Na, ez kész… amúgy annyira vagyok ezoterikus beállítottságú, mint a sivatagi ugróegér (semennyire…). De a Ji-king, Ji-csing és az összes pinyin átírása mindig is érdekelt…. Végig soha nem olvastam, de több magyar nyelvű feldolgozásom van erről, a vicc az, hogy ilyen kis vékony könyvtől a vastag két kötetig van mindenféle… most nem keresem meg őket, de Müller Péter és Karátson Gábor nevére emlékszem (mintha a Karátson féle változat lenne a két-kötetes…).
Ami közös bennük, azok a négyzetbe zárt 6 sorban elhelyezett teljes és felében megszakított pálcikák, vagy mik, ezeknek a variációi adják a különböző jeleket és ezeket a jeleket látják el magyarázattal különböző részletességgel… Állítólag 80 féle feldolgozása van… ha már ennyi, akkor lehet, hogy 160 is, csak nem kerültek elő…
Ez egy ősi kínai jövedőmondó tarot kártya tulajdonképpen (http://www.libri.hu/konyv/a-valtozasok-symbolonja.html ), és ezt dolgozta fel valaki német 2009-ben és ez az amit – megint mást keresve és ezt is találva – felkaptam a könyvesboltban. Ez a feldolgozás leegyszerüsíti az eseteket 64-re és mind a 64 hexagram egy-egy kártyán jelenik meg, és a kártyákon, mindegyiken van egy hexagram, annak a kínai írásjel megfelelője és még valami kínai zagyvaság, és egy arab szám bekeretezve, hogy valamit meg is értsek rajta. Egy biztos: ezek a kínai írásjelek egyszerűen gyönyörűek, mindegyik egy műalkotás, elbűvölnek… ennyi bejön az ezotériából…
Meg van hozzá egy vékony könyv, aminek egy rövid bevezető után minden oldalán van egy szöveg (magyarul!! Tök értem…) minden egyes arab számhoz, 64 oldalon keresztül. A hülye is látja, kihúzol egy kártyát, gyönyörködsz benne, azután megnézed, mit jelent, és slussz-passz (az ezoterikusoknak nem slussz-passz, nekik innen jön a lényeg, gondolom…).
Hogy hogyan javasolt használni? A könyv szerint ha van egy kérdésed, problémád (de nem ám olyan dib-dáb semmiség, amire igennel-nemmel lehet válaszolni, amit igazából tudsz is már, csak még a látszat kedvéért téblábolsz vele egy kicsit – “ne zargasd az orákulumot, ha nincs kérdésed!” – eb ura fakó! – nézz utána, mit jelent, ha érdekel, én megnéztem, komplikált, itt zavarna…). Ha jól kitaláltad a kérdést, húzz (persze, hogy látatlanba, rossz vagy!) egy kártyát, gyönyörködj benne egy kicsit, azután nézd meg, mi a fenét jelent… azután örülj neki, vagy képedj el (hogy hogy jön ez ide), esetleg legyints rá és felejtsd el…
Hogy gusztát adjak belőle, mik sülhetnek ki ebből, mielőtt ezt elkezdtem írni, kitaláltam egy kérdést, ami eléggé értelmes, hogy valami használhatót kapjak rá… ez tellett tőlem, kicsit három kérdés, de sebaj:
“Mi a fenére jó nekem ez a kártya? Mit csináljak vele? Miért vettem meg?”
Megkevertem a kártyákat, lefelé fordítottam őket, nézegettem őket egy kicsit, megadtam a módját, azután húztam egyet a sűrűjéből… nézegettem, amit kihúztam, szép… az egyetlen dolog, ami intelligibilis volt számomra, az a bekeretezett arab szám volt: a négyes…
Felcsaptam a kísérő könyvet és most fogódzatok meg, ez állt rajta:
“Az ifjú bolond (?! – mi lesz, ha ezt Szabó Henrik Attila barátom olvassa? Hogy fog röhögni…)
Titokban úgy véljük, hogy az ifjúság és a bolondság az átalakulás folyamatának kétes állomása. És hogy sikerre semmiképpen nincs kilátás ott, ahonnét az okosság (vagy a bölcsesség) hiányzik. Az orákulum szerint azonban ez tévedés, ha nem mindjárt másfajta bolondság. Az ifjú bolond öntudatlan kitartással és szívderítő ártatlansággal járja az útját, és ez már magában komoly előrelépést jelenthet. Csakugyan éretlen még (?!) – de hát így kezdjük mindannyian. Egyszer aztán eljön az érés ideje is. És segítőink is akadnak: olyan emberek, akik tapasztaltabbak, mint mi (coach mentoraim…). Ha tudatlan (ne feledjük: a megoldásközpontú megközelítés negyedik (?) alapelvét: “a nem-tudás haszna”), tapasztalatlan és talán kissé neveletlen vagyok (nem igaz… csak ezt írja ez az átkozott könyv…:-))), helyénvaló és szükséges is, hogy másokhoz forduljak. Például tanácsot kérhetek az orákulumtól. Ám ha ugyanazt kétszer is megkérdezem (kétszer is megkérdezem…:-))), viselkedésem udvariatlannak, jelenlétem pedig terhesnek bizonyul (ezt akkor elkerüljük, rendben?)…
Az orákulum azt mondja:
A mai napon serdületlen bolond vagy (hát, hogy megvettem ezt az izét, nem mondom, ez az orákulum tud valamit…), irányításra és terelgetésre szorulsz… Azt is meg kell értened, hogy az együgyü gyermeket (na jó, azért ez már…) csupán egy aprócska lépés választja el a kétes gazembertől…”
Hmmm… ahelyett, hogy a 46-ost húztam volna… “A felemelkedés… Fölfelé törés, emelkedés, előrelépés, haladás…”, na nem baj, majd legközelebb…
Néha eljátszol valamivel Te is? Aminek esetleg semmi értelme… csak nagyokat tudsz (magadon is) röhögni? Lehet, hogy elkelne… ha olyan korú gyereked van, akkor meg kötelező… De magad miatt is fontos, hogy kikapcsolódj, hogy kicsit ne legyen már közvetlenül annyira hasznos, amit csinálsz, csak jó móka…
Hogy szórakoztunk volna ezeken a kártyákon abban a négyes társaságban, ahol annyiszor röhögtük szét a fejünket sörök és beékelt vodkák társaságában? A "közös halmaz" Kardos Géza volt, fantasztikus műveltségű közös francia tanárunk (Brassens-t, Brel-t, A San Antonio regényeket, Coluche-t köszönöm neki ma is...)... Géza, ott fent, hallasz? Az ifjú bolond… nem röhej?!
Szilágyi Miklós - coaching.szm@gmail.com
