HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Apámról - egy szomorú-komoly, szerencsés-szerencsétlen élet margójára...

isocrates_coaching 2015.08.20. 14:35

("Fogyasztási"utasítás: ez az írás egy önismereti programon készült (Leányfalu, 2015.8.17. F. Várkonyi Zsuzsa és Vizi Bea facilitálásával), és miközben felolvastam a csoportnak, halkan a 'Sometimes I feel like a motherless child' című néger spirituálé (ide "nem jó" a fekete a "néger" helyett, ez egy "beállt" kifejezés...) szólt egymásután két feldolgozásban, először Marian Anderson feldolgozásában -

http://youtu.be/QedPOq2gi7U (különös tekintettel a kezdő zongora-intróra), utána pedig az utánozhatatlan Paul Robeson előadásában -

http://youtu.be/KiJx1Hbn_KM (különös tekintettel az álomszép férfi basszus hangra)... Ha van kedved, türelmed és energiád erre, Neked is ezt javaslom (az iPad-en ment a zene (JLB 2+-on kihangosítva - tök jó cucc amúgy...) és a - sparsam - képek, az írást meg az iPhone-omon olvastam...)... a végén -talán - meg fogod érteni, miért... 

Ez szüleim rövid története, apámmal az előtérben... sok mindent nem tudok, vagy nem tudok (elég) pontosan, ezért
ez egy non-fiction-be öntött fiction... róluk is szól, meg nem is... bennem így élnek, ez tulajdonképpen az én szubjektív történetem róluk... miért apámmal a középpontban? Mert anyámmal egyszerű, plain-vanilla kapcsolatom volt, szerettük egymást, temperamentumos, vidám, dinamikus lény volt, aki sokat volt távol, amikor dolgozni járt (lényegében anyai nagyanyám nevelt a közös nagykörúti, körfolyosós, 3 emeletes bérház harmadik emeleti, ngy lakásában), de amikor volt, szeretett, nem volt hiányérzetem. Apám volt a nehezebb képlet, az ő személyiségének a megfejtése, vagy legalábbis ennek a kísérlete a cél... 

apam_gyermekkor.jpgVolt egyszer egy fiatalember, csak megszületnie volt nehéz, vagy talán az sem... minden sikerült neki. Jó helyre született, érettségijére kerékpárküllős fellnis cabrio DKW-t kapott, teniszezezett, kielboattal evezett a Dunán, nyaranként kis társaságával gyakran megfordult a család Balatoni nyaralójában, boxolni tanult, élte a magyar "belle époque" csendes aranyifjúinak életét... szerette a családja, amelyben egyébként született egy kishúga is...

apam_dkw_2_kep.jpg

Ő maga, amikor eljött az ideje, beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre... Először néhány évet az építész karon végzett el, majd gondolt egyet, mégis átváltott a vegyészmérnökire és végül abból diplomázott, 23 helyett 26 évesen, sebaj, nem volt finanszírozási probléma, ott volt a családi segítség... apam_a_vegyesz.jpg

Minden érdekelte, okos volt, nyaranként több hónapot töltött Ausztriában, Németországban, németül, angolul tanult... Például lapozgatta Immanuel Kant Tiszta ész kritikáját is (onnan tudom, hogy megtaláltam egyszer finom, apróbetűs folyóírásával egy széljegyzetet benne), tényleg nagyon sok minden érdekelte. 

Nem volt léha fiú, komoly ember volt már fiatal korában is, csendes, olvasós, de azért társaságkedvelő is. Megtanult remekül zongorázni, szép mély hangján gyönyörűen énekelt zongorakísérettel spirituálékat, de jól játszott Mozart szonátákat is és ki tudja, talán az akkor futó slágerek egynémelyikét is. Még Bartók Allegro Barbarójával is többé-kevésbé sikeresen próbálkozott. 

Csendessége, olvasóssága ellenére társaságban is feltalálta magát, nem sokat beszélt, nem próbált a társaság középpontja lenni, de amikor megszólalt, kicsit fanyar, angolos humora lebilincselő volt. Jól, finoman tudott táncolni is, a komolyabb fiúkat kedvelő lányoknak telitalálat volt. Nem szeretett kezdeményezni, de nem is szorult rá. Nem volt csélcsap, megbízható, rendes fickóként működött. 

Először akkor sértődött meg a világra, amikor a kishúga olyan betegséget kapott, amely az egész későbbi életét meghatározta, megállt a növésben és onnantól egész életében majdnem az egész testét tartó keretben, bottal kellett járnia. Az addig viszonylag kiegyensúlyozott, de németesen (mindkét szülő Holdampf és Schenkengel néven német felmenőkkel bírt) középrideg – így képzelem - családi légkör fókusza a beteg kislány lett és ez soha többé nem változott meg. 


Másodszor akkor sértődött meg a világra, amikor az ostrom során egy a pincébe lejövő orosz katona megkérdezte, hogy kié a ház előtt álló Opel Olympia (a DKW-t, ami szépsége dacára sokat betegeskedett, apám néhány év után erre cserélte). Annak ellenére, hogy az orosz katona nem kapott választ és slusszkulcsot, elkötötték az autót. Soha többet nem vett autót, illetve... A 60-as években OTP nyereménybetétkönyvvel nyert egy Trabantot, amit azután 70 éves koráig (amikor önként abbahagyta a vezetést) 4 újabb Trabantra cserélt. 

apam_opel.jpg

Harmadszor akkor sértődött meg a világra, amikor ifjúsága teljében az elvett, társaságbeli szépasszonyt, akitől egy fia született elszerette tőle a bohémebb, dinamikusabb barátja, akivel négykezes zongoradarabokat szokott volt játszani otthoni pianínójukon. 


A bánatos, de minden szempontból biztonságot sugárzó, legjobb korban lévő, kora 30-as éveit élő facér férfit leendő anyám, a vidám, csupa-élet, temperamentumos, gondolom végre megnyugvásra, családi örömökre vágyó 29 éves fiatal kolléganő kinézte magának. Megházasodtak, 1 évre rá születtem meg én, 6 évvel mostohatestvérem, félfiútestvérem születése után. 

apam_anyam.jpg

38 éven keresztül éltek lényegében sans histoire házasságban. Csendes értelmiségi kispolgári életet éltek, messze az egykori fiatalember ifjúkori relatív aranyéletének színvonalától, de szükséget soha nem szenvedett a család. Mivel a tágabb család ingatlanait vagy elvették, vagy lebombázódtak, az egykori fiú szülei kitelepítve gyerekkori falujukban, a Komárom megyei Süttőn húzódtak meg csendesen öreg napjaikra (dédapámnak még kőbányája volt arrafelé valamikor), a kis nukleáris család (szülők, gyerek, anyai nagymama) pedig majd 30 évig egy körúti társbérletben élt, ahová egy anyai nagynéni fogadta be őket. Szerencsétlenségükben szerencse, ami évtizedekkel később megtetőződött azzal, hogy a nagynéni jóval nyugdíjas korának elérése után féjhez ment, elköltözött és onnantól a család már főbérletként "tulajdonolhatta" a nagykörúti lakást. 

Hangos szó alig, bár a két ember temperamentuma nagyon különbözött. Anyám meg tudta becsülni a biztonságot... Volt egy bohémebb korszakuk, társaságba jártak, néha a társaság nálunk is megfordult, módjával, de nem keveset ittak, táncoltak, jól érezték magukat. A családi legendárium például olyasmit is rebesget, hogy az egykori fiú talán egy szilveszteri éjszakán az egyik társaságbeli hölgy cipőjéből itta volna a pezsgőt... semmilyen szintű családi legenda nem szól viszont extramaritális elhajlásokról. 

Ahogy koruk előrehaladt, szép csendesen elmaradtak ezek a baráti házaspárok, a külföldi utak, egyre inkább otthon teltek csendesen a napok, hetek, hónapok. 

Anyám nagybeteg lett, a betegség hamar elvitte, és az egykori fiú olyan mértékben hozzászokott második oldalbordájához és ahhoz, hogy mindenben kiszolgálták, hogy amikor felesége meghalt, 3 hónapra rá maga is utánahalt. Nem halálos betegségben ő is éppen kórházban volt (talán nem is véletlenül, ott-is - legalább úgy-ahogy - gondját viselték, én külföldön dolgoztam éppen), és szép lassan, gondolom bánatában abbahagyta az evést, ivást...     

Sok jó dolog vette körül életében és mindig voltak körülötte emberek, akik megbecsülték, tisztelték és szerették ezt a csendes, okos, mindig figyelmes, inkább befelé forduló, fanyar humorú embert (bár szeretni kicsit nehezebb volt, mint tisztelni...). ... és persze történtek vele nem jó, igazságtalan, unfair dolgok is. Talán ha sikerült volna főleg a jó dolgokra koncentrálnia, akkor egy még sokkal kiegyensúlyozottabb, harmónikus életről számolhattunk volna be... 

apam_egyutt.jpgÉs ne tévedj kedves olvasó, kedvelted volna... ahogy mondják, az angol a legkellemesebb couchette-utastárs... ha beszélgetni szeretnél, remek partner hozzá, ha aludni, ahhoz is... ő volt ilyen... és ha láttad volna táncolni édesanyámnal annak idején, vagy gyerekként halgathattad volna, mint én, amikor estefelé, még a rádió esti krónikája előtt, ahogy leült az egybenyílt ajtajú másik szobában a pianínó mellé, végigfutottak az ujjai a fekete-fehér billentyűkön, és szép bársonyos basszus hangján felcsendült valamelyik klasszikus spirituálé, tudnád, éreznéd, mennyi minden volt - kora előrehaladtával egyre mélyebbre elásva - ebben az emberben... 

(…és ebben a kb. 10 perces videóban reprodukáltam, ahogy ott egy kis csoportban megmutattam, a zenével együtt: https://youtu.be/tpQ-1-HW2eI …)

teveatufokan@gmail.com

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása