Vezetői coaching

Gondoltam, ezt elmesélem már. Gyakorlatilag kétszer megnéztem…:-))) Életemben először... Ki tudja, a nagy felhajtás, Taylor Swift & Travis Kelce... Tegnap éjjel belealudtam 3/4 4-kor hajnalban, ma mégegyszer megnéztem, gondoltam, elmesélem az élményt, legközelebb hátha lesz köztetek is valaki, aki nem bírja ki, és megnézi…

Akartam köré kerekíteni többet, de legyen elég ennyi. A baseball és az amerikai football azért kezdett az utóbbi időben érdekelni, mert kultúrális fenomenonok. A kontextushoz hozzá tartozik, pl. metaforákban megjelenik. A baseball az alap dolgokon kívül még mindig rejtély lényegében, de az amerikai football a maga nyersességében lenyűgöző. Hatalmas kigyúrt palik beöltözve majdnem űrhajósnak egy labdát próbálnak áttoszogatni az ellenfél alapvonalán.

That’s it. És közben nem alattomosan gyötrik egymást, mint az európai gyökerűben, hanem szembe babám, ha szeretsz. A világ legegyszerűbb és legizgalmasabb sportja, ezt nekem a tegnapi Super Bowl bebizonyította. Jövőre is megnézem, legalább ezt…:-)))

Csak a Super Bowl ügyben voltam szűz... Tavaly belenéztem egy-két találkozóba, olvastam is egy kicsit róla, hogy az alapokat értsem, de nem szippantott be egyáltalán... hogy olyan primitív, nem nekem való - gondoltam... tegnapig...:-))) Mondjuk primitívnek primitív, de micsoda erő van benne! Mondjuk az, hogy primitív, megmagyarázza, miért kedvelik annyira... nem kell minden kis szarságot érteni, majd az umpire-ek elintézik... 

Elsőre hasonlít a tenisz grand slam-ekhez. Csak ott időben nyitott végű. Az győz, aki max 5 set-ben az utolsó pontot megnyeri. Itt 4x15 perc, de 4+ óráig eltart. Minden csapatnak van egy támadó és védő csapatrésze, amelyek váltakozva cserélik egymást a pályán. Hogy egy csapat meddig támadhat, annak komplikált szabályai vannak, de vagy elvéti, vagy pontot szerez, csere.

Mind a két játékban, ha a felvételből minden szünetet kivágnak, nem marad sok. A teniszből is meg az amerikai futballból is 10-30 perces videó összefoglalókat raknak már össze rendszeresen a youtube-on, amiben azok az akciók, pontok vannak benne, amelyekben történik valami. A boring ütésváltások, drive-ok, ahol egy yard-ot se jutnak előre, kimaradnak. Az amerikai futball nettó 1 órás, tehát ha minden “óra megy” pillanatot összevágnának, az összefoglaló pont 60 perces lehetne, de nem nagyon készül 30 percnél hosszabb. A tenisznél, mivel nincs mért idő, még az 5-set-eseket is max 15 percben össze tudják foglalni.

De hol van az az igazi izgalom (vagy a kiváncsiság, hogy mi lesz, ha különösebben nem vagy fan…) hőfokától, ha élőben egyidejüleg nézed, izgulod végig… a 49ers 10:3-mal fordultak a félidőben (hogy egy Usher nevű nyilván, aki ismeri, annak nagy sztár lenyomja a show-ját… a magyar felvezető műsorvezetői mondták, onnan tudom, hogy ő már tavalyi hó, akkor ezt megúsztam… egyébként ahhoz képest jól tartja magát…:-))), a 3. negyed már a Kansas City Chiefs vezetett 13:10-re, és mivel ekkor,  fordvalamikor hajnalban 3/4 4 körül elaludtam a fotelban, és egy óra múlva felébredtem, már vége lett, végülis ma néztem meg részben az egészet újra, és a végét, amit átaludtam.

A nettó 60 perces mérkőzés 58. percében még 16:16 volt (időlegesen egy touchdown-nal a 10:13-at a javára fordított a San Francisco 49ers 16:13-ra…). A 2 maradék percen belül Moody egy magabiztos field goalt rúgott 53 yardról, ezzel a 49ers 19:16-ra vezettek… 9 sec volt még hátra… azután visszajavították 10-re. Már csak 3 sec maradt, amikor egy field góllal a K.C. Chiefs kiegyenlített: 19:19…

A ritka eset következett: hosszabbítás…

9. percben megint 22:19 a SanFrancisco 49ers vezet field góllal. 3:47 perc van hátra… (ha ebben a támadó drive-ban nem egyenlít ki minimum a Kansas City Chiefs, akkor vége a meccsnek, a San Francisco 49ers győzelmével… ha sikerülne egy 6 pontos touchdown, akkor nyer a Kansas City Chiefs). Ha még döntetlen, újabb 15 perces hosszabbítások, addig, amíg valamelyik csapat vezetésre tesz szert és az egy plusz drive-ban a másik csapat erre nem tud válaszolni…

Sikerült, 25:22-re győztek… 3 sec volt hátra az első 15 perc hosszabbításból, nem volt idő lehetséges válaszra… A Kansas City Chiefs megvédte a Super Bowl győzelmét.

Az 59. Super Bowl esélyese nem az utolsó 5-ből 3-at nyert Kansas City Chiefs volt, hanem a San Francisco 49ers. Az évenként megrendezendő eseményen a két 16-16 csapatot versenyeztető “Konfencia”, a National American Conference és az American Football Conference győztesei mérkőznek meg egymással. A két “konferenciát” a National Football League (az NFL) szervezet foglalja keretbe.

Előirat: tegnap este kialakult a Linkedin-re kitett post alatt egy érdekes beszélgetés, aminek hatására jónak láttam ezt az “előiratot” beilleszteni ide.

Google - a kognitív disszonancia fajtái - lehető legtömörebben:

- trying to justify or rationalize a decision (+vélemény - SZM) you’ve made or action you have taken (no, erről a típusról szól a post, gondolataimban a politika, a szekták, és a konteók - hogy kvázi menthetetlenek, mert tudat alatti szinten beálltak)

- Feeling embarrased or ashamed about something you’ve done and trying to hide your actions from other people

- Experiencing guilt or regret about something you’ve done in the past 

- Doing things because of social pressure or a FOMO even if it wasn’t something you wanted to (ennek egyike a postban említett, amikor nem tud róla, a másik a “journey to Abilene” effect, ide hosszú, el tudom mondani máshol).

Eddig a pótlólagos beszúrás, innen az eredeti post:

Fél-, negyed-, háromnegyed-igazságokkal élünk, én is, mindenki. Szükségszerűen korlátozott az információ feldolgozási képességünk, még ha a hozzáférésünk minden határon túl kiszélesedett. De végülis mi nem vagyunk LLM-ek...:-)))

Mondok 2 példát. Ha most egy reggel úgy ébrednék, hogy a Föld mégis inkább lapos, elkezdenék keresni társakat, hamar egy nagy. összetartó közegben találnám magam, az új hús mindig érdekes, kérdezgetnének, válaszolgatnának, és csak szívnám magamba azt a sok "tudást", ami összegyűlt, és közben szeretve érezném magam, emberek között, akiket érdekel a véleményem (amíg a Föld lapos...), akiknek a hátamat neki támaszthatom, hisz egy ostromlott vár vagyunk... Egy idő után annyira beleélném magam, hogy megszűnne, ha volna is eleinte kis nyomokban kognitív disszonancia, és ez az egész az én világommá válna… (az utolsó mondat is utólag került ide…)

Vagy itt van a várható (?) klíma katasztrófa. Én régen együtt hajladozok a "párttal", a mainstream-mel, aki a tudósok majdnem teljes konszenszusával megtámogatva, könyveket veszek, videókat nézek, Jean-Marc Jancovici fan vagyok, notamment, hogy (1) a nagyjából az üvegház hatás miatti válság, a veszélyes klíma melegedés nagy részben a nagyságrendekkel megnövekedett emberi tevékenység exogén szennyező hatásának a következménye és (2) ez belátható időn, évtizedeken belül meghatározóan negatívan fog hatni az emberiség életkörülményeire és (3) már majdnem későn van cselekedni nem hogy a válság megakadályozására, de mitigálására is, és (4) az emberiség dumál, vitatkozik, de semmit nem csinál lényegében.

Az utóbbi napokban léket kapott ez a hajó, nem végzeteset, de mindenesetre tör be rajta a víz. Olyan értékelendő információkhoz lehet jutni nem válságtagadóktól, hanem tudósoktól, akik érdekeseket mondanak. Fontos, hogy nem negligálják az eddigi kutatásokat, sőt a prognózisokat sem, csak azt vizsgálják, hogy az eleve nagy bizonytalansággal, hibahatárral járó modelleknek vajon miért csak a a legpesszimistább verziói kapnak nyilvánosságot, és egyáltalán a modellépítés bizonytalansága is mint ha túlságosan a szőnyeg alá lenne söpörve.

És mivel itt meteorológiai, légkörre vonatkozó hosszú távú előrejelzésekről van szó, tehát nagyon nagy rendszerek, sok tényezőtől függő viselkedését kell megsaccolni, nos, a bizonyosság  kijelentése, hogy valami így és így lesz, és nem másként, nos, merész dolog. Várakozó, ha tetszik klíma-agnosztikus álláspontra helyezkedtem, de az előző bekezdés  4 pontját továbbra is érvényesnek tartom, de több kérdőjellel a modellek megbízhatósága iránt, mint eredetileg. Kognitív disszonanciának nyoma sincs. Nem tudom megítélni, merre fog ez menni, de együtt tudok élni ezzel, nem kell mindenáron letennem  a voksot valamelyik szélsőséges álláspont mellett, hogy ne legyen vihar a lelkemben. Nincs vihar...:-))) 

Vissza a kognitív disszonanciához, szerintem amióta tudunk róla, megnyugtató. Aki nem azt mondja, mint mi valamiről, annak nyilván kognitív disszonanciának kell lennie, mert értelemszerűen nekünk van igazunk és kizárt, hogy ezt ő is ne tudná mélyen belül, de valamilyen érdeke miatt (mindegy is, mi miatt...) azt nem mondhatja és ezért a nyilvánvaló gap miatt, ami aközött van, amit képvisel és amit mélyen ő is igaznak tud, a gap-tól függően kis, vagy óriási kognitív disszonanciát, állandó akár kibírhatatlan stresszt kell (!!) éreznie.... Q.E.D. ...wait, NO!

Több kísérletet végeztek, az agyműködés megfigyelésével együtt bizonyos feladatok megoldásának demonstrálásával. Különböző méretű egyenes szakaszokat/vonalakat (1951-56, Solomon Asch) mutattak a kisérleti alanyoknak, meg kellett mondaniuk, melyik hosszabb, melyik rövidebb. Gyakorlatilag a mérési hibának megfelelően 5% nem tudta a helyes választ, 95% a könnyű feladatot jól oldotta meg. Azután az egyetemista alanyok csoportjába olyan betanított színészeket építettek be, akik egyöntetűen, határozottan rávágták a rossz választ. Ez oly mértékben megzavarta a csoportot. hogy a helyesen válaszoló egyetemisták aránya 25%-ra (!?!) csökkent.

2005-ben Gregor Bens elhatározta, hogy reprodukálja Asch kísérleteit, de olyan kísérleti set-up-ban 32 önkéntesnek (19-41 év közötti férfiakat és nőket) azt kellett eldöntenie, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő 2 db 3D-ben mutatott tárgyból az első elforgatható-e úgy, hogy fedésbe kerüljön a másikkal. Az önkéntesek agyáról fMRI segítségével pillanatfelvételek készültek minden olyan alkalommal, amikor azok egyetértettek a csoport döntéssel, vagy épp ellenszegültek annak.

Az eredmények megerősítették Asch eredményeit. Amikor a feladatot egyedül végezték el, a helytelen válasz 13,8%-nyi volt, amikor csoportban a beépített agent-ekkel megzavarva, 41%-ban egyetértettek a helytelen csoport véleménnyel.

Mit mutatott a felvétel az egyik és a másik esetben? Amikor egyedül voltak, az agyi aktivitások a következő területeken mutatkoztak: tarkólebenyt és fali lebenyt magában foglaló , látásért és téri észlelésért felelős agyterületek hálózatában és a tudatos döntéshozatalért felelős frontális lebenyben.

A "konformisták", akik bedőltek az agents provocateur-öknek, és érzékelhetőn felfüggesztették a saját kritikai gondolkodási/döntési funkciójukat, ez az agyműködésben is  kimutatható volt. A döntéshozatalért felelős frontális lebenyükben kisebb, az észlelésért felelős agyterületeiken meg nagyobb aktivitást mutattak. Más szóval a csoportnyomás nem csupán kellemetlen (tehát kerülendő), de amellett ténylegesen meg is változtathatja, hogyan látunk egy problémát. Az emberi szervezet megoldja, nem fogjuk érezni a kognitív disszonanciát, kár meggyőzésre törekedni a fanatikusoknál különösen, másként van huzalozva az agyuk (egyébként a saját mániáinkkal ugyanígy lehetünk, nincs menekvés...:-))) Na ez most tényleg Q.E.D...:-)))

Teljesítmény - A menedzsment próbája

A teljesítmény, nem pedig a tudás a menedzsment próbája és végső célja

A menedzsment legfőbb próbája a teljesítmény. Más szóval a menedzsment sokkal inkább gyakorlat, mint tudomány, vagy szakma, noha mindkettő elemeit tartalmazza. Gazdasági és társadalmi szempontból mi sem lenne károsabb, mintha megkísérelnénk a vállalatvezetést szakmai engedéllyel, vagy szakirányú végzettségű emberekre korlátozni. Mert épp az ellenkezőjéről van szó: a jó menedzsment azzal mérhető, hogy a munkatársak számára biztosítottak-e a körülmények biztosítása a feladataik teljesítéséhez. A menedzsment tudományos vagy szakmai jellegének megerősítésére tett minden kísérlet a zavaró tényezők, az üzleti élet kiszámíthatatlanságának - kockázatok, hullámhegyek és - völgyek, költséges verseny, érthetetlen fogyasztói döntések - kiiktatására törekvő próbálkozásokhoz vezethet, ami végső soron a gazdasági szabadságot és a gazdasági növekedési képességet veszélyezteti.

TEENDŐ: Milyen vezetői gyakorlattal értünk el jó eredményt? Vezetői gyakorlatunkból mit kéne elhagyni?

Forrás: The Practice of Management (1954) - Ez a klasszikus mű az első olyan könyv, amelyik a menedzsmentet gyakorlatként ls diszciplinaként határozza meg, és ezzel Drucker megteremti a modern menedzsment tudományát. Évszázadok (évezredek?! - SZM) óta létezik a menedzsment a gyakorlatban, de ez a kötet volt az első, amelyik rendszerbe foglalva tanulható és tanítható tudományként határozza meg. E könyv a hatékonyságukon és termelékenységükön javítani akaró menedzserek számára nyújt szisztematikus segédeszközt. Bemutatja a célorientált vezetést, mint menedzserfilozófiát, amely integrálni képes a vállalat, valamint a vezetők és a szervezet munkájában közreműködők érdekeit. 

___________________________________

A menedzsment és a szabad művészetek

A menedzsment nem más, mint szabad művészet

A menedzsment nem más, mint amit hagyományosan szabad művészetnek neveztek: szabad, mert a tudás alapjaival, önismerettel, bölcseletekkel és a vezetéssel foglalkozik; művészet, mert gyakorolható és alkalmazható is egyben. A menedzserek rengeteget merítenek a humán és a társadalomtudományok (pszichológia, filozófia, közgazdaságtan, történelem), a természettudományok és az etika területén felhalmozott ismeretekből és megállapításokból. Ezt a tudást azonban  hatékonyság és eredményesség szolgálatába kell állítaniuk, azaz betegek gyógyítására, fiatalok oktatására, hídépítésre, felhasználóbarát számítógépprogramok fejlesztésére és eladására kell mozgósítaniuk.

TEENDŐ: Mely humán vagy társadalomtudományi területen szeretnénk leginkább továbbképezni magunkat? Még ma tervezzük el!

Forrás: The New Realities (1989) - A kötet a "következő évszázadról" szól. Alaptézise szerint a "következő évszázad" már beköszöntött. Drucker ebben a művében a "társadalmi szuperstruktúráról" ír: politikáról és kormányzásról, társadalomról, gazdaságról és gazdaságtanról, társadalmi szervezetekről éa z új tudásalapú társadalomról. Megvizsgálja a kormányok korlátait és a vezetői "karizma" veszélyeit. A jövő szervezeteit tudásalapúként hatáőrozza meg.

Találjuk ki újra önmagunkat!

A tudásmunkásoknak vállalniuk kell a felelősséget saját fejlődésükért és elhelyezkedésükért

Napjaink társadalmában és szervezeteiben a munkához mindinkább tudásra, nem pedig készségekre van szükség. A tudás és készség egy tekintetben különbözik egymástól - a készségek rendkívül lassan változnak. A tudás azonban önmagától változik. Elavul, méghozzá elég gyorsan.  A tudás korszerűtlenné válik, ha a tudásmunkás három-négy évente  nem tér vissza az iskolapadba.

Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a fiatalkorunkban megszerzett tudás, ismeret, készség és tapasztalat nem lesz elegendő életünk és munkával töltött éveink során. Ilyen hosszú idő alatt mi magunk is változunk. Megváltozik a személyiségünk, megváltoznak igényeink, képességeink és kilátásaink, aminek következtében szükségszerűvé válik, hogy "újra kitaláljuk" önmagunkat. Szándékosan használok a "megújhodás"-nál erőteljesebb kifejezést. AMennyiben munkával eltöltött ötven évről beszélünk - és úgy vélem, mindinkább ez válik általánossá -, újra ki kell találnunk önmagunkat. Nem elegendő csupán újratöltődnünk, valami újat kell kihoznunk önmagunkból.

TEENDŐ: Kérdezzünk meg nálunk idősebbeket, hogyan "alakították át" önmagukat! Milyen lépéseket tehetünk meg már most rögtön?

Forrás: Drukker on Asia (1997) - P. Drucke rés Isao Nakauchi mélyreható beszélgetése könyv alakban (nehezen fellelhető, ha egyáltalán) 

A profit rendeltetéseMa nyereséges vállalkozás - holnap pénznyelő automata

Joseph Schumpeter szilárdan tartotta magát ahhoz, hogy a gazdaság, mindenekelőtt a modern gazdaság lényege az innováció. Schumpeter A gazdasági fejlődés elmélete című könyvében a profitnak már 1911-ben gazdasági szerepet tulajdonít. A változás és innováció gazdaságában a profit - Marx felfogásával ellentétben - nem a munkásoktól ellopott értéktöbblet. Épp elenkezőleg, ez az egyetlen forrás, amiből munkahelyek és munkabérek finanszírozhatóak- A gazdasági fejlődés elmélete szerint kizárólag innovációval lehet valódi profitot termelni és az innováció által termelt profit mindig viszonylag rövid életű.

Schumpeter híres megfogalmazása szerint azonban az innováció egyben "kreatív rombolás" is. Az innováció következtésben  az eszközberuházások és tőkebefektetések máról holnapra elavulnak. Minél jobban fejlődik a gazdaság, annál nagyobb arányú tőkeképzésre lesz szükség. Amit a klasszikus közgazdászok - pénzügyi vezetők, tőzsdeszakemberek - profitnak tartanak, az valójában költség, a versenyben maradás költsége, befektetés a jövőbe. A jövő kiszámíthatatlan, de az biztos: ami ma nyereséges vállalkozás, holnap pénznyelő automata.

TEENDŐ: Gondoskodjunk kellő mértékű innovációs befektetésről, mert eljön a nap, amikor nyereséges vállalkozásunk kifullad!

Forrás: The ecological reason

A tisztességes vezetés

Egy szervezet szellemiségét a vezetői határozzák meg.

Egy vezetőség azzal bizonyíthatja leginkább egyenességét és elkötelezettségét, ha mindennél nagyobb hangsúlyt fektet a tisztességre. Ennek mindenekelőtt a vezetés személyi döntéseiben kell megnyilvánulnia. A vezetés a személyiségből fakad. A személyiség állít követendő példát. A személyiség mindent elárul. A munkatársak, de főként a beosztottak, pár héten belül rájönnek, hogy tisztességes vezetővel van-e dolguk, vagy sem. Sok mindent megbocsátanak egy vezetőnek: a hozzá nem értést, a tudatlanságot, a bizonytalanságot vagy a rossz modort. De a tisztességtelenséget nem. Ahogy a felsővezetésnek sem bocsátják meg, hogy ilyen emberre esett a választásuk.

Különösen igaz ez a vállalkozások vezetőire, hiszen egy szervezet szellemiségét (ma, 40 évvel később azt mondanánk: a "kultúráját", de a lényeg ugyanaz... - SZM). Ha a vezetőség szelleme kiváló, a szervezeté is az. Viszont ha odafent baj van, a szervezet bomlani kezd. Fejétől büdösödik a hal - tartja a közmondás. A felsővezetésnek csak olyan embert szabad vezetői pozícióra kineveznie, akit követendő példának tart a beosztottak számára (költői kérdés: ...és a felső vezetés, az igazi "fej"?! - SZM).  

TEENDŐ:  Amikor állásajánlatról döntünk, értékeljük az első vezető és a felsővezetés jellemét! Csakis tisztességes emberekkel vállaljunk közösséget! (Uff - SZM).

(Forrás: "Management: Tasks, Responsibilities, Practices", pl. Harper-Collins, 1993)

Értem ezt a cuccot, hogy nem érdekel a mások véleménye, de minek ennyit leírni?! Kicsit engem a viccre emlékeztet, hogy (a mesélő hátulról úgy teszi a fejére a kezét, hogy az ujjai felül elöl kilátszanak, és azzal “huhogó” mozgást generál és azt mondja), “hat hónapig tartott, amire sikerült megijesztenem magam…”. Ez állítólag egy Emil Coué (1857-1826) féle autoszuggesztiós módszer kifigurázására született, szóval elég tartós mém…

A tartalmával annak, hogy sok mindent, amit mások ránk szeretnének erőltetni, akár jó szándékkal is, le célszerű ráznunk magukról, mint kutya a vizet, hogy ne befolyásoljon minket a “falu” véleménye, alapvetően egyetértek. De élek a gyanúperrel, hogy ami ellen ennyien, ilyen gyakran, ilyen hevesen tiltakoznak, az igen erős, nehezen kikerülhető hatással van jelen az életünkben. Több mint kétségbeesettnek érzem ezt a sok tiltakozást…

Ha nem érdekel, ne figyelj oda, felejtsd el. Jó, tudom, ez így le van egyszerűsítve, ez nehéz. Persze, hogy az! De dolgozni kell rajta, nem itt állandóan kinyilvánítani, deklarálni, ahol nem ellenőrizhető, hogy a duma, a fogadkozás, bátorság mögött van-e ténylegesen megvalósult lelki nyugalom, - pl. ha valakinek az kell, meditálással, elvonulással, időnkénti fizikai kizárásával a külvilágnak kellő boddhiszatvai tettek rendszeres, szokássá vált gyakorlata -, mert így a verbatim “bátorság” pótcselekvésnek, biztonsági szelep lefújásnak tűnik nekem.

A kutya, amely ugat, nem harap. Az ember, aki állandóan kikéri magának, hogy beleszóljanak az életébe, nem cselekszik, nem mond eleget nem-et, mert ha azt tenné, mással is foglalkozhatna, nem kellene kompenzálnia…

Ugyanakkor a “nem érdekel mások véleményével” így, en block, nem kivitelezhető. Persze, hogy a magunk urai vagyunk - bizonyos keretek között. Gyerekként a család, munkahelyen a többiek, a vezetők véleményét teljesen nem ignorálhatjuk, társas lények vagyunk, többek között a többi emberrel való interakcióban valósíthatjuk meg magunkat.

Tegyük szívünkre a kezünket, tényleg nem akarunk senkivel soha semmit, mi egyáltalán nem akarunk rájuk hatni?! Merthogy másoknak mi vagyunk a mások, baszki!! Játsszuk le… Vigyük ad absurdum… ha mindenkinek tökéletesen sikerülne elérnie, hogy egyáltalán ne befolyásolja a hatás, ami a környezetétől jön, mi lenne? Volt ilyen… a legkorábbi keresztény szerzetesek, az ún. abbák, a “desert fathers” i.sz. 300 körül egyedül éltek egymástól is távol az egyiptomi sivatagban, és leginkább egymást sem látogatták. Ők elérték az itt oly sokak által vágyott állapotot, nem függtek senkitől…

…és persze, aki effektíve aktívan akadályoz minket, azok ellen harcolnunk kell, meg kell vívni a konkrét saját csatáinkat. A fogadkozás itt sem segít…

Kevesebb fogadkozás, több tett, több dinamikus kiegyensúlyozottság, több konkrét háborítatlanság, több lepergetés, amit le lehet pergetni magunkról, több jókor, jó tempóban “nem”-et mondás. El kell kezdeni, ha nem megy, a gyakorlat teszi a mestert!! Ha lepereg Rólad, nem lesz érdemes…

Dr. Sárvári György 2024. január 5.-i Linkedin postja

Előszónak a kisérő commentem, amivel repostoltam:

“Nem, nem gondolom, hogy teljesen szabad vagyok… de rá tudok nézni…:-)))

Disclaimer: Dr Sárvári György, Gyuri könyvei (főleg “A belső harcos útja” és a “Metalépés”) és tréningje hozták meg a kedvemet először & elsősorban az önismereten való dolgozáshoz, másodsorban ami utána jött…”

…és akkor 1:1-ben Gyuri postja (a végén a tréningre hívó rész nélkül):

“Szabad akarok lenni
(Bardo Filozófia - 2024-ben ívánok jó szelet Mindenkinek)

Az igazi szabadság több, mint a lázadás és kevesebb, mint az önmegvalósítás.

- Csak amiatt kerestelek meg, hogy elmondjam, már nem vagyok vallásos.
- Értem.
- Elég volt abból az álszent képmutatásból, amit otthonról hoztam.
- Rendben.
- Egyébként meleg vagyok és pörgök az éjszakában…
- Nincs vele bajom.
- Tudod az is benne van ebben, hogy bassza meg a családom, az anyám, az egyház és mindenki. Elegem lett és most szabad vagyok…
- Ebben nem vagyok teljesen biztos, de elfogadom.

 A szabadság több, mint lázadás
 A szabadság nem csupán valamivel szemben kifejtett ellenerő.
 A szabadság nem az ellenállásmentes közeg keresése.
 A szabadság több, mint a vágyaim kiélése….

 A szabadság az, amikor megtehetném, de nem teszem meg.
 A szabadság az, amikor nem kifelé bizonyítok, hanem önmagam győzöm le.
 A szabadság nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé hegymenet.
 A szabadság egy intuitív utazás, amely a vágyak és a képzelet, a bizonyítás és a menekülés közötti szűk ösvényen való járni tanulás, újra és újra. Az örök kezdők szenvedélyével. Az igaz út.
Sosem vagy egyedül!

Vegyük észre a jövőt!

(Fontos, hogy észrevegyük a “megtörtént” jövőt)

A jövőkutatók úgy mérik az eredményességüket, hogy megszámolják, hány fontos esemény következett be abból, amit előre jeleztek. Azt viszont mindig elfelejtik számba venni, hány olyan fontos dolog következett be, amiről fogalmuk sem volt. Előfordulhat, hogy egy jövőkutató minden jóslata valóra válik. De ez nem zárja ki, hogy a legfontosabb történéseket észre sem vette. Vagy ami még rosszabb, észrevette őket, de nem tulajdonított jelentőséget nekik. Előjelzések esetén szinte elkerülhetetlen az efféle bizonytalanság, mivel minden, ami fontos és jellegzetes, mindig az értékek, a felfogás és acélom megváltoztatásából ered, ezeket pedig legföljebb megsejteni lehet, de előre jelezni nem. 

Egy vezető legfontosabb feladata a változások észlelése. A társadalom, a gazdaság és a politika legjelentősebb kihívása felismerni a változásokban a lehetőségeket, és kiaknázni azokat. Fontos észrevenni a megtörtént jövőt - és a változások észlelésére, elemzésére szolgáló módszereket kidolgozni. Ennek a módszertana nagyrészt megtalálható az 1985-ben kiadott “Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban” című könyvemben, amely bemutatja, hogyan lehet módszeresen  szemlélni a jövőt jelentő társadalmi, demográfiai jelentéstartalmi, tudományos és technikai változásokat.

TEENDŐ: Ismerjük meg a piacunkat meghatározó főbb trendeket! Foglaljuk össze, meddig tarthatnak, és milyen hatással lehetnek az életünkre és a vállalkozásunkra!

(Források: 

“The ecological visions” (1993)

“The age of discontinuity” (1968)…)

Csak férfival vagy nővel tudok találkozni, emberrel még nem sikerült (tudom, más is van, tisztelet, akit illet, de maradjunk a születéskori nem-nél és a hetero - azért még talán meghatározóan többségi - térfélen… hogy ne legyen félreértés…).

Általában a nagy skatulyák működnek azonnal, mint első benyomás triggerek: öreg-fiatal-valahol közte, szimpatikus-nem szimpatikus, amire ellenkező nem esetén még rárakódik, hogy szép-csúnya-valahol közte és a kívánatos/vonzó-nem-kérdés (a két utóbbi kritériumnak csak átfedése van).

Azután a második benyomás + hogyan cselekszem, az már nagyon emberi civilizáció-kultúra diktálta cucc…

Ez kvázi mindenkire, mindig igaz. A kivételek itt tényleg erősítik a szabályt, most ezekkel nem foglalkozom. Hogy megtehetem-e? Naná, az én blogom… 

Aki ezeket a tudatalatti + tudatos folyamatokat tagadja, hipokrita. Ld. a videót (erre még a végén visszatérek…).

A civilizáció ezt az én-szeletünket (ami triviálisan így alkotja meg az első benyomását) teljesen háttérbe kellett szorítsa. Kellett, igen. A normális együttélésünk ellehetetlenülne, ha lineárisan folytatódott volna az állati szexuális vonal.

Abban csak a faj túléléséhez szükséges erős, hasznos gének manifesztációi határozzák meg a szaporodás preferenciáit, és ráadásul nem 365 napon keresztül, hanem meghatározott periódusokban.

Nekünk embereknek ez a könnyebbség nem adatott meg, biológiailag, fiziológiailag 365 napban készen állunk. Ha ezt szabadon engedte volna az emberiség, sehová nem jutott volna. Freud szép szavával a szexuális energia nagyrészt szublimálása tette lehetővé az emberiség fantasztikus fejlődését, azt, hogy eljutottunk oda, ahová.

És mégis, mégis, az örök mély driverek, a szex, a hatalom állandóan fenyegette az emberiséget, de soha nem jutott olyan magas fokra az öndestrukció lehetősége, mint pont kb. most.

Az öndestrukció, vagy inkább önmegsemmisítés réme érdekes módon több formát ölthet, például passzívat, és aktívat. Van olyan passzív formája  az ökológus szakértők szerint, amihez nem kell semmit se tenni, akkor következik be…

De van olyan aktív formája is, messzi távolban, de időnként a közvetlen közelben is, háborúnak, fegyveres konfliktusnak hívják, amihez tenni kell. Gyűlölni kell annyira másikakat, hogy csak a megsemmisítésük okozhat felhőtlen boldogságot, és persze mérhetetlen sok, lehetőleg tömegpusztító fegyvert kell gyártani folyamatosan és accelerated tempóban, hogy ez a megsemmisítési vágy elég hatékonyan elégülhessen ki. Kétszer voltak már többé-kevésbé sikeres próbálkozások globalice az ún világháborúkra a XX. században, nem biztos, hogy ezek bizonyulnak majd akár a közeljövőben az utolsónak.

Vannak hangok (ezek validitásáért sem felelhetek), amelyek szerint az aktív önmegsemmisítési tendenciák egyik kiemelt fancy módja lehet az AI-mánia túltolása. Ha az emberiség felfedezéseinek történetére gondolunk az emberiség, amit felfedezett, mind túltolta, miért pont ezzel ne tenné?! Addig baszakodott a lehető leghasznosabb dologgal is, amíg kellő invencióval a gonosz módon való felhasználását ki nem mókolta…

És akkor a videó… nem tudom, engem meglepett… nem a kapitalizmus + szex szimbiózisa, ez tavalyi hó. 2 dolog lepett meg egy kicsit:

1. hogy német… hogy Németország lett a központja, pont ennek… valamikor volt ugye Hollandia (ki nem ment el legalább egyszer Amszterdam nevezetes kirakatai előtt!), azután volt az északi vonal, Dánia, Svédország. De hogy a puritán protestáns Németország?! Tényleg megbolondult a világ… karavánok… ez kész…
2. a nagyon szimpatikus férfi escort. Ez egy csúcspontja az angol nyelvű, londoni Sun számára készült videónak. Hogy a (legalábbis bizonyos, többségi?) nőknek minden szempontból megfelelő (?) figyelmes férfi 200 font egy órára. A végén megtudjuk, hogy az utazó üzletemberek gondjait temporarily elűző egészen különlegesen válogatott escort lányok egy órai tarifája inkább 700 font (usque 300 eFt).

Miért tartom érdekesnek idehozni ezt a videót és az evolúciót? Mert napnál világosabb, hogy amit ki akarunk zavarni az ajtón, bejön az ablakon. A német prostitúció ellenes mozgalom, vagy liga szimpatikus képviselője akarhat, mondhat, amit akar, a szex, mint az ember egyik, ha nem legerősebb drive-ja, itt volt, itt van velünk és itt is marad… 

Ez egy érdekes beszélgetés egy nagyon érdekes karriert befutott, még mindig aránylag fiatal Hollywood színésszel, akit nem sikert bedarálnia, és klasszikus hollywood-i beskatulyázott marionett-figurává merevítenie a filmiparnak…

Szó is van róla, hogy Matthew McCaunaghey előnyös fizikai adottságainál fogva mint egy tipikus rom com, mettelen felsőtestű beach guyként (sort of Barbie boy “Ken”-ként) került be a filmvilág köztudatába komoly box office sikereket maguknak tudható romantikus komédiákban.

3 évvel ezelőtti könyvéről is beszélve az akkori videóban elmondja többek között, hogyan tört/tör ki ebből a skatulyából, beszélgető partnere meg nem más, mint a ma már szintén legenda számba menő Gary Vaynerchuk, vállalkozó influencer.

Ez egy antireklám. Nehogy reagálj rá. Ez is csak az egyik inkontenciás agymenésem…:-))) Tudod, a szokásos… A mániám, az arányok…

Elgondolkoztam egy analógián. Egy éves a Toyota C-HR-em, imádom, sikerült az árcsúcson megvennem 14,1 mio-ért szerelt téli gumistul, 9 db JBL hangszóróstul (GR Sport, a lista teteje, az 1. generációból, már itt a 2…). Igaz, a RAV4-emet is jól tudtam eladni 5,5 évesen. 

Nyáron volt egy érdekes élményem, amikor a pátyi Cukorborsó vendéglő bukólikus teraszán ebédeltünk a feleségemmel, rálátva a parkolóba ki-beálló autókra. Egy méltóságteljesen és óvatosan (az aszfaltról a földútszerű beálló parkolóba) beúszó nagy piros, méltóságteljes convertible, nyitott cabrió Ferrari-t nem lehetett nem észrevenni.

Család, egy kislánnyal, ismerősök lehettek itt, úgy tűnt, én véletlenül ráláttam a férfira hátulról. Azt olvastam kamaszkoromban, hogy a férfiak állítólag 15 sec-onként gondolnak a szexre (idővel talán ez nő, ez az időtartam), na, kb. ilyen periodicitással ellenőrizte, hogy megvan-e még az autó. A frekvencia nőtt temporarily, amikor két gyerek valahogy a kocsi közelébe kerülve játszottak…

A két autó (a C-HR és a Ferrari California) ára újonnan kb. 1:8, használtan már csak kb. 1:4-5 arányban van, egy ilyen Ferrarit 40-50 ezer km-esen már megkapsz akár 40 milkóért is. A hülyének is megéri…:-))) Except, hogy nem tudnék beállni az udvarba, mert felakadna, sőt, az Arany János bazi nagy fekvő rendőrén is fennakadna (múltkor egy azt hiszem tuningolt 7-es BMW-t láttam keservesen átmászni rajta…).

…s most jön az antireklám egy analógia formájában…:-))) Az Innermetrix ADV szerintem, nekem, a személyiségprofilok Ferrarija. Nem egy egyszerű fizetek-kitöltöm-eredmény e-mail-ben folyamat, mert az eredmények konzultációért kiáltanak, annyi mélység, finomság van benne. Egy Bach toccata és fúga…:-))) 66 éves koromban csináltam meg az elsőt, már javában coacholtam, megcsináltattam 5 vagy 6 másikat, jókat is, ez fogott meg… kettőnek tettem le a szakértői vizsgáját, de ha alkalmazok ilyet, csak ezt.

És vállalom (ezért is antireklám) az analógia másik elemét is, a Toyotát. Imádom…:-))) Vannak - analógiaként - más jó profilozó rendszerek is. Ha megfelelően használják, nagyon hasznos tud lenni (egyetértek dr. Sárvári mai postjának egy megállapításával, miszerint “száraz teszt eredmények vagy tények alapján nem mérhető fel az emberi viselkedés, pusztán kiindulópont lehet egy beszélgetésben vagy fejlesztésben”), pl. arra, hogy elgondolkoznak ők maguk, akik kitöltenek egy ilyet, a viselkedésükről, a motivációjukról, what have you…

Én jól megvagyok, nincs szükségem semmire, amim nincs. Egy gyengém van, az Innermetrix, azzal be lehet húzni, hogy dolgozzak egy kicsit, a saját örömömre. Sok munkával évekkel ezelőtt kidolgoztam egy moderately komplex Excel-sheet-et, amiből kinyert 10+ oldalas pdf summary-t is mellékelni szoktam a konzultáció után a 78 oldalas profil színes szagos könyvecskéje mellett, ami a rendszer output-ja…

Szóval, nem, ez nem felhívás keringőre, csak akkor keress, ha nagyon kiváncsi vagy… és még akkor is… többen is tudják csinálni… Csak azt akartam, hogy tudd az arányokat…:-)))

Ui.: biztos észrevetted, hogy az analógiával játszás pont nem az Innermetrix-nek segít, mert levezettem, hogy mi f…-nak vennél Ferrarit, amikor a Toyota is tök jó, sőt speciel itthon még talán praktikusabb is?!

Na jó, de akkor hogy mesélem el ezt a jó kis történetet?! És egyáltalán, melyik férfi (meg talán egyre több nő is… és nem csak a Mitfahrer ülésen, de a kormánynál… amikor felbőg a motor…:-))) ne szeretne egy Ferrariban ülni? Mondjuk a Hungaroringen be lehet fizetni, 10-15 perc kb. 80 eFt (órabér 320 eFt…). Tudom, mert kisebbik fiamnak (felnőtt ember…) a felesége ezt vette születésnapjára, én is kimentem ünnepelni. A fiam kicsit elkapkodta, kb. 8 perc elég volt neki a távhoz (így az óradíj felment 750 eFt-ra…), de legalább egyszer vezetett egy Ferrarit… 

Örök emlék lesz neki… ami biztosnak látszik, az az, hogy az Innermetrix eredménye a konzultációban alaposan körüljárva, megvilágítva szintén sokáig Veled marad majd. Kályhának…:-)))