HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

2025
<< 
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Friss topikok

Linkblog

A DISC atyjának komplikált élete...

isocrates_coaching 2025.05.18. 14:33

marston.jpg

Most jutottam hozzá, véletlenül, magyarul. Megszereztem olaszul és angolul spanyol felirattal, nyelvtanulásnak jó lesz...:-)))

Szenvedélyes, szellemi kalandokkal teli élet viszonylag hű lenyomata filmben. Szókimondó film ritkán felszínre kerülő témákban is, próbára is tesz némely vonatkozásban, hogy a néző mit gondol erről-arról. szuggesztíven, nehéz kivonni magát az embernek.

Sose lehet tudni, az ilyen biopic movies-eknél egyes történésekben hol van a valóság és a fikció határa, az ember nézi-nézi, azután a végén annak felsorolásánál, hogy a 3 (!) főszereplővel a való életben mi történt a filmben a végén megjelenített epizód után, az ember realizálja, hogy legalábbis főbb vonalakban kb. így történhetett.

Nem egy unalmas biopic movie, annyi biztos... biztos színészvezetés, remek színészi játék jó kis pörgős tiszta fikcióként is eladná, miközben nem egy blockbuster film, inkább kamara darab, intellektuális felhanggal, az emberi finom rétegű konfliktusok némelyikét meggyőzőem felvillantó indi film inkább, ha mindenáron ilyen szempontból is jellemezni kellene. 

William Moulton Marston (1893-1947) az életrajzi film címben is megemlített főszereplője, a Harvardon végzett amerikai pszichológia professzor, aki ugyanott a jogot is elvégezte. Valójában a film tágabban a szintén saját nevével szerepeltetett feleség, a szintén brilliáns agyú pszichológus, Elisabeth Holloway Marston, és mondjuk így, a család munkatársa, barátja, az először tanítvány Olive Byrne egyenrangú társai voltak az életben és a filmbeli szerepekben William Marston-nak.

De, fájdalom, a dicsőség Marstoné lett csak később, és ha feminista hangok megjegyeznék, ez is bizonyítéka főleg a régebbi patriárchális társadalmi berendezkedésnek, nem tudnék forcefully ellentmondani, legfeljebb csendesen azt jegyezném meg, hogy patriarchizmus az afgánoknál, Iránban és pl. Saud-Arábiában voltak, vannak, a nyugati-északi demokratikus berendezkedésekre alkalmazni egyértelműen túltolás, miközben az árnyaltabb patridominancia fogalma megállhat.  

OK, dícsőség, de miben, könyörgöm?! - kérdezheted... jogos. Nézzük:

1. ...akik ezzel foglalkoznak, azoknak fontos név, a DISC viselkedési személyiségprofil koncepciójának megfogalmazója. Ő maga tesztet nem készített, de később az alapelvre számtalan jobb, igényesebb. és rosszabb, összecsapott hevenyészett viselkedési személyiségprofil vizsgálati eszközt készítettek, és a DISC ma ez egyik legelfogadottabb, leggyakrabban használt profilozó eszköz. Én magam is az Innermetrix ADV komplex teljesítmény-profilozó eszköz egyik moduljaként sokszor alkalmaztam, az ügyfelek teljes megelégedésére. Többek között ezért kezdtem el nézni, de nem ezért szeretem a filmet. Erről esik szó a filmben, de igazán a másik két dologról kevésbé

2. Mi a másik két dolog? Az egyik a mai hazugságvizsgáló egy korábbi változata. amelyet kifejezetten a feleségével együtt, közösen fejlesztett ki, és a 

3. Wonder Woman képregény sorozat első, kemény, szexuális utalásokkal és erőszakkal teli változata, amelynek részben sikere volt, részben pont ezért ellenzéke is akadt, amelynek végülis igaza lett, az a Wonder Woman, akit mi már filmekből is ismerünk, egy megszelidített változat... a figurát Marston a két nőből faragta ki Marston, részben kemény (akkori, első és második hullámos) feminista, igazi önálló nőből, a feleségéből, részben az inkább submissive, de gyönyörű és a maga módján szintén szabadgondolkodó Olive-ból. Ez a szál a legerősebben kidomborított a történetben.   

