Vezetői coaching

Tegnap este (a Linkedin-re) feltett Kindle változás kapcsán említettem is, hogy van 2 megfigyelésem, gondolatom is. 

1. Az egyik az, hogy az LLM-et nem garbage-dzsal (a netre csak ráengedve…) kéne tanítani, tanulni hagyni), hanem szűrt, minőségi tartalmakkal kellene etetni. Mert garbage in, garbage out…

De még ebben is, van egy következő lépés, hogy értelmesen, intelligensen tudjon válogatni. Kritikus gondolkodása legyen (vagy ne legyen, ha (a) mi akarunk maradni az urak, (b) el tudnánk érni…). Megy ez a sok duma, hogy nincsenek érzelmei, nem tudatos, nincs consciousness-e (meg talán nem is lehet, ez szerintem a halandó porhüvelyünkhöz való elszakíthatatlan kötöttségből származik szerintem…), de a kritikus elem, amikor majd elkezdhetünk félni, mi emberiség, amikor válogatni tud majd, kritikus gondolkodása lesz, amit BTW az emberiség komoly tempóban vetkezik lefelé… akkor lesz baj… mert kiderül, hogy egy roppant kreatív, sokkal jobbra érdemes, de roppantul elbaszarintott consciousness-szel megvert, kihalásra érett faj vagyunk… és azt majd, ha lesz, lenne kritikai gondolkodással bíró AGI, tűpontosan észrevenné, kielemezné, és tenne róla…

2. A másik gondolat személyesebb, a könyvek gyűjtésével kapcsolatos… Ha olyan régen gyűjtesz Kindle könyveket, és pláne, ha annyit, mint én, ennek az egy helyre letöltésnek az aranytartalék képzésen kívül is van hozadéka.

2.1 Első, hogy ennyi könyvre, ebben az esetben kb 3000 db, 15 év alatt (átlag 200/év), pláne, ha a témák annyira szerzeágazóak, mint az én esetemben, az ember nem tud visszaemlékezni, mint a kb. 3x annyi papír-könyvnél is van, vannak megkepetések... Vannak főirányok, pszichológia, önfejlesztés, vezetéstudomány, coaching, történelem, scifi, tenisz, de van tücsök-bogár is, nézek némelyiknél mint Gizi a moziban, hogy ezt pl. hogy, miért… Persze, ezek sokszor impulzus-vételek, ma is (pénzügyileg “veszélyes” az ilyen típusú működés…:-))). 

Ha olvasok valamit, vagy hallgatok egy podcastot, egy könyvet említenek a témában, ami érdekel, megállok, minimum letöltök egy free Kindle sample-t, azután vagy megveszem az egész könyvet, vagy nem. Sample is van vagy 500+ db… Emlékszem a heti La Grande Librarie műsorra a Tv5 Monde-on, François Busnel-lel, előfordult, hogy egy műsor alatt 3-4 beszélgetőtárs/szerző könyvét, könyveit is megnéztem a neten, a Sample-ket, esetleg az egész könyvet is (a nagy, legendás előd, Bernard Pivot késői előd műsora - a nagy, az igazi, az “Apostrophs” volt - a “La boullion de culture” még nem volt rám ilyen hatással, igaz, akkor még nem volt Kindle, talán még Amazon papírkönyv sem volt.

Mellékszál kicsit, de most megnéztem, La buillon de culture 1991-2001 között ment hetenként szezononként, ezt már akkor a ker-tv revolution alatt Magyarországon is lehetett nézni az egyedüli francia állami csatornán, a TV5 Monde-on (később TV5), Amazonon pedig 1994-től lehetett papír könyvet rendelni. 

Ennek a műsornak a folytatása volt (mind főműsoridős, 1,5 órás könyvekről szóló műsor volt, hja, hajdanán a franciák nagyon kultúrnépek voltak…:-))) (mondják, hogy a legendás “Apostrophs” adások (1975-1990 között) idején, esti főműsoridőben kicsit kevesebb ember volt Párizs utcáin, a legjobb adásait 2 nagy dvd-gyűjteményben azért ennek is meg lehetett szerezni…), a La grande Librarie (2008-2021 között François Busnel (ejtsd: bünel, ld. illusztráció) műsorvezetésével, most is él a műsor, de én annyira szerettem Busnel stílusát, hogy “megsértődtem”, nem nézem…:-))) azóta kevesebb francia nyelvű könyv gyűlik a Kindle könyvtáramban…:-))). Ja, ehhez a bekezdéshez: az első Kindle device-t 2007-ben lehetett beszerezni, azt hiszem, év vége felé, úgy emlékeztem, akkor vettem is, de lehet, nem így van, mert az első könyvek dátuma 2011-ből való…

Na, ez a hosszú első észrevétel tömörítve annyi, hogy jó újra egybelátni az összeset, újra felkelti néhány az aktív érdeklődést, egyáltalán előbbre kerülnek a régiek is a memóriában.

2.2 Második, hogy így egyrészt egységesíthetem a könyvek megnevezését, másrészt ennek alapján csoportosíthatom, rendszerezhetem őket, jobban beillesztve a papír-könyveim rendszerébe (szépirodalom környéke szerző vezetékneve szerint alapvetően, non-fiction könyvek téma szerint válogatva, elrendezve).

HO vs RTO

Intuitív gondolkozási kísérlet a vezetők szempontjából. A távmunkát válasszuk le, az más tészta. Mi miatt lehet, hogy az RTO  tör előre a hibrid kárára (a HO tulajdonképpen a hibrid proxy-ja, mert az állandó HO az a távmunka… az én értelmezésemben)?!

A triviális válaszokat minden ezzel foglalkozó poszt alatt megtaláljuk, mert a vezetők gyengék, nem merik lazábbra engedni a pórázt, az eszemet, kezemet fizetik, nem a seggemet, pedig én és én mennyivel termelékenyebbek vagyunk így, a cégnek is. Világos, az RTO-t burkoltan vagy nyíltan akaró vezetőket kell megregulázni, esetleg  kirúgni. És még ez is meglehet, ha majd csak hibrid munkahelyeket lehet találni, mert akkor el lehet menni máshová. De amíg nem lesz “rend” így, az alkalmazotti állások egy nem elhanyagolható része az RTO-t választó cégeknél lesz elérhető. De miért?

Nem gondolom megváltoztatni azok véleményét, akik a hibridet részesítik előnyben. Én se tudom, általánosan mi lenne a jó. Az emberek nem egyformák, nem egyforma dolgok elégítik ki őket hosszútávon (sőt, azt gondolom, hogy hosszú távon semmi sem elégíti ki őket, de adom, hogy ez lehet véleményes… meg mellékszál…).

Egy látomásom/álmom volt, mondjátok, hogy lehetetlen, kitaláció. Vezető voltam, egy 15 fős csapat vezetője. A munkánk olyan, hogy akár otthonról is lehetne a legnagyobb részér végezni (így is volt 2020-ban), de kikötöttünk mára 2 HO-val tarkított hibrid munkarendben, azzal, hogy a két napot mindenki a vezetőjével megbeszélve akkor veszi ki, amikor akarja.

Mi a valóság? Nehéz együtt beszélgetni az emberekkel, vannak olyan feladatok, amik office-hoz kötöttek, ott meg kell állapodni a helyettesítésekben, de részben ez az egyeztetés is döcög, de a konkrét feladat is ezért nagyon egyenetlenül van betöltve. Plusz, ahány ember, annyiféle. Tudom, hogy ki az, aki otthon is legalább nettóban letölti a munkával azt az időt, amit az irodában eltöltene. Őt se lehet néha ilyenkor elérni, de ők erről időben szólnak. 

Azután vannak, akikről az isten tudja, mikor mit csinálnak, de ez, őszintén, így van nagyjából az irodában is. Ezzel van dolgom, nyilván, az én felelősségem. De a gyakori commentekben megjelenő ellenvetéssel szemben, hogy a munkát kell ellenőrizni, értékelni, nem a jelenlétet, nem minden olyan munka, amit pontosan lehet előre tudni, mennyi időt vesz figyelembe (ez amúgy az ilyen commentelők többségének a szakmájában, az IT tág területén is így van…), vannak nehezebben lehatárolható feladatok is, de kétségtelen, hogy ez a vezető dolga, felelőssége, hogy ezt steuerolja. Nem fair, ha csak ezeket a problémákat akarja megoldani az RTO-val.

Azután van mindig a csapatnak egy része, aki tudatosan quiet quitting-ben van, kihasználja a HO-napokat pl. a hétvége meghosszabbítására, péntekre és hétfőre csoportosítva az ő két HO napját. Ez is persze a vezető felelőssége is, naná. De persze van a munkaerőpiaci helyzet, a rendelkezésre álló bértömeg korlátja, és nem állnak a portán sorba a kiválóbbnál kiváló munkatárs jelöltek. És ezért gyakran az a kis plusz is, amit a harmadik csoport végülis mégis csak letesz az asztalra, levesz a többiek terheiből, “megérheti” őket egy ideig legalább az állományban tartani…

Ez az alaphelyzet, ebből kell a vezetőnek megfőzni a kőlevest… Az első csoportnak ideális a hibrid munkavégzés rendszere, a harmadiknak meg egyáltalán nem. A második csoportnak maradhatna a hibrid rendszer, de a vezető mégis úgy gondolhatja, hogy jobban meg tudná oldani a velük való munkát is az irodában.

A vezető rendszerint egyedül van, övé a felelősség, a döntés felelőssége is, az ő kis kreclijében akkor is, ha mindenki, ahogy régen, ott van nem csak virtuálisan, körülötte. Így meg, ő is kiveszi a két napot, lassan szétrázódik a csapat. 

De van még egy tényező, ami tovább rontja a helyzetet. Az irigység. Lehet piházni, fikázni, hogy “én nem!!!”, azt mondani, hogy ez milyen rossz, hogy van, de bizony ez a tényező, ez az embereket, helyzeteket, csoportokat, azok viszonyait is részben meghatározó valami, ami régi mint az emberiség, de lehet, hogy mint az élet maga, ami a túlélés nem-szeretem eszköze. 

Az emberek régen is, amikor aki hivatali munkát végzett, effektíve a hivatalban, irodában dolgozott (de a gyárban, boltban is mindenütt), árgus szemmel figyelik egymást, főként az érdemtelen (-nem tartott…) előnyökre, előnyszerzésekre fókuszálva. Ez ebben a hibrid világban fokozottan így van. A jelzett harmadik csoport, a potyautasok, mindenkinek a szemét basztatják, és előhozzák az emberekből a “ha neki lehet, akkor nekem is”-eket. Ez akár jelentősen is tovább ronthatja az amúgyse kapitálisan remek munkamorált…

…és ekkor kvázi felébredtem, és rá is szóltam magamra… hogy “ne má’…”. Te mit gondolsz? Please, ne csak azt mond, hogy Te konkréten még többet is leteszel az asztalra a HO-ban, és aki mégegyszer basztatja a HO-t, a nyilvános lefejezésén szeretnél résztvenni személyesen is. Neked elhiszem. De egy pillanatra nézz körül, a többiek hozzáállására, akik szintén ugyanahhoz a vezetőhöz tartoznak. 

Vajon mind olyan elkötelezett, mint Te vagy? A vezető nem csak a Te vezetőd, hanem az övéké is… és ha a munkarendet kell meghatározni, az különbözhet egységenként, munkatípusonként, de tejesen egyénre szabottan nehezen elképzelhető. A törvények, szerződések is a törvény-, illetve szerződés-szegőkre koncentrál, azt szankcionálja főleg. Egy egység-vezetőnek az egész egységre szóló szabályzatot kell hoznia, betartatnia…

OK, hogy megint az ősember M.O. kezd a divat lenni, akinek mindent maga kellett, maguk kellett megcsináljanak. Közte volt, egy rövid, földtörténeti léptékben nyúlfarknyi cezúra (volt aki elkapta még a végét…), amikor az ún. “munkamegosztás” dívott. Az emberek arra szakosodtak, amihez értettek és/vagy akartak érteni, és most figyelj, “megvették” (fair áron…) egymás valid szakértelmét. Világos, hogy ennek kvázi vége, de ne felejtsétek a gyerekeket is tájékoztatni erről, mert ez csak várhatóan rosszabb lesz…

Ez az ún. “munkanegosztás” valamikor a "komparatív előny" vagy "relatív előny" közgazdasági fogalmán alapszik, nemzetekre szokták használni, de sokkal tágabban is használható. Ez a közgazdaságtanban használatos fogalom arra utal, hogy egy ország akkor jár a legjobban, ha azokat a javakat termeli, amelyek előállításában a legnagyobb relatív előnyt élvezi más országokhoz képest. Ennek értelmében minden ország azokra az árucikkekre és szolgáltatásokra összpontosít, amelyekben a legjobbak az adottságai, és amelyek termelésében relatíve hatékonyabb másokhoz képest.

(irónia + szarkazmus are on… Sheldon-nak…)