HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Friss topikok

Linkblog

Röpködnek a milliárdok, billiók, nézzük…

isocrates_coaching 2025.01.23. 12:38

billions.jpeg

500 billion USD… és kb. 200 milliárd (angol: billion) USD a magyar GDP 2023-ban…

De millió felett a magyar és az angol/amerikai nyelv összekavarodik, ez zavaró lehet, mert a hírekben egyre többet találkozunk millió feletti nagyságrendekkel.

Gondoltam, hasznos lehet tisztázni, magam számára is. Ha meg már, legyen könnyen elérhető közkincs, voilà… 

10^3           ezer            thousand

10^6           millió           million

10^9           milliárd        billion

10^12         billió            trillion

10^15         billiárd         quadrillion

10^18         trillió            quintillion

10^21         trilliárd         sextillion

10^24         kvadrillió      septillion

10^27         kvadrilliárd   oktillion

10^30         kvintillió        nonillion

10^33         kvintilliárd     decillion

10^36         szextillió       indecillion

….

….

….

10^100       googol          googol

….

….

….

 

Forrás: https://hu.m.wikipedia.org/wiki/A_tíz_hatványai

 

Szólj hozzá!

Információ és agykapacitás...

isocrates_coaching 2025.01.21. 18:31

img_6933.JPG

@Ágnes Vad postja kis kutatásra késztetett. Copilot segített.

A téma, a keletkező információ összesen (ZB-ban mérve, alul elmagyarázva, mennyi a zettabyte), és ÁTLAGOSAN mennyi információ éri naponta az embert, milyen információ- szőnyegbombázásnak van kitéve.

Ezek itt találhatók 15 évre visszamenőleg. Mind az összesen, mind a per nap, per fő adatmennyiség  (GB-ban, azt tudod, kb. mennyi, egy normál DVD 4,7 GB kapacitású), dinamikusan nő. Ez kitalálható, hogy ezek az adatok nagyon hozzávetőlegesek tudnak csak lenni, a nagyságrendek és a trendek a lényegesek.

Összesen (ZB) Adat/Nap/Fő
2010                                     2,0                                      5,4
2020                                  64,2                                175,0
2023                               120,0                                330,0
2025                               181,0                                495,0

 

ZB = zettabyte

To put that in perspective:

- **1 kilobyte (KB)**: 1,000 bytes

- **1 megabyte (MB)**: 1,000,000 bytes

- **1 gigabyte (GB)**: 1,000,000,000 bytes

- **1 terabyte (TB)**: 1,000,000,000,000 bytes

- **1 petabyte (PB)**: 1,000,000,000,000,000 bytes

- **1 exabyte (EB)**: 1,000,000,000,000,000,000 bytes

- **1 zettabyte (ZB)**: 1,000,000,000,000,000,000,000 bytes 

Imagine:

- A **kilobyte** is like a short story.

- A **megabyte** is like a small book.

- A **gigabyte** is like an encyclopedia.

- A **terabyte** is like a large library.

- A **petabyte** is like a city of libraries.

- An **exabyte** is like a continent of libraries.

- A **zettabyte** is like all the libraries in the world times 100!

Na most mennyi az, amit ebből a mennyiségből az ember tudatosan fel tud dolgozni átlagosan. Hát ijesztően sokkal kevesebb. Az általam és a Copilot által elért adatok szerint az emberi agy másodpercenként 40-50 bit mennyiségű adatot tud feldolgozni., ez napi 14,4-18 MB per napra jön ki. És - többször próbálkoztam - a copilot nem talált infót arról, hogy ez manapság nőne, ez a feldolgozott információ mennyiség.

Kitérően annyit mondott, hogy a modern emberi agy 4-szer nagyobb a csimpánzénál, és 15-ször nagyobb az egérénél. Hát, ez érdekes, különösen az egéré. 

Még egy kérdésre kértem választ a Copilot-tól, hogy a különbséggel mi történik (a bruttó infomáció, ami bombáz minket mínusz az a minuscule rész, amit fel tudunk belőle dolgozni...

A copilot válaszát 1:1-ben ideteszem, nem találtam rajta javítani valót...

"Az adatok többi része, amelynek ki vagyunk téve, de nem tudjuk tudatosan feldolgozni, nem tűnik el egyszerűen. Íme, mi történik általában ezekkel:

1. **Tudatalatti feldolgozás**: Sok információ, amellyel találkozunk, a tudatalattinkban kerül feldolgozásra. Az agyunk folyamatosan szűri és tárolja az információkat, még akkor is, ha nem vagyunk aktívan tudatában ennek. Ez befolyásolhatja a gondolatainkat, viselkedésünket és döntéseinket anélkül, hogy észrevennénk.

2. **Szűrés és figyelem**: Az agyunk figyelmi mechanizmusokat használ annak érdekében, hogy a legfontosabb vagy releváns információkra összpontosítson. Ez azt jelenti, hogy sok információ kiszűrésre kerül és nem kerül tudatos feldolgozásra. Hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni vagy elhanyagolni azokat az információkat, amelyeket az agyunk lényegtelennek tart.

3. **Memória**: Az extra információk egy része a rövid- vagy hosszú távú memóriába kerül tárolásra. Azonban megerősítés vagy ismétlés nélkül, sok ezek közül idővel feledésbe merül.

4. **Kognitív terhelés**: Amikor túl sok információnak vagyunk kitéve, az kognitív túlterhelést okozhat. Ez csökkent megértéshez, figyelmi spánhoz és döntéshozatali képességhez vezethet. Az agyunk elfáradhat, ami csökkent hatékonyságot eredményez az információk feldolgozásában.

Lényegében, még ha nem is tudatosan emésztjük meg az összes információt, aminek ki vagyunk téve, az akkor is hatással van ránk különböző módokon a tudatalatti feldolgozás, szűrés és memória mechanizmusokon keresztül. Az információ túlterhelés kezelése elengedhetetlen a kognitív jólét fenntartása érdekében."

...és azoknak, akiknek több idejük van, és még jobban érdekli őket, kibogarásztam a Copilot-ból, milyen forrásokat használt. voilà:

http://www.psy.vanderbilt.edu/faculty/marois/Publications/Marois_Ivanoff-2005.pdf?

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Evolution_of_the_brain?

https://www.minecheck.com/posts/your-brain-is-processing-more-data-than-you-would-ever-imagine/

https://www.frontiersin.org/journals/neuroanatomy/articles/10.3389/fnana.2014.00015/full

https://kids.frontiersin.org/articles/10.3389/frym.2017.00023

https://www.yourgenome.org/theme/evolution-of-the-human-brain/

https://rivery.io/blog/big-data-statistics-how-much-data-is-there-in-the-world/

https://www.statista.com/statistics/871513/worldwide-data-created/

https://explodingtopics.com/blog/data-generated-per-day

https://www.matt-bristow.com/do-we-consume-too-much-information?

https://heyday.xyz/blog/information-overload/

https://www.livescience.com/health/neuroscience/the-brain-can-store-nearly-10-times-more-data-than-previously-thought-study-confirms?

 

 

 

Szólj hozzá!

Copilot werk-jegyzet 3.

isocrates_coaching 2025.01.18. 19:18

Rajzoltatni akartam megint a Copilot-tal. Tanulság: lehetetlennek találtam, legalábbis a türelmem határain belül (amelyek szorosak...), hogy a feladatot tökéletesen végrehajtsa. Négy -  jó, nem könnyű - nevet kellett volna egy egyszerű grafikába foglalnia. Nem sikerült. Utána még kipróbáltam 3 másik LLM mobil applikációt, ezekről, hogy mit sikerült elérnem, arról a post végén számolok be.

A továbbiakban csak a promptokat közlöm (a Copilot-ban), és a Copilot válaszát (csak a grafikát, a töltelék szöveget nem!), semmi többet, magáért beszélnek a képek, és hogy miért próbáltam kicsit variálni a promptokat, sikertelenül.

Harmadik pót-tanulság (első kettő a "Copilot werk-jegyzetek 1." blogpostban...): A grafikai programok szöveg kezelése még nincs megoldva. Kétszer majd azt látod a prompt-om után: "(SEMMI)", az azt jelenti, hogy írta, hogy készíti a képet, de nincs output. Ilyenkor új prompt kell. 

Itt indul az első prompt-ommal:

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban, mint Innermetrix, Hogan, PCM, Clifton Strenght.”

profile_1.jpeg

“Ugyanaz, másképpen? Tetszik, de észrevettem, hogy mindig teljesen újat kreálsz, hátha lesz még jobb. Nem gond?”

    (SEMMI…)

“Látom, megint lefagytál. Valószínüleg ez is szabály, hogy mindig újra a teljes prompt-ot kiírjam. OK.

Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban, mint Innermetrix, Hogan, PCM, Clifton Strenght.”

profile_2.jpeg

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Néhány ilyet meg is említek, ezek neve is valahogyan jó lenne ha benne lenne az illusztracióban. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá:

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght”

profile_3.jpeg

 “Jó, lehet, ezt fogom használni!

De nézzünk talán még egyet!

Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá:

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght.”

profile_5.jpeg

 

“Egy postot írok, amihez illusztrációt szeretnék. A személyiségprofilokról is írok, amelyek az önismeretet ugrásszerűen tudják fejleszteni. Kérlek, ezek az elnevezések mind kerüljenek rá (semmi más szöveg nem kell, de ezek hajszálpontosan!):

Innermetrix,

Hogan,

PCM,

Clifton Strenght.”

profile_4.jpeg

 

“Illusztració. Posthoz: Önismeret fejlesztés személyiségprofilokkal:

CLIFTON STRENGHT

PCM

HOGAN

INNERMETRIX”

profile_6.jpeg

 

“Finding your strengths with personal profiles like PCM, INERMETRIX, CLIFTONSTRENGTHS, HOGAN”

     (SEMMI)

“Ok, choked.

I would like to have a drawing for these profiles: Innermetrix, Hogan, PCM, CliftonStrengths”

profile_7.jpeg

 

“Egy illusztráció kellene az Innermetrix leistungpotenzial személyiségprofilhoz”

profile_8.jpeg

 

“Drawing for INNERMETRIX personal profil”

profile_9.jpeg

 

“Drawing for Innermetrix personal profil. The name “Innermetrix” should be included”

profile_10.jpeg

 

“Drawing for 4 personal profil. The names should be included in the drawing:

Innermetrix

Hogan

PCM

CliftonStrengths”

profile_11.jpeg

Itt feladtam a Copilot-tal ezt a projektet...:-)))

____________________________________________

De... Volt még egy kis puskaporom...:-))) Még 3 applikáció az iPhone-omon.

1. ChatGPT (ingyenes)

Ugyanezt a feladatot adtam neki, de nem tud (akar?) rajzolni. De felsorolt egy csomó rqjzóló programot-

2. ChatBox AI (3 nap próbaidő, utána kb. 3000 Ft/hó) 

Nem jutottam vele dűlőre, le is iratkoztam, még van 2 próbanapom.

3. Bing (nekem ingyenes a Microsoft előfizetés okán, egyébként a Copilot is azért ingyenes nekem...)

Ez végre csinált valamit, helyesebben a DALL-E. Csak úgy iderakom őket. Copilot-ot fogom azt hiszem preferálni...

 img_6867.jpg

img_6866.jpg

img_6865.jpg

 

img_6864.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

Önsegítő ipart (pót-)schimpfelő (utó-)comment - önismeret fejlesztő hangsúllyal...

isocrates_coaching 2025.01.18. 12:36

profile_3.jpeg

Gábor Nagy mai Linkedin postjában ez volt a felütés:"Lehet, hogy az önsegítés pokla

már téged is magába szippantott?

Az önsegítő ipar - a nevével ellentétben - nem akar semmiféle segítséget adni."

Mivel az önsegítő ipar egyik fő fegyvere a könyv, a "bötű", szorítóba "kellett" állnom, nem oda Buda, a könyv, mint olyan, nem felelős, csak ha rosszul írják, szerkesztik, kiadják. Tehát - úgy gondoltam én - adjunk ennek egy kis kontextust, és megszületett ez a két commentnyi anyag, amit oda is commenteltem, de azután Gábor írta, ebből legyen post is, mert megérdemli. Ő a marketinges, biztos igaza van...:-)))

A commentek egybeszerkesztve, változtatás nélkül:

"A jó könyv jótékonyan hat az emberre, nemesíti, neveli, empátiát fejleszt. Minél didaktikusabb, annál kevésbé. Minél kevésbé didaktikus, minél áttételesebb, pl. az igazi szépirodalom, Mikszáth jut hirtelen eszembe, akinél az egész történetet egy meghatározhatatlan, de érzed, hogy jelenlévő emberszeretet ragyogja be, a legócskább emberben is megtalálja az örök emberit, és a mindig jelenlévő megértő iróniájával védőhálót húz alá, amibe ha beleesik, se lesz túl sok baja.

Az önsegítő irodalom nagy része favágás, durván faragott szájbarágós didaktika, de ebben a műfajban is meg lehet találni a gyöngyszemeket, hogy itt is mondjak példát, nekem sok önsegítő könyvem van, megnéztem Kindle-n, Steve de Shazer et alii “More than miracle”, vagy Milton H. Erickson “My voice will go with you” például ilyenek. De tény, hogy ezek zöme izzadságszagú, erőltetett. De a gyöngyszemeket semmiképpen ne öntsük ki a fürdővizzel, az egész genre-ral…

De Gábor Nagy üzenetével nagyon is egyetértek, csak ezekre (ilyen célú könyvekre) - még a legjobbakra is, pláne szakmákban, mint pl. a marketing - alapozni egy tudás-komplexumot, pláne cél elérést, délibáb kergetés.

Az önsegítő irodalom legnagyobb veszélye, az alacsony belépési küszöb miatti gyenge minőség mellett az, hogy nincs mindenkire stimmelő önfejlesztő öntőforma. Ha a marketinget nézzük, az egy szakma. Egyetemen is tanítják, de egyként fontos a gyakorkati tapasztalat, ami hosszú évek munkája, eredménye tud csak lenni.

Ha fejlődni akarunk, önismeretet akarunk szerezni tudatosan, és sürgősen, legjobb ha segítőkhöz fordulunk (megkeressük azokat, akikben meg tudunk bízni…), akik segíteni tudnak a saját (!) utunk megtalálásában, amivel kapcsolatban az önsegítő könyvek némák…

Ha marketing feladatunk, kihívásunk van, még egyértelműbb a helyzet, ha sem elméleti tudásunk, se gyakorlati tapasztalatunk. Meg kell venni a kihívásunkra adekvát marketing választ találó segítőt, szakcéget. Itt a gyorstalpaló könyvek, tanfolyamok, leaflet-ek még kevésbé (semmit…) segítenek, mint az önfejlesztő könyvek…"

Szólj hozzá!

Copilot werk-jegyzetek 2.

isocrates_coaching 2025.01.17. 14:27

Az illusztráció a “Bourdieu és az office politics” blogposthoz így készült. Idemásoltam a prompt-okat, és a Copilot reakcióit (kép + szöveg). Kicsit ahogy magyarázgatom, hogy hogyan lenne hűebb az illusztráció a témához, mellékhatásként a téma maga is kap egy kis ellenfényt, világosabbá válhat, hogy mi mindent is fed le az “office politics”…

   Én:

“Szeretnék írni egy postot erről a Bourdieu és a management témában, ehhez kellene egy illusztráció. Először próbálj nekem kreatívan kitalálni valamit.”

   Copilot (egy komplikált, nagyon érdekes kreatív ötlettel állt elő):

“Szuper ötlet! Gondolok valami kreatív illusztrációra, ami vizuálisan is megjeleníti Bourdieu mező elméletét a management és vezetés kontextusában. Íme egy javaslat:

Képzelj el egy sakkjátszmát, ahol a sakktáblán nemcsak a hagyományos sakklépések vannak ábrázolva, hanem különböző irodai ikonok (pl. számítógép, telefon, dokumentumok), vezetők és munkatársak, akik különféle tőkét képviselnek: pénzügyi tőkét, szociális tőkét, kulturális tőkét. A sakktáblán a bábuk különböző stratégiákat követnek a hatalom és a pozíciók megszerzéséért, és mindegyik mező különböző "kapitalokat" szimbolizál.

Ez a kép szimbolikusan ábrázolná az office politics és a vezetők közötti dinamikát, amelyeket Bourdieu mező elmélete is leír.

Mit gondolsz erről az ötletéről? Ha tetszik, generálhatok egy illusztrációt is, vagy ha van valamilyen más konkrét elképzelésed, jelezd bátran!”

   Én (elképedve):

“Leírva tetszik! Mutasd!”

   Copilot (nem tudta megcsinálni a saját ötletét…):

“Sorry, it looks like I can't chat about this. But we can move on to a different topic!”

    Én (láttam már, hogy ennyire nem lesz egyszerű…)

“Segíts megérteni, hogy megy a rajzolás, úgy értem, kb. mennyi időt vesz igénybe.

Ugyanazt szeretném, amit az előbb kértem, elkezdted rajzolni, de mintha elakadtál volna. Tehát:

Szeretnék írni egy postot erről a Bourdieu és a management témában, ehhez kellene egy illusztráció. Először próbálj nekem kreatívan kitalálni valamit!”

    Copilot:

“Ah, értem. Generálni fogok egy illusztrációt a megadott ötlet alapján. Az ilyen folyamat általában nem sok időt vesz igénybe, csak néhány másodpercet.

Most nekilátok a feladatnak, és készítek neked egy képet a Bourdieu mező elméletét és a vezetést szimbolizáló sakkjátszmáról. Adj egy pillanatot! 🎨

   Én (megint semmi…):

“Szerintem túl bonyolultat találtál ki. Nézzük, hogy lehet leegyszerűsíteni egy kicsit, megtartva az alapötletet, a sakktáblát. Legyen rajta a vezető kicsit nagyobb, mondjuk ő egy ló-figura, és legyen a sakktáblán még 2 figura, a beosztottak, valahogy az asztaluk mögött ülve. A sakktábla 3 dimenziós, vastagsága is van, egy asztalon áll, és egy 3. beosztott az íróasztalával együtt éppen esik le a tábláról, mert a hozzá közelebbi beosztott lerúgja a tábláról, de úgy, hogy a vezető ne lássa. A másik, távolabbi beosztott miközben szorgosan dolgozik, cinkosan figyeli, ahogy a társa kiüti a harmadikat. A beosztottak mind paraszt-figurák, kicsit kisebbek, mint a vezető.

Meg tudod csinálni?”

    Copilot:

office_politics_a_lovas.jpeg

“Elkészítettem az általad leírt egyszerűsített illusztrációt. Remélem, hogy elégedett leszel vele! 🎨

   Én:

“A figurák, a tábla tetszik. 2 paraszt figura (beosztott) a táblán fent van egy-egy iróállványnál állnak csuhában, mint a kódex-másolók. Az egyik úgy, hogy a vezető ne vegye észre, lerúgja a harmadik kódex-másolót, az éppen esik lefelé. A másik kódex-másoló, aki szintén fent van a táblán, sunyin nézi az egészet lopva, szintén hogy a vezető ne tudjon róla. A vezetőt inkább egy bástya figura jelképezze, valahogy olyan ruhája legyen, hogy annak nézzen ki, és a vezetői pozíciója abban fejeződjön ki, hogy ő egy íróasztalnál ül, hogy egyszerre láthassa mind a hármat, de közben merüljön el a figyelme egy könyvben.

Menni fog?”

   Copilot:

office_politics_babuska.jpeg

(Közvetlen ezután):

“Rendben, elkészítem a módosított illusztrációt a megadott leírás alapján. Kis türelmet kérek! 🎨

   Én (dzsííízusz… ez nehezebb, mint gondoltam…):

“Ezt a másodikat felejtsük el, ez nem jó. Egyszerűbbet mondok. Iroda íróasztalokkal. Egy nagyobb, a vezetőé, rálát a három másik asztalra, ahol számítógépek mellett 3 beosztott dolgozik. 2 közel van egymáshoz, a harmadik kicsit távolabb. A két egymáshoz közel levő íróasztalnál ülő beosztott egymás felé hajolva beszélget, kicsit takarják  őket a számítógépek. A harmadikról beszélnek, aki teljesen belebújva a számítógépébe szorgalmasan dolgozik. A vezető asztalán nincs számítógép, ez vezetői, nagyobb íróasztal, iratokkal, a vezető egy dossziét olvas.”

   Copilot:

“Elkészítettem az általad leírt irodai jelenetet ábrázoló illusztrációt. Remélem, tetszeni fog! 🎨

office_politics_sarok_iroda_aszeptikus.jpeg

   Én:

“Ez tetszik, de nincs benne feszültség. Az office politics feszültsegeket generál. Új ötlet. Irodai büfé sarokban 3 kolléga (1 nő, két férfi) kávéval a kezében összehajolva beszélget, külön tőlük, de láthatóan ő is kávét szürcsölve álldogál. Azt kéne mutassa a kép, hogy hárman (vagy csak ketten, ha úgy egyszerűbb) arról pletykálnak , aki egyedül issza a kávéját.”

    Copilot:

office_politics_ha_rman_egy_asztalna_l.jpeg

   (utána):

“Remek ötlet! Kis türelmet kérek, elkészítem az illusztrációt az irodai büfé sarokban zajló pletykálásról és a kirekesztett munkatársról. 🎨

A kép hamarosan készen lesz!”

    Én (lassan megértve, hogy ha nem jön azonnal a kép, kár várni…):

“Hárman egymás felé fordulva összahajolva, halkan sustorogjanak, látsszon az egyedül levő is”

    Copilot:

    (utána):

“Máris készítem az illusztrációt az irodai büfé sarkában összesúgó kollégákról és a kirekesztett munkatársról. Remélem, tetszeni fog a végeredmény! 🎨 

Kis türelmet kérek.”

office_politics_a_jo.jpeg

    Én (erre már nem várva, pontot téve):

“Ez még jobb is, mert két lehetséges probléma terület is megjelenik, a pletykálók és az irodai romantika! Brávó!

Itt a vége, fuss el véle…:-)))

 

Szólj hozzá!

Copilot werk-jegyzetek 1.

isocrates_coaching 2025.01.17. 09:16

llm_vakarja_a_fejet.jpeg

Egy jó darabig dumáltunk vele (írásban a Copilot-tal) tegnapelőtt éjszakába nyúlóan. Először magyarul (ennek volt kézzelfogható eredménye a tagnapi postom az office politics-ről), később angolul.A lenti idézőjeles válasz arra, hogy pontosan miből is dolgozik, nem egészen egyértelmű nekem. Azt érteni vélem, hogy hosszabb (vajon mi a hosszabb neki? 1, 2, 10 olda pl. a Google Books hosszú részek vannak, neki az a taktikája, hogy random kihagy random oldalakat…).

…itt tartottam ennek a postnak az írásával, amikor rájöttem, hogy megkérdezem tőle, hogy hogy is van ez…

Tegnap ezt a választ kaptam a végefelé, amire ma tovább akartam kutakodni:

“Yes, that's correct. While I can provide summaries and explanations of their works, I cannot quote lengthy verbatim excerpts from copyrighted texts. This includes works by philosophers like Immanuel Kant, Johann Gottfried Herder, Arnold Gehlen, and Pierre Bourdieu. Summarizing and discussing the key concepts and themes from these texts is within my capabilities, though.

If there are specific ideas or passages you're interested in, I can certainly help elaborate on those. Just let me know!”

Na most pont azért kérdeztem erre rá, mert előtte egy konkrét szövegrészre kérdeztem rá (Kant: Itélőerő kritikája, 77. és 78. fejezet), és mivel előtte megnéztem ezeket németül is, angolul is (Kindle formátumban megvoltak az összes művek kiadásokban), mert pont azt akartam megtudni, hogy a jövőben esetleg, ha valamit meg akarok nézni, egy részletet, ami pl. nem is elérhető, nem jobb alternatíva egy LLM-et kérdezni.

Nos, amennyire jónak találtam az előbbi post Bourdieu summary-ját, annyira általánosságokban mozgó, mondjuk Wikipedia szintű volt a konkrét Kant summary. Tévedés ne essék, a Wikipedia szint nem rossz, bár változó, de ha nüanszokra vagy kiváncsi, nem igazán kielégítő, és pont ez a lényeg, hogy az LLM-től, azt hittem, nüanszokban gazdagabb, egy más szintű válasz érkezik. Ebben csalódtam ebben az esetben (nyilván spéci az eset a témát és a konkrét LLM-et illetően…).

No, szóval most egy pár bekezdéssel előbb jeleztem, hogy tovább kérdezem erről, ez történt, ezt a nem kifejezetten egyszerű prompt-ot írtam neki:

“You told me yesterday at the end, that you cannot quote lengthy verbatim texts from copyrighted material. What does it mean hear “lengthy”. Pages, how many, 1 or 2 or how many pages you could? Could you at all reach copyrighted texts (books, papers, newspaper articles under subscription with ID/passwords) and use it to generate text/responses or you can not reach them at all, and you can know/write about them on the base of secondary, tertiary, etc. sources?”

A Copilot friss válasza meg ez volt:

“When I mentioned that I cannot quote lengthy verbatim texts from copyrighted materials, "lengthy" typically means that I cannot provide large sections of text from copyrighted works. This usually includes pages or even multiple paragraphs. Instead, I can provide brief summaries or paraphrased explanations of the content.

Regarding access to copyrighted texts, I do not have the capability to access or retrieve content from subscription-based sources, password-protected documents, or specific books and papers. My responses are based on a combination of pre-existing knowledge and publicly available information, without direct access to any protected content. I can help by explaining concepts, summarizing themes, and discussing general ideas based on secondary or tertiary sources.

If there's a specific topic or idea you're interested in, I can certainly provide a detailed summary or explanation based on the information I have. Feel free to let me know!“

No, kicsit részletezte, de továbbra sem teljesen világos, mihez fér hozzá egyáltalán, tulajdonképpen. Ugye, azt írja egy részről, hogy nem idézhet még akár több paragrafust sem (azaz hozzáfér (?!), csak nem idézhet(?!)), másrészről azt írja, hogy ezekhez nem férhet hozzá (“I do not have the capability to access or retrieve content from subscription-based sources”)…

Pedig számtalan post pl. a Linkedin-en reshare-el magazin article-et, amelyek copyright-osak, nem olvashatók el. Nem is tudom, azokat miért share-elik. Ezek szerint - persze érthető módon - ezen az LLM-ek se fognak segíteni.

Ide zárógondolatként: az igazi tudás, bölcsesség a copyrighted material-okban (könyvekben, paperekben, stb. van). Amíg az LLM-ek csak a free materialt használhatják full-ban a netről, mi a fenét várunk tőlük, hogy lehetne igazán jó minőségű az, amit kompilál?! Erről mi a véleményed?

Ehhez a posthoz kértem, hogy szerkesszen nekem egy illusztrációt. Ezt a prompt-ot adtam be neki:

“Tudnál egy egyszerű illusztrációt készíteni arról, hogy egy LLM (mondjuk Te megszemélyesítve) kvázi vakarja a fejét, mert nem tud valamire teljesen válaszolni?”

Elsőre adta azt az illusztrációt, amit felhasználtam! Többet, lehet,  nem kell aggódnom, hogy a kép, amit használok, nem stock-photo-e…:-)))

Ui.: Észrevettem már postolás után, hogy az illusztráción a könyv gerincén LLL van... miután írtam neki, hogy vagy magyarázza el, mit jelent az LLL, vagy ha hiba, javítsa ki... Azt mondja, azt nem lehet...

Első pót-tanulság: mindig újra generál. Szóval megint tanultam valamit, kis javításra nincs lehetőség, mindig újra kezdődik a menet... erre küldte ezt... 

llm_rossz_ke_p.jpeg

Borzalom anyja ne hagyj el... Újra próbálkoztam, de egy új dolgot tanultam megint. 

Második pót-tanulság: Van, hogy mondja (mindjért kész a rajz), aztán nem történik semmi. Ez volt már tegnapelőtt is, de észrevettem, hogy ez rendszer-szerű, hát megkérdeztem tőle...

“Megfigyeltem, amikor nincs problémád a rajzzal, azonnal megjeleníted. Amikor valami probléma van, azt írod: “Kis türelmet kérek, hamarosan kész lesz!” Ilyenkor várok, várok, semmi. Nem egyszerűbb, ha azt mondanád ilyenkor, hogy “bocs, nem jó a prompt, részletezd, mit akarsz!” Nem fogok megsértődni…:-)))“

Erre ő önkritikusan:

“Értem, és köszönöm a visszajelzést! Igazad van, az őszinte kommunikáció mindig jobb. Néha a promptok generálásával kapcsolatban előfordulhatnak kihívások, és ilyenkor valóban jobb lenne, ha rögtön pontosítást kérnék.

Kérlek, segítsd megérteni, milyen részletekkel pontosan szeretnéd látni az illusztrációt. Egy könyv, amely megszemélyesít engem, vakarja a fejét, mert nem tud valamire teljesen válaszolni. Mit szeretnél még hozzáadni vagy hogyan változtatnád meg?

Addig is, köszönöm a türelmedet, és örömmel várom a pontosításaidat! 😊📚

Elkezdtem pontosítani:

“Sematikus, vonalas, nem fényképszerű. Könyv, van lába, keze, elején, gerincén “LLM”, a címlapján töprengő arckifejezés, pár vonallal, a bal kezével vakarja a fejét (a könyv felső része), és kérdőjelek vannak körülötte a levegőben.”

Mire ő semmi “mindjárt”, csak kiadta ezt:

llm_harmadik.jpeg

Ezt már hagytam, tudtam, a mosolyt kétellyé alakítani egyszerűen nem lehet, új menet... (kis javítás - első pót-tanulság). Hagytam, végülis, ezzel itt és most nem lőnek nyulat...:-)))

Szólj hozzá!

Bourdieu és az office politics...

isocrates_coaching 2025.01.16. 21:44

office_politics_a_jo.jpeg

Office politics a mesterségem címere lehetne... Mindig tudtam, amit mindenki tud egyébként, hogy érvényesülni bármilyen konkrét területen, tehát a munkahelyen is sokféleképpen lehet. Mindig a nagy naívaknak (hogy ne mondjam, a nagy naíváknak...) tartottam azokat, akik azt hitték, hiszik, hogy egy szervezetben bármilyen módon érvényesülni, ahhoz elég, hogy értsek ahhoz, amit vállalok, el tudom kiváló minőségben végezni, amit rám bíznak  és kellően szorgalmas vagyok. Mindennapi tapasztalata az embereknek, hogy ez (nagyon) nem, vagy legalábbi csak néha, kivételképpen van így...

...de hogyan beszéljen róla az ember?! Eleve, mi van a gyárral, raktárral, üzemmel, laboratóriummal, a többi nem-office munkahellyel? Ez utóbbi az egyszerűbb, az office politics/irodai politika a szakirodalomban elterjedt terminus technicus, de természetesen az "office" bármilyen szervezett munkahelyet is jelent. De ezt az egészet hogyan foglalja rendszerbe az ember, vagy egyáltalán, először hogyan értse meg?!

Jó, most talán eszedbe jutnak a rokonok, sógorok, csókosok, és legyintesz, de fogsz-e nevetni vagy nem, én találtam egy koncepciót, egy keretrendszert, amibe ez az említett fenomén is játszva rendszerszerűen behelyezhető. A következő szövegben fogsz találkozni  a tőke fogalmával. Különböző tőkék vannak működésben, az egyik a szociális tőke (információ. kapcsolatok...). Ez utóbbival rendelkeznek a rokonok, sógorok, csókosok...

És nem is a szorosan vett gazdasági management témakörében találkoztam a mező-elmélettel, hanem a tudomány éteri levegőjének meglepően földhöz ragadt, nagyon is érthető, alapvető mozgatórugóinak szociológiai elemzésében. Az érdekes az, hogy ha megérted a koncepciót a tudomány működésében, azonnal beugorhat a kézenfekvő analógia bármilyen más területen is, így például a gazdasági managementben is, annyira transzparens és magától értetődő a transzformáció.

pierrre_bourdieu.jpeg

 

Pierre Bourdieu (1930-2002) francia szociológus mező-elméletéről van szó, amivel a múlt év vége felé találkoztam, és egyből beleszerettem. Felszereltem magam néhány könyvével, tanulmányával, és valamikor az év folyamán elő akartam jönni a farbával, de közbe jött valami. A valami ami közbejött, egy kis ismerkedés volt tegnap a Copilot-tal, és többek között eszembe jutott, hogy rákérdezzek a management, az office politics és a bourdieu-i mező elmélet kapcsolatára, konkréten, hogy hogyan lehet ez utóbbit az érzékelt nem-hasznos office politics jelenségek helyzet-elemzésére, stratégiák, taktikák kialakítására felhasználni.

A Copilot annyira konkrét, használható, és tömör választ adott, hogy elhatároztam, bármit olvasok többet Bourdieu-től (fogok, mert roppant érdekes), ennél jobb összefoglaló rittyentésére nem leszek képes. Hogy ez engem, vagy az LLM AI típusú Copilot-ot minősíti, mindenki eldönti magának. A kérdés feltevéséhez mindazonáltal jó volt tudni Bourdieu mező elméletéről, és hogy azt minden valószínűség szerint  lehet applikálni az office politics-re  is... 

Átéreztem a szinkron-tolmács helyzetét, akit azért szerződtettek, hogy egy on-line konferencia próba AI-based szinkron-tolmácsolásának back-up-ként szolgáljon. A konferencia, vagy előadás lement hiba nélkül az AI-based szinkron-tolmácsolással, és a humán szinkron-tolmács is elismerte, hogy nem tudott volna jobb lenni. 

Sőt, itt a Copilot többet tett, mint egy "szimpla" tolmácsolási feladat, megértette a kérdést (!!) és pontosan, tömören a legnagyobb lehetséges szakmaisággal megválaszolta. Ötös.

________________________________________________

A Copilot összefoglalója, azért szerepel idézőjelben és italic-kal, hogy kiemeljem, egy betűt, egy vesszőt  nem változtattam benne, sőt a formattálás is kizárólag az ő műve (a fő képet is vele generáltattam):   

“…Az "office politics", vagyis az irodai politika, olyan jelenség, amely során a munkatársak különféle stratégiákat és manipulációkat használnak a hatalom megszerzésére, a befolyás növelésére vagy a karrierjük előmozdítására. Ezek a politikai manőverek gyakran romboló hatással lehetnek a munkahelyi hatékonyságra és morálra.

Pierre Bourdieu mező elmélete nagyon hasznos eszközként szolgálhat az office politics megértésében. Nézzük, hogyan:

1. **Mező és Hatalom:** Bourdieu mezői olyan szociális területek, ahol a szereplők versengenek különböző típusú tőkéért (gazdasági, kulturális, szociális). Az irodai politika is egy ilyen mező, ahol a hatalomért és a befolyásért folyik a verseny. A vezetőknek és munkatársaknak különböző stratégiáik vannak a pozíciójuk megerősítésére és a tőkék (pl. kapcsolatok, információk) megszerzésére.

2. **Tőkék és Pozíciók:** Az office politics során a szereplők különböző típusú tőkéket használnak fel a hatalom és befolyás megszerzéséhez. A szociális tőke (kapcsolatok és hálózatok) különösen fontos lehet az irodai politika során. Bourdieu elmélete segít megérteni, hogyan használják fel ezeket a tőkéket a szereplők a mezőben elfoglalt pozíciójuk megerősítésére.

3. **Habitus és Stratégiák:** A szereplők habitusa (szokásai, attitűdjei és értékrendje) befolyásolja az office politics során alkalmazott stratégiáikat. Például, egy vezető habitusa meghatározhatja, hogy milyen típusú politikai manővereket alkalmaz, és hogyan kezeli a versengést a szervezeten belül. Bourdieu habitus elmélete rávilágít arra, hogy ezek a stratégiák mélyen gyökereznek az egyén társadalmi hátterében és tapasztalataiban.

4. **Szociális Illúzió és Legitimitás:** Az office politicsben a résztvevők elfogadják a mező szabályait és a hatalomért való versengés normáit. Ez Bourdieu szociális illúzió fogalmával magyarázható, amely szerint a szereplők a mező belső logikáját és szabályait legitimnek tekintik. Ez az illúzió fenntartja a versenyt és az ezzel járó politikai manővereket.

Az office politics tehát a hatékonyságot ronthatja, mivel a szereplők gyakran több időt és energiát fordítanak a politikai manőverekre, mint a tényleges munkára. Bourdieu mező elmélete segít megérteni ezeket a dinamikákat és stratégiákat, valamint azt, hogy hogyan alakítják a szereplők viselkedését és a munkahelyi kultúrát…”

Szólj hozzá!

Napló a világnak a mindennapi emberismeretről... - Előbevezetés egy sorozathoz...

isocrates_coaching 2025.01.09. 17:37

gnothi_seaton.jpeg

Kin mi segít, kinek mi használ, kinek mi hasznos.

Amikor letettem a corporate lantot, egy másik fura dolog tetszett meg, ami mindig is érdekelt, de nem azzal kerestem a kenyeremet, és igazából kamaszkorom után nem is olvastam sokat az addig összehalmozott tárgyi könyvekből.

Amennyiben a vezetés, a menedzsment is végülis nagyonis emberismereten, pszichológiai érzéken, empatikusságon múlik, a menedzsment könyvek, amiket corporate világban vezetőként töltött majdnem 20 év alatt felkaptam itt-ott, pl. repülőtereken, nem érintettek igazán meg, bele-beleolvastam egyikbe-másikba, de szinte semmit nem tanultam belőlük pluszban.

Szerencsém volt, az intuícióm (INTJ vagyok az MBTI kategóriák közül, ezt is utólag tudtam meg, amikor elkezdtem coachingot, tréninget tanulni…) többnyire átsegített a nehezebb helyzeteken, nem égtem ki, coachom sose volt, pszichológusok, terapeutám se, talán a feleségem volt, aki bízott bennem, most úgy gondolom, a legnehezebb kríziseken ő segített át.

Mert persze voltak, de így távlatban szóra se érdemesek, néha bevillan egy-egy kisebb-nagyobb kudarc emléke, akkor egy pillanatra nagyon dühös tudok lenni magamra (hogy lehettem olyan hülye…), de no sokk, no trauma, no PTSD, kiégés is talán az utolsó 2 évben, olyan formában, hogy beleszartam már az egészbe. Nem ment mélyre…

Magnifique journey lett azután a coaching tréningek sorozata több éven keresztül, fantasztikus emberekkel dolgoztam együtt, tanultam tőlük, vannak coaching folyamatok, amelyekre szívesen emlékszem vissza, de világos ma már, hogy coachnak türelmetlen vagyok, Kos, ha mond valamit, inkább a tanulás, a mélyülés érdekel, a stúdium a mindennapi “robot” helyett, olyan emberekkel tudtam számukra is hasznot hozóan dolgozni, akik érdekeltek, akik elég intelligensek voltak ahhoz, hogy ne unjam meg őket. Nincs meg bennem a coachinghoz szükséges alázat.

Ha pl. a Linkedin “rövid” profilomat nézed, nincs is ott a “coach”, ami ott volt egy ideig. A coachinghoz coachee-ként sincs türelmem, tudom az elveket, sok iskolát ismerek, eszközöket, módszereket, nem tudnám “elengedni magam”…

Van még egy érvem, amiért lecseréltem a profil-szöveget. Relatíve sokat olvasok pszichológiát is, és minél többet tudok meg a végülis igazán megismerhetetlenről, a tudatalattiról, annál óvatosabb lettem, és megéreztem, hogy a legalább “ne árts” mindenek előtti szabályt milyen nehéz betartani.

Hogy tartod be, ha igazán magadat sem tudod kontrollálni?! Vak vezet világtalant?! Volt egy pont a stúdiumok alatt, amikor azt gondoltam, ez a coaching egy hályogkovácsolás valódi megalapozott pszichológiai tudás nélkül. Utána néztem, hogy lehet pszichológiai diplomát szerezni.

Kiderült, hogy még a pszichológusok/terapeuták között is (talán ott még jobban, mert több skin van a game-ben…) ádáz presztizsharc van, hogy milyen diplomával, ráépülő évekig tartó postgrad szakképzéssel ki mire jogosult. Alap pszichológiai képzéssel csak tanácsadó lehetsz, a klinikai pszichológusok az igazi császárok (bár amióta évek hosszú során át követek egy bizonyos Jordan B. Peterson-t, aki ma a világ legismertebb klinikai pszichológusa (praktizált is egyetemi professzorság mellett, amíg a praxistól a kanadai szakmai szövetség el nem tiltotta), és amivé 7-8 év alatt állt, egy nyilvánvalóan nagyon nagy hatású, ám instabil, hamis prófétává, azt gondolom, hogy semmilyen oktatási surplus nem menti meg az egyes embert attól, hogy elmenjen az esze…).

Szóval hagytam az egészet a fenébe. Különösen a transference és contertransference akadt be nálam mélyen, és intuitíve éreztem, hogy ezt hosszú távon pláne nem vagyok képes kontrollálni.

Azt hiszem, én beszélgetni szeretek és tudok, ez “a coach nem ad tanácsot”, ez egy B.S. szerintem, és kötve hiszem, hogy a coachok nagy része mindig betartja.

Szóval van itt egy komoly baggage, ami miatt én már nem vagyok coach… de ez a 15 év, ami tanulással, némi praxissal, nagyon szeretett co-tréneri szerepekben való részvétellel igazán kiváló coach-tréner kollégákkal élvezet is volt, és megtiszteltetés is.

Jaja… aki az eddigieket úgy fordítja le magának, hogy kvázi kinyírtam volna a coachingot, a coachokat, nem tévedhet nagyobbat. Kiváló coachokat, remek embereket ismertem meg ezalatt az idő alatt. Magamról beszéltem, hogy nekem miért nem smakkol, nem passzol a személyiségemhez, a működésemhez.

Tovább a pozitívumokkal… a személyesekkel is! Az a rengeteg tréning, a gyakorlati coaching folyamatok, amelyeket vezettem, fantasztikus élményeket adott, sok-sok érdekes, humoros, kreatív ember ismeretségét,  és elsősorban, egy önismereti úton vezetett végig (igazából a hatása ma is tart…), amit - ez meggyőződésem - én semmilyen más módon nem érhettem volna el.

Velem így volt, így sikerült, hogy ez a tudományosan is megalapozott önismeret (és ezáltal a mélyebb emberi motívumok professzionális megismerésén keresztül az emberek jobb, alaposabb megismerésének lehetősége…) a szokásosan aktívnak tekintett életút után következett be, nem előtte, vagy közben.

Az én alapból nagyon racionális, mérnöki gondolkodásom (az is vagyok, életem kb. 20 évét változatos formában mint gépész-technikus, majd -mérnök dolgoztam végig) végül harmóniát, kiteljesedést a személyiségprofilok tanulmányozásában és hasznosításában lelte meg.

Ezek tudományosan megalapozottak, sokkal biztosabb alapot nyújtanak az önismeretben való előrehaladásban, mint bármilyen egyéb segítő módszer. Ezek jelentik azt az archimedes-i pontot, ahonnan ki lehet indulni, ami a legjobb alap az önismeret egyenszilárdságú fejlesztéséhez. Azután jöhet a coaching, pszichológia. Ezek nélkül futóhomokra épül a segítség. Tudom, hogy ez lehet véleményes, de ez az enyém, és ebből nem engedek.

Az elmúlt év utolsó napjaiban egy érdekes összesen 2,5 órás előadás-sorozatra leltem az Audible könyvtárban “Personality tests and what they can tell us” Jaime Kurtz-tól, amely történelmi visszatekintést is ad. Ez adta az ötletet, hogy ha nem megy el közben a kedvem az egésztől, egy sorozatot indítok ezzel a post-tal, amely feltérképezi ezt a számomra olyan érdekes területet.

Ez az alapozó post az én személyes utamat mutatta be a személyiség-profilokhoz.

A személyiségprofilok fent maradnak, gazdagodnak, de nagyon alkalmasak az AI-esítésre. Nem fog ez sokat késni. A célom, ha egyáltalán van a nyomot hagyáson kívül ebben a témában, felhívni a figyelmet egy egyszerű, de nagyon hatásos & standardizált (!!) önismeret-fejlesztő eszköz-fajtára…

 

Szólj hozzá!

"Drucker minden hétre" - 2024. 51-52. hét - "A döntés elfogadtatása/A döntés próbája az eredmény"

isocrates_coaching 2024.12.28. 22:53

 

5-steps-image.jpg

"A döntés elfogadtatása"

Nagy valószínűséggel soha nem lesz hatékony a döntés, amelyet utólag próbálunk elfogadtatni.

Ha a szervezet nem vevő a döntésre, az hatástalan marad: nem lesz több jó szándéknál. A hatékonyság érdekében a döntés elfogadtatását az elejétől fogva be kell építeni a döntésfolyamatba. Tanuljunk a japánoktól! A japán vezetők rögtön a döntéshozatali folyamat elején, vagyis jócskán a végleges döntés előtt megkezdik a döntés elfogadtatását.

Megkérik mindazokat. akiket  a döntés érinthet - például vegyesvállalat létrehozása egy nyugati céggel, vagy kisebbségi érdekeltség szerzése egy potenciális amerikai disztribúciós hálózatban -, írják le, munkájukat és részlegüket hogyan befolyásolhatja a döntés. Kifejezetten tilos azonban a tervezett döntést véleményezni, illetve lehetséges lépéseket javasolni vagy elutasítani. Az érintettektől azt várják, gondolják végig a döntés következményeit.

A felsővezetés számár ebből kiderül, hol állnakl a megkérdezettek. Ekkor hozza meg a vezetés a döntését. A japán szervezetekre nem igazán jellemző a vezetésbe való bevonás, a "részvételi menedzsment". De az érintettek tudni fogják, miről szól a döntés - akár egyetértenek vele, akár nem -, és felkészülnek rá. Nem kell, hogy vevők legyenek a döntésre. mert azt mér eladták nekik.

TEENDŐ: A végrehajtásban érintettek közül mindenkit vonjunk be a döntéshozatal folyamatába! A visszajelzésük figyelembevételével htrozzuk meg, ki az, aki a leghatékonyabban valósítja meg a döntést!

Forrás: Management: Tasks, Responsibilities, Practices/The Elements of Decision Making (Corpedia Online Preogram)

_______________________________________________________

"A döntés próbája az eredmény"

"Szegény Ike... Most majd... kiadja az utasítást, és az égvilágon semmi se fog történni:"

A döntésbe be kell építenünk a visszajelzés mechanizmusát annak érdekében, hogy a valós történések folyamatosan összevethetőek legyenek a döntés alapjául szolgáló elvárásokkal. A döntéseket emberek hozzák (...még... - SZM). Az emberek nem tévedhetetlenek (...hát éppen ez az! - SZM); jó esetben nem tévednek túl nagyot. A legjobb döntésről is nagy valószínűséggel ki fog derülni, hogy van (...volt...- SZM) jobb. És idővel a leghatékonyabb  döntés is érvényét veszti.

Amikor Dwight D. Eisenhower tábornok amerikai elnök lett, elődje, Harry S. Truman ezt mondta: "Szegény Ike! Amíg tábornok volt, kiadta a parancsot, s azt teljesítették. Most majd ott ül abban a nagy irodában, kiadja az utasítást, és az égvilágon semmi se fog történni (hát így volt a narancsfejű bohóccal is 2016-20 között. meglátjuk... a slepp most jobban felkészült a seggnyalásra...- SZM).

Nem azért nem történik "az égvilágon semmi", mert a tábornokoknak nagyobb a hatalma.- mint az elnöknek, hanem azért, mert a katonai szervezetek már rég megtanulták: a legtöbb utasítás sorsa, hogy nem teljesítik, ezért megszervezték a végrehajtásra vonatkozó visszajelzések rendszerét. Réges-rég megtanulták a leckét: Az egyetlen megbízható visszajelzés az, ha mi magunk nézünk a dolgok után. A jelentéseknek - amikre az elnök hagyatkozhat - nem sok haszna van.

TEENDŐ: Menjünk mi magunk a helyszínre. és nézzünk a dolgok után! Ellenőrizzük. hogy a döntés elérte-e a tervezett eredményt!

Forrás: A hatékony vezető   

Szólj hozzá!

Kis vegyes bölcsességek Harari-tól...

isocrates_coaching 2024.12.28. 17:46

"The inability to deal with boredom is one of our greatest weakness… if you are in a conversation which doesn’t allow boredom, it will never reach anywhere…”

 

Szólj hozzá!

Jung Amerikáról...

isocrates_coaching 2024.12.28. 17:37

Carl Gustav Jung egy roppant érdekes tanulmányt írt Amerikáról. Az esszé az ún. Bollingen összkiadás 10. kötetében található, de ez a videó egy jó összefoglalót ad róla. A guy, akinek a csatornája, kicsit furán beszél, de érdemes végighallgatni, vagy elolvasni az esszét...

Jung nyilván egy zseni volt, a szó igazi értelmében, most amúgyis Jung-lázban égek (egyik Kindle-n a Black book van nyitva, a másikon a transfenrece-ről szóló könyve) 1930-ban szembemenve az európai (és az én korábbi) közfelfogással, az amerikai pszichét egyáltalán nem olyan egyszerűnek írja le, ahogy szeretjük gondolni. Ebben az eredetileg is angolul írt esszéjében (egy 'Forum' nevű new yorki kiadványban jelent meg "Your Negroid and Indian Behavior" címmel) nem csak az akkori jelen állapotot jellemezte, karakterizálása ma is abszolút érvényes, és ha az eddigi tendenciáknak lehet hinni, kis késéssel megérkezik az ókontinensre is. 

1909-ben járt Amerikában Freud-dal és a magyar Ferenczi Sándorral, kb. ekkorra tehető szellemi eltávolodásának kezdete Freud-tól, ami végülis a majdnem baráti kapcsolatuknak is véget vetett. 

A képen ülve balra Freud, jobbszélen Jung, az álló sorban középen Ernest Jones, a talán leghíresebb, bár némileg apologeta Freud-életrajz írója, a jobb szélen pedig Ferenczi Séndor...

jung.JPG

Szólj hozzá!

Kekulé, a táncoló majmok és a kovalens kötés...

isocrates_coaching 2024.12.28. 16:35

img_6445_2.JPG

 

Ez a kovalens kötés dolog azóta izgat, amióta - több, különböző forrás szerint is - az iskolába belénk tömött felesleges tudás egyik szimbólumává vált. Most egy híres mesébe illő álomban megálmodott megoldás felidézése kapcsán jutott eszembe, és nem hagytam magam, ha lúd, legyen kövér, utána jártam...

Friedrich August Kekulé (1829-1896) német vegyész az alap tudományos felfedezések századában született, élt. Egyszer a hírhedt történet szerint az organikus szénhidrogének szerkezetén gondolkozott, elszenderedett a fotelben és táncoló, körben összekapaszkodó, táncoló majmokkal és egy az önnön farkába harapó kígyóval álmodott. Felébredve úgy találta. hogy rájött a C6H6 képletű benzol szerkezeti struktúrájára. A legegyszerűbb aromás gyűrűs vegyület, És valóban...

img_6444_2_1.JPG

...és akkor ugrott be a kovalens kötés... hátha a banzol is... és tényleg, többszörös kovalens kötéssel kötődnek a szén és hidrogén atomok egymáshoz. 

A kovalens kötés amúgy elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok egymással megosztják az ún. kötő elektronokat. 

Nem tudom, ezt a majmos, kígyós dolgot tanították-e az iskolában, ha tanították volna, egy életre megjegyzem. Így most fedeztem fel magamnak újra a kovalens kötést... 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre sorozat, 9.hét: "A kívüláló szerepe"

isocrates_coaching 2024.12.28. 15:44

external_consultant.jpeg

A kívülálló olyan dolgokat lát meg, amelyek sem a színésznek, sem a közönségnek nem tűnnek fel.

A kívülállók függetlenek. A színpadon vannak ugyan, de nem részesei a cselekménynek- Még csak a közönséghez se tartoznak. A darab és a színészek sorsa a közönségtől függ - a kívülálló reakciója azonban nem hat másra, csak önmagára. Mégis a színfalak mögött állva - ahogy a színházi tűzoltók szoktak - a kívülálló olyan dolgokat vesz észre, amelyek sem a színésznek, sem a közönségnek nem tűnnek föl. De legfőképpen másként lát, mint a színész, vagy a közönség. A kívüllálló reflektál, és a reflektálás nem tükörként, hanem prizmaként működik: felbont.

Szemlélődni és magunkban gondolkodni nagyon is helyénvaló. Nem helyes azonban véleményünket hisztérikusan ordítozva sokkolni az embereket. A figyelmeztetést az emberek általában méltányolni szokták. Én azonban ritkán vettem komolyan.

TEENDŐ: Váljunk külső szemlélővé (hacsak úgy nem... - SZM) és derítsük ki, mit kell temnni a szervezetünknél! Az'tán cselekedjünk, de jó, ha tudjuk, megdöbbenést válthatunk ki!

 Forrás: Adventures of a Bystander (1978, a kötet Peter Drucker önéletrajzi írásainak és karcolatainak gyűjteménye)

Szólj hozzá!

A császár új ruhája - Andersen után kicsit szabadon...

isocrates_coaching 2024.12.28. 15:43

hans-christian-andersen-a-csaszar-uj-ruhaja-diafilm-253081.jpeg

Divat a meséket átírni, modernizálni, filmre vinni, a szereplőket összekeverni, kedvem támadt egynek a befejezését átírni, illetve inkább megtoldani…

A XVIII. század vége, XIX. század nagyon erős volt sok mindenben, pl. mesében is. A német Grimm fivérek és a dán Hans Christian Andersen írták a legtöbb európai ősmesét.

“A császár új ruhája” c. Andersen meséről kevesen nem hallottak csak. A piperkőc mesebeli császárt megkörnyékezi két csaló, hogy olyan mesebeli ruhát tudnának varrni  neki, ami nem csak csodaszép, de nagyon különleges is. “Nemcsak hogy páratlanul szép a színe meg a mintája, de van egy bűvös tulajdonsága is: akik méltatlanok a tisztségükre, vagy buták, mint a föld, azok előtt láthatatlanná válik a kelme.” Nosza gondolta a császár, kettőt egy csapásra, még hasznos is lesz majd. “Csináljátok!” - mondta, és azok felállítottak két szövőszéket, és nyomban munkához is láttak.

Megnézte a miniszter, beszart, mert nem látott semmit, de persze, jelentette, “A munka jól halad.” Elterjedt a birodalomban a csoda ruha története, így amikor a két csaló “ráadta” a ruhát, és a császár pipiskedve járkált fel-alá a nép előtt egy szál faszban, mindenki ünnepelte a csodás ruhát és benne a császárt, mert senki nem akart butának és/vagy alkalmatlannak látszani.

A mese úgy ér véget, hogy egy kisfiú, aki nincs beavatva, vagy neki mindegy, nem fél, elkiáltja magát: “De hiszen a király meztelen!”. Mindenki elszégyelli magát és hazamegy.

Szerintem meg van tovább… a két szélhámosból sok szélhámos lett (spin-doctor a nevük, vagy ilyesmi) és szakmányban árulják a tudományukat, ami abból áll, hogy az alanyaikat feltupírozzák okosnak, intelligensnek, alkalmasnak, alfa-hímnek, és valami port szórnak az emberek szemébe gyanús kicsi és nagy képernyők segítségével, hogy elbutuljanak, és alkalmatlanok legyenek és alávessék magukat a spin-doctor-ok humunculus-ainak. A korábbi véghez képest alapvető különbség, hogy nem félnek, boldogok, hogy az igaz ügyet, és az illetékes messiást szolgálhatják.

A kisfiú felnőtt. A por rá nem hat valamiért. De már nem kiabál, csak figyeli a darabot… Hiába kiabálna. Csak kapna egy jó nagy pofont, és felnőtt, nem felnőtt, szégyenszemre hazazavarnák… Az elkábított tömeg meg, akik elé jó időzítéssel néha némi gyöngyöt szórnak ki, csak megy, megy előre… láttál zombi-filmet? Úgy…

Szólj hozzá!

A Super Bowl és én...

isocrates_coaching 2024.02.12. 22:30

super_bowl.jpg

Gondoltam, ezt elmesélem már. Gyakorlatilag kétszer megnéztem…:-))) Életemben először... Ki tudja, a nagy felhajtás, Taylor Swift & Travis Kelce... Tegnap éjjel belealudtam 3/4 4-kor hajnalban, ma mégegyszer megnéztem, gondoltam, elmesélem az élményt, legközelebb hátha lesz köztetek is valaki, aki nem bírja ki, és megnézi…

Akartam köré kerekíteni többet, de legyen elég ennyi. A baseball és az amerikai football azért kezdett az utóbbi időben érdekelni, mert kultúrális fenomenonok. A kontextushoz hozzá tartozik, pl. metaforákban megjelenik. A baseball az alap dolgokon kívül még mindig rejtély lényegében, de az amerikai football a maga nyersességében lenyűgöző. Hatalmas kigyúrt palik beöltözve majdnem űrhajósnak egy labdát próbálnak áttoszogatni az ellenfél alapvonalán.

