Vezetői coaching

Előhang: ez a post ezen a blog-flow-n off-topic, filmkészítőkről szól, nagyjából, akiket érdekelnek ilyenek és bizonyos korszakok... Még valami: rengeteg alapvetően youtube link van beillesztve... hogy ezek akár még holnap is elérhetők lesznek-e, nem az én felelősségi köröm, amelyik eltűnik időközben, azt együtt fogjuk sajnálni...

No, ez most csak tényleg nagyjából megszállott film rajongóknak (egy fia coaching-utalást nem tervezek bele...:-)))... Mondjuk még azok közül is előnyt élveznek a az 1960-70-es évek rajongói, főleg Truffaut, Godard, Rohmer és a Nouvelle Vague, de akár a John Cassavettes féle független hollywood-i filmek szeretői is jöhetnek. Szóval merengés, nosztalgia, örömködés a film aranykoráról...:-))) Azért került ide, mert a téma feldolgozása ezt kívánta meg, és nincs másik blogom...:-))) 

Még valami. Mivel vannak konkrét utalások egy filmes FB csoportra, mert végülis oda készül ez a post, csak oda direktben komplikált lett volna, sok a link, meg a kép, egy FB bejegyzés nem tud jól kezelni ilyesmit. Úgyhogy mindahhoz a figyelmeztetéshez, ami az első bekezdésben volt, van még egy: ez egy kicsit belterjes post, még azok közül is, akik a Mozigépész Moziverzuma FB-csoportban regisztráltak, nem gondolom, hogy sokhoz szól. Szóval ez egy több oldalról is megszűrt réteg-post...  

András (máris kezdődik a privatizálás: Suszter András, a másik, előző – kicsit coaching-os – postból...) most tett fel (át az 1.0-s site-ról) egy film-történeti dokut, és ennek kapcsán jutott eszembe az egész, az a kis „research”, amit ma délelőtt elkövettem... 

Ez a Cinéaste contra Magnats (2005) - https://www.imdb.com/title/tt0480892/

Akkoriban, amikor először került fel, valamikor 2020 februárban, akkor rákerestem és rátaláltam ennek a párjára, a Fimmakers in Action (2005 – ugyanabban az évben készült, mint a másik) - https://www.imdb.com/title/tt0486090/

Ide idézem az erről és főleg a másikról, a párjáról rittyentett kis szubjektív reflexiómat/commentemet is, hogy legyenek együtt:  

„Mérges dokumentumfilm. Nincs magyar felirat, a francia pocsék, az angol elég jó. 

Aki adja a pénzt, azt nem a művészet érdekli, ha nem fér be Tizian Utolsó vacsorája az Escorial éttermének főfalára, hát levágat két csíkot a két széléről (hogy azért az apostolok megmaradjanak...)

Ez a film elég erősen a technikai differenciákkal foglalkozik. Emlékszem halványan, amikor a műszaki igazgató vázolta egy ker. tv. igazgatóságának a 2000-es évek közepén, amikor már a 20-30 évestől kezdve 16:9-es képernyősig mindenféle készüléken fogták többek között az adásunkat, hogy akkor mi a jobb, ha alul-felül, vagy két-oldalt van fekete csík (mikori a kópia, vagy élő, stb., ezek mind másfélék voltak az input oldalról is), vagy mindig legyen annyira torzítva a kép, hogy akármilyen az input, vagy a fogadó készülék, mindig legyen kitöltve a képernyő. Nem mindegyik tv-társaság döntött ugyanúgy... innen vannak, ebből a korszakból származnak a tv-ről felvett műsorok torzított képei...

Azután a feliratok időzítése... bizonyos tartományon belül lehet lassítani és gyorsítani a kijátszást anélkül, hogy könnyen érzékelhető legyen, ezzel a tv-társaságok szabadon élnek is. Nem csak a hirdetési idő meghosszabbítása miatt, de hogy bizonyos műsorok (pl. hírműsorok) kezdése pontosan történhessen. Így lehet behozni lemaradást, túlsietést. Ezért azután két időpontban felvett műsor szinte soha nem lesz egyforma hosszú...

Érdekes, nem? Ja, és ez egy két részes mini-sorozat egyik része csak, ez a másik...”

OK, ezzel megvagyunk, ezt akkor kértem is a site-on (ilyesmit lehet ott, bizonyos reménnyel arra, hogy megjön... azután vagy megjön, vagy nem...), de itt nem áll le a történet... 

Közbevetés: tudjátok (kifejezetten az FB-csoport tagjainak szóló kérdés), hogy lehet keresni témára, címre az FB csoporton belül? Van egy kifejezetten a csoportra vonatkozó search-ablak, abba írtam be azt, hogy „cinéastes” és erre jött ki a fenti másodikról (a sárgáról, a „Cinéastes in Action”-ról) szóló postom. Eddig megvolnánk, de erre a kereső szóra kiadott még egy érdekes postot, Andrásét, ami továbblendítette a ma délelőtti történetet. 

András írt 2019.augusztus 11-én egy postot arról, hogy befejezte az Eric Rohmer életművet (nekem egészen különlegesen speciális késő kamaszkori (20-as első évek...) kedvencem Truffaut-val egyetemben...), de egy commentben ehhez a posthoz egy kicsit később hozzátette, hogy:  

„ a betyárját 2 film majdnem elbújt előlem, de szerencsére elkaptam őket :-) Cinéastes de notre temps: Carl Th. Dreyer (1965) és Cinéastes de notre temps: Le celluloïd et le marbre (1965) na ezeket azért még megkapjátok...”

Na, ez egy érdekes, és általam alaposan (& érdemtelenül...) elfelejtett részlet, hogy is vagyunk ezzel? Nos, ebből is látszik, hogy egy micsoda labirintus ez...:-))) Akkor valahogy elkalandoztam és nem néztem utána és most (!!!), amikor ezt a postot írom, éppen ezt a sort, 20 másodperce fedeztem fel, hogy mind a kettő benne van az 1.0-s site adatbázisában! (Persze, hogy már töltöm le őket...:-))) Amire kész leszek ezzel, készen vannak...). Ui. Ehhez a bekezdéshez: mind a kettő alapnyelve a francia, de a Carl Th. Dreyer filmben egyéb nyelveken is beszélnek, sokat, a felirat ezekhez spanyol... szóval nem könnyen desrifrírozható filmek...:-)))

Na, valamit kilőtt András abból (ezek szerint még februárban!), amiket akartam még ide írni , de nem mindent...:-))) 

Elkezdtem ezen a címen keresni, hogy: „Cinéastes de notre temps” (Mai filmművészek) mindenfelé (még megnyitottam a google.fr-t is, általában a google.com-on keresek, mostanában magától gondolom geolokáció alapján visszavált google.hu-ra, és akkor egész másokat találok, vagy nem, így fedeztem fel, hogy nem A „Google” van, hanem nemzetre, illetve pontosabban valószínüleg alapnyelvre optimalizált sok „Google” van...).

Sok minden van, amelyekből valószínüleg ez a kettő (amelyeket imént említettem, hogy benne van az 1.0-s adatbázisban) kivonat, részlet. Hogy melyik melyiknek és mekkora része (esetleg a generic name alatt valami plusz...), fogalmam sincs. 

Nna... Nézzük, miket találtam. Alapvetően 2 csomagot (itt a google kereső oldal, azt hiszem, ez a google.com alatt, már nem tudom, annyit kapcsolgattam össze-vissza...): https://www.google.hu/search?q=cin%C3%A9astes+de+notre+temps+dvd&ie=UTF-8&oe=UTF-8&hl=hu-hu&client=safari&safari_group=9   

1. Az egyik azt hiszem egy db DVD plusz 1 db 240 oldalas könyv, ezt az Amazon.com-on, és onnan azt az egyet, ami maradt, nem tudják ide szállítani.

