Message váltás egy jó baráttal (age gap durván 25 év…):
Ő: “Protekció és erős kapcsolatok nélkül több évig is kereshetsz”
Én: “Érdekes dolog ez. Amit pl. gondolok sok dologról és amit kiadok belőle, egyre nagyobb/erősebb a hangtompító közte… próbáom kiszűrni - nyilván nehéz - a triviális “régen minden jobb volt” effektust, ami az ember fiatalsága iránti nosztalgiát összemossa a világról való látásmódjával…
Közben meg érzékelem, hogy mintha ennek a személyes nosztalgiával kevert pesszimista viewpoint-nak éppen most talán mintha sokszor tényleg igaza lenne… csak kimondani, azzal kell vigyázni…
Már írtam is ilyesmiről egy postot, de azt még a blogomra se tettem ki végül (egyelőre?). A lényeg, hogy mintha az emberiség szellemi/stratégiai tool-készlete (annak egyelőre belátható fejlődését is beszámítva!) már végzetesen nem lenne elég a lényegében önmaga által létrehozott polikrízisekkel megtűzdelt komplexitás kezeléséhez. Mintha a gap több szintesre nőtt volna a kettő között…
…talán ezért is mentem passzívba a Linkedinen, mert túl nagy lett a gap… a saját blogomon meg még nagyjából leírom, amit gondolok, de az “titok”, oda csak néhányan tévednek el…:-)))
Szerencsés vagyok, elkaptam az új magyar vadkapitalista “demokrácia” szűk 20 évét, talán Te is elkaptad a végének a szelét…
2-3 év?! Ma? Kiesni a forgásból, a stresszből, az AI-ből, stb?! Aligha jutsz vissza, ha türelmesen ki akarod várni… 3 év, 10 % emberöltő, 100% változás… ez nem az a korszak, amikor 2-3 évre büntetlenül ki lehet esni a körforgásból…”
