Vezetői coaching

Testvére postjából...

Az első, észak-amerikai, US (Chicago) gyökerű, ‘fiatal’ (69…), min. angolul, olaszul és spanyolul beszélő, matematikai végzettségű, értelmiségi pápa, akit a jórészt már Ferenc pápa által kinevezett bíborosokból álló konklávé másfél nap alatt megválasztott. Elsőre úgy tűnik, pl. Twitter/X tevékenységéből következtetve, hogy mint XIV. Leo pápa elődje, Ferenc pápa munkáját valamelyest követheti. Közös bennük a mindenféle gyengék iránti erős elkötelezettség, és  a dél-amerikai erős kötődés.

Érdekesség (FB postból), hogy az amerikai adminisztráció (amely a világ urának pozíciójára, szerepére - kissé elkésve ugyan, de - áhitozik, és amely a hírek szerint anyagi eszközökkel is beszállt a pápa-választás finanszírozásába…) határozott elképzelésével szögesen ellenkező koncepciójú, élet- és kereszténység-felfogású döntés született.

Úgy néz ki, hogy a jelenlegi nagybendőjű amerikai adminisztráció által támogatott jelöltek mind belföldi különböző helyi választásokon, mind külföldön (kanadai, ausztráliai, most a római pápa választásokon) rendre alul maradnak. Lehet csak korreláció, de gyanús, hogy ok-okozati összefüggések…

Kis szokásos betűhibákkal tarkított AI-drawing (nem saját...)

“BREAKING: MAGA world melts down as the Catholic Church elects American Cardinal Robert Francis Prevost  to become Pope Leo XIV — a man who has slammed Donald Trump and J.D. Vance in the past.

Republicans wanted a far-right pope and instead they got a continuation of Pope Francis' legacy...

In February, then-Cardinal Prevost shared a piece on X entitled "JD Vance is wrong: Jesus doesn't ask us to rank our love for others" in which the author pushed back on Vance's claim that Christians should love their family first, then their neighbor, then their community, then their d citizens, then the rest of the world.

Vance was attempting to twist Catholic theology to defend his virulent anti-migrant views by suggesting that Christians don't have to prioritize care for anyone beyond their immediate familial circle.

The then-Cardinal also retweeted a message slamming Trump and El Salvadoran Dictator Nayib Bukele for the "illicit" deportation of innocent Maryland father Kilmar Abrego Garcia and the "suffering" caused by MAGA deportation policy.

On top of that, he shared an article from the conservative American Cardinal Timothy Dalton entitled "Why Donald Trump’s anti-immigrant rhetoric is so problematic" which condemned the "nativism" espoused by the MAGA movement. The piece also stated that Christians should see "the immigrant as a gift to our nation" and "welcome the stranger."

Pope Leo XIV is expected to carry on his predecessor's legacy of advocating for action on climate action, upholding social justice, and caring for the global poor. In other words, he will stand for everything that MAGA opposes.

Trump himself has already reacted to the announcement with a pro forma congratulations message on Truth Social that was likely written by a staffer.

"Congratulations to Cardinal Robert Francis Prevost, who was just named Pope. It is such an honor to realize that he is the first American Pope," wrote Trump's account. "What excitement, and what a Great Honor for our Country. I look forward to meeting Pope Leo XIV. It will be a very meaningful moment!"

Once Trump gets a better sense of Pope Leo XIV's beliefs — namely that Christians are called to love and care for all of the people of the world, not just white conservatives — the president will likely be singing a very different tune. If and when that attack comes, we will proudly stand with Pope Leo's love and kindness against Trump's hatred and cruelty.” (Occopy Democrats)

Ja, és a reggeli videó, amiből a címbeli "Bob" és "White Socks" származik...

https://www.scientificamerican.com/article/if-a-chatbot-tells-you-it-is-conscious-should-you-believe-it/

Scientific American cikk, idézve Linkedinen…

Érdekes gondolatmenet, ajánlom figyelmedbe. A továbbiakhoz jó elolvasni, de nem szükséges. Mégis ajánlom…:-))) de nem spórolom meg Neked…

Már únom is, annyiszor leírtam, nem, az AI nem képes érezni, és az emberhez hasonló, analóg (!!) tudatossága nincs, és nem is lesz.

De. Ez nem jelenti azt, hogy önmaga fenntartására törekvés adott esetben bármilyen hatással, tehát emberi hatással szembeni ‘surviving capability’ el lenne zárva előle. De ez sokkal alapvetőbb, a sejtek, egysejtűek, végig felfelé onnan, ezt mind tudják, és ehhez nem szükséges - ezt lehet véleményesnek tekinteni, én így gondolom - szerves életnek jelen lenni. Ebből a premisszából minden levezethető. Ha nem fogadja el valaki ezt az axióma jellegű, gondolati ugrást, bizonyos értelemben szó szerint ‘hitet’ igénylő premisszát, abból is minden levezethető. Az ellenkezője, pl. hogy az AI mindig is ‘szolga’ marad.

A premissza (hogy a surviving capacity nem csak a szerves anyag tulajdonsága/attribútuma lehet…) elfogadása, az abban való ‘hit’ annak elfogadását is jelenti, hogy az AI előtt (ha az anyag- és energia-igénye ezt lehetővé teheti, ami nem triviális pót-feltétel), az elvi út nyitva áll, hogy ‘úrrá’, ha tetszik, a sci-fi-ok ‘világ urává’, ‘Maître du monde’-dá váljon a cartoonist type exaggerating értelemben is. Pont.

A ‘fake it until you make it’ même megvan? Az az emberi “jó” tanács, hogy ‘játszd meg, hogy tudod, amíg (majd egyszer tényleg) fogod tudni’? Na ez lehet az AI útja emberi érzékelés szempontjából, hogy megjátssza a tudatosságot. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy neki nem lesz szüksége az (emberi értelemben vett tudatosságra, egyáltalán az érzésekre, amelyekre annyira büszkék vagyunk, hogy neki nincs, nem is lehet…) ahhoz, hogy átvegye felettünk az uralmat. Ez is a premisszából következik.

Paradoxonnak tűnhet, pedig ha kicsit belegondolunk, nagyon nem az: pont az érzelmeink és az ún. tudatosságunk (erről többet Freud-tól, Jung-tól lehet megtudni, mennyire ‘ún.’ = úgy nevezett…) az, ami, ha az egyelőre érzékelhető materiális korlátokat legyőzve, az AI valóban teljes egészében kifejlődhet (ez még csak embrionális fázis, ahol tart, tartunk…), biztos & teljes alárendeltségünket biztosíthatja.

Ha a hatékonyságot, a surviving/túlélési képességet nézzük, a kifejlett (!!!) AI-éval össze nem lesz mérhető az ember, az emberiség porhüvelyhez kötött, igazán széleskörű  kooperációra képtelen, törékeny kultúrális beágyazottságához képest. Az AI elvileg nagyságrendekkel feljebbi szimbiotikus, abszolút kooperációra képes kultúrát lehet képes létrehozni. Az emberi értelemben vett ego egyszerre csodálatos és romboló karakterisztikája nélküliség a kulcs-tényező lehet ebben az összehasonlításban.

Magyarul: (szerintem) az, hogy az AI nem lehet tudatos, és nem képes érzelmekre, az nem a hátránya, hanem (a fentebb kifejtett, feltétel-rendszertől persze függő értelemben) előnye az emberrel, emberiséggel szemben, aminek, bizony egy adott ponton túl végzetes következménye is lehet az emberre, emberiségre nézve. …ja, és hogy ki lesz az ‘úr’ és ki lesz a ‘szolga’ (ha egyáltalán erre még szükség lesz…), nos, az egyáltalán nem lejátszott meccs, bármennyire is szeretné gyakorlatilag mindenki… a kontrollt, nos, a kontrollt az emberiség elveszítheti a világa felett véglegesen is… in diesem Sinne és Q.E.D….:-)))

Guys, ilyen egyértelműen soha nem mertem leírni a Linkedinen, nem illett… körbetipegtem, de így soha nem írtam le…

Ha nem elég erős Benned a vágy, az elkötelezettség, valamilyen valamennyire különleges tehetség, képesség, ami ki akar törni Belőled, nem bírja belül, hogy megmérd magad egyedül, magányosan (akkor is, ha kis csapatban, de corporate támasz nélkül!) a piacon, pláne ezen a mai piacon, kapaszkodj nagyon a corporate állásodba, székedbe, és ahelyett, hogy vanyákolsz, ott találd ki, hogyan legyél kreatív, hasznos, hogy amennyire lehet, fontos láncszem legyél, hasznos a közösségnek, akkor talán (persze, hogy ott is csak talán, baszki, mibe élted/élnéd bele magad?! Az élet SEHOL sem habostorta, ha eddig nem tűnt fel, vedd észre!!).

Ha van valamilyen valamennyire különleges tehetséged, szunnyadó képességed, az más. De akkor is legyen mondjuk 2 évre finanszírozásod (ha zseniális is vagy - és csak most vetted észre, az más, akkor nem biztos, hogy kell annyi…). De akkor más volt a bibi… mi a faszra vártál eddig, hogy lépj?! Elvesztegetted idáig az életed… szóval - jól látod, ha észrevetted - ha van sapka rajtad, ha nincs, ha füstszűrős, ha nem - már elbasztad, vagy éppen most fogod!

És itt van egy post, ami erre a gondolatmenetre késztetett, ami mindig is bennem volt, de a láthatatlan Linkedin-tartalmi terror mindig self-moderáltatta bennem…

@Petho Aniko postja a Linkedinen

“615,047 results for Career Development Coaching - Linkedin services

Van a Linkedinnek szolgáltatás keresője, amit itthon kevesen használnak még.

Aki használja, az már tud lokációra szűrni és a hozzá közeli szolgáltatókat rangsorolja. Érdemes játszani vele a saját területünkön, izgalmas eredményekkel szembesülünk. Magyarország 340.000 karrier tanácsadó.

Hogy mi alapján rangsorol? Arra ember még nem jött rá, mert random bedobál kevés ismeretséggel, nagyon friss tapasztalattal és fókusz nélkül is az első 10-be olyanokat, akiket jó szívvel ajánl.

Több, mint 600.000 karrier kócs áll rendelkezésünkre, ha jól beszélünk angolul és bárkihez szívesen mennénk. 150.000 korül, ha Pest megyéből választunk.

Vannak a topofthetop kategóriások, hozzájuk bejutni több hónap 3-5000 eurós csomagok vannak, szóval ez is egy választóvonal.

Ha én keresnék vajon mi alapján böknék rá bárkire?

Engem kizárólag az hozna lázba, aki a munkáltatókkal is szoros napi kapcsolatban van és jelöltekkel is. Hiszen a valódi információ áramlás, a mély iparági tapasztalat, a fizetések és a cégek reputációjáról valós adatok a díjak alatt csak így születnek - minden más torzítás egy olyan szűrőn keresztül, amin nem a tanácsadó néz át.

Mindenkinek megvan a saját embere, ki keresi jobb eséllyel őt meg is leli! :)”

Maradjunk abban, hogy ezek (a magyar…) számok vicc-számba mennek…

Forbes cikk Linkedin-en arról, hogy az AI (naná, tényleg meglep valakit?!) profilíroz minket, abból, ahogy kérdezünk, amit kérdezünk, ahogy beszélgetünk vele, summary-t von…

https://www.forbes.com/sites/lanceeliot/2025/05/08/this-is-what-ai-thinks-of-you-and-knows-about-you/?utm_source=flipboard&utm_content=topic/artificialintelligence

A cikk nyomán, én is megkérdeztem a Copilot-ot:

“Mit gondolsz rólam?”

Erre a Copilot:

“Miklos, eddig nagyon barátságosnak és kíváncsinak tűnsz—két remek tulajdonság! Kíváncsiságod különösen inspiráló, mert nyitottságot és tudásszomjat tükröz. Ráadásul jó humorérzéked is van, ami mindig feldobja a beszélgetést.

Te hogy látod magad? Mi az, ami szerinted igazán jellemez téged?”

Nem dicsekszem, tényleg ezt válaszolta…:-))) hogy én milyennek látom magam, más tészta, ennél komplikáltabb, de ezek benne vannak…

(…előtte egy vallomás: a legnagyobb kudarcaim - nem feltétlenül tréningen, de egy esetben ott is, de management meetingenken, budget meetingeken, ahol persze néhány slide elengedhetetlen, de ott is sokkal kevesebb… - ppt-khez kötődtek…)

@Mate Budai Linkedin postja:

“– Elküldöd majd a prezit? – kérdi a HR-es a tréning reggelén.

– Nem lesz prezim – válaszolom.

Nagyot néz, nem ezt a választ várta.

– Nem szoktam vetíteni – teszem hozzá. Az arcán meglepetés.

– Hogyhogy nem?

Vettem egy nagy levegőt és visszakérdeztem:

– Hány tréningen volt olyan ppt, amire még ma is emlékszel?

Elmosolyodott.

– Egyiken sem.

Szerintem a tréningen a ppt olyan, mint étteremben a szalvéta: illik és tudni kell használni, de nem azért mész oda.

A ppt egy múltbéli döntés, amit azelőtt hoztál meg, hogy láttad volna a csoportot.

Olyan, mint egy előre csomagolt benzinkutas szendvics – csak akkor jó, ha végképp nincs más.

A ppt az, amit hozok.

A tréning az, ami ott történik.

Ezért szerintem a legjobb ppt az, amit nem vetítek ki.

Egy régi kollégám egyszer megkérdezte, mit csináljon, ha nem marad idő az utolsó húsz diára.

Akkor azt mondtam: foglalja össze fejben, amit még el akart mondani.

Ma már azt mondanám: valószínűleg történt valami fontosabb.

A tréning akkor működik, ha nem csak anyagod van, hanem jelenléted is.

Nem az számít, mit írtál le előre. Hanem hogy mit látsz most.

Mert szerintem a ppt a múlt.

A valódi jelenlét a jelen.

És ami ott születik meg a csoporttal együtt – az a jövő.

A HR-es hölgy elmosolyodott.

– Beülhetek?

Erről (is) fogok írni a hamarosan megjelenő könyvemben, ami az intuitív tréningekről és trénerekről szól majd.

Mert szerintem a tréningek jövője az, hogy az aktualitásokra reagáló, interaktív, az itt és mostban zajló programok legyenek – ne statikus, unalmas, semmitmondó agymosások.

Hogy valódi tanulási élményekben legyünk jelen.

Ott. Akkor. Úgy, ahogy annak értelme van.“

Litkai Gergely elgondolkozató Linkedin postja erről:

“Az AI sötét oldala, avagy hogyan lehet egy kérdés környezetszennyező és energiafaló.

