ember a saját rendszerének része és így teljesen, csak saját magától, abszolút segítség nélkül, mind időben, mind hatékonyságban csak szub-optimálisan tud kikeveredni belőle (kevés helyre illik jobban az egyik Münchhausen báró metafora, amikor a híres füllentős sztori egyik epizódjában a báró saját üstökénél fogva rántja ki magát a mocsárból… na ez az, ami nem megy….), 

(b) tudják, hogy működik, és hogy mennyi gyötrődést, energia-veszteséget tudnak megspórolni és 

(c) hogy milyen örömmel, megkönnyebbüléssel jár, igen, még a nehéz helyzetekben is, maga a folyamat valamiképpen egy másik, nem hétköznapi dimenzióba tud emelkedni, amit egyszerűen a történések transzparenciája, a két (vagy team-coaching esetén a több) ember között létrejött szinergikus, sokszor, legjobb pillaqnataiban flow-hatás teremt meg. 

Nos, igen, nyilván egyre többen fogják meghallani a jó hírt… hogy a coach a jó hírt hozza… és igen, jó mögé nézni, hogy miről is… 

Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása