Azok az emberek (ebben a videóban, amit itt kicsit kivonatolok is, konkrétan ilyen nőkről van szó, de merem általánosítani…), akik valahogy úgy tűnnek (és tényleg…), hogy megtanultak surfölni az élet hullámain, akikből csak úgy árad az energia, a ragyogás, “pozitív az aurájuk” (jelentsen ez bármit is), ők is ugyanolyan anyagból vannak, ők se kaptak mást az elején, mint mindannyian… És itt most nem csak a címlap-, stb. hölgyekről van szó…
Hogyan csinálják? Persze, sokan keresik a választ és sok válasz van, lehet... itt ajánlok egy összefoglalálását egy válaszcsokor lehetőségnek, egy videóban, amihez Lisa Bloom (talán néhányunk által ismert kiváló story coach) ajánlásával jutottam…
Glennon Melton (író, motivációs speaker, az elmondott részletekre támaszkodva sok mindent megélt hölgy) csinált egy magánfelmérést azokkal a nőkkel, akikről ő az élete során úgy találta, mintha mindig ragyognának. Az érdekelte, hogy mi bennük a közös - http://youtu.be/uxK-2aelH5g
Egy kicsit kivonatoltam…
Az első összefoglalásban azt mondja (kb. 25 perces a videó), hogy két dolog az, ami az állandó, "dinamikus" (SZM...) örömöt, ragyogást biztosítja számukra: célja/értelme van az életüknek és béke van az életükben (a "képlet": purpose + peace = joy...)
Később említi, hogy ezek a nők mindennap megtesznek néhány dolgot, ami ezt az állapotot segít létrehozni és fenntartani...
- "they are relentless eliminator of the poisons in their life" - fáradhatatlan megszüntetői az életükben megjelenő mérgező dolgoknak... Nem kis dolgokról van szó, mondjuk arról, hogy ne legyenek olyan barátaink az életünkben (a "barát" összes, tág értelmében), akit nem szeretünk, aki bánt minket, mondjuk egy mérgező kapcsolatban. Persze, nem mindenkitől tudunk szabadulni, ott pedig húzzuk meg a határokat (itt a tigrist említi, amelyet - ha állatkertben, rácsok közt "jövünk össze" - nyugodtan csodálhatunk, csak ki ne jöjjön a rács mögül... - egyáltalán remek előadó, sok erős képpel, metafórával él…)
- Ezek a nők - napi gyakorlatként - találnak olyan időt, amikor nyugalomban lehetnek. Nagyon odafigyelnek magukra (ennek köszönhető pl. az előző pontnál említett metafóra, hogy tudnak figyelni a "kanárijukra" (finom jelző rendszerükre), amelyek ha elhallgatnak, azt jelzik, valami nem stimmel a levegővel, mérgező anyag jelent meg benne - ez a bányászok gyakorlata, akik a sújtó lég megjelenésének jelzésére használják a madarat...). Ezt a sok inputot, ami körülvesz minket, időnként ki kell tudni zárni, ezek a bölcs nők csak azokat a tanácsokat fogadják meg, amelyek ezekben a nyugalmi pillanatokban jelennek meg - belülről... (Socrates daimonja?) Ez konkréten neki, az előadónak, ilyeneket szokott mondani, amikor sok már a minden és leül a kis sarokba, amit erre tart fent, hogy "lélegezz mélyen", "Te elég vagy", "minden jól van", "igyál egy pohár vizet...". A bölcsesség ugyanazon a nyelven, tónusban beszél mindenkihez, csak vannak, akik meghallják, és vannak, akik nem...
- Azt tudják még ők, hogy ők "souls" (lelkek) és nem "roles" (szerepek). Veszélyes teljesen azonosulni a szerepeinkkel, akár azzal, hogy anyák vagyunk... mi van, amikor kirepülnek a gyerekek, mi lesz velünk? (jelzem, férfiak meg a szakmájukkal, hivatásukkal, beosztásukkal szoktak leginkább azonosulni... ok, és mi van, ha megszűnik a job, a cég, és sokáig nem találnak olyat, vagy jobbat, vagy semmilyet, vagy hogy egy szélsőséges esetet is vegyünk, amikor nyugdíjba mennek? Megszűnnek létezni?! Igen, in a sense, és ez nem jó... (erről mond egy nagyon erős személyes storyt is...)
- Ezek a nők hisznek a bőségben (abundance)... ez érdekes, ezt annyit használja az amerikai önfejlesztő irodalom, lehet mondani, hogy with abundance... itt van előszőr, hogy olyan terminusokban magyarázza el, hogy be tudom fogadni... összefüggésbe hozza az irigységgel, azzal, hogy mindenki mindig azt hiszi, hogy ha a másiknak (kicsit) jobban megy, sikerül, az az ő esélyeit rontja... magyarul, hogy minden mindig a zéró-összegű game szabályai szerint történik, amit valaki nyer, azt valakinek el kell veszítenie... nem azt mondja, hogy ezek az okos, bölcs, ragyogni képes nők nem irigykednek másokra... dehogynem, ez teljesen generális emberi tulajdonság... csak ők tudatosan minden nap harcolnak ez ellen a gondolat ellen. A legegyszerűbb módszer: észrevenni és elismerni mások sikereit explicit módon... miért is? Mert a bőség azt is jelenti, hogy a game nem zéró-összegű... nem igaz, hogy amit valaki megnyer, azt más elveszíti (általában az életben, nem a kaszinóban, vagy a sportpályán...). És így együtt tudunk nőni, együtt növeljük a közös tortát...
- Ez a legérdekesebb... nem igazán tudják mit csinálnak... állandóan aggódnak, a terveik (amelyeket kitűznek) hol bejönnek, hol nem... minden új dologtól, amibe belekezdenek, félnek... el kell felejteni azt a hiedelmet, hogy aki mindig ragyog, örül, az nem fél... mindenki fél... (eszembe jut egy ismerősöm, nem, kettő, nem, három (férfiak), akik azt mondanák kapásból, “Miklós ez baromság, én nem félek”... nos... a motoros, aki abban a gömbben motorozik, meg az összes ilyen cuccnál, amikor megkérdezik, és "nem fél?", a standard válasz mindig az, dehogynem, ha nem félnék, leesnék, mert feleslegesen vakmerősködnék... a félelem, ha ismerem, kezelni tudom, sőt, felhasználom, eszköz, barát is tud lenni - ez az én impróm, nem a csajé - SZM)... vissza a videóhoz: nem működik az először tapasztaltabbnak, okosabbnak, ügyesebbnek, kevésbé fáradtnak, you name it, kell lennem, majd utána... ez gát, akadály, mi több hiba magaddal szemben (persze itt is, ésszerűség, van, amibe ne kezdj bele, ami technikai, stb., amíg az alapok nincsenek meg, de érzitek nyilván, hogy itt nem erről van szó), hanem a "kezdési frászról"...Itt vagy, jó vagy, kezdd el követni az álmodat...
Egyformák vagyunk, ugyanabból az anyagól, amit ezek a különlegesnek látszó nők csinálnak. az ezekből a pici kis napi rutinokból áll össze, hogy mindennap gondolnak ezekre, foglalkoznak ezekkel. karbantartják a lelküket...