“Elgondolkoztam.... talán nem a lét, hanem a létről való tudat (tudásunk...) az, ami meghatározza a tudatot...”
Ez a bejegyzés egy Facebook bejegyzésből indult… ma reggel uszoda előtt beugrott egy gondolat (az “Elgondolkoztam…” azt jelzi, hogy azt hiszem (néha), hogy valami eredetit találtam ki (…:-))))))… ha mégis (kimutathatóan…) plagizálnék – ez máshol is megjelent már –, tudattalanul tettem, nem emlékszem, hogy erről ebben az összefüggésben olvastam volna)… annyira égette az agyamat, hogy még út közben bepötyögtem az okosba (a fele már akkor bent volt, amikor ki kellett választanom a fehér retek csomagot, hogy én melyiket akarom, a Nagycsarnokban, a másik fele az uszoda előtt a kocsiban készült el, mielőtt bementem volna)… Mondjuk, az egész se sok, nemhogy a fele, de állítólag a fontos gondolatok rövidek (szerintem meg vagy rövidek, vagy nem…)…
Insight (arról, hogy hogyan döntöm el, hogy hová, melyik social media-ba teszem az aznapi protuberanciámat): Igazából az ilyen 140 karakter alatti aforizma-szerű izék a Twitter-re valók, de ott szinte csak angol nyelven olvassák a bejegyzéseimet, úgy döntöttem, mégis a Facebook a “nyerő”…
Ezzel ez le is volt tudva, de akkor (még mindig a kabinból a szauna/medence felé való elindulás előtt) egy régi ismerőst láthatóan megihletett az aforizmám, és ezt kommentelte rá:
“Miklós, az határoz meg, amit gondolsz arról, amit tudsz - ha valóban érdekel.”
Már elkezdtem írni egy reagálást ott rögtön az FB-n comment-ként, de (a) limitált volt az időm, megvolt, hogy mikor, hol fognak várni utána, (b) éreztem az első szavak bepötyögésénél, hogy ez kicsit hosszabb lesz egy FB-comment-nél, ezért úgy határoztam, hogy ha le tudok ülni ma (szombat) délután, akkor ezt a legjobb lesz egy blog-bejegyzésként megszülni, ebben van annyi és majd annak a linkjét belinkelem a comment-be… (innen csak erős idegzetűek kövessenek…)
Tehát vissza az elejére, az alapgondolathoz:
“…nem a lét, hanem a létről való tudat (tudásunk...) az, ami meghatározza a tudatot...”
Ez ugye – bár utóbbi időben hajlamos vagyok mindent (legalább egy kicsit) coaching/kísérő/segítő szemével (is) nézni – elsősorban nem coaching indíttatású gondolat (bár mihez nincs a személyre szabott személyfejlesztésnek köze…:-))), hanem egy egyszerű replika/válasz a marxi gondolatra:
“a lét határozza meg a tudatot…”…
Ugye, mindegyikünk néhány vagy sok példát képes arra hozni, hogy mintha mostanában (?) a világ sokszor mintha ki akarna bújni ezalól az - akkoriban (a baby-boom/nagy) generáció által alapigazságként betanult - axióma hatálya alól. Sok minden van, történik, ami egyszerűen nem magyarázható ezzel.
Azzal, amit az aforizmában állítottam (a létről való tudásunk határozza meg a tudatunkat), csak látszólag mondtam paradoxont… egyetlen új szintet vittem bele a gondolatba, azt, hogy nem (nemcsak, és főleg rövidtávon) az számít, hogy a (ténybeli) lét milyen, hanem, hogy az illető, akinek a létéről van szó, ezt a (ténybeli) létet hogyan érzékeli, mit tud róla (szubjektíven, a legjobb jóakaratával).
Itt van egy újabb leágazási lehetőség, amit csak megemlítek, a nehézsúlyúak kedvéért, hogy jelezzem, nekem is eszembe jutott, de csak bezavarna itt: a radikális konstruktivisták (kedvenc – sajnos más meghalt – képviselőim: Paul Watzlawick, Heinz von Foerster, utóbbinak egy interjúját átírtam németből, valahol a blogban megtalálható) tagadják, nem fogadnák el, hogy van (ténybeli) lét és azt mondanák, hogy csak (szubjektíven) felfogott lét van.
Az előző bekezdéssel alapvetően egyetértve, egy szűkebb értelmezési tartományban (húúúuuu, ez metafizika, ezért kikapnék Foerstertől…:-))) ugyanakkor azt gondolom, hogy a marxi “lét” és a (szubjektíven) felfogott “lét” két, jól megkülönböztethető szinten van és van értelme őket megkülönböztetni (az előző bekezdéssel való harmónia miatt azt mondanám, hogy az így értelmezett “lét” sem objektív (és semmiképpen sem Kant Ding-an-Sich-jének értelmében), de mindenképpen egy magasabb, többé-kevésbé “SMART”-osítható sztenderdet tud képezni, szemben az egyén valódi, szubjektív lét-“tudás”-ával.
Na most, ami miatt nem egy 2 soros comment-et írtam, az az, hogy a régi ismerős indukált egy harmadik szintet… tehát van (1) a lét (az alépítmény) többé-kevésbé (az előbbiek alapján) objektíven felfogva, van (2) az egyén erről a “lét”-ről való (szubjektív) tudása és van (3) “…amit gondolsz arról, amit tudsz…”.
Ez a harmadik szint
- a pillanatnyi gondolatod arról,
- amit tudsz
- a “lét”-ről…
Igen, lehet, hogy még ez is van. Ez mondjuk egy jó metafórája lehet a kísérő folyamatban az erőforráskeresésnek… a kisérés folyamán az egyik (ha nem “a”) legfontosabb mozzanat az erőforrásaid (amelyeket valami miatt ebben a pillanatban nem érzékelsz, ami nem jut eszedbe) keresése, amelyek tulajdonképpen a mélyebb szubjektív “tudásodat” jelentik a “lét”-edről…
Persze, a coaching akkor tud igazán tartósan hatékony lenni, ha a coach segítségével olyan erőforrásaidat sikerül mozgósítani, amelyek lehetővé fogják tenni a számodra, hogy a “lét”-edet elemezni, értékelni legyél képes általuk… és előrejelzéseket, végrehajtható akció-terveket is készíthess segítségükkel, azaz, a (szubjektív) “tudásod” a “lét”-ről minél jobban, pozitív beavatkozás-hatékonyan megközelítse az objektív “lét”-et, mint olyant…
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
Erről az egynapos rendezvényről nem ide írtam először, az első megjelenés az ICF Coach Klub blogjára került fel, majd (ezzel automatikusan) a HR portál blogjára is. A harmadik legnagyobb név az NLP-ben coaching-központú témával jött erre a napra...
Pár bejegyzéssel korábban tettem fel egy ilyet és pont utána volt egy érdekes konferencia és néhány embernek, akikkel ott ismekedtem meg, ezzel a bejegyzéssel hívtam fel a figyelmüket a blogomra általában.