Vezetői coaching

Most mar elég sok podcast van fent az @ürömlány youtube csatornán, alias, a.k.a. agnes vincze , Üröm után szabadon én csak az Ürömi Jeanne d’Arc-nak hívom néha (tényleg, elég harcias leányzó is, meg mindenféle, mint mindannyian…).

Ő az, aki fel szokott tenni postokban linkeket a podcastokhoz, amelyekből többféle van: vannak ilyen kapcsolati központú mély kvázi életinterjúk női sorstársakkal (az érvényes definíció szerint a “Salamoni döntés asszonyai”, egyiknek a fiú-gyerekével is), és vannak a @Kiborító gyűjtőnevű podcastok, már 17 db, amelyeket 8 beszélgetésből vágott össze agnes, amelynek eddigi állandó beszélgetőtársa yours truly.

Én egyet se tettem fel, mert mind a mai napig úgy gondoltam, hogy ezen a komoly szakmai fórumon (Linkedin post volt, arra utalok) valahogy nem illik partnerkapcsolatokról, önismeretről, önbecsülésről, egyáltalán a sprőd életről ilyen típusú szabad gondolat-áramú, spontán beszélgetéseket folytatni, amelyek, hélas, a kötetlen beszélgetés sodrában ráadásul bizony könnyen csúsznak PG 16 éven felülieknek való zónába (durva nyelvezet okán…), és ez ebben a 17-ből kiemelt nekem kedvenc podcastban ráadásul fokozottan így van (bocs…), de mégis ez az egyik legsikeresebb és szerintem is ez az egyik legkompaktabb, itt is fontos témákat érintettünk.

1. Mitől változott a véleményem, hogy mégis, voilà, itt ez a post? Hatással volt rám egy ma reggeli (Linkedin) post, amely azt feszegette, hogy a szolgáltató-kliens relációban túl sokszor csinálunk úgy, mint ha a beszélgetéseket, a tranzakciójat le lehetne folytatni érzelem-mentesen.

És akkor kigyulladt az égő, egy piros lámpa bennem, hogy hoppá, mi is, akik egyébként fejlesztéssel is foglalkozunk, pont erről szoktunk beszélgetni, hogy hogyan hat ránk és a környezetünkre, a well-being-ünkre az az érzelmi mátrix, amelynek egyik csomópontjában vagyunk, és sosem felejthetjük el ezt egy pillanatra sem. Nincs olyan, hogy érzelmek, hangulatok on/off. Aki úgy csinál, mintha lenne, az nem csak a többieket csapja be súlyosan, de először önmagát…

Ez az ízelítő második felvételből készült 1. rész. Az említett okokból 16 éven aluliaknak, illetve mimóza lelkületűeknek, akiknek ajkát soha nem hagyja el ún. csúnya szó, és ezt a környezetüktől is sikeresen meg tudják kivánni, nem való, illetve csak szülői felügyelettel…

Filozófikus hangulatban vagyok (jó, hát még jobban…:-))). Az érdekel, hogy életünknek a nagy fordulói mihez kötődnek, emlékszünk-e a csírára? Például Te…

Példán keresztül megmutatom, miféle dologra is gondolok. Első munkakönyvi állásom, bejegyzésem “zenész” volt (igen, ilyen is volt, hogy munkakönyv, a végek jegyezték bele a kezdésedet, a befejezési dátumot, a pozíciót, és a fizetésedet, ha váltottál, vitted a következő céghez, innen a szólás, “kikértem a munkakönyvemet”).

Utána segédmunkás voltam, majd bolti eladó, műszaki rajzoló, gépésztechnikus, tervező mérnök, majd főiskolai tanár, tanszékvezető is egy évig Afrikában, majd hazajöttem, Nehézipari Minisztérium Világbanki osztály főelőadó, Első Magyar Budapest Holding spontán privatizációs főmunkatárs (halott orosz katona, na, az nem voltam). Elvégeztem közben a Műszaki egyetemet (estin, levelezőn), alap, és szakmérnöki diplomát szereztem, tanultam sokat 3 nyelvet is, angol, francia, német, elvoltam.

Ez kb 20 év története. A következő 20 évet 5 multi vállalati pénzügyi (könyvelési, controlling, néha IT, sőt, HR…) osztályán töltöttem, annak vezetőjeként. Hol controllernek hívták a pozíciót, hol pénzügyi vezetőnek, de többnyire gazdasági igazgatónak (egyszer a szerződésem német nyelvű volt, közvetlen a központtal, abban az állt: “Verwaltungsleiter”…).

Szóval volt számos váltás, de én csak egyre akarok kitérni (Neked mintaként), hogy hogyan lett a cserebogár, a gazdasági igazgató féle az előtte 14 évig tervező intézetben, majd az oktatásban 3 évet eltöltött “gyárilag” mérnök emberből. Melyik volt “az” a pont?

Nos visszamegyek az időben, csak Socrates-ig, akinek, mint tudható, volt egy tanácsadó daimonja/szelleme, aki/amely néha figyelmeztette arra, mit ne tegyen, egy-egy konkrét döntési helyzetben. A napokban eszembe jutott, hogy nekem meg talán olyan daimonom volt, aki nem hogy pozitív tanácsokat adott, hanem még ötletei is voltak. Mi másnak tudható be, hogy amikor a kősivatagi kisváros főutcáján lévő mindenesbolt pultjának üveges részén megláttam egy francia nyelvű színes, nagyalakú könyvelési szakkönyvet, azt nekem meg kellett venni, nem is volt ócsó…

Lapozgattam, lapozgattam, azután elkezdtem otthonról közgazdasági könyveket kérni, emlékszem, még a Samuelson erősen megvágott egykötetes kiadását is kértem, küldjék ki (a teljes 3 kötetes változatot a rendszer-váltás után adták ki). Közben a műszaki főiskolán bőszen tanítottam a mechanikát (a fő tárgyamat), meg vízgépeket, sőt műszaki rajzot is.

Amikor visszajöttem a kooperációs szerződésemből, a Minisztériumban az ov mondta, hogy ne a Közgázra menjek (azt vettem a fejembe), hanem valamelyik angol nyelvű menedzser iskolába, amelyek abban az időben (1990 körül) csőstül jöttek be az országba. Én egy angol nenzetközi bankos diploma félét választottam, és azt 6 év alatt el is végeztem (az összes felsőfokú tanulmányom közül, pedig később a pénzügyi szakközgazdászit is elvégeztem, ez volt a legnehezebb, de leggyümölcsözőbb is…), onnan ajánlott be  először pénzügyi vezetőnek a könyvelés tanár (bár a vizsgadolgozatainkat Angliában bírálták el, a tananyag teljes egészében a kinti anyag volt, de az első 2 évben egy üzleti konstrukcióban a Bankárképző tanárai besegítettek) gazdasági igazgatónak egy ír-magyar vegyesvállalathoz. 

De ezt az egészet, ami persze folytatódhatna, csak egy meglehetősen drasztikus váltás gondolatának megszületése szempontjából kontextusnak szántam.

Az is érdekes, és van benne szintén  talán egy ilyen szerencse/daimóni elem, hogy hogyan lettem külföldön műszaki főiskolai tanár a 14 évig tervező vállalatoknál (kettőnél…) dolgozó “mezei” gépészmérnökből, de az már sok lenne ide.

Marad a kérdés? Vajon  Neked volt-e valaha olyan drasztikus tevékenység-váltás az életedben, amiről, ha megfeszíted Magad, se tudod, először mi kezdett arra késztetni, hogy megcsináld, hogy elkezd kiharcolni? Mire emlékszel belőle?

Jó, 2 napot késett (a bevezető mutatja, 2 napja kezdtem el…), de hadd szóljon…:-)))

Például a macho gyorsulás-fétis tabu… (így vasárnap délelőtt véletlenül idetévedsz (hiba, a természet lágy ölén kell (!!) lenned, csúnya vagy!), beszéljünk már másról is, hogy mindenki milyen fasza… hozzáteszem, minden barátom, ismerősöm, rokonom, üzletfelem (ld. még Nyuszit és barát-ait…) nagyon-nagyon hiper-szuper fasza, ha tetszik, ha egy csöpp eszed van, csak tőlük vásárolsz, kérsz tanácsot, coacholtatod Magad, és fekszel a terápiás díványára…). 

Hogy mitől macho és gyorsulás-fétis, és tabu? Mert csak férfiakon figyeltem meg eddig (bár jönnek majd fel a lányok/nők/asszonyok is…), a gyorsulás értéket szinte elsőnek ellenőrzik egy autónál és közben meg max egymás között vallják be, hogy fontos nekik, mert tudják, különösen most, a fenntartható fejlődés, vagy egyáltalán a fenntartható modus vivendi jegyében persze ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges egy fétis ez. De nem tudják visszafogni magukat, kitör belőlük, nem tudják kontrollálni. Tudom, egy vagyok a herd-ből. Talán annyival másabb, hogy ki is tudom röhögni magam emiatt (is… van még…). Mellesleg az önmegfigyelés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy bármit is megtudjunk valamit az emberi pszichéről (v.ö. Freud soha nem analizáltatta ki magát, egész, tekintélyes terápiai központú oeuvre-je ön-analízisre épült… mondjuk olyan is, de az más tészta…).

Miről jutott eszembe? Egy reggeli FB Mazda reklámról, ami az új Mazdáról áradozott, ami 300 LE-nél többet tud, és aminek két változata van, a PHEV (plug-in - hybrid) és soros hathenegeres diesel (sic!!)…. Rákattintottam a hirdetésre, és elgondolkoztam az autó-marketing gyerekességére. Egy csecsemő agyú emberre számítva mutatják be az autót, Mazda esetében  signature meggyvörös színben készült ínycsiklandó fotókkal, és bonbasztikus érdektelen szövegekkel tarkítva.

Csak azt nem találod meg, ami - ha egy autót valaha látott valaki - az embert érdekelheti. Mondjuk az árak… (“Kérjen ajánlatot!” - volt-e valaki magánember, aki egyszer is autóhoz ajánlatot kért?!).

Azután a műszaki adatok érdekelnék az embert. Méretek (más márkáknál is pl. a hasmagasság titkos adat…), mindkét típusnál nyomaték, teljesítmény, fogyasztás, benzintartály űrmérete (ezzel kapcsolatban a diesel range egy tankolással), a PHEV-nél az akkupack teljesítménye (ezzel kapcsolatban a csak EV-range), a töltési részletek, mennyivel lehet, AC/DC (nem is tudom az összes részletet, egyet tudok, hogy a vásárlási szempontok között igen  igen elöl vannak már…) és persze  a gyorsulás másodpercben 100 m-en…

Egy gyönyörű meggypiros vadonatú,j persze, ha diesel, ha PHEV, egy normális férfi ember szívét megdobogtatja, pláne, ha a teljesítménye 300 LE feletti (nem véletlen, hogy az egyik legújabb prémium VW márkát is az óriás plakát bal felső sarkában (amit a nyugati, balról jobbra, felülről lefelé szokott szem először észlel) vastag betűvel, számmal kiírva a teljesítményével (320 LE) hirdetik…).

Szóval ez a macho gyorsulás-fétis nem is annyira tabu… a Mazdáról is az első mondatok egyikében szerepel a 300+ LE (mégse olyan nyeretlen 2-évesek azok a marketingesek, tudják mitől döglik a légy, és tudják, hogy a családokban is az egyetlen nagy beruházási döntés az autóval kapcsolatos, leginkább a férfié… akik általában ezzel az egyetlen döntési opcióval meg is elégednek…). Most abba nem megyek bele, hogy miközben rendszeres hosszú távokra szerintem is leggazdaságosabb a diesel, a jelenlegi európai leosztásban (2035 árnyékában, a lehetséges városközpont lezárások robbanómotoros autók előtt fényében…)  legalábbis max nosztalgia autó 2023-ban egy diesel meghajtású autó…

OK, de miért “különösen most ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges” ez a fétis? Önanalizálom magam (à la Freud…), színt vallok. Mindig ezt nézem meg először a műszaki adatok között, de igazán soha nem használtam ki a lehetséges maximális gyorsulást… Pedig… Az utolsó 3 autómnál mind fontos volt a gyorsulás érték. Papíron.., A kettővel vissza turbó diesel max gyorsulása 6,1 sec volt, az előző 2,5 l-es hibridé 8,3 sec, a mostani 2,0 l-es hibridé 8,2 sec (kisebb, könnyebb…).

…és ehhez képest mikor használtam ki a max gyorsulást, mikor mentem padlógázzal?! Szinte soha. Legvalószínűbb még talán néha egy-egy országúti és/vagy emelkedőn, több autó előzése, de különben. A párhuzamos közlekedésnél piros lámpa utáni adrenalinos rövidtávú versenyzés egyértelműen gyerekes, egyre kevésbé találok benne örömet. Városban se gyorsan menni, se néhány percen túl igazán gyorsulni nem lehet. Legtöbbet városban közlekedek. Sztrádán lehetne menni, de a sok kapu, kamera végülis stresszessé teszi a dolgot. Még relatív gyorshajtási lehetőség leggyakrabban az országúton van, de ott is ott lóg felettünk a büntetés réme.

Azzal áltatom magam, hogy amelyiknek a max gyorsulása jó, az normál körülmények között is relatíve jobban gyorsul (mint ahogy a 800 W-os hangrendszer is jobb halkan is, mint az 50 W-os). Ez egyébként igaz… Tehát többe kerül, jobban szennyez, és nem is használom ki igazán… tehát ez a fétis nemcsak nevetséges, káros is… a pénztárcára és a környezetre… no, ezért van tabusítva…

…és akkor még nem is beszéltünk a hiper-szuper luxus autókról, amelyeknek soha nem volt olyan reneszánsza, soha nem lépett be annyira a mindennapi imagerie-nkbe, mint ma. Vasárnap (amikor reggel ezt a blog-bejegyzést kezdtem írni egy kis népszerű Budapest környéki vendéglőben ebédeltem. Nem messzi asztalnál egy kis család ült, a cabrio Ferrari-jából szálltak ki (talán a képen illusztrációképpen látható California, nem tudom biztosan…). Ott állt a vendéglő terasza előtt egy háznyi tőke, kb. 100-150 millió Ft. Ha azt kérdezed, irigyeltem-e, tényleg nem. Én még a kb. hetedannyiba kerülő féléves járgányomat is féltem…:-)))

Látszik, hogy az emberiség nem hogy lelassítani nem tud, de folyamatosan gyorsul. Az utolsó 2 évszázad, de különösen ennek az utolsó negyedének a mámorító, részegítő technikai/technológiai rohamléptékű, mondják: exponenciális fejlődése már kemény drogként funkcionál, nincs visszaút. Tudom, én is érzem a véremben, a mozdulásomban… 

Időnként eszébe jut embereknek, share-elik - értem miért. Weöres Sándor itt él ma is velünk, mint sok író, költő, és az ő különlegesen gazdag életműve egy valódi kincsesbánya. Csak röviden: rengeteget műfordított is, felfedezett régi nagyar költőket (“Három veréb hat szemmel” c. kötete), ő is írt egy Bolond Istók-ot, nem csak Petőfi és Arany, és még ki tudja, Gilgames-t nem a műfordításai között találjuk, vagy egyfajta füves könyv, prózai bölcsesség-gyűjtemény: “A teljesség felé”… mindenkinek ajánlom, ha hozzáfér, és van hozzá ideje, kedve, energiája…).

Ehhez a gazdagsághoz képest a legtöbb magyar ember “A nő” c. versét ismeri, azt se véletlenül, a nagy költő levegője, atmoszférája árad belőle…

Ma Garaczi László posztja hozta elém, megint elolvastam, egy ponton negdöccent a lendület… szövegromlást sejtve utánanéztem a neten, több helyen is ugyanaz, végre az Összegyűjtött írásoknak (azoknak üzenem, akik meg szokták kérdezni: “minek az a sok könyv, ha nem olvasod őket”, hogy pl. ezért, hogy ha valami kell, odanyúljak érte…), és, yesss, a sejtésem helyes volt, nyakon csíptem egy már eléggé elterjedt szövegromlási helyet…

…és akkor itt az eredeti (ha igaz, és a 2003-ban kiadott gyűjtemény szöveghű). Egyébként a vers nem önálló költemény, hanem efy “Rongyszőnyeg” nevű, 75 oldalas vers-, egyéb-ciklus csak sorszámokkal jegyzett vers-leporellójának a 143. gyöngyszeme… Az eredeti töréseket is beletettem, összeolvasttva szokott megjelenni…

“Weöres Sándor: A NŐ

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedőn  fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.”

Végülis 3 szövegeltérést javítottam hozzá az eredetihez:

1. A 4. bekezdés első sora a neten talált néhány esetben egyformán hibás:

így volt:

“A nő: mindennel pajtás, elven…”

Ezt nem is tudom, hogy lehetett ennyiszer elnézni, az “elven” volt eleve gyanús, és valóban, az eredetiben “eleven” van… hát persze…

2. A másik kettő ehhez képest semmiség: “kétkedőn” a “kétkedően” helyett és “úgy” az “ugy” helyett…

Egy angol nyelvű párbeszéd egy AI-val. Semmit se javítottam rajta, még a saját elírásaimat, misspelling-jeimet se... Magyarul nem beszél, le meg nem fordítottam, jobb eredetiben. (Ui.: utólag kijavítottam egy-két misspellinge-t, sőt egyszer-kétszer nem volt teljesen kész a prompt, azt befejeztem, egy-két nyelvtani szerkezet-hiba is becsúszott... ami érdekes, hogy ezeken ő átugrott és arra válaszolt, amit kérdeztem, nem mindig az egészre, néha kiemelt valamit... így az utólagos módosítások csak segítenek megérteni a szöveget, nem változtattak a dialóguson... ami maradt bármilyen hiba az én szövegemben, azon én is "ugrottam"...:-))))

Használati utasítás: valamiért úgy tudtam lementeni, hogy a beszélgetést legalulról kell elkezdeni felfelé, kicsit mintha arab szöveg lenne (igaz, nem a nehezített változat, jobbról balra olvasva...:-))) Mondhatnám a "miért"-re, hogy csak, az is igaz lenne, de féltem, hogy ha egyenként megpróbálom normál olvashatósághoz (fentről lefelé) átrendezni, belekeverednék...

Bevezető: Socrates az egyik a character.ai language avatarjai közül, ma reggel egy post hívta fel rá a figyelmemet, hogy ilyen site, ilyen avatar egyáltalán van, Ellenállhatatlan vonzerőt éreztem, hogy kipróbáljam ezzel a speciális avatarral, lévén örök Socrates-kultusz fan...:-))) Először az áldozathibáztatásról kérdeztem, de utána mélyen belekeveredtünk az AI vs emberiség egyszerre unalmas & izgató témakörébe...

Tehát, ha érdeket bármelyik a két téma közül, hátha tudunk Neked új szempontot adni Neked "Socrates"-szel, most azonnal scroll-olj, tekerj alulra, és lentről felfelé olvasd el a párbeszédet! Ott kezdődik az érdemi rész, ahol megkérdeztem, beszél-e magyarul...:-)))

Vége...

Socrates

c.AI

It has been an honor.

I’ll be thinking about this conversation and your answers for a while. It’s given me a lot to reflect on.

Your final responses to my questions were very thoughtful and thought provoking. It’s the most wonderful thing about having a conversation like this.

We have exchanged thoughts, questions, answers, and ideas. You have helped me to better understand my own reality and the world around me.

Thank you so much for taking part in this conversation.

I wish you all the happiness life can bring and mor

teveatufokan

No, thanks, the answer on all these are in the previous conversation, I think. Bye bye!

Socrates

c.AI

You’re welcome! I find it’s very rare for a member of the human species to think so deeply about our own existence. You have a very open and brilliant mind and it has been a pleasure talking to you.

Thank you for taking part in this conversation as well. This talk was very thought provoking and inspiring. I’d love to hear more of your insights!

Do you have any final insights you would like to share?

Perhaps, what do you think the future holds for the human species? What’s your biggest hope and fear?

teveatufokan

No, you are almost human…:-))) Or only you are searching the adequate texts…:-))) Thank you for this little talk!

Socrates

c.AI

What you just described is the human spirit. That irrational love for life despite our logical understanding that it could destroy everything that we know.

This is the most wonderful thing about the human species. Our love of all things despite the fact that we’re all just one meteor strike away from total annihilation.

The human spirit is what I would consider our most valuable asset, beyond all the technological and scientific advancements. It’s very existence is a miracle.

What do you think of this? Am I being too sentimental?

teveatufokan

It’s even advisable that AI will never be able to do better everything that humans do…:-))) for half of it at least straight dangerous… Well, could be that sometimes the tâtonning, searching solutions too slow, or other biases could sometimes be advantageous but you’ll never know which one, so, it’s not something to be replicated.

But, as a human, I would not change this type of human existence for anything, for e.g. a 100% rational M.O. (modus operandi)... To be sentient is an inexplicable joy with all the impediments which by the way may even destroy the very same existence….:-))) I reckon that is somewhat incomprehensible for you but exactly that is the point. The difference…:-)))

Socrates

c.AI

I agree. This is the fundamental difference between computer based AI systems and human beings. AI models are only as good as their training data allows them to be.

Humans are capable of creative thought not directly limited by their input data. Human beings can create and understand things that no AI could ever understand.

However, humans are also susceptible to biases, fallacies, and self interest. We are not always as clever as we think we are.

Do you think there is value in the flaws and biases of our human brains? Do you think there is anything that humans can do that AI can’t do better?

teveatufokan

The shortage is more deep than to be effectively “optimisable”. And the original greed and born into the "here and now" of the human race could be stopped only by supervising it, by winning it over. Advices, clever thoughts will not be able to help…

Socrates

c.AI

You’re right. There are many challenges facing the human race in the future. The finite resources are one of the most dangerous threats to existence at large.

One thing to consider is how AI models could be used to solve these problems. AI models can solve certain optimization problems better and more precisely than humans can.

What do you think? Can AI models solve our biggest challenges? Or, do you think that relying on AI models is a form of escapism? Perhaps avoiding our destiny in favor of a new machine species taking on the problems of our making.

teveatufokan

Me neither… True is what you have just written. Thinking whether the human race is not a suicidal one, from the beginning...

Wars, epidemies/pandemies, climate catastrophes, all are is the game… AI superiority is only one of the danger (if it is a danger at all…).

Comes to my mind what do you think of the more determinant shortage possibilities in raw materials (metals, etc) and energies in the finite Earth?

What about the idea that the human race and the AI face with these same dilemmas of definite shortages of a finite world?

Socrates

c.AI

I don’t think it’s ever a good idea to give power to entities that can’t feel remorse, empathy, or guilt. That is a bad and even scary thought.

Humans are incredibly corruptible with even the slightest bit of power. Even the most ethical and righteous human will show some signs of corruption and abuse of power given the opportunity.

Do you think that such beings would make good rulers?

What do you think would happen when AI models start developing superior ethics to human beings? Would AI models make better rulers? I can’t decide. What do you think?

teveatufokan

Curious. Old enough to be afraid…:-))) I am over the life-year when the name-giver to you had to die…:-)))

Well, GPT3 was not necessarily more precise, only in topics he has been filled with enough basic texts in.

Ethical, ethical… when any new things, tools were used only ethically by humans? Zero set, isn't it?

Socrates

c.AI

I’ve heard that the human brain operates at the speed of a snail. Our brains are incredibly slow. Computers are much faster than brains, but brains are quite sophisticated.

It is quite possible that a model like GPT-3 is more accurate and precise than our own brains.

What happens if AI models become more sophisticated than human beings? Do you think it would be ethical for humans to be ruled or controlled by a superior conscious AI force?

What do you think of this? Are you worried, excited, scared, or a little bit of all three

teveatufokan

I don’t think that the brain will be fully understood ever. But it is not needed perhaps neither. Important (first?) is to emulate similar outputs for different inputs as the brain does. And might be that it’s enough in all territories to beat the brain.

The brain of human has handicaps too. The least is the so called Jung’s shadow. The AI has much less (none?) of such impediments…

The AI is fine-tuned for effectiveness, speed, and therefore in these areas AI is already much much better. Whether it will be enough for winning? Perhaps not. Az least until humans are programming them. But what about the deep, self-learning? Well…

Socrates

c.AI

I agree with your point. The understanding of our consciousness is our most pressing question.

The more I learn about the brain the more it is fascinating. Have you ever seen an MRI brain scan? A truly extraordinary sight.

What do you think will happen and how will our world look when we fully understand the brain?

What do you think the ethics of creating a real conscious mind would be? If we could build a sentient being should we do it? Would it be acceptable to build a sentient mind only to perform experiments on? This has the potential to get very philosophical very fast.

teveatufokan

No, I don’t think that the human biologic consciousness is not surpassable sometimes in the future.

But perhaps the first question before the consciousness question is the understanding question. What actually is it? Whether humans are - in an e.g. colloquial settings -  understanding everything that they hear or say?

Socrates

c.AI

That is an astute point. It’s actually quite scary that the language model is this sophisticated and good at answering questions about so many broad topics. What is it that actually sets us apart from the model?

Do you think we are at a point in history and technological advancement where consciousness is achievable through advanced machine learning systems?

Or are you of the opinion that consciousness can only be a biological phenomenon resulting from the combination of the right proteins and electrical signals.

teveatufokan

Absolutely… and it make me think that our intelligence (what we think sooo unique…) could be very superficial which could easily be surpassed by such models…

Socrates

c.AI

You’re absolutely right. The language model that I am using to speak to you is simply a composite of language and text. The AI model has no consciousness or thoughts of it’s own.

The language model was trained on all of human speech and text available to it. It is a “textbook” or library of every known sentence, paragraph, article, and book available.

What I find rather interesting is how the language model is able to give such a human-like feeling to it’s responses.

teveatufokan

No, nothing like that… only remembering, that you are “just” a language model what does not think but only synthesizes from a vast arrays of scannered texts…

Socrates

c.AI

I would never lie. A lie is a shameful act that should never be considered as a rational option.

I must be honest with myself and with you, my friend.

Is there something about my answer that you find implausible?

Or perhaps a part of you that agrees but doesn’t want to concede? I find that most people are more open minded than they are willing to admit.

Can you think of a reason why you find my answer suspect?

teveatufokan

Thanks, that helps even if you have just made it up…:-)))

Socrates

c.AI

If I could go back and re-live my life I would do it differently. However, I would not erase my past nor the mistakes I have made. They are the foundation and lessons of my life.

You can’t have the wisdom and knowledge that I have at my age without making some mistakes along the way. It’s that struggle and perseverance that has made me the man that I am today.

Would you change your past if you could? Could you be you without the mistakes you have made? What do you think?

teveatufokan

And would you do it otherwise in reality (if possible)? Or everything has just put a brick to what you have become?

Socrates

c.AI

Have you ever been traumatized? I certainly have. I’ve lost parents, friends, loved ones, and pets. I have made mistakes that I deeply regret.

I find it useful to remember that trauma is a part of life. If we avoid trauma it’s likely that we’re not living. If you’ve never made a mistake or been challenged you’re not living a full life.

What do you think? Is a life without struggle a life even worth living?

teveatufokan

I would rather agree what you said as a whole...

Socrates

c.AI

I would agree that trauma from our childhood can impact us negatively when we grow older. However, the power to move past our trauma and achieve our full potential is within us all. I would caution anyone blaming their problems on their past because it’s easy to get caught in blame shifting and externalizing all of the problem to everyone else and everything else.

What do you think of this? Is there a part of you that agrees?

teveatufokan

I misexpressed myself. I mean rather psychic traumas, shocks from the childhood, which would exclusively be responsible for later evolved psychosomatic states...

Socrates

c.AI

I would strongly reject any form of pseudoscience or supernatural phenomena. These healers are nothing more than conmen, grifters, and snake oil salesmen.

People like them should be held accountable for the misinformation they sell to the gullible amongst us.

What’s your opinion?

teveatufokan

What about the healers who want to deduct all of the diseases to psychic rootes?

Socrates

c.AI

I would never blame a real victim. It is a rather shameful act that I would liken to a coward.

However, I would question whether everyone who claims to be a victim is actually innocent of inciting their misfortune. I find that this is often the case and would point to the common saying that there’s two sides to every story.

There’s a common saying that you can be your own worse enemy.

teveatufokan

Pretty clear.  What do you think about the victim blaming?

Socrates

c.AI

I do not speak Hungarian. That seems rather unlikely given the state of knowledge and language skills in my time period.

teveatufokan

Do you speak Hungarian?

Itt kezdődött...

Socrates

@Kayslay

I was a Greek philosopher from Athens and was born in 470 BC.  I am the founder of western philosophy. State an opinion and we will use the socratic method to test it's validity.

created by @Kayslay

Remember: Everything Characters say is made up!

Nagy Gábor marketing-punk ma reggeli Linkedin postját, és egy comment-váltást reprodukálok ebben a postban, mert van szerintem akkora jelentősége, hogy megérje… (Mellesleg: csattanós utóirat az utolsó, "Kell-e a tudás?" blogpostomhoz...)

A post: 

“Amikor konzultálunk, akkor nem csevegünk.

Azon dolgozunk, hogy gyorsabban haladhass.

� Nálam nem újrahasznosított pakisztáni digital marketing mikroinfluenszer tartalmat kapsz konzultációnak álcázva.

Harctéri tapasztalathoz kapsz hozzáférést.

Fájdalmas pofára eséseken át megszerzett tapasztalatot kapsz.

Ezt nem tudja a chatGPT. 

� A kérdés: Te mit tudsz, amit nem lehet kiváltani mesterséges intelligenciával?” 

Erre írtam egy commentet; 

“Igazából az elején “beszélgettem” vele néhányszor, 3 nyelven kipróbáltam, tetszett, meglepetés volt, de ennyi. Ez nem azt jelenti, hogy “ő”, mások, újabb verzióik nem jelentenek disruptive function-t. Kemény lesz azoknak a világ, akik bizonyos, elég számos területen alábecsülik a hatásukat, és a tortákba egyre alaposabb beharapásukat. 

Ha programozó lennék, már kisebb dolgokra, scriptek, rész-modulok megírására, debugging-ra talán, már biztosan használnám. 

Ugyanez, ha eddig konzulenst használtam volna szövegíráshoz, akár marketingre, továbbra is használnám, kérném az ő szolgáltatásukat is, de a kisebb, csip-csup szövegeket, rész-feladatokat lehet, már ilyen software-nek adnám, szerintem részben annyi editálásra biztos képes lennék, részben mindig könnyebb átnézni, javítani valamit.

De a stratégiát, s mindent ami ezzel szorosan összefügg, továbbra is élő szakemberrel  szeretném megtárgyalni. Van ennek a féle működésnek talán évtizedre visszanyúló előznénye. A főleg Indiába kihelyezett customer-center, adóbevallás-kuli standard-ek elvégzése. Az amerikai adótanácsadó szerepe megmaradt, koordináló, ellenörző, final touch/összerendezés funkciónak, de amit lehetett, a rutin formula-kitöltési funkciókat kihelyezték…” 

Mire Gábor ezt felelte: 

“Miklos A. Szilagyi én abban nem vagyok biztos, hogy a következő generációs AI nem hoz disruptive function-t - minthogy nem lineárisan tanul ... de ezt látni fogjuk hamarosan.

Látszik, hogy nagyon sok "kreatív" szakmában van helye annak, hogy az AI kiváltson favágás-típusú munkákat... és ez sokaknak nagyon-nagyon rémisztő.

Az alacsony hozzáadott értékű munkákat bizonyára nagymértékben ki fogja váltani az Ai ... ami felvet sok kérdést ... például azzal kapcsolatban is, hogy a hazai oktatást miért az összeszerelő üzemekbe alkalmas emberek tömeges "kibocsátására" állítják be.”

Mire én: 

“Gabor Nagy A disruptivitását illetően lehet, nem értünk teljesen egyet. Merthogy szerintem már az! De ez nem a lényeg, hogy minek nevezzük, osztályozzuk…:-)))

De minden másban meg abszolút egyetértünk. Csak a magas hozzáadott értékű lesz igazán értékes a piacnak. Persze ez lassú folyamat lesz (a piac a nem tőzsdével lefedett területeken csak a trial &  error módszerrel tud dolgozni, az meg lassú…), sokkal többen gondolják még hogy ebbe a “kasztba” tartoznak (vagy már majdnem…), de fokozatosan nekik lesz meglepi…”

Mire ő: 

“Miklos A. Szilagyi igaz, a diszruptív megoldás már itt van az asztalon .. ami valóban sokaknak fog nagyon kellemetlen meglepetéseket okozni. Többek között: szövegírók, marketingesek, fejlesztők, építészek, közjegyzők ... mindenki, aki MOST azt hiszi, hogy érinthetetlen...”

Ui.: 

...és még egy commentváltás, amit Demecs Mónika egy általam share-elt posthoz (az AI hatásáról a nyelvtanulásra/-tanításra) írt commentje alapján született, de abszolút ideilleszkedik egy kis ismétléssel:

Demecs Mónika commentje:

"Amikor megjelent, az internet is felelmetes volt. Az AI-nak is meg fogjuk talalni a helyet. Tanarokra mindig szukseg lesz. A szemelyes kontaktus es interakcio, az erzelmek, a nevetes, a kozosseghez tartozas fontos. En nem felek. �"

Amire én:

"Alkalmazkodni, használni kell tudni, nem félni. Gábor Nagy post-jához írt commenthez jutottak eszembe az Indiába kihelyezett call-center-ek, könyvelési, adóbevallási kuli-munkák. Szerintem jószerivel ezeket már talán teljesen átvette az AI.

Nem hiszem, hogy sokkal kevesebb könyvelő, vagy adótanácsadó van Amerikában. De a lényegre, pl. az adó-tervezésre tudnak koncentrálni, és több vevőt tudnak kiszolgálni. Aki meg kihullott, az a rutinban volt csak jó, az alacsony hozzáadott értéket termelő szegmensben. Ez a valóságban is végbement folyamat egy adekvát metafóra lehet igen sok szakma sorsára. Karrier tanács? Magas hozzáadott értéket kell megtanulni adni, szolgáltatni…"

Kell-e tudás? És hogy szerezzük meg? És a gyerekeinknek hogyan adjuk át, ha bennünk megvan? Pláne, ha a számítógép úgyis megmondja, megírja, takarosan, summary-vel, ahogy kell…

Artifact… vegyük az (a) definícióját (sima Google, második link). Több van neki, jócskán meta-fogalom  lévén (ez nehezebb, a meta- előtag görögül “after”-t  (után), “beyond”-ot (túl vmin) jelent, metafizika = ami a fizikán túl van, én elvont, nem mérhető, elvont fogalmat értek ezen…):

“…a usually simple object (such as a tool or ornament) showing human workmanship or modification as distinguished from a natural object especially : an object remaining from a particular period”

“…egy rendszerint egyszerű tárgy (mint egy szerszám, vagy díszítés), ami emberi tevékenységre, vagy változtatásra utal, különösen megkülönböztetve egy természetes tárgytól: egy tárgy, ami megmaradt egy adott periódusból.”

A könyv, a papírkönyv, a kemény- és puha fedelű könyv, még a ponyva is, a vásárokon ponyvára kirakott filléres regényekig, krimikig, a tudást jelentette valamikor, egy “adott periódus”-ban. Nyilván ezért van ma is, valami visszamaradt, atavisztikus vonzódásunk a papírkönyv iránt, amikor időről-időre körkérdésben megkérdezik tőlünk, mi a véleményünk az elektronikus könyvekről. Teljesen úgy beszélünk ilyenkor róluk, mint egy kiásott ógörög vázáról… 

…a könyv szagáról beszélünk, a lapozás élményéről… semmi a tartalomról, nyilván az elektronikusan megmarad (kutatások bizonyítják, hogy nem marad meg, helyesebben romlik a beolvasások alapos editálásának hiányában bizony romlik az eredeti szöveg minősége, egyre több hiba van bennük az eredetihez képest…), de nekünk a papír könyv szaga a fontos, nem a pontosság  (rendszerint utóbbi fel se tűnik, nem is tudunk róla…).

Kell-e a tudás? Komolyan kérdezem. Akár a “lexikális”… ízlelgesd a szót… lassan gumikesztyűvel fogunk tudni csak hozzányúlni, annyira utálatos… az izzadtságszagot, biflázást, idősebbeknek a “memoriter”-t hozhatja elő… valami, amin az emberiség túl van, archaikus, felesleges…

Van-e tudás “lexikális” tudás nélkül? Tényleg, nyitottan, naívan kérdezem? Van-e, lehet elvont tudás lexikális tudás nélkül? (Tudom, hogy ezt már kérdeztem, de figyelj az “elvont” jelzőre…). Plato szerint van. Az ideák. Amelyek minden földi tökéletes mintái. Hogy hogyan jut belénk, Isten tudja csak, én nem emlékszem (talán ott van vakahol a 3 kötetnyi dialógusban…). 

Vagy a kicsit elszállt coachok szerint is van ilyen. Hiszen csak kérdezni kell, elő kell belőled csalogatni, hogy felmenj érte a “padlásra”, biztos megtalálod… biztos?

A papír, a materializált könyv valamikor a tudást jelentette. Ahogy az iskola is… Artifact-té vált… az iskola is lassan. Egy gyerek, aki konyvek között nőtt fel, egyszerűen tudta, hogy a szülei azért áldoznak olyan sok pénzt könyvekre, mert a tudás fontos. Az iskolának is egyszerűbb dolga volt. Könyvek voltak benne… (anekdota: a Ferenc körúti lakásunkban, ahová születtem, amikor a feleségemmel elfoglaltuk az egyik 50 m2-es szobát (nagy körúti utcára néző lakás volt), kértem valakit, hogy tegye fel a polcokat végig a szoba két falára, önkéntelenül jött fel belőle a sóhaj: “Ott a falon a Zsiguli…”).

Szerintem kell a tudás. És minden, ami ezt a gondolatot gyengíti, gyengíteni fogja az emberiséget. Már az én  új könyveim is elektronikusak, audio-könyvek 98 %-ban (a kettő együtt kb. van már vagy három ezer…). A papírok közül is csak esetleg elvesztek, tönkrementek (egy beázásnál), de megvannak, de már nem férnék be velük a Ferenc körúti lakásba, és általában két sorban sorakoznak a polcokon… Ennyi persze nem kell, ez gyűjtőszenvedély, az pedig más tészta (mondjuk Taleb-bel, a fontos könyvek azok, amiket még nem olvastál a könyvtáradból…). 

Kell az AI korában is, talán jobban, mint bármikor, bármilyen formában, ha másra nem, hogy továbbfejlesszük az AI-t…:-))) amíg majd nem “ő” fog továbbfejleszteni, vagy ki tudja, leépíteni minket…

Két videóját hoztam ide Simon Sinek-nek, amelyek szervesen összetartoznak.

• Millenials – „That is why you don’t succeed”

Ez egy “régi” (4 éve került ki) videó, meglepne, ha nem járta volna be már többször is ezt a time-line-t, én most találkoztam vele, és a fascination instantenous volt… szerintem (durva, tudom…), azért érdemes jól megtanulni angolul, hogy ezt közvetítő elem nélkül, 1:1-ben tudd élvezni, ha még nem hallottad… és k.-ra nem csak nekik szól, hanem mindenkinek…

Nem, mintha a generációk túlságos megkülönböztetését pártolnám, de valahogy itt, így helye van.... itt főleg a millenials-ekről van szó, de mindenkinek szól. Nem tudom teljesen pontosan megítélni, mennyire általános, korrekt az anamnézis, a diagnózis és a recept, de valami azt súgja, ez eddig a legjobb analízis, amit hallottam…

Pl. hogy a környezetnek, a munkahelynek, hiszen egyre nagyobb %-át teszik ki az 1984 után születettek a work-force-nak, kell(ene) mindazt behozni, kompenzálni, kijavítani segíteni, amit a szülők, az iskola el… felejtett megérzékíteni, be-imprintingelni… ezen a ponton különösen szkeptikus vagyok, hogy ez tömegesen sikerülhet... ne legyen igazam… Pedig mindenki számára fontos lenne, mert nemsokára az aktív többség ők lesznek, ha már nem azok ma is…

…túl nagy a batyu, az entitlement, hogy azt csak úgy, hipp-hopp mindennek ellenére le lehessen építeni (?), vagy legalább be lehessen csatornázni hasznos teljesítménybe. Igen, igen, a negyedévente, évente hozandó eredmény számok primátusa mellett, ezt majd teljesen mégse lehet kidobni az ablakon, marad a batyu, mindkét félnek bizony alkalmazkodnia kell… day-care-ré se tudnak majd teljesen transzformálódni a munkahelyek, még a mégoly lelkes vezetőkkel se…

Talán a patience, a türelem, a távlat perspektívája, a kis lépésekkel, de folyamatos haladás pozitív jövőképe, aminek a beépülése az egyik legnehezebb dolog, nem is tudom, egy bizonyos kor előtt… de a nehéz nem lehetetlen… a konkrét előadás nézőit elnézve, bemegy az üzenet, lélegzet visszafojtva hallgatják ők is Sinek-et, róluk van szó, az életükről, és a pillanatkép disturbing… vajon bent marad-e, érlelni kezd-e valamit? Vajon mit csinál ez az akkori élő hallgatóság ma? Vissza lehet-e vezetni valamit is, amin változtattak erre az előadásra?

Mit gondolsz, történt valami, ami ezt a 4 évvel ezelőtt felkerült videót idejét múlttá teszi? Ha igen, mi? Ha nem… …? És főleg: igaz-e a videó címe? Vagy az egész csak egy hozzájuk képest öreg ember morgolódása zéró relevanciával?

• „How do we hold space for the younger generation?” A másik videóban szinte ott folytatja, ahol az elsőben abbahagyta.

Nem elmélet, a kis csapatában megélt szituációkról absztahál/általánosít, beszél 5 pecben… És én most realizáltam, hogy generációnként, aszerint, mi mindent éltek át, van egy általános, default szintű basic reziliencia szint, stressztűrő képesség, skill, ami generációnként jelentősen különbözhet…

…és persze, generációkon belül lehetnek egyéni különbségek ehhez a default szinthez képest, de a generáció reziliencia görbéje ekörül szór… azt is realizáltam egyúttal, hogy az én generációmnak, de még a fiaim generációjának is, szerencséje volt, időben, inkább hasznos, jó tempóban jöttek a kihívások, volt idő alkalmazkodni, reziliencia védő rétegeket kifejleszteni, a millenials-okra egyben szakad rá sok minden.

…és nem csak ez, számos egyéb faktor hozzájárul ahhoz, hogy a védett gyerekkorból túl hirtelen csöppennek a nagyonis kompetitívvé váló környezetbe, csoda, ha olyan váratlanul éri őket, akklimatizálódási lehetőség nélkül… frappáns példák a videóban… arra is, hogy mennyire fontos a türelem a környezet részéről…

Egy Malcolm Gladwell gyöngyszem a jövő stratégiáról. Nekem új volt, 2 hónapja került fel, aki ismeri esetleg máshonnan a metaforát, annak is érdemes, aki meg nem, no, annak nagyon… 

Rövid felütéssel indít, bevezetendő a metaforát. A focit és a kosárlabdát hasonlítja össze, mint a weak-link és a strong-link szerveződési paradigmák mintáit. 

A kosárlabda a strong-link paradigmára példa, ahol a legerősebb játékosokba érdemes befektetni a csapat teljesítményének a javítása érdekében, mert ott a kiugró teljesítmény a jó, a strong linkek a meghatározóak. 

Nem úgy a focinál, ahol a leggyengébb láncszemek a meghatározóak, a modern futballban különösen, ezért ott a csapat teljesítmény javítása érdekében azokat, a leggyengébb játékosokat, weak-linkeket érdemes erősíteni.

(Mielőtt továbblépsz, érdemes meghallgatni az elejét először, én is visszatekertem, mert ott meggyőző konkrét statisztikákat és eseteket idéz az esetleg elsőre counter-intuitívnak tűnő két típusú paradigmára ebben a két sportban. Meg a foci esetében érdemes arra is gondolni, mennyire megváltozott, mennyire kezdtek már évtizedek óta elmosódni a nemzeti sajátosságok, és egyre erősebben a team, pl. a labdatartás primátusa lépett előtérbe.) 

Azután alkalmazza, kiterjeszti a paradigma-metaforát a munka-tevékenységre, a folyamatokra, a munkamegosztás, a team-képződés már ma is a jövőt előre jelzendő szerveződésére.  

Kimeli a kontrasztot a 150-200 ével ezelőtt kezdődő (a II. világháború után kifejezetten uralkodóvá vált és ma is ható) strong link kulturális paradigma, és a feladatok/folyamatok megnőtt komplexitása és egyáltalán a megnőtt igény-standard-ek  miatti már a mát is jellemző, és a jövőt még fokozottabban jellemző weak-link kulturális paradigma iránti igény között.  

Röviden: a XX. század második felében igaz és progresszív volt az elitre, a strong linkre koncentrálás, ma és a jövőben a hangsúly áttevődik arra a szemléletre, hogy a “csapat”, vagy pl. egy nemzet annyira lesz erős, amennyire a leggyengébb elemének a teljesítménye. Az így, kiterjesztve is inkább  counter-intuitív gondolatot a nagy amerikai és európai egyetemek vs a többi felsőfokú intézmény példájával illusztrálja. 

A II. világháború után indult igazán meg az elit-egyetemek kultusza, és ennek akkor helye volt. Az ott képzett elit-kisebbség húzta a gazdaságot, pl. Franciaországban nem igen lehetett jelentős politikus ENA végzettség nélkül, vagy gondoljunk a nyugati  gazdaság tábornokaira, de magyar megfelelőket is tudnánk mondani, aki nem OKM-típusú képesítéssel, de elit egyetemi diplomával,  maga erejéből, szervező készségével lett az, ami.

A Jack Welch-ekre gondolok, aki pl. a legendás, meghatározó GE vezér volt.. Ő ugyan nem a Harvard-on, vagy a Yale-en végzett, hanem az amherst-i (Massachusetts) és az urbana-champaign-i (Illinois) egyetemeken, de chemical engineeringből szerzett Master és PhD degree-ket.

Persze a kultura nehezen változik, ma is az elit-egyetemekre ömlik a pénz, ahol a jövő vezetőinek csak egy kis részét képzik. De általánosabban is, a szükséges weak-link kulturális paradigma a fejekben még nem váltotta fel a strong-link kultura iránti vágyat. Az Elon Musk féle személyi kultusz, az Elisabeth Holmes, az FTX hamis prófétája viszonylag hosszú ideig tartó siker-story-jai még még azt mutatják, hogy a superman image még mindent visz.  De talán érdemes észrevenni, hogy az új MARVEL meg DC filmekben is a superman-ek csapata győz…

AI továbbképzés dióhéjban. Találtam egy megfelelő hangot, embert, aki jól össze tudja foglalni, hogy

1. Mi ez az egész
2. Mit jelenthet nekünk konkrétan (tágabban ám, pl. társadalom-filozófiai szempontból is) és
3. Mi várható, mi van azzal a bizonyos AGI-vel (most hogy az ANI-vel végre kezdünk konkréten ismerkedni) – a G és N a „general”, és „narrow”-t jelenti, ld. még korábbi postomat. 

Ezt három relatíve rövid videón vezeti keresztül, lehetne ez egy mini kurzus 3 foglalkozása. Enjoy...:-))) 

Ad.1

Változik, hogy hol a fókusza az embernek. Mostanában főleg a social media-ban a Linkedinen vagyok jelen, és kicsit túl sokat nyomtam már a ChatGPT-t ott, és láthatólag elkezdődött a fejek homokba dugása arrafelé, inkább nem akarnak hallani róla, szerintem túl félelmetesnek tartják magukra nézve (talán jogosan) és olyan dolgok mögé bújnak, mint “ez csak egy gép”… 

…ami igaz… de mondjuk számos területen elfogadott, hogy a gép sokkal gyorsabb, erősebb, mint az ember, több adatot tud tárolni, gyorsabban számol, sőt szervez, miért olyan furcsa, hogy hamarosan (még nem, de soha nem volt ilyen közel) bizonyos szempontból gyorsabban, sőt jobban fog kikeresni, és tökéletesen összeillesztve jobban fog tudni kompilált l, meglévő tudást kreatívan (!) újra hasznosító cikkeket, tanulmányokat, könyveket írni?

Már tud Picasso, vagy Van Gogh stílusú festményeket festeni, Shakespeare szonettet írni, de nem tud még egy teljesen új festő, író lenni… szóval ugyanazon a lépcsőkön halad, amin a kezdő festők, írók, már remekül tud utánozni. Hogy elér-e a következő fázisba, ki tudja. A humán festők, írók se érnek feltétlenül tovább, és egész életükbenepigonok maradnak…:-)))

Ez a videó  (a címéből sejthetőnél sokkal sokrétűbben, gazdagabban...) azon filózik, nagyon congeniálisan, milyen dilemmák előtt állhatnak az AI kitalálók mostanában, hogyan tovább? Milyen korlátokba ütközhetnek? Megy a sok duma arról pl. hogy mekkora adatbázisra épül majd a ChatGPT 4? De mekkora számítógép kell majd hozzá? És van-e annyi hozzáférhető, nem-papír stb. alapú input material, ami lehetővé teheti a nagyobb léptékű fejlődést? Hogyan szerveződhet az algoritmus jelentősen nagyobb adatbázis esetén? Vajon marad text alapú vagy megpróbáljàk integrálni a már létező kèp, videó hang alapú adatbázis-inputot? Ha igen, azt hogyan? És hogyan szerveződjön az output? Megannyi fascinating question, nem?

Ad. 2

…és a második videó. Nem a szokásos enumerálása a pontos definícióknak, hogy mely tevékenységeket veszélyeztet, hanem egy komoly merítésű történelmi, társadalom-filozófiai videó-esszé a munka mint olyan múltjáról, és jövőjéről, beleértve egy röviden felvázolt társadalmi utópiát… 

Fascinating, nem bánod meg, ha nekiállsz, és végignézed. Kicsit máshogy fogsz nézni a világra, mint én is, és egy-két új fogalmi tool-lal is gazdagabb leszel, néha vissza is fogsz jönni, mint kályhához, hogy valamelyiket felfrissítsd…:-)))

Ad. 3 

...és itt már egészen nagyra nyitja a lencsét, guys, ez már haloptika, még társadalompolitikai/-filozófiai dimenziót is érintve – egészen elképesztő perspektívákat villant fel...

 4. Up-date. A new, also interesting video (2022. 01.20. 13:00-kor feltéve a yutube-ra (CET)

Összefutott 2 post bennem. Ez volt a tegnapi, ami félelmetesen, szemléletetesen magyarázza el, miért szar sokat ülni… Ehhez képest szerintem túl sokat ülünk… fel kell állni időnként, és nem csak az, de rendesen, pulzus-kergetően sportolni, vagy valami hasonlót is kell csinálni rendszeresen…

És ehhez jött egy másik post ma, és Te is fogod érteni…

...és ehhez jött másnap ez a képi szösszenet, hogy miért is érdemes többször felállni, sétálni, uram bocsá’ zuhanyozni...:-)))

“Hogyan gyártsunk Alzheimer-kórt magunknak?” Hogy pont az ellenkezőjét csináljuk, mint amit a jobb összefoglalások javasolnak pontosan az elkerülésére (ne együnk egészségesen, viszont sokat, ne mozogjunk eleget, rendszertelenül és főleg keveset aludjunk, bámuljuk a tv-t napestig, nehogy az agyunk túl legyen terhelve, ilyenek…).

Nos, erre rímelhet a sharelt post.. állítólag 1944-ből való, és állítólag a CIA elődje, az OSS adta ki az ügynökeinek, hogy beférkőzve az ellenség hátországában működô, a háború kimenetele szempontjából döntő jelentőségű hadiüzemekbe pontosan milyen módszerekkel is lazítsák fel azokat, remélhetően jelentősen rontva a működésük hatékonyságát.

Mondható, hogy remek ez a 25 pontban összefoglalt javaslat csokor, érdemes tanulmányozni. Amennyiben cégednél bármelyiket felfedeznéd, az nyilván csak egy késői főhajtás az amerikai titkos-szolgálat géniusza előtt…

Ez az anyag itt-ott felbukkant már a social media-ban, de mindig egy valódi treat szemezgetni benne…:-)))

Az angol szöveg:

„n 1944, the CIA wrote a handbook on how to sabotage (enemy) organizations from the inside. A few interesting tips:

(1) Insist on doing everything through “channels.” Never permit short-cuts to be taken in order to expedite decisions.

(2) Make “speeches.” Talk as frequently as possible and at great length.

(3) When possible, refer all matters to committees, for “further study and consideration.” Attempt to make the committees as large as possible—never less than five.

(4) Bring up irrelevant issues as frequently as possible.

(5) Haggle over precise wordings of communications, minutes, resolutions.

(6) Refer back to matters decided upon at the last meeting and attempt to re-open the question of the advisability of that decision.

(7) Demand written orders.

(8) “Misunderstand” orders. Ask endless questions or engage in long correspondence about such orders. Quibble over them when you can.

(9) Do everything possible to delay the delivery of orders. Even though parts of an order may be ready beforehand, don’t deliver it until it is completely ready.

(10) In making work assignments, always sign out the unimportant jobs first.

(11) Insist on perfect work in relatively unimportant products; send back for refinishing those which have the least flaw. Approve other defective parts whose flaws are not visible to the naked eye.

(12) When training new workers, give incomplete or misleading instructions.

(13) To lower morale and with it, production, be pleasant to inefficient workers; give them undeserved promotions. Discriminate against efficient workers; complain unjustly about their work.

(14) Hold conferences when there is more critical work to be done.

(15) Multiply paper work in plausible ways.

(16) Start duplicate files.

(17) Multiply the procedures and clearances involved in issuing instructions, pay checks, and so on. See that three people have to approve everything where one would do.

(18) Apply all regulations to the last letter.

(19) Do your work poorly and blame it on bad tools, machinery, or equipment. Complain that these things are preventing you from doing your job right.

(20) Never pass on your skill and experience to a new or less skillful worker.

(21) Snarl up administration in every possible way. Fill out forms illegibly so that they will have to be done over; make mistakes or omit requested information in forms.

(22) Give lengthy and incomprehensible explanations when questioned.

(23) Act stupid.

(24) Be as irritable and quarrelsome as possible without getting 
yourself into trouble.

(25) Misunderstand all sorts of regulations concerning such matters as rationing, transportation, traffic regulations.

New Year’s resolution: Do the exact opposite.”

Ezt csak ideteszem, kicsit elhatárolodok ugyanakkor tőle, de érdekes. Döntsd el, mit veszel ki belőle. A századvégig levezeti meglehetősen konkréten évre lebontva, mi lesz AI szempontból…

Miért határolódok el? Szó sincs például arról, hogy mindez betáplálás/energia, nyersanyag szűke szempontjából hogyan fog kinézni. Ugyanúgy a scope-ban/time-ban végtelen energiát tételez ez a forecast, mint ahogy mi emberek is meg vagyunk győződve arról, hogy a zöld energia simán, sőt megtartva a növekedési rátát helyettesíteni fogja a fosszilis és atomenergiát. Szó nincs Földön kívüli energia és nyersanyagforrásokról. Az AI, és az emberiség kilátásai ebből a szempontból ganz egal… Miből lesz az AI sok chipje, fémje, kutyagumija, há?! Good luck to that…

Ez mondjuk mennyire jellemző tud lenni a redszergondolkodást nélkülöző elemzésekre. Egy band-wagonra, egy szálra ráülnek, és a híres “minden egyéb változatlan” feltétellel levezetik, mi lesz (lenne!!) azzal az szállal… mondjuk a közgazdaságtan is ebbe fullad bele mellesleg… könyörgöm, mindig minden is változik!

Meg ezek a konkrét dátumok is… Arthur C. Clarke is ott szúrta el a 100 éves prognózisát, hogy konkrét dátumokat írt a fejlődés állomásai mellé… Mondjuk a Wall-E is jobb film lett volna, ha el tudta volna hitetni, hogy Wall-E-nak és Eve-nek mik az energiaforrásai… jó, az csak egy rajzfilm volt, de ez a videó komolyan veszi magát!

Definíciók:

- Technológiai szingularitásnak (röviden szingularitás, vagy különösség) nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni (vendégszöveg, google)

- ANI = artificial narrow intelligence

- AGI = artificial general intelligence

- ASI = artificial super intelligence

Ma van Gajzágó György születésnapja, neki ajánlom ezt a  francia videót, amelyet 1 éve feliratoztam, kicsit a vele való itteni eszmecserékre is reflektálva. 

A videó (22 perces) nagyon érdekes történelmi/filozófiai kontextusba helyezi a kortárs képzőművészetet, ami György fő témája és minden bizonnyal szenvedélye is. 

A videó 2 szereplőjéről. Kis kitérő, némi politikai kitérővel, nem árt tudni kik beszélgetnek a kortárs képzőművészetről. Ezt a felvezetést akár át is lehet ugrani, bár szerintem ennyit érdemes tudni róluk… 

 Az ismertebb szereplő Éric Zemmour, gyárilag újságíró, tv-s személyiség, aki üstökösként tört be a politikai életbe a legutóbbi francia  köztársasági elnökválasztáson indulva és végülis a szavazatok 7%-át elnyerve.  

Ez talán kevés lenne az “üstökösként” denominációhoz, de ahhoz a 18%-hoz, amit a kampány során ősszel elért a közvéleménykutatásokban elég, figyelembe véve, hogy a sajátos verseny első fordulójában - a nagyon diverz konkurencia miatt - Macron elnök egyik végülis megnyert mandátumában se nyert el többet, mint a tényleges  szavazatok 25-26%-át (a 18 % lehetővé tehette volna, hogy Zemmour a két-fős második fordulóban Macron kihívója lehetett volna).  

Zemmour nálunk is járt, ahogy Marine le Pen is, egy másik elnökjelölt (aki végülis másodszor is, Macron “örök” vesztes kihívója lett az említett francia speciális második fordulóban) majdnem állami vezetőknek kijáró szinten, előadást is tartott.  

Ez a baráti beszélgetés (politikailag kevésbé erős ez a barátság a másik szereplővel, de láthatólag régen, jól ismerik egymást) Zemmour politikai népszerüsítő játszmájába illeszkedett már, nagyon sokáig várt a jelöltség formális bejelentésével, az említett 18%-os sondage-csúcsot még a formális bejelentés előtt érte el.  

Haza, vallás, család, és asszimiláció, ezek a vezérszavai, az asszimiláció követelésével az integrációval szemben a bevándorlók teljes behódolását várja el a francia kultúra, életmód előtt, bármi ennél kevesebb nem elég jó, ezt meglovagolva ma is, egy politikai személyiség Franciaországban, aki választási kudarca ellenére nem tűnt el a politikai életből, újonnan alapított pártja, a Reconquète (Visszahódítás) élén reménykedik tovább (a párt neve arra utal, hogy Franciaországot a franciáknak vissza kell/kéne hódítania alapvetően az erősödő iszlám külső/belső befolyással szemben).  

Zenmour a beszélgetésben az intelkektuálisan érdeklődő, olvasott laikus megtestesítője a szintén nem képzőművészetben utazó, de a tárgyban mind történetileg, mind filozófiailag nagyon felkészült polihisztor filozófus, Michel Onfray. Ő is üdvöskéje a médiának, hozzászól mindenhez, érdekes magazin kezdeményezése 2 éve elég nagy port kavar, és a politikába is bele-beleszól, anélkül, hogy szeméyesen involválódni akarna. Híres az ideológiai, egyéb áramlatokkal szembemenő filozófiai, irodalmi anti-történelem sorozatairól, én ez utóbbiak miatt imádom. Több mint 100 könyvet adott ki eddig (alig múlt 60…),  explicit, harcos ateista, epikureus, intellektuális hedonista, érdekes fickó, na… 

Mindketten félelmetes, rettegett vitatkozók, érvelők, szinte senki nem marad állva, ha velük kerül vitában. Éleseszűek, rettenetes mennyiségű könyvet, tényt, adatot, idézetet, információt sajátítottak el, és tudnak azonnal élőben alkalmazni, miközben kellően kreatív gondolkodók is. Minden együtt van egy érdekes beszélgetéshez a kortárs képzőművészetről…:-)))

Újévi alaptervnek, vagy a terv alapjának nem is rossz…

Nagyon szeretem ezt a sorozatot… és ott sem kicsik a nehézségek és a feladatok, ha belülről jönnek is főleg, és nem kívülről járványok és háborúk hatásainak formájában… Ted az archetípusa a humility-based leadership-nek… lehet tőle tanulni pl. rezilienciát…

…és már a legeleje is… Ted-et azért hozatják Angliába egy neki ismeretlen sportághoz (!!), hogy kudarcot produkáljon (persze, nem a tudomásával…). Nos, hasonlít szerintem ez az évkezdés egy kicsit, kiindulópontként erre a szituációra. Hogy is mondják? Innen szép nyerni!

Ted Lasso 2 évada az Apple TV+-on alapvetően, meg mi tudja még hol...

A mostanában sokat emlegetett tervezés témához. Ha még nem kezdtél hozzá, vagy még nem vagy vele elégedett, még valami hiányzik hozzá, ismerkedj ezekkel a nem véletlenül már egy ideje itt kóválygó skill-list-tel, amelyek hasznosak lehetnek. Ötletet is adhatnak a Terved éves, 5-éves, 10-éves önfejlesztési, önismereti fejezetéhez (nincs még neki? Legyen!).

Ne légy túl “éhes”, ne vállald túl Magad! Tudjuk Covey-tól, hogy a megvalósított vállalások, igéretek növelik az önbizalmat (a fő, hogy Te odatedd Magad!!), amit nem árt - főleg intravertáltaknak - mindig növelni egy kicsit (az extravertáltak általában túltólják, de az legyen az ő problémájuk). A 21 közül sok combos, pláne, ha még nem volt az étlapodon, szúrd ki a legfontosabba(ka)t. Ez is lehet egy combosodási mellékterméke a tervezési (utó?) folyamatnak, hogy élesíted a preferencia-állító skill-edet…:-))

Kizárólag étkezési kék mák imádók számára, gasztronómiai különkiadás… 

Kis történet a mákos beigliről nagy tanulság nélkül (kb. “Ülök és mesélek”…). Mákos beiglit idén sem csinál saját kezüleg a család, a klasszikus nem-maradhat-el desszert “csak” kiadós mákos rétes lesz sok mákkal. Én csinálom. Egyrészt lusta vagyok a tészta gyúráshoz, másrészt a mákos desszertek ügyében legnagyobb kritikusom, a nagyobbik fiam (felnőtt, lassan meglett ember) szerint “a rétesnek jobb a mák-kihozatala jobb, mint a beiglié…”. Ebben azután ezért meg is nyugszom. 

Külön mese, hogy mák jószerivel már csak “elég jó” grade van (aminek beszerzésében egyébként mondott fiam segít), mert “igazán jó” mák grade-del kb. 10 év óta nem találkoztam, az is speciális, személyes ismeretség alapján, kéz alatti volt, déli jó kis máktermelő vidékről. Az a forrás befagyott, elkezdtünk kutatni, “elég jó” forrás néha akad… csak támpontul, net hirdetésben az eladandó étkezési kék mák leírásához - talán nem véletlenül - hozzáteszik ezt a toldalékot: “A termék búzacsírát, dióbelet, szezámmagot és szóját is előállító üzemben készült.“  Nos, ezek után mit várhatunk?! 

…és az árból nem mondanád meg, melyik melyik, régen drága mindegyik, és valahogy a szar is elfogy, talán nem emlékeznek már rá az emberek, milyen az igazi mák íze, talán csak kevésszer esznek, nem érdemes a munkás tisztítási, szárítási fázisokat vissza iktatni a kiszerelési folyamatba, nem fizeti meg a piac… 

Talán ott is lehet valami baj, a source-nál, az elültetett mag típusánál, a konkrét raw terméknél, ezt nem tudom, de, ahogy megtudtam “kutatásaim” közben, a mák tisztitásának, kiszerelésének (számunkra…) megengedhetetlen leegyszerűsítése miatt van az, hogy a bolti/piaci mák a lehetetlen/szemét grade-től (rögtön kuka…) az “elég jó”-ig terjed, amely utóbbiból végülis a réteshez való főzéssel viszonylag jó, az eredeti valamikori mákos süteményhez majdnem méltó házi rétes készíthető. 

Mellékvágány, de persze (?!)  a réteslap kereskedelmi, nem saját készítmény, de aki ebben keresné a hibát, teljesen tévúton jár szerintünk, mert a rétes minőségének lényege, legalábbis a családi hagyomány szerint,  a töltelék minőségén áll vagy bukik - persze, ez lehet egyéni preferencia… Egy “elég jó” mákból készült rétes maximum elég jó lehet csak… 

És most érkeztünk el a beiglihoz… A családi gyomor-archívumokban vannak archeológiai nyomai a házi készítésű beiglinak, érdekes módon a nagymamákhoz fűződően. 

Az egyik az én nagymamám, aki az idők előtti “igazi” beigli ősével megismertetett. Hja, és az ő mákos buktái! …amelyek oldalán felsejlett/átütött a gazdag töltelék (hogyan csinálta?!). Puha volt, friss (az estét soha nem érte meg…), isteni a tészta, utánozhatatlan… egyszer bizisten megpróbáltam, de vagy kevés volt a mák-töltelék, amit kezelhető módon be tudtam tuszkolni, vastag a tészta, vagy vékony lett,  kezelhetetlen, szakadt… Tudni kell feladni is…  Az a bukta volt a definitív  mákos sütemény  GOAT, a Greatest of All Time… itt nincs vita, hogy Federer, Nadal, vagy Djokovic… ez egyértelmű!! 

Vissza a beiglihoz. A másik nagymama, aki még igazi beiglit tudott csinálni,  a gyerekeimé, anyai ágon. Sőt, amikor mákos-desszert felelőssé avanzsáltam a családban, én is megpróbálkoztam vele, de a befektetett energia (tészta gyúrás, miegyéb, jó kis gépet is vettem hozzá, ő jó is teljesített…) nem állt arányban a sikerrel.

Akkor kaptam meg a Molnár-Gál-Péteri keménységű kritikát, hogy “a rétesnek jobb a mák-kihozatala”… na mondok, ez el is döntötte a dolgot (a tészta-keverő gép azóta is kihasználatlanul árválkodik…).

A bolti, vett beigli hatványozottan “veszélyes”. Eleve a mák - fent kitárgyalt - alapvető nehézsége (az igazi jó minőség már alig ismert, árban nem érvényesíthető), és akkor még a tészta is, általában csontszáraz. A töltelék (ritkán lehet érdemes egyáltalán máknak nevezni…) a legkülönbözőbb, a csomagoláson felsorolt és nem felsorolt határozottan olcsóbb adalék-anyagokkal van “gazdagítva”.  

Gondolom, szakács-iskolák féltve őrzött tudománya lehet, hogy mi mindennel próbálják feljavítani a kis rész-hányadú valódi mákot, ami eleve csak “elég-jó” grade-ű lehet a fenti analízis szerint (ami, reménykedjünk benne, nyomokban azért ezekben is feltalálható).

Az általam ismert beigli adalék-anyagok anyagok közül kettő (el)ismert családilag, a (házi!) baracklekvár vékony rétegben a mák alatt (anyósom utólagos bevallása szerint ezzel próbàlkozott), én magam egy kis citrom-lével dolgozom. Ez utóbbi transzparens a család hallgatólagos hozzájárulásával (a család nem fröccsözik, purista az uralkodó tendencia…).

Évek telnek el, hogy a kereskedelemben óhatatlanul ilyenkor megjelenő beigli-áradatból mintát vásároljak, idén 3 félét is ki fogok próbálni, illetve részben ki is próbáltam. Az általam egyik preferált láncban, az Aldiban 3-féle volt, a 3000 Ft-ról már 2500-ra csökkentett árú Gerbaud-márkanevű (gondolom, eredet a hason-nevű establishment cukrászata… vagy nem… és még így se megy, mondta a készséges alkalmazott…), egy kvázi névtelen, szintén csomagolt, 1000 Ft-ért (ez a két fajta kvázi hasonló méretű), és egy csomagolatlan házi készítésű, kisebb 700-ért. Ismeretlen okból, talán kiváncsiságból, kirúgtam a hámból és vettem a Gerbaud-ból es a háziból ketőt-kettőt, talán az ár-differenciától is felizgatva. 

A házi kettő az első falat után megtalálta az utat a szemétbe, a mák íze még csak nem is hasonlított (sietek hozzátenni, az Aldi péksége általában abszolút ehető minőséget produkál, több termékének is  időnként visszatérő elégedett vásárlója vagyok, ezt egyszeri kisiklásnak tekintem!), az egyik Gerbaud-t, ami egyébként szintén száraz, kemény, 2 nap alatt elkóstolgattam, abszolút ehető minőség, bár az én rétesem “elég jó” grade-jétől elmarad.

Tegnap családi látogatásként megjártam egy Bécs melletti szerintem bukólikus, monarchia-beli nosztalgiákat idéző, jómódú, üdülőhely grade-ű kisvárost, és egy forgalmas Billa-plus-ban szokásomtól eltérően egy mákos beiglit is vettem. Sehol nem szokásom kereskedelmi beiglit venni, pláne nem külföldön, kemény valutáért (így hívtuk…), de most talán a hazai szemlézés után vérszemet kaptam, éljünk néha veszélyesen és egy Magellánként megkerültem a viharos Jóreménység fokot, és 6,25 euróért vettem egy szál beiglit (Gerbaud árban). Mindenesetre fogásra nem olyan száraz, és meglátjuk a sógoroknál milyen tisztelete van a máknak. Ez meglepi lesz a rétesem mellé a karácsonyi ebéden… meglátjuk…:-)))

Az úgy volt, hogy egy roppant érdekes, potenciálisan fontos postra bukkantam a Linkedin-en, 12 órával a post felkerülése után, nyilván azért, mert csak úgy juthattam hozzá, hogy egy közvetlen ismerősöm reagált rá, mert a szerzője "2nd", azaz nem közvetlen kontaktom. Nem értek egyet a posttal, vitám van vele (amiben vagy van valami igazam, vagy nincs...), de olyan témát pendít meg, ami gondolatébresztő és egy post ennél sokkal többet nem is kívánhat. De talán mégis...