That’s it. És közben nem alattomosan gyötrik egymást, mint az európai gyökerűben, hanem szembe babám, ha szeretsz. A világ legegyszerűbb és legizgalmasabb sportja, ezt nekem a tegnapi Super Bowl bebizonyította. Jövőre is megnézem, legalább ezt…:-)))

Csak a Super Bowl ügyben voltam szűz... Tavaly belenéztem egy-két találkozóba, olvastam is egy kicsit róla, hogy az alapokat értsem, de nem szippantott be egyáltalán... hogy olyan primitív, nem nekem való - gondoltam... tegnapig...:-))) Mondjuk primitívnek primitív, de micsoda erő van benne! Mondjuk az, hogy primitív, megmagyarázza, miért kedvelik annyira... nem kell minden kis szarságot érteni, majd az umpire-ek elintézik... 

Elsőre hasonlít a tenisz grand slam-ekhez. Csak ott időben nyitott végű. Az győz, aki max 5 set-ben az utolsó pontot megnyeri. Itt 4x15 perc, de 4+ óráig eltart. Minden csapatnak van egy támadó és védő csapatrésze, amelyek váltakozva cserélik egymást a pályán. Hogy egy csapat meddig támadhat, annak komplikált szabályai vannak, de vagy elvéti, vagy pontot szerez, csere.

Mind a két játékban, ha a felvételből minden szünetet kivágnak, nem marad sok. A teniszből is meg az amerikai futballból is 10-30 perces videó összefoglalókat raknak már össze rendszeresen a youtube-on, amiben azok az akciók, pontok vannak benne, amelyekben történik valami. A boring ütésváltások, drive-ok, ahol egy yard-ot se jutnak előre, kimaradnak. Az amerikai futball nettó 1 órás, tehát ha minden “óra megy” pillanatot összevágnának, az összefoglaló pont 60 perces lehetne, de nem nagyon készül 30 percnél hosszabb. A tenisznél, mivel nincs mért idő, még az 5-set-eseket is max 15 percben össze tudják foglalni.

De hol van az az igazi izgalom (vagy a kiváncsiság, hogy mi lesz, ha különösebben nem vagy fan…) hőfokától, ha élőben egyidejüleg nézed, izgulod végig… a 49ers 10:3-mal fordultak a félidőben (hogy egy Usher nevű nyilván, aki ismeri, annak nagy sztár lenyomja a show-ját… a magyar felvezető műsorvezetői mondták, onnan tudom, hogy ő már tavalyi hó, akkor ezt megúsztam… egyébként ahhoz képest jól tartja magát…:-))), a 3. negyed már a Kansas City Chiefs vezetett 13:10-re, és mivel ekkor,  fordvalamikor hajnalban 3/4 4 körül elaludtam a fotelban, és egy óra múlva felébredtem, már vége lett, végülis ma néztem meg részben az egészet újra, és a végét, amit átaludtam.

A nettó 60 perces mérkőzés 58. percében még 16:16 volt (időlegesen egy touchdown-nal a 10:13-at a javára fordított a San Francisco 49ers 16:13-ra…). A 2 maradék percen belül Moody egy magabiztos field goalt rúgott 53 yardról, ezzel a 49ers 19:16-ra vezettek… 9 sec volt még hátra… azután visszajavították 10-re. Már csak 3 sec maradt, amikor egy field góllal a K.C. Chiefs kiegyenlített: 19:19…

A ritka eset következett: hosszabbítás…

9. percben megint 22:19 a SanFrancisco 49ers vezet field góllal. 3:47 perc van hátra… (ha ebben a támadó drive-ban nem egyenlít ki minimum a Kansas City Chiefs, akkor vége a meccsnek, a San Francisco 49ers győzelmével… ha sikerülne egy 6 pontos touchdown, akkor nyer a Kansas City Chiefs). Ha még döntetlen, újabb 15 perces hosszabbítások, addig, amíg valamelyik csapat vezetésre tesz szert és az egy plusz drive-ban a másik csapat erre nem tud válaszolni…

Sikerült, 25:22-re győztek… 3 sec volt hátra az első 15 perc hosszabbításból, nem volt idő lehetséges válaszra… A Kansas City Chiefs megvédte a Super Bowl győzelmét.

Az 59. Super Bowl esélyese nem az utolsó 5-ből 3-at nyert Kansas City Chiefs volt, hanem a San Francisco 49ers. Az évenként megrendezendő eseményen a két 16-16 csapatot versenyeztető “Konfencia”, a National American Conference és az American Football Conference győztesei mérkőznek meg egymással. A két “konferenciát” a National Football League (az NFL) szervezet foglalja keretbe.

Szólj hozzá!

Kognitív disszonanciáról - kicsit másképp...

isocrates_coaching 2024.02.08. 17:50

kognitiv_dissz.jpg

Előirat: tegnap este kialakult a Linkedin-re kitett post alatt egy érdekes beszélgetés, aminek hatására jónak láttam ezt az “előiratot” beilleszteni ide.

Google - a kognitív disszonancia fajtái - lehető legtömörebben:

- trying to justify or rationalize a decision (+vélemény - SZM) you’ve made or action you have taken (no, erről a típusról szól a post, gondolataimban a politika, a szekták, és a konteók - hogy kvázi menthetetlenek, mert tudat alatti szinten beálltak)

- Feeling embarrased or ashamed about something you’ve done and trying to hide your actions from other people

- Experiencing guilt or regret about something you’ve done in the past 

- Doing things because of social pressure or a FOMO even if it wasn’t something you wanted to (ennek egyike a postban említett, amikor nem tud róla, a másik a “journey to Abilene” effect, ide hosszú, el tudom mondani máshol).

Eddig a pótlólagos beszúrás, innen az eredeti post:

Fél-, negyed-, háromnegyed-igazságokkal élünk, én is, mindenki. Szükségszerűen korlátozott az információ feldolgozási képességünk, még ha a hozzáférésünk minden határon túl kiszélesedett. De végülis mi nem vagyunk LLM-ek...:-)))

Mondok 2 példát. Ha most egy reggel úgy ébrednék, hogy a Föld mégis inkább lapos, elkezdenék keresni társakat, hamar egy nagy. összetartó közegben találnám magam, az új hús mindig érdekes, kérdezgetnének, válaszolgatnának, és csak szívnám magamba azt a sok "tudást", ami összegyűlt, és közben szeretve érezném magam, emberek között, akiket érdekel a véleményem (amíg a Föld lapos...), akiknek a hátamat neki támaszthatom, hisz egy ostromlott vár vagyunk... Egy idő után annyira beleélném magam, hogy megszűnne, ha volna is eleinte kis nyomokban kognitív disszonancia, és ez az egész az én világommá válna… (az utolsó mondat is utólag került ide…)

Vagy itt van a várható (?) klíma katasztrófa. Én régen együtt hajladozok a "párttal", a mainstream-mel, aki a tudósok majdnem teljes konszenszusával megtámogatva, könyveket veszek, videókat nézek, Jean-Marc Jancovici fan vagyok, notamment, hogy (1) a nagyjából az üvegház hatás miatti válság, a veszélyes klíma melegedés nagy részben a nagyságrendekkel megnövekedett emberi tevékenység exogén szennyező hatásának a következménye és (2) ez belátható időn, évtizedeken belül meghatározóan negatívan fog hatni az emberiség életkörülményeire és (3) már majdnem későn van cselekedni nem hogy a válság megakadályozására, de mitigálására is, és (4) az emberiség dumál, vitatkozik, de semmit nem csinál lényegében.

Az utóbbi napokban léket kapott ez a hajó, nem végzeteset, de mindenesetre tör be rajta a víz. Olyan értékelendő információkhoz lehet jutni nem válságtagadóktól, hanem tudósoktól, akik érdekeseket mondanak. Fontos, hogy nem negligálják az eddigi kutatásokat, sőt a prognózisokat sem, csak azt vizsgálják, hogy az eleve nagy bizonytalansággal, hibahatárral járó modelleknek vajon miért csak a a legpesszimistább verziói kapnak nyilvánosságot, és egyáltalán a modellépítés bizonytalansága is mint ha túlságosan a szőnyeg alá lenne söpörve.

És mivel itt meteorológiai, légkörre vonatkozó hosszú távú előrejelzésekről van szó, tehát nagyon nagy rendszerek, sok tényezőtől függő viselkedését kell megsaccolni, nos, a bizonyosság  kijelentése, hogy valami így és így lesz, és nem másként, nos, merész dolog. Várakozó, ha tetszik klíma-agnosztikus álláspontra helyezkedtem, de az előző bekezdés  4 pontját továbbra is érvényesnek tartom, de több kérdőjellel a modellek megbízhatósága iránt, mint eredetileg. Kognitív disszonanciának nyoma sincs. Nem tudom megítélni, merre fog ez menni, de együtt tudok élni ezzel, nem kell mindenáron letennem  a voksot valamelyik szélsőséges álláspont mellett, hogy ne legyen vihar a lelkemben. Nincs vihar...:-))) 

Vissza a kognitív disszonanciához, szerintem amióta tudunk róla, megnyugtató. Aki nem azt mondja, mint mi valamiről, annak nyilván kognitív disszonanciának kell lennie, mert értelemszerűen nekünk van igazunk és kizárt, hogy ezt ő is ne tudná mélyen belül, de valamilyen érdeke miatt (mindegy is, mi miatt...) azt nem mondhatja és ezért a nyilvánvaló gap miatt, ami aközött van, amit képvisel és amit mélyen ő is igaznak tud, a gap-tól függően kis, vagy óriási kognitív disszonanciát, állandó akár kibírhatatlan stresszt kell (!!) éreznie.... Q.E.D. ...wait, NO!

Több kísérletet végeztek, az agyműködés megfigyelésével együtt bizonyos feladatok megoldásának demonstrálásával. Különböző méretű egyenes szakaszokat/vonalakat (1951-56, Solomon Asch) mutattak a kisérleti alanyoknak, meg kellett mondaniuk, melyik hosszabb, melyik rövidebb. Gyakorlatilag a mérési hibának megfelelően 5% nem tudta a helyes választ, 95% a könnyű feladatot jól oldotta meg. Azután az egyetemista alanyok csoportjába olyan betanított színészeket építettek be, akik egyöntetűen, határozottan rávágták a rossz választ. Ez oly mértékben megzavarta a csoportot. hogy a helyesen válaszoló egyetemisták aránya 25%-ra (!?!) csökkent.

2005-ben Gregor Bens elhatározta, hogy reprodukálja Asch kísérleteit, de olyan kísérleti set-up-ban 32 önkéntesnek (19-41 év közötti férfiakat és nőket) azt kellett eldöntenie, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő 2 db 3D-ben mutatott tárgyból az első elforgatható-e úgy, hogy fedésbe kerüljön a másikkal. Az önkéntesek agyáról fMRI segítségével pillanatfelvételek készültek minden olyan alkalommal, amikor azok egyetértettek a csoport döntéssel, vagy épp ellenszegültek annak.

Az eredmények megerősítették Asch eredményeit. Amikor a feladatot egyedül végezték el, a helytelen válasz 13,8%-nyi volt, amikor csoportban a beépített agent-ekkel megzavarva, 41%-ban egyetértettek a helytelen csoport véleménnyel.

Mit mutatott a felvétel az egyik és a másik esetben? Amikor egyedül voltak, az agyi aktivitások a következő területeken mutatkoztak: tarkólebenyt és fali lebenyt magában foglaló , látásért és téri észlelésért felelős agyterületek hálózatában és a tudatos döntéshozatalért felelős frontális lebenyben.

A "konformisták", akik bedőltek az agents provocateur-öknek, és érzékelhetőn felfüggesztették a saját kritikai gondolkodási/döntési funkciójukat, ez az agyműködésben is  kimutatható volt. A döntéshozatalért felelős frontális lebenyükben kisebb, az észlelésért felelős agyterületeiken meg nagyobb aktivitást mutattak. Más szóval a csoportnyomás nem csupán kellemetlen (tehát kerülendő), de amellett ténylegesen meg is változtathatja, hogyan látunk egy problémát. Az emberi szervezet megoldja, nem fogjuk érezni a kognitív disszonanciát, kár meggyőzésre törekedni a fanatikusoknál különösen, másként van huzalozva az agyuk (egyébként a saját mániáinkkal ugyanígy lehetünk, nincs menekvés...:-))) Na ez most tényleg Q.E.D...:-)))

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre... 2024. 5. hét: "Teljesítmény - A menedzsment próbája" + "A menedzsment és a szabad művészetek"

isocrates_coaching 2024.02.02. 07:28

management_as_liberal_art.jpg

Teljesítmény - A menedzsment próbája

A teljesítmény, nem pedig a tudás a menedzsment próbája és végső célja

A menedzsment legfőbb próbája a teljesítmény. Más szóval a menedzsment sokkal inkább gyakorlat, mint tudomány, vagy szakma, noha mindkettő elemeit tartalmazza. Gazdasági és társadalmi szempontból mi sem lenne károsabb, mintha megkísérelnénk a vállalatvezetést szakmai engedéllyel, vagy szakirányú végzettségű emberekre korlátozni. Mert épp az ellenkezőjéről van szó: a jó menedzsment azzal mérhető, hogy a munkatársak számára biztosítottak-e a körülmények biztosítása a feladataik teljesítéséhez. A menedzsment tudományos vagy szakmai jellegének megerősítésére tett minden kísérlet a zavaró tényezők, az üzleti élet kiszámíthatatlanságának - kockázatok, hullámhegyek és - völgyek, költséges verseny, érthetetlen fogyasztói döntések - kiiktatására törekvő próbálkozásokhoz vezethet, ami végső soron a gazdasági szabadságot és a gazdasági növekedési képességet veszélyezteti.

TEENDŐ: Milyen vezetői gyakorlattal értünk el jó eredményt? Vezetői gyakorlatunkból mit kéne elhagyni?

Forrás: The Practice of Management (1954) - Ez a klasszikus mű az első olyan könyv, amelyik a menedzsmentet gyakorlatként ls diszciplinaként határozza meg, és ezzel Drucker megteremti a modern menedzsment tudományát. Évszázadok (évezredek?! - SZM) óta létezik a menedzsment a gyakorlatban, de ez a kötet volt az első, amelyik rendszerbe foglalva tanulható és tanítható tudományként határozza meg. E könyv a hatékonyságukon és termelékenységükön javítani akaró menedzserek számára nyújt szisztematikus segédeszközt. Bemutatja a célorientált vezetést, mint menedzserfilozófiát, amely integrálni képes a vállalat, valamint a vezetők és a szervezet munkájában közreműködők érdekeit. 

___________________________________

A menedzsment és a szabad művészetek

A menedzsment nem más, mint szabad művészet

A menedzsment nem más, mint amit hagyományosan szabad művészetnek neveztek: szabad, mert a tudás alapjaival, önismerettel, bölcseletekkel és a vezetéssel foglalkozik; művészet, mert gyakorolható és alkalmazható is egyben. A menedzserek rengeteget merítenek a humán és a társadalomtudományok (pszichológia, filozófia, közgazdaságtan, történelem), a természettudományok és az etika területén felhalmozott ismeretekből és megállapításokból. Ezt a tudást azonban  hatékonyság és eredményesség szolgálatába kell állítaniuk, azaz betegek gyógyítására, fiatalok oktatására, hídépítésre, felhasználóbarát számítógépprogramok fejlesztésére és eladására kell mozgósítaniuk.

TEENDŐ: Mely humán vagy társadalomtudományi területen szeretnénk leginkább továbbképezni magunkat? Még ma tervezzük el!

Forrás: The New Realities (1989) - A kötet a "következő évszázadról" szól. Alaptézise szerint a "következő évszázad" már beköszöntött. Drucker ebben a művében a "társadalmi szuperstruktúráról" ír: politikáról és kormányzásról, társadalomról, gazdaságról és gazdaságtanról, társadalmi szervezetekről éa z új tudásalapú társadalomról. Megvizsgálja a kormányok korlátait és a vezetői "karizma" veszélyeit. A jövő szervezeteit tudásalapúként hatáőrozza meg.

 

 

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre... 2024. 4. hét: "Találjuk ki újra önmagunkat"

isocrates_coaching 2024.01.26. 19:56

 

invent_ouselves.JPG

Találjuk ki újra önmagunkat!

A tudásmunkásoknak vállalniuk kell a felelősséget saját fejlődésükért és elhelyezkedésükért

Napjaink társadalmában és szervezeteiben a munkához mindinkább tudásra, nem pedig készségekre van szükség. A tudás és készség egy tekintetben különbözik egymástól - a készségek rendkívül lassan változnak. A tudás azonban önmagától változik. Elavul, méghozzá elég gyorsan.  A tudás korszerűtlenné válik, ha a tudásmunkás három-négy évente  nem tér vissza az iskolapadba.

Ez azonban csupán azt jelenti, hogy a fiatalkorunkban megszerzett tudás, ismeret, készség és tapasztalat nem lesz elegendő életünk és munkával töltött éveink során. Ilyen hosszú idő alatt mi magunk is változunk. Megváltozik a személyiségünk, megváltoznak igényeink, képességeink és kilátásaink, aminek következtében szükségszerűvé válik, hogy "újra kitaláljuk" önmagunkat. Szándékosan használok a "megújhodás"-nál erőteljesebb kifejezést. AMennyiben munkával eltöltött ötven évről beszélünk - és úgy vélem, mindinkább ez válik általánossá -, újra ki kell találnunk önmagunkat. Nem elegendő csupán újratöltődnünk, valami újat kell kihoznunk önmagunkból.

TEENDŐ: Kérdezzünk meg nálunk idősebbeket, hogyan "alakították át" önmagukat! Milyen lépéseket tehetünk meg már most rögtön?

Forrás: Drukker on Asia (1997) - P. Drucke rés Isao Nakauchi mélyreható beszélgetése könyv alakban (nehezen fellelhető, ha egyáltalán) 

 

 

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre... 2024. 3. hét: "A profit rendeltetése"

isocrates_coaching 2024.01.18. 22:33

profit_2.jpeg

A profit rendeltetéseMa nyereséges vállalkozás - holnap pénznyelő automata

Joseph Schumpeter szilárdan tartotta magát ahhoz, hogy a gazdaság, mindenekelőtt a modern gazdaság lényege az innováció. Schumpeter A gazdasági fejlődés elmélete című könyvében a profitnak már 1911-ben gazdasági szerepet tulajdonít. A változás és innováció gazdaságában a profit - Marx felfogásával ellentétben - nem a munkásoktól ellopott értéktöbblet. Épp elenkezőleg, ez az egyetlen forrás, amiből munkahelyek és munkabérek finanszírozhatóak- A gazdasági fejlődés elmélete szerint kizárólag innovációval lehet valódi profitot termelni és az innováció által termelt profit mindig viszonylag rövid életű.

Schumpeter híres megfogalmazása szerint azonban az innováció egyben "kreatív rombolás" is. Az innováció következtésben  az eszközberuházások és tőkebefektetések máról holnapra elavulnak. Minél jobban fejlődik a gazdaság, annál nagyobb arányú tőkeképzésre lesz szükség. Amit a klasszikus közgazdászok - pénzügyi vezetők, tőzsdeszakemberek - profitnak tartanak, az valójában költség, a versenyben maradás költsége, befektetés a jövőbe. A jövő kiszámíthatatlan, de az biztos: ami ma nyereséges vállalkozás, holnap pénznyelő automata.

TEENDŐ: Gondoskodjunk kellő mértékű innovációs befektetésről, mert eljön a nap, amikor nyereséges vállalkozásunk kifullad!

Forrás: The ecological reason

 

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre… 2024. 2. hét: “A tisztességes vezetés”

isocrates_coaching 2024.01.11. 21:11

drucker_2_het_fair_minded.jpeg

A tisztességes vezetés

Egy szervezet szellemiségét a vezetői határozzák meg.

Egy vezetőség azzal bizonyíthatja leginkább egyenességét és elkötelezettségét, ha mindennél nagyobb hangsúlyt fektet a tisztességre. Ennek mindenekelőtt a vezetés személyi döntéseiben kell megnyilvánulnia. A vezetés a személyiségből fakad. A személyiség állít követendő példát. A személyiség mindent elárul. A munkatársak, de főként a beosztottak, pár héten belül rájönnek, hogy tisztességes vezetővel van-e dolguk, vagy sem. Sok mindent megbocsátanak egy vezetőnek: a hozzá nem értést, a tudatlanságot, a bizonytalanságot vagy a rossz modort. De a tisztességtelenséget nem. Ahogy a felsővezetésnek sem bocsátják meg, hogy ilyen emberre esett a választásuk.

Különösen igaz ez a vállalkozások vezetőire, hiszen egy szervezet szellemiségét (ma, 40 évvel később azt mondanánk: a "kultúráját", de a lényeg ugyanaz... - SZM). Ha a vezetőség szelleme kiváló, a szervezeté is az. Viszont ha odafent baj van, a szervezet bomlani kezd. Fejétől büdösödik a hal - tartja a közmondás. A felsővezetésnek csak olyan embert szabad vezetői pozícióra kineveznie, akit követendő példának tart a beosztottak számára (költői kérdés: ...és a felső vezetés, az igazi "fej"?! - SZM).  

TEENDŐ:  Amikor állásajánlatról döntünk, értékeljük az első vezető és a felsővezetés jellemét! Csakis tisztességes emberekkel vállaljunk közösséget! (Uff - SZM).

(Forrás: "Management: Tasks, Responsibilities, Practices", pl. Harper-Collins, 1993)

 

Szólj hozzá!

“Engem nem érdekel a mások véleménye!!” - Tényleg?

isocrates_coaching 2024.01.06. 20:24

img_2195.jpeg

Értem ezt a cuccot, hogy nem érdekel a mások véleménye, de minek ennyit leírni?! Kicsit engem a viccre emlékeztet, hogy (a mesélő hátulról úgy teszi a fejére a kezét, hogy az ujjai felül elöl kilátszanak, és azzal “huhogó” mozgást generál és azt mondja), “hat hónapig tartott, amire sikerült megijesztenem magam…”. Ez állítólag egy Emil Coué (1857-1826) féle autoszuggesztiós módszer kifigurázására született, szóval elég tartós mém…

A tartalmával annak, hogy sok mindent, amit mások ránk szeretnének erőltetni, akár jó szándékkal is, le célszerű ráznunk magukról, mint kutya a vizet, hogy ne befolyásoljon minket a “falu” véleménye, alapvetően egyetértek. De élek a gyanúperrel, hogy ami ellen ennyien, ilyen gyakran, ilyen hevesen tiltakoznak, az igen erős, nehezen kikerülhető hatással van jelen az életünkben. Több mint kétségbeesettnek érzem ezt a sok tiltakozást…

Ha nem érdekel, ne figyelj oda, felejtsd el. Jó, tudom, ez így le van egyszerűsítve, ez nehéz. Persze, hogy az! De dolgozni kell rajta, nem itt állandóan kinyilvánítani, deklarálni, ahol nem ellenőrizhető, hogy a duma, a fogadkozás, bátorság mögött van-e ténylegesen megvalósult lelki nyugalom, - pl. ha valakinek az kell, meditálással, elvonulással, időnkénti fizikai kizárásával a külvilágnak kellő boddhiszatvai tettek rendszeres, szokássá vált gyakorlata -, mert így a verbatim “bátorság” pótcselekvésnek, biztonsági szelep lefújásnak tűnik nekem.

A kutya, amely ugat, nem harap. Az ember, aki állandóan kikéri magának, hogy beleszóljanak az életébe, nem cselekszik, nem mond eleget nem-et, mert ha azt tenné, mással is foglalkozhatna, nem kellene kompenzálnia…

Ugyanakkor a “nem érdekel mások véleményével” így, en block, nem kivitelezhető. Persze, hogy a magunk urai vagyunk - bizonyos keretek között. Gyerekként a család, munkahelyen a többiek, a vezetők véleményét teljesen nem ignorálhatjuk, társas lények vagyunk, többek között a többi emberrel való interakcióban valósíthatjuk meg magunkat.

Tegyük szívünkre a kezünket, tényleg nem akarunk senkivel soha semmit, mi egyáltalán nem akarunk rájuk hatni?! Merthogy másoknak mi vagyunk a mások, baszki!! Játsszuk le… Vigyük ad absurdum… ha mindenkinek tökéletesen sikerülne elérnie, hogy egyáltalán ne befolyásolja a hatás, ami a környezetétől jön, mi lenne? Volt ilyen… a legkorábbi keresztény szerzetesek, az ún. abbák, a “desert fathers” i.sz. 300 körül egyedül éltek egymástól is távol az egyiptomi sivatagban, és leginkább egymást sem látogatták. Ők elérték az itt oly sokak által vágyott állapotot, nem függtek senkitől…

…és persze, aki effektíve aktívan akadályoz minket, azok ellen harcolnunk kell, meg kell vívni a konkrét saját csatáinkat. A fogadkozás itt sem segít…

Kevesebb fogadkozás, több tett, több dinamikus kiegyensúlyozottság, több konkrét háborítatlanság, több lepergetés, amit le lehet pergetni magunkról, több jókor, jó tempóban “nem”-et mondás. El kell kezdeni, ha nem megy, a gyakorlat teszi a mestert!! Ha lepereg Rólad, nem lesz érdemes…

Szólj hozzá!

Ars poetica…

isocrates_coaching 2024.01.05. 09:19

img_2131.jpeg

Szólj hozzá!

Ars poetica No.2

isocrates_coaching 2024.01.05. 09:19

 

img_2132.jpeg

 

Dr. Sárvári György 2024. január 5.-i Linkedin postja

Előszónak a kisérő commentem, amivel repostoltam:

“Nem, nem gondolom, hogy teljesen szabad vagyok… de rá tudok nézni…:-)))"

Disclaimer: Dr Sárvári György, Gyuri könyvei (főleg “A belső harcos útja” és a “Metalépés”) és tréningje hozták meg a kedvemet először & elsősorban az önismereten való dolgozáshoz, másodsorban ami utána jött…”

…és akkor 1:1-ben Gyuri postja (a végén a tréningre hívó rész nélkül):

“Szabad akarok lenni
(Bardo Filozófia - 2024-ben ívánok jó szelet Mindenkinek)

Az igazi szabadság több, mint a lázadás és kevesebb, mint az önmegvalósítás.

- Csak amiatt kerestelek meg, hogy elmondjam, már nem vagyok vallásos.
- Értem.
- Elég volt abból az álszent képmutatásból, amit otthonról hoztam.
- Rendben.
- Egyébként meleg vagyok és pörgök az éjszakában…
- Nincs vele bajom.
- Tudod az is benne van ebben, hogy bassza meg a családom, az anyám, az egyház és mindenki. Elegem lett és most szabad vagyok…
- Ebben nem vagyok teljesen biztos, de elfogadom.

 A szabadság több, mint lázadás
 A szabadság nem csupán valamivel szemben kifejtett ellenerő.
 A szabadság nem az ellenállásmentes közeg keresése.
 A szabadság több, mint a vágyaim kiélése….

 A szabadság az, amikor megtehetném, de nem teszem meg.
 A szabadság az, amikor nem kifelé bizonyítok, hanem önmagam győzöm le.
 A szabadság nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé hegymenet.
 A szabadság egy intuitív utazás, amely a vágyak és a képzelet, a bizonyítás és a menekülés közötti szűk ösvényen való járni tanulás, újra és újra. Az örök kezdők szenvedélyével. Az igaz út.
Sosem vagy egyedül!"

Szólj hozzá!

Drucker minden hétre… 2024. 1. hét: “Vegyük észre a jövőt!”

isocrates_coaching 2024.01.04. 23:52

img_2126.jpeg

Vegyük észre a jövőt!

(Fontos, hogy észrevegyük a “megtörtént” jövőt)

A jövőkutatók úgy mérik az eredményességüket, hogy megszámolják, hány fontos esemény következett be abból, amit előre jeleztek. Azt viszont mindig elfelejtik számba venni, hány olyan fontos dolog következett be, amiről fogalmuk sem volt. Előfordulhat, hogy egy jövőkutató minden jóslata valóra válik. De ez nem zárja ki, hogy a legfontosabb történéseket észre sem vette. Vagy ami még rosszabb, észrevette őket, de nem tulajdonított jelentőséget nekik. Előjelzések esetén szinte elkerülhetetlen az efféle bizonytalanság, mivel minden, ami fontos és jellegzetes, mindig az értékek, a felfogás és acélom megváltoztatásából ered, ezeket pedig legföljebb megsejteni lehet, de előre jelezni nem. 

Egy vezető legfontosabb feladata a változások észlelése. A társadalom, a gazdaság és a politika legjelentősebb kihívása felismerni a változásokban a lehetőségeket, és kiaknázni azokat. Fontos észrevenni a megtörtént jövőt - és a változások észlelésére, elemzésére szolgáló módszereket kidolgozni. Ennek a módszertana nagyrészt megtalálható az 1985-ben kiadott “Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban” című könyvemben, amely bemutatja, hogyan lehet módszeresen  szemlélni a jövőt jelentő társadalmi, demográfiai jelentéstartalmi, tudományos és technikai változásokat.

TEENDŐ: Ismerjük meg a piacunkat meghatározó főbb trendeket! Foglaljuk össze, meddig tarthatnak, és milyen hatással lehetnek az életünkre és a vállalkozásunkra!

(Források: 

“The ecological visions” (1993)

“The age of discontinuity” (1968)…)

 

Szólj hozzá!

Regresszió…

isocrates_coaching 2024.01.04. 10:16

Csak férfival vagy nővel tudok találkozni, emberrel még nem sikerült (tudom, más is van, tisztelet, akit illet, de maradjunk a születéskori nem-nél és a hetero - azért még talán meghatározóan többségi - térfélen… hogy ne legyen félreértés…).

Általában a nagy skatulyák működnek azonnal, mint első benyomás triggerek: öreg-fiatal-valahol közte, szimpatikus-nem szimpatikus, amire ellenkező nem esetén még rárakódik, hogy szép-csúnya-valahol közte és a kívánatos/vonzó-nem-kérdés (a két utóbbi kritériumnak csak átfedése van).

Azután a második benyomás + hogyan cselekszem, az már nagyon emberi civilizáció-kultúra diktálta cucc…

Ez kvázi mindenkire, mindig igaz. A kivételek itt tényleg erősítik a szabályt, most ezekkel nem foglalkozom. Hogy megtehetem-e? Naná, az én blogom… 

Aki ezeket a tudatalatti + tudatos folyamatokat tagadja, hipokrita. Ld. a videót (erre még a végén visszatérek…).

A civilizáció ezt az én-szeletünket (ami triviálisan így alkotja meg az első benyomását) teljesen háttérbe kellett szorítsa. Kellett, igen. A normális együttélésünk ellehetetlenülne, ha lineárisan folytatódott volna az állati szexuális vonal.

Abban csak a faj túléléséhez szükséges erős, hasznos gének manifesztációi határozzák meg a szaporodás preferenciáit, és ráadásul nem 365 napon keresztül, hanem meghatározott periódusokban.

Nekünk embereknek ez a könnyebbség nem adatott meg, biológiailag, fiziológiailag 365 napban készen állunk. Ha ezt szabadon engedte volna az emberiség, sehová nem jutott volna. Freud szép szavával a szexuális energia nagyrészt szublimálása tette lehetővé az emberiség fantasztikus fejlődését, azt, hogy eljutottunk oda, ahová.

És mégis, mégis, az örök mély driverek, a szex, a hatalom állandóan fenyegette az emberiséget, de soha nem jutott olyan magas fokra az öndestrukció lehetősége, mint pont kb. most.

Az öndestrukció, vagy inkább önmegsemmisítés réme érdekes módon több formát ölthet, például passzívat, és aktívat. Van olyan passzív formája  az ökológus szakértők szerint, amihez nem kell semmit se tenni, akkor következik be…

De van olyan aktív formája is, messzi távolban, de időnként a közvetlen közelben is, háborúnak, fegyveres konfliktusnak hívják, amihez tenni kell. Gyűlölni kell annyira másikakat, hogy csak a megsemmisítésük okozhat felhőtlen boldogságot, és persze mérhetetlen sok, lehetőleg tömegpusztító fegyvert kell gyártani folyamatosan és accelerated tempóban, hogy ez a megsemmisítési vágy elég hatékonyan elégülhessen ki. Kétszer voltak már többé-kevésbé sikeres próbálkozások globalice az ún világháborúkra a XX. században, nem biztos, hogy ezek bizonyulnak majd akár a közeljövőben az utolsónak.

Vannak hangok (ezek validitásáért sem felelhetek), amelyek szerint az aktív önmegsemmisítési tendenciák egyik kiemelt fancy módja lehet az AI-mánia túltolása. Ha az emberiség felfedezéseinek történetére gondolunk az emberiség, amit felfedezett, mind túltolta, miért pont ezzel ne tenné?! Addig baszakodott a lehető leghasznosabb dologgal is, amíg kellő invencióval a gonosz módon való felhasználását ki nem mókolta…

És akkor a videó… nem tudom, engem meglepett… nem a kapitalizmus + szex szimbiózisa, ez tavalyi hó. 2 dolog lepett meg egy kicsit:

  1. hogy német… hogy Németország lett a központja, pont ennek… valamikor volt ugye Hollandia (ki nem ment el legalább egyszer Amszterdam nevezetes kirakatai előtt!), azután volt az északi vonal, Dánia, Svédország. De hogy a puritán protestáns Németország?! Tényleg megbolondult a világ… karavánok… ez kész…
  2. a nagyon szimpatikus férfi escort. Ez egy csúcspontja az angol nyelvű, londoni Sun számára készült videónak. Hogy a (legalábbis bizonyos, többségi?) nőknek minden szempontból megfelelő (?) figyelmes férfi 200 font egy órára. A végén megtudjuk, hogy az utazó üzletemberek gondjait temporarily elűző egészen különlegesen válogatott escort lányok egy órai tarifája inkább 700 font (usque 300 eFt).

Miért tartom érdekesnek idehozni ezt a videót és az evolúciót? Mert napnál világosabb, hogy amit ki akarunk zavarni az ajtón, bejön az ablakon. A német prostitúció ellenes mozgalom, vagy liga szimpatikus képviselője akarhat, mondhat, amit akar, a szex, mint az ember egyik, ha nem legerősebb drive-ja, itt volt, itt van velünk és itt is marad… 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása