Nem tudom, minek kapcsán, talán ilyesmiről álmodtam (?), arra ébredtem, hogy valahogy néha felületesen gondolkodunk a flow-állapotról. Lehet, hogy ez a fogalom azért fontos nekünk, mert (1) magyar származású, aki megfogalmazta, vagy (2) olyan triviálisnak látszik, ha egyszer megismerkedik vele az ember, vagy (3) olyan nagy átfedésben van a boldogsággal, és arról is képesek vagyunk úgy beszélni, mintha olyan nagyonis kézzelfogható, tangible dolog lenne? Tudomisén, az (1)-es nem valószínű, a (2) és (3) nem zárja ki egymást...
És ez az opciós gondolatmenet mindjárt segített is... a boldogságról is sokszor leírtam, hogy szerintem közvetlenül keresni, megpróbálni “előállítani” hiábavaló dolog (sok-tényezős, szubjektív “áldott állapot”, amikor szerencsés a “csillagok együttállása”, azaz tele van X-tényezővel, amire nincs ráhatásunk...). Ami egy tudatos törekvés célja lehet, az a saját, szubjektív komplett test-elme-szellem kiegyensúlyzottsági sávban való működésének elősegítése, aktív keresése.
Abban a ránk jellemző kiegyensúlyozottsági sávban azután van esélyünk rá, hogy amikor elengedjük magunkat, nem figyelünk annyira oda, akkor egyszer-egyszer meglephet minket az a bizonyos áldott, a mesékből oly jól ismert boldog pillanat. Az egy olyan whole body feeling, nem lehet eltéveszteni...
OK, kérdezheted, ez túl elméleti, de ha a boldogságra nem is, de ennek a kiegyensúlyozottsági sávnak az elérésére szerintem hogyan lehet tudatosan törekedni? A választott kapcsolataink, a minket körülvevő emberek, helyzetek, körülmények, tevékenységek lehetőség szerinti megválogatásával, amely megválogatást a minél teljesebb önismeretünk segíthet. Tehát hasznos hozzá az utóbbi, de ez mind nagyjából egyszerre zajlik.
No, a flow állapot eléréséről kb. ugyanezt gondolom. Ahogy a boldogságot, a flow-állapotot se lehet csak úgy “bekapcsolni”, mindentől függetlenül, tudatosan. Éppen azért, mert szinte semmitől nem független, hanem egy nagyon magas szintű szinergiája nagyon sok minket érintő körülmény együttállásának. Tudatosan egy olyan működési sáv (pl. tehetségeinkkel harmonizáló, sok szorgalommal “testet kapott” tevékenység) elérése, amelyben időről időre elérhetjük, vagy megközelíthetjük a flow-állapotot... amikor kicsit nem figyrlünk oda (tudatosan), amikor nem nagyon görcsösen akarjuk elérni...
Talán általánosabban is így gondolom, hogy azokat a magasabb szintű (rezgésű?) állapotokat elérni, amelyek oly sokszor lebegnek (szerintem sokszor délibábként...) a szemünk előtt, görcsösen akarva egyszerűen lehetetlen elérni. Szorgalmasan, tudatosan lehet dolgozni az egyes tényezők, körülmények, helyzetek elérésén, de az eredményt nem lehet erőltetni. Hogy is szokták mondani, hogy már az utat élvezni kell, hogy esetleg ne fogyjon el a lelkesedés/energia/kitartás a cél elérésére? Ilyesmi... és akkor talán a flow, vagy a boldogság “csak úgy jön”, (mindig is csak) meglepetésként...
