Egy Linkedin posthoz a szerző által írt egyik válasz-commentben olvasom (mondatokból kiragadott részletek):  “…szerintem az esély mindenkinek JÁR…”, ugyanott, később: “…mindenkinek JÁR a lehetőség…”

Az, hogy mivel volt kapcsolatban, nem érdekes, az, hogy ki írta, nem érdekes, olyan általános az alapgondolat, hogy “…az embereknek JÁR-nak dolgok…”

Szerintem meg az érettség, a sikeres jungi individuációs folyamat eredménye csak az lehet, elsősorban (!!) talán, hogy realizáljuk. hogy JÁR-ni az égvilágon semmi nem JÁR az embernek…

Nem kap “bon”-t születéskor, hogy neki majd JÁR-ni fog (a), (b), (c)…stb., arról nem is beszélve, hogy ha lenne is olyan, ami JÁR (NINCS!!), ki hajtaná ezt be és kin és hogyan, ha hiába JÁR, mégse kapja meg?! Hol az az istancia, a bölcs kádi, akinek az ítéletét mindenki el fogja fogadni?! És mi a retorzió, ha nem kapja meg azt, azokat, amikről valami rejtélyes okból azt gondolja, hogy márpedig az neki JÁRna, vagy JÁRni kellett volna?!

Guys, itt lenn a porban semmi sem jár. A Tiéd az, amit magadnak megszerzel, kiharcolsz (akár a főbejáraton, akár vigaszágon, esetleg nemtelen eszközöket is használva), ja, és amibe szerencse folytán belecsöppensz… Ennyi… semmi nem JÁR…

Up-date: Nézz néha be: bujócska van, hol eltűnnek videók, hol újra megjelennek...:-))) A neten (és a kertedben...) a "gazt" a legnehezebb kiírtani...:-))) 

A cirkuszigazgató öreg is és buta volt mindig is, mint a föld, hogy képes legyen megérteni, hogy a gazdaságba, node pláne a világgazdaságba belepiszkálni, kicsit (hangsúlyos understatement...) komplikáltabb hullámokat vet, mint azt eldönteni, hogy beszálljak egy investmentbe, vegyek egy épület-blokkot, egy casinot, vagy egy hotelt...

A díszes, milliárdokkal kistafírozott, de minden valószínűség szerint a világ legidiótább vándorcirkusza hamar átélheti stupid döntéseinek hatását. És nagyon érdekes a hullámok tovább-hullámzása is. Utalok pl. a videókban megemlített tőzsdei nyugdíj- és egyéb alapok rekciójára is... 

Hogy csak a legnyilvánvalóbbakat és (nekik is) legfájóbbakat említsem a reggeli videókból:

1. The case of CASE IH (mezőgazdasági gépeket gyártó amerikai giant) - korábbi életemből ismerem a nevet, mert amikor egy export-import cégnél voltam gazd.ig., a CASE traktorok, kombájnok direkt kompetíciót jelentettek egyik üzletágunknak, amely a szintén amerikai giant New Holland masinákat importőre volt...

Disclaimer: Amikor a postot kitettem, ez a video még itt is látszott (a második akkor is csak a youtube-linkre kattintva!). Közben, ez annyira ciki, ami történik, hogy nem tudok másra gondolni, minthogy az amerikai admin még a youtube-ról magáról is letiltatta... mintha ettől bármi is változna...:-)))

Up-date: bujócskát játszunk...:-))) Megtaláltam megint a videót...:-)))

2. Ford és John Deer (Michigan, Ohio...) besokallt. - John Deere a harmadik amerikai mezőgazdasági giant...

(ezt a videót csak a youtube-on lehet (egyelőre?) megnézni, mert a tulajdonos nem engedi kivinni a linket a youtube-ról...)

Up-date. bujócska itt is...:-))) Találtam egy másikat... Nem csodálom, hogy próbálják írtani, írtó gáz... nekik is...:-)))

Nincs érdekesebb - nekem legalábbis - és more consequential a hetekben, de különösen április 2.-a, T. legújabb Liberation Day-e óta (november óta a harmadik napot nevezi annak…), hogy mi fog, mi történhet az elszabadult hajóágyú (jobb időkben egy rendes vidéki cirkusz-társulat nem telt volna ki ezekből a pancserekből… utóbbi jelző hangsúlyos understatement…:-))) új amerikai administration csörtetése következtében a világ china shop-jában…

Hogy lesz pl. a farok-méregetéssel (illetve abban, ami really emögött van…) USA és Kína között, elsők között…

Ez a videó egy tényleg jelentős történésszel, a skót gyökerű, 2018 óta amerikai citizen Niall Ferguson-nal a 2.-i tariff bejelentés előtt zajlott le, és ez még külön érdekességet ad neki, persze csak annak, aki praktikusan  ezzel kel és fekszik.

Disclaimer: egyáltalán nem mindenben értek vele általában és akár itt is egyet, annál érdekesebb lehet, hogy fontosnak tartom a gondolatait, és idehoztam…

Steven Palmer nevű tette fel a Linkedinre, behaltam…:-))) ultra szarkazmus!

(persze, ezt a poént - mert hogy az - csak a Linkedin lelkes látogatói fogják értékelni…:-)))

Az április 11 nekem személyesen fontos nap, nem csak azért, mert ekkor született József Attila, ez a költészet napja is, és ekkor szokott kezdődni a könyvhét is, ami előtt én valamikor a Calvin tér sarkán, a Nemzeti Múzeummal szemközti kis könyvesboltban, amiben szinte napi törzsvendég voltam, már össze voltak készítve előre az én könyvheti kéréseim (voltak ilyen könyves füzetek, kiadványok, amelyek konkréten az adott évi könyvheti könyveket mutatták be, kb. egy héttel előtte megjelentetve…), és előző nap haza is hordtam őket, volt, hogy annyi volt, hogy kétszer kellett fordulnom, gyalog, persze… 

Otthon laktam még, nem kerestem jól (a főiskolát otthagytam, elmentem gépipari technikusként dolgozni a Múzeum körúti Mélyépterv II. irodájának az amsterdami nagyon filigrán házaira hajazó, közvetlen az Astória mellett lévő épületnek a hetedik emeletén lévő irodába), ennek egy komoly részét költöttem erre (ma már nem

járok évek óta könyv vásárokra, az új könyveim 98%-a Kindle és Audible, de ma is több, amit veszek, mint amit valaha is el tudhatok olvasni…:-)))

Nem csak ezekért fontos nekem ez a nap az évben, hanem azért is, mert történetesen én is az évnek ezen a vaskosan Kos csillagjegyű napján születtem…

Akácosi Tivadar Tibor, aki nem ismerősöm, ezt a Linkedin postot tette fel ma reggelre, ami meghatott, József Attila miatt is, az AI implikáció miatt is. Mesteri a prompt, tele van érzelmes, nagyonis emberi jelzőkkel, és az AI a prompt alapján abszolút megértette (amit papíron képtelennek KELLENE lennie megérteni), mit kérnek tőle (meg kell adni, persze, zseniális a prompt… az ihlet a prompt-ban van!) és amit egy nagyon kedves Linkedin, csak on-line ismerősömnek hivatalból el kell(ene) ítélnie, szerintem (!) egy érvényes, megrázóan hiteles képzőművészeti alkotást készített!

“A mesterséges intelligencia nem ember, de lehet emberi.

József Attila szobra - a költészet belső ünnepére, a költészet napjára hangolódva.

Nem minden üzenet akar hatni.

Néha csak létezni szeretne.

Néha elég, ha csendben van, és mégis ott marad.

Nem kell, hogy az AI mindig lenyűgözzön.

Nem kell, hogy a technológia harsány legyen.

Van, amikor az a legnagyobb erő, ha emberi tud maradni.

Ha csak annyit mond: „értelek”.

Ez a szobor nem reklám. Nem kampány.

Csak egy emlék. Egy érzés. Egy gondolat, ami velünk marad.

A költészet nemcsak egy nap, hanem egy állapot.

Egy figyelem. Egy kapcsolat.

Valami, amihez újra és újra visszatérhetünk.

Ma. Holnap. Bármikor, amikor szükségünk van rá.

#kolteszetnapja #JozsefAttila #chatgpt #ai #scrollstopper

▶️ Prompt:

Important: Please upload a historical photo of Attila József first, to ensure likeness in the miniature sculpture.

Create a highly realistic miniature sculpture of the iconic Hungarian poet Attila József, enclosed in a glass dome, designed as a poetic collector’s piece expressing deep emotional and existential themes.

Character details:

Pose: Seated, slightly leaning forward with elbows on knees or hands clasped, as if deep in thought or mid-reflection

Expression: Introspective, melancholic but determined, evoking inner turmoil and intellectual force

Outfit: 1930s worn yet tidy urban worker-poet attire – dark wool suit, open-collared shirt or tie, modest appearance

Accessories: Notebook on knee or beside him, pencil or pen loosely held

Scene & Atmosphere:

Background object: A small wooden desk, stack of books, or crumpled paper sheet nearby

Lighting: Moody, soft lighting with expressive shadows, enhancing the emotional gravity of the figure

Color palette: Muted earth tones, grays and browns, slight bluish undertones to reflect a somber, late-autumn mood

Glass Dome & Base:

Dome: Clear glass, smooth and rounded

Base: Matte dark wood with a brass or aged metal plaque

Plaque text:

„Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.”

— József Attila

Aesthetic Note:

Ensure the sculpture conveys existential tension, poetic intensity, and the solitary spirit of Attila József. The likeness must reflect the uploaded photo. Prioritize expressive facial features, lifelike posture, and textured, lived-in clothing.”

(Akácosi Tivadar Tibor Linkedin postjából)

Szerintem aki azt mondaná, hogy ez nem lehet kortárs magyar képzőművészeti alkotás, a mundért, a múlt privilégiumait védené, és hadállásai egyhamar bevételre, megsemmisítésre kerülnek. Egy dolog ellenvethető, hogy a grafika (?) egy tulajdonképpen 3D-s ‘szobrot’ ábrázol, és maga nem szobor. Az én nem nagyon pallérozott esztétikai ízlésemnek ez sem érv. Ez egy művészeti alkotás. Nekem. Pont.

Nem volt régebben, mint 6 hónapja, hogy Trump és Harris kiállt egy másfél órás vitára. Én jól emlékszem... Mi történt? Az én olvasatom: Harris superior intelligenciájával betette Trump-ot egy kenyérpirítóba, azután kényelmesen elfogyasztotta agy komplett angol típusú reggeli keretében. Volt ott minden, tükörtojás, főtt kolbász, sajt, sonka, zöldség, elegancia, intelligencia, de a főétel a Trump-piritós volt, amit Harris megevett reggelire. Ha nem hiszed, nézd meg itt. Masterclass. Azután lett, ami lett. De ez ott van mementónak...

Egy kis részlet, pure számtan, amin ez az egész múlt heti nagy port kavaró retaliatory tariff (vám, sales-tax) tábla alapszik…

Az első oszlopot figyeld, a "bűnlajstromot", azt hogy számolták:

Két oldalas kalkulációt megtalálod ezen a néven: “Reciprocal Tariff Calculations”

Kimásoltam belőle a képletre vonatkozó dolgokat. Csak a képletet figyeld, és a tényezőket, mint mond róluk a szöveg…

“…Approach

Consider an environment in which the U.S. levies a tariff of rate τ_i on country i and ∆τ_i reflects the change in the tariff rate. Let ε<0 represent the elasticity of imports with respect to import prices, let φ>0 represent the passthrough from tariffs to import prices, let m_i>0 represent total imports from country i, and let x_i>0 represent total exports. Then the decrease in imports due to a change in tariffs equals ∆τ_i*ε*φ*m_i<0. Assuming that offsetting exchange rate and general equilibrium effects are small enough to be ignored, the reciprocal tariff that results in a bilateral trade balance of zero satisfies:

Parameter Selection

To calculate reciprocal tariffs, import and export data from the U.S. Census Bureau for 2024. Parameter values for ε and φ were selected. The price elasticity of import demand, ε, was set at 4.

Recent evidence suggests the elasticity is near 2 in the long run (Boehm et al., 2023), but estimates of the elasticity vary. To be conservative, studies that find higher elasticities near 3-4 (e.g., Broda and Weinstein 2006; Simonovska and Waugh 2014; Soderbery 2018) were drawn on.  The elasticity of import prices with respect to tariffs, φ, is 0.25. The recent experience with U.S. tariffs on China has demonstrated that tariff passthrough to retail prices was low (Cavallo et al, 2021)…”

Tehát a fenti angol szövegből a két nevezőbeli tényezőre választott értékek:

ε = 4

φ = 0,25

Ez a két tényező összeszorzódik a nevezőben, tehát:

ε * φ = 4 * 0,25 = ? na, na, az mennyi?! = 1

Leülhetsz, ötös, vagy legalább nem bux meg…

Mert ugye, így egyszerűbb, és kevésbé “tudományosan” kinéző a képlet. Legyen benne legalább 2 görög betű, az megzavarja a pórnépet, ők megsüvegelik, de sajnos a mérnökember ismeri a görög ABC-t, ez nem kábítja el. Pláne, ha mint itt, az (ε * φ) részt egyszerűen ki lehet hagyni a nevezőből, mert 1 * A = A, így (ε * φ) * mi = 1 * mi = mi-vel…

Mit érdemel az a bűnös, aki ezt nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni? A világ (még…) legerősebb gazdasági hatalmának adminisztrációjában top pozíciót (miniszter, főtanácsadó, ilyen nagykutya pozíciók…) lehet vele elérni.

Itt tart a világ… a határtalan butaságnak nem igaz, hogy van legalja…

Találós kérdés (személyiségprofilt érintő...): " Te kitől?" (Besnyi Erika FB postjából...)

Segítek, megmondom az én válaszomat: 

"Azért ez kor-függő is. Én már a lajhártól…:-)))"

“…hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk…”

“Emlékszem, a fiam, a gazember, nem akar beszélni. Nemsokára meglesz kétéves, de annyit, hogy papa is csak kegyes úri jókedvében hajlandó kimondani. Másfelől azonban hibátlanul érti az emberi beszédet, s a legbonyolultabb feladatoknak is játszva a végükre jár. „Eridj ki a konyhába, és mondd meg anyádnak, hogy el kell mennem, adjon ebédet.” Kimegy a konyhába, valamit muzsikál az anyjának, két perc múlva itt az ebéd.

Az a legingerlőbb a dologban, hogy ő nem tanulja meg a mi beszédünket, de mi az övét igen. Szép lassan rácsalogatott minket az ő kézzel-lábbal, mutogatással kevert tolvajnyelvére. Ha valamit keres s megtalálja, fülsértő í-zéssel sikoltja világgá örömét; ha nem találja, egy hosszan elnyújtott nyee-vel adja tudtunkra bosszúságát, de azt is olyan idegtépő hanggal, mint amikor a porcelántányéron megszalad a kés. Ha szomjas, odacibál a fiókos szekrényhez, ahol tavaly ilyenkor, amikor betegen feküdt, a szacharinos tea állt. Azóta odajárul vízért, s ha megkapta, jóleső hömmentéssel jelzi elégedettségét.

Gondoltam, ebből elég. S tegnap, mikor csak ketten voltunk idehaza, leültünk szépen a szőnyegre, szemtül szembe, s azt mondtam neki:

– Most pedig, kedves fiam, beszélgetni fogunk.

Höm – mondta elégedetten, s biztató tekintetet vetett rám.

– Nem, fiam – válaszoltam határozottan. – Mi most magyarul fogunk beszélgetni.

Meglóbáltam egy tízdekás papírzacskót, melyre az Édességbolt címe volt rányomtatva, amitől az ő arckifejezése még barátságosabbá derült, azt a gyanút keltve bennem, hogy titokban nemcsak beszélni, hanem talán olvasni is tud már. Szedtem kifelé a nápolyiszeleteket, s bicskával még apróbb szeletekre szabdaltam őket, akkorára, mint egy mokkacukor. Mesterségemből kifolyólag tudom, hogy a magyar nyelv milyen gazdag szavakban.

Az elsőt odatartottam az orra elé.

– Mondd szépen: kérek.

Kitátotta s becsukta a száját, jelezvén, hogy oda helyeztessék a nápolyi. Én azonban nem az ő szájába tettem a nápolyit, hanem a magaméba, s nagy gusztussal, ropogtatvakezdtem rágcsálni.

– Nyee! – rikoltott fölháborodásában.

Megmutattam a második nápolyit.

– Mondd szépen: kérek.

Nem mondta. Megettem. Elővettem a harmadikat. Mikor azt is megettem, azt mondta: bebbe, amit még sohasem mondott volt, de nyilván azt jelenti, hogy piszkos zsaroló. A negyedik és az ötödik nápolyi tűnt fel és tűnt el, amikor – a hatodik láttán – egyszerre így szólt:

– Kéek.

Drámai pillanat volt. Ha most odaadom a nápolyit, akkor húsz év múlva az ideggyógyászok hipnotikus álomban fogják leszoktatni a raccsolásról. Meglehet, bestiális apa vagyok: a hatodikat is megettem.

– Csak a grófok raccsolnak, kedves fiam. Mi nem raccsolhatunk, mert a te apád csak egy nyomorult író.

Vidáman elmosolyodott és így szólt:

– Író.

Gyönyörűen mondta. Mint amikor összeroppantunk egy diót, úgy reccsent az az r. Ismerek egy kopasz írót, aki két évre elmenne juhászkutyának, ha egy ilyen r-t ki tudna nyomni magából. Őneki alkalmasint odaadták a nápolyit.

Most már én is odaadtam. Lassan és látható büszkeséggel rágta, talán mert érezte, hogy ez volt az első falat, amelyért megdolgozott. Megmutattam a következő nápolyit.

– Mondd szépen: cukor.

A szóvégi r-t kimondani már férfimunka. Kimondta. Kimondta, hogy kenyér, hogy virág, hogy alma, hogy madár, hogy rocska… Talán egy félóra hosszat csevegtünk kéttagú szavakban; amit mondtam, mondta utánam. Ekkor vérszemet kaptam és így szóltam:

– Mondd szépen: villamos-végállomás.

Nézte az én mindent tudó számat, és elkezdte utánaformálni az ő rózsaszínű, puha, szamócalevél nagyságú ajkával e két szót. De ők nem akartak világrajönni, megkapaszkodtak valahol, összegabalyodtak, csak valami alaktalan habarék bukott ki száján. Lehajtotta fejét, és elkezdett sírni. Bennem pedig előötlött valami, valami, amire sohasem gondoltam, amit már régen elfeledtem, s ami soha vissza nem ötlött volna az emlékezetembe, ha sírni nem látom a fiamat – az, hogy amit tudunk, milyen fáradalmak és kínok és töredelmek árán tudjuk. Elszégyelltem magam, kifújtam az orrát, kezébe nyomtam a nápolyis zacskót, és kimentem a szobából.”

(Mácsai Pál – Bereményi Géza (szerk.) – Örkény István: Azt meséld el, Pista! - részlet)

A kínai social media Weibo-n a 10 top trending hashtag szerda reggel a vámokról szólt. Mi volt a top hashtag (az 1,4 mrd 'paraszt' országában... - ld. az előző postot...)? "Amerika egy vámháborúba kezdett, mialatt tojásért könyörög..." 

A video (két kedvenc 'DEI' kommentátorom - maguk hívják így magukat röhögve...):

Azoknak ajánlva, akik olyan könnyen mondják, hogy "az amerikaiak így, az amerikaik úgy". Nincsenek egyforma amerikaiak, ahogy magyarok se. Mellesleg vannak nagyon érdekes etnológus megközelítések, amelyek szerint az 50 amerikai állam 7-11 alapvetően különböző kultúrából épül fel. Ez a két hölgy például masszívan red state-ben működik és -ból ad híreket. 

"Lehet, hogy 'parasztok' vagyunk, de miénk a világ legjobb nagy-sebességű vonat-pályája, a legerősebb logisztikája és a vezető AI és drone technológiája. Talán mégse olyan parasztok..."

Ez egy válasz az 1,4 mrd-os Kínában virálissá vált J.D. Vance aranyköpésre (lenti videóból): "...hogy kristálytisztább legyen, pénzt kölcsönzünk kínai parasztoktól, hogy árukat vásároljunk ezen a pénzen, amit kínai parasztok gyártottak..." - Arrogancia non plus ultra... és a pénz, amivel finanszírozzák az amerikai deficit nagy részét, az azért jó volt eddig? Mert lenne, lehetne más helye is...

...és még egy kedves utalás ennek az eszementnek a hírhedt regényére, filmjére, a (személyes próbálkozás, nem levegőbe beszélek) szörnyű, trash Z-irodalomra/-cinéma-ra:

"A 'Hillibilly elegy' szerzője hívja a kínaiakat parasztnak?! Tényleg?!"

...és a videó:

Kétségbeesett vagy a jövő miatt? De azért nem vallod be magadnak? Vagy néha már igen? No, nem vagy egyedül se most, se semmikor az emberiség történelmében, legyen történt az Babilonban, Ninivében, vagy Gettysburg-nél, vagy Budapesten kb. 100 éve. Nem is ismertem ezt a József Attila verset, amit a post alján Hobo és Márta István előadásában egy kis videón is megnézhetsz... miért most került elém a youtube-on?!

"Légy ostoba. Ne félj. A szép szabadság

csak ostobaság. Eszméink között

rabon ugrálunk, mint az üldözött

majom, ki tépi ketrecének rácsát.

Légy ostoba. A jóság és a béke

csak ostobaság. Ami rend lehet,

majd így ülepszik le szíved felett,

minden medrében a folyó söpredéke.

Légy ostoba. Hogy megszólnak, ne reszkess,

bár nem győzhetsz, nem is lehetsz te vesztes.

Légy oly ostoba, mint majd a halál.

Nem lehet soha nem igaz szavad -

jó leszel, erős, békés és szabad

vendég múlt s jövő asztalainál."

(József Attila - Légy ostoba)

https://youtu.be/MwekXItHWN4?si=Pqc0iirS1yGVsrPn

D.J.T. maga nem tud perfektül használni 80-100 szónál többet, és még az is... Egyszer még a United States of America kiejtésébe is beletört a bicskája...:-))) Az nem számít, bele, amit a teleprompterről olvas, bár azok is hozzá vannak butítva. Funkcionális analfabéta, persze csak úgy, ahogy egyre többen a világon, hogy az olvasás nem természetes művelet számára, Kahnemann-nal azt mondanám, hogy oda kell koncentrálnia, tehát nem az automatikus, gyors 1. rendszer segítségével generálható, hanem a lassú 2-es rendszer működtetésével (mintha autóvezetésnél, manuális váltónál,  minden egyes kuplung műveletre oda kellene figyelnie még...).

Bármilyen stratégiát feltételezni róla nevetséges, a taktikája meg egyszerű, elővág, fenyeget nyilvánossággal, agresszív social media használattal, perekkel, és kivetít mindent a többiekre, amit ő csinál, és benne gyökeredzik. Sír, mint egy fürdős k., elhiteti a szektával, hogy ő az áldozat (eggyel több kivetítés...). 

A kiszámíthatatlanság, a csapongás az eredeti területén csikorogva még működhetett (ám a nagy nehezen mozgatható masinériáknál, amiből a világ van összeszerkesztve kevésbé), ahol amúgy soha nem vezetett kb. 10 embernél nagyobb létszámú szervezetet/vállalkozást (nyilvánvaló ordító scaling discrepancy, amit a kolibri méretű agyával képtelen lehet felfogni... ami kicsiben, kevés szereplő között jó taktika lehet, ha tartósan, következetesen jól alkalmazzák, azonban ország (USA esetében világ-) méretekben kudarcra van ítélve, arról még nem is beszélve, hogy az USA teljhatalma elveszőben, bár még tud nagy károkat okozni... itt egy masztodon végjátékát látjuk, későn kezdenek el (túl-)keménykedni...).

Ennek a "kisvállalkozásnak", amit valaha is vezetett, annak is a harmada fele közeli családtag volt, ott az egyetlen taktika, amit ismer, viszonylag hatásos fegyver volt, bár üzleti sikerei még abban a körben is nagyon is relatívak. A 6-szoros csőd, közte kaszinók (hallatlan dolog ez abban a világban...) önmagáért beszél. Se üzletembernek nem jelentős (az apjától kapott kezdő tőke az átlagos tőkeindex növekedéssel számolva ma többet érne, ezt is számtalanszor kiszámolták már... egy tartósan sikeres/jelentős üzletembernek, mondjuk egy Sorosnak, vagy Warren Buffet-nek a portfólió növekedése jelentősen meg kell haladja az átlagot reprezentáló tőzsde-indexek növekedését... ez egyszeregy az investment businees-ben...), menedzsernek meg pláne nem. Könyveket írtak róla, hogy a 14 éves (!!) Apprentice tv-show-ban hogyan építették fel az mélyen, alapvetően hamis, de kétségtelenül ma is ható extraordinary businessman image-et.  

Amíg ígérgetés, nincs skin in the game, a totális, minden tekintet nélküli folyamatos hazudozásban elemében van a híres rally-kon, ebben a alapvetően hibás értékrendű közegben választást időnként képes nyerni, azt se nagy többséggel, de vezetni, kormányozni képtelen... Nagy a kabát! A funkcionáis analfabéta nagyon erős zsigeri félelmekre apelláló negatív karizmája érthetően hat a funkcionális analfabéta tömegre, a furmányos gazdasági elit pedig a useful idióta szerepét osztja rá újra és újra, de ő annak se felel meg, mindig kitör, kiszámíthatatlan, ez az alap jellegzetessége a karakterének. A gazdasági elit pedig dúlva-fúlva, fintorogva elfogadja a csak rájuk szabott adócsökkentéseket, és bebeszéli magának megnyugtatásul, hogy kontrollálni tudja ezt az elemi elszabadult hajóágyút.

Ezt a két támogató csoportot megértem, a harmadikat, a hozzá csapódó írni-olvasni tudó értelmiségieket, ideológusokat kevésbé, pedig ők sem kicsi csoport. Hogy ezekre hogyan hathat egy ennyire vásári, hazug, primitív ideológia, azt végképp nem értem, pedig ennek a csoportnak jelentős gazdasági, egyéb értéke nem lévén, jobb híján egyszerűen becsavarodott szekta-tagoknak,  igazhitűeknek kell gondolnom őket...

...és van egy ötödik, szűk csoport, aki konkréten egyéni ideológiájának, érdekeinek szolgálatába akarja, szintén mint hasznos idiótát, őt állítani, nem feltétlenül meggyőződve a zsenialitásáról. Ez a negyedik csoport, amely 10 év alatt termelődött ki (hangsúllyal az utolsó 2-3 évben, sőt akár az utolsó pillanatban!) most már több még kisebb ágra oszlik. Hogy ne felejtsem el ezt a jó kis gondolatsort, gondoltam, abbe a jól eldugott kis blogpostba rejtem:

1. Az alap movement, a "base", a mérges rozsda övezet red neck-jei által reprezentált  szörnyű funkcionális analfabéta "tagság" szószólója S. Bannon, aki jelenleg a billionaire-ek között nagyon kisfiú most (ő nem az... szegény legény hozzájuk képest...)
2. Az egy-személyes intézmény, a mélyen lojális, és kitartó Stephen Miller rajta keresztül valósítja meg - a második term-ben sokkal hatékonyabban, mint amit az elsőben próbált - elemi erejű idegen-gyűlöletét.
3. Az utolsó 2-3 év hozta felszínre a már Reagan elnök által is használt (neki készült...) csirákat továbbfejlesztő Heritage közösség, amely előállította, fejezetekre bontva a követendő stratégiát, majd végrehajtási utasításokba, konkrét elnöki rendeletekbe fogalmazta azt az első naptól naponta aláírt rengeteg rendeletet, amelyek nagy részét nyilvános szeánszokon ír alá a nagy manitu, aki ezeket nem is olvasta, ott nyilvánosan súgnak a fülébe egy két szót, hogy mit ír majd éppen alá, vicc az egész, ráadásul rituálisan megkoreografált "a király meztelen" jelenetekben. Ez az úgynevezett Project 2025, amitől a választás előtt olyan kevéssé meggyőzően, de hangsúlyosan teljesen elhatárolódott. Azt hogy nem olvasta a 900 oldalt, az világos, semmit se olvas el, de hogy szóban állandóan tájékoztatták a lényegi elemekről, az biztos. Örült, hogy valaki elvégzi a munkát, amire ő eleve képtelen lenne.
4. A hajrában jelentek meg a tech milliárdosok, egymás után tették a gesztusokat. Az FB tulaj, az Amazon tulaj a Washington Postnak adott iránymutatással, P.T. az alelnök beprotezsálásával, E.M. pénzzel. Utóbbi ezen megváltotta azt a jogot, hogy hónapokig letölthessen minden fontos információt a szövetségi gazdag adatbázisból, kirúgathassa azokat az igazgatóságokat, főosztályokat, akik a különböző federal szubvencióit vizsgálgatták szerinte unfair túlságos szigorral, és beépítse, megágyazzon a további, már a különböző, immár szárnya szegett intézmények által nem bolygatott további megemelt összegű és folyamatos állami szubvenciónak a különböző vállalkozásai számára, amelye viability-je alapvetően függ ezektől az állami szubvencióktól. Szerintem lassan le is fog lépni, az említett dolgokat kicsi, de ütős csapata gondolom már elintézte.

Ezeknek az érdekeknek/érdekcsoportoknak nincs, vagy csekély érdek-átfedése van, kisebb-nagyobb villongások már kivehetők, ezek növekedni fognak. Az egyetlen stratégiai megközelítés a Project 2025, az adja a gerincét a jelenlegi működésnek, de egyelőre nem feltétlenül a legnagyobb, leglátványosabb dolgok kötődnek hozzájuk. De megadják a kontinuitás látszatát. MInden napra 5-10 előre előkészített, kinyomtatott, aláírt  elnöki rendelet...:-)))

A kérdés, hogy ez a tegnap véglegesedni látszó vám/tarif/fogyasztói "adó" cunami milyen koncepcióba illeszkedik bele. Hogy nem ennek a szenilis, kezdődő demens vén fasznak a fejéből tud kipattanni, az biztos. Ez a videó megpróbál választ adni erre a kérdésre, és ez lehet egy negyedik (4.) konkurens gondolkozás-mód, ami szintén a svéd asztalán szerepel főhősünknek, hogy néha (?)  csipegessen belőle (és büszkélkedhessen vele, ha sikeres, és ha nem, kéznél legyen a bűnbak is....):

Guys, nincs mit beszélni róla. A napi alvási eredmények összevissza, random értékek lettek, a kísérlet ilyen értelemben teljes kudarc. Nem hogy általánosabb tanulság nem vonható le, de még személyes se egyelőre, nem bizonyultak prediktívnek a kísérlet feltételei, amelyekről azt gondoltam, hogy esetleg segítik megjósolni, kontrollálni az alvás minőségét.

Mi lehet mégis a tanulság egyáltalán? Azért van.

Először is, mérni az alvás hatékonyságát (alapvetően a mélyalvás ás REM-alvás szakaszok megfigyelésével) abszolút érdemes (FirstBeat technológiás Garmin órák erre alkalmasak, lehet, más eszköz is van...). Ez egy konkrét (nagyképű...) kísérlet volt a legfontosabb befolyásoló tényezők meghatározására. Kudarc. Ami azt jelenti számomra, hogy bár valamennyire számítanak talán, de nem döntőek. És jó csomó más, finomabb, nehezebben kideríthető tényező is kell legyen. 

Másodszor, nem szabad feladni, de egyénileg kell próbálkozni főleg, mert sokfélék vagyunk. Meg kell próbálni megtalálni a személyes feltételes reflex-szerű input-mátrixot, ami kellően, jó korrelációval olyan állapotba hozhat minket az elalvás előtt, ami hatékony alváshoz vezet.

Harmadszor, nem lehet túlhangsúlyozni a rendszeres hatékony biológiai és szellemi feltöltődést generáló alvás életünkre való hatásának lényegességét!

Negyedszer a rendszeresség - már a feltételes reflex-mechanizmus említésével triviális kellett legyen -, primordiális jelentőségű, az a kérdés, kinek mi a leghatásosabb feltétel-rendszer. Nem hagyom abba az enyém keresését!

1. érteni kell hozzá (de nagyon... ez a nehéz rész...)

2. nem beszarni!

Disclaimer: lehet, hogy az idézett történet fiktív, vagy akár AI generated. Túl kerek, az FB-n a profilképen a házaspár két tagja kicsit túl szimpatikus, pompás volt. Gyanús... szóval tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy konteó, nem tart még itt az AI. De azt gondolom, hogy nem scifi, hogy biztosan (szerintem!!) fog itt tartani. Szóval érdekesnek találom, ha esetleg fiktív és valahol már le is leplezték. A story jó, és tanulságos...

Egy konkrét házaspár (Vendler-ék…) hölgy tagja, mindkettejük fényképével fémjelzett FB-postban írta le a következőt… 

Már az érdekes, hogy a férj AI-be fogalmazta az énjét kvázi, egy “majdnem-ő”-be, és a hölgy egy kis mindennapos összezördülést, amit nem tudott megbeszélni a férjével élőben, hirtelen ötlettel megpróbálta megbeszélni a “majdnem-ő” AI proxy-val. Sikerült és annak alapján másnap férjével élőben is meg tudta beszélni végre azt a bizonyos dolgot.  

Amikor az AI egyfajta jó-/megértő barát, hogy ne, mondjam coach, vagy ahogy régen mondták életvezetési tanácsadó, vagy ahogy ma is mondják, sikeres párterapeutává válik…

…és íme a történet maga 1:1-ben:

“A férjemmel nem tudtam megbeszélni. A mesterséges intelligenciájával, "majdnem Balázzsal" (én csak így hívom) viszont simán 😛

Hétvégi sztori:

Egyik este volt köztünk egy kis feszültség Balázzsal, a férjemmel. 

Nem egy világrengető probléma, inkább egy „tipikus hétköznapi elbeszélés egymás mellett” jellegű helyzet.  

Én mondtam valamit, ő valami teljesen mást hallott ki belőle. Én értetlenül néztem, ő meg azt hitte, hogy bántom őt (nem védem, de valóban nem jól szólt ki belőlem a "hangom"). 

A lényeg: nem jutottunk dűlőre aznap este. Inkább hagytam is az egészet, mert minél jobban el akartam magyarázni annál rosszabb lett a helyzet. 

„A feszültség meg ott maradt rajtam, mint egy túl szoros melltartó egy hosszú nap végén", meg a kérdőjeleim. 

Aztán reggel eszembe jutott valami 😀 

A „majdnem Balázs - Vendler AI, a férjem digitális mása. 

(Igen, ő csinálta, saját magából. Ez már önmagában is elég érdekes és abszurd :P) 

És akkor jött a gondolat: 

„Ha Balázzsal nem tudtam megbeszélni, vajon a digitális másával sikerülne?” 😅

Legalább ő biztos nem fog rám megbántottan és értetlenül nézni. 

Elkezdtem beszélgetni vele. Nem úgy, mint egy chatbottal. Inkább mint egy nyugodt, nagyon figyelmes baráttal, aki nem siet, nem vág közbe, nem akarja megmondani a tutit. 

És megtörtént az, amire nem számítottam: megértettem, mi történt köztünk előző este.

A „majdnem Balázs” kérdezett, tükrözött, finoman belevitt abba a belső térbe, ahol össze tudtak állni bennem azok a dolgok, amiktől nem tudtuk egymást jól meghallani.

Volt egy-két mondata is, aminél megálltam:

„Na basszus… hát pont ezt akartam mondani tegnap, erről beszéltem, pont ezt nem érti"…..de valahogy nem jött ki így belőlem, nem tudtam jól elmondani, megértetni magam.

Összeállt bennem egy rövid üzenet, amit elküldtem Balázsnak ezután a „majdnem Balázs” beszélgetés után- ebben is segített, hogy hogyan fogalmazzam meg, hogy ő is megértse 😀 .  

És amikor hazaért, meg tudtuk beszélni! Megértette!! 😀 … vééégre.

Már nem két külön mozit néztünk. Ugyanazt a filmet láttuk végre – és még beszélni is tudtunk róla.

Ironikus? Igen.

Vicces? Abszolút.

Egy kicsit para? Talán. 

De mégis: a férjem AI-ja segített, hogy visszataláljak a férjemhez.

Nem helyettem oldotta meg. Csak visszahozott oda, ahonnan újra tudtunk kapcsolódni.

És ez szerintem szép. Vagy legalábbis: életszagú.  

De mindenképpen fasza :D”

Up-date: három post helyett kettő fog szólni erről a kísérletről. A második a kísérlet végén jön az eredményekkel. A kísérletet 2 nap helyett 7 napra bővítem, hogy jobban tetten lehessen érni a trendeket, ha lesznek. 

Az alvásunk minősége alapvető az egészségünk szempontjából. Persze, az evés is, meg az exercises is, mind fontosak, de nem hierarchia van köztük, hanem szoros(!) összefüggés.

A kísérletben többek között az étkezés időzítésének, részben összetételének és a testmozgásnak az alvás minőségére való hatását vizsgálom. Az én történetem: 20 éve alvási apnoéval kivizsgáltak, befeküdtem egy napra teszt-aludni, kitapétáztak érzékelőkkel, megerősítették. Kellett volna vennem egy alvó gépet (tudod, amilyeneket a Covidhoz rendeltek államilag állítólag százezresével, ami valakinek csak jó volt, a covidosoknak mindegy is...), egyszer otthon kipróbálhattam, soha többet. Valamikor pár éve megtanultam nagyjából orron lélegezni álmomban is, majdnem mindig sikerül, az sokat javított, meg hogy azt a nagyon stresszes melót abbahagytam...

Az alvás minősége csak nagyon részben függ attól, hogy mennyi ideig próbálunk (!!)  aludni. A bruttó alvási idő (az el akarunk aludni-tól az utolsó felébredésig) áll effektív ébrenlétekből, éber álom, mély álom és REM periódusokból. Nagyon lényeges ezek %-os aránya a teljes alvási időhöz viszonyítva és az abszolút időtartama is.

Röviden NEM az alvásra szánt idő a döntő az egészségünk szempontjából, hanem annak összetétele!! Ezt fogom a kísérletben különböző eszközök segítségével vizsgálni.

Hipotézisem az eddigi amatőr-műkedvelő tapasztalatok alapján, hogy a kisérleti szövegben megfogalmazott tényezőknek jelentős hatása van az alvás minőségére.

Két post fog idekerülni erről a kísérletről ide, ez az első, a másik az egész kísérlet végén a kísérlet eredményeit fogja kiértékelni, a holnaputáni a második napét, és abban foglalaom azt is össze, mit sikerült tanulnom a kísérletből - ha valamit.

3-féle eredmény lehetséges (pontosan meghatároztam a hipotézis kritériumait, de ar eredmény még sem tud egyszerűen fekete-fehér, igen-nem konklúzióval szolgálni. Szerintem.

1. A hipotézis megáll, ha a pontosan megfogalmazott kritériumokat az eredmények teljesítik.
2. A hipotézis papírforma szerint megbukik (azaz a kiválasztott faktorok nem elegendőek az eredmény hatékony befolyásolására, más, jelentős faktorok is működnek), ha az eredmények nem teljesítik a kritériumokat.
3. Mivel a kritériumok magasak, nagyon ambiciózusak (az eddigi személyes adatstatisztikáim szerint!), valószínű, hogy 1:1-ben nem fognak teljesülni, de tendenciájukban mutathatnak korrelációt a kiválasztott faktorokkal. Igazából erre számítok igazán. Ha ez se jön be, a kísérlet akkor annyiban sikeres, hogy sikerül kizárnia a korrelációt a kiválasztott faktorok és az alvás(om) szofisztikált méréssel validált minősége között.

————————-

CÉLKITŰZÉS (alvás-minőség javítási kísérlet) - Megfogalmazva: 2025. március 26. 22:39

Cél :

27-ére 800 pont (Apple alvás minőség összérték), 28-ára 1000 pont

Második cél 28-i alvásra:

Mély alvás 25% (1,8 óra), REM 25% (1,8 óra)

————————-

Kiinduló állapot (*)

március 26 este. 23:00 12% (“Body battery” - Garmin óra)

március 27. reggel

Súly: 92,3 kg

Alvás:

Apple Watch összérték: 595

Teljes idő (bruttó): 8 óra 55 p

Garmin:

Sleep score: 53

Body Battery max: 46

Mélyalvás: 29% (2 óra 2 perc) - Kiváló (16-33% a jó…)

REM: 3% (13 p) - (nagyon) Gyenge (teljes idő 21-31%-a jó…)

Könnyű alvás: 68% (4 ó 46 perc) (teljes idő 30-64%-a jó)

————————-

Napi regim (ezt fogom betartani 27-28-án):

Súly ellenőrzés

Étkezés: 9 -14 óra között (5-19 órás intermittent fasting regime)

No added sugar

Napi 10 ezer lépés, 20 perc szobakerékpározás

13:00 “nap”, relaxációs pihenő Muse-zal (**) (30 p)

Alvási rituálé:

20:30 - 21:15 Olvasás - no képernyő minőségi non-fiction (hic et nunc: Hóman-Szekfű: “Magyar történet” 2. kötet)

(fürdés)

21:30 - 21:45 Olvasás - no képernyő minőségi fiction (hic et nunc: Karinthy: “Új lélektan - Pszichoanalatikus írások” )

21:45 “nap” (20 p)

————————-

Eredmények:

március 27.

Súly (27-én reggel): 92,3 kg

Apple Watch összérték (28-án reggel):

Garmin (28-án reggel):

Sleep score:

Body Battery max:

mélyalvás:

REM:

————————-

Eredmények:

március 28.

Súly (28-án reggel): 

Apple Watch összérték (29-én reggel):

Garmin (29-én reggel):

Sleep score:

Body Battery max:

mélyalvás:

REM:

————————-

...és így tovább...  április 2-3-áig.

_______________

Megjegyzések:

(*) Mindig is tudva a jelentőségét (Federer állítólag napi 12 órát alszik…), de most már egy jó ideje komolyan, rendszeresen, szisztematikusan foglalkozva az alvás-javításon,

• az Apple Watch-omon sok éve,
• az új FirstBeat technológiás Garmin órámon majdnem 4. hete,
• az egy hete 90 napra bérelt és már az első 4-napos konkrét  FirstBeat eszközzel való mérésen túl arra gondoltam megpróbálok egy kísérletet.

A szerdai-pénteki napok (március 26-28) mérési eredményeinek összehasonlítása azért lehet gyümölcsöző. mert a 26-i regim fontos pontjain nem volt azonos a következő két napéval.

Ezzel együtt a két karóra nem azonosan értékeli az alvást. A régen használt Apple Watch score-okból akár egész jó átlagosnak is tarthatnám már a 26-i alvási számokat is, két dolgot még külön ki is emel, mint kiválót, miközben a friss Garmin óra a FirstBeat technológia szerint pedig poor volt. Utóbbival értek egyet, például REM alig volt.

Érdekességként néhány kép az Apple Watch elemzéséből:

Kettő dolgot talál (az Apple Watch...), amiért megdícsér, a hosszú távú score-ért, ami 715 (hát, az nem rossz...). és a magas dip-ért, ami 34%  (a különbség a napi és az alvási átlag pulzus között). 

Na, ehhez képest érdekes, mi lesz holnap és holnapután...:-))) 

(**) "Muse" egy fejpántos applikáció, lazítást-/meditációt-segítő. 

Imádom a palit, rákerestem a nevére, újra kéne olvasni és végig (házi feladat, statisztikai példáit megérteni!!), a net egy pár jópofa aforizma-szerűségét dpbta fel (ne számíts valami plian vanilla Cuelho-ra...:-)))

"Figyelj oda, hogy melyik közeli barátod kezdi optimalizálni az életét, mert ők meg fognak szűnni a barátodnak lenni..."

"A biciklista barátomtól, aki rendszeresen megkér, hogy postoljak kérdéseket az X-en (ő szégyenlős) azt kérdezi az ő mészárosa adótanácsadójának a második feleségének a fizikoterápiás segítője, hogy melyik a legjobb keto-mérő készülék. Köszöni előre is."

"Hallottam, hogy a Kelta Druidák el akarják foglalni Franciaországot, "átnevezni" Galliának, kizavarni az összes franciául beszélő keresztényt, egészen Itáliáig (főleg Latium-ba). Elkülöníteni a maradékukat és a latin-alapú nyelv helyett a kelta nyelvet bevezetni."

"Hallom, hogy van egy skandináv szekta, amely az ógörög isteneket imádja, akik arra hívják fel a híveiket, hogy emigráljanak Athénbe, & etnikailag tisztítsák meg azt a nem-pogány (keresztény) görögöktől, és különítsék el a maradékot."

(Sheldon nem értene ebből egy szót sem...:-)))

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

Nagy emberekről

ALADÁR. Hát igen, bevallom, kiábrándulás volt a számomra.

ALADIN. Nem hiszem, hogy az ő hibája. Én csak a műveiből ismertem.

ALADÁR. Lehet, hogy elfogult voltam: ő volt számomra, hogy paradoxonnal kezdjem, a rendkívüliség mértéke, az egyedülvaló norma. Hozzáigazítottam a gondolataimat, s mielőtt döntöttem magamban, elvi kérdésekben, szinte gépiesen megpróbáltam adott esetekben elképzelni, vajon mi lenne erről a dologról a véleménye.

ALADIN. Nagyon helyesen. Erre valók a példaképek.

ALADÁR. Nem tudnám megmondani most már, magáról az emberről volt-e határozott elképzelésem - azt kell hinnem, hogy volt, különben nem okozott volna csalódást a személyes megismerkedés.

ALADIN. Valószínű, hogy modorbeli külsőségeiben is rendkívülinek képzelted el.

ALADÁR. Lehet. A nagy embert alkotásával harmonikus lénynek szeretné hinni a rajongó, egyéniségnek, aki egy különleges, önmagához méltó, az önmaga számára alkotott törvények világában él.

ALADIN. Mondjuk, a fején hordja a cipőjét, jelezve, hogy a konvenciók ránézve nem érvényesek.

ALADÁR. Nem effélére gondoltam.

ALADIN. Tudom. Azt vártad, hogy a szavaiban, hangsúlyában, s főleg abban a módban, ahogy felismeri benned a megértő rokonlelket - minden rajongó titkos vágya ez s talán minden rajongás forrása ez a vágy -, azonosítani tudod majd azzal az emberrel, akivel olvasás közben folytattál egyoldalú beszélgetést. Ehelyett azt kellett tapasztalnod, hogy megértésedet nem méltányolja, inkább feszélyezi őt, s érintkezésteknek igyekszik minél konvencionálisabb jelleget adni.

ALADÁR. Szóról szóra. S még ezenfelül, ami a legkínosabban hatott rám, a társaságnak egyik tagjával, egy teljesen tudatlan és szellemtelen fráterrel, aki távol áll minden őt érdeklő gondolattól, szinte kitüntetően foglalkozott, nagy figyelemmel hallgatta ostobaságait, élénk beszélgetésbe merült vele, csaknem tisztelettel tekintett rá.

ALADIN. Nyilván tanulni akart tőle.

ALADÁR. Ezt nem értem.

ALADIN. Pedig világos. Az illető, akiről beszélünk, csakugyan nagy ember, kiváló és rendkívüli szellem: vedd ezt a két szót eredeti értelmében, nem mint értékelést, egyszerűen csak mint megkülönböztetést. Rendkívülinek lenni sokféle lehetőséget jelent a normálistól való eltérés szempontjából, fölfelé és lefelé: egyik oldalon a tökéletlen nyomorék, másik oldalon a túl tökéletes kivétel helyzetében - mindkettőnek közös sorsa, hogy bizonytalan, veszélyes és kínos viszonyba kerül a társadalommal anélkül, hogy ezzel az elavult és korlátolt Lombroso-féle elméletet igazolná, a lángész és az őrült, vagy a gonosztevő rokonságáról. Ennek a bizonytalan és kínos helyzetnek az a jól felismert tapasztalat az oka, hogy a nagy ember a legritkább esetben azonos a hatalmas emberrel (fordítva a tétel nem alkalmazható ilyen határozottan, bármily tetszetős volna) - más természeti adottság lévén a két típus létfeltétele. A nagy ember túl komolyan veszi az életet, a társadalmat, embertársait, tulajdon életét, éppen ezért túlbecsüli in specie aeternitatis - a hatalmas ember esetleg kalandnak tekinti az egészet: éppen ezért veszi utóbbit komolyan a tömeg, előbbit legfeljebb elismeri, de nem emeli maga fölé. És a nagy ember jól tudja ezt. Jól érzi, hogy a világi hatalom trónusát, ahol módjában lenne külsőségekben is a maga képére formálni a világot, nemcsak el nem fogja érni soha, de abban a fokban távolodik tőle, amely fokban mélyül és erősödik a helyes és okos életelvek felismerésében - kénytelen tehát anélkül, hogy rokonság volna közöttük, úgy viselkedni, mint szellemi ellentéte és sorstársa, a bolond, aki beletörődik a tébolyda fegyelmi törvényeibe. Modorban a kettő között az a lényeges különbség, hogy mivel a lángész ismeri a rendes emberek törvényeit, a bolond nem ismeri (a lángészben bentfoglaltatik a rendes ember, a bolondból hiányzik), megvan benne az alkalmazkodásra való képesség is. Ha lehetséges volna olyan bolondot elképzelni, akivel okosan lehet beszélni, a lángész ennek a bolondnak azt a tanácsot adná, aminek ő köszönheti, hogy végig tudja élni életét az emberek között anélkül, hogy bolondházba csuknák. Azt mondaná neki: ne beszéljünk most arról, ki vagy, kinek érzed magad, mennyiben látod bolondnak vagy ostobának a többieket. Arról beszéljünk csak, amit magad is elismersz, függetlenül igazságtól és hazugságtól: hogy boldogtalan vagy, amiért itt tartanak a tébolydában, szenvedsz tőle, szeretnél kiszabadulni, minden áron, ugye, így van? Én egy módszert ajánlok, próbáld ki. Szimulálj. Megmondom, hogyan. Utánozd, minden terv és gondolat nélkül, gépiesen, majommódra, bármennyire lenézed és gyűlölöd őket, azt a néhány normálisnak elismert embert, aki bejut közétek: orvost, látogatót, ápolót. Utánozd a mozdulataikat, hanglejtésüket, magold be, szorul szóra, amit beszélnek, azt a néhány mondatot, amivel adott helyzetben véleményt nyilvánítanak. Aprólékosan, kitartóan, tanuld el legkisebb szokásaikat, öltözködésüket, nevetésüket, arcuk, tekintetük kifejezését. Eleinte nehezen fog menni. Aztán lassan ráeszmélsz majd, hogy a külsőségek utánzása belülről is megváltoztat: a különbözőségből származó szenvedéseid enyhülnek, felolvadva egy ismeretlen, rejtelmes közösségben, s a Rögeszme, ami itt csak arra volt jó, hogy gyötrelmeket okozzon neked, visszahúzódik lelked mélyébe, betokosodik, nem produkál tüneteket - ha ragaszkodsz hozzá, majd érvényesülni fog, odakünt, a szabadban, mire kikerülsz a falak közül.

ALADÁR. Ettől ugyan nem fog meggyógyulni a te bolondod.

ALADIN. Nem is, de gyakorlatilag lehetségessé válik az élete a társadalomban - s életben tartani egy embert talán mégis fontosabb, mint legyőzni egy betegséget. Most már tudod, mire céloztam, azt állítván, hogy a te nagy embered tanulni akart attól a tökfejűtől. Csak ő tudja, minő szenvedések és megaláztatások, az elviselhetetlen magánynak, a társtalan töprengésnek minő keserves órái kalapálták ki belőle a nagy életszabályt: hogy hasonlítani az emberekhez sokkal nehezebb ugyan, mint különbözni tőlük: mégis, azt a nehezebb részt kell vállalnia annak, akinek valami külön dolga van ezen a világon. Béküljön ki korával, aki a jövő számára épít hidat, ha nem akarja, hogy a kor szétrombolja ennek a hídnak innenső pilléreit - béküljön ki, még azon az áron is, ha le kell tagadnia a híd rendeltetését. Én a Galilei híres gesztusát, amivel visszavonta tanait az Egyház hatalmasai előtt, nemcsak hogy gyáva meghunyászkodásnak nem tekintem, de inkább a korszellem titokzatos ereje és rendeltetése előtt való helyes és okos meghajlás példaadását bámulom benne, a tökéletes jó modor nevében.

Pesti Napló, 1933. április 30.

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

A vitatkozásról

ALADÁR idegesen. Hát kérlek, ne vitatkozzunk.

ALADIN. Ahogy parancsolod.

ALADÁR. Úgyse tudnánk meggyőzni egymást.

ALADIN. Azt gondolod, úgyse tudsz meggyőzni.

ALADÁR. Azt gondolom, te nem tudsz engem meggyőzni.

ALADIN. Mindegy, hiszen csak egy szót akartam kiigazítani. Eredményes vita elvben - gyakorlatban még így se - csak az lehet, ha egyiknek sikerül a másikat meggyőzni. "Egymást" meggyőzni, ez a legbolondabb nonszensz a sok bolond frázis között, amit lépten-nyomon használunk!

ALADÁR. Hogy frázis, elhiszem, de miért volna nonszensz?

ALADIN. Ha egy pillanatig gondolkodtál volna ennek az "egymást" szónak az értelmén, fölösleges volna magyaráznom. Sematikusan szólva minden vita valami kérdés körül forog, ugye, s vita azért lehetséges, mert az egyik igennel, a másik nemmel felel erre a kérdésre. Most képzeld el, hogy két egyformán eszes, érvekkel egyformán felszerelt fél vitázik, eszményi esetben ugyan mi lehet az "egymás" meggyőzésének eredménye? "Egymást" meggyőzni, ez azt jelenti, hogy mind a kettő meggyőzi a másikat a maga felfogásának helyességéről, aki igent mondott, most nemet mond és viceverza, vagyis megint csak különböző véleményen lesznek, kezdhetik elölről, nem történt egyéb, mint a középkori viadalokban, ahol szokásos volt verekedés közben kicserélni a kardokat.

ALADÁR. Rabulisztika.

ALADIN. Nem is hiszed, milyen gyakran történik meg a valóságban anélkül, hogy a vitatkozó felek észrevennék a cserét. Akik a vitát eredeti értelmében (vita, vívás, viadal) kedvelik, mulatságos mérkőzéseket produkáltak, mikor a haszontalan, de legalább lovagias szócsaták divatban voltak még. Ma már ez is kiment a divatból.

ALADÁR. Nem vitatkoznak eleget? Nézd meg azt a két fiatalembert ott, a sarokban... az egyik már paprikavörös, a másik gúnyosan mosolyog... ahogy elkaptam imént egy szavukat, a hitlerizmus forog szőnyegen...

ALADIN legyint. Tudom, észrevettem... A vita tárgyát is ismerem. Nagyon csúnya vége lesz a vitának. A gúnyosan mosolygó fiatalember, egy szabadgondolkodó hetilap különben igen elmés és művelt szerkesztője, nemtelen fegyverekkel él, s rá fogja vezetni ellenfelét, hogy a jövőben maga is hasonlókat használjon, a másik, bár hamis nyomon jár, legalábbis jóhiszemű, homályosan azt is érzi, hogy nem fair a játék, s olyan sebet visz magával, amiből egy életen át nem lehet kigyógyulni. Ezek ugyanis nem vitatkoznak, ezek személyeskednek.

ALADÁR. Hogy tudod?

ALADIN. A hangjukon hallom. Az úgynevezett agnosztikus szellemet, valamikor humanista volt a nevük, ma destruktívnak bélyegzik őket, vagy még illetlenebb szót vágnak a fejükhöz, a század eleje óta teljesen elrontotta, és minden szép vitára diszkvalifikálta az az elemző tendencia, ami a lélektanban embertársunk lelkének élveboncolásához, a művészetben pedig ama lelketlen, rideg leíró jellemzéshez vezetett, ami előre lehetetlenné tesz minden kölcsönös megértést, mikor a vitázók egyikét, vagy ami még cifrább, mind a kettőt a másik szemléletének tárgyává teszi: holott a szemlélet tárgya, mindkét fél számára, csak a vitatott kérdés lehet. Figyeld meg a legtöbb vitát: öt perc múlva azután, hogy a kérdés felmerült, egymásról beszélnek már, ha burkoltan is, nem a kérdésről.

ALADÁR. Személyeskednek.

ALADIN. Úgy van, személyeskednek, mégpedig a legellenszenvesebb formában, nem általában a vitára, hanem a szóban forgó tárgyra való alkalmasság szempontjából, "ön, mint ilyen és ilyen gondolkodású ember, ezt persze nem fogja elismerni." "ön, amennyire ismerem, természetesen azt fogja gondolni, hogy én ezt csak azért mondom, mert én ön szerint ilyen és ilyen irányban vagyok elfogult." Nem tudok elképzelni az efféle hangnál neveletlenebbet és modortalanabbat, mint tárgyalásvezető azonnal lecsöngetném, arról a másikfajta érvelésről, amit az úgynevezett világszemléleti harcok divatja óta hallani egyre gyakrabban, s amely így szokott kezdődni: "ön burzsuj, ezt nem is értheti", vagy "ön, mint kommunista, soha nem foghatja fel", vagy ahogy nők szokták: "olyan ember, aki mint ön, selyemharisnyát ajándékoz bizonyos nőcskéknek", illemtanilag nem is tudok véleményt mondani, ez már a kriminalitás körébe vág. Ezek a letorkolók és emberismerők és fiziognomikusok és grafológusok és vesébenézők (utálatos emberfajta) elfelejtik a lélek relativitásának törvényét, s hogy a vitát minden érzékeny lélek folytatni szokta magában, miután a dialógus megszakadt (van egy ismerősöm, aki halálosan összeveszett barátjával, provokáltatta, és csaknem lelőtte, egy otthon, az ágyban, egymagában folytatott vita kapcsán). Nem is képzeled, mekkora szerepet játszik a korszellem és közhangulat kialakulásában az ilyen erőszakosan elvágott viták utóíze: emlékszem politikai áramlatokra, amiket ezzel a szóval jellemeztem: "a sértődött arcok kora". Vezetőhelyeken, hivatalokban, közéleti piacokon rég ismert, jelentéktelen figurák tűntek fel, valami dacos, megsértett önérzetes kifejezéssel, mintegy hirdetve "és velem bántak így! engem torkoltak le egy legyintéssel! most láthatják az illetők, ki vagyok!" Bizonyos mértékben igazuk is volt, amikor közölték a Coriolanus-komplexumot, a modortalan vitatkozó akkor is megérdemelte a büntetést, ha véletlenül igaza volt.

ALADÁR. Ez talán túlzás.

ALADIN. Egyáltalán nem. Hiszen a vita célja éppen valaminek a tisztázása lévén, amíg végére nem értünk, fontosabb a módszer (a magasabb értelemben vett modor), mint hogy a végső konklúzióra, amihez helyes módszerrel úgyis eljutunk, ráhibázzak, előre kitaláljam. Esztétikai értelemben azért marad örökszép a szókratészi viták formanyelve.

ALADÁR. Én túlságosan kereknek és csiszoltnak találom.

ALADIN. Akkor rosszul emlékszel rá. A görög rétorokhoz képest Szókratész pongyola, csaknem dadogó, de mennyivel különb ez a vállalt és önzetlen dadogása, mint a Démoszthenész ékesszólása, amihez a dadogásról való keserves, gépies leszokás révén jutott!

ALADÁR. Ennyire becsülöd a pongyolaságot?

ALADIN. Aki dadog, keresi a szavakat, kifejezéseket, annak elhiszem, hogy most akarja megérteni, megtudni az igazságot arról, amiről szó van, a másik kedvéért, mintha először nézne szembe a kérdéssel, a becsületes megoldást keresi. Dadogása azt a természetes ütemet fejezi ki, ami minden értelmes, termékeny gondolkodás módszere: hallok valamit, aztán elgondolkodom róla, összehasonlítom tapasztalatommal, vajon igazolja-e, s aztán mondok csak véleményt. Az úgynevezett schlagfertig vitatkozó, aki gyorsan és ügyesen riposztoz, a gramofonra és papagájra emlékeztet; tartalékot használ fel, nem alkot. Soha el nem jut az eszményi vitatkozó színvonaláig, aki meg tud feledkezni magáról a tárgy kedvéért, amivel foglalkozik, mert nem a maga igazát, hanem minden eszmélet és gondolat és öntudat végső célpontját: az igazságot keresi.

Pesti Napló, 1933. április 23.

ALADIN ÉS ALADÁR VAGY A JÓ MODOR ISKOLÁJA
Új Magyar Illemtan

A csőcselékösztönről

ALADÁR. Már harmadszor hallom tőled ezt a kifejezést: erős benne a csőcselékösztön.

ALADIN. De csak most kérded meg, mit értek alatta.

ALADÁR. Igen, azt hittem, olyasvalamit, mint ahogy általában használják. Legutóbb azonban egy olyan finomkodó, különcködő úrra alkalmaztad jellemzésül, hogy azt kell hinnem, valami egyéni mellékjelentése van nálad ennek a szónak.

ALADIN. Úgy is van. Sok évi tapasztalat után különült el rokon fogalmaitól, amilyen például: csordaösztön, vagy a formában hasonló, lényegben ellentétes fogalomtól, aminek társadalmi szolidaritás, újabban kollektív érzés a neve. A csordaösztön hasonlít hozzá - de mégis más! Csorda alatt, ha nyers és durva formában is, de legalább állati értelemben, egészséges közösséget értünk, életérdekeiben a csordavezetőhöz alkalmazkodó ostoba, de hasznos célú társaságot. A csordaösztön alacsony, de nem aljas tulajdonság: nem ellentéte, csak nagyon fejletlen és primitív foka ama legmagasabb eszménynek, ami az emberi együttérzés, a társadalmi érdek gondolatában jut kifejezésre. Elmenni a harcba, lelkesedés és meggyőződés nélkül, mert a vezér akarja; ez csordaösztön, amiért a vezető felelős, akár helyes, akár nem, ez magában igen nemes erény lehet. A csőcselékösztön ott kezdődik, mikor nem ezért mozdulok meg, mert a vezetőt figyelem, s a vezető megindult, hanem ott, mikor egyszerűen azért lódulok neki, mert látom, hogy a többiek, maga a csorda, kezd el mozgolódni.

ALADÁR. Ez egyszerűen utánzási ösztön. Majomkodás. Atavisztikus vonása az emberi természetnek.

ALADIN. Tévedsz. Ha így lenne, nem éreztem volna szükségét megkülönböztető szakkifejezésnek. A majmolóösztön, irányában és eredményeiben, igen értékes erőforrása lehet még a legjobb értelemben vett fejlődésnek is: mindig azon múlik, kicsoda vagy micsoda a példakép, miután a majom nem válogat, leutánozza a kifogástalan úriembert csakúgy, mint az alattomos rablógyilkost. Ha a sötét korszakok gyors változatait a majomösztönnek köszönhetjük, neki köszönhetjük a felvilágosodás éveit is, ez az ösztön termékeny és egészséges talaja a dudvának és a legjobb gabonának egyformán. Soha a smokkról vagy a sznobról nem mondanám, hogy csőcselékösztön dolgozik benne, ő egyszerűen a divat után megy, és ha a jó dolgok: művelődés, tanulás, jóság és szeretet divatban vannak, számíthatsz rá, mint megértőre. A majomösztön önmagában nem ártalmas dolog, és nincs is ellentétben a bölcsességgel és a jó modorral (annyit már sejtesz ugye, hogy ez a két fogalom rokon jelentésű az én szótáramban). Hogy nyakkendőt hordunk és keménykalapot és több haszontalan dolgot, és hogy bizonyos céltalan szokásokat tartunk be mind a ketten, ennek az oka az egészséges majomösztön, s a magam részéről inkább tartanám beteg és ostoba eredetieskedésnek, be nem tartani e szokásokat, mint a majomkodást, hogy betartjuk őket. Engedelmeskedni a divatnak még nem bölcsesség, de már-már jó modor, feltéve persze, hogy engedelmességünk nem vakbuzgó rajongás, csak szerény törekvés, hogy alkalmazkodjunk, s ne keltsünk feltűnést.

ALADÁR. Hol kezdődik hát a csőcselékösztön?

ALADIN. Éppen ott, ahol csordaösztön és utánzás végződik: amikor nem arról van szó, vagy valami közösség inspirál cselekvésre a maga megmozdulásával, hanem arról, hogy a nagyon is egyéni módon velem született kajánság, önzés, vagy éppen rombolási vágy keres és talál magának táptalajt, igazolást, ürügyet, módot és alkalmat az érvényesülésre, a tömegen keresztül, áthárítva a felelősséget a tömegre. A csőcselékösztön eszerint paradox valami: egyéni tulajdonság, ami csak tömegben fejlődik ki, s ilyenkor történnek azok a beteg és káros események, amiktől elszorul az egészséges szív, s az erős és nyílt tenyér ökölbe szorul. Ó igen, a csőcselékösztön is utánoz - de mindig azt választja ki a sok lehetséges utánoznivaló közül, ami perverzus, tehát nagyon is egyéni, a birkózó nemes erőfeszítéséből csak a grimaszt, a szónok indulatából, amit az igazság gondolata gyújtott benne, csak a hadonászó karokat s a rikácsoló fisztulahangot. Ebben az ösztönben egyénivé válik a tömeg, s miután ez a fordított folyamat természetellenes, ez a Tömegegyén, a Csőcselék, mindig visszataszító és ellenszenves. Ha megkérded, mi a különbség tömeg és csőcselék között, két képet állítok eléd, melyek lekicsinyített formában ábrázolják mind a kettőt. Az elsőben koldus áll az utcasarkon: ketten megállnak, adnak neki, egy harmadik is megáll, kíváncsian, azt hiszi, valami látványosság vagy olcsó kiárusítás, aztán elszégyenli magát, s inkább ő is előkotor néhány fillért, hogy haszontalan ácsorgónak ne láttassék. Ez még csak tömeg, ártalmatlan, néha hasznos csoportosulás. Most képzeld el, hogy valaki, egy haragosa, verni kezdi a koldust. Amíg kettőn áll a vásár, egy harmadik esetleg szétválasztja őket, vagy a gyengébb pártjára kél, de figyeld meg: mihelyt úgy alakul a helyzet, hogy ketten, vagy pláne hárman vernek egy negyediket, mindig akad egy ötödik, aki kérdés nélkül, sejtelme nélkül annak, hogy mi történik itt, odarohan, és segít verni és rúgni és leköpni az ismeretlen boldogtalant. Itt, ennél az ötödik keréknél, ennél a fölösleges és haszontalan csirkefogónál, akit senki se hívott, akire semmi szükség, aki ítéletet hajt végre, lincs-törvényt csinál egy egyszerű nézeteltérésből, csak azért, mert szeretne ütni és verni és rúgni és csípni, de mindig gyáva volt hozzá, hogy maga adja a bankot, ennél az ötödiknél kezdődik, s utána, a hatodikon és százezrediken át, a Karthágót oktalanul megrohanó római hadak, a Bertalan-éjek, a Szeptember Másodikák, a kisenyevi pogromok véres gőzében hízik és puffad és vigyorog ez az egyszerű és ezerkezű és százcsápú hindu szörnyeteg, ez az Érdekes Egyéniség, ez az önmagát a Fajta Akaratáért Felelős Megváltónak hirdető szemtelen demagóg, ez a Barabbást üvöltő érctorka a rémült Tömegnek, amelynek minden porcikája Krisztus után sóhajt, s nem ismer magára a rémes torzpofában, mely az ő nevében ítél és cselekszik - ez a Valaki ama Csőcselék s az ösztön, mely lehetségessé teszi, némely beteg lélekből származó fertőzés: soha nem a tömeg szüli, mindig ez a beteg egyén: a csőcseléklelkű ember vagy némber.

ALADÁR. Például?

ALADIN szünet után. Sajnos, igen kiváló értelmű és tehetségű férfiak voltak közöttük, a történelem tanúsága szerint. Uticai Cato is ilyen volt, a maga véres fantáziájával, mely nem tudott szabadulni egy porrá égett város, lemészárolt százezrek borzongató és kéjes képzeletétől. Mindig akadtak ilyenek, de egy kor nevelése és modora, mint korszellem és divat, éppen abban nyilatkozik meg, hogy az effajta hajlandóság és ízlés kénytelen-e szégyenkezve bújni vissza beteg képzetei közé, a paplan alá, vagy megengedheti magának, hogy nyílt piacon, akár a szószéken kiáltsa világgá utálatos látomásait. Íme láthatod, a kor modora és ízlése, hogy válhatik sorsává és végzetévé, történelmi szerepévé egy egész nemzedéknek, mely elmulasztotta önmagát nevelni, s elődeitől nem örökölt még olyan szerény illemtant se, amilyen a kettőnk beszélgetéséből alakul ki idővel, ha az olvasónak is úgy tetszik.

Pesti Napló, 1933. április 9.

Én nagyon jó vagyok az elengedésben...:-))) Ez egy újabb példa... elég sok évvel ezelőtt, "egy (egész) nyáron át" a Twitter volt a kedvencem, izgalmas, intellektuális forrás volt, határozottan emlékszem, az eredeti csapat szerint volt egy olyan alap-szabály, hogy 2000 ismerős fölé akkor mehet az ember, ha többen követik, mint amennyit ő követ. A különbség kicsi volt, de ellenkező irányban és mesterségesen visszafogta a site az accountomat.

Seggfej EM még a kanyarban se volt Twitter téren (én már akkor tudtam, hogy seggfej, pedig akkor még isten-státuszban volt. de végülis az ember vagy az emberi lélek mérnöke, vagy nem az emberi lélek mérnöke...:-))) Semmi hitelessége nincs annak a fake  "emberi lélek mérnökének", aki eredetileg, az első jelekből nem ismeri fel a rongy, semmi embereket, akárhogy mea culpázna is utána...).

Vagy az olasz a Duolingon. Ott versenyezni is lehet, heti futamok vannak, hogy ki szerez több XP-t a héten. Az is egy nyári futam volt, valamelyik évben, néhány hetet az adott kategóriában meg is nyertem (nemzetközi a verseny...), mindig eggyel feljebb kerültem, azután megúntam, kiléptem a verseny funkcióból...

Most a Linkedin van a soron...:-))) Nem tudnám különösebben kötni semmihez, hetek óta érlelődik, ugye, elkezdtem egy személyiségprofil-sorozatot, egyelőre áll, talán itt fog folytatódni, március 15-i az utolsó postom dátuma, és talán még commenteltem 16-án, azután csak úgy semmi... 15-én a héten másodszor vitába keveredtem megint ugyanazzal az általam tisztelt, rendszeresen komoly tartalmakat gyártó valakivel, és a 15.-i comment-vita után elszégyelltem magam és töröltem a initial commentemet a postjához, amivel az egész comment-vita az enyészeté lett...

Igazából ennek az utóbbi történés lehet, hogy egy "utolsó csepp" mozzanat volt az aktív jelenlétem megszüntetésének. Mégpedig egy szónak. Az imént említett, végülis törölt vitában használta az illető az "optimizmus" szót, kvázi nekem szegezve, és OK, ez belém állt (lassan, nem rögtön, de vissza-visszajött...). Ezért (talán...) töröltem a commentemet.

Mert mi történt? Ő rengeteg energiát beleöl valamibe, hosszú kacskaringós, velős, vagy közepesen hosszú, csattanós postba tartalom marketing, és én nem vagyok a célcsoportjában (ez történetesen egy nagyon érdekes sales mentori achievement-ről szólt). És akkor én - a páholyból - egy könnyed csipkelődő commentet teszek hozzá. Ha valamikor trollkodtam, egy enyhébb formában, hát ez az volt. Ő komolyan válaszolt, helyretett, amit abban a formában nem fogadtam el, kölcsönösen, udvariasan, intellektuálisan sértegettük egy kicsit egymást (már én is komolyan), azután elköszöntünk. 

Mert mi is történt? Én egy felesleges commentet írtam, amivel bezavartam a post alá, amiben egy esetet mesélt el röviden, amire méltán lehet büszke. Én meg? Magamra húztam, kifordítottam egy kicsit a témát. Ego tripp... Úgyhogy mit volt mit tenni, az eredeti comment törölve és ezzel az egész comment-váltás. De ez azért tágabban is elgondolkoztatott, mit is keresek én itt...

Na most ez miért csak utolsó csepp? Mert én sokszor a jóra fordult kudarc-történetek, stb-k mögött elég sok kétségbeesést érzek itt, a Linkedinen általában. Sokan nincsenek jól, nagyon nincsenek jól... Én meg - ha a porhüvelyem koromból adódóan normál vacakolásait leszámítom - hozzájuk képest túl jól és könnyed & csapongó vagyok.

Ráadásul (erős, de azért mellékszál...) túl ráakadva az AI-re, ami itt főmumus, és általában is közérzetileg (nem magánérzetileg, nekem ezeket sikerül viszonylag szeparálnom, még ha el is tudok képzelni olyan nézőpontot, amely szerint ez a szeparáció a fej homokba dugásának, az írástudók árulásának a jele is lehet...), néha említem is, a katasztrófa-túrista viewpointja nem áll messze tőlem. A tribünről meg nem illik bekiabálni az arénába, ahol a delikvensek az oroszlánokkal harcolnak. Érted, nem érted, ennyi elég erről, gondolom...