Erről itt a linkje egy angol nyelvű cikknek: https://www.jonathanrosenbaum.net/2018/12/la-saga-cineastes-de-notre-temps-une-histoire-du-cinema-en-100-films/

2. A másik egy 6 DVD-s összeállítás. 

3. Azután van megint találtam valamit az imdb-n (kicsit el vagyok veszve, hogy ez most valami a fentiekből, esetleg a kettő közül az egyik, ami fent van az adatbázisban, vagy valami egészen más, de hogy így egyben meglegyen a ma délelőtt nyoma), íme:

https://www.imdb.com/title/tt0815352/ 

4. Van még (keresési eredményként és némileg ide sorolandóan) egy film, ahol Godard beszélget Fritz Lang-gal, ennek a címe: „The Dinosaur and the Baby” (1967)

https://www.themoviedb.org/movie/255990-le-dinosaure-et-le-b-b-dialogue-en-huit-parties-entre-fritz-lang-et-jean-luc-godard 

Hoppá, erről most találtam (közben is search-ölök ezerrel...:-))) egy (vagy Az) órát a youtube-on...:-))) Francia DUB (Lang couramment beszélt franciául...): https://www.youtube.com/watch?v=Sm4q-gtUH7Q&list=PLdngs1Hvsu1FXMk3gzvIu4Rs_yTitSPVI

(Ebbe belenéztem, tök technikai, de pont ezért nagyon érdekes, Lang nagyon konkrét, nem hadovál, fújja a felhőt, elmondja, hogy mi a módszere, helyenként szép részletesen...) 

5. Egy részlet szerintem szintén a 6 DVD-s gyűjteményből (de ezt nem tudom pontosan), egy 77 perces interjú Elia Kazan-nal (ENG Dub, FRE Sub)

https://www.youtube.com/watch?v=2G-ipbt0I1c&t=9s 

6. És akkor ha rámész a youtube-ra, daily motion-ra, vimeo-ra, eszméletlen mennyiségű, főleg rövid doku videó van a legkülönbözőbb időszakokból és filmkészítőkkel, tényleg csak ízelítőként néhány:
   • Cassavettes-ről és bandájáról (Peter Falk, Ben Gazzara, Gena Rolands), róluk rengeteg van, szerintem ez benne van a nagy csomagban (a 6 DVD-sben): https://www.youtube.com/watch?v=TUxZlwt5-Ao&list=PLuV4l7z4B3dhjVSmx0umB5Hnhj15L5Vyb 
   • Truffaut-ról van jó pár... Itt például a legendás Bernard Pivot könyves műsorban (a műsorvezető) beszél Hitchcock-ról a róla írt könyve kapcsán: https://www.youtube.com/watch?v=QxBJ3F_GxOY&t=51s (Ebben az adásban Roman Polanski is ott van és belebeszél...)
   • Húúú... mit találtam ebben a pillanatban (virtuális helyszíni közvetítés á ki tudja, mikor olvasod, pont akkor is...:-))) Bunuel... róla nincs sok anyag. Itt egy fél órás interjú franciául (a spanyol Bunuel természetesen vágja a franciát, aussi....:-))), de itt van ENG Sub! - https://www.youtube.com/watch?v=xjVpviB2gp4&list=PLdngs1Hvsu1FXMk3gzvIu4Rs_yTitSPVI&index=2 (Ebbe is belenéztem, azt kell mondjam, olyan szinten érdekes, mint a Langos...)
   • stb. a youtube, de máshol is tele van a filmművészet dokumentumaival, beszélgetések, interjúk, visszaemlékezések, ezt itt csak abbahagyni lehet, befejezni nem...:-))) 

7. Na, ez még a keresés mellékterméke, kicsit off-topic itt, de nem annyira...:-))) 2 hosszabb interjú:
   • Egy hosszabb David Lynch interjú: https://www.youtube.com/watch?v=jGd6lnYTTY8
   • Egy hosszabb amerikai interjú (Dick Cavett show) Sophia Loren-nek és Marcello Mastroianni-val): https://www.youtube.com/watch?v=Q93f24sIjVc - (Pl. a 41. percnél, amikor Cavett megkérdezi Loren-t, hogy szerinte Mastroianni tényleg az a legendás olasz szerető, Mastroianni reakciója Loren „igen”-jére is priceless...:-)))
   • ...és ráadásnak egy rövid egy másik nagy kedvencről, Stanley Kubrick-ről: https://www.youtube.com/watch?v=WOLZMr52Wcc
   • ...és (itt – valahol – abba kell hagyni... ez a hely pont olyan jó, mint bármely másik...:-)))

Egy pozitív, motiváló történetet mesélek el itt, hogy hogyan kell/lehet előnyt faragni egy ilyen szörnyű helyzetből, amiben most vagyunk a független szakértőként dolgozók egy részének és főleg nekik... 

A történet főszereplője nem fiktív személy, nagyonis valóságos, Suszter Andrásnak hívják és a Linkedin profil meghatározása szerint „international Insurance Broker”, szóval biztosítási alkusz, tudtommal főleg cégeknek, de nem csak. Semmilyen szakmai kapcsolatban nem vagyok vele, nem ennek a szakmájának kapcsán ismerem... 

Egy történetet akarok elmesélni (nem is igazán a saját szavaimmal, a főszövegben a lényeg a vendég-szöveg, amit egy ma reggeli vagy 2 órás comment-folyamból emeltem ki. Ahonnan ismerjük egymást, az a Facebook egyik filmes csoportja, amelynek ő a fővezére... és nem is akármilyen fővezér, egy olyan Taj Mahalt hozott létre, amely csak a hívatottaknak nyitja meg az összes kincses-kamráját, de aki csak meg akar nézni egy-egy filmet és took the pain és regisztrál, megteheti (de vannak filmek, amelyeket most már regisztráció nélkül is). 

Hogy mélységben, ahogy, ahányféleképpen, és amilyen változatos szempontok/kategóriák szerint lehet keresni/mélyfúrni a site-on (az FB-csoporton kívül van egy, sőt temporarily két site is...), egészen elképesztő. Persze ebből következik, mennél jobban mozi-imádó vagy, annál jobban fogod szeretni, minél inkább csak egy kattintásra akarsz lenni filmektől, annál inkább cumbersome, hogy mekkorát kell ugrani még ehhez is... 

Ez az elöljáró csak azt van hívatva megpendíteni, hogy miért is tartom fontosnak és érdekesnek a történetet. Azért, mert egy sok szempontból is kivételes ember példája. Ő erre persze ilyeneket mondana (mond, például, hogy) 

„...Mindenki nagyjából egyformának születik, mindent utána rontunk el, vagy rontanak el helyettünk. Nincs olyan, hogy valaki anyatejjel szívta magába a kommunikációs képességet, mindannyian épp csak gügyögtünk születésünk után...”  

No, ebben részben egyetértek vele, részben meg nem (ez sokszor van így velünk...:-))). Talán energiát, fókuszáló képességet, idő-management-et is közben tanuljuk meg, de azért felnőttként, úgy tapasztaltam, egyik ember, másik ember, ég és Föld... András valahogy mégis kilóg egy kicsit, fölfelé. Mindegy is, hogy ez genotipikus (örökölt), vagy fenotipikus (tanult), a lényeg nekem, nekünk, itt és most, hogy ilyen, amilyen...:-))) 

No, és akkor a történet. Egész másról kezdtünk el commentelgetni ma reggel, a mozis site-tal függött össze, és eltartott vagy 2-2,5 óráig, a szokásos kis szünetekkel a commentek között. És egyszercsak valahogy szóba hozta, hogy ő hogyan dolgozik most, karantén idején. És erre mint a csataló, felkaptam a fejem, rögtön kevésbé kezdett el érdekelni az alaptéma, és erről kezdtem el kérdezgetni. Majd ahogy belemelegedtünk, megemlítettem neki, hogy ez annyira tetszik nekem, hogy még talán másnak is hasznos lehet ebben a sokaknak nehéz időben, hogy írnék erről egy rövidet a Linkedinen. Szeret írni, beszélni (én (én!!) sokszor kismiskának érzem magam ebben hozzá képest...:-))), mondta (írta...), mondta még, hogy akkor még mit írjak bele. 

Na mondtam, állj, ez nem a Te életrajzod lesz, ez az én postom, abban a gondolkodási rendszerben, ami az enyém, ahogy nekem átjött (abszolút pozitívan!) az üzenet a történetedből, a részletekből. A duma, a prédikáció, azzal tele a pince-padlás mindenhol, tangible, konkrét dolgok kellenek. Mivel még mindig nem mondta, hogy akkor nem, sőt, azt írta a végén, hogy 

„...örömmel osztottam meg a példát, reméljük másoknak is segíthet...”, 

Hát nekiláttam megírni... Azám, de ismerem magam (...), ez mondok, az 1300-as kalodába nem fér el... nosza, akkor blog és azt fogom majd... ezt olvasod. (ma, szombaton, 2020. április 4-én (a felszabadulás valamikori naptyán...) 9.00 kor kezdtünk el beszélgetni az FB-n, most 12:30 van... szóval, primőr a dolog...:-))) 

És akkor a vendégszöveg, a commentekből kiollózva (ez a kiollózott rész nem teszi többet ki, mint az egész negyede/ötöde annak, amit csak ő írt...): 

„..Nekem egyáltalán nem okoz se gondot, se frusztrációt, hogy max a ház aljában lévő boltig mehetek le, helyette kiépítettem egy virtuális irodát, és pont úgy beszélek ügyfelekkel, mintha ott lennék. Persze siránkozhattam is volna, mint nem kevés alkusz, biztosítási üzletkötő, hogy itt a vége, lőttek a szakmának és éhen hallnak. DE nem egyszerűbb lenne gondolkodni a megoldásokon, mint síránkozni azon, ami tőlünk, akaratunktól függetlenül bekövetkezhet. Miklós, új üzleteket közöttem az elmúlt cirka 3 hétben, és egyetlen ügyfelet sem veszettem, gyakorlatilag a virtualitás kényszere miatt növekedett a "személyes" kapcsolat, nem csökkent...” 

Arra, hogy az emberek nem találják a helyüket még így a harmadik karantén hét végén... 

„..DE ha semmire nincs ideje az embereknek, amit továbbra sem értek, akkor a Zoom sem lesz segítség, hiszen az ügyfeleket ki kell értesíteni az általunk létrehozott virtuális irodáról, no meg arról, hogy ez milyen távlatokat nyit, még nagyobbakat, mint ami eddig volt. Azután az aktuális hírek alapján meg kell fogalmazni rövid célzott üzeneteket, hogy miben tudom most segítnei őket, majd a végén megint ott a technikai eszköz, a videotelefon, amin keresztük konkrétumokról is beszélhetünk. Azután fogom és ha már itthon vagyok, felemelem a telefont és felhívok cégeket, akik még nem a partnereim (unaloműzünek is jó) és megkérdezem, érzi már a cége bármilyen szempontból a járvány közvetlen, vagy közvetett gazdasági hatásait. Érdekes lehet-e számukra, ha ezt a kockázatot tudom csökkenteni. Érdekes lehet-e számukra, ha a kialakult helyzetben, amikor ágazatok állnak le és forgalmat veszítenek, ha olyan módszert javaslok, amivel megtartható vagy akár növelhető a forgalom. Ha érdekes feljaánlhatom-e a virtuális irodámat, amiben videotelefon és képernyő megosztás segítségével, úgy tudok megoldásokat javasolni, egyben mutatni, mintha ott ülnél mellette az irodájában...” 

...ami igaz, az igaz, ezeket a képernyős-interaktív videó alkalmazásokat úgy kezeli, mintha ezzel született volna... 

„...na cirka így megy ez, kétségbeesés helyett, a helyzetből adódó előnyöket is meg kell tudni találni, de a probléma utána jön, szánok-e időt a kidolgozására, szánok-e pénzt, ha szükséges a technikai háttérre, hajlandó vagyok-e felemelni a telefont, vagy azt mondogatom magamnak úgyis elhajtanak. A motiváció legerősebb formája nem az, amit mások modanak, hanem amit Te teszel szabállyá önmagadnak...” 

...és még hozzátette: 

„...Pontosan azért megyek új ügyfelek után, mert nem a pénz motivál vagy kényszerít, hanem magam motiválom, mert szeretem a munkám, szeretek az emberekkel foglalkozni, szeretek segíteni másoknak, hogy megoldódjon a problámájuk, ergo az isten is alkusznak teremtett, no meg tanárnak, Gyakorlom is mindkettőt...” Jaja... és ha valaki kérdezné, van családja és három lánya is... 

Q.E.D. Ezt kellett bizonyítani, hogy lehet másképpen is... egy konkrét példa...:-)))

Előhang: 

Tudom, az FB-t itt ekézni illik, nagyon szoros környzetemben eleget hallom, hogy még “veszélyes” is (lelkileg…), OK. Hadd említsem egy előnyét. Nagyon kora reggel ma ezt a kis szösszenetet hoztam össze, ami 12-es betűnagysággal egy Word-oldalon még ezzel az előhanggal együtt se ér el 1,5 oldalt. Na most ezt nem tudom pontosan, a linkkel együtt, amiről eszembe jutott, talán 4 (!!! Darabban lehetne feltenni a Linkedinre…). Aha… Anyátok… 

Most arról nem beszélek, hogy elkezdtem felrakni, az első comment után nem akarta bevenni a második commentet, csak egy idő után derült ki, hogy az első commentbe írtak hosszúak voltak (jelentem, hogy a mai mezei processzor gyorsaság nekem még lassú…)… OK, azután a time-line ugrott egyet és még törölni se tudtam az iPhone-on, amin az egészet addig elkövettem. És a telefonon az isetennek nem találtam amit feltettem, hogy legalább törölni tudjam… nosza, ugrok a Mac-hez, és ott sikerült kitörölnöm… 

…és mivel fontosnak ítélem (Tamás (Cservenyák) sporttárs iménti postja, amellyel a mostani trendi szélsőségek (Armageddon vs nagy új esély) közé próbál kicsit másképpen, de mindenképpen párhuzamos gondolati sávon “belőni”, csak megerősített ebben), OK, nekiálltam írni belőle egy blog-postot, mert így be lehet csempészni a felséges Linkedin time-linejára egy 1+ oldalas Word-irományt… Szépen vagyunk kedveskéim… 

Korábban elindítottam egy egyszemélyes mozgalmat (nem találtam követőre...:-))) az 1300 karakter rémuralma ellen, azután alábbhagytam, beleszoktam, hagytam a fenébe… akkoriban (fél éve?) idősebb Cato példáján felbuzdúlva és annak szenátusbeli beszédeinek záró mondatát parafrazálva, minden postomat, commentemet, ami egy kicsit hosszabb volt, azzal zártam, hogy “A Linkedin1300 karakteres határát márpedig el kell törölni a Föld színéről!!” Aki, tudva azt, hogy ennél hosszabbat a kutya se olvassa el (sokszor ennyit se), nem ír ilyeneket, az kalodában él, meg azt akarja, hogy olvassák…:-))) Ez nem fenyeget, senkit nem akarok meggyőzni, semmit se akarok eladni, kicsit olyan Montaigne-esen csak úgy irogatok…:-))) 

Főszöveg: 

Az megvan, hogy egy személyes, belső, családi erőpróba is rejtőzik a felszín alatt, így az egyre szorosabban ellenőrzött karantén-időszak (-teszt?/-próba?) alatt? 

3 csomag explicit kérdés-kör körül forog jelenleg az életünk. 

1. Mi lesz velünk, elkapjuk-e, kórházba kell-e majd menni (istenments...), egyáltalán (idősebbek főleg, de egyre inkább nem csak...): túléljük-e? Ehhez szorosan kapcsolódnak az ellátás logisztikája, problémája (élelmiszer, gyógyszer, esetleg netán elromlik valami, mi van, ha más miatt kell kórházba menni (szülés?)...)?
2. Mi lesz a munkánkkal, miből fogunk megélni, van-e B-tev, hogy is lesz ez majd, és főleg mikor lesz vége?
3. Meg hogy mit fogunk csinálni a temérdek időnkkel... persze, mindennap megnézünk majd legalább egy rögtönzött színdarabot, meghallgatjuk az örömódát, és társait, ja igen és két-három naponta lesz egy-egy Don Giovanni is... 

Ezek azok, amelyekre ráugrik a a social media, és sokan jelentkeznek ötletekkel, tanácsokkal, segítőnek (mint most én is...:-))). 

Az első csomag az egészségünkről, a közvetlen ellátásunkról szóló megszervezhető, vigyázhatunk, amennyire tudunk, megszervezhetjük és itt is van, amiben csak reménykedni tudunk. 

A második kérdés-csomag legégetőbb, és sokak számára a legnehezebb... A kérdések fogósak, közvetlen válasz nincs rájuk, kicsit olyan ez, mint a szerencse, lehet készülni rá, hogy ha beköszön, felismerjük. Amíg lehet, egészségünkre is optimalizálva, dolgozzunk, őrizzük a helyünket a munka világában. Ha nagyobb a baj, vonuljunk magunkba, gondolkozzunk el, mibe kéne/lehetne elkezdeni beletanulni. Nem csak nyelvet (ez talán a legtriviálisabb), de szinte bármit, erre a net (jó, főleg angolul, ez igaz...) ma majdnem korlátlan lehetőséget nyújt. Otthonról is... 

A harmadik kérdés, ha valakinek tényleg kérdés, önmaguknak ritkán, vagy sosem feltett kérdéseket tehet fel, kinek-kinek... A minek élünk? Azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy fordítva, vagy a kettő optimális arányokban van ott az életünkben, esetleg azon szerintem nem túl nagy számosságú elit tagja vagyunk, akik mind a kettőt kifejezetten élvezik, akik megtalálták az életüket a munkájukban is. 

Akinek az élet, a kultúra, a hobbi, a családdal töltött quality time eddig is szerves része volt, varratmentesen átáll, nem csak “kibírja”, sőt élvezi, hogy most több ideje van ezekre, ki is élvezi, mert tudja, hogy aktív életében nem sokszor jön még el egy ilyen alkalom, amikor tényleg azt csinálhat, amit akar... Nem mondom, egy-két hét fura lehet mindenkinek, de kb. a harmadik héttől már vissza lehet venni a kézbe a gyeplőt ennek az új életnek a kontrolljához. 

...és akkor ma kezembe került az alábbi cikk egy másik dimenzióról, amiről még nem nagyon esik szó. Nem lepett meg, tán 2 hete (bár lehet, hogy csak egy, mások az idő-dimenziók) egy beszélgetésben az optimista jóslat az volt, hogy sok gyerek fog születni decemberben, a realistább az, hogy lehet, de sok már azóta elvált/szétment emberpártól... 

Két szélsőséges helyzetnek megvannak a saját problémái. Egyedül lenni most, ezekben a hetekben egyre nehezebb lesz. Könnyített eset, ha virtuálisan van kivel szoros kapcsolatot  tartani, aki adott esetben, jelzésre konkrét, akár fizikai segítséget is tud adni. De mindenképpen lelkileg ez megterhelő lehet... 

A másik véglet a kis határolt térbe összeszorult családok belső élete. Na, ez se lesz egy fáklyás menet... Erről a helyzetről, a kihívásairól és a lehetséges pozitív megoldási lehetőségeiről szól a cikk... 

https://nlc.hu/lelek/20200326/parkapcsolat-karanten-osszezartsag/