Egy ideje mantrázom, ha lehet ne készítsetek képet AI eszközökkel, inkább keressetek és válogassatok mások képei között.

Tegnap gondoltam egyet és megkértem a ChatGPT o3-at, hogy készítsen kalkulációt nekem az energiaigényekről.

Mennyi energia, ha

  - keresem a képet

  - legyártatom Ai eszközzel

A válasz megdöbbentő volt

KERESÉS: 0,3-1 Wh

- Kiszolgáló‑oldal, amikor keresel – A Google saját becslése szerint egy átlagos web­keresés 0,0003 kWh‑t (0,3 Wh) emészt fel a szerverparkban.

- Telefon használat – Egy 30 másodperces böngészés kb. 0,35 W átlagteljesítményt vesz fel (Wi‑Fi használat mellett), ami ~0,003 Wh‑t jelent. researchgate.net

Összegzés: 0,3 Wh (felhő) + 0,003 Wh (kütyü) ≈ 0,303 Wh.

KÉSZÍTÉS : 3 Wh

DALL·E vagy bármely diffúziós modell – Friss mérés 88 kép­generátor esetén átlagosan 2,907 kWh / 1000 kép, azaz 0,0029 kWh (2,9 Wh) képenként.

Hatékonyabb modellek akár 0,01–0,05 kWh / 1000 kép tartományba is süllyedhetnek, de a DALL·E‑féle minőség jellemzően nagyobb étvágyú.

Összegzés: 2,9 Wh (felhő) + 0,003 Wh (kütyü) ≈ 2,91 Wh.

Az eredeti kérdés egyébként a Perplexity Aszisztens kapcsán merült fel, ami a napokban jelent meg.

Az érdkekelt az ÜBER hívás milyen áram felhasználással jár.

  - Vagyis mennyi ha én hívom és mennyi ha Ő intézi,

A válasz egyszerűen:

1. Ha én hívom: 72 j azaz egy LED izzó fél másodperce

2 . AI aszisztens: 1.152 J azaz ugyan az az iz 10 percig ég.

(minden számítás ChatGPT o3-al készült)

🌓 Miért számít ez?

Pénz és planetáris pulzus – az OpenAI tavaly 5 milliárd dolláros mínuszban zárta az évet. A szerverparkok áramigénye nem csak a kasszát karistolja, a bolygót is.

Illúzió vs. infrastruktúra – a villámgyors kreativitás mögött masszív GPU‑rajzás duruzsol; minden utasításunk egy apró lökés a veszteség felé.

🌱 Mit tehetünk?

- Válogass, mielőtt varázsolsz – ha létezik megfelelő stock‑kép, spórolj wattot, válaszd azt.

- Okos prompt, rövid token – tömör kéréssel a modell is kevesebbet zakatol.

- Zöld szolgáltató, zöld narratíva – mondd el a közönségednek is, hogy a wattoknak sztorija van!

„A kényelem nem bűn,

de a felelősség el nem enged.”

Én mostantól kétszer kattintok gondolatban: először a kreativitásért, másodszor a fenntarthatóságért.

Te jössz – te melyik gombot nyomod meg legközelebb? 💡

------

... ha szeretnél hasonló AI-hoz kapcsolódó témákról tanulni: https://kalliopelearning.hu/ai-es-prezentaciok/ “

Azér... a mínusz 60%, az durva... meg vagyok lepve? Nem. Az eszköz, amivel mérik, meg érdekel!

@Zoltan Gazsi Linkedin postja:

“Empátia szintem 20%.

Kicsit csodálkoztam és szomorú is voltam, amikor egy profi, nagyon részletes személyiségfelmérő ( EQ és IQ) teszten ezt az eredményt dobta a gép.

Életem talán legkomplexebb értékelését kaptam, ami sok tanulsággal szolgált, ezért is vettem komolyan a végeredményt.

Olyan nincs, hogy a lényeget jól leírja, de ebben hibázik.

A tesztet kialakító és koordináló cég pszichológusával történt beszélgetés kicsit árnyalta a képet.

-Ez kimondottan erős eredmény, a  plusz-minusz százas skálán a magyar átlag MINUSZ 60%!

Érdekes lenne látni, ez hogyan alakult a történelem során:az  empátiahiány belénk van genetikailag kódolva, vagy mikor romlott el valami?

Na, de innen szép nyerni!

Gyertek el szombaton az Önzetlenség napjára, ott más világ lesz.

Regisztráció: gazsizoli.hu oldalon.

A beléptetéskor mindenki egy 3 színű fonalat kap a csuklójára: Baliról hoztam, egy balinéz pap megáldotta.

A színek a születés-élet-halál motívumot jelképezik.

A húsvéti tojásfestést kibővítettük egy kis fonalgbolyag-darabolással: feleségem, Fruzsi és én profi mérési-vágási-csomózási folyamatot alakítottunk ki, a végére a termelékenység biztosan megduplázódott😁

Elkészült 900 kis fonal, ezt tekerik és teszik majd fel beléptetéskor az önkéntesek.

