Mit lehet tanulni a HO/remote/hibrid munkavégzés gyakorlatából? Egy vezetőtől olvastam egy szösszenetet erről, megosztani hosszú lett volna, meg tovább is akarom fűzni a gondolatot…
Zanzásítva azt írta, hogy amikor remote-ra kellett váltani, elég hamar érezte, hogy ez nem ugyanaz, mint élőben. Elhatározta, és végig is vitte, hogy egy év alatt mind a 90 munkatársával 1:1-es meetingeket is szervezett a szokásos team-meetingek mellé. Azok egy része is remote volt, de amikor már lehetett, bizony egy kávé mellett is elbeszélgetett velük.
A lényeg, hogy ezek a beszélgetések nem tranzakcionálisak voltak, nem szorosan a business-ről szóltak (bár biztos, olyan témák is beköszöntek, de nem a szokásos drillben, hanem kicsit más perspektívában), hanem alapvetően annak a kapcsolatnak az ápolásáról, ami korábban természetes volt, és aminek egy része a zoom-os scheduled meetingek között valahol elveszett…
Volt korábban az ilyen one-on-one meetingeknek kultúrája, és lehet, hogy nyitott kapukat döngetek (mert már annyira mindenütt beépült a mindennapokba, hogy nincs mit róla beszélni), amikor bármilyen legyen is a regime, HO/remote, hibrid, vagy mindenki együtt fizikailag a munkahelyen, ilyen élő kapcsolat tudott lenni a munkatársak és vezetők között… ennek az általános hasznosságát, fontosságát szeretném ezzel a post-tal újra kiemelni.
Mindegy, ha nyitott ez a kapu, és ez egy jó hagyomány már mindenütt, akkor maradjon is így, mert a vezetők így kevésbé érzik majd elefántcsont toronyban magukat az egyszemélyes irodájukban, mint az a vezető is, aki ezt az 1:1 meetinget a munkatársakkal újra fel-/kitalálta a pandémia nyomása alatt…
