Rövid időn belül egy újabb @Csillag-Csatós Csilla Linkedin post & illusztráció, ami mellett nem tudtam elmenni.
Miért? Ez csak egy egyszerű eset? Nem. nem az…
Amúgy engem nem az anekdotikus érdekel, illetve csak akkor, ha távolabb mutat, felismerem benne a paradigmaváltás iránymutató, akár csak bimbozó elemeit, mert a paradigmaváltások érdekelnek, ahogy megérik rá az idő, ahogy megjelennek első úttörői, a paradigma-váltások mindennapjainak tettenérései érdekelnek. Ja, és a disruption, a paradigma-váltás ki nem mondott előjele pozitív szokott lenni, jó tudni, hogy érték-semleges, negatív is tud lenni.
Népszerű az idő/történelem történéseit kb. lineáris fejlődés-storyba kifuttatni, pedig pont ez az a korszak, amikor a regression, a visszafejlődés paradigmatikus story-jai kezdenek körülvenni minket.
Az amerikai politika is azért érdekel (nem szörnyülködni, bár azt is lehet, hanem…) mert megint pioneer-ként valami sohasemvolt-nak nyitják meg (ez se annyira igaz, a demokráciából plutochrácián keresztül türannisba váltáson már Platón & Aristotelést is elgondolkodott, csak nekünk annyira új…), vagy inkább szélesítik (értsd: elfogadhatóbbá teszik…) az új autópályát, azaz fullban disruptive paradigmaváltást visznek végbe. Aminek jelen voltak már az előzményei…
Amit azután, nem büszkén, felvállalva (vagy akár úgy is, ez is lehet az új paradigma ismérve, hogy a korábban még szégyellnivaló büszkeséggé avanzsál…) követnek az epigonok, megszokjuk és az lesz a new normál.
Vissza a post-felvezetéshez… A vezetés (a “leader”, aki nem jöttment “manager”, pláne nem “boss”/főnök…), a Linkedin modell (szerintem) kedvenc, híres nevezetes ideálképét nem kell felrajzolnunk. Minden 5. post ezt kapargatja, nem megyek bele. Lehet, biztos van ilyen, azután a Linkedin buborék, ha talál tényleg egy ilyet, na ő biztos mennybe megy.
Ahol megjelenik, isten-emberként tisztelik,körül-durrogják, tapogatják/lapogatják, előadását adorálják, (gondolom) hosszan, állva tapsolják meg, ha eszébe jut, hogy könyvet írjon, bestseller, siker lesz (diszkrét “az Ő könyve én…” postok készülnek), mindenki özönlik konferenciákon a közelébe minimum egy selfie-ért vele, amit azután patika-mérlegen kisúlyozva (ez nagy trófea, nem szabad elvesztegetni!) stratégiailag timeingolva, placírozva, kötelező (!) szerénységgel commentelve kiposztol…
Nem, nem az irigység, nem is a gúny beszél belőlem: Ő MEGÉRDEMLI… Csak az arányok a beszédesek. Ha ennyire kevés, szinte nem létező (vagy magát nem eléggé ügyesen, hitelesen marketingelő) az igazán példamutató, elvi Linkedin-standard-nak megfelelő vezető, akkor viszont a nép átlag “palacsintájában” vélhetően nem a megfelelő töltelék, hanem valami más lehet... Ha egy ember körül ekkora kultusz alakulhat ki (mondom: alapvetően megérdemelten!!), akkor az átlag, a tömeg (vezető) nagyonis sub-standard kell legyen.
Na, és itt értünk Csillag-Csatlós Csilla (nagyonis negatív irányba mutathatóan) paradigma-váltásra utaló postjához. Amikor majd elolvasod, papírforma szerint megdöbbensz, szörnyülködsz, hogy “ezt lehet?!”, de itt állj le egy pillanatra.
Amit Csilla leír, a történet, pure macchiavellizmus, nem új (Niccolo Macchiavelli, 1469-1527, a reneszánsz Firence diplomatája, filozófusa, történésze, szerzője, az azóta is legsűrűbben idézett műve “A fejedelem”, gátlástalan történelmi példákon alapuló hatalom-technikai értekezés, a maga nemében remekmű…).