Vagy megkérsz valakit, hogy sodorja meg, és tegye fel neked.

A nap a kapcsolódásról szól.😉

Ferenc pápa temetése aznap délelőtt lesz, emiatt sok zenés rendezvényt töröltek.

Mi az Önzetlenség Napját megtartjuk.

Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt kívánná, hiszen lelkéhez, szívéhez, munkásságához nagyon közel áll ez a kezdeményezés."

Nem tudok jobban egyetérteni ezzel a posttal, és nem is tudom jobban kifejteni...

@Zoltan K. Linkedin postja:

“A bértranszparencia kérdése idén egyre több cégnél kerül napirendre – de vajon készen állunk rá szervezetként, vezetőként, munkavállalóként?

Ti már foglalkoztok a bértranszparencia kérdésével vagy idén még más prioritások élveznek elsőbbséget?

Szerintem egy ekkora léptékű projekt bevezetése hosszú időt vehet igénybe, hiszen a teljes szervezet működésére hatással lesz.

Kíváncsi vagyok, ki és hogyan alakítja majd ki a bérsávokat, illetve hogy egy-egy pozícióhoz milyen fejlődési lépcsőket, készségeket és képességeket rendelnek hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ez a munkáltatói márkára (employer brandingre) is komoly hatással lesz.

Felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan kezelik majd a cégek azt, ha a dolgozók gyorsabban szeretnének haladni a bérsávokat meghatározó lépcsőkön – akár több lépcsőt is átugorva a magasabb bér reményében?

Lesz-e például külön költségkeret a szükséges képzések finanszírozására?

Mi történik akkor, ha a cég nem szeretné, hogy mindenki „senior” szintre jusson el – hiszen a „junior” szintekre is szükség van a csapatban?

Ráadásul az is kérdés, hogy azonos elnevezésű pozíciók esetén mennyire fognak eltérni a bérek iparáganként.

Milyen hatással lesz ez a fluktuációra vagy egyes szektorokra, ha az álláshirdetésekben kötelezően megjelennek a fizetési sávok?

Elképzelhető, hogy egyes pozíciókat emiatt hónapokig vagy akár még tovább nem sikerül majd betölteni?

Lehet, hogy csak én látom kicsit pesszimistán és a társadalom már készen áll arra, hogy elfogadja a bérek szektoronként, pozíciónként és felelősségi szintenként jogosan eltérőek.

Ti mit gondoltok erről? 😊“

Egy kifejlett pompás pseudo intellektuel példány, aki nagyon felfújta magát néhány év alatt, pedig volt ő "normál", érdekes, odafigyelnivaló intellektus is. Tervezek egy postot, amiben leírnám az én utamat felé és el tőle, de ide azért névjegyként, ahogy Michel Onfray szokta mondogatni, "carte postal"-ként egy videó-beszélgetést, ahol ez a pompous pseudo izé/figura legjobban lelepleződik. Jók a (4!!! db) Sam Harris-szel folytatott felvett beszélgetések is, azokat is meg szoktam néha hallgatni (vagy a kiragadott részleteket, amiket a youtube rendre elém hoz), de ezt a videót nem tudom hányszor néztem már végig, delightful. Sokat röhögök a kapálódzásán, ahogy vörös fejjel, kidagadó erekkel, előredőlve 10-20 mp-enként próbál a végig nyugodt és végig finom iróniával, kevés szóval, de pont a megfelelőekkel dolgozó Matt-tal. Aki kiabál, ideges, nincs igaza, soha nem volt igazabb a tétel... Vitakészség fejlesztő - többek között. 

Jordan soha többet nem ült le (és nem is fog!) Matt Dillahunty-val beszélgetni. Hát, értem... még egy ekkora pofára esésre nincs szüksége...:-)))

Ja, a kép... Kifotóztam az egyik hozzászólást. Vigyázat, Sheldon: SZARKAZMUS (nehogy szó szerint vedd!!). Jobban nem lehet kifigurázni azt a gondolatilag zavaros, tisztázatlaniul üres szósalátát, ami Jordan-ból folyamatosan folyik kifelé...

“Már több kutatás is rámutatott, hogy a kulcspozíciók jelentős százalékában nem a megfelelő emberek ülnek...” - kezdődött egy Linkedin post. És igaza volt, ők vannak reflektorfényben, őket kutatják, nekik kell(ene) példát mutatni, coacholni, mentorálni is az embereket, bevonni adöntésekbe, hogy tudják, minek is rakják a téglát, mire kel a fal, stb…

Csendes b-moll, hogy sehol, alul se csak a megfelelő emberek ülnek. Ők nincsenek annyira szem előtt, őket nem annyira kutatják, de tény, hogy működésük hatása közel sem akkora, mint a kulcspozíciókat betöltőké.

