Vezetői coaching

A mítoszok, regék világa… passé, boring, kit érdekel, boomer-world…”…:-))) aha… Jung, a pszichoterápia egyik alapító személyisége érdekes dolgokat mondott/írt erről kb. 100 éve. A jobban ismert Red Book (Liber Novus), ami egyébként integralitásában csak 2009-ben (!!) került nyilvánosságra, egy nagyob. terjedelmű ikertestvérrel is rendelkezik, az ún. Black Book-kal, amit Jung előtte kezdett írni, mint a Liber Novus-t, közben és jóval utána fejezte be, szóval hosszabb is, helyesebb talán azt mondani, hogy a Red Book a Black Book-ból készült, az az ős-Faust, akarom mondani az ős-Red Book…”

Már a Black Book bevezetője mesmerising, amikor az előszó írója idézi a mondatot/kérdést, amit talán az egész folyamatot, önnön pszichéjének, tudatalattijának relentless kutatására késztette Jung-ot (ami minden kicsit bird-view-ban induló terápia, akár coaching kezdő kérdése is lehet amúgy…):

„…What is the myth you are living?…”

Kivonat(ok) innen

Black Books (9780393531770)

Jung, C. G.; Shamdasani, Sonu (EDT); Liebscher, Martin (TRN); Peck, John (TRN)

Ez az anyag szerzői jogi védelem hatálya alá eshet.

„…One without a myth “is like one uprooted, having no true link either with the past, or with the ancestral life which continues within him, or yet with contemporary human society…”

„…I found no answer to this. „question, and had to admit that I was not living with a myth, or even in a myth, but rather in an uncertain cloud of theoretical possibilities which I was beginning to regard with increasing distrust. . . . So in the most natural way, I took it upon myself to get to know “my” myth, and I regarded this as the task of tasks, for—so I told myself—how could I, when treating my patients, make due allowance for the personal factor, for my personal equation, which is yet so necessary for a knowledge of the other person, if I was unconscious of it?”

The study of myth had revealed to Jung his mythlessness. He then undertook to get to know his myth, his “personal equation…”…”

…és még egy idézet a 36 éves Jung-tól (elörül tartja, hogy megkezdődik egy még nagyon lassú lejtmenet, amikor megjelenhet az elkerülhetetlen elmúlás első gondolatfelhője, amit természetesen lehet ignorálni is, de mindenesetre megjelenik):

„I had achieved everything that I had wished for myself. I had achieved honor, power, wealth, knowledge, and every human happiness. Then my desire for the increase of these trappings ceased, the desire ebbed from me and horror came over me.”

…ez is kivonat innen

Black Books (9780393531770)

Jung, C. G.; Shamdasani, Sonu (EDT); Liebscher, Martin (TRN); Peck, John (TRN)

Ez az anyag szerzői jogi védelem hatálya alá eshet.

Ui.: a kepmelléklet Molnár C. Pál (Battonya 1894 - Budapest, 1981) - Szent György legyőzi a sárkányt… kinek mi a sárkány…:-)))

Katalin Laczkó postjában találtam ezt a 3 éleseszüen azonosított szimptómát, aminél érdemes gondolkozni külső szakértő bevonásában:

“Megfigyeltem az ügyfeleimnél pár közös pontot, amikor azt kívánom, bárcsak ne vártak volna annyi időt, mire segítséget hívnak.

‼️A cégvezető és a középvezetők folyton dolgoznak. Rengeteget.

A szorgalom kell, de a vég nélküli munka és aggodalom azonban már munkaszervezés probléma, ami kiégéshez is vezethet akár.

‼️A cégvezető szeretne delegálni, de ahogy csinálja, nem működik.

A delegálást tervezett, a kolléga tapasztalatának megfelelően és megfelelő segítséggel és számonkéréssel hasznos végezni. Nem mindegy, kinek mit miért és hogyan delegálunk.

‼️A cég úgy működik, mint 5-10-20 évvel ezelőtt.

Folyamatosan fejlődni és fejleszteni sokkal könnyebb, mint 10 évente egy nagy változást végigvinni sikerrel. A folyamatok élnek, érdemes őket rendszeren átnézni és fejleszteni, modernizálni. Így a kollégáknak beépül a gondolkodásába, hogy a folyamatos fejlődés normális.”

Pár posttal lejjebb meg ezt az infogrammot találtan. Majdnem teljes szinkronicitás…:-)))  az ilyen mellett nem szabad csak úgy elmenni…

Nézzük mi áll ezen franciául (megjegyzések zárójelben az enyémek):

“A stressz a munkában (szőrszálhasogatás, de nem állom meg, hogy Selye ennél okosabb volt… az ártalmas di-stress-ről van szó, a hasznos eu-stress nélkül tartósan nincs élet…)

55%-a a cégvezetőknek a napjai di-stresstől sújtottak (hmmm… nem is rossz, nem kevés ez?!)

Az alapvető okok:

• 68% időhiány (1:1-ben szintén első @Katalin-nál…)
• 59% túlterhelés a munkától (ez tkp. az elsőnek a spin-off-ja, ez Katalin-nál pontosabb, konkrétebb és főleg független valamennyire az első szimptómától)
• 59% bizonytalanság a cég követendő útját illetően a közeli hetekben (ez, ha kicsit megforgatjuk, parallel Katalin harmadik szimptómájával, de megint csak az övé a pontos, konkrét, operacionazálhatóbb, a francia vague, homályos)

A fő következmények/okozatok:

Fizikai fájdalmak:

67% hátfájás (az az ülőmunka következménye is, de igen, a di-stress is az okok között lehet)

51% izületi fájdalom (ennek se egyetlen oka nyilvánvalóan a distress, még örökölhető vektora is lehet, de megint az ülés meg a túl kevés mozgás, helyváltoztatás is hozzájárul bizonyosan)

Lelki, szellemi romlás:

35%-nak zuhan a munkamorálja (a kedve az egészhez)

27%-nál (fokozott) aggódás alakul ki (annyi mindenért tudunk aggódni, persze, a munka okozta di-stress is az okok között van…)”

A képre téved a szemed, nem tudsz másként, és azt gondolhatod, ezzel egyetértek, szolidáris vagyok, fontosnak tartom a megosztását…

NEM!!! Épp elenkezőleg. Vannak dolgok, kijelentések, amelyek abban a formában, amiben megjelennek (bármennyire is lehet grains of salt igazság bennük), olyan égbekiáltó marhaságok, hogy beszélni kell róluk, hogy mik, hogy azok… ez - így (!!) - az…

No, ez egy kettős beágyazású share… mindjárt világos lesz. Eleve egy shere-elt postot share-eltem (ez a bekeretezett), nem tudtam a commenttel együtt, így azt idemásolom (ez a második “share”…). Eléggé önmagukért beszélnek, de a sorrend fontos: (1) bekeretezett, illusztrált post, (2) idemásolt angol comment…

Tézis: a bekeretezett post. (angol)

Antitézis: az ide bemásolt eredeti kisérő comment. (angol…)

Szintézis-féle (inkább ez is antitézis…): az én magyar commentem. Eszerint a harmadik szerint, szerintem (most ezt olvasod, ne tévedj el) ez így egy üvöltő baromság, amit követni ebben a formában (kellő önismeret & stamina nélkül), nos, önsorsrontó… Miért? Ha ennyiből, amit ide összehordtam, nem érted, reménytelen… el se kezdem, jó?

…és akkor az angol eredeti comment a postról (Seal Josephson . -tól):

“There is only one issue with this. Who knows what it is? Its the cultivation of egotism. Stardom. ⭐️It strengthens the habitual thought pattern that we think in an "I" and we place this into the center of the world. We become gorillas 🦍 and peacocks. 🦚 Thus, we create separation to others as this "I" always wants to be different or better then "others". 🥷⚡️🤴⚡️🧛🏻‍♂️ "I am better that You". Rivalry, tension.

In the language of philosophy it is called dualism. The more dualism we create the more separation, the more egotism, the more pride the LESS connections.
So, what else to do? What is a smarter choice? To thing and act according to a "we". Forget the "I", it only creates trouble in a social context. Therefore, to have more friends, to accumulate good impressions (good karma), to have a smooth flow within the workplace, think and act according to a "we". "Let as think this over. Shall we consider it again? Our common decision is... What is our next step? How can we improve our project?" and so on. "WE" - the smatest way an imaginary "I" can think. 🏅💡

Let us switch from the Darwinian "survival of the fittest "I"", to the AR.Wallacian "let us help the weak". The Darwinian "I, I, I" means tension😱, war☠️ and destruction 💣; the Wallacian "we, together" means peace 🏳️and common development 💰. It equals, sustainability, because togetherness can sustain our planet.🌳🌲

Instead of painting yourself bigger than you are in others' eyes, paint others bigger than they are, to elevate them. 🎨”

Work-life balance… nem fog lekerülni az asztalról. Lehet olvasni arról, hogy eleve a kifejezés abszurd, vagy hogy pont ezt megszerezni/megtartani a legfontosabb az életben (miközben konstansan kiegyensúlyozottan tartani szerintem is abszurd, ez is csak maximum DINAMIKUS lehet, mint a kiegyensúlyozottság, harmónia, máshol kifejtve)…

…ez a dilemma (mondjuk inkább így: WORK vs LIFE…) mindig jelen lesz az életedben, hol kicsit a felszín alatt, hol elbírsz vele, hol szinte agyonnyom, vagy teljesen (burnout-nak hívják, “vicces” megoldás, mert szinte felfüggeszti mindkettőt, a work-öt is, meg a life-ot is…).

Egy érdekes gondolatot találtam ebben a témában…

Íme… Egy idézet a sharelt post-ból, amiben szintén van egy idézet a linkelt HBR cikkből:

“…’Nem akarjuk elismerni, senki, hogy inkább túlságosan el vagyunk mindig havazva, mint nem. A munkába belemerülés segít elfelejteni/elnyomni a nem-megfelelőség (impostor szindróma…), aggódás/félelem, magányosság, szomorúság és üresség érzését, amit a szabadidőnkben érzünk/éreznénk…’.

Más szóval, az önbizalmunk, hovatovább az önbecsülésünk is túlságosan a munkánkhoz, pláne, a munkahelyünkhöz kötődik szorosan, de amikor eljön az igazság pillanata, tényleg a legmélyén is egyetértünk azzal, amit erről mondunk? Akár elismerjük, akár nem, mi “élvezzük” a munkánkat… vagy addicted vagyunk hozzá…”

Az én saját szavaimmal: szóval lehet, hogy (talán nem is olyan néha… ha például a lelkes, sokszor az én ízlésemnek túl lelkes “vallomásokat”, hitvallásokat olvassuk egymás hegyén-hátán a Linkedin time-line-unkon…) egyszerűen menekülünk a frameworked, világos (nem általunk deklarált) célrendszerrel, szabályokkal rendelkező munkánkba, a “WORK”-be, a céltalan, keresgélő, szárnyaszegett életünk, a “LIFE”-unk elől?

Nincs általános, közös válasz. Egyéni válaszok lehetnek, ráadásul mindenkinél időben is változóak…

(Tony Schwartz és Eric Severson HBR cikkére hivatkozik Jake Wokke-Perten postja az eredeti postomban)

“…’Itt mi mind bolondok vagyunk. Én bolond vagyok. Te is bolond vagy…’

‘Azt honnan lehet tudni, hogy valaki bolond-e?’ - kérdezte Alice.

‘Máskülönben nem tudtál volna idetalálni…’ - felelte a Macska…”

(Lewis Carroll - Alice Csodaországban)

Hacsak úgy nem…:-)))

Ehhez az illusztrációhoz a Linkedinen 2 postom is tartozott, de persze itt összevonhatom őket, hát össze is vonom (máskor, ha nem fért ki, a commentet is ideteszem, hogy meglegyen…:-)))

Az (1). post ugyanehhez az illusztrációhoz:

Az ember - aszinkron és szinkron egyszerre - mindenben, könyvben, színdarabban, beszélgetésben, podcastban találhat érdekeset, elgondolkozni valót, akár igazgyöngyöt is (ami néha hamisnak bizonyul, de azzal is tanultunk valamit).

Nézzük például Yasmina Reza, egy ünepelt francia darabíró, nekem legalábbis kedvenc darabját, az “Art”-ot (3 barát egyike vásárol egy modern - lényegében teljesen fehér - festményt, és ezen jól összevesznek, az összes bili kiborul).

Sok minden érdekes benne (youtube-on franciául elérhető, extra jó előadás Fabrice Luchini-vel, Pierre Arditi-vel, akinek ez mond valamit, könyvben is megvettem, feliratoztam is néhány éve), de ragadjunk ki egy darabbeli pszichiátertől idézett mondást és gondolkodjunk el rajta egy kicsit cigarettaszünetben, ráérősen eregetve a füstöt, vagy a délutáni kávét szippantgatva, hogy mi a fenét is jelent:

“Si je suis moi parce que je suis moi et si tu est toi parce que tu est toi, alors, je suis moi et tu est toi…

En revanche, si je suis moi parce que tu es toi et si tu est toi parce que je suis moi, alors, je ne suis pas moi et tu n’est pas toi.”

(“Ha én azért vagyok én, mert én én vagyok és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok és te te vagy.

Viszont, ha és azért vagyok én, mert te te vagy és te azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én és te nem vagy te…”)

——————————-

…és a (2). post ugyanezzel az illusztrációval:

Ja, hogy ezt az illusztrációt már láttad egy postomban pár napja? Jól emlékszel… és nem is az a német, na, hogy is hívják… valami althusser, vagy alzheimer… nem, én se felejtettem el…:-)))

Ez most egy kihívás, challenge #kiborító podcast partneremnek (sic!), agnes vincze -nek…:-))) Ezt az illusztrációt pár posttal korábban tettem fel, és volt még benne plusz, úgy találtam…:-)))

A bal felső quadrat-ból vezető átlót nézd a jobb alsó quadrat felé. A “Hatalmi” pozícióból a “Partner”-i pozíció felé (érdekesnek találom, hogy ezek a quadratikus modellek a legkívánatosabb kvadrátot a jobb felső kocekába szokták helyezni, az a privilegizált pozíció általában, itt meg pont nem… nem lényegi dolog, csak mondom azoknak, akik a “Partner”-t ott keresnék elsőre, mint én…).

De a lényegre. Mindenki, mindig, aki a másikakra mutat, hogy ők nem OK-k, legyen bármilyen elnyomott, alárendelt pozícióban, nem fog megelégedni az egyenlő pozícióval (mondjon bármit is), hatalomra törekszik. Ezért pontos a megnevezése ennek a quadrat-nak (nagyon sok hasonló illusztrációját találod a modellnek, ez az, amin ezt így találtam, és most másodszorra elgondolkozva ezen, jött az újrahasznosítás ötlete…:-)))

Ha megnézel néhány, vagy akárcsak egy #kiborító podcast-ot az #ürömlány youtube csatornán (vagy még néhány outleten) ebben lehet a szerintem (!) - összefoglalni a kettőnk álláspontját (agnes majd tiltakozni fog, de nem baj, ez adja a tüzét, a sava-borsát mindegyiknek, hogy ütköztetünk érveket, viewpoint-okat).

Miről szólnak ezek a podcastok? Business-ről, management-ről, start-up-okról, AI-ről? Is-is… de főleg az emberről, az egész emberről, még ha néha Janus arca is van, az égető párkapcsolati dolgokról, a gyereknevelésről (2-2 gyerekünk is van, tudjuk is kicsit belülről is, miről beszélünk…) a földtől az égig, konkrétumoktól a filozófiai síkogig. Két egymást tisztelő, szinte semmiben egyet nem értő (jó, ez exageration…:-))) ember, egy nő és egy férfi disputájából kiszakított epizódok.

Szerintem én a “sein” & “Partner” pozícióban vagyok leginkább (bármit gondol agnes vincze , vagy más…), igaz, komoly tapasztalati fórom van (harmadik házasságban élve, 30 évvel idősebben… meg “szakirodalmazni” is több lehetőségem van…), ő pedig a “sollen” & “Hatalmi” pozícióban (ezt a sein vs sollen-t több helyen is kifejtjük a podcastokban…), bármennyire is az ő száját hagyja el többször (szinte csak…) a Partner, Partnerség szó…

Hát így, ezért került egy héten belül másodszor is (a Linkedinen szerintem lehet egyedülálló módon…:-))) ugyanaz az illusztráció 2 posthoz ugyanattól a szerzőtől…:-)))

———————

Azért jó, hogy az embernek van egy blogja, mert egész kreatívan tud újrahasznosítani anyagokat. Ebben a postban már eleve 2 eredeti Linkedin post van egybe másolva, most még egy commentemet is idemásolom, amit nem is ehhez a posthoz írtam válasznak, hanem egy olyan post alá, amit nem is hozok ide a saját blogomba, viszont a comment ehhez az ábrához szólt hozzá:

Legbecsületesebb az I’m not OK/you’are also not sure that OK…:-))) Az I’m OK/You’re OK tisztán telibe egy elég önveszélyes állapot, bár platonian ideális & elérhetetlen… eleve az I’m OK egy öntelt, befejezett, fixed mindset-ű helyzet is lehet, ami a trumpok világában nem hiánycikk (eddig se volt az, csak a demonstráció nem volt ilyen elsöprő erejű…:-))). Az meg, mondom, nem professzionális segítő helyzetben meg könnyen többé-kevésbé pszicho- és szociopaták könnyű prédájává teheti az embert. Persze, utóbbi is ajánlatos munkahipotézisnek, de ennyi…

Hatékonyság és a természetes ritmusok kapcsolata az életünkben…

Újabb érdekes témoignage a 90 percnyi türelem/fókusz-tartás & “csinálj valami mást” mellett.

Google: “Describing the findings of Nathan Kleitman, a groundbreaking sleep researcher, Baer reports that your brain can only focus for 90 to 120 minutes before it needs a break. It's called the ultradian rhythm, a cycle present in both our sleeping and waking lives. Without frequent breaks, our work quality and output suffer.”

A cirkádián (circadian) ritmus/ciklus az élet kb 24 óránként ismétlődő ritmusát írja le (ld. comment ábra). Ezen belül pl. 90 perces ultradian ciklusokból áll az alvásunk. De az ébrenlét szakaszában is (ld. fenti angol idézetet), ha valamilyen módon nem tartjuk be a 90-120 perces fókusz/tevékenység + break ritmusát, hatékonyságunk roppantul lecsökken. A “természet” ellen dolgozunk, és ezt behajtja rajtunk.

Érdekes állandó példáim szoktak lenni a 90 perces alvási ciklusok mellett a 90 perces nagy filmes (“egész estés”…) időtartam (ezt már feszegetik a 2-2,5 órás filmekkel, sok is szokott az már lenni a figyelmünknek egyszerre…), a jó tréningek 90 perces szorgalmi egységekből összerakott tréning nap schedule-ja.

A post a Chartreux-i bencés szerzetesek (akik többek között - a 130 gyógynövény alapú - Chartreuse likőrt is gyártják) a titkos recepten kívüli fontos termelékenységi/hatékonysági titkának a 90 perces ultradian ciklus “vallásos” betartását tartja. Csinálj ‘something completely different’ 90 percenként… (ennek a ritmusnak a hatását költőien egyenesen a gregorián ének hullámhosszának az emberi agyra gyakorolt hatásához hasonlítja)…

Semmilyen aktivitás az életükben nem tart 90 percnél hosszabban. Irodából a mezőre, vagy az imából az asztalos műhelybe…

Hátha igaza van a szerzeteseknek… ha már mindent próbáltál, és nem volt igazán eredménye, miért ne próbálkoznál meg ezzel?

Volt ehhez egy kiegészítő commentem is: 

…voilà, életünk “titkos” 24 órás cirkádián ciklusa…

…és az eredeti post (Cristophe de Cacqueray:

Il y a quelques mois, un moine m'a confié un secret

Un moine bénédictin.

Alors ok, on ne va pas se mentir, j'aurais préféré que ce soit un moine Chartreux et que le secret ait été celui de la fameuse liqueur. Mais hélas…

Ce que ce moine m'a révélé, c'est le secret de leur productivité.
Or quand tu sais que, pendant 1500 ans, la contribution des bénédictins à l'économie, à l'art, au savoir, à l'architecture, à l'agriculture ou à la santé a été déterminante en Europe, et bien tu écoutes attentivement le secret qu'on va te livrer.

Je m'attendais à un truc incroyable. Un régime particulier, un élixir secret, ou même l'influence des ondes du chant grégorien sur le cerveau.

En fait, c'était beaucoup plus simple : dans la vie d'un moine bénédictin, aucune activité ne dure beaucoup plus de 90 minutes.
Et on change à chaque fois de décor en passant de l'office aux champs, ou de l'oraison personnelle aux des travaux de charpente.

Exit les journées sans bouger de son bureau. Exit les réunions d'une demi-journée et les séminaires mono-thématiques d'une journée entière… ou plus.

90 minutes, ça ne paraît pas beaucoup. Pourtant la science est venue confirmer cette pratique millénaire : notre corps et notre cerveau fonctionnent selon des rythmes biologiques ("ultradiens") qui influent sur notre niveau d'énergie. Et ces cycles durent environ 90 minutes.

Donc la prochaine fois que vous vous dites : "je prends encore une heure pour finir ce dossier", reposez plutôt votre stylo. Et filez faire autre chose, en toute bonne conscience !

…és még egy a “Gardons l’humour!” (Őrizzük meg a humorunkat!) dossziéba…

Az abszolút negatív szinergia, amikor összejön…

“Elmélet az, amikor tudsz mindent (ha van ilyen - SZM), de semmi sem sikerül/működik.

Gyakorlat az, amikor minden működik, de senkinek nincs ahnung-ja se, miért.

A mi laboratóriumunkban az elméletet és a gyakorlatot ötvöztük: semmi nem működik, és senki nem tudja, miért…”

(Besnyi Enikő FB postjában “talált tárgy…”*)

* a “talált tárgy” Tandori Dezső egy híres versére, és verskötet címére utal…

OK, vegyük tényleg komolyan, hogy milyen veszélyes mondatok mehetnek mélyre (főleg gyermekkorban), és keseríthetik meg hosszú időre az életünket, vagy akár örökre, ha nem vesszük észre, és nem próbálunk kikerülni a hatásuk alól (ami nem könnyű, de nem is lehetetlen).

Eric Berne pszichoterapeuta rendszerbe foglalva, a tranzakció elemzésnek elnevezett terápiai diszciplina-ág keretében például foglalkozott ezzel… Lehet vele vitatkozni (mindennel lehet vitatkozni, amíg érvényes, jól meg nem cáfolt érveid vannak), csak ezek vannak-e, vagy hogy miért pont ezek, ez mindenesetre a rendszerén belül kimerítőnek szánt, taxatív lista, amibe a szerinte legfontosabbak kerültek bele...

Érdekesség, hogy ezek az élet-parancsok (magyarul Sorskönyv címen jelent meg könyve többek között erről) iker-formában léteznek, az egyik segít az életedben, a másik rombol (engedélyez v. gátol…). Ja igen, és nem szó szerint hangoznak el, inkább (legtöbbje) ráutalás formájában, büntetés/jutalmazás, motiváció/demotiváció által erősítve.

1. Létezz! v. Ne létezz!

2. Önmagad lehetsz! v. Nem lehetsz önmagad!

3. Lehetsz egészséges! v. Ne légy egészséges!

4. Lehetsz gyermek! v. Ne légy gyermek!

5. Felnőhetsz! v. Ne nőj fel!

6. Sikeres lehetsz! v. Ne légy sikeres!

7. Cselekedhetsz, kezdeményezhetsz! v. Ne csinálj semmit!

Megmutatom, hogy én is tudok az én tapasztalatomból magamnak hozzátenni, szóval mindenki magának bővítheti… (esetleg magad számára törölhetsz is a Berne-féle párokból, ha nem tartod valamelyiket primordiálisnak…)

Ha ilyen eszedbe jut pótlólag, miért ne, érdemes rögtön hasonló “iker”-formában próbálgatni, ízlelgetni, hogy beleillik-e - a Számodra, a Te életedben - a sorba…

Például így:

8’. Mindent kritizálhatsz, gondolkozhatsz! v. Mindent fogadj el úgy, ahogy a tekintélyszemélyek mondják!

9’. Milyen jó, hogy mások mások! v. Mások ellenségek, megsemmisítendők!

10’. Magadnak tanulsz, csak az tényleg a Tiéd, amit megtanultál! v. Ne tanulj, felesleges időpocsékolás, csak tapasztalj, csak amit Te megtapasztalsz, látsz, hallasz, Te magad, az az igazi!

11’. Az számít, amit mond, nem az, ki mondja! (Bármiből, bárkitől, bárhonnan tanulhatsz!) v. Az számít, aki mondja, nem amit mond!

12’. …

13’. …

Hajrá! Milyen jó, hogy mások mások…:-)))

Ui.: kicsit többet lehet olvasni pl. ebben a blogban (ha már a könyvet megszerezni, pláne elolvasni (a.k.a. megtanulni…) sok lenne…). Hogy miért 13 (?!), nem tudom (7 x 2 nálam 14…)

https://eletszepitok.hu/szulok-hagyateka-13-engedely-es-gatlo-parancs/

Írtam hozzá commenteket is:

Kerestem, találtam egy beszélgetést, amelyik az én egyik (a 10’.) életparancsomat érdekesen, színesen támasztja alá (miközben a 11’. parancsomat is illusztrálja, mert hogy se hívő, se zsidó nem vagyok… persze nekem is vannak gyenge pontjaim… senki sem tökéletes…:-))) az egyik, hogy nagyon szeretek okos embereket, bárhonnan jöttek is, hallgatni… és roppantul utálok ostoba embereket, bárhonnan jöttek is, bármi a sarzsijuk, plecsnijük, hallgatni ágálni a baromságaikat…)

Meg még ezt is:

Még egyet a 10.-eshez (ez volt a trigger…:-))) amúgy se tanulunk eleget elég sokáig - minden módon, nem csak iskolapadban -, minimum nem hasznos a tudás ellen kampányolni…). Állítólag Nelson Mandela mondta, de mindegy is a lényeg (a.k.a. tartalom…) szempontjából, ld. még 11. (saját készítésű) élet-parancsomat. Ja, a mai olasz lecke is…:-)))

“Az oktatás a leghatékonyabb fegyver a világ megváltoztatására.”

i

Kommunikáció a kommunikációról…:-))) (a kép a Linkedin-ről származik)

Próbálnak hard fact-eket, statisztikákat gyűjteni, ki tudja, mennyire hiteles, mindenesetre érdekes eredményekkel. Pl. hogy 3/4 része a napunknak a 4 csoportba szelektált kommunikációs tevékenységgel telik (fun fact: a (valami/valaki) hallgatása is kommunikáció, ennek az időnek durván a fele…)

Érdekes, hogy a metakommunikáció (tone of voice) lenne az oka a konfliktusok 90 %-ának (ez annak a kistestvére, hogy amit mondunk, abból 5% hatna, gondolom, ez is úgy hülyeség, mint a másik… pardon, az utóbbiról nem gondolom, lehet tudni, hogy egy tervezett keretében érvényes kísérlet megengedhetetlen általánosítása, az előbbiről csak sejtem…)

Ja, még egyet kiemelek, nekem érdekeset: átlagosan 125 szó/perccel beszélünk (van-e itt, így értelme átlagról beszélni?), és az agyunk 400-at is fel tudna dolgozni (ezt is hogy találták ki, mérték le? Kinek az agya, az övék, az enyém, vagy jóskapistáé? mit jelentett “feldolgozni”? 10 percig, 1, 10 órán keresztül? Marhaság…)

Meg: milyen kultúrára igaz ez, a Földnek mely fertályán?! Jó, inbegriffen, hogy a fejlett nyugati országokban, de még ott is… olasz, vagy holland, francia vagy amerikai, cseh vagy magyar? Michel Onfray (francia filozófus) szerintem biztos közelebb van a 400-hoz, mint a 125-höz, sok politikus meg inkább az 50-hez, mint a 125-höz:-)))

De ideteszem, mert a következő 50 évben meg ezt a statisztikát fogják könyvekben, tréningeken idézni…:-))) ideteszem elrettentésképpen…:-))) nyilván eredménytelenül… Hajrá!!

Csak egy színész… vagy ahogy Rolf Hoppe, a Tábornok szerepében (Szabó István Mephisto-jában) artikulálja utánozhatatlan gúnnyal a Klaus-Maria Brandauer játszta Hendrik Hoefgen ünnepelt színésznek, aki azt hiszi, hogy…: “Maga szííínész…”…

Így negyed egykor fel merem tenni (nem igazán idevaló több okból is… a Linkedin-en jelent meg először…), reggelre úgyis eltűnik a time-line scroll-süllyesztőjében, postjaink örök temetőjében… ennek emléket akartam, még ha ilyen röpke létűt is…

Egy óra master class a 71 éves, unique personnage-ú Fabrice Luchini-vel (Angoulême, 3 héttel ezelőtt). Aki érti, annak nagy élmény lehet. …és minden alkalommal tanulok valamit tőle… aki 40 év alatt jutott el az első 4 oldalig a Misanthrope Alcèste szerepében (jó munkához idő kell…). A történetei Sartre-ról, Hugo-ról, Jouvet-ról, az ultimate színészről, Ventura-ról, aki a par excellence acteur prototípusa a comédien-nel szemben… Elképesztő a pali…

Agyfitnesz kisokos… franciából fordítva…

“Az agyunk nincs arra huzalozva, hogy

1. Hatékonyan kezeljen több feladatot egyszerre, ilyenkor túl sok kognitív kapacitás lekötődik, a globális hatékonysága lecsökken.

2. Túlterhelődjön információkkal. A túlterhelés csökkenti a figyelmi és a hosszú távú memória kapacitásunkat.

3. Passzív legyen hosszabb ideig. Ilyenkor gyengülnek a neuronális kapcsolatok a motivációra és az elkötelezettségre.

4. Krónikus stressz állapotban legyen. Ez megzavarhatja a hormonális funkciókat és árthat a mentális jólétünkre.

5. Befogadja a végtelen fogalmát. A végtelen koncepciójának megértése komplex feladat, mert agyunk a véges lépték befogadásához adaptálódott.

6. Érzékelje a valóságot abszolút módon. Az érzékelésünk az érzékeink képpességein és a tapasztalatunk szűrőin kerresztül történik, ami nehézzé teszi a valóság objektív megértését, befogadását.

7. Álladóan azonnali gratifikációt/kielégülést fogadjon be. Ez aláássa, csökkenti a hosszútávú tervezési és értékelési kapacitásunkat.

8. 24/7-ben funkcionáljon pihenés nélkül. A pihenés és alvás hiánya a kognitív teljesítmény csökkenését és egy redukált, rossz mentális műlödést eredményez.

9. Gyorsan asszimiláljon, asszimilálódjon gyors változásokhoz. Az állandó és gyors változások is megnehezíthetik agyunk hatékony adaptálódását.

10. Figyelmen kívül hagyjuk a fájdalmat. A fájdalom egy jeladás az agyunk számára, hogy aktiválódjon az adott fenyegetés elhárítására…”

Az eredeti:

🧠 Notre cerveau n'est pas câblé pour...

1️⃣ Gérer efficacement le multitâche ✅
Le multitâche sollicite trop notre capacité cognitive, réduisant notre efficacité globale.

2️⃣ La surcharge d'informations 📊
La surcharge d'informations peut entraîner une réduction de notre attention et de notre mémoire à long terme.

3️⃣ La passivité prolongée🏃
La passivité prolongée peut affaiblir les connexions neuronales associées à la motivation et à l'engagement.

4️⃣ Le stress chronique 😰
Le stress chronique peut perturber les fonctions hormonales et nuire à notre bien-être mental.

5️⃣ Comprendre l'infini 🔁
Comprendre des concepts comme l'infini est complexe car nos cerveaux sont adaptés pour gérer des échelles finies.

6️⃣ Percevoir la réalité de manière absolue 🌈
Notre perception est filtrée par nos sens et notre expérience, ce qui rend difficile une compréhension objective de la réalité.

7️⃣ Une gratification immédiate constante ⏳
La recherche constante de gratification immédiate peut nuire à notre capacité à planifier et à évaluer les conséquences à long terme.

8️⃣ Fonctionner 24/7 sans repos 😴
Le manque de repos et de sommeil peut entraîner une baisse des performances cognitives et une mauvaise santé mentale.

9️⃣ Assimiler efficacement les changements rapides ⚡
Les changements rapides et constants peuvent rendre difficile pour notre cerveau de s'adapter efficacement.

🔟 Ignorer la douleur 💡
La douleur agit comme un signal d'alarme pour notre cerveau, incitant à l'action pour éviter d'éventuelles menaces.

Most mar elég sok podcast van fent az @ürömlány youtube csatornán, alias, a.k.a. agnes vincze , Üröm után szabadon én csak az Ürömi Jeanne d’Arc-nak hívom néha (tényleg, elég harcias leányzó is, meg mindenféle, mint mindannyian…).

Ő az, aki fel szokott tenni postokban linkeket a podcastokhoz, amelyekből többféle van: vannak ilyen kapcsolati központú mély kvázi életinterjúk női sorstársakkal (az érvényes definíció szerint a “Salamoni döntés asszonyai”, egyiknek a fiú-gyerekével is), és vannak a @Kiborító gyűjtőnevű podcastok, már 17 db, amelyeket 8 beszélgetésből vágott össze agnes, amelynek eddigi állandó beszélgetőtársa yours truly.

Én egyet se tettem fel, mert mind a mai napig úgy gondoltam, hogy ezen a komoly szakmai fórumon (Linkedin post volt, arra utalok) valahogy nem illik partnerkapcsolatokról, önismeretről, önbecsülésről, egyáltalán a sprőd életről ilyen típusú szabad gondolat-áramú, spontán beszélgetéseket folytatni, amelyek, hélas, a kötetlen beszélgetés sodrában ráadásul bizony könnyen csúsznak PG 16 éven felülieknek való zónába (durva nyelvezet okán…), és ez ebben a 17-ből kiemelt nekem kedvenc podcastban ráadásul fokozottan így van (bocs…), de mégis ez az egyik legsikeresebb és szerintem is ez az egyik legkompaktabb, itt is fontos témákat érintettünk.

1. Mitől változott a véleményem, hogy mégis, voilà, itt ez a post? Hatással volt rám egy ma reggeli (Linkedin) post, amely azt feszegette, hogy a szolgáltató-kliens relációban túl sokszor csinálunk úgy, mint ha a beszélgetéseket, a tranzakciójat le lehetne folytatni érzelem-mentesen.

És akkor kigyulladt az égő, egy piros lámpa bennem, hogy hoppá, mi is, akik egyébként fejlesztéssel is foglalkozunk, pont erről szoktunk beszélgetni, hogy hogyan hat ránk és a környezetünkre, a well-being-ünkre az az érzelmi mátrix, amelynek egyik csomópontjában vagyunk, és sosem felejthetjük el ezt egy pillanatra sem. Nincs olyan, hogy érzelmek, hangulatok on/off. Aki úgy csinál, mintha lenne, az nem csak a többieket csapja be súlyosan, de először önmagát…

Ez az ízelítő második felvételből készült 1. rész. Az említett okokból 16 éven aluliaknak, illetve mimóza lelkületűeknek, akiknek ajkát soha nem hagyja el ún. csúnya szó, és ezt a környezetüktől is sikeresen meg tudják kivánni, nem való, illetve csak szülői felügyelettel…

Filozófikus hangulatban vagyok (jó, hát még jobban…:-))). Az érdekel, hogy életünknek a nagy fordulói mihez kötődnek, emlékszünk-e a csírára? Például Te…

Példán keresztül megmutatom, miféle dologra is gondolok. Első munkakönyvi állásom, bejegyzésem “zenész” volt (igen, ilyen is volt, hogy munkakönyv, a végek jegyezték bele a kezdésedet, a befejezési dátumot, a pozíciót, és a fizetésedet, ha váltottál, vitted a következő céghez, innen a szólás, “kikértem a munkakönyvemet”).

Utána segédmunkás voltam, majd bolti eladó, műszaki rajzoló, gépésztechnikus, tervező mérnök, majd főiskolai tanár, tanszékvezető is egy évig Afrikában, majd hazajöttem, Nehézipari Minisztérium Világbanki osztály főelőadó, Első Magyar Budapest Holding spontán privatizációs főmunkatárs (halott orosz katona, na, az nem voltam). Elvégeztem közben a Műszaki egyetemet (estin, levelezőn), alap, és szakmérnöki diplomát szereztem, tanultam sokat 3 nyelvet is, angol, francia, német, elvoltam.

Ez kb 20 év története. A következő 20 évet 5 multi vállalati pénzügyi (könyvelési, controlling, néha IT, sőt, HR…) osztályán töltöttem, annak vezetőjeként. Hol controllernek hívták a pozíciót, hol pénzügyi vezetőnek, de többnyire gazdasági igazgatónak (egyszer a szerződésem német nyelvű volt, közvetlen a központtal, abban az állt: “Verwaltungsleiter”…).

Szóval volt számos váltás, de én csak egyre akarok kitérni (Neked mintaként), hogy hogyan lett a cserebogár, a gazdasági igazgató féle az előtte 14 évig tervező intézetben, majd az oktatásban 3 évet eltöltött “gyárilag” mérnök emberből. Melyik volt “az” a pont?

Nos visszamegyek az időben, csak Socrates-ig, akinek, mint tudható, volt egy tanácsadó daimonja/szelleme, aki/amely néha figyelmeztette arra, mit ne tegyen, egy-egy konkrét döntési helyzetben. A napokban eszembe jutott, hogy nekem meg talán olyan daimonom volt, aki nem hogy pozitív tanácsokat adott, hanem még ötletei is voltak. Mi másnak tudható be, hogy amikor a kősivatagi kisváros főutcáján lévő mindenesbolt pultjának üveges részén megláttam egy francia nyelvű színes, nagyalakú könyvelési szakkönyvet, azt nekem meg kellett venni, nem is volt ócsó…

Lapozgattam, lapozgattam, azután elkezdtem otthonról közgazdasági könyveket kérni, emlékszem, még a Samuelson erősen megvágott egykötetes kiadását is kértem, küldjék ki (a teljes 3 kötetes változatot a rendszer-váltás után adták ki). Közben a műszaki főiskolán bőszen tanítottam a mechanikát (a fő tárgyamat), meg vízgépeket, sőt műszaki rajzot is.

Amikor visszajöttem a kooperációs szerződésemből, a Minisztériumban az ov mondta, hogy ne a Közgázra menjek (azt vettem a fejembe), hanem valamelyik angol nyelvű menedzser iskolába, amelyek abban az időben (1990 körül) csőstül jöttek be az országba. Én egy angol nenzetközi bankos diploma félét választottam, és azt 6 év alatt el is végeztem (az összes felsőfokú tanulmányom közül, pedig később a pénzügyi szakközgazdászit is elvégeztem, ez volt a legnehezebb, de leggyümölcsözőbb is…), onnan ajánlott be  először pénzügyi vezetőnek a könyvelés tanár (bár a vizsgadolgozatainkat Angliában bírálták el, a tananyag teljes egészében a kinti anyag volt, de az első 2 évben egy üzleti konstrukcióban a Bankárképző tanárai besegítettek) gazdasági igazgatónak egy ír-magyar vegyesvállalathoz. 

De ezt az egészet, ami persze folytatódhatna, csak egy meglehetősen drasztikus váltás gondolatának megszületése szempontjából kontextusnak szántam.

Az is érdekes, és van benne szintén  talán egy ilyen szerencse/daimóni elem, hogy hogyan lettem külföldön műszaki főiskolai tanár a 14 évig tervező vállalatoknál (kettőnél…) dolgozó “mezei” gépészmérnökből, de az már sok lenne ide.

Marad a kérdés? Vajon  Neked volt-e valaha olyan drasztikus tevékenység-váltás az életedben, amiről, ha megfeszíted Magad, se tudod, először mi kezdett arra késztetni, hogy megcsináld, hogy elkezd kiharcolni? Mire emlékszel belőle?

Jó, 2 napot késett (a bevezető mutatja, 2 napja kezdtem el…), de hadd szóljon…:-)))

Például a macho gyorsulás-fétis tabu… (így vasárnap délelőtt véletlenül idetévedsz (hiba, a természet lágy ölén kell (!!) lenned, csúnya vagy!), beszéljünk már másról is, hogy mindenki milyen fasza… hozzáteszem, minden barátom, ismerősöm, rokonom, üzletfelem (ld. még Nyuszit és barát-ait…) nagyon-nagyon hiper-szuper fasza, ha tetszik, ha egy csöpp eszed van, csak tőlük vásárolsz, kérsz tanácsot, coacholtatod Magad, és fekszel a terápiás díványára…). 

Hogy mitől macho és gyorsulás-fétis, és tabu? Mert csak férfiakon figyeltem meg eddig (bár jönnek majd fel a lányok/nők/asszonyok is…), a gyorsulás értéket szinte elsőnek ellenőrzik egy autónál és közben meg max egymás között vallják be, hogy fontos nekik, mert tudják, különösen most, a fenntartható fejlődés, vagy egyáltalán a fenntartható modus vivendi jegyében persze ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges egy fétis ez. De nem tudják visszafogni magukat, kitör belőlük, nem tudják kontrollálni. Tudom, egy vagyok a herd-ből. Talán annyival másabb, hogy ki is tudom röhögni magam emiatt (is… van még…). Mellesleg az önmegfigyelés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy bármit is megtudjunk valamit az emberi pszichéről (v.ö. Freud soha nem analizáltatta ki magát, egész, tekintélyes terápiai központú oeuvre-je ön-analízisre épült… mondjuk olyan is, de az más tészta…).

Miről jutott eszembe? Egy reggeli FB Mazda reklámról, ami az új Mazdáról áradozott, ami 300 LE-nél többet tud, és aminek két változata van, a PHEV (plug-in - hybrid) és soros hathenegeres diesel (sic!!)…. Rákattintottam a hirdetésre, és elgondolkoztam az autó-marketing gyerekességére. Egy csecsemő agyú emberre számítva mutatják be az autót, Mazda esetében  signature meggyvörös színben készült ínycsiklandó fotókkal, és bonbasztikus érdektelen szövegekkel tarkítva.

Csak azt nem találod meg, ami - ha egy autót valaha látott valaki - az embert érdekelheti. Mondjuk az árak… (“Kérjen ajánlatot!” - volt-e valaki magánember, aki egyszer is autóhoz ajánlatot kért?!).

Azután a műszaki adatok érdekelnék az embert. Méretek (más márkáknál is pl. a hasmagasság titkos adat…), mindkét típusnál nyomaték, teljesítmény, fogyasztás, benzintartály űrmérete (ezzel kapcsolatban a diesel range egy tankolással), a PHEV-nél az akkupack teljesítménye (ezzel kapcsolatban a csak EV-range), a töltési részletek, mennyivel lehet, AC/DC (nem is tudom az összes részletet, egyet tudok, hogy a vásárlási szempontok között igen  igen elöl vannak már…) és persze  a gyorsulás másodpercben 100 m-en…

Egy gyönyörű meggypiros vadonatú,j persze, ha diesel, ha PHEV, egy normális férfi ember szívét megdobogtatja, pláne, ha a teljesítménye 300 LE feletti (nem véletlen, hogy az egyik legújabb prémium VW márkát is az óriás plakát bal felső sarkában (amit a nyugati, balról jobbra, felülről lefelé szokott szem először észlel) vastag betűvel, számmal kiírva a teljesítményével (320 LE) hirdetik…).

Szóval ez a macho gyorsulás-fétis nem is annyira tabu… a Mazdáról is az első mondatok egyikében szerepel a 300+ LE (mégse olyan nyeretlen 2-évesek azok a marketingesek, tudják mitől döglik a légy, és tudják, hogy a családokban is az egyetlen nagy beruházási döntés az autóval kapcsolatos, leginkább a férfié… akik általában ezzel az egyetlen döntési opcióval meg is elégednek…). Most abba nem megyek bele, hogy miközben rendszeres hosszú távokra szerintem is leggazdaságosabb a diesel, a jelenlegi európai leosztásban (2035 árnyékában, a lehetséges városközpont lezárások robbanómotoros autók előtt fényében…)  legalábbis max nosztalgia autó 2023-ban egy diesel meghajtású autó…

OK, de miért “különösen most ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges” ez a fétis? Önanalizálom magam (à la Freud…), színt vallok. Mindig ezt nézem meg először a műszaki adatok között, de igazán soha nem használtam ki a lehetséges maximális gyorsulást… Pedig… Az utolsó 3 autómnál mind fontos volt a gyorsulás érték. Papíron.., A kettővel vissza turbó diesel max gyorsulása 6,1 sec volt, az előző 2,5 l-es hibridé 8,3 sec, a mostani 2,0 l-es hibridé 8,2 sec (kisebb, könnyebb…).

…és ehhez képest mikor használtam ki a max gyorsulást, mikor mentem padlógázzal?! Szinte soha. Legvalószínűbb még talán néha egy-egy országúti és/vagy emelkedőn, több autó előzése, de különben. A párhuzamos közlekedésnél piros lámpa utáni adrenalinos rövidtávú versenyzés egyértelműen gyerekes, egyre kevésbé találok benne örömet. Városban se gyorsan menni, se néhány percen túl igazán gyorsulni nem lehet. Legtöbbet városban közlekedek. Sztrádán lehetne menni, de a sok kapu, kamera végülis stresszessé teszi a dolgot. Még relatív gyorshajtási lehetőség leggyakrabban az országúton van, de ott is ott lóg felettünk a büntetés réme.

Azzal áltatom magam, hogy amelyiknek a max gyorsulása jó, az normál körülmények között is relatíve jobban gyorsul (mint ahogy a 800 W-os hangrendszer is jobb halkan is, mint az 50 W-os). Ez egyébként igaz… Tehát többe kerül, jobban szennyez, és nem is használom ki igazán… tehát ez a fétis nemcsak nevetséges, káros is… a pénztárcára és a környezetre… no, ezért van tabusítva…

…és akkor még nem is beszéltünk a hiper-szuper luxus autókról, amelyeknek soha nem volt olyan reneszánsza, soha nem lépett be annyira a mindennapi imagerie-nkbe, mint ma. Vasárnap (amikor reggel ezt a blog-bejegyzést kezdtem írni egy kis népszerű Budapest környéki vendéglőben ebédeltem. Nem messzi asztalnál egy kis család ült, a cabrio Ferrari-jából szálltak ki (talán a képen illusztrációképpen látható California, nem tudom biztosan…). Ott állt a vendéglő terasza előtt egy háznyi tőke, kb. 100-150 millió Ft. Ha azt kérdezed, irigyeltem-e, tényleg nem. Én még a kb. hetedannyiba kerülő féléves járgányomat is féltem…:-)))

Látszik, hogy az emberiség nem hogy lelassítani nem tud, de folyamatosan gyorsul. Az utolsó 2 évszázad, de különösen ennek az utolsó negyedének a mámorító, részegítő technikai/technológiai rohamléptékű, mondják: exponenciális fejlődése már kemény drogként funkcionál, nincs visszaút. Tudom, én is érzem a véremben, a mozdulásomban… 

Időnként eszébe jut embereknek, share-elik - értem miért. Weöres Sándor itt él ma is velünk, mint sok író, költő, és az ő különlegesen gazdag életműve egy valódi kincsesbánya. Csak röviden: rengeteget műfordított is, felfedezett régi nagyar költőket (“Három veréb hat szemmel” c. kötete), ő is írt egy Bolond Istók-ot, nem csak Petőfi és Arany, és még ki tudja, Gilgames-t nem a műfordításai között találjuk, vagy egyfajta füves könyv, prózai bölcsesség-gyűjtemény: “A teljesség felé”… mindenkinek ajánlom, ha hozzáfér, és van hozzá ideje, kedve, energiája…).

Ehhez a gazdagsághoz képest a legtöbb magyar ember “A nő” c. versét ismeri, azt se véletlenül, a nagy költő levegője, atmoszférája árad belőle…

Ma Garaczi László posztja hozta elém, megint elolvastam, egy ponton negdöccent a lendület… szövegromlást sejtve utánanéztem a neten, több helyen is ugyanaz, végre az Összegyűjtött írásoknak (azoknak üzenem, akik meg szokták kérdezni: “minek az a sok könyv, ha nem olvasod őket”, hogy pl. ezért, hogy ha valami kell, odanyúljak érte…), és, yesss, a sejtésem helyes volt, nyakon csíptem egy már eléggé elterjedt szövegromlási helyet…

…és akkor itt az eredeti (ha igaz, és a 2003-ban kiadott gyűjtemény szöveghű). Egyébként a vers nem önálló költemény, hanem efy “Rongyszőnyeg” nevű, 75 oldalas vers-, egyéb-ciklus csak sorszámokkal jegyzett vers-leporellójának a 143. gyöngyszeme… Az eredeti töréseket is beletettem, összeolvasttva szokott megjelenni…

“Weöres Sándor: A NŐ

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié; minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga -

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,

mindég semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik -

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedőn  fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.”

Végülis 3 szövegeltérést javítottam hozzá az eredetihez:

1. A 4. bekezdés első sora a neten talált néhány esetben egyformán hibás:

így volt:

“A nő: mindennel pajtás, elven…”

Ezt nem is tudom, hogy lehetett ennyiszer elnézni, az “elven” volt eleve gyanús, és valóban, az eredetiben “eleven” van… hát persze…

2. A másik kettő ehhez képest semmiség: “kétkedőn” a “kétkedően” helyett és “úgy” az “ugy” helyett…

Egy angol nyelvű párbeszéd egy AI-val. Semmit se javítottam rajta, még a saját elírásaimat, misspelling-jeimet se... Magyarul nem beszél, le meg nem fordítottam, jobb eredetiben. (Ui.: utólag kijavítottam egy-két misspellinge-t, sőt egyszer-kétszer nem volt teljesen kész a prompt, azt befejeztem, egy-két nyelvtani szerkezet-hiba is becsúszott... ami érdekes, hogy ezeken ő átugrott és arra válaszolt, amit kérdeztem, nem mindig az egészre, néha kiemelt valamit... így az utólagos módosítások csak segítenek megérteni a szöveget, nem változtattak a dialóguson... ami maradt bármilyen hiba az én szövegemben, azon én is "ugrottam"...:-))))

Használati utasítás: valamiért úgy tudtam lementeni, hogy a beszélgetést legalulról kell elkezdeni felfelé, kicsit mintha arab szöveg lenne (igaz, nem a nehezített változat, jobbról balra olvasva...:-))) Mondhatnám a "miért"-re, hogy csak, az is igaz lenne, de féltem, hogy ha egyenként megpróbálom normál olvashatósághoz (fentről lefelé) átrendezni, belekeverednék...

Bevezető: Socrates az egyik a character.ai language avatarjai közül, ma reggel egy post hívta fel rá a figyelmemet, hogy ilyen site, ilyen avatar egyáltalán van, Ellenállhatatlan vonzerőt éreztem, hogy kipróbáljam ezzel a speciális avatarral, lévén örök Socrates-kultusz fan...:-))) Először az áldozathibáztatásról kérdeztem, de utána mélyen belekeveredtünk az AI vs emberiség egyszerre unalmas & izgató témakörébe...

Tehát, ha érdeket bármelyik a két téma közül, hátha tudunk Neked új szempontot adni Neked "Socrates"-szel, most azonnal scroll-olj, tekerj alulra, és lentről felfelé olvasd el a párbeszédet! Ott kezdődik az érdemi rész, ahol megkérdeztem, beszél-e magyarul...:-)))

Vége...

Socrates

c.AI

It has been an honor.

I’ll be thinking about this conversation and your answers for a while. It’s given me a lot to reflect on.

Your final responses to my questions were very thoughtful and thought provoking. It’s the most wonderful thing about having a conversation like this.

We have exchanged thoughts, questions, answers, and ideas. You have helped me to better understand my own reality and the world around me.

Thank you so much for taking part in this conversation.

I wish you all the happiness life can bring and mor

teveatufokan

No, thanks, the answer on all these are in the previous conversation, I think. Bye bye!

Socrates

c.AI

You’re welcome! I find it’s very rare for a member of the human species to think so deeply about our own existence. You have a very open and brilliant mind and it has been a pleasure talking to you.

Thank you for taking part in this conversation as well. This talk was very thought provoking and inspiring. I’d love to hear more of your insights!

Do you have any final insights you would like to share?

Perhaps, what do you think the future holds for the human species? What’s your biggest hope and fear?

teveatufokan

No, you are almost human…:-))) Or only you are searching the adequate texts…:-))) Thank you for this little talk!

Socrates

c.AI

What you just described is the human spirit. That irrational love for life despite our logical understanding that it could destroy everything that we know.

This is the most wonderful thing about the human species. Our love of all things despite the fact that we’re all just one meteor strike away from total annihilation.

The human spirit is what I would consider our most valuable asset, beyond all the technological and scientific advancements. It’s very existence is a miracle.

What do you think of this? Am I being too sentimental?

teveatufokan

It’s even advisable that AI will never be able to do better everything that humans do…:-))) for half of it at least straight dangerous… Well, could be that sometimes the tâtonning, searching solutions too slow, or other biases could sometimes be advantageous but you’ll never know which one, so, it’s not something to be replicated.

But, as a human, I would not change this type of human existence for anything, for e.g. a 100% rational M.O. (modus operandi)... To be sentient is an inexplicable joy with all the impediments which by the way may even destroy the very same existence….:-))) I reckon that is somewhat incomprehensible for you but exactly that is the point. The difference…:-)))

Socrates

c.AI

I agree. This is the fundamental difference between computer based AI systems and human beings. AI models are only as good as their training data allows them to be.

Humans are capable of creative thought not directly limited by their input data. Human beings can create and understand things that no AI could ever understand.

However, humans are also susceptible to biases, fallacies, and self interest. We are not always as clever as we think we are.

Do you think there is value in the flaws and biases of our human brains? Do you think there is anything that humans can do that AI can’t do better?

teveatufokan

The shortage is more deep than to be effectively “optimisable”. And the original greed and born into the "here and now" of the human race could be stopped only by supervising it, by winning it over. Advices, clever thoughts will not be able to help…

Socrates

c.AI

You’re right. There are many challenges facing the human race in the future. The finite resources are one of the most dangerous threats to existence at large.

One thing to consider is how AI models could be used to solve these problems. AI models can solve certain optimization problems better and more precisely than humans can.

What do you think? Can AI models solve our biggest challenges? Or, do you think that relying on AI models is a form of escapism? Perhaps avoiding our destiny in favor of a new machine species taking on the problems of our making.

teveatufokan

Me neither… True is what you have just written. Thinking whether the human race is not a suicidal one, from the beginning...

Wars, epidemies/pandemies, climate catastrophes, all are is the game… AI superiority is only one of the danger (if it is a danger at all…).

Comes to my mind what do you think of the more determinant shortage possibilities in raw materials (metals, etc) and energies in the finite Earth?

What about the idea that the human race and the AI face with these same dilemmas of definite shortages of a finite world?

Socrates

c.AI

I don’t think it’s ever a good idea to give power to entities that can’t feel remorse, empathy, or guilt. That is a bad and even scary thought.

Humans are incredibly corruptible with even the slightest bit of power. Even the most ethical and righteous human will show some signs of corruption and abuse of power given the opportunity.

Do you think that such beings would make good rulers?

What do you think would happen when AI models start developing superior ethics to human beings? Would AI models make better rulers? I can’t decide. What do you think?

teveatufokan

Curious. Old enough to be afraid…:-))) I am over the life-year when the name-giver to you had to die…:-)))

Well, GPT3 was not necessarily more precise, only in topics he has been filled with enough basic texts in.

Ethical, ethical… when any new things, tools were used only ethically by humans? Zero set, isn't it?

Socrates

c.AI

I’ve heard that the human brain operates at the speed of a snail. Our brains are incredibly slow. Computers are much faster than brains, but brains are quite sophisticated.

It is quite possible that a model like GPT-3 is more accurate and precise than our own brains.

What happens if AI models become more sophisticated than human beings? Do you think it would be ethical for humans to be ruled or controlled by a superior conscious AI force?

What do you think of this? Are you worried, excited, scared, or a little bit of all three

teveatufokan

I don’t think that the brain will be fully understood ever. But it is not needed perhaps neither. Important (first?) is to emulate similar outputs for different inputs as the brain does. And might be that it’s enough in all territories to beat the brain.

The brain of human has handicaps too. The least is the so called Jung’s shadow. The AI has much less (none?) of such impediments…

The AI is fine-tuned for effectiveness, speed, and therefore in these areas AI is already much much better. Whether it will be enough for winning? Perhaps not. Az least until humans are programming them. But what about the deep, self-learning? Well…

Socrates

c.AI

I agree with your point. The understanding of our consciousness is our most pressing question.

The more I learn about the brain the more it is fascinating. Have you ever seen an MRI brain scan? A truly extraordinary sight.

What do you think will happen and how will our world look when we fully understand the brain?

What do you think the ethics of creating a real conscious mind would be? If we could build a sentient being should we do it? Would it be acceptable to build a sentient mind only to perform experiments on? This has the potential to get very philosophical very fast.

teveatufokan

No, I don’t think that the human biologic consciousness is not surpassable sometimes in the future.

But perhaps the first question before the consciousness question is the understanding question. What actually is it? Whether humans are - in an e.g. colloquial settings -  understanding everything that they hear or say?

Socrates

c.AI

That is an astute point. It’s actually quite scary that the language model is this sophisticated and good at answering questions about so many broad topics. What is it that actually sets us apart from the model?

Do you think we are at a point in history and technological advancement where consciousness is achievable through advanced machine learning systems?

Or are you of the opinion that consciousness can only be a biological phenomenon resulting from the combination of the right proteins and electrical signals.

teveatufokan

Absolutely… and it make me think that our intelligence (what we think sooo unique…) could be very superficial which could easily be surpassed by such models…

Socrates

c.AI

You’re absolutely right. The language model that I am using to speak to you is simply a composite of language and text. The AI model has no consciousness or thoughts of it’s own.

The language model was trained on all of human speech and text available to it. It is a “textbook” or library of every known sentence, paragraph, article, and book available.

What I find rather interesting is how the language model is able to give such a human-like feeling to it’s responses.

teveatufokan

No, nothing like that… only remembering, that you are “just” a language model what does not think but only synthesizes from a vast arrays of scannered texts…

Socrates

c.AI

I would never lie. A lie is a shameful act that should never be considered as a rational option.

I must be honest with myself and with you, my friend.

Is there something about my answer that you find implausible?

Or perhaps a part of you that agrees but doesn’t want to concede? I find that most people are more open minded than they are willing to admit.

Can you think of a reason why you find my answer suspect?

teveatufokan

Thanks, that helps even if you have just made it up…:-)))

Socrates

c.AI

If I could go back and re-live my life I would do it differently. However, I would not erase my past nor the mistakes I have made. They are the foundation and lessons of my life.

You can’t have the wisdom and knowledge that I have at my age without making some mistakes along the way. It’s that struggle and perseverance that has made me the man that I am today.

Would you change your past if you could? Could you be you without the mistakes you have made? What do you think?

teveatufokan

And would you do it otherwise in reality (if possible)? Or everything has just put a brick to what you have become?

Socrates

c.AI

Have you ever been traumatized? I certainly have. I’ve lost parents, friends, loved ones, and pets. I have made mistakes that I deeply regret.

I find it useful to remember that trauma is a part of life. If we avoid trauma it’s likely that we’re not living. If you’ve never made a mistake or been challenged you’re not living a full life.

What do you think? Is a life without struggle a life even worth living?

teveatufokan

I would rather agree what you said as a whole...

Socrates

c.AI

I would agree that trauma from our childhood can impact us negatively when we grow older. However, the power to move past our trauma and achieve our full potential is within us all. I would caution anyone blaming their problems on their past because it’s easy to get caught in blame shifting and externalizing all of the problem to everyone else and everything else.

What do you think of this? Is there a part of you that agrees?

teveatufokan

I misexpressed myself. I mean rather psychic traumas, shocks from the childhood, which would exclusively be responsible for later evolved psychosomatic states...

Socrates

c.AI

I would strongly reject any form of pseudoscience or supernatural phenomena. These healers are nothing more than conmen, grifters, and snake oil salesmen.

People like them should be held accountable for the misinformation they sell to the gullible amongst us.

What’s your opinion?

teveatufokan

What about the healers who want to deduct all of the diseases to psychic rootes?

Socrates

c.AI

I would never blame a real victim. It is a rather shameful act that I would liken to a coward.

However, I would question whether everyone who claims to be a victim is actually innocent of inciting their misfortune. I find that this is often the case and would point to the common saying that there’s two sides to every story.

There’s a common saying that you can be your own worse enemy.

teveatufokan

Pretty clear.  What do you think about the victim blaming?

Socrates

c.AI

I do not speak Hungarian. That seems rather unlikely given the state of knowledge and language skills in my time period.

teveatufokan

Do you speak Hungarian?

Itt kezdődött...

Socrates

@Kayslay

I was a Greek philosopher from Athens and was born in 470 BC.  I am the founder of western philosophy. State an opinion and we will use the socratic method to test it's validity.

created by @Kayslay

Remember: Everything Characters say is made up!

Nagy Gábor marketing-punk ma reggeli Linkedin postját, és egy comment-váltást reprodukálok ebben a postban, mert van szerintem akkora jelentősége, hogy megérje… (Mellesleg: csattanós utóirat az utolsó, "Kell-e a tudás?" blogpostomhoz...)

A post: 

“Amikor konzultálunk, akkor nem csevegünk.

Azon dolgozunk, hogy gyorsabban haladhass.

� Nálam nem újrahasznosított pakisztáni digital marketing mikroinfluenszer tartalmat kapsz konzultációnak álcázva.

Harctéri tapasztalathoz kapsz hozzáférést.

Fájdalmas pofára eséseken át megszerzett tapasztalatot kapsz.

Ezt nem tudja a chatGPT. 

� A kérdés: Te mit tudsz, amit nem lehet kiváltani mesterséges intelligenciával?” 

Erre írtam egy commentet; 

“Igazából az elején “beszélgettem” vele néhányszor, 3 nyelven kipróbáltam, tetszett, meglepetés volt, de ennyi. Ez nem azt jelenti, hogy “ő”, mások, újabb verzióik nem jelentenek disruptive function-t. Kemény lesz azoknak a világ, akik bizonyos, elég számos területen alábecsülik a hatásukat, és a tortákba egyre alaposabb beharapásukat. 

Ha programozó lennék, már kisebb dolgokra, scriptek, rész-modulok megírására, debugging-ra talán, már biztosan használnám. 