Szólj hozzá!

For the free laughing...

isocrates_coaching 2025.05.17. 13:41

john_cleese.jpeg

John Cleese, korunk egyik legprofoundabb gondolkozója, a valamikori Monty Python oszlopos alapító tagja a szabad nevetés, a humort korlátozó korhangulat ellen, mint mindig:

"A humortalan embereknek nem engedhetjük meg, hogy eldöntsék, hogy a humorérzékkel rendelkező emberek min nevethessenek.

Ez pont olyan, mint megengedni színvak embereknek, hogy eldöntsék, milyen színek legyenek a színkártyán.."

OK, egy idevágó (sok van...) Rick Gervais-től is, korunk egy másik mély gondolkodójától:

"Csak mert meg vagy sértődve, nem jelenti azt, hogy igazad is van.'"

gervais.jpg

Ha egy üzlet beindul (mondtam. hogy sok van. Egy Rowan Atkinson-tól:

"A komédia egy eszköz kell legyen, hogy megmutassa és kinevettesse az emberiség ostobaságait, gyengeségeit és hiányosságait. Ezért létezik. Nem lehetnek tabui. A komédia dolga, hogy sértsen. Ha nincs sértés, akkor valószínüleg kicsit igaz komédia van csak."

atkinson.jpeg

...and what about Stephen Fry? (Észrevetted, hogy mind brit angol?!)

"Nagyon gyakori, hogy azt hallja az ember: "Én ezt sértőnek találom.", mintha ez bizonyos jogokat transzferálhatna valakinek... Ez semmi más, mint nyafogás. Semmi értelme. Nincs célja, nincs semmi ok rá, hogy egy értelmes mondatként tiszteljük.

"Ez engem sért."

"Nos, és ez ki a faszt érdekel?!"

fry.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Jót (akár nagyon is...) akarni nem elég...

isocrates_coaching 2025.05.17. 13:09

serpolette.jpeg

A libri.hu ezt írja róla:

“Valamibe nagyon beletrafált Kosztolányi: azt írja, Biró stílusa "intim sürgönystílus", "az igaz elbeszélő minden hazug festést és elemzést félrelökve biztosan halad célja felé. Ezért szeretem Biró Lajosnak rövid telegramstílusát. Tömör mondatai mögött mindég egy elhallgatott gondolat és érzelemvilág lappang." Van egy különös regénye, A Serpolette. A kalandos históriát elbeszélő regény tanulsága úgy foglalható össze, hogy meg kell szabadulni a rendi életforma maradiságától, de nem szabad belefutni a teljes egyenlőség világába sem, az is csak illúzió - az egyetlen élhető életforma a polgárságé. Mint Kenyeres Zoltán, a regény elemzője megállapította, Biró regénye az egyik első antiutópia, s éppen a nagy politikai kísérletek hajnalán. (Széchenyi Ágnes)”

Én nem ebben az opcióban olvastam,hanem az epa.oszk.hu site-on, ingyen. Nem tudom valakit érdekel-e, valaki rákeresett-e, a Nyugat c. irodalmi folyóirat 1908-1941-es évfolyamai integrálisan megtalálhatók itt.

Erre a Bíró Lajos regényre rátaláltam, nem kerestem, jószerivel nem is tudtam, volt ilyen nevű író… Egy ekkora anyagból nehéz válogatni, hol kezdj hozzá?! Nekem egy szempont, hogy ha valahol, valamikor szerettem volna egy kicsit élni jobban, mint itt és ekkor, amikor, egy régi becsípődés, hogy 1914-ben Bécsben, pontosabban az első félévében (utána jött augusztusban az a csúnya I. világháború).

Ott is a pezsgő főleg irodalmi, de tágabban társadalmi közegben, amit odaképzelek (van is egy csomó könyvem erről, majd lehetne egy ilyen project is… meg kell érni…:-)))

Ez a 2014-“imádat” vezette a kezemet, amikor a Nyugat 7. évfolyamába, az 1914-es évibe, az első számba lapoztam bele (2-heti megjelenés, évi 24 szám 1934-ig, utána évi 12, az utolsó évben, 1941-ben 8 szám, Babits Mihály, az utolsó főszerkesztő halálával vége lett…).