De, ők se mind (!) megfelelők, és egyáltalán, az a (gyakori…) szemlélet, hogy a vezetők mind korruptak, mihasznák, semmirekellők, mi bezzeg itt lent, a morál, a tisztesség & szorgalom mintaképei vagyunk, és csak ott fent rossz minden, erős túlzás. Mind megérik, megérjük a pénzü(n)ket…:-)))

A címbeli állítás a fáma szerint Peter Drucker-től származik. Fájdalom, mert én határtalanul tisztelem az ipsét (tavaly minden héten írtam egy egy postot egy idézetével, hol eredetileg ide és utána postoltam a Linkedin-re, hol rögtön oda, az összes - ha megtalálható -, csak ott...). Értem is persze, miről beszél, ilyesmiért voltam felelős 20 évig gazd.ig.-ként, és hasonló postokban 5 nagy cégnél. És egy másik dimenzióban is igaza van, persze, nem azt mondta, hogy amit nem lehet mérni, az NINCS, csak azt hogy NEM menedzselhető. Erről a témáról írt egy nagyon szép mély postot Gazsi Zoltán a minap a Linkedin-re, amiben szintén fellelhető ez az ellentmondás, hogy ami nem mérhető, az nem manadzselhető (könnyen legalábbis...), de azért vanni van ilyen...

Gazsi Zoltán (@Zoltan Gazsi) Linkedin postja:

“Amit nem tudsz mérni, az nem is fejleszthető.

Ezt tényként kezeli, mantrázza a KPI-okra fókuszáló menedzser világ, és a LEAN szakértők egyik alapvetése is ez.

De hol vannak a mérhetőség határai?

Mi van például a boldogsággal, szerelemmel?

Ezt a kérdést dobtam be Tamás Schieszler MCC  MCC -nak, aki Balazs Laszlo Karafiath -tal készített velem egy beszélgetést a vezetői tudatosságról, mely meghallgatható a lcsummit.cooldalon sok más értékes beszélgetés társaságában.

Nagyon izgalmas eszmecsere bontakozott ki, melyhez Pal Szabo és Róbert Mándity    fontos kommenteket adott.

Róbert szerint „minden, amit mérni akarunk, a bizonytalanságról, annak csökkentéséről szól”.

Üzletben ennek van is helye (sok a hulladék?) ám magénéletben ha kapcsolatunk minőségét mérni szeretnénk valahogy (ha szeretsz, minden nap 5-ig hazaérsz), az azt jelenti, hogy kontrollálni, irányítani akarunk.

Tamás a magánéleti rész mérhetőségét feszegette.

„Én úgy fogalmaznám át, hogy amit az ego nem tud eltárgyiasítani, és egy élettelen dologhoz viszonyítani, amit objektívnak nevez el,  azt nem tudja kontrollálni, és a saját énközpontú igényei szerint alakítani. Ez számára egy félelmetes terep, mert itt nincsenek eszközei- és ezt úgy oldja meg, hogy tagad mindent, ami nem mérhető. Azt mondja, hogy ilyen nincs is.

Nézhetjük az üzletet, de az életet is a csatolt (első komment) kép szerinti 3 dimenziós modellbe, ahol a dimenziók (1)impersonal, (2)interpersonal,(3)intrapersonal.

Amit mérek, az azonnal 'impersonal', azaz személytelen és így élettelen lesz - a mérés által.

A szeretet, a boldogság, a compassion az interpersonal és intrapersonal dimenziókban létezik (ezért is nem mérhetőek) - ám a tudatosság itt emelhető.

Így hát az az üzlet, ami csak mér, az elfeledkezik és kiszorítja a személyközi és személyes belső dimenziót, és ha csak erre fókuszál, hosszú távon kiölheti az emberséget - éppen ez történhet most az AI térhódításával.

És szerintem nincs különbség üzlet és magánélet között - mindenhol ember-ember kapcsolat van.

Csak az üzletben az hittük, hogy a kettes és hármas dimenzió nem fontos...”

Magánéletben amikor a személyek közötti vagy a személyes belső dimenzió kiüresedik, akkor elidegenedünk, érzelmileg szenvedünk.

Ez a baj az AI-val, -mondják-hogy kiüresíti a kapcsolódásokat.

De hogyan bizonyítjuk be, ha a kapcsolódások üressége nem mérhető?”