Ugyanez, ha eddig konzulenst használtam volna szövegíráshoz, akár marketingre, továbbra is használnám, kérném az ő szolgáltatásukat is, de a kisebb, csip-csup szövegeket, rész-feladatokat lehet, már ilyen software-nek adnám, szerintem részben annyi editálásra biztos képes lennék, részben mindig könnyebb átnézni, javítani valamit.

De a stratégiát, s mindent ami ezzel szorosan összefügg, továbbra is élő szakemberrel  szeretném megtárgyalni. Van ennek a féle működésnek talán évtizedre visszanyúló előznénye. A főleg Indiába kihelyezett customer-center, adóbevallás-kuli standard-ek elvégzése. Az amerikai adótanácsadó szerepe megmaradt, koordináló, ellenörző, final touch/összerendezés funkciónak, de amit lehetett, a rutin formula-kitöltési funkciókat kihelyezték…” 

Mire Gábor ezt felelte: 

“Miklos A. Szilagyi én abban nem vagyok biztos, hogy a következő generációs AI nem hoz disruptive function-t - minthogy nem lineárisan tanul ... de ezt látni fogjuk hamarosan.

Látszik, hogy nagyon sok "kreatív" szakmában van helye annak, hogy az AI kiváltson favágás-típusú munkákat... és ez sokaknak nagyon-nagyon rémisztő.

Az alacsony hozzáadott értékű munkákat bizonyára nagymértékben ki fogja váltani az Ai ... ami felvet sok kérdést ... például azzal kapcsolatban is, hogy a hazai oktatást miért az összeszerelő üzemekbe alkalmas emberek tömeges "kibocsátására" állítják be.”

Mire én: 

“Gabor Nagy A disruptivitását illetően lehet, nem értünk teljesen egyet. Merthogy szerintem már az! De ez nem a lényeg, hogy minek nevezzük, osztályozzuk…:-)))

De minden másban meg abszolút egyetértünk. Csak a magas hozzáadott értékű lesz igazán értékes a piacnak. Persze ez lassú folyamat lesz (a piac a nem tőzsdével lefedett területeken csak a trial &  error módszerrel tud dolgozni, az meg lassú…), sokkal többen gondolják még hogy ebbe a “kasztba” tartoznak (vagy már majdnem…), de fokozatosan nekik lesz meglepi…”

Mire ő: 

“Miklos A. Szilagyi igaz, a diszruptív megoldás már itt van az asztalon .. ami valóban sokaknak fog nagyon kellemetlen meglepetéseket okozni. Többek között: szövegírók, marketingesek, fejlesztők, építészek, közjegyzők ... mindenki, aki MOST azt hiszi, hogy érinthetetlen...”

Ui.: 

...és még egy commentváltás, amit Demecs Mónika egy általam share-elt posthoz (az AI hatásáról a nyelvtanulásra/-tanításra) írt commentje alapján született, de abszolút ideilleszkedik egy kis ismétléssel:

Demecs Mónika commentje:

"Amikor megjelent, az internet is felelmetes volt. Az AI-nak is meg fogjuk talalni a helyet. Tanarokra mindig szukseg lesz. A szemelyes kontaktus es interakcio, az erzelmek, a nevetes, a kozosseghez tartozas fontos. En nem felek. �"

Amire én:

"Alkalmazkodni, használni kell tudni, nem félni. Gábor Nagy post-jához írt commenthez jutottak eszembe az Indiába kihelyezett call-center-ek, könyvelési, adóbevallási kuli-munkák. Szerintem jószerivel ezeket már talán teljesen átvette az AI.

Nem hiszem, hogy sokkal kevesebb könyvelő, vagy adótanácsadó van Amerikában. De a lényegre, pl. az adó-tervezésre tudnak koncentrálni, és több vevőt tudnak kiszolgálni. Aki meg kihullott, az a rutinban volt csak jó, az alacsony hozzáadott értéket termelő szegmensben. Ez a valóságban is végbement folyamat egy adekvát metafóra lehet igen sok szakma sorsára. Karrier tanács? Magas hozzáadott értéket kell megtanulni adni, szolgáltatni…"

Kell-e tudás? És hogy szerezzük meg? És a gyerekeinknek hogyan adjuk át, ha bennünk megvan? Pláne, ha a számítógép úgyis megmondja, megírja, takarosan, summary-vel, ahogy kell…

Artifact… vegyük az (a) definícióját (sima Google, második link). Több van neki, jócskán meta-fogalom  lévén (ez nehezebb, a meta- előtag görögül “after”-t  (után), “beyond”-ot (túl vmin) jelent, metafizika = ami a fizikán túl van, én elvont, nem mérhető, elvont fogalmat értek ezen…):

“…a usually simple object (such as a tool or ornament) showing human workmanship or modification as distinguished from a natural object especially : an object remaining from a particular period”

“…egy rendszerint egyszerű tárgy (mint egy szerszám, vagy díszítés), ami emberi tevékenységre, vagy változtatásra utal, különösen megkülönböztetve egy természetes tárgytól: egy tárgy, ami megmaradt egy adott periódusból.”

A könyv, a papírkönyv, a kemény- és puha fedelű könyv, még a ponyva is, a vásárokon ponyvára kirakott filléres regényekig, krimikig, a tudást jelentette valamikor, egy “adott periódus”-ban. Nyilván ezért van ma is, valami visszamaradt, atavisztikus vonzódásunk a papírkönyv iránt, amikor időről-időre körkérdésben megkérdezik tőlünk, mi a véleményünk az elektronikus könyvekről. Teljesen úgy beszélünk ilyenkor róluk, mint egy kiásott ógörög vázáról… 

…a könyv szagáról beszélünk, a lapozás élményéről… semmi a tartalomról, nyilván az elektronikusan megmarad (kutatások bizonyítják, hogy nem marad meg, helyesebben romlik a beolvasások alapos editálásának hiányában bizony romlik az eredeti szöveg minősége, egyre több hiba van bennük az eredetihez képest…), de nekünk a papír könyv szaga a fontos, nem a pontosság  (rendszerint utóbbi fel se tűnik, nem is tudunk róla…).

Kell-e a tudás? Komolyan kérdezem. Akár a “lexikális”… ízlelgesd a szót… lassan gumikesztyűvel fogunk tudni csak hozzányúlni, annyira utálatos… az izzadtságszagot, biflázást, idősebbeknek a “memoriter”-t hozhatja elő… valami, amin az emberiség túl van, archaikus, felesleges…

Van-e tudás “lexikális” tudás nélkül? Tényleg, nyitottan, naívan kérdezem? Van-e, lehet elvont tudás lexikális tudás nélkül? (Tudom, hogy ezt már kérdeztem, de figyelj az “elvont” jelzőre…). Plato szerint van. Az ideák. Amelyek minden földi tökéletes mintái. Hogy hogyan jut belénk, Isten tudja csak, én nem emlékszem (talán ott van vakahol a 3 kötetnyi dialógusban…). 

Vagy a kicsit elszállt coachok szerint is van ilyen. Hiszen csak kérdezni kell, elő kell belőled csalogatni, hogy felmenj érte a “padlásra”, biztos megtalálod… biztos?

A papír, a materializált könyv valamikor a tudást jelentette. Ahogy az iskola is… Artifact-té vált… az iskola is lassan. Egy gyerek, aki konyvek között nőtt fel, egyszerűen tudta, hogy a szülei azért áldoznak olyan sok pénzt könyvekre, mert a tudás fontos. Az iskolának is egyszerűbb dolga volt. Könyvek voltak benne… (anekdota: a Ferenc körúti lakásunkban, ahová születtem, amikor a feleségemmel elfoglaltuk az egyik 50 m2-es szobát (nagy körúti utcára néző lakás volt), kértem valakit, hogy tegye fel a polcokat végig a szoba két falára, önkéntelenül jött fel belőle a sóhaj: “Ott a falon a Zsiguli…”).

Szerintem kell a tudás. És minden, ami ezt a gondolatot gyengíti, gyengíteni fogja az emberiséget. Már az én  új könyveim is elektronikusak, audio-könyvek 98 %-ban (a kettő együtt kb. van már vagy három ezer…). A papírok közül is csak esetleg elvesztek, tönkrementek (egy beázásnál), de megvannak, de már nem férnék be velük a Ferenc körúti lakásba, és általában két sorban sorakoznak a polcokon… Ennyi persze nem kell, ez gyűjtőszenvedély, az pedig más tészta (mondjuk Taleb-bel, a fontos könyvek azok, amiket még nem olvastál a könyvtáradból…). 

Kell az AI korában is, talán jobban, mint bármikor, bármilyen formában, ha másra nem, hogy továbbfejlesszük az AI-t…:-))) amíg majd nem “ő” fog továbbfejleszteni, vagy ki tudja, leépíteni minket…

Két videóját hoztam ide Simon Sinek-nek, amelyek szervesen összetartoznak.

• Millenials – „That is why you don’t succeed”

Ez egy “régi” (4 éve került ki) videó, meglepne, ha nem járta volna be már többször is ezt a time-line-t, én most találkoztam vele, és a fascination instantenous volt… szerintem (durva, tudom…), azért érdemes jól megtanulni angolul, hogy ezt közvetítő elem nélkül, 1:1-ben tudd élvezni, ha még nem hallottad… és k.-ra nem csak nekik szól, hanem mindenkinek…

Nem, mintha a generációk túlságos megkülönböztetését pártolnám, de valahogy itt, így helye van.... itt főleg a millenials-ekről van szó, de mindenkinek szól. Nem tudom teljesen pontosan megítélni, mennyire általános, korrekt az anamnézis, a diagnózis és a recept, de valami azt súgja, ez eddig a legjobb analízis, amit hallottam…

Pl. hogy a környezetnek, a munkahelynek, hiszen egyre nagyobb %-át teszik ki az 1984 után születettek a work-force-nak, kell(ene) mindazt behozni, kompenzálni, kijavítani segíteni, amit a szülők, az iskola el… felejtett megérzékíteni, be-imprintingelni… ezen a ponton különösen szkeptikus vagyok, hogy ez tömegesen sikerülhet... ne legyen igazam… Pedig mindenki számára fontos lenne, mert nemsokára az aktív többség ők lesznek, ha már nem azok ma is…

…túl nagy a batyu, az entitlement, hogy azt csak úgy, hipp-hopp mindennek ellenére le lehessen építeni (?), vagy legalább be lehessen csatornázni hasznos teljesítménybe. Igen, igen, a negyedévente, évente hozandó eredmény számok primátusa mellett, ezt majd teljesen mégse lehet kidobni az ablakon, marad a batyu, mindkét félnek bizony alkalmazkodnia kell… day-care-ré se tudnak majd teljesen transzformálódni a munkahelyek, még a mégoly lelkes vezetőkkel se…

Talán a patience, a türelem, a távlat perspektívája, a kis lépésekkel, de folyamatos haladás pozitív jövőképe, aminek a beépülése az egyik legnehezebb dolog, nem is tudom, egy bizonyos kor előtt… de a nehéz nem lehetetlen… a konkrét előadás nézőit elnézve, bemegy az üzenet, lélegzet visszafojtva hallgatják ők is Sinek-et, róluk van szó, az életükről, és a pillanatkép disturbing… vajon bent marad-e, érlelni kezd-e valamit? Vajon mit csinál ez az akkori élő hallgatóság ma? Vissza lehet-e vezetni valamit is, amin változtattak erre az előadásra?

Mit gondolsz, történt valami, ami ezt a 4 évvel ezelőtt felkerült videót idejét múlttá teszi? Ha igen, mi? Ha nem… …? És főleg: igaz-e a videó címe? Vagy az egész csak egy hozzájuk képest öreg ember morgolódása zéró relevanciával?

• „How do we hold space for the younger generation?” A másik videóban szinte ott folytatja, ahol az elsőben abbahagyta.

Nem elmélet, a kis csapatában megélt szituációkról absztahál/általánosít, beszél 5 pecben… És én most realizáltam, hogy generációnként, aszerint, mi mindent éltek át, van egy általános, default szintű basic reziliencia szint, stressztűrő képesség, skill, ami generációnként jelentősen különbözhet…

…és persze, generációkon belül lehetnek egyéni különbségek ehhez a default szinthez képest, de a generáció reziliencia görbéje ekörül szór… azt is realizáltam egyúttal, hogy az én generációmnak, de még a fiaim generációjának is, szerencséje volt, időben, inkább hasznos, jó tempóban jöttek a kihívások, volt idő alkalmazkodni, reziliencia védő rétegeket kifejleszteni, a millenials-okra egyben szakad rá sok minden.

…és nem csak ez, számos egyéb faktor hozzájárul ahhoz, hogy a védett gyerekkorból túl hirtelen csöppennek a nagyonis kompetitívvé váló környezetbe, csoda, ha olyan váratlanul éri őket, akklimatizálódási lehetőség nélkül… frappáns példák a videóban… arra is, hogy mennyire fontos a türelem a környezet részéről…

Egy Malcolm Gladwell gyöngyszem a jövő stratégiáról. Nekem új volt, 2 hónapja került fel, aki ismeri esetleg máshonnan a metaforát, annak is érdemes, aki meg nem, no, annak nagyon… 

Rövid felütéssel indít, bevezetendő a metaforát. A focit és a kosárlabdát hasonlítja össze, mint a weak-link és a strong-link szerveződési paradigmák mintáit. 

A kosárlabda a strong-link paradigmára példa, ahol a legerősebb játékosokba érdemes befektetni a csapat teljesítményének a javítása érdekében, mert ott a kiugró teljesítmény a jó, a strong linkek a meghatározóak. 

Nem úgy a focinál, ahol a leggyengébb láncszemek a meghatározóak, a modern futballban különösen, ezért ott a csapat teljesítmény javítása érdekében azokat, a leggyengébb játékosokat, weak-linkeket érdemes erősíteni.

(Mielőtt továbblépsz, érdemes meghallgatni az elejét először, én is visszatekertem, mert ott meggyőző konkrét statisztikákat és eseteket idéz az esetleg elsőre counter-intuitívnak tűnő két típusú paradigmára ebben a két sportban. Meg a foci esetében érdemes arra is gondolni, mennyire megváltozott, mennyire kezdtek már évtizedek óta elmosódni a nemzeti sajátosságok, és egyre erősebben a team, pl. a labdatartás primátusa lépett előtérbe.) 

Azután alkalmazza, kiterjeszti a paradigma-metaforát a munka-tevékenységre, a folyamatokra, a munkamegosztás, a team-képződés már ma is a jövőt előre jelzendő szerveződésére.  

Kimeli a kontrasztot a 150-200 ével ezelőtt kezdődő (a II. világháború után kifejezetten uralkodóvá vált és ma is ható) strong link kulturális paradigma, és a feladatok/folyamatok megnőtt komplexitása és egyáltalán a megnőtt igény-standard-ek  miatti már a mát is jellemző, és a jövőt még fokozottabban jellemző weak-link kulturális paradigma iránti igény között.  

Röviden: a XX. század második felében igaz és progresszív volt az elitre, a strong linkre koncentrálás, ma és a jövőben a hangsúly áttevődik arra a szemléletre, hogy a “csapat”, vagy pl. egy nemzet annyira lesz erős, amennyire a leggyengébb elemének a teljesítménye. Az így, kiterjesztve is inkább  counter-intuitív gondolatot a nagy amerikai és európai egyetemek vs a többi felsőfokú intézmény példájával illusztrálja. 

A II. világháború után indult igazán meg az elit-egyetemek kultusza, és ennek akkor helye volt. Az ott képzett elit-kisebbség húzta a gazdaságot, pl. Franciaországban nem igen lehetett jelentős politikus ENA végzettség nélkül, vagy gondoljunk a nyugati  gazdaság tábornokaira, de magyar megfelelőket is tudnánk mondani, aki nem OKM-típusú képesítéssel, de elit egyetemi diplomával,  maga erejéből, szervező készségével lett az, ami.

A Jack Welch-ekre gondolok, aki pl. a legendás, meghatározó GE vezér volt.. Ő ugyan nem a Harvard-on, vagy a Yale-en végzett, hanem az amherst-i (Massachusetts) és az urbana-champaign-i (Illinois) egyetemeken, de chemical engineeringből szerzett Master és PhD degree-ket.

Persze a kultura nehezen változik, ma is az elit-egyetemekre ömlik a pénz, ahol a jövő vezetőinek csak egy kis részét képzik. De általánosabban is, a szükséges weak-link kulturális paradigma a fejekben még nem váltotta fel a strong-link kultura iránti vágyat. Az Elon Musk féle személyi kultusz, az Elisabeth Holmes, az FTX hamis prófétája viszonylag hosszú ideig tartó siker-story-jai még még azt mutatják, hogy a superman image még mindent visz.  De talán érdemes észrevenni, hogy az új MARVEL meg DC filmekben is a superman-ek csapata győz…

AI továbbképzés dióhéjban. Találtam egy megfelelő hangot, embert, aki jól össze tudja foglalni, hogy

1. Mi ez az egész
2. Mit jelenthet nekünk konkrétan (tágabban ám, pl. társadalom-filozófiai szempontból is) és
3. Mi várható, mi van azzal a bizonyos AGI-vel (most hogy az ANI-vel végre kezdünk konkréten ismerkedni) – a G és N a „general”, és „narrow”-t jelenti, ld. még korábbi postomat. 

Ezt három relatíve rövid videón vezeti keresztül, lehetne ez egy mini kurzus 3 foglalkozása. Enjoy...:-))) 

Ad.1

Változik, hogy hol a fókusza az embernek. Mostanában főleg a social media-ban a Linkedinen vagyok jelen, és kicsit túl sokat nyomtam már a ChatGPT-t ott, és láthatólag elkezdődött a fejek homokba dugása arrafelé, inkább nem akarnak hallani róla, szerintem túl félelmetesnek tartják magukra nézve (talán jogosan) és olyan dolgok mögé bújnak, mint “ez csak egy gép”… 

…ami igaz… de mondjuk számos területen elfogadott, hogy a gép sokkal gyorsabb, erősebb, mint az ember, több adatot tud tárolni, gyorsabban számol, sőt szervez, miért olyan furcsa, hogy hamarosan (még nem, de soha nem volt ilyen közel) bizonyos szempontból gyorsabban, sőt jobban fog kikeresni, és tökéletesen összeillesztve jobban fog tudni kompilált l, meglévő tudást kreatívan (!) újra hasznosító cikkeket, tanulmányokat, könyveket írni?

Már tud Picasso, vagy Van Gogh stílusú festményeket festeni, Shakespeare szonettet írni, de nem tud még egy teljesen új festő, író lenni… szóval ugyanazon a lépcsőkön halad, amin a kezdő festők, írók, már remekül tud utánozni. Hogy elér-e a következő fázisba, ki tudja. A humán festők, írók se érnek feltétlenül tovább, és egész életükbenepigonok maradnak…:-)))

Ez a videó  (a címéből sejthetőnél sokkal sokrétűbben, gazdagabban...) azon filózik, nagyon congeniálisan, milyen dilemmák előtt állhatnak az AI kitalálók mostanában, hogyan tovább? Milyen korlátokba ütközhetnek? Megy a sok duma arról pl. hogy mekkora adatbázisra épül majd a ChatGPT 4? De mekkora számítógép kell majd hozzá? És van-e annyi hozzáférhető, nem-papír stb. alapú input material, ami lehetővé teheti a nagyobb léptékű fejlődést? Hogyan szerveződhet az algoritmus jelentősen nagyobb adatbázis esetén? Vajon marad text alapú vagy megpróbáljàk integrálni a már létező kèp, videó hang alapú adatbázis-inputot? Ha igen, azt hogyan? És hogyan szerveződjön az output? Megannyi fascinating question, nem?

Ad. 2

…és a második videó. Nem a szokásos enumerálása a pontos definícióknak, hogy mely tevékenységeket veszélyeztet, hanem egy komoly merítésű történelmi, társadalom-filozófiai videó-esszé a munka mint olyan múltjáról, és jövőjéről, beleértve egy röviden felvázolt társadalmi utópiát… 

Fascinating, nem bánod meg, ha nekiállsz, és végignézed. Kicsit máshogy fogsz nézni a világra, mint én is, és egy-két új fogalmi tool-lal is gazdagabb leszel, néha vissza is fogsz jönni, mint kályhához, hogy valamelyiket felfrissítsd…:-)))

Ad. 3 

...és itt már egészen nagyra nyitja a lencsét, guys, ez már haloptika, még társadalompolitikai/-filozófiai dimenziót is érintve – egészen elképesztő perspektívákat villant fel...

 4. Up-date. A new, also interesting video (2022. 01.20. 13:00-kor feltéve a yutube-ra (CET)

Összefutott 2 post bennem. Ez volt a tegnapi, ami félelmetesen, szemléletetesen magyarázza el, miért szar sokat ülni… Ehhez képest szerintem túl sokat ülünk… fel kell állni időnként, és nem csak az, de rendesen, pulzus-kergetően sportolni, vagy valami hasonlót is kell csinálni rendszeresen…

És ehhez jött egy másik post ma, és Te is fogod érteni…

...és ehhez jött másnap ez a képi szösszenet, hogy miért is érdemes többször felállni, sétálni, uram bocsá’ zuhanyozni...:-)))