Az első három “tétel” ebben a számban ennek a Bíró Lajos könyvnek az első 3 része volt (divat volt részekre bontva megjelentetni regényeket, ez pl. kitartott az 5. számig).

2 nap (lehet 3…) alatt végigolvastam, felszínen egy szerelmi történet, ám egy személyes antiutópia kísérletbe ágyazva. Ami érdekes, az igazi kommunizmus menthetetlen utópikus jellegét sikerül egy romantikus, kicsit kaland regény keretében megérzékíteni. Az örök negatív emberi trait-ek, az irigység, hatalomvágy, mohóság felülírta mindig is a szépséges vágyott utópiákat.

Mindezt 1914-ben, amikor még 3 évre vagyunk az egyik legnagyobb lábnyomot hagyott emberi társadalom-szervezési paradigma, az ún. kommunizmus (szó szerint ilyesmi együttesség…) nagy kísérletének megkezdésétől…

108 évvel később már tudjuk, hogy az emberiség alkatilag, attitűdileg alkalmatlan rá. Nem is sikerült a kísérletnek még az első fázisának (az ún. szocializmusnak (szó szerint ilyesmi: társadalmiság…) a befejezése sem. Fenn az ernyő, nincsen kas forma volt az, ami itt-ott kialakult. Sok duma, semmi substance. Sajátos káder-oligarchia féle “sikerült” mindenütt is, köze nem volt az elvi, kiderült, halva született “kommunizmus” eszméjéhez…

Amit "tudott" a 'létező szocializmus': sokkal kisebbek voltak a jövedelmi/vagyoni különbségek a legfelső és legalsó decilisek között, persze alapos lefelé nivellálás mellett, azaz az össztársadalmi termelékenység, összgazdasági teljesítmény alsó ötödében voltak mondjuk a többi európai országhoz képest, szóval az 'alvég'..... A 'szocialista' országok voltak Európa szegény országai a szó legszorosabb értelmében (a más kontinenseken található próbálkozások összehasonlítása a nem-szocialista országok teljesítményével nem volt olyan szembeszökő, mint Európában...).

Szólj hozzá!

Provokáció…

isocrates_coaching 2025.05.16. 10:17

turi.jpeg

Túri Ferenc Linkedin postja:

“Ki hogyan értelmezné a képet?”

Ha még aktív lennék a Linkedin-en (2 hónapja már nem… most már csak néha inspiráció…), mit írnék commentben ehhez a nyilván AI, ám kifejező tákolmányhoz?

Első impulzus: “Rögvalóság?” …de ez túl ‘realista’ (nyilván egybecseng a postoló “költői” kerdésével…), másnak lehet pesszimista, cinikus, fixed mindset…

Eszembe jut a szuperérzékeny, szuperokos szintén on-line, Linkedin ismerős hölgy, aki éppen szintén postolt egy elragadót, aki feszt hisz abban, hogy a teal “valóság” (spiráldinamika) el fog terjedni, munkában is, ő valami ilyesmit gondolna, “micsoda marhaság, hogy még mindig ezzel… az empátia, bizalom világa igenis, lassan (nagyon lassan…), de el fog jönni, megszüljük, ez az inevitable trend…”

Kinek van “igaza”?! Senkinek?

…előző post végéről ideemelve:

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…)…”

Szólj hozzá!

“…I may be wrong…” - vita… - kultúra…

isocrates_coaching 2025.05.16. 10:13

Linkedin post, comment vita a post alatt… rövid video, egy Dodge Durango-t kalapálnak össze (effektíve pl. gumikalapáccsal az egyik ablakot… - ezt több commentelő is megemlíti, negatív kirívó példaként, pedig nyilvánvaló, a pontos illesztéshez ez a művelet a szalag mellett elengedhetetlen…) és a kisérő szövegben a mostanában oly gyakori szöveg:

“How are these companies going to survive against Tesla and the Chinese auto makers who are highly automated?”

160 like, 122 comments, 13 újraposztolás…

Az egyik commentváltás így kezdődik:

“I am sure Consumers will still support them as they are saving jobs for actual People. I personally would rather buy a car from a company that employs actual People so they can feed themselves and their families, rather than a car from a factory that is fully automated. But that's just me, others may agree or disagree, that is fine…”

Mennek ide-oda a commentek, hogy az ár alapján vásárolnak, meg a fancy újdonságok miatt, stb., az indító commentelő vitatkozik, érzékenyen, egyik se troll, nem a “babára” mennek, egyik commentjének lezárásaként (mégegyszer… így is kezdte az első comment zárásaként…) hozzáteszi…

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…- teszem hozzá én: SZM…:-))) but it seems where it is heading…”

Vitakultúra, szerénység, "tudom a helyem, jelentőségem...", tetszik…:-)))

Jaja... és - tévedés ne essék - a Dodge Durango 2025 egy szuper autó, szerintem...:-)))

dodge-durango-sr-carscoops-11-scaled.jpg

 

Szólj hozzá!

A HI kihívása – Leo-k szempontjából…

isocrates_coaching 2025.05.16. 10:00

2_leo.jpeg

@László Barabás Linkedin postja:

Egy B-moll megjegyzés a liváló posthoz: a tanulást kellene boostolni általában, meg az átképzéseket, egyáltalán emelni kellene a HI-t (Human Intelligence), hogy esélye legyen az AI-vel szemben és nem a kvázi ranszolga-munkát félteni, védeni. Ja, hogy mi a rabszolga munka? Fájdalom az, amit más módon, más eszközökkel, hatékonyan, stabil minőséggel el lehet végezni…

“XIV. Leó pápa és az MI kihívásai – összehasonlítás XIII. Leó örökségével

XIV. Leó pápa, alig egy hete történt megválasztása óta, máris világossá tette, hogy egyik legfőbb prioritása a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokkal való szembenézés lesz. Ez a fókusz nem véletlen – a pápa tudatosan választotta a Leó nevet, utalva XIII. Leó örökségére, aki az 1800-as évek végén hasonló elszántsággal szállt szembe kora legnagyobb technológiai átalakulásával, az ipari forradalommal.

XIII. Leó 1891-ben kijelentette, hogy a kormányoknak "meg kell menteniük a szerencsétlen dolgozókat a kapzsi emberek kegyetlenségétől, akik az emberi lényeket pusztán pénzszerzési eszközként használják", miközben csodálta a "tudomány felfedezéseit". Hasonlóképpen, XIV. Leó aggodalmát fejezte ki, hogy az MI technológia veszélyeztetheti az "emberi méltóságot, igazságosságot és munkát", ugyanakkor elismerte annak "hatalmas potenciálját", hangsúlyozva, hogy felelősséggel kell használni "mindenki javára".

Ez a párhuzam jelzi, hogy az egyház folyamatosan kénytelen szembenézni a technológiai fejlődés kettősségével. A berlini Szent Mátyás plébánia 12.000 katolikus hívője már most tapasztalja az MI okozta aggodalmakat: a gyermekek hamis információt találnak a chatbotokon, a tolmácsok munkáját veszélyezteti az automatizált fordítás, a tanárok pedig folyamatosan figyelik a MI-vel történő csalásokat.

A római katolikus egyház korábban is támogatta a technológiai fejlődést – középkori szerzetesek találták fel például az árapály-meghajtású vízikerekeket. Azonban Paolo Benanti ferences szerzetes, a Vatikán MI-etikai főtanácsadója szerint a technológia ereje mára olyan naggyá vált, hogy a potenciális hátrányok is előtérbe kerültek. Ironikus módon Benanti atyát még 15 évvel ezelőtt is kinevették, amikor kiborgokat és emberi fejlesztést akart tanulmányozni a pápai egyetemen – "és most ez egy pápa első témája".

