Miután postoltam a bejegyzést, eszembe jutott 2 kiegészítés:
· ez inkább csak a megnevezéssel kapcsolatos, találkoztam a minap a pozitív gondolkodás olyan megnevezésével is, hogy "teremtő gondolkodás", abban az értelemben, hogy ha akarjuk, olyannak teremtjük meg a jövőnket, amilyenre szeretnénk. Na igen.
· a második kiegészítés már inkább lényegi. Egy ellenérv jutott eszembe arra, hogy a pozitív gondolkodás – úgy ahogy van, minden feltétel nélkül - „sült hülyeség”. Ugye, én úgy érvelek, hogy azért sült hülyeség így, abszolút értelemben, mert triviális, hogy amire valamiért teljesen alkalmatlanok vagyunk, arra hiába gondolunk pozitívan, csak belejátsszuk magunkat a menthetetlen vesztes szerepkörébe. Erre mondhatja valaki, hogy ok, de ki mondja meg azt, hogy mire vagyok alkalmas? Nem korlátozom-e magam túlságosan azzal, hogy csak arra alkalmazom a pozitív gondolkodást, amire a jelenlegi gondolkozásom szerint biztosan alkalmas vagyok?
Nos ez a közbevetés jogos. Amit én mondok, azt vegyük „egy kis sóval”, nem teljesen ennyire szó szerint. Én csak azt mondom, hogy teljesen hiábavaló ábrándokat akár veszélyes is kergetni (főleg magunkra veszélyes, mert a többiek számára akár jó szórakozáat is okozhatunk, lásd például a Megasztár előselejtezőit...).
Ahol akármilyen kis esélyünk van, vagy legalábbis nincs nyilvánvaló kizáró ok, érdemes figyelni a pozitív megközelítésre, persze, megfelelő önkontroll és önkritika mellett.
És egyáltalán, amennyiben nem várunk feltétlenül abszolút sikert tőle, nem gondolkodunk túlságosan sarkosan erről, a pozitív gondolkodás a legtágabb értelemben véve az élet bármely területén inkább hasznos, mint káros.
Na most, aki azt érzi, hogy most pontosan visszavontam egy lényeges részét az előző bejegyzésnek, az nem igazán értette meg sem ezt, sem azt. Köszönöm.