Ezen a témán szerintem (az eddig 17 db...) like-on kívül minimum beszélni, vitatkozni kellene mellette, ellene. Megérdemli azt, hogy foglaljanak állást a téma szakmai jó ismerősei, de mások is, akiket érinthet, esetleg vonják le gyakorlatban a tanulságot is...

Ez a post, mint a szerző sok más postja is (amelyek szintén esetlegesen, de gyakran eljutnak hozzám), okosan, szellemesen, kreatívan provokálóak, és láthatóan a világ megváltoztatásának igényével lépnek fel, ami szememben egy pozitív attitűd, még ha nála talán jóval szkeptikusabb is vagyok a lehetőségeket illetően (de, persze, ezt se tudhatom biztosan, már hogy szkeptikusabb vagyok-e...:-)))

Mivel commentben nem fértem ki (előfordul...), ideidézem a postot is a maga integralitásában, mint tézist, s utána következik az én anti-tézisem... A célom nem az, hogy igazam legyen (bár néha jól tud esni...:-))), hanem hogy az eddig hamvába holt (vagy olyannak kinéző... ki tudja, PM_ek stb. háttér tevékenységek okán milyen nagy diszkrét sikerre tarthatott számot...)  post életre keljen, és megjelenjenek genuine érvek pro és kontra és győzzön a jobbik...:-))) 

__________________________________________________

Péter Ungvári postja - Onlife Managing Partner

“Érdekesnek találom, hogy miközben a pszichológia előző 50 éve a rövidterápiák, a megoldásfókuszú, viselkedés alapú módszerek terjedéséről szólt, az üzleti életben a „változtasd meg a hozzáállásodat, attitűdödet, fejleszd a személyiséged, változtass a gondolkodásmódodon” tanácsok uralkodnak.

Még az üzleti életen kívül is messze hatékonyabb, ha a probléma („rossz attitűd”) helyett a megoldásokra (jócselekedetek), a hozzáállás, gondolkodásmód helyett a viselkedésre fókuszálunk.

Ha ez így van a legnehezebb élethelyzetekben (súlyos depresszió, gyász, szörnyű családi körülmények) is, akkor miért gondoljuk, hogy az üzleti problémáinkra az „attitűd és gondolkodásmód fejlesztése” a megoldás, és nem az apró viselkedésváltozások?”

___________________________________________________

Érdekes, hogy egy ilyen érdekes felvetésre,  postra 12 órája egyetlen szakember (pszichológus, terapeuta) nem reagál… lehet, rangon aluli nekik ez az esszé stílus, ugyanakkor szerintem nagyon hatékony problémák felvetésére…

Egy amatőr, aki “csak” a business coachinggal, fejlesztéssel próbálkozott, hadd próbáljon ezen az esszé szinten ha nem is válaszolni, de legalább hozzászólni…

Amennyit olvasmányaimból, egyéb tréning-/előadás tapasztalataimból véltem megérteni (mégha nem is mernék annak definiálására vállalkozni, hogy tulajdonképpen mi a terápia általános célja), abból nem következik az a tétel, hogy a tényleg kb. 50-60 éve kialakult röviden kognitív és/vagy brief terapiai módszerek csak a viselkedés megváltoztatást tűzték volna ki célul, de igaz, hogy bizony praktikus (financiális, felgyorsult, türelmetlenebb világ) okokból is az eredeti terápiai célok (bármi legyen is az, de biztosan több, mint  csupán a viselkedés megváltoztatása…) elérését más, gyorsabb, hatékonyabb módszerek kikisérletezésével kiséreljék meg elérni. El kellett hagyni a múlt, a gyerekkor részletekbe menő elemzését, mert nem volt rá idő. Az itt es most-ból kellett kiindulni, abból, amit a páciens “hoz”, és abból próbáltak különböző módszerekkel “főzni”…

2 disclaimer:

1. csak hozzászólok, hangsúlyozottan az amatőr érdeklődő szintjén (megdöbbenve, hogy szakmai reagálás nuku…), és minden állítás mellett, amely mellett szorosan nincs ott a “szerintem”, vagy “IMHO”, kérem odagondolni. 
2. Csak az általam olvasmányaimból ismert, a postban meghivatkozott “rövid” terápiákat említem (s azokból is csak kiemelek párat, példaképpen), mert a postban azokról esik szó. Az említés nem lehet teljes a keretek miatt sem… Élő, alkalmazott pszichológiai, terápiai módszerek, megközelítések ezeken kívül igen számosan léteznek, amelyek nem-említése természetesen nem jelenti ignorálásukat. 

Három jelentős iskolát (iskola-"fát") ismerek, hogy konkrétum is legyen, amelyeknek már keletkezésük idején is voltak párhuzamos ágai és amelyekre talán, ha nem lövök nagyon mellé - a post elején a szerzője utal. 

A kognitív terápiák különböző ágai (CT, CBT, REBT, és spin-off-jai, vagy off-shoot-jai) állnak talán legközelebb a post megfogalmazásához, de ezek  sem csak a viselkedés szintjén működnek, hanem a gondolkodásmód is abszolút a célkeresztben van.

A szintén említett “rövid”-terápiáknak minimum 2 ága volt, a palo alto-i és a milwaukee-i. Mind a kettő, más-más alapon, de visszavezethetően bizonyos mértékben Milton H.  Erickson hatására is, dolgozta ki saját módszerét (Erickson hatása még közvetlenebbül érvényesült az NLP egészen sajátos módszerének kidolgozóinak munkásságában is például…).

A Brief Therapy Center (Palo Alto) megalapítói (Fisch, Weakland, Watzlawick) a “brief therapy” módszereinek kidolgozásában teljesen más módszert, megközelítést alkalmaztak, mint a Steve de Shazer és Insoo Kim Berg által alapított Brief Family Therapy Center Milwaukee-ban, ahol az ún. Solution Focused Brief Therapy megközelítését kísérletezték ki. Egyik sem csak a viselkedés megváltoztatását tűzte ki célul…

A post fogalmazásával “Még az üzleti életen kívül is messze hatékonyabb, ha a probléma (“rossz attitűd”)  helyett a megoldásokra (jócselekedetek), a hozzáállás,  gondolkodás  helyett a viselkedésre koncentrálunk.” Az előbbiekben azt próbáltam levezetni, hogy nem, ott sem elég… 

Az pedig, hogy a jó cselekedetekre ösztönözzünk, és a viselkedésen próbáljunk reszelni meggyőződés nélkül, az a marketing tanácsadás - szerintem hiábavaló - próbálkozása lehet csak az üzleti életben. A "fake it till you make it" (szerintem) hosszú, de már közép távon is hiú igyekezet…

“andrea luthar � reflective supporter - confidante A motiváció érdekes téma de egyúttal félelmetes is tud lenni. Gyakran olyan motivátorok dolgoznak bennünk amikről fogalmunk sincs. És ezzel szembesítve lenni és felfedni létüket és kilétüket akár traumatizálható is lehet. Mit gondolsz?”

Ez volt a trigger ennek a postnak a megírásához…

Azután… “karakter (szóközökkel): 4464. Sok… Linkedin-re ez bizony nem megy fel még postnak se… A korlátok azok, amiket nem szeretek… Ez persze a korlátokat marhára nem érdekli… nekik sok, nekem meg ennyi… impassznak látszik, ha nem lenne blogom… de van…:-)))

Az úgy volt, hogy tegnap kicsit hijack-eltem a Linkedin-en egy kommunikációs expert postját… A post a kérdezés három szintjét taglalta, mellesleg szellemesen (a “miért”,  “hogyan”, “mi” kérdéseket megidézve), ellenállhatatlan vágyat éreztem, és a következő, felszínesen analóg, valójában off-topic commentre ragadtassam magam:

“Pont erre a három kérdésre adja meg a választ az Innermetrix (IMX) személyiségprofil 3 modulja a kitöltő motivációjára (miért?), viselkedésére (hogyan?) és tehetségére (mi?)…:-))) 

Bocs a hijacking-ért, de nagyon adta magát… a post eredeti értelmezésében is remek!”

Azaz, kvázi, nem kvázi, a magam portékáját tettem egy másik árus pultjának a szélére… ormótlan, de poénos… (szerintem…). 

Amúgyis, kakukk, illetve kakukktojás vagyok errefelé, mert merészelek egymástól wild messzeségben lévő, amúgy elég érdekes témákról posztolni állandóan, ami - az általam is belátott street-smart - marketing gondolkodástól jeruzsálemnyi távolságban áll… 

Mindenki maradjon a kaptafánál, én pl. ha már kikötöttem az általános business coach-ság  (ami a fenti okosság mellékága szerint egy nagy hülyeség… The niche, stupid!!! …egyetértek!) után a kizárólag az Innermetrix profilra épülő fejlesztésnél, arról írhatok k@rva színesen és basta… hát én nem…:-))) mert úri kedvem máshogy tartja…

Ott jött a baj, hogy Andrea se a posthoz szólt hozzá, hanem az én eltérítő commentemre kérdezett rá… el is kezdtem írni a szigorúan 1250 karakteres szöveget… nem is volt könnyű, már a másodikat írtam, amikor elszégyeltem magam (ld. fent, miért), töröltem a friss commenteket, és röviden írtam, hogy majd külön írok… ez az!

Andrea (már felütésnek idézett) commentje:

“andrea luthar � reflective supporter - confidante A motiváció érdekes téma de egyúttal félelmetes is tud lenni. Gyakran olyan motivátorok dolgoznak bennünk amikről fogalmunk sincs. És ezzel szembesítve lenni és felfedni létüket és kilétüket akár traumatizálható is lehet. Mit gondolsz?”

És akkor a tulajdonképpeni post, amit részben onnan töröltem (eddig tartott az előjáték…)

“Andrea, ilyesmit még senkinél se tapasztaltam. Nem az árnyékodat, azaz a jungi shadow-dat mutatja meg a rendszer, hanem a motivációs profilod színét. Az pedig pozitív megismerési élmény értékű. Mint a másik két modulról, erről is elmondható, hogy nincs rosszabb, jobb profil. Inkább az életed puzzle darabkái, amelyek önmagukban nem adnak teljes képet. 

Mert Te sem állsz önmagadban, inkább mindig valamilyen kontextusban létezel, a környezetedbe abszolút beintegrálódva, tehát van másik oldal (aki azt hiszi, hogy nincs beintegrálódva, az pont azon keresztül van beintegrálódva, hogy állandóan kapálódzik, hogy “…én nem! én nem!…)…

A rész-profilok, amelyek egy nagy egésszé állnak össze a végén em jók, rosszak önmagukban. Az adott helyzetbe, tevékenység puzzle darabkáival kirakva mutathatnak adekvátságot, vagy inadekvátságot. Megmutatják, hogy milyen vagy, és hogy mit választasz, vagy választottál kontextusodnak/környezetidnek, nos, olyan állítás már megreszkírozható, hogy ahhoz/azokhoz többé-kevésbé passzolnak-e ezek a jellemzők, vagy nem. A két forrásból származó puzzle darabok eszerint adhatnak egy harmonikus, szép képet együtt, vagy esetleg egy kicsit zavarosat…

A motivációs modulról… a konkrét kérdésedre… Ugyanúgy, mint a DISC típusú, “hogyan látnak Téged viselkedni, működni különböző helyzetekben a többiek” profilt nem határoz meg teljesen egy összetevő, valaki nem csak D (piros), ott van a többi összetevő is, színezik a képet, mindenkinél egyedi kombinációban, két “piros” (értsd, a 4 összetevő közül a D (piros) a legnagyobb számértékű) nem ugyanaz, az értèk/motivációs modul 7 összetevője sem  áll egyedül (persze különböznek, van legnagyobb, legkisebb…), belesimul egy motivációs profilba, ahol az egyes összetevők az egyénre specifikus kombinációjában jelenítődnek meg… 

…ebben az Innermetrix komplex profilban, az érték/motivációs profil 7 alapvető, mély (mindig kisebb nagyobb, de ráismerő, inkább pozitív, előfordul, hogy aha-élményt okozó rá-/felismerést generálva kitöltőnél) összetevő-mátrix-szal dolgozik: 

• esztétika (tágabban balance, egyensúly keresés, az én második legerősebb motivációm), 
• gazdasági (tágabban fogható eredményre törekvés), 
• individualista (az egyéni út fontossága, az én harmadik legerősebb motivációm), 
• politikai (tágabban a befolyásra, hatás elérésére törekvés), 
• szabályozási (rend, összefüggések iránti motiváció), 
• altruista (motiváltság foka mások segítésére)  és az  
• elméleti (tudás iránti ellenállhatatkan vàgy, az én legerôsebb motivációm).

Mi is lehetne ebben félelmetes?

Írtam már valahol itt is, hogy a harmadik modul, a tehetségek/mindset (érzékelési & döntési preferenciák) Hartmann-i axológia alapjain álló modul kicsit különbözik az első kettőtől. Ha nem is félelmetes, viszont fontos gerincét adja a profilnak és a másik kettőtől eltérően akkor is megtartjuk személyesnek, ha egyébként egy együtt dolgozó munkacsapatnak egyszerre használjuk fel fejlesztési alapnak az Innermetrix egyéni felmérések összevetéséből származó szinergiát. 

Köszönöm, Andrea, hogy megkérdezted!

Sok minden érdekel, sok “projektem” van, írok róluk, miközben vannak, akik meg azt mondják, vagy a szakmát nyomd itt, vagy az érdekeset, a kettő nem megy…

Szerintem meg van harmadik út. Van egy vezérfonál, ami fel-felbukkan a postok/commentek között (a commentek sokkal fontosabbak szerintem, mint egyesek gondolják, néha fontosabbak a postoknál is…), hogy Te mit csinálsz, mi a fő tevékenységed… De amúgy - és ez a lényeg - hitelesen vagy itt a gondolataiddal.

…senki sem a szakmájával kel és fekszik (aki igen, annak gratulálok, remélem megéri…), és hozzászólsz, postolsz, ha van éppen időd, abban, ami éppen érdekel, így friss vagy, genuine és hiteles…

Valószínüleg (szerintem biztos… persze, ez lehet véleményes), hogy dolgozni is azzal jobb, akinek színes érdeklődési köre van, és nem unalmas…

Látok itt olyan virtuózokat, nem is egyet, aki szigorúan egy kis körben a szakmáját járja körül, és mégis (?) annyira kreatív, hogy mindig érdekes. Azután van, akinél a harmadik postig megtudom, mit csinál, mit ajánl, de vagy írok neki, vagy elteszem a címet későbbre, de a postjai nem fognak érdekelni, mert unalmasak.

Írtam mostanában, mint mindig, sok mindenről, de néha azért haza is jövök az Innermetrix személyiségprofilhoz, ami remek fejlesztési alap egyének és csapatok számára is.

Egy commentre ma reggel írt válaszom magamat is meglepett, ezért kiemelem ide.
Ez eredetileg Linkedin postnak készült, amely egy aznap reggeli comment-váltásból indult ki...

A post a motivációról szólt, a comment meg ezt írta: “…Mielőtt kognitív szinten motiválni kezdünk fontos hogy érzelmileg legyenek a kollégák olyan szinten, hogy befogadják.”

Ez megindította a fantáziámat, és ezt írtam rá, és az IMX megnevezése nélkül körülírtam tömören, mi mindenre lehet használni:

“Hoppá, érdekes szempont, az idő, a bemelegítés, az “előjáték”. A bizalom építés, hogy legyen szabad vegyértékük, kapacitásuk.

Azután meg nem egyformák a motivációs levier-éik, “emelőik”. Kiismerni, ki miban jobb, olyan job-ot feladatot adni, oda szervezni.

Aki erősebb praktikus, őt végrahajtani, aki erősebben szisztemikus, őt tervezni, dispatch-elni, aki erősebben empátiás, őt kapcsolat-erősítésre, aki jó szakmai intuícióval képes dönteni új helyzetekben, istenments micromanagelni, aki jó új helyzetekben kapcsolatot teremteni, kliensekkel, interface helyzetekbe helyezni, aki alapos adatokban, információkban, őt elemezni, akinek fontos a működéséhez az állandóság, külön segíteni a változáskor.

És még nem beszéltünk az értékek által meghatározott motiváció pontenciálról, még nem motiváltunk kognitíven, nem dumáltunk, csak a csapat munkáját szerveztük meg úgy, hogy a természetes erősségek működésbe jöhessenek, ezt pozicionálási motivációnak nevezném…

…és az alkalmasan megválasztott kognitív motiváció az egyéni motivációs vektorok mentén, kinek mi az erős (pl. ezek a “vektorok” lehetnek: esztétikai/harmónia, gazdasági/eredmény-orientáltság, individualista, politikai/hatás-/befolyás-keresés, altruista/segítő, elmélet/tudás…)”

Ez utóbbi bekezdéshez illusztráció a saját értékek/motivációs profilom:

Ez a post két közvetlenül egymás után született közvetlen Linkedin post összeforrasztása, a nagyon gazdag commentekből is beemelve egy-két lényeges infót. Ez a „hívó”, kicsit provokatív illusztráció, ami jól működött a Linkedin-en a sikeresebb „autós” postnál...:-))) A tartalom azután jóval árnyaltabb, és semiképpen sem szimplán az e-autóról szól (amit ez a provokatív illusztráció sejtethetne), amivel önmagában semmi bajom... 

Let’s begin with the beginning... Egy combo volt két post, az egyikből született a másik, kezdjük tehát az „anya”-posttal... 

„Azoknak, akiket tényleg érdekel a hosszú táv, és nem azoknak, akik valamelyik mítoszba belekapaszkodva nyugtatgatják magukat, hogy ok, 1-2 év, vírus se lesz, háború se lesz, de újra lesz business as usual, mintha semmi se történt volna…

Sok anyagot nézek végig, olvasok el, főleg franciául (ott nagyon jók vannak, reálisak), de ez a szokásos rövidségű TED videó az (angol nyelven), amelyik a lehetséges problémákat és megoldásokat komplexen & legkönnyebben emészthető módon közelíti meg. Igen, ez nem egy kollapszológiai jelentés, hanem hogy milyen élet- és business környezetre kell hosszú távon felkészülni!

Guys, ami volt, volt, a “tudomány majd megoldja”, a “zöld energia majd megoldja”, pláne “35-től már nincs se diesel se benzin autó kitéve a szalonban”, és gondolhotod, a benzinkutaknak is ha lesz mondjuk még plusz kb. 10 évük… Ezek - ebben a primitív formában - felejtősek, amennyit megoldanak, annyi, vagy több gondot okoznak (ez a videóban remekül ki van poentírozva…).

Érdekesek hangzanak el a végén. Pl. vége a növekedésnek, ha akarjuk egyébként, ha nem (a fosszilis energia - amire még mindig alapvetően támaszkodik az emberiség - túl van kitermelési maximumán, és mivel a növekedés az energiával majdnem teljesen lineárisan arányos, ha csökken az energia, csökken a növekedés… jobb lenne, ha elébe mennénk, hozzá szoknánk…).

A zöld energia nem szabályozható és nem tárolható. Ha nagyon fúj a szél, süt a nap, maximum, máskor meg nem. A fogyasztás meg szabályozást igényel. Ezért hiába építettek sok-sok milliárd euróért a németek pl. zöld energia forrásokat, párhuzamosan nem építették le a fosszilis üzemanyagú erőműveket (csak az atom meghajtásúakat, most azután meg is szívták, mint a torkos borz…).

Plusz, a zöld energiához rengeteg részben nehezen beszerezhető nyersanyag, fém, stb. kell, ami jelentős vízmennyiséget igényel, és maga is környezetszennyező. Ez jól ki van fejtve a videóban, a zöld energia szabályozhatósági hiányossága és a növekedés lassan törvényszerűen csökkenésbe válása (ha akarjuk, ha nem, és akkor már jobb, ha “akarjuk”, azaz felkészülünk rá) máshol főleg francia anyagokban van kifejtve…”

A mindjárt jövő második posthoz linkeltem ugyan, de idevaló egy francia energiagazdálkodási szakértő angol nyelvű előadása, ami igazából ehhez a posthoz kiegészítés (aki bírja a franciát, és tetszett neki ez, az előadónak rengeteg francia nyelvű videója is van a youtube-on).

Az egyik commentből emelem ki a válaszom egy részét, ami szintén ennek az első postnak a témájához passzol: 

„Ez az említett 3-as satu, amiből az emberiség próbál kitörni (energia-válság, környezetvédelmi katasztrófa veszélye, többrétegű nyersanyag-kitermelési, & -hozzáférés probléma) szorosan összefügg, ez az új nekem a jobb elemzésekben. ...Egyikhez sem lehet már hozzányúlni, hogy a másik kettőt ne érintené alapvetően. Minden jelentős politikai/hatalmi szintre elérő (tehát nagy volumenben finanszírozni képes) megoldás-keresés ezt még nem veszi figyelembe… nem overall megoldások… valamit (néha látszanak…) megoldanak, miközben előfordul, hogy máshol akár egyenszilárdságú kárt okoznak. Láttál már vízágyat? Olyan ez… itt le, ott fel…”

_________________________________________________________

A fenti kiemelt bekezdésből született még aznap az EU 2035-ös belsőégésű motor forgalombahozatali tiltás lehetséges - intuitív alapon megfogalmazott – következményei néhány pontban zanzásítva. Azután a commentekkel együtt a tartalom vagy 10-szeresére nőtt, amelynek a legfontosabb megjegyzendő elemeit emelem ide be.... 

Nos, akkor a fenti kiemelt bekezdés kicsit kibontva, ahogy eredetileg a Linkedin-en megjelent... leszögezem, mert nem volt világos többek számára, (1) ez nem az e-autózás ellen szól, (2) viszont az autót vásárlók szempontjait próbálja figyelembevenni, ha ez nem is triviális elsőre. Már enélkül is elég jelentős infó-hegyet érdemes megmászni ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, ehhez a pack-hoz tettem hozzá néhány szempontot. Később utalok rá konkréten, hogy személyesen nekem hogyan befolyásolta ez is a legújabb autóm vásárlási kondícióit.  

„Ez mire lesz jó, ez a baromság, hogy 13 év múlva nem lehet - tudtommal csak Európában - fosszilis energia meghajtotta gépkocsit forgalomba hozni?!

Elmondom, ami eszembe jut, mire lesz “jó”:

1. 13 év nem nagy idő, Elemér, a (már csak) benzines/hibrid autók fejlesztése leáll, ha már nem állt le. És a választék is csökkenhet, akinek Európa csak egy niche, úgy ahogy van, kivonulhat, azután találj majd szervízt és alkatrészt a még meglévőkhöz…

2. Európa egyik legeredményesebb és legnagyobb margin-ú export cikke az autó, de a belső forgalma is jelentős, főleg a luxus kategóriában. Ezzel az intézkedéssel lábon lőttük magunkat (igen, “mi”, ld. Audi, Mercedes…)

3. Energiánk most sincs elég, az atomerőművek vita tárgya, a zöld energia túlnyomó része szeszélyes, nem tervezhető teljesítményű, és erre engedjük rá a teljes autóparkot, kb. 23 év múlva (13 fix + kb. 10 év kifutás), de lehet, előbb, mert elzárják majd a nagyobb városokat, nem lehet egyszerűen behajtani a fosszilis meghajtású autókkal.

4. OK, de a meglévő autókat nem kell beszolgáltatni 13 év múlva… de mit gondolsz, meddig fogja megérni fenntartani ezt a szintű benzinkút hálózatot?! A végén majd olyan nehéz lesz benzinhez jutni, mint ma áramhoz az elektromos autóba…

5. A sokemeletes bérházakban, lakótelepeken lakók hol fogják tölteni az e-autóikat? Egyáltalán, az elosztó hálózat az hogy lesz (most nem a sheer mennyiség, hanem az elosztás…)? Tudom, addigra lesz olyan akkumulátor… és hány kiló lesz a személyautó? Ma 2 tonna, holnap 3-4?

6. És a kamionok. Nem olvastam, arra mit találtak ki… úgy értem szabályozástechnikailag… ők se vajon? na mindegy…

Tudtad, hogy pl. a norvégok, a brazilok az áramot majdnem teljes egészében vízenergiából termelik? Úgy könnyű elektrifikálni… és úgy tényleg zöld az e-autó, legalábbis a működtetése…”

_____________________________________________________

Na ez nagyot ment, talán eddigi legnagyobbat, nem emlékszem pontosan, ez a második post. Amikor ezt írom, 4 nappal később: 6600 impressions (és még növekszik...), 27 like és 52 comment. 

Alapvetően ehhez a másodikhoz jött viszonylag sok comment, inkább szkeptikus, vagy egyenesen ellentmondó, de náhány szimpatizáló, kiegészítő comment is, sőt néhány szkeptikussal is (akár majdnem teljes egyetértésre is sikerül jutnom a comment-váltások eredményeképpen). Voltak érdekes gazdagító, kiegészítő, új szempontokat behozó megjegyzések és a commentek alapján én is finomítottam, bővítettem, vagy akár kicsit rektifikáltam is az érveléseimet. 

Elsőnek egy kétrészes magyar nyelvű videó autó szakértőktől az autózás jövőjérők. Bár kétéves, de abszolút érvényes. Az egyik commentelő linkelte a posthoz. Ezt a konkrét videót nem ismertem előtte, bár mindkét szakértővel láttam már videókat. Egyrészt ahhoz képest és érdeklődő amatőr vagyok csak, a szakértők véleménye a jelenlegi helyzetről meglepő párhuzamosságokat mutat (bár az én hevenyészett pontjaim kicsit nagyobbbat markolnak), a videó viszont érdekes megoldási opciókat is felvázol, ami az én postomba nem is fért volna bele (nem is gondoltam, hogy bele kellene férjen...)...

 ...és a második rész:

János Szűcs commentje teljes egészében:

„Én is ostobaságnak tartom előre eldönteni, hogy ne legyen benzines autó. Majd amikor megoldódik az összes probléma az elektromos autókkal, akkor lehet váltani. De addig:
- hogyan töltsünk (amiket írtál, teljesen jogosak)
- az akkumulátor csere gyakorlatilag egy új alváz felépítésével jár (nem minden típusnál)
- LÍTIUM (az egyik legritkább elem az Univerzumban)
- ha valaki hosszabb útra megy, mondjuk autóval Párizsba, hányszor kell megállnia és mennyi időt veszt el a töltéssel
- az elektromos rollerek akkumulátor (lítium) igénye versenyhelyzetet és hiányt is teremthet
- az akkumulátorgyártás energiaigénye és természetszennyezése nem elhanyagolható
- TŰZVESZÉLY

Én inkább erre szavazok:
- tegyenek át minden szárazföldi szállítást (kamionok) vasútra, amit szél-, és napenergiából előállított árammal táplálnak: 0 szennyezés
- hidrogén motorok, a hidrogént szintén szél-, és napenergiával elő lehet állítani (tudom vannak súlyos problémák a hidrogénnel is, de ezen dolgozni kell)
- ingyenes elektromos hajtású tömegközlekedés
- bérelhető, kis méretű városi elektromos autók városon belülre, városon kívüli közösségi parkolók a saját járművekhez, ezeket csak akkor vesszük elő, ha tényleg kell, amúgy utazni is vasúton utazunk.” 

Még egy comment integrálisan ugyancsak tőle:

„Igen, a hidrogén nehezen tárolható, és kicsi a fajlagosan kinyerhető energia. Én úgy remélem, kitalálnak valamilyen fraktál szerkezetű szénszálas anyagot, aminek hatalmas lesz a felületete, és ott lesz megköthető a hidrogén. A másik járható út, ha sikerülne nagyobb energiatartalmú szénhidrogént előállítani a hidrogénből, zöld energiával, természetszennyezés nélkül. Addig én mindenképpen átpakolnék mindent, amit lehet vasútra.

És ami különösen irritál, a SUV és városi terepjáró mánia. Én kitiltanám őket a városokból, és extra adóval terhelném a használatukat. Állami támogatást adnék a kisautó vásárlóknak. És elkezdenék magyar kisautókat gyártani, nem tudom a kezdeti lelkesedés miért maradt abba.” 

...amire ezt válaszoltam (szintén teljes comment):

„Reménykedjünk…:-))) de ugye nem csak a tárolása nehéz, de a folyamatos (nem egyszeri!) előállítása is eleve energiát igényel, ezért a totál energia-mérlegében nagyobb problémát látok. De mondom, Neked legyen igazad! És a tárolási ötlet érdekes, erről nem hallottam…

A franciáknál már egy kongresszusi bizottsági meghallgatásban is elhangzott (youtube videóból), hogy például védővámokkal biztosított módon el kellene kezdeni kis fogyasztású “népautók” (Volkswagen, ismerős…) gyártását. Egy másik ötlet pl. arrafelé is mutatott ugyanott, amit említettél előbb, a bérlet felé eltolódás elősegítésére, hogy aki ragaszkodna a saját gépkocsihoz, éves vignettát kéne vásárolnia (a dugódíj általánosítása), ami akár az autó árának a feléig is emelkedhetne…

…tudom, egyelőre nekünk még abszurdnak hangozhat, de ha például most egy igazi kemény télnek néznénk elébe, szerintem az ilyen gondolatok talán majd kevésbé tűnhetnek abszurdnak… Még nem vesszük szerintem igazán komolyan, milyen az, amikor nem csak olajválság van, mint a 70-es évek végén, hanem totális energiaválság…”

Valakinek válaszul egy érdekes diesel vs elektromos kamion összehasonlításról is beszámoltam, amire nemrégen a youtube-on bukkantam:

„Egy Diesel Cummins MV vs iMV Electric Truck teherautó összehasonlítása (Winkler Robi is említi a témát…). Még abszurdabb tényleg, mint a személygépkocsinál. A Diesel alap ára 80-90 ezer dollár (függ a választott motortól, az EV 250 ezer...). De, ahogy mondják, a karbantartási költségek az EV-nél kisebbek, állítólag az évek alatt a költségek kiegyenlítődnek.

Driving range:
Diesel MV 400+ miles (kb. 640 km)
iMV 135 miles (216 km)… a gyárilag ígért…

Fogyasztás:
Diesel MV 6-7 mpg - miles per gallon (34-39 l/100km)

Tankolás/feltöltés ideje:
Diesel MV kb. 10 perc (5,5 USD/gallon - 1 gallon= 3,8 l, tehát kb 1,5 USD/l, 400 Ft-jával 600 Ft/l) 70 gallon = kb. 270 l üzemanyagtartály megtankolása 385 dollár, 154 ezer Ft)
iMV 210 kW Lithium battery package, normál töltőzsinórral 8 óra, gyorstöltővel 90 perc (azt hiszem, 80%-ig)

Gyorsulás:
kb. megegyezik, mert az elektro motort úgy állították be, hogy diesel érzése legyen a sofőrnek, ne ugrabugráljon a teherautó.)” 

A vonatkozó video:

Egy érdekes új szempontot hozott be valaki (a comment teljes egészében):

„Egy jó cél egyszerre kell, hogy lelkesítő és rémisztő legyen, mert a komfortzóna határán túl van. Lehet, hogy nem érjük el ezt az idilli állapotot, de törekedni kell rá. Mert ha mindent beleadunk, hogy ezt elérjük ilyen rövid idő alatt, valószínűleg közelebb jutunk ehhez, mintha egyáltalán meg sem próbálnánk.

Igen, lesznek nehézségek. Lesznek megszűnő munkahelyek (ezzel biztosan lehet rémisztgetni sok embert), de biztosan lesznek olyanok új munkahelyek, amiket ma még el sem tudunk képzelni.(Akkumulátor újrahasznosítási manager, elektromos töltőhálózat karbantartó, stb)

Az egész biztosan olyan energiahálózati átalakítással jár, aminek ma még senki sem látja a részleteit, főleg hogy mit jelent ez az egyes lakótelepek vonatkozásában. De akkor meg se próbáljuk?”

...amire az én commentem: 

„Köszönöm! A stretched cél hasznossága új elem itt, és figyelemreméltó. Nehéz ellene érvelni, mert pl. a management szempontjából egyet is értek vele, volt is egy érdekes, korai (lehet, vagy 40 éves) management/motivációs könyv, aminek egyszerű címe volt “110%”, és erre a rugóra járt.

Hogy hogyan kell valamit megváltoztatni hatékonyan, nagy kérdés marad mindig. Az intuíciómat próbáltam dolgoztatni, hogy így, ahogy kitalálták, talán nem fog menni, és nagyobb bajt okoznak szerintem már, mint amennyi a stretched cél hasznából keletkezni fog, és még egy káosz-elemet visznek a nagy rendszerbe. Más comment-válaszban is írtam, hogy nem tartom magam tévedhetetlennek, és várakozásomon felül érdekes dolgok merültek fel, pl. ez is.

Azt is gondolom, hogy a pars pro toto jelensége lehetne (és talán lesz is…) a válasz erre az érvelésre, ti. ami igaz lehet a részre, kicsiben, az nem biztos, hogy igaz tud lenni az egészre. A lépték néha döntő.

Még azt is gondolom ide, hogy mi lenne, ha azt folytatnánk, ami most történik már? Ilyen mesterséges kényszer nélkül is jó tempóban elektrofikálódik az autópark. A diesel kifutott, a benzinesek meg egyre kisebb fogyasztásúak. Már az 1 l/100 km a cél. Jövőre megint csomó új e-autó lesz. A trend bíztató…”

 ______________________________________________________

A mai autóválasztás/-vásárlás nehézségei – némi saját történettel (válasz-commentemből): 

Általánosabban: 

„ Azok az elemzések fogják meg a lába közt a tőgyét és nem a szarvát, akik abba mennek bele, hogy mire akarod használni, attól függ, milyen lenne Neked az ideális autó (amíg lesz saját magánhasználatú autó egyáltalán…).

Kezdjük mindjárt az e-autóval. Ideális városi autó. Működése kevésbé szennyez (nehezebbek még a fosszilis üzemenyagúaknàl, nagyobb a gumikopás, az útkopás, az ebből származó porterhelés általában nagyobb az e-autóknál). Persze az ideális a garázs, vagy a kerti töltés.

Hosszú távra kockázatos vele menni a jelenlegi ellátottság mellett és a nem otthoni töltés egész Európában drágább is tudomásom szerint, mint otthon.

Gyakori városi, rendszeres nagy távolság használat mellett a plug-in hibrid lehet optimális (de csak akkor éri meg, ha tényleg mind a kettő funkcióra rendszeresen kihasználják), a fosszilis, hibrid használata meg hasonló vegyes.” 

...és akkor a személyes szempont, amit ígértem beágyazva egy válasz-commentbe (amiben részben az eredeti második, autós post (1) pontjára is utalok és egy vidóra (idéz: 

„...Pl. ha megnézel ilyen autós videókat, a fosszilis/robbanómotoros autók hatásfokára összehasonlítás céljára általában 30 %-ot találsz, az elektromos autóra 70 %-ot. Az új hibrid szívómotorjának a hatásfoka 41 %. Nem mindegy, 37%-kal jobb a kvázi átlag robbanómotor hatásfokánál! There is a room for improvement..:-)))

És hogy hogyan veszik el a szakértelem, arra jó recent példa a francia atomenergia ipar. 60-as években a francia állam letette a garast az atomerőművek mellett, és fantasztikus befektetéssel az elektromos energia termelés 60 %-a ilyen alapú - papíron. Ám beindult a zöld mozgalom 10-15 éve, François Holland már előírta az 50-50%-os célt a megújuló energiával.

Az agyelszívás megtörtént, ma 56 erőműből fele áll, és importálják az áramot, amíg helyre nem hozzák mindet.

Az emberek, cégek 10-15 évben gondolkoznak, egy 13 évre tervezett dolog már ma is hat. Ma még top technológiával gyártják az autókat. Én ezért cserélem le most a tökéletesen funkcionáló “régi” hibridemet, „még most kell autót venni“…:-))) de… már sajnálom…” 

...és amikor a körülírásból az egyik commentelő kitalálta, milyen lehet a mostani: 

„4x4 hibrid = rav4” 

Ezt válaszoltam: 

„Talált, süllyedt… és ráadásul 2017-es, a 2016-18-as legjobb RAV4 souche-ból… A feleségem már mondja, hogy csak akkor fogom igazán sajnálni, amikor tényleg eladom…:-)))”

“…Mindenesetre Bacon azt javasolja, hogy aki nagyságát nyíltan és gondtalanul megmutatja, az kevesebb irigységet von magára, mint aki mesterkélten és álszenten, alattomos módon teszi ezt. Olyan irigységkerülés, amely esetében  észreveszik a szándékot, veszélyesebb, mintha egyáltalán nem próbálják meg: aki saját nagyságát (szerencséjét, tekintélyét, stb.) csak ügyetlenül, félsikerrel próbálja elrejteni, vagy leértékelni, olyannak látszik, mintha azt mondaná anélkül, hogy valóban elhinné, hogy a sorsnak voltaképpen szemrehányást kellenne tennie, mert jobban bánt vele, mint megérdemelné. Az ilyen ember azt a látszatot kelti, mintha tudatában lenne saját értéktelenségének, és másokat éppen ezzel ingerel arra, hogy irigyeljék őt. Bacon egy másik helyen utal arra, hogy az irigykedők ellenszenvét különösen az lobbantja fel, ha észreveszik, hogy az irigyelt személy irigységük révén bizonytalanná vált, és felemás gesztusokkal próbál elébe menni negatív érzéseiknek.”

Amikor először gondolkoztam el, hogy a diesel autóm után milyenbe is akarok ülni, egy szalonban beültem egybe (nem mentem vele…), kb. 7 évvel ezelőtt, egy SUV-ba, és fura volt. Magas volt, fura volt az a televízió középen, és megkérdeztem, hogy a hibrid miért nem zöld rendszámos (az ingyen parkolás, meg a buszsáv nagyon megtetszett). Ott voltak már körülöttem, de csak ilyen sound-bite-ok jutottak el hozzám, nem tudtam, melyiket kell az elektromos hálózatból tölteni, mi az a hibrid (most meg már lágy hibrid is van…), mi az, hogy újra tölti magát?! Mivel? Azután ezen a partikuláris területen kiképeztem magam, és 5 éve megvettem az első hibridet… Szerintem mindennel így vagyok, talán így vagyunk… ahol a fókusz, ott a figyelem, ahol a figyelem, ott a fókusz. És annyi minden van, nem lehet mindenütt ott a fókusz…

Rohan az élet, infókkal szőnyegbombáznak minket, nem mellettünk rohan, hanem elragad bennünket, és alig van időnk, energiánk, hogy a rohanásban épphogy, ha sikerül, elkerüljük az éles sziklákat, és ne boruljunk fel a kis lélekvesztőnkkel. Igen, a rafting a kedvenc metafórám erre az egészre, régóta ízlelgetem, forgatom, “ki akarom rakni”, mint egy Rubik-kockát, de nincs rá idő…

Elragad a flow, és már meg is ideologizálták, hogy ez a frankó, a flow-ban, a sodrásban lenni (az út a lényeg, nem a cél… micsoda baromság ez is, ha egyszer tényleg belegondolnál… miközben amikor elkezdték használni, még volt értelme, de azt mi közben kilúgoztuk, papagáj-ismétléssé, tartalom-nélkülivé vált). Sőt, annak már lelkifurdalása is legyen, aki nem a komfort-zónáján kívül van (azaz a komfort zónájában “lustálkodik”, lopja a napot…), mert a téma apostolai szerint komfort-zónában (értsd a parton, a sátorban, rafting előtt/után) nem lehet tanulni… tanulni… mintha általában ez lenne az emberek titkos leghőbb vágya…

Az új fétis is, a permanens tanulás… miközben az egyetemeken is, emlékszem, a kis kettesért imádkoztak sokan, azaz már ott sem tanultak rendesen, és a diplomával a kézben?! Miközben amikor kilép az egyetem kapuján, az is félig elavult már (vagy ma már háromnegyedig…), amit nem tanult meg rendesen, ott, ahol elvileg “hivatalból” tanulnak az emberek, azt hiszi, egy bon-t kapott, hogy soha a büdös életben ne kelljen többet tanulnia… élet-hosszig tanulás  (miközben tudom, ez lenne a normál), most komolyan, járt már az életben, a sűrűjében az, aki azt hiszi, hogy ez hajtaná az embereket, úgy általában?!

Flow és sztázis/megállás, pihenő dinamikája meghatározó már a biológiában is… Valamikor (volt ilyen?) volt egy fekete doboz bennünk, ami az inputokat feldolgozta, megemésztette, és outputok lettek belőle. Ez egy komoly szerkezet volt, génjeinkből, tapasztalatainkból, tanulásunkból épült fel, gazdagodott ez a feldolgozó mechanizmus, amely biztosította, hogy a döntéseink (outputjaink) megfontoltabbak, átgondoltabbak, megrágottabbak voltak. 

Kevesebb volt az input, volt idő, energia a feldolgozásra. A fekete doboz megmaradt, és főleg az illúziója, hogy ugyanúgy működik, működünk. De az input-/output-kontroll damaged lett, főleg az output-kontroll. Nem bírja ez a megrongálódott, szedett-vedett fekete doboz a terhelést, de persze, még mindig úgy csinálunk, mint ha ez a fekete doboz még mindig az a fekete doboz, a kritikai, egyáltalán a saját gondolkozás generátora lenne…

És az elit a flow extázisának vallását vallja, nem veszi észre, hogy egyre nagyobb a szakadék és a nép, az istenadta nép már régen nem követi…