Az MI hatalmas ígéretekkel és kockázatokkal jár. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a globális munkahelyek mintegy 40 százalékát érintheti, egyeseket kiegészítve, másokat megszüntetve, így növelve a vagyoni egyenlőtlenségeket. A katolikus etikusok szerint a pápa a visszafogottság hangja lehet ebben a folyamatban: "Ez nem katolikus probléma, ez az emberiség problémája" – fogalmaz Brendan McGuire atya, a kaliforniai Szent Simon Plébánia lelkipásztora.

Hogy XIV. Leó sikerrel jár-e a kormányok és multinacionális vállalatok meggyőzésében, hogy korlátozzák a túlkapásokat és védjék a munkavállalókat, nyitott kérdés marad. A válasz talán a pápa 2012-es interjújában található, amelyben a populáris kultúra és közösségi média káros hatásairól beszélt: nem az a megoldás, hogy elfordulunk a médiától, hanem hogy "megtanítsuk az embereket kritikus gondolkodókká válni" és megértessük velük, hogy "nem mindent, amit hallasz vagy olvasol, szabad készpénznek venni".

Szólj hozzá!

Linkedin - Street sociology...

isocrates_coaching 2025.05.16. 09:44

su_ti_1.jpeg

Papp Zoltán (@Zoltán Papp) Linkedin postja a Linkedinről…

“Linkedin éhezők viadala 

„A Linkedin a legjobb módja annak, hogy meggyűlöld magad a közösségi médiában."

Az erős felütés ellenére Lotte Brundle UK Times-ban megjelent írása nem a szokásos beleszállós nagyotmondás, hanem egy színvonalas provokáció. Szókimondó gondolatmenete arra jut, hogy a Linkedin jellemzően a boldogabbnál boldogabb posztok felülete. A résztvevők szuper állásokkal dicsekszenek és csillogó eredményekről tudósítanak.

Mindez gyakran szül irigységet, sőt a nehézségekkel küszködő munkanélküliekben és a pályakezdő fiatalokban folyamatos frusztrációt generál. Ha az utóbbihoz még azt is hozzátesszük, hogy több kutatás szerint a Z generáció érzéseire a Linkedin intenzívebben hat, mint az Instagram, a megállapítás egészen drámai.

Elgondolkodtató, hogy a helyzet mennyire ambivalens. Adott a platform, aminek az elsődleges célja, hogy egy inspiráló digitális környezet biztosításával támogassa az elhelyezkedést. Ehhez képest a működése sokak számára eredményez kudarc élményt.

Vélhetően, le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a Linkedin kivételt jelent azon közösségi médiumok sorában, amelyek negatív hatással vannak a mentális egészségre. A kísérőjelenség legalábbis ugyanaz. Amikor valaki a saját, kevéssé attraktív szakmai életútját összeveti a csillogó képekkel, a hencegő karrier beszámolókkal, vagy a hálálkodó üzenetekkel, a sikertelenség érzet és a pusztító önmarcangolás szinte garantált.

Ebben a megközelítésben a Linkedln társadalma két részre oszlik. Létezik a felső tízezer: az irigylésre méltó posztolók, lájkolók szűk köre, és jelen van a kirekesztődött széles közönség, aki mindezt sóvárogva szemléli.

A Linkedin aktív tagjaira felelősség nehezedik. Fontos szempontként kell kezelni azt, hogy a siker riporting ne legyen mások számára fellengzős, a megnyilvánulás mentálisan ne frusztrálja, hanem inkább feltöltse a pillanatnyilag sikerteleneket, és a publikáció minél többeknek jelentsen pozitív élményt. Ha pedig ráadásként még ne’ adj isten az eredeti tartalmak aránya és a szórakoztatási színvonal is emelkedne, többet már kívánni sem lenne érdemes.”

Ez utóbbi a felelősségnek nem felel meg a Linkedin, de ez van, ezt kell szeretni?

Szubjektív… ugye, 2 hónap aktivitás-absztinencia után érdekes perspektívát kínál ez a (egyre gyakoribb, különböző köntösben megjelenő, dühös, mérges, sértett, vagy elgondolkodó, mint ez az itt idézett is, vörös farokkal, filozófikus, stb) önreflexió. Én is kötődök hozzá, de az aktivitást már kényszernek éreztem, ez nem változott. Ha aktív vagy, a like-dopamin gépszíj elkap… De az intellektuális színvonal, ami búvópatakként állandó, inspiráló. Egyik, nem a legfontosabb, de fontos inspiráció forrásnak megmaradt a kényszer/string nélkül… nekem nyerő formula…:-)))

Hogy a main téma, a siker-ömlengés ego-tripjei érintettek, érintenek-e? Nem, mert - és ez egy kulcs mert - nem volt/van financial pressure rajtam… “ja, úgy könnyű…” mondhatod, és én “igen, így könnyű” válaszolom (ennek kifejtése egyik heti postomban, a “Miért nem lehet erre szimplán azt mondani, hogy “igen”?! Hadd irigykedjen…:-)))” ciműben).

Viszont a szenvedés, a hang nélküli, a postokban, commentekben megbúvó szenvedés meg megérintett… és akkor ez még nem is a “nép” nyögése (a “nép” azt se tudja, mi a fasz az a “Linkedin”…), ez az elithez dörgölődző, azt mindenáron fájóan távoli példaképnek tartó Linkedin “alvég”…

Gondoltam, visszahúzódok a lakatlan rengetegben, és nem zavargok, itt csendben megbeszélem - gyakorlatilag magammal (köszi, köszi, de köszi annak, aki el-/idetéved) - a dolgokat, amik éppen érdekelnek… irigyeltek, irigylők csak dagonyázzanak együtt, de nélkülem… sok sikert nekik!

 

Szólj hozzá!

Ez a ciki…

isocrates_coaching 2025.05.16. 09:37

trump_jet.jpeg

Nem az, hogy egy 400 mio dolláros jet-et ajándékoznak nekem, apparently without any string (szétszedni, biztonság szempontjából ellenőrizni állítólag ugyanennyibe kerülne, úgyhogy mindegy is, nyilván, legalább nem kell betörni a Mar-a-Lagoi mosdóba, a WC melletti irat-dobozokba kutatgatni infóért…), ez nem ciki…

torok_jet.jpeg

Az igazi ciki az, hogy amit ugyanazok a regnáló török elnöknek régebben ilyesmi jet-et ajándékoztak, az 500 millió dolláros volt (2018-ban… plusz infláció…:-)))… égés… hogy ENGEM olcsóbban meg lehet venni, mint egy törököt?! Ne má'... Ez az igazi skandalum…:-))) Jet-diplomacy...:-)))

 

Szólj hozzá!

The AI revolution is underhyped??!!

isocrates_coaching 2025.05.16. 09:23

Nézd meg, ha időd engedi ezt a TED beszélgetést pont erről…

Szólj hozzá!

Egy gondolat bánt engemet...

isocrates_coaching 2025.05.15. 14:49

Szólj hozzá!

Rövid tömör gyönyör...:-)))

isocrates_coaching 2025.05.15. 14:47

books.jpeg

Fordítás (eredeti alul) egy Linkedin bejegyzésből:

"Akarsz 'megismerni' egy hatékony gyorsítót a mentális egészséged érdekébení?

Kimutatták/megkutatták, hogy a rendszeresen élvezettel (!!) olvasó 10 éves gyerekek kevesebb depressziós, aggódási szimptómát mutatnak, jobb a stressz-menedzsmentjük, és mire elérik a 16 éves kort, a többiekhez képest minden szempontból jobban érzik magukat. Vajon miért?

1. Fikciós (regényeket) könyvek olvasása több ideg-hálózatot is aktivál egyszerre - elősegítve a az érzelmi szabályozó centrumok (mint pl. az amygdala) és magasabb szintű kognitív területek integrálását a prefrontal cortex-be. Ez szerkezetileg erősebbé teszi az érzelmi tartalmakat feldolgozó idegpályákat - javítja  rezilienciát!

2. Az olvasás szimulációs környezetet teremt a gyermekek (és a felnőttek!!) számára, amelyben biztonságosan dolgozhatnak fel komplex érzelmeket és próbálhatnak ki kezelni különböző társadalmi szcenáriókat, mielőtt azokkal a valós életben találkoznának. Empatikus áramkörök aktiválódnak az olvasás közben, melyek segítenek a gyermekeknek megérteni a saját és mások érzelmeit.

3. Az olvasás egy kiváló ellenszer a túlzott képernyő-idő elleni harcban. Edzi, növeli  a fenntartható figyelmet (sa tökéletes ellentéteként a mobil app-ok hatásának), csökkenti idővel a cortizol szintet, és egészséges dopamin felszabadítást eredményez, amely nem generál addiktív mintát, ellentétben azzal, amit a social media használatánál tapasztalhatunk. Hogyan segíted elő a családi rutinok között az olvasást? Szeretnék hallani a stratégiáidról!" 

Friederike Fabritius’ Post

"Do you want to know a simple and effective way to boost your mental health? Reading!

It’s been shown that children who regularly read for pleasure by age 10 have reduced symptoms of depression and anxiety, better stress management, and improved overall well-being when they reach age 16, compared to their peers who don’t. Why is that?

  1. Reading fiction activates multiple neural networks simultaneously—enhancing integration between emotional regulation centers (like the amygdala) and higher cognitive processing regions in the prefrontal cortex. This makes the neural pathways for processing emotional content constructively stronger - improving resilience!
  2. Reading provides a "simulation environment" where children (And adults!) can safely process complex emotions and social scenarios before encountering them in real life. Empathy circuits activated during reading create a framework for children to understand their own emotions and those of others.
  3. Reading can be a great antidote for screen time. It trains sustained attention (the exact opposite of the phone apps), reduces cortisol levels over time, and provides a healthy dopamine release that doesn't create the addictive patterns we see with social media use. How are you encouraging reading in your family's routine? I'd love to hear your strategies!"

Szólj hozzá!

"Sixteeen tons..."

isocrates_coaching 2025.05.15. 14:20

Luthár Andrea Linkedin postja Új-Zélandról:

"🖤16 tonna fekete szén🤍

Dolgoztál már olyan helyen, ahol

💜 együtt toljuk a szekeret

💜 csapatmunka van

💜 egy család vagyunk

💛 ennek ellenére a „közös”, extra erőfeszítés ellenértékének nagyjából egészét a főnök-tulajok zsebelték be?

 

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér? 🤍

💙 Jajj, gáz van, nem megy jól a szekér, bocsi csak ennyi fizetésemelést tudunk adni most (ha egyáltalán).

💙 Ja, hogy az új kocsira, külföldi nyaralásokra azért a tulajoknak futotta?

 

🖤 Meghalni kéne, de nem lehet🤍

Ahol a munkaidő csak névleg 8 óra, mert olyan emberekkel veszik magukat körbe akik

❤️ bizonytalanok

❤️ alacsony önbizalmuk van

❤️ önbecsülésük a béka segge alatt hever

💛 így ideális alanyai a sérüléseiken keresztüli kizsigerelésnek

💜 Főleg, hogy észre sem veszik.

💜 Egy kis elismerés itt, ez kis anyagi morzsa ott…

 

🖤 A vállalat nem engedi a lelkemet🤍

💙 A lelkesebbje simán ledolgozza a heti 60-80-120 órát is.

💙 Persze olyan mint túlóra nem létezik. „Projektpénz” néven némi alamizsnát dobnak nekik, megsimogatják a fejüket „ügyes vagy kisfiam” és indul a következő heti mókuskerék.

 

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér🤍

❤️Egyszer beszéltem valakivel.

❤️Akkor már 26(!) órája folyamatosan talpon volt.

 

🖤 Egy nappal vénebb vagy a hiteledért🤍

💙 Szívműtét? Á, dehogy.

💙 Lehalt egy szerver.

💛 Ember, még csak nem is időtényezőt tekintve kritikus iparágban!

 

🖤 Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek🤍

💜 A szerver behalt.