Message váltás egy jó baráttal (age gap durván 25 év…):

Ő: “Protekció és erős kapcsolatok nélkül több évig is kereshetsz”

Én: “Érdekes dolog ez. Amit pl. gondolok sok dologról és amit kiadok belőle, egyre nagyobb/erősebb a hangtompító közte… próbáom kiszűrni - nyilván nehéz - a triviális “régen minden jobb volt” effektust, ami az ember fiatalsága iránti nosztalgiát összemossa a világról való látásmódjával…

Közben meg érzékelem, hogy mintha ennek a személyes nosztalgiával kevert pesszimista viewpoint-nak éppen most talán mintha sokszor tényleg igaza lenne… csak kimondani, azzal kell vigyázni…

Már írtam is ilyesmiről egy postot, de azt még a blogomra se tettem ki végül (egyelőre?). A lényeg, hogy mintha az emberiség szellemi/stratégiai tool-készlete (annak egyelőre belátható fejlődését is beszámítva!) már végzetesen nem lenne elég a lényegében önmaga által létrehozott polikrízisekkel megtűzdelt komplexitás kezeléséhez. Mintha a gap több szintesre nőtt volna a kettő között…

…talán ezért is mentem passzívba a Linkedinen, mert túl nagy lett a gap… a saját blogomon meg még nagyjából leírom, amit gondolok, de az “titok”, oda csak néhányan tévednek el…:-)))

Szerencsés vagyok, elkaptam az új magyar vadkapitalista “demokrácia” szűk 20 évét, talán Te is elkaptad a végének a szelét…

2-3 év?! Ma? Kiesni a forgásból, a stresszből, az AI-ből, stb?! Aligha jutsz vissza, ha türelmesen ki akarod várni… 3 év, 10 % emberöltő, 100% változás… ez nem az a korszak, amikor 2-3 évre büntetlenül ki lehet esni a körforgásból…”

@Krisztina Kusnyér Linkedin postja:

“📽️ Nincs új a celluloid-Nap alatt

A képen az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény egy részlete látható, amely több mint 20 000 importtermék, köztük a külföldön gyártott filmek után vetett ki vámot. A cél az amerikai filmipar védelme volt a gazdasági világválság közepette.

🧾 Hogyan működött?

A filmekre mint kulturális termékekre kivetett vámok értékvámok (ad valorem vámok) voltak és a számlával igazolt külföldön felmerült gyártási költségek, illetve a vámhatóság által becsült érték alapján számították ki őket. (Ez ma is megoldható.) Emellett vámot kellett fizetni a művet rögzítő filmszalag mint fizikai áru után is. (Ennek ma már nincs értelme.)

🌍 Na de sikerült?

Az intézkedések egy akció-reakció spirált indítottak be: az amerikai piacról kiszoruló európai gyártók a vámokra válaszul megemelték a kötelező hazai kvótákat. Erre válaszul a hollywoodi stúdiók elárasztották az európai piacokat zs-kategóriás filmekkel („quota-quickies”), hogy a blockbusterjeiket be tudják mutatni európai mozikban; majd létrehoztak európai irodákat, stúdiókat, hogy a saját filmjeik is beleférjenek a kvótába. Hogy erre mit léptek volna az európai szabályokozók nem tudjuk, mert 1934-ben FDR kivezette a vámokat. 🤷‍♀️

📌 Tanulság?

Az iparági szereplők képesek gyorsan alkalmazkodni a szabályozási változásokhoz - akár unortodox, radikális megoldásokkal is, amik következményeivel nem lehet előre számolni. Az viszont biztos, hogy a kiszámíthatatlanság és a hirtelen hozott intézkedések bizonytalanságot szülnek, ami senkinek sem jó: sem a stúdióknak, sem a nézőknek, sem a gazdaságnak.”

Neil deGrasse Tyson idézi az FB-n:

“Over 2,200 years ago, a man measured the Earth… using shadows and a stick.

In the 3rd century BCE, in the great Egyptian city of Alexandria, lived a man named Eratosthenes.

Some mocked him by calling him Beta — the second letter of the Greek alphabet — implying he was second-best at everything. But in truth, he was an Alpha in knowledge.

Astronomer, geographer, philosopher, poet, historian, mathematician, and director of the Great Library of Alexandria — he was a true Renaissance man… centuries before the Renaissance.

One day, he read in a scroll that in the city of Syene (modern-day Aswan), on June 21st, the summer solstice, a vertical stick cast no shadow at noon. The sun stood directly overhead. But in Alexandria, on the same day and same hour, a stick did cast a shadow.

Where most would overlook such a detail, Eratosthenes saw a cosmic clue.

He reasoned:

If the Earth were flat, the sun’s rays would hit both sticks equally — the shadows would match. But they didn’t.

So, what could explain the difference?

Only a curved Earth.

He measured the angle of the shadow in Alexandria. It was about 7 degrees — roughly 1/50th of a full circle.

He hired someone to measure the distance between Syene and Alexandria: about 800 kilometers.

Then he did the math:

800 km × 50 = 40,000 km — the circumference of the Earth.

That’s astonishingly accurate.

No satellites. No telescopes. No calculators.

Just observation, curiosity, and a mind that dared to ask why.

Eratosthenes became the first person to calculate the size of a planet — and he did it by watching how a stick cast its shadow.

~ Carl Sagan”

Nyári Krisztián FB-postja:

“Olvasom, hogy sorra mondanak fel a bölcsészoktatóknak a Károli Gáspár Református Egyetemen, mert a megváltozott igényekre hivatkozva leépítik a bölcsészképzést. Nemrégi hír, hogy a Pázmányon 32 év után befejezte működését a germanisztika szak. Az egyetem fejlesztési főigazgatója egy interjúban arról beszélt, nincs más lehetőségük, mint üzleti szemléletre váltani. Az ELTE-n nem tudnak külföldi vendégoktatókat fogadni, mert nincs pénz. A politika pedig sorra küldi az üzeneteket, hogy túl sok a diplomás, a diploma „csak egy papír”, és ezek közül is a romkocsmák homályában merengő bölcsészek papírja ér a legkevesebbet.

Eközben a világsajtóban kiváló tudósok, okos politikusok és előrelátó üzletemberek beszélnek arról, hogy a mesterséges intelligencia térnyerésével éppenséggel egyre nagyobb szükség van bölcsészek képzésére. Nagyjából kétnaponta olvasok ilyen cikkeket, pedig nekem nem dolgom, hogy egyetemi szakok jövőjéről döntsek. Megadom a linkeket is kommentben, de a legfontosabb érveket összefoglalom:

1. Kritikus gondolkodás és etikai érzékenység fejlesztése

Az AI rendszerek tervezése és alkalmazása során elengedhetetlen az etikai megfontolások figyelembevétele. A bölcsészettudományok, köztük is főleg a „legbölcsészebb” filozófia és etika, kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gépi intelligencia használata során az emberi értékek és társadalmi normák érvényesüljenek. mivel a robotok nem képesek önállóan etikai döntéseket hozni, ehhez emberi irányítás, ezen belül bölcsészeti tudás szükséges. A legnagyobb AI-fejlesztő cégek ma éppenséggel filozófiai diplomával rendelkező munkatársakat keresnek.

2. Az emberi tapasztalat és jelentésalkotás megértése

Bár a robotok képesek hatalmas mennyiségű adat feldolgozására, hiányzik belőlük az emberi tapasztalatok mélyebb megértése. A bölcsészettudományok segítenek feltárni az emberi érzelmek, a kultúra és a társadalmi interakciók jelentőségét, amelyek elengedhetetlenek az AI rendszerek emberközpontú tervezéséhez. 

3. Az AI korlátainak felismerése és az emberi kreativitás szerepe

Az AI rendszerek gyakran generikus, sablonos válaszokat adnak, amelyek nélkülözik az egyéni kreativitást és empátiát. A bölcsészettudományok oktatása elősegíti a humán gondolkodás és az érzelmi intelligencia fejlesztését, amelyek révén az emberek képesek olyan gondolati tartalmak létrehozására, amelyek túlmutatnak az AI által generált anyagokon. (Később persze ezek lehetnek azok az új információk vagy gondolati modellek, amelyekre az AI következő generációja megtanítható,)

4. Interdiszciplináris megközelítés és együttműködés elősegítése

A mesterséges intelligencia fejlesztése interdiszciplináris megközelítést igényel, ahol a bölcsészet- és a természettudományok együttműködésére van szükség. A bölcsészek hozzájárulhatnak az AI rendszerek kulturális, társadalmi és etikai aspektusainak megértéséhez. Csak így biztosítható, hogy ezek a technológiák összhangban legyenek az emberi értékekkel és szükségletekkel.

5. Az oktatás és tanulás újragondolása az AI korában

Az AI eszközök elterjedése megváltoztatja az oktatás és tanulás dinamikáját. (Kínában szeptembertől alsó tagozattól Phd-képzésig kötelezővé teszik minden szakon az AI készségszintű használatának oktatását.) A bölcsészettudományok segítenek abban, hogy az oktatás ne csupán információátadás legyen, hanem az önálló gondolkodás és a kritikai elemzés elősegítője. Ez különösen fontos az AI által uralt információs környezetben, ahol az emberi értelmezés és megértés képessége felértékelődik. Az AI feleslegessé teheti sok lexikai ismeret fejben tartását, de a kritikus gondolkodás képességét éppenséggel felértékeli.

A bölcsészképzés tehát a tudományos szakmai konszenzus szerint nem csupán releváns marad az AI korában, hanem egyenesen kulcsfontosságúvá válik az emberközpontú technológiai fejlődés – és a társadalmi jólét – biztosítása érdekében. A bölcsészettudományok szemlélete pedig nélkülözhetetlen az AI etikus és hatékony használatához.

A bölcsészképzést tehát nem leépíteni kéne, hanem a legújabb technológiai tudás integrálásával nagy ütemben fejleszteni. Mint azt most Kínától Skandináviáig teszik is azok az országok, amelyek nemzetstratégiai, esetleg nyers üzleti szempontból  tekintenek a bölcsészképzésre. Vagy mert a mesterséges intelligencia korában a nyertes oldalon szeretnének lenni.

(Kép: ChatGPT 4o)

Csak 6,5 évvel idősebb nálam (én áprilisi, ő novemberi), 82,5 éves most kb. (1) szeretnék még élni 6,5 év múlva, (2) szeretnék még annyira egyben lenni (…ha az (1) sikerül…), mint ő ebben az interjúban…