Amit Csilla leír, csak modernizált változat (nem olyan értelemben, hogy olvasták volna a szerzőt, ő csak rendszerbe foglalta a hatalom aljassági technikáit, józan ésszel is kitalálhatóak, sajnos, nem sajnos, "örök emberiek..."), ennyi. Ilyet, ilyen letisztult, explicit formában nem is tudtam még én se (pedig…) elképzelni. Nem, nem, szerintem tévedsz, ha azt hiszed, ez kivétel. Valószínüsíthetően nem az. Hogy szokj hozzá?! Nem, azt se mondom, persze, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy ha pl. legközelebb Te találkozol ilyennel bármilyen leosztásban/minőségben, mitévő legyél…
@Csillag-Csatlós Csilla postja (az illusztráció is onnan van…)
“Van az a pénz….
de valójában nincs az a pénz.:(,
Tegnap olyan késő délutánom lett, amit ha lehetett volna, kiradíroznék. De nem lehet.
Gondolkodtam megírjam-e. Aztán megoldódott, mert hajnalban is erre ébredtem, így négy körül megírtam.
Visszaadtam legnagyobb komplex coaching megbízásomat, amelynek az éves megbízási díja nyolc számjegyű volt. Visszaadtam, mert a cég új vezetése nyilvánvalóvá tette számomra egy 30 perces meeting során, hogy más típusú együttműködést vár el tőlem, konkrétan besúgásra akar használni.
A cél, hogy az új vezető kialakíthassa a saját „csapatát” és erkölcstelenül végkielégítés nélkül, legkisebb költséggel küldhesse el a korábbi középvezetőket, akikkel már két hónapja dolgoztam együtt.
Nem elsősorban az anyagi veszteség miatt fáj, bár én is a bevételemből élek, hanem mert nehezen élem meg, hogyan használják fel a coaching folyamatot arra, amire sosem lett volna szánva:
Információgyűjtés: Szeretném elkérni a coaching jegyzeteit a XY-ról - a válaszom nem volt.
Elbocsátás előkészítése: A coaching csak alibije lenne innentől a "nem fejleszthető" bélyeg felragasztásának, ami alapos ok és a HR így le tudja vezényelni az érintett elbocsátását, de nem kapták meg a nem fejleszthető bélyeget tőlem, mert nem értek egyet vele.
Gyenge láncszem azonosítás: a team coaching jelentésemben konkrétan írjam le, hogy XY és XC a leggyengébb láncszem és akadályozza a csapat teljesítményének növekedését - nem írtam le, mert nem így van.
Politikai játszmák: Az új vezető a saját embereit akarja pozícióba rakni, de ehhez ki kell rakni a sikeres korábbi csapattagokat, akik a régi vezetőhöz tartoznak és manipulálni a folyamatokat, ügyesen politikus módra, de ebben részt kell vennem. Erre is volt egy nemem.
A coaching biztonságos és bizalmas tér - ahol egy ember és egy csapat is szabadon feltárhatja gondolatait anélkül, hogy ez ellene fordulna, bármilyen szituációban.
Szinte le voltam forrázva. Fáj megélni, hogy végignézhetem ölbe tett kézzel, ahogy egy általam nagyra becsült, magas szinten dolgozó, emberségéről híres céget egy új „vezető” atomjaira ver szét…Mikor szerződtettek igazán büszke voltam, hogy a coachuk lehetek.
A hitelesség nem eladó. Még akkor sem, ha ez most komoly veszteség minden oldalról nézve.
A valódi coaching gyönyörű dolog: amikor látod, ahogy valaki megtalálja önmagát, növekedik, felszabadul. Ezt én nem árulom el semmilyen pénzért. És legyen kint egy kép. Kilenc évvel ezelőttről. Az egyik hazai bank üzletág igazgatójától. Hogy lásd milyen az, amikor velem "beszélgetsz."
Tegnaptól van kapacitásom egy olyan új partnerre, aki tiszteli a szakmámat és meg akarja élni, a coaching erejét, magán és a csapatán is.”