💔 De ha így folytatod, Te is bele fogsz halni.

💜 Soha nem merte megmondani nekem mennyit tolt le akkor végül egyben.

 

🖤 A lelkem a vállalatot illeti meg🤍

❤️De kellően szívós munkával végül eljutottunk oda, hogy a lelke már nem a vállalaté, hanem az övé.

❤️ És a Tied?"

 

 

 

Szólj hozzá!

Egy post kapcsán: 1/2 + 3/5 + 1/3 = 43/30 = 143 % és nem 100%... (azon keveseknek...)

isocrates_coaching 2025.05.13. 11:01

to_rtek_1.png

 

143% not equal 100%

Nekem hihetetlen, hogy senki nem reagálja ezt le (egy csomó comment van...). Van olyan comment amely implicite a 15-öt tartja a legkisebb közös többszörösnek… itt tartunk… és van, akinek a kovalens kötés megtanulása rontotta el a gyerekkorát!! jézusom, ez a törtek közös nevezőre hozása!!!

A 2, 5 és 3 legkisebb közös többszörösének megtalálása (elemi szinten...):

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30

 

5 10 15 20 25 30

 

3 6 9 12 15 18 21 24 27 30

Szólj hozzá!

Miért nem lehet erre szimplán azt mondani, hogy "Igen"?! Hadd irigykedjen...:-)))

isocrates_coaching 2025.05.13. 10:49

thank_you.jpeg

Te is ismered (naponta látod a reakciókat) ezeket a baromira "mérgező" mondatokat:

"Te az élet napos oldalára születtél", vagy

"Te szerencsés vagy, mindig is az voltál!", vagy

"Neked csak megszületni volt nehéz..."

Ezt olyankor mondják, amikor jól nézel ki, jó a hangulatod (horribile dictu...), megy a szekér, stb... Erre Te felpattansz a social media-ra és elsorolod, hogy Neked biz' milyen nehéz sorsod volt, és csak a Te akarásod, karaktered, kitartásod hozta meg a gyümölcsét, sous entendu, hogy ha aki mondja, ezt irigyli, akkor biztosan mindent rosszul csinált, Veled ellentétben, aki az élet zsenije vagy... Ő pedig egy nyomorult loser...

Mennyibe kerülne azt mondani: "Igen, nekem tényleg csak megszületni volt nehéz"... esetleg hozzá lehetne tenni, "...nem mindig volt ilyen sima, de azokat megugrottam...". Persze, kacsintva hozzá, mosolyogva...

Ez mondjuk nem venné el még jobban a másik kedvét az élettől, kicsit vigasztalódhatna azzal, hogy vannak szerencsések, és jóízűbben tudna irigykedni Rád, ami, magunk között, jólesik. 

Tegyük tisztába, ez nem a Te egész történelmedről szól (ami amúgy nem biztos, hogy bárkit is érdekel, csak mondom...), hanem arról, hogy az adott pillanatban az illető Téged úgy egésznek lát, ami akkor éppen nem adatik meg.

Hallok egy ellenvéleményt: "De akkor nem is fog soha igyekezni, fixed mindset-et erősítenék, nem a growth mindset kialakulását, izmosodását, mert ha tényleg csak a szerencsén múlik, akkor minek iparkodjon az ember?! Lovak közé a gyeplőt és "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!"..."

Nem mondom, hogy ebben egyfajta igazság magva ne lenne benne ebben az ellenvéleményben, mégis a mindennapi szituációkban ez aligha működik. Ott működik, ahol szikrát kap az ember, és inspirációt nyer, de az ritka. Azokban a hétköznapi inkább könnyed, felszínes tranzakciókban ez nem így működik. Fogadd el, hogy most ezt gondolja Rólad, mindkettőtöknek ott, akkor jobb lesz...

De mondok mást... Az is egy gyakori social media même, hogy nem tudjuk jól, hasznosan fogadni, ha megdícsérnek minket. Hát ez pedig egy kicsit fura, kitekert dícséret, elismerés.

Tudd méltóbban, tartással fogadni!!  

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása