A kapitalizmus új trükkje: a Home Office?
2022.01.25. 11:41
Home office… vágy, valóság, köszi, köszi, de köszi, elég volt belőle? Hol tartunk most vajon?
Nézek egy minapi francia tv-beszélgetést Boris Johnson huszárvágásáról a restrikciók feloldásáról és ennek hatásáról. Nem akarok az egészségügyi részébe belemenni, de egy gondolat megfogott…
Az angolok nem csak a maszkot nem akarták a rendelkezések ellenére se hordani, közlekedésben se, sehol se, de már vágynak vissza a home office-ból az igaziba…
Ez elgondolkoztatott… ha valaki azt mondja 4 éve mondjuk, hogy hirtelen az office-ban dolgozók nagy része otthon dolgozhat, nem kell bejárnia, jobban beoszthatja az idejét, megspórolva az utazást, szerintem senki nem hitt volna a fülének, hogy eljöhet ez a kánaánikus helyzet, és rohantak volna az emberek a home office-ba.
Most, 2 év próba után (persze, gyerekekkel, meg egyebekkel meg volt azért nehezítve a helyzet, pl. volt, hogy este, hétvégén, nyáron is alig mehettek valahová, otthonra voltak ítélve…) mintha nem ugyanaz lenne a helyzet az emberek fejében… Talán a valamikor Kánaán-nak elképzelt helyzet nem is olyan kánaáni, a habostorta, ha állandóan azt kell enni, nem is olyan finom, mi több, már nem is tűnik annyira habostortának…
Biztos, hogy maradtak hívői/védelmezői a home office regim-nek, de mintha ez egy sokkal kisebb halmaz lenne ma, 2 év kényszer home office után, mint mondjuk 4 éve lett volna, ha megkérdeztek volna minket… Ti hogy gondoljátok, ha magatokba néztek, Ti magatok hogy vagytok ezzel? Igaza van a beszélgetésben hallott véleménynek, amire ezt alapozom?
Ui.:
Azt hiszem, a vegyes marad meg, valahogyan. Azt meg extra nehéz managelni, szerintem. És a beszélgetésben nem is ezek a materiális dolgok jöttek elő (bár azért családdal, (otthon) dolgozó 2 szülővel még az is komplikáltabb), hanem a puszta visszavágyódás, nyilván nem a zötykölődésre oda-vissza, de a tisztán, fizikailag is elválasztott munka vs magánélet terekre, és a plusz társaságra, az ebédlőben, water-coolernél, kávégépnél, cigizés közbeni pletyikre, röhögésekre…
…a kötelező rosszal a jó dolgok, valamekkora változatosság, másik közeg, más emberek is megy a levesbe a HO MO-val. És ez genuinely meglepte az embereket, nem mindet, de sokat, mert amíg természetes a kényszer volt, hogy időre be kell járni, csak a kényszer volt előtérben, a többi kis színes fel se tűnt. A HO-ban a munka, a kényszer maradt, a kis színesek nélkül…
Kis konteo-érzékenység kell csak hozzá, hogy azt gondoljuk, ez az egész csak a kapitalizmus legújabb kis csele volt, hogy az emberek visszavágyjanak az irodákba…:-)))
Szólj hozzá!
Az állandóság vs változás dinamikájának varázsa…
2022.01.25. 06:41
Az ember az állandóság vs változás dinamikájának a varázsában él, e dinamika az, ami elvarázsolja. Statikában meghal, szó szerint is, meg átvitt értelemben is. A statika a halál állapota, az abszolút passzivitásé. Ezért, hogy az állandóságból a változásba vágyik, a változás közben az állandóságra. És közben mindig meggondolja magát. Mert csak az egyik állapotba tudja beleélni magát, de abba nagyon. Mint az inga, ha beszélni tudna… és nagyon meggyőző is…
…mindig abban, amit éppen kíván, az egyik helyzetből a másikba. Mondjuk az állandóságból a változásba. Meggyőző, mert abszolút hiteles, velejéig átérzi és együtt zizeg azzal, amiben éppen van. Azután az ellenkezőjében válik hirtelen hitelessé... A változásban, az állandóságra vágyva, de nagyon, például… és mindkettőben hiteles, genuine, autentikus… könnyű vele együtt rezegni… csak amikor éppen vált az egyikből a másikba, akkor kicsit nehéz… ahogy az egyik hitelesből a másik hitelesbe kapcsol… és észre se veszi… ez a lényeg…
Szólj hozzá!
Mi nehezebb? Az érzelmi vagy a vállalkozási párválasztás?
2022.01.24. 06:00
Nehéz rá válaszolni, egyik nehezebb, mint a másik. Most az utóbbira fogok koncentrálni, de igaz lehet, amit mondok, az előbbire is… Biztonsági övet becsatolni, jól elhelyezkedni, indulunk…
Gondoljunk mondjuk egy (nagyon-nagyon) egyszemélyes vállalkozásra. Mondjuk válasszunk ki egyet valamilyen tanácsadás témában a Linkedinen. Érdekes - rövid közbevetés - hogy nem mindenki fogja azt gondolni, hogy ott érdemes keresni, mert - ahogy a napokban valaki egy beszélgetést idézve írta - aki ráér oda sokat írogatni, annak biztos nincs elég munkája…
No, ezen lépjünk is gyorsan túl, azért is, mert ez a post nem a marketingről szól, hanem magáról az egyszemélyes vállalkozásról, amit példának kiválasztottunk.
Annak az illetőnek meg, aki direkt nem keres szolgáltatót a Linkedinen, maximum szórakozásra használja, azt üzenem, hogy van is igaza, meg nem is, és téved, ha biztos benne, hogy biztosan igaza van… jó minőségű szolgáltatást se könnyű találni - ebben igaza van -, de egy dolgot elfelejt, azt, hogy a Linkedin mindenkiről egy ingyenes önkéntelen személyiség-profilt is ad, ami jól jöhet, ha (bármilyen) üzleti kapcsolatot akarunk valakivel létesíteni…
És máris a legtémább témánknál vagyunk: ha szolgáltatót (mondjuk tanácsadót, coachot) nehéz választani, például az is megfontolandó, hol, hogyan is keressük, szerinted mennyivel nehezebb a nehezen, sok energiával, idővel, gonddal felépített vállalkozásodhoz partnert, együttműködőt találni?! Nem várok a költői kérdésre adott triviális válaszodra: sokkal…
Ha sikeres vagy, “felszállt” az egy-személyes vállalkozásod, diadalmasan szeli a levegőt, aki igénybe veszi, profitál belőle, és tovább is adja a jó hírt, továbbá tartósan sikeresen tudod el is mondani róla másoknak, újabb klienseknek is, hogy miért is érdemes hozzád fordulni, akkor el fogsz érni egy ponthoz, hogy egyre több megbízást kell visszautasítanod.
Ez egy ideig áremeléssel, a vevők közötti priorizálással (a várható hosszabban tartó üzleti kapcsolatokat fogod előnyben részesíteni az egyszeri megbízásokkal szemben) lehet növelni a bottom line profitot, de ennek a profit-növelési útnak bizonyosan lesznek korlátai, amennyiben a szolgáltatás, amit nyújtasz, megbízhatóan magas színvonalú.
Ennek az az oka, hogy a tanácsadás, egyéb nagymértékben bizalmi alapú, és a sikeresség, a beágyazódás a forgalmat aránytalanul nagy mértékben az adott műfajban legsikeresebbekhez fogja terelni. Az meghosszabbíthatja az egy-személyes működési periódust, ha elegendő állandó és magas minőségű (nem túl árérzékeny, profitábilis) ügyfél kerül be a portfóliódba, de tartós sikeresség esetén itt is lesz korlát.
Egyszerűen idő-, teljesítménykorlát, mert akármilyen brilliáns is vagy, egyszemélyes vállalkozásod munkajövedelemből él, a munkajövedelem meg, akármennyire jövedelmező is, a ráfordított időddel arányos marad, ami pedig véges. Élni, aludni, hogy ne soroljam is kell… meg lehetőleg bővítetten újratermelni a termelő képességed, azaz épen, fitten és naprakésznek maradni a választott szakmában…
…és eljön az a pont, amikor bővíteni kell, már túl sok megbízást kell visszautasítani, ami egy ponton túl az üzletnek is árthat, mert leszoknak Rólad, úgyse fogsz ráérni, ez egy biztos belépési pont lehet a mindig jelentkező újabb és újabb konkurenciának. Valamikor lehet, Te is így tettél szert az első ügyfelekre, second choice-ként, mert akikkel először akartak együtt dolgozni, nem értek rá, félévre, évre előre be voltak schedulálva, és bizony, a tanácsadás legtöbbször azonnal kell, még hónapokat, esetleg heteket se tud várni az, akinek éppen kell…
Na de az nem gyerekjáték, hogy a Te nagy gonddal felépített brand-edet valaki más is használja! Hogy a fenében lehet biztosra menve kiválasztani valakit, valakiket, hogy ugyanazon a színvonalon vigyék tovább, velem együtt dolgozva, amin beindítottam, befuttattam, sikeresen működik?!
És, ha már ez se volt semmi, kiválasztani, de mondjuk sikerült, tényleg jön majd ez a probléma, amiről annyit olvasok a Linkedinen is, hogy meg kell tanulni együttműködni valakivel?! Fenntartani a motivációját (tegyük fel, hogy a sikeres kiválasztás egyik alappilére a motiváció volt, de a motiváció kényes virág, továbbra is gondosan kell ápolni…)?! Megtanulni delegálni, felhatalmazni?! Nincs már így is elég dolgom/bajom?!
Nos, ez nem megkerülhető. Ha sikeres vagy, eljutsz erre a pontra, a legnehezebb fordulópontra a vállalkozásodban, szó szerint az egyről a kettőre. Aki azt mondja, hogy erre biztos receptje van, erre az óriási lépésre, ne higgy neki, saját praxisodból is tudhatod (ha jó vagy benne & sikeres: biztosan tudod is…), hogy nincs ilyen. A Tiedben sem, az övében sem.
Kapaszkodók lehetnek. A személyiségprofilok például segíthetnek a kiválasztásban. Én többet megismertem a coaching mellett, kettőből, a Hogan-ból, és az Innermetrix-ből a szakértői képesítést is megszereztem, azután, el akartam mélyedni valamelyikben, és az Innermetrix mellett kötöttem ki.
Egy német személyiségprofilokkal foglalkozó szakkönyv “Leistungsprofil”-nak (teljesítmény-profilnak) nevezte el, de tapasztalatom szerint sokkal több annál. Létrehozói 3 részprofil integrálásával hoztak létre egy olyan komplex személyiségprofilt, ami nagyon sokoldalúvá teszi az eredményt.
Egy-egy komplett személységprofil kb. 80 oldalas kis könyv, ide csak utalások férhetnek bele, és azokat is most az adott témára fogom kifuttatni, tehát valaki számára, aki pont most ért el arra a pontra, hogy egyszemélyes vállalkozását bővíteni akarja.
A helyében én előszöris önmagamra megcsináltatnék egy ilyen személyiségrofilt. Neten érkezik egy kitöltendő, 3-blokkos tulajdonképpen kérdőív, amit egy-ülésben, háborítatlan 30-40 perces időtartammal ki lehet tölteni.
A központi licence-adó szerverei hamarosan szolgáltatják az eredmény-füzetet a kért nyelven (a választék nagy, nyilván nem végtelen), és jön egy egyeztetett időpontban egy konzultáció. A konzultáció a hatékony alkalmazáshoz elengedhetetlen, az a majdnem 80 oldalas részletes profilt tartalmazó füzet anélkül “néma marad” (az évek során önmagamra 3 profilt kértem le, az elsőnél nem kértem a konzultációt, nem is fogott meg igazán, ezért én csak konzultációval együtt tartom komoly dolognak, de úgy nagyon…).
Ennek az első lépésnek a célja az önismereti tudás élesítése a társat kereső vállalkozó számára. Nem ismertem olyan embert, magamat is belevéve, akinek ne okozott volna aha-pillanatokat a konzultáció. A konzultációnak egyébként coaching jellege van, ahol van egy vezérfonál, a profil…
Ezzel az első lépéssel a vállalkozó “eggyel beljebb van”, jobban ismeri magát, ez a keresés folyamatában is segíteni fogja. Megint beleélve magam az ő helyzetébe, én azt csinálnám, hogy amikor már elég előrehaladott egy-egy személynél a kiválasztási folyamat, utolsó lépések egyikeként megkérném, hogy ő is csináltasson egy ilyen profilt, amit azután megosztana velem azzal a feltétellel, hogy egyúttal én is megosztom vele az én profilomat.
Ez utóbbi alapvetően fontos. Amikor néhány (esetleg először csak kettő) ember fog vinni egy vállalkozást, a bizalom az alfa és az omega, és ennem jó alapja lehet, hogy miután külön-külön megismerkedtetek a saját profilotokkal, egyszerűen egymással is megismertetitek, és megbeszélitek.
Az együttműködés és a bizalom repülő rajtszerű kezdetének ennél kb. jobbat nem is tudok elképzelni. Szemtanúja, aktív segítője voltam olyan folyamatoknak, amikor csapatok, illetve vezetői csapatok reveláció erővel nyíltak meg egymásnak egy számukra is meglepő élmény-szinten…
Hogyan fogják segíteni ezek a komplex személyiség-profilok a kiválasztást, sőt később a tartós együttműködést is? A viselkedési modul betekintést ad a természetes és stressz alatti viselkedésre meg a normál professzionális viselkedésre is (ezek miben, hogyan különböznek, itt nincs tér kifejteni). Ez egy plusz dimenziót ad a felvételi folyamatban személyesen észlelt viselkedés-minták megítélésére.
Pluszként, már a közös együttműködés idejére érdekes, és fontos fogódzókat ad a konkrét profil-elemek összevetése, átbeszélése. Triviális viselkedésbeli interferenciák küszöbölhetőek ki, amelyek - ha nem kerülnek így felszínre - komoly problémákat tudnak okozni a mindennapi kommunikációban. Ez az a terület, amelyből a már együtt dolgozó csapatok is talán a legtöbbet tudnak profitálni, ha alaposan közösen átbeszélik őket.
A motivációs/alap-értékek modul is mind a kiválasztásnál, mind a későbbi együttműködéshez hasznos mankó tud lenni. Jó tudni, hogy a másiknak, akire bizonyos értelemben rábízom a brand-emet, milyen értékek mentén motiválódik, motiválódhat. Triviálisan adódik, hogy ez a tudás a motiváció együttműködés közbeni tartós fenntartásához is miért hasznos…
A harmadik modul a legmélyebb személyiségi rétegeket érinti, a döntési preferenciákat (az érzékelési preferenciákat, hogy melyik a legfontosabb dimenzió a világ-érzékelésemben, alapvetően inkább empatikus, praktikus vagy rendszer-gondolkodású vagyok-e, és milyen erős vagyok a másik kettőben…).
Ezt a modult, amikor pl. nagyobb cégek vezetői, vagy projekt-csapatának csináljuk meg az egyéni visszajelző konzultáció után a közös konzultációt, bizalmasan szoktuk kezelni, nem dobjuk be a “közösbe. Az első két modul, a viselkedési és a motivációs modul közös megbeszélése, egymás jellemzőinek megismerése ezekben a dimenziókban abszolút hozzáadott értéket jelent a csapatok számára. A harmadik modult általában mindenki saját maga épülésére használja, és diszkréten kezel (nem mintha ebben diffamáló, “veszélyes” információk lehetnének valakiről is).
Szerintem itt, amikor ilyen jelentős lépés előtt áll az ember, a megoldás az, hogy a jövendő együttműködők, a vállalkozó, és a jelölt ezt a modult is megnyitják egymásnak (itt jön a bizalom-építés első lépcsője, hogy a vállalkozó, a kereső is partnernek tekinti a jelöltet).
Az is elképzelhető persze, hogy a felvételi folyamatban csak az első 2 modult nyitják meg egymásnak es egyeztetik, vajon a kompatibilitásnak milyen szintje valószínüsíthető (már a 2 első modul is jó indikációt adhat erre). És amikor megkezdik az együttműködést, akkor nyitják meg a 3. modul eredményeit egymásnak, vagy akkor sem, ez is természetesen szabadon választott gyakorlat…:-))) én legalább akkor megnyitnám, mert a 3. modul eredményeinek az összevetése is hozzájárulhat az együttműködés finomhangolásához…
Ennyi, in diesem Sinne…:-)))
Szólj hozzá!
A könyv igézete… és ígérete…:-)))
2022.01.22. 08:34
Ez nekem is egy kedvenc képem, történetem. Mint akinek szintén sok könyve van, tőlem is meg szokták ugyanezt kérdezni (persze nincs 30 ezer, de egyébként 30 ezer nem is olyan sok ám ebben a gyüjtő kategóriában…), amire én azt szoktam válaszolni, hogy a könyv ára egy opciós díj, amit azért fizet ki az ember, hogy amikor eszébe jut, azonnal levehesse a polcról (lehívja az “opciót”…). Hány opciót lehívtam rá…:-))) de az biztos, hogy az ember nem akkor olvassa el (ha valamikor egyáltalán hozzájut… az élet véges, ne feledjük…), amikor megveszi… az olyan snassz…:-)))
ui.: és még hozzá tenném Eco-hoz, hogy az évtizedek alatt felhalmozott könyvek kikerülnek a rövid-távú memóriából. Az embernek a saját könyvtára is újra és újra felfedezendő kontinens marad… Ez külön izgalmas, hogy milyen érdekes területek, könyvek is érdekeltek évekkel, évtizedekkel ezelőtt… és ez igaz a testetlen Kindle és Audible könyvekre is, ha már elég sok van belőlük…:-)))
Ez egy Facebook bejegyzés, ami következik, amihez írtam a fenti commentet..
———————————————————————————————————
“Így nézett ki egyik kedvenc íróm, Umberto Eco házi könyvtára. Mintegy harmincezer kötetet tartalmazott. Amikor egy látogató felkiáltott, hogy "Azta, dottore, maga ezt a sok könyvet mind elolvasta?", Eco elkomorult. Ez a kérdés ugyanis azt sugallta, hogy a látogató szerint a könyvtárat azért tartja, hogy felvágjon vele. "Nem, ezek csak azok, amiket a hónap végéig kell elolvasnom, a többi az irodámban van," válaszolta szarkasztikusan.
Eco szerint nem csak azok a könyvek hasznosnak, amelyeket elolvasunk. Hanem azok is, amelyeket nem. És nem egyszerűen csak azért, hogy kéznél legyenek, amikor információra van szükségünk. Hanem azért is, hogy emlékeztessenek minket arra, hogy mennyi mindent nem tudunk. Egy másik író, Nassim Taleb az elolvasatlan könyveket nevezte "antikönyvtárnak."
Minél többet olvasol el a könyvekből, annál jobban tágulnak a tudásod horizontjai - de soha nem tudhatsz mindent. A könyvtárak nem a gőgös tudás hivalkodó palotái - hanem az intellektuális alázat szentélyei.
Sajnos az Internet korában a nagy házikönyvtáraknak egyre inkább leáldozóban van. Az emberek inkább digitális formában gyűjtik a dokumentumokat - és mivel bármit letölthetnek a netről, ezért gyakran már nem is gyűjtik egyáltalán. Ez a fejlődés rendje.
De mégis, érdemes észben tartanunk, mennyi mindent nem tudunk a világról. A Columbia Egyetemen például külön kurzust vehetnek fel a hallgatók, ahol a tudományos kutatásban megőszült tekintélyes tudósok beszélnek arról, amit NEM tudnak. Kevés dolog van, ami jobban inspirálja a kreatív elmét, és kevés dolog van, ami nagyobb alázatra inti.”
—————————————————————————————————————
Ez pedig egy francia nyelvű videó, ahol még életében beszélget Francois Busnel francia tv-s műsorvezető híres La Grand Librarie című műsorában Umberto Eco-val (“Il Professore…”) az író könyvtárában sétálgatva, ami rendezettebbnek látszik, mint a képen. Lehet, hogy a kép nem is nála lett fotózva, vagy nála, de egy más korszakában, talán másik lakásában, mindenesetre a könyvek darabszáma stimmel…:-))) És itt a kincsek egy temperált külön helyiségben vannak, különleges könyves polcon…
Szólj hozzá!
Megtalálni az utadat… nos, kacskaringós lehet…:-)))
2022.01.20. 09:24
Nem tudod, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Vagy már nagy vagy, és még mindig nem tudod? A szenvedély cece-legye még semmi iránt nem csípett meg? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy valaki, aki nagyot alkotott valamiben, ő már nagyon korán elköteleződött a téma iránt… vagy inkább valami mélyebb iránt, ami transzcendensen túl-, átnyúlik a témákon, például a kielégíthetetlen (kutató?) kiváncsiság (vagy materiális teremtő/fabrikáló vágy, vagy (c)…) az, ami keresi a témáját, diszciplináját és nem is feltétlenül találja meg azt elsőre?
Carl Gustav Jung, minden idők egyik legbefolyásosabb pszichiátere, terapeutája először archeológus akart lenni (assziriológus, egyiptológus). De ahhoz nem volt meg a családi finanszírozás, mert az igen drága stúdium volt akkoriban. Azután a természettudományok, például a zoológia érdekelte, de tanár nem akart lenni. Azután így, vigaszágon doktornak kezdett tanulni…
Ez Jung utolsó interjúja (angol nyelv, francia felirat, de a lényeget ide kivonatoltam magyarul)… esetleg akik keresik a helyüket, a vokációjukat a világban, különösen ha fiatalok, pályakezdők, vagy még azok sem, de nemcsak, érdekesnek találják majd…
Doktornak tanult, orvosnak, nem pszichiáternek, ahogy mondja, a konkrét pszichiátria professzor nem volt túlságosan meggyőző. És baja is támadt néhány professzorral, egyikük aktívan ki is akarta rugatni az egyetemről, mert nem hitte el neki, hogy ő maga írta a disszertációját, de nem tudta bebizonyítani, hogy honnan, kitől másolta (persze, mert nem másolta…). De volt olyan professzora is, aki maga mellé akarta venni Münchenbe…
Ebben az időben került a kezébe egy pszichiátriai munka, aminek az előszavában olvasta, hogy bizonyos pszichózisok oka a személyiség inadaptációja/adaptáció-képtelensége, és ez volt az a pont, amikor elhatározta, hogy pszichiátriával kezd foglalkozni. Itt van tehát a gyakorlatilag végzett orvos Jung, aki nem ment a professzor mellé Münchenbe… senki nem értette, a professzor se, a barátai se… nem lehetett könnyű egzisztenciális döntés se… Mert a pszichiátria abban az időben semmi nem volt, nem volt se tekintélye, mint orvosi diszciplinának, se jövője…
És itt egy érdekes gondolat… az orvostudomány, a természettudomány mellett a történelem volt az, ami szintén érdekelte (ugye, eredetileg is archeológus, azon belül assziriológus, egyiptológus akart lenni…), és nem utolsó sorban a filozófia is… És megértette/ráérzett, hogy ez a sok látszólag divergens érdeklődési kör a pszichiátriában egymásra tud találni, meg tudják egymást termékenyíteni (a kreativitás egyik motorja a különböző diszciplinák egymásra hatása…).
1900-ban végezve, Freud és Breuer több munkáját is olvasta már. 1907-ben ismerkedett meg személyesen is a még mindig újnak számító diszciplina felkentnek számító főpapjával, Sigmund Freud-dal. Jung is letette már a névjegyét néhány könyvvel, amit el is küldött a mesternek, így ismerkedtek meg egy 2-hetes bécsi út alkalmával.
Az ismeretség hamar mély barátsággá fejlődött, Jung megkedvelte Freud-ot, de hamar felismerte, hogy miközben ő igazi kutatóként mindig alapvető kételkedéssel, szkepszissel közeledett bármihez is, Freud, ha valami mellett letette a voksát, ahhoz makacsul ragaszkodott, vitatkozni nem nagyon lehetett olyankor már vele. Freud-ot például nem érdekelte a filozófia, s miközben Jung éppen el volt merülve Kant gondolataiban, ez sem volt egy közös pont már az elején sem.
Az alapvető különbségek a személyiségükben talán el is indított valamit Jung-ban a különböző pszichológiai típusok keresése irányában… Egyébként a kérdésre, analizáltàk egymást, egymás álmait, igen a válasz, de a további részletező kérdésekre természetesen elzárkózik szakmai titoktartásra hivatkozva…
…pedig milyen érdekes lenne Jung és Freud analitikai naplója egymásról… annál is inkább, mert Freud hivatalosan soha senki mással nem analizáltatta magát, kijelentve, hogy - miközben az analitikus professzió alapkövetelményévé tette, hogy a terapeuta maga analizálva legyen - az ő esetében az ön-analízis teljes mértékben autentikusnak veendő…
A Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című Jung könyv megjelenése volt a casus belli a barátságból háborúba fordult kapcsolatnak. Legalábbis a végső csepp a pohárban. Ahogy Jung visszaemlékezik, korábban is vissza kellett fognia magát, hogy ellentmondjon időnként az ellentmondást nem tűrő mesternek (reservatio mentalis), de itt elszakadt a szál… A mély árok kettőjük gondolatrendszere között a kollektív tudattalan, aminek Freud-nál nincs helye.
Mint akit aktívan is érdekel a személyiségtipológia, nekem külön érdekes a félórás videóban Jung véleménye erről. Előszöris fontos, hogy az ember típusa változik, alapvetően a korral, korszakaivsl, de drámai körülmény-változásokkal is. Jung magát eredetileg gondolkodó, intuitív személyiségnek tartotta, akinek az érzések tettenérésével, és egyáltalán a realitásban, a reális életben mozgással, a reális tárgyakkal kapcsolatban problémái voltak… (A Myers-Briggs tipológiában talán INTP lehetne, az Innermetrix-ben bonyolultabb a képlet, ha esetleg utólag kitöltené…:-)))
De kanyarodjunk vissza az eredeti gondolathoz. A “Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a választ csak tudatosan ritkán találjuk meg, és ráadásul az út hozzá kacskaringós, akár visszafordulásokkal teli is lehet… és szerencse is kell hozzá…:-))) például, hogy egy könyv kerül a kezünkbe, vagy találkozunk valakivel, aki érdekes dolgokról mesél, és hopp, egyszerre helyére kerül minden, kiegyenesedik az út… “csak” végig kell rajta menni…
Szólj hozzá!
Aki manager akar lenni… talán pokolra nem kell mennie, de…
2022.01.16. 20:11
“Hogy sikered legyen az üzletben, tegyél róla, hogy a többiek úgy lássák a dolgokat, ahogy Te látod.” - Aristotele Onassis
Ezek a mondások olaszul csak nem hagynak békén…:-)))
Ugye, ha egy (nagyon) gazdag ember mond valami ilyen okosság-félét, azt gondoljuk, érdemes odafigyelni, hátha követjük az okosságot, mi is jó gazdagok leszünk. Tévedés, de azért elemezzük egy kicsit ezt a mondást.
Ez a mondás feltételezi, hogy (1) Neked van egy zseniális ötleted, amit (2) olyan emberekkel akarsz végrehajtatni, akiknek nincs ilyen, viszont (3) teljesen asszimilálni tudod őket és (4) pont úgy fogják látni a dolgokat, mint Te, és (5) mivel az ötlet valóban zseniális (ld. (1)…), innentől (6) semmi sem áll utadban, hogy sikered legyen az üzletben… a többiek? Névtelen hősök a zseniális ötlet és a Te sikereid oltárán…
…lehetséges olvasat, nem? A többiek nevét ismerjük, a bajtársakét, akik meneteltek Onassis úrral az úton? Nem…
Na most a lóhulla a (3)-as pontban van elrejtve. Nem baj, ha nem vetted észre, elmondom. Az embereket nem tudod asszimilálni, hogy úgy lássák a dolgokat, mint te. Esetleg speciális körülmények között, némelyiküket, egy időre, de tartósan nem.
Egyébként ez nem csak üzletemberi probléma, szervezeti, vezetői is. A remény ágensei, a különböző segítők jó pénzért, vagy ha jól tárgyalsz, diszkontált áron megígérik Neked, hogy megtanítanak arra, hogy kell asszimilálni az embereket, illetve megtanítják nekik, hogy ez miért lesz jó nekik…
A legjobbak el is érnek veletek eredményeket… azután kis idő múlva minden kezdődik előlről. Te megint keresni fogsz reményt igérő segítőket, és meg is találod őket… a legjobbak egy másik szinten maguk is segítők újabb nemzedékeit tanítják meg arra, milyen reményt, hogyan kell ígérni… És (majdnem…) mindenki őszinte, jót akar, hiteles…
Ja, és még azt nem is mondtam, hogy az üzletemberek, managerek nem minden egyes ötlete zseniális… vannak az ötletek között közepesek, gyengék, sőt kifejezetten akár ártalmasak is. Ez a fenti folyamatot - talán elképzelhető - még kaotikusabbá teheti…
Ui.: Nem az az üzenet, hogy nincs szükség reményre, és segítőkre. Nagyon nem. Az az üzenet, hogy semmi sem végleges, minden állandóan változik, és ebben a segítőknek is kulcs szerepe van. Ők segítik felfelé görgetni a sziklát…
Szólj hozzá!
Nagyszülők, szülők, gyerekek (unokák…)
2022.01.09. 09:15
Ezt a postot láttam már, de most a Linkedinen jött szembe… Arról, hogy az ember dolga az ő kimért 70-100 éve alatt soha nem volt könnyű, legalábbis a történeti időkben, de könnyen elképzelhetjük, hogy előtte se volt mindig habostorta.
A post szövege (a bevezetés után, a post második részében - nem tudom, kitől származik, angol szöveg) három, az északi, nyugati féltekén született (fontos, nincs említve a szövegben!) életutat hasonlít össze, egy 1900-ban, egy 1985-ben és egy 1995-ben született átlagemberét és az adott életszakaszakaszok külső X-tényezőit hasonlítja össze (egy ember élete még sok minden mástól is függ, genetikai adottságaitól, tehetségeitől, a szociális körülményektől, amelyekbe beleszületett, ezekről itt nincsen szó).
És persze, azt már tudhatjuk, hogy az 1900-ban született ember 75. életévéig mi mimden történt, de az 1985-ben született 2060-ban lesz 75, az 1995-ben született meg 2070-ben, így az összehasonlítás féloldalas (ha máshonnan nem, Oedipus tragédiájából tudhatjuk, hogy halálával, halála után (ebben az esetben a teljes összehasonlíthatóság kedvéért a 75. életév elérése után) tudható, hogy egy ember élete boldog volt-e, vagy nem…
Csak ismétlésképpen, Oedipus egy sikeres boldog életet élt, szeretett király volt érett koráig, amikor kiderült, hogy az apja volt, akit megölt egy szerencsétlen alkalommal, és tudta nélkül az anyját vette el feleségül… ez a késői felismerés őrüketbe kergette, megvakította magát, és így halt meg, szerencsétlenül…
„Senki hát halandó embert, ki e földön várja még végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.”
Szóval ennek a kis kiegészítésnek a tudatában érdemes olvasni a lenti szöveget. Az 1985-ben születettek ebben az évben fogják betölteni a 37. életévüket, az 1995-ben születettek a 27.-et, életük java még hátra van… A “java”? Meglátják majd, érdekükben reménykedjünk benne…
És pont itt jön az esetleg értékelhető üzenete az idézett post szövegének pont a számukra. Az 1900-ban született valakihez képest mindenképpen kvázi aranyéletük lehetett - legalábbis a külső, társadalmi, egyéb különbségeket tekintve. Még (reméljük ez így is marad) nem éltek át világháborúkat, nem haltak meg erőszakos, vagy pandémiás halállal (még…) 60 millióan (az északi, nyugati féltekén, tágan véve lényegében Európában és Észak-Amerikában).
Tehát eddig (!!) az objektív körülmények kedveztek nekik, nem abszolút értelemben, de ahhoz képest, amit szüleiknek, nagyszükeiknek kellett átélniük. Eddig jó dolguk volt hozzájuk képest, vigyázzanak, hogy ne legyen rosszabb! Rajtuk is múlik…
“Imagine being born in 1900.
When you are 14 years old
World War I begins
and ends when you are 18,
with 22 million dead.
Shortly after the world pandemic,
flu called ′′ Spanish ",
killing 50 million people.
You go out alive and free,
and you are 20 years old.
Then at the age of 29 you survive the global economic crisis that started with the collapse of the New York Stock Exchange causing inflation, unemployment and hunger.
Nazis come to power at 33.
You are 39 when world war 2. begins
and it ends when you are 45 during the Holocaust (Shoah), 6 million Jews die.
There will be a total of more than 60 million dead.
When your 52th Korean war begins.
When you are 64, the Vietnam war begins and ends when you are 75.
A baby born in 1985 believes that his grandparents have no idea how hard life is,
and survived several wars and disasters.
A boy born in 1995 and 26 today believes that the end of the world when his Amazon package takes more than three days to arrive or if he doesn't exceed 15 likes for his posted photo on Facebook or Instagram...
In 2021, many of us live in comfort, have access to various sources of entertainment at home and often have more than needed.
But people complain about everything.
They have electricity, phone, food, hot water and a roof over their heads.
None of this existed.
But humanity survived much more serious circumstances and never lost the joy of life.
Appreciate life this is no rehearsal…”
Szólj hozzá!
A vezető magányossága…
2022.01.06. 13:10
Volt egy flash-em… a modern vezetőről, aki meghallja az idők szavát, a legjobb ma menő management könyveket olvassa, sőt, beiratkozott egy 1-éves, top of the class coaching tréningre is, a legjobbak közül, több is van, amelyik megéri a pénzét. Mondom, beugrott az eszményi vezető, aki tud delegálni, ismeri az empowerment fogalmát, és aszerint él, meghallgat, bevon, ugyanakkor vállalja a felelősséget, mindezt - papíron…
Úgy értem, nem csak papíron tudja, papírja is van róla, hogy tudja, és tényleg tudja, megtanulta, a HR kartotékokba is be van vésve. Sőt példakép. Mindenkinek, aki nem neki dolgozik.
És tényleg tudja, a az egyéves tréningen is bebizonyította, hogy tudja, a csoporttársak szerették, egy volt közülük, a tréning napokon a legelitebb csoporttal ebédelt, és a trénerek is csak jót tudtak róla mondani. A vezető, aki önismeretre akar szert tenni, aki jobb vezető szeretne lenni, kell ennél több?!
És amikor a gyakorlatok voltak a tréningen, és ő volt a coach, példamutatóan tudott meghallgatni, együtt rezegni, mégis ugyanakkor figyelni a keretekre is, a mélyre, ami a beszélgetés felszíne mögött volt, de azért nem ment át psy-be, sok mindent, ami ilyenkor eszébe jutott, a “polcra” rakott, világért se zavarta volna meg a flow-t, amiben az éppen soros csoport-tag coachee éppen ő maga egy-egy aha-pontra /-magaslatra jutott és így mindig előre, mindig feljebb, a tapasztalt katalizátorként működő alkalmi coach segítségével. Őröm volt nézni, belehallgatni a trénereknek, milyen kár, milyen kiváló coach lehetne belőle!
Azután mindig, amikor visszament a dzsungelbe, a munkahelyére, ahol igazán csak a hozzá beosztott munkatársak tudták, hogy hogyan mennek a dolgok, a gyakorlatban nem tudta, azután egy idő után csak legyintett, nem is akarta alkalmazni, amit tanult, tudott. Nem volt rá se ideje, se kedve, se energiája. Hja, sóhajtott, könnyű volt a csoportban, nem volt tét. Itt van tét. Itt a legrövidebb út, bárki bármit is papol pl. a Linkedinen (ahová ritkán oda-odakattintott, majd fejcsóválva becsukta az oldalt…), a command & control….
Üres halmazt álmodtam vajon meg, vagy elvétve azért lehet ilyen?
Szólj hozzá!
LMS vs LXP? E-learningből “We-learning”… - Ahogy nekem sikerült megértenem…
2022.01.06. 09:46
Ez egy hosszú comment-ből nőtte ki magát, Koltányi Gergely és Buga Mihály beszélgetései, és Gergő postja nyomán az Apple “We-learning” podcast-sorozat kapcsán. Viszonylag régen ismerem Gergőt, és munkásságát, figyelemmel és tisztelettel próbálom itt is követni azt. Ritka elkötelezettséggel és szenvedélyességgel csinálja azt, amit csinál. Az e-learning-et (ha pontosítani kell a meghatározást, majd megteszi, szereti a pontosságot…:-))).
No, Gergő, kettőt meghallgattam 2 podcast-otokat, és bár annak idején sokat meséltél erről, most rendszerezettebben értem a kihívásokat és a lehetséges válasz-opciókat. Hasznosnak érzem őket pont azok számára, akiknek készül, akiknek szükségük van valamilyen megoldásra, de nem szakemberei a dolognak. Egy kicsit filózok pár dolgon, azután lesz két kérdésem, amire a két podcast-ban nem, vagy csak részben válaszoltatok…
Egy kis poén talán (legalább annak szánom…), hogy az első címében jelzett hard choice-ról (LMS vagy LXP, öreg hölgy vs csini csitri) a podcast végére kiderül, hogy tulajdonképpen egy hibridben hisztek Ti is legalábbis filozófiájában (a keretrendszer választás megmaradása mellett), az öreg hölgyet csinosítjátok, a csitrit tapasztaltabbá teszitek (talán - nem tudom, a Linkedin PC politikája kiengedi-e - egy milf-et fabrikáltok?)…
LMS = Learning Management System (kemény változatában amikor zárt pályán halad az oktatás, megmondják, mit mi után kell megtanulni, számonkéréssel, by-pass nincs)
LXP = Learning Experience Platform (kemény változatában a munkatársaknak/tanulóknak rendelkezésére bocsátanak rengeteg hasznos, jól, videóval stb gazdagított modul-egységet, mindenki azt néz/tanul meg, amit akar, számonkérés nincs, ha csak nem az élet, hogy konkrétan utána se tudod hatékonyan elvégezni a feladatodat, amire bármilyen rendszerű tudás-megosztó rendszer fel akar készíteni)
No, egy fokkal beljebb… À la carte vs svéd asztal metafórához csatlakozhat a broadcast televízió vs streaming szolgáltatás. Én magam, aki streaming habzsoló vagyok (3-on vagyok egyelőre aktív tag), amikor lusta vagyok, nem akarok a választásra energiát fordítani (reggelizek…), zappolok a broadcast channel-eken, és hamar megtalálok az adott idősávban mondjuk egy Poirot, vagy egy Mrs Marple-t, Columbo-t, amiket bármikor, bárhanyadszor hajlandó vagyok bele-, vagy végignézni… (Mondjuk für alle Fälle a Columbo és a Poirot eredeti nyelven is megvan integrálisan DVD-ben…:-)))
1. És máris az ígért egyik kérdésnél vagyok. Ezt érintitek a podcast-okban, de maradt hiányérzetem. Előszöris bontsuk le a mintául szolgáló hagyományos oktatási rendszerről az általános és a középiskolát, mert azok nem szakmát adnak (a gimnáziumok sem), hanem kvázi egy életre szánt általános műveltséget. Hogy annak a koncepciója, hogy mi legyen ez, végletesen, és végzetesen el van maradva, n’en parlons plus…
Az egyetemi oktatás az, amit mintának (pozitívnak, negatívnak…) lehet használni arra a we-learning koncepcióra, amit képviseltek, B2B business a Tiétek, B2C a másik, de közeledik az is a B2B-hez. Na most az egyetemi curriculum, habár az is le van maradva korábban teljesen a LMS keretrendszerre épült, ha ezt nem is tudták, vagy nevezték el akkor így. Ez volt az egyetlen létező paradigma. Prózában beszéltek mint Molière Jourdain ura, anélkül, hogy tudták volna.
Broadcast oktatás volt, egyirányú, interaktivitás & választási lehetőség nélkül. Azután ez oldódott a bolognai rendszerben, és az LXP-nek valamennyire megfelelő választási lehetőséget teremtett meg, a path-opciós lehetőségek bővítésével. Milfesíteni próbálták a fenti metafóra értelmében az egyetemi oktatást, hogy milyen sikerrel, nem feladatom eldönteni, a tendencia az érdekes, ami az e-learning világban is lekopírozódott.
Tehát az első kérdésem az, hogyan lehet mindkét rendszer legjobb karakterisztikáit összehozni? Az LMS filozófiából a kritikus path közeli leghatékonyabb tanulási útvonal legalább jelzését, ha nem is kötelezővé tételét és az LXP filozófia felhatalmazó, interaktív, választást preferáló “szabadságát”, gusztusosságát? Tudom, még arra is kitértél a podcast-ban, hogy nem lehet általánosítva egységesíteni, minden fajta tudás-komplexumnak van egy optimális LMS-LXP aránya, mégis, ha csak azt az aspektust nézzük, hogy a híres kísérlet szerint az amerikai garage-sale-ben kipróbált lekvár-eladásnál sokkal több lekvárt adtak el, amikor 3-ból lehetett választani, mint amikor 22-ből kellett…
Szerintem ahol a választás szabadságáról beszélsz, azért hangsúllyal az LXP, a svéd asztal, a streaming mellett, nem szabad elfelejteni, hogy az emberek valamekkora hányada szereti, vagy akár elvárja, hogy helyette válasszanak, vagy legalábbis ne állítsák túl nagy választék elé (Te még nem voltál úgy, hogy akartál nézni valamit, és a Netflix-en a valóban kvázi végtelen filmből nehezedre esett, hogy a drága idődet melyik filmre szánd?). És talán - erről egyáltalán nincs szó, lehet technikailag nem is olyan könnyű - az is megfontolandó lenne, hogy a rendszer figyelné a fogyasztó/tanuló szokásait, és aszerint egyénre is megpróbálná szűkíteni a lehetséges következő lépések választékát… (Pl. a Netflix “Match” funkciója… pl. az Altered Carbon sorozatot a Netflix a nézési szokásaim alapján azt gondolja (jól…), hogy még folytatni fogom, “99% Match”…:-)))
2. A második kérdésemet nem érintettétek, vagy máshol. Ez egyértelműen az LMP egy - bár véleményes, hogy mekkora - előnye. A minősítést, a bizonyítványt, a diplomát, amit széles körben ismernek, elismernek. Van egy könyv arról, hogy a munkavállalást egyértelműsíteni kellene, mintegy bevetésként, egy akció/projekt-ként mindkét fél részéről, nem homályosan, kimondatlanul is egy időkeretek nélküli, kvázi halálig/nyugdíjként tartó elköteleződésként.
Közbevetés: én egyszer találkoztam ilyennel, explicit szerződési kitételként, a Metro áruházi alkamazásomnál, gazdasági igazgatónak szerződtem (a német nyelvű, közvetlenül a német anyavállalattal kötött szerződés terminusa szerint: “Verwaltungsleiter”) és az alkalmazás egyik lehetséges terminusaként az adott időpontban az alkalmazási országban (Magyarország…) érvényes nyugdíjkorhatár elérése volt megjelölve… nos, eljöttem előbb és még két cégnél töltöttem be hasonló pozíciót, de ha ott maradok, és semmi más nem jön közbe, a nyugdíjkorhatár elérésekor szerződés szerint megszűnt volna az alkalmazasom…
Ha határidőre, projektre szerződnének munkáltató, munkavállaló (ami persze jó együttműködés esetén, más projektekre újra és újra meghosszabbítható), világosan meg kellene fogalmazni mindkét fél számára, hogy miért éri meg nekik. A munkavállaló számára (akár ilyen a szerződés, akár a szokásos “örökre szóló”) fontos lehet, hogy ő maga kilépéskor többet érjen a munkaerőpiacon, mint belépéskor. Ez lehet közelebbről meg nem határozott munkatapasztalat, és lehet valamilyen többlet tudás, amit a kettő között szerzett
Ez a második kérdésem, hogy a szigorúan vett LXP rendszer milyen “biztosítékot” tud adni a munkavállalónak, mivel tudja rövid távon, előre, hozomra elfogadtatni, hogy ő milyen sokkal többet tud? Az LMS rendszernél ezt általánosan elfogadott diplomának, képesítésnek hívják. Az LXP rendszerben van-e valamilyen visszajelzés, ellenőrzés, ami valamilyen formában hitelesíti a tudás megszerzését. Persze, még mindig fennáll a lehetősége, hogy a tudás alkalmazása is megy-e, de az már messze vinne…
Szólj hozzá!
Genetikai gyökerek? Hogy mennyi navajo indián vér van bennem? Nos…
2021.12.28. 13:33
Ma divat a genetikai gyökereket kutatni, a személyes genom alapján. Véletlenül bukkantam rá egy majd’ egy órás videóra, amely az algériaiak genetikai eredetével foglalkozik.
Ahhoz, hogy a tárgyra térjen, el kell magyaráznia a dolog, az eredet genetikai alapú vizsgálatát. Nos, ha az ember kér egy ilyen típusú vizsgálatot, csodák derülhetnek ki. Hogy pl. x %-ban ilyen, y %-ban olyan, z %-ban amolyan, stb. őseinek eredete. Többnyire 8-12 db %-ból áll össze a 100, és esetleg nagyon különböző a laboratórium által meghatározott, kb. azonos közös genetikai jellemzőkkel rendelkező genetikai csoportokból (mindjárt kiderül, ez utóbbit miért ilyen nyakatekerten fogalmaztam meg).
A videó készítőjének állítása nagyon merész, de bizonyítja is. Az első képen 1 személy 1 db genomját megvizsgáló 4 db laboratórium eredménye látható. Enyhén szólva nem hasonlítanak egymásra, hogy lehet ez?!
Úgy, hogy ez az egész inkább statisztikai alapú, és a laboratóriumok által érzékelhetően máshogyan meghatározott csoport-jellemzőkből egyénileg ”kevernek ki” az adott genomhoz hasonlító genomot, és ezt a receptet, amivel kikeverték, küldik ki, mint eredményt. És mivel kevés embernek jut eszébe, hogy visonylag nem olcsón több laboratóriumtól is kérjen eredményt, nos, ez nem derült ki…
Hogy jobban érthető legyen a dolog, a második screen-shot színek keverésével magyarázza el. Ugyanazt a “színt”, az illető konkrét genomját különböző szín-készletből (genom-csoportok, pl. 3. ábra) különböző összetevőkkel is elő lehet állítani… In diesem Sinne…:-)))
https://youtu.be/oby9cOXijhM
Szólj hozzá!
Igaz… de…
2021.12.19. 09:04
Summary:
A teljes megértés gondolata túl van értékelve, ráadásul az iránta való vágy/elvárás veszélyt is rejt magában… A nem tudás kognitív disszonanciás feszültségének elviselési képessége a kritikai gondolkodás legnagyobb fegyvere & áldása…:-)))
Kifejtés:
Az egy-mondatos igazságokkal nem feltétlenül az a baj (ha és amikor baj van velük, ebben a blogban is találhatsz néha egy-mondatos szentenciát, bon mot-t, közhelyet, az utóbbi sem a pokol előszobája feltétlenül, de sohasem kontextus, értelmezési tartomány, kommentár nélkül…), hogy nem igazak (az mindennek a teteje, amikor nem igazak…).
Az lehet viszont baj velük, hogy (1) fontosak-e (ritkán azok), (2) értelmezési tartományuk nagyobbnak van feltüntetve, mint amit megérdemel.
A lenti okosság mindenesetre igaz, meg akár fontos is. Azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket dolgod, szeretnél elmagyarázni. Többi dologgal meg nem, mert nem volt időd, kedved velük foglalkozni. De ettől még azok is érdekelhetnek, de igaz, hogy jó, ha tudod, hogy mi az, aminek érdemes nekiállnod egyszerűen elmagyarázni és mi az, amelyeknél érdemes kitenni útjelzőként, hogy ez érdekel, szeretnél is valamit mondani róla, de véges a tudásod róla.
Egy matek tanár (ugye, a mondás a tanároknak lehetne a jelmondata) is érdeklődhet irodalom, filmek iránt, ne is legyen megtiltva, hogy blogoljon róluk esetleg, de ne tüntesse fel magát akadémiailag képzett esztétának.
Az élettapasztalatom azt mondatja velem, hogy messze az a kisebb halmaz, amit egészen értek (amilyen elvi maximalista vagyok tulajdonképpen, ez nálam egy nagyon kicsi, limes zéró halmaz…:-)))
Tehát, a mondás szerint, semmit se tudok/tudhatok egyszerűen elmagyarázni. És mivel tényleg nem, ettől a fajta faék-típusú magyarázatoktól kiver a víz, nem is kéne egyáltalán… mégis szeretek…:-))). Magyarázni… a számos ellentmondás egyike, ami a komfort-zónám szerves rész, ezt kapd ki…:-)))
Amit mégis véletlenül lehetne/tudnék egyszerűen elmagyarázni, az soha nem érdekelt, mert azok a dolgok kivétel nélkül halálosan unalmasak…
Engem kifejezetten azok a dolgok érdekelnek, amelyeket NEM tudok (vagy nem lehet…) egyszerűen megmagyarázni, mert abban van érdekesség, dinamika, feszültség, izgalom… hogy mégis, mégis, miközben boncolgatom, keresem a szavakat, egy kicsit mindig közelebb jutok a megértésükhöz… és surprise, surprise, rendszerint ez történik…:-)))
Ezt a kis ákombákom képet a Linkedin-ről hoztam, ott is megcommenteltem, de rövidebben, meg hát az nem az én bejegyzésem, az illendőség, ugye… és a Linkedin comment-hossz limitálva van space-ekkel együtt 1250 karakterre…:-)))
Íme, az ottani szösszenetem róla interálisan:
“Igen… és egy csomó dolog van, amit nem értek egészen, és akár a legfontosabb dolgok közé tartoznak az életemben. Szóval a teljes megértés túl van értékelve. Egészen kevés dolgot értünk meg egészen az egész életünk folyamán. Welcome to the real world!
Sőt, tovább megyek, ez a túlértékeltség oda vezet, hogy ahelyett, hogy az emberek együtt tudnának élni a félig, vagy akár teljesen nem értett dolgokkal, ha nem értenek valamit, a legblődebb dolgot, konteót, egy-faktoros BS magyarázatot is beszopják, csak hogy azzal feküdhessenek le este, hogy ők bizony mindent értenek “egészen”… a nem tudás kognitív disszonanciás feszültségének elviselési képessége a kritikai gondolkodás legnagyobb fegyvere & áldása…”
Szólj hozzá!
1. parancsolat: Ne demotiválj!
2021.12.09. 08:38
“A fejedelmek sokat adnak, ha nem vesznek el semmit, és épp elég jót tesznek velem, ha nem tesznek rosszat: egyebet nem is várok tőlük.” - ha a fejedelmet vezetőre cseréljük ebben a XVI. (!!!) századi mondatban, máris Linkedin-kompatibilis okosság válhat belőle. Ezt Montaigne írta le Esszéiben (és ezzel a francia próba, próbálkozás szót, az ‘esszét’ is elindított diadalútjára… Hagyhatnám is itt így, kvázi magáért beszél a bon mot, pl. jó Facebook, akarom mondani Linkedin módra, de inkább bontsuk ki egy kicsit…
A munkahelyi vezető nélkülözhetetlen ismérve, benne van a névben is, hogy vezet ő. Ami operacionalizálva az elvet azt jelenti, hogy másokat motiválva, inspirálva (ja, és megfizetve) folyamatosan rávesz arra, hogy hatékonyan együttműködve egymással és vele különböző módon (külső-belső bonyolult kölcsönhatásokon keresztül) kialakuló és meg-megújúló célokat adott minőségben, határidőre elérjenek.
A motiváció, inspiráció furfangjai sok nyelven, könyvtárnyi anyag, tréningek tengerének, coachok hadának napi alapanyaga/témája. De hátha Montaigne-nek ez a kis gondolatfutama is segíthet, jó kedvvel neki is támaszkodhatunk a bordeaux-i nemesúr gondolatának…
Nos, nekem már vesszőparipám, több helyen leírtam, hogy a motivációs tantárgy első fejezete mindjárt az lehetne, hogy a vezető ne demotiváljon, deinspiráljon, mielőtt a jól megtanult motivációs eszköztárát élesíti.
Tegyük fel, hogy az emberek zöme direkt nem arra készül, hogy életének javát, 40-60 évét, az év napjainak 60-70 %-át, munkanapi nappali óráinak évszaktól függően 60-90%-át komoran, fogát vicsorgatva tölti el (hétvégéket, 12 nap ünnepet, 20 nap szabadságot számoltam, utazással együtt 9 órás elfoglaltsággal és 10-14 órás világos nappali idővel)
Emberek között, társaságban lenni, legalább részben érdekes munkát végezni, előrejutni, többet keresni, egyáltalán meg-/túlélni, kinek mi, de nem igaz, hogy általában nincs valamilyen kiinduló alap motiváció, amire építeni lehet. Nem mondom, hogy könnyű, mert sokfélék az emberek, jó ön- és emberismeret teszi a jó vezetőt (meg még néhány dolog, de ez alap…). Mégegyszer: ez akkor igaz, ha az emberek általában nem önmaguk ellenségei.
A zömről beszélek, mert persze vannak nehéz és talán menthetetlen esetek is, meg ügyeskedők, de a vezető emberismerete segítheti az utóbbiak (akik vigaszágon, mások kárára és nem a teljesítményükkel akarnak érvényesülni) okozta károk minimalizàlásában. A vezetői feladatokat illetően ez a nem-zöm ‘veszély-övezet’ kontingens jelentős energiákat köthet le, mert a nehéz esetek, a menthetetlenek és az ügyeskedők együtt a létszám 10-30%-át is elérhetik (a zöm 60-80%, és a kiemelkedő motiváltsággal bírók kb. 10%). A %-ok szubjektív tapasztalat, intuíció, semmi több.
Parafrazáljuk hát Montaigne-t: “A vezetők sokat adnak, ha nem vesznek el semmit, és épp elég jót tesznek velem, ha nem tesznek rosszat: egyebet nem is várok tőlük.“ (és azért azután legyen más is, de ezt soha ne felejtsék el…)…
Szólj hozzá!
A kapitalizmus folytonos megújulásának mellékhatásai a munka világára…
2021.12.03. 09:05
Mi találtam… amire fókuszálsz, az jön szembe… ami lent, az fent, ami belül, kívül… A múltkor egy francia könyvre találtam, ami levezeti a legmodernebb, úgymond “ember-centrikus” (!!) management egyik erős európai ágának gyökerét, és azt a náci Németország hatalom-technikusainak munkásságában találja meg.
Röviden, a kapitalizmus folytonosan önmegújúló, mindent a saját szolgálatába állító természete, folytonosan alakváltó, proteusi képessége megtalálta az ideológiai alapvetését annak, hogy hogyan használja ki a végsőkig az ember belső erőforrásait, az átlagember motivációjának egyfajta pszichológiai manipulációjával, amikor már önjáróan, hittel cselekszi azt, ami a tőkének jó, neki meg hosszú távon rossz. Ez egy minden oldalról alaposan megtámogatott mesterséges, abszolút személyesen egyedivé vàló motiváció-mátrix (amelynek része a fogyasztói társadalom fogyasztásra hívó ellenállhatatlan csábítása is…), amit ember legyen a talpán, aki ki akarja cselezni.
Arra a francia könyvre is a egy youtube interjú kapcsán találtam, voilà egy másik francia könyv ugyanarról másképpen egy másik youtube interjúban jött szembe. Egy egyetemen képzett diplomás francia filozófus úgy döntött, hogy nem a tanárság megélhetésileg nehezebb kenyerét választja, hanem - nem triviális döntés - a gazdaságban próbálja kamatoztatni a tanultakat. Hogy-hogy nem, először projektekhez sikerült csatlakoznia (még nem olvastam, csak az interjút láttam), ez a folyamat is megérhet egy misét, azután egy általa “felvilágosult” vezetőhöz elszegődött egy nagy vállalathoz, amelyiknek 7, azaz hét évet dolgozott, azután megírta a könyvét a mérgező managementről…
Tehát, rekapituláljuk. Egy jószándékú filozopter elszegődik jóhiszeműen egy jóhiszemű (“felvilágosult”) vezérigazgató mellé, kellemes fizetési kondíciókkal (amelyekről filozopterünk még sokévi egyetemi oktatói pozícióban se számíthatott volna), és segít neki a cég működését még olajozottabbá tenni, mint amit a már amúgy is felvilágosult vezérigazgatónak elérnie sikerült…
Azután 7 év után (gondolom, amikor kellő tartalékot sikerült összegyűjtenie öreg napjaira, bár a manus még nincs 40…), whistle blower-ként egy könyvben (gondolom, bestseller, tehát profitábilis üzletként, újabb bőrt lehúzva ugyanarról a rókáról, nem ügyetlen pasas…) leleplezi az egész machinációt. Mindenki jól jár? Nos, persze végig el kellene olvasni…
Tehát nem egy Günter Walraff-szerű oknyomozó újságíróról beszélünk (aki tudtommal egyszer egy török Ali nevű vendégmunkásként merült alá a német gazdasági életbe, és tárta fel tapasztalatait 1985-ben, a Legalul (Ganz unten) című nagysikerű riport-könyvében, később mégegyszer, most Kwami Ogonno szomáliai menekültnek kiadva merült megint mélyre a német társadalom bugyraiba, hogy 2012-ben megjelentesse kalandjait Aus der schönen neuen Welt címen, és ez csak a két legextravagánsabb története, voltak mások is…), nem.
Ő az elején és egy ideig abszolút jóhiszeműen bocsátotta áruba tehetségét, azt gondolva - “felvilágosult”, vagy ahogy szeretjük mondani, “humánus” főnökével együtt egyébként -, hogy abszolút a jó ügyet szolgálja, mindenki jól jár majd munkálkodása nyomán. A cég, a vezetője, a dolgozók és ő is… azután lassan elkezdett az egészről másképpen gondolkodni…
Elhangzik, hogy noha francia nyelvterületen ő az egyetlen volt hasonló pozícióban, de elmondása szerint az angol országokban bevett szokás már filozófusokat szakértőként alkalmazni, sőt van is ilyen pozíció, hogy CPO (Chief Philosophy Officer). Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen van, de rögtön találtam még job description-t is (ld. link).
Idézet, summary: “The CPO will be our in-house devil’s advocate, tasked with asking uncomfortable questions, and ensuring we grow in line with our values.“ (A CPO a házi ördög ügyvédünk lesz, akinek az a dolga, hogy kellemetlen kérdéseket tegyen fel, biztosítva, hogy az értékeink mentén tudjunk növekedni.)
Itt helye van egy personal note-nak… rájöttem (kicsit későn, belátom…), hogy megtaláltam (volna) a legtestreszabottabb szerepemet az életben, ami még jól is fizet ráadásul. Kevesen jobbak nálam, ezt bízvást mondhatom, kellemetlen kérdések kitalálásában, feltevésében. Nem beszélve a felelősség-gapről, ami a CFO szerepe (amit 20 éven keresztül jól-rosszul igyekeztem betölteni 5 kisebb-nagyobb cégnél) és a CPO szerepe között van… az utóbbinak a legnagyobb felelőssége, hogy elég kellemetlen kérdést tudjon feltenni, amelyek a növekedés vs értékek állandó & természetes konfliktusait van hivatva feltárni… nekem legyen mondva a különbség…
https://jameslynden.medium.com/chief-philosophy-officer-a-job-description-e70ce37689b6
No, a fenti post egy Berlinben élő business stratégiával foglalkozó ember álma, nem valóság, fake, vagy ha tetszik irónia, szarkazmus…
De… lehet találni nyomát a neten, akit érdekel, valós gondolkodásnak a témáról… talán, mint annyi minden ez is bab-zsákos Silicon Valley-ből indult el? Ahogy a következő post érvel, ha van CHO (Chief Happiness Officer) nem egyenes az út a CPO-hoz? És valóban, miért ne? Van még hová fejlődnie a magyar gazdaságnak, management világnak is!
Szólj hozzá!
Önismeret? Néha onnan, ahonnan nem várod…
2021.12.03. 08:51
Pince-padlás tele azzal, hogy ne halgass a többiekre, menj az utadon, ne hagyd magad eltéríteni, megfélemlíteni az úton várható nehézségektől, ilyenek.
Persze a fenti lózungban van igazság. Amit főleg a hátad mögött mondanak, mert pl. irigyelnek valamit, arra például igaz. Nem kell mindenkinek megfelelni próbálni, meg persze “inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak”…
Én meg mondok egy ilyet… Van olyan, volt olyan, lesz olyan, amikor valaki, aki szeret, aki jót akar Neked, mond valamit Rólad, aminek nem örülsz. Mert nem úgy van! Rosszul látja!
Csak azt mondom, ilyenkor (ez amúgy is ritka, ha belegondolsz, rájössz, szembe (…babám, ha szeretsz) mikor mondunk ilyesmit egymásnak?! ehhez nagy levegőt kell venni…) se kell rögtön elfogadni, amit nem akarsz elfogadni, de rögtön kizárni, elfelejteni se biztos, hogy célszerű…
Akkor mit csinálj vele?! Nem úgy van & kellemetlen is… nos, próbáld ki ezt: “csomagold be” óvatosan, és tedd félre, tedd karanténba, tedd fel egy “polcra”. És néha nézz rá, csomagold ki óvatosan, és gondold át, most is úgy gondolod-e még, hogy nem igaz…
Kiderülhet egyszer csak, hogy bizony úgy van az, csak nem voltál készen a befogadására, amikor mondták… ez néha évekbe is telhet… Az önismeretre is sokszor mondják, hasznos cucc… és nem mindig onnan jön, ahonnan várod…
Szólj hozzá!
Mérgező emberekről, vezetőkről - másképpen…
2021.12.03. 08:46
Sok szó van a mérgező emberekről, hogyan lehet felismerni őket, mit kell tenni, ha ilyet azonosítunk - az előbbiek segítségével is - a környezetünkben.
Az jutott eszembe, hogy vajon ők is itt vannak-e (ez eredetileg egy Linkedin post volt, a professzionális Facebook, amin rengeteg tanács hangzik el ebben a témában), és olvassák-e ezeket, és mit szólnak hozzájuk.
Első kérdésre én azt válaszolnám, persze, hogy itt vannak, másodikra meg azt, hogy lehet, hogy lelkesen like-olják ezeket, mert elvileg, általánosságban egyetértenek azzal, hogy az ilyenekkel egyszer és mindenkorra le kell számolni. És persze nem gondolják, hogy ők is azok…
Meg azt is gondolom, hogy talán ritka lehet (?) a 100-ban mérgező, a velejéig gonosz ember, akinek ez az életcélja… Lehet, hogy otthon, a teniszpályán mondjuk pont nem az, csak bent, például, mert nagy a kabát neki, kompenzál, lepuffog ezen biztonsági szelepen, ahelyett hogy hatékonyan hozzájárulna a szervezet működéséhez.
Mit tudom én, pótcselekvésként, el kell tölteni a munkaidőt, és nem tudatosan, de érzi, sokkal jobb, ha inkább mérgező embernek tartják, mint alkalmatlannak. Nem mondom, hogy nem lehet millió más oka, meg hogy nincsenek - valamiért - félrement életek, és ebből eredően keserűség & bosszú az életen (aki éppen ott van, azon…).
Az a lényeg, hogy gombostűre tűzve, piha, eltartani magunktól őket nem segít a megoldásban, bizony, ők is csak emberek, többé-kevésbé mint mi, csak nincsenek a helyükön, és ez így tör ki belőlük. Vagy?
Szólj hozzá!
Óda a kulcs-emberekhez...
2021.11.04. 14:59
Magyarországon, de lényegében az egész világon sarzsira fizetnek. Hogy jól keress, perks, stb., valamilyen vezetőnek kell lenned. A vezető, ha nem tulajdonos (és hányan azok... aki az egyszemélyes cégének a tulajdonosa, nehogy felemelje már a kezét...), irigyelt csapda-helyzetben van. Irigyelt, jó, ez világos, miért, de miért csapda? (a) Mert nem egészen a maga ura, elismerésének mércéje mások, az alá-, hozzátartozók összteljesítményének a függvénye, (b) minimum két érdeket kell összeegyeztetnie, a főnökei, a vezetőség kívánalmait, akik egyébként kinevezték, és akiktől a szervezeten belüli élete, karrierje függ, és azoktól, akiknek a munkájának a koordinálása rá van bízva, mert ha elégedetlenek, nem érzik jól magukat, nem lesz jó az összteljesítményük, ami végülis a vezetőjük elismerésének lehet a gátja.
Nem is olyan könnyű helyzet, mint elsőre tűnhet, ha valaki nem hiszi, próbálja ki. De a cím a kulcs-embereket említi, nem a vezetőket. A kulcsemberek erősen vagy csakis a saját munkájuktól függnek, ez az előnyük. Ha jól értenek hozzá, és lelkiismeretesek, felelősség-tudat osztásánál kétszer álltak sorban, aranyat érnek a helyükön, bármi legyen is az a szervezeten belül. A szervezet rendszerint szívesen „lenyeli” a pluszt, amit munkájukba beletesznek, amivel számos kolléga munkáját en amont és en aval (egy folyamatban egy adott művelet előtti és utáni folyamat-elemek) könnyítik meg (akik azután ezt jól meg is szokják...), de megint rendszerint nem ismeri el, nem honorálja sem anyagilag, sem eszmeileg ezt a pluszt. És ez, megfigyelheted a saját szervezetedben is, mindenhol így van, mindenütt vannak ilyen kulcsemberek, bárkit kérdezel, tudja, kik azok, akik vitálisak a napi működés zökkenésmentességében.
Azt hogy nem habostorta mindig a vezető élete, a sajátomon kívül néhány konkrét példán keresztül közelről láttam, látom. Volt például egy remek szakember egy műszaki jellegű szervezeti egységben, akinek a tapasztalata, hozzáértése kulcs-emberré tette őt. Sok év után megérett a dolog, kinevezték az egység vezetőjévé. Magasabb fizetés, vállalalati autó került alá, néhány hónapig ezzel elvolt. Azután, talán egy éven belül, egyszercsak visszaadta a címet, az autót, és visszament „dolgozni”. Nem fült a foga az adminisztrációhoz, és az emberekkel foglalkozáshoz. Újra visszament kulcs-embernek...
(Kis kérdés: Te hogy vagy azzal, hogy valakit el kell bocsátanod? Behívod, és megmondod neki, hogy nincs többé szükség itt a munkájára. Nehezített eset: jó dolgozó, egyszerűen csökkenteni kell a személyi költségeket is, rosszul megy a business, és több jó dolgozó közül szinte véletlenszerűen ráesett a választás a létszámcsökkentésnél... Hogy lennél ezzel? És másnap, amikor bemész azok közé, akik történetesen most megúszták? Mondjuk este lefekvés előtt? Mielőtt vállalsz valamilyen vezetői tisztséget egységvezetőként, ahol emberek dolgoznak esetleg jó régen, ezt a kérdést rágd át. Ne ugorj át rajta könnyedén, mondva, a hídon akkor kell átmenni, ha odaérünk....)
Egy másik valaki volt valamilyen szintű vezető is cégeknél, HR-vezető például, de ahogy később megismertem, extrém perfekcionista (ja... ha ilyen vagy, ne menj vezetőnek, túl sok az X tényező, az elismerésed a szervezeten belül nem csak Rajtad, a Te munkádon múlik...). Ebbe azután bele is betegedett, majdnem bele is halt. A műtét sikerült, erős jellem, eldöntötte, nem lesz többet vezető. 30+-os volt már, elkezdett egy vadonatúj szakmát, ami vizsgához van kötve és erősen technikai. 23 éve annál a cégnél dolgozik, ahová először jelentkezett ebben az új szakmában.
Ahhoz, hogy ne érhesse szó a ház elejét, szüksége van arra, hogy az inputjainak minősége eleve jó legyen. Ezért messze túlnyúlva a munkaköri leírásán, messze visszanyúlva az értékláncon több szakaszban is kontrollálja a folyamatot, kvázi halálra dolgozza magát, kb. 3 ember munkáját elvégezve. Mivel integritása, deontológiai (szakmai etikai) attitűdje megkérdőjelezhetetlen, ha kér, jelez valamit visszafelé a folyamat-ágon, szó bent szakad, javítják a hibát, eszméletlen tekintélye van a vonatkozó dolgozó „nép” körében. Ne tévedjünk, senki, ő se nélkülözhetetlen. Ha egyszer nem lesz ott, minden megy tovább. Mondjuk meg lesznek lepve, hiányozni fog a másik 2 embernyi munka, mert persze egy embert vesznek majd fel a posztra... Ennek a látszatja a vezetői szinten erősen visszafogott habzású, valamit érzékelnek, néha elszólják magukat, de ennyi...
Ajánlás (Villon nyomán nagyon szabadon): Óh, Herceg, ne hidd, hogy minden ember egyforma és cserélhető, vagy ha az is, az eredmény ugyanaz lesz. Hidd el, nem csak Te vagy egyedi és (a Magad módján...) nélkülözhetetlen. Már Szun Tse és Macchiavelli is megmondta volna, de elfelejtették leírni, kimaradt szeminális műveikből sajnos, hogy a birodalmad minősége, teljesítménye meglepően kis számú alattvalód határt, lehetetlent nem ismerő elkötelezettségén & szakértelmén & tapasztalatán múlik. Tudd, hogy kik ezek, és tegyél róla, hogy jól aludjanak és a legtöbbször igazán kedvük legyen reggel bejönni, mert tudhatják, hogy megbecsülik és a helyén kezelik őket. A pénzüket is tedd rendbe, de nem utolsó sorban becsüld meg őket meritjük szerint!
Szólj hozzá!
Home Office-ból Office-ba…
2021.11.02. 10:44
“Szóval megint bejársz az irodába… Hogy képzelik, hogy el tudod végezni a munkádat?
Vannak a személyes meetingek, és a makacs Zoom call-ok, amelyek ellepik a naptáradat. A befelé út egy óráig tartott (és nem is feltétlenül stressz-mentes - SZM), amit otthon arra használtál, hogy feldolgozd a mail-jeidet.
“Vannak ezek a lassan csörgedező, félig-sütött beszélgetések. ‘Van egy perced?’, ‘Van egy perced?’, ‘Van egy perced?’…” - mondja Maura Thomas, teljesítmény tréner Austin, Texas-ból.
Koncentrálni, tartani a fókuszt mindig is nehéz volt az irodákban, különösen amióta a cégek kezdték lebontani az irodák közti falakat, a kooperáció elősegítése és az alacsonyabb üzemeltetési költségek jegyében. De azután, több mint egy év home office után, a visszatérés úgy tűnik, hogy kifejezetten a termelékenységed kiölését szolgálja csak. A háttérzaj erősebbnek tűnik, mint régen. A dumásabb kollégáidnak 18 hónapi pletykázás lemaradást kell behozniuk. És te ott ülsz, az asztalodnál, könnyű prédának.
“A probléma akkor van, amikor csak az agyunkat használjuk, gondolkoznánk, miközben úgy tűnhet, nem csinálunk semmit (mondjuk, persze, az utóbbi sincs kizárva… nothing-box, és társai…:-))) - SZM)” - mondja Maura Thomas. Szükség van valamilyen jelzésre, ami jelzi a többieknek, hogy ez a helyzet (…és, hogy tiszteletben tartják… - SZM). “Csukd be az ajtód, ha van, tegyél fel egy fülhallgatót (ha a főnök tolerálja - SZM), vagy használj valami zászlófélét, amit “félárbócra eresztesz”, amikor benne vagy valamiben.” - mondja Maura Thomas….”
Részlet Rachel Feintzeig november 1-i WSJ (Wall Street Journal) cikkéből…
Szólj hozzá!
Sikeres vagy? Sorvezető…:-)))
2021.10.24. 23:50
A siker def. meglehetősen rugalmas, ha nem alaktalan (kritérium, mint égen a csillag…), ráadásul időben változó. Egy ókori def. szerint, ld. Oedipus, biztosan csak halálával tekinthető sikeresnek az ember (addig annyi minden történhet, kiderülhet).
Plusz, Janus-arcú, mert van egyszer, hogy maga mit él át (éppen), nevezzük ezt elsőfajúnak, és amit a többiek látnak bele az életébe, nevezzük el ezt másodfajú sikernek, sikeres életnek. Akkor első közelítésben 4 eset van, +/+, +/-, -/+, -/-. Szerintem egyik sem üres halmaz.
Lehet még fokozni…:-))) Az elsőfajú (t), tehát adott időpontban 1-elemű halmaz, a másodfajú (t) több-elemű. Ha nem vagyunk Messi, Federer, vagy Einstein, Karikó Katalin, az n-elem elemenként különbözhet. Másodfajú sikereseknek azokat nevezhetjük, akiknél az őket ismerők meglehetős %-a a +-t húzná ba a rovatba, az egyébként egyénenként különbözhető kritériumrendszerek eredőjeként.
Személy szerint (t) +/? , a + -nak a nagy része meg szerencse…:-)))
Szólj hozzá!
A boldogság kék madara…
2021.10.04. 08:45
Ugye, mind arra vágyunk, hogy elérjük (a legutolsó megfogalmazásunk-szerinti…) összes célunkat, mert akkor majd jön a Kánaán? Most ne gyere azzal, hogy hol vagy Te még attól, hogy ez is, meg az is kellene hozzá… tegyük fel (dolgoztasd meg a fantáziádat, solution-surferes barátaim zsargonja szerint fogalmazd meg/éld át a “future perfect”-edet…), hogy minden pico bello sikerül és Te ott ülsz a siker-pile-on és boldog vagy. Constansan, statikusan… megvan?
Akkor most “kérdezzünk meg” valakit, akinek ez minden nyilvánvaló odds és végesség ellenére sikerült, hogy érezte magát?
Nem akárkit, és már csak olvasni lehet a válaszát a Black Books előszavában (igazából a Liber Novus-ból, másképpen a Red Book-ból idézve) ezt írja Carl Gustav Jung:
„As he recounted in Liber Novus, “I had achieved everything that I had wished for myself. I had achieved honor, power, wealth, knowledge, and every human happiness. Then my desire for the increase of these trappings ceased, the desire ebbed from me and horror came over me.”
Kivonat innen:
Black Books (9780393531770)
Jung, C. G.; Shamdasani, Sonu (EDT); Liebscher, Martin (TRN); Peck, John (TRN)
Ez az anyag szerzői jogi védelem hatálya alá eshet.
Magyarul: “Mindent elértem, amit akartam. Megbecsülést, hatalmat, gazdagságot, tudást és minden emberi boldogságot. Azután a vágyam mindezen csapdákra megszűnt, elapadt, és a rémület kerített hatalmába.”
Ez a rémület vezette rá az útra, az általa individuáció-nak elnevezett érési folyamatra, amelynek során az individuum megismerve önmagát (amennyire ez lehetséges, perfekcionisták itt is kíméljenek…) teljessé válhat (ha minden összejön… ritkán jön össze minden…). És ennek az egyéni útnak, szubjektív El Camino-nak a lenyomata, naplója a Black Books, és zanzásított, aszusított irodalmi, képzőművészeti megjelenítése a Liber Novus…
Így… talán soha senki nem jutott ilyen közel ahhoz, mint Jung, hogy ezt a folyamatot a lehetőséghez híven, szavak által kifejezhetően leírja…
Talán érdemes néha Jung-ra gondolnunk, amikor el vagyunk keseredve, hogy még nem értük el ezt vagy azt a célunkat… lehet, néha, hogy éppen így járunk “jól”, így van erő, tűz bennünk, hogy elhordjuk a hegyet…
Szólj hozzá!
Nők...
2021.09.18. 21:50
Ally McBeal, 5. évad, 2 fiatal ügyvédnő beszélget szerelmi ügyekről. Jenny elmondja Ally-nek, hogy közös ismerősükhöz, a macho, nővadász ügyvédhez, miközben taszítja is, elekezdett vonzódni. Ally-tól kér tanácsot, aki szintén játszik időnként a Raymond gondolattal... Ally a következő párbeszéd részletben olyan sikeresen beszéli rá Raymond-ra Jenny-t, hogy tulajdonképpen önmagát is meggyőzi...:-)))
„Ally: Azt szoktuk mondani, hogy vannak felvilágosult, érzékeny társak, akikkel meg tudjuk osztani az érzéseinket. És valóban, ezt szoktuk mondani. De mindeközben egy olyan pasit akarunk, aki le tudja győzni a másikat, ha szükséges.
Jenny: Akkor mi tulajdonképpen egy alsóbbrendű nem (gender) vagyunk?
(Elképesztő, hogy a 90-es években készült sorozat mennyire a mai témákat pedzegeti... Ally egyszer még egy összecsukható elektromos rollerrel el is üt egy fiatal nőt, pont ezt, akivel beszélget, így ismerkednek össze...)
Ally: Nem, persze, hogy nem. A probléma az az, hogy a nők annyira felsőbbrendűek a párkapcsolati szinten, hogy nehéz egy valódi autonómiát találniuk velük. Nos, nézd, Jenny... ők szeretik a rugbyt. Na most, a sex-hez meg tényleg semmit se értenek. Ennyi. Kimondtam.
Jenny: Azt akarod mondani, hogy nincs kedves, vicces, okos, jól kinéző pasi?
Ally: Dehogy nincs!
Jenny: Nos, hol található?
Ally: Detroit...
Jenny: Tessék?!
(jó, ez kilóg, ehhez tudni kéne az előzményeket, ide legyen elég annyi, hogy Ally legutóbbi nagy szerelme most éppen Detroitban él, Ally és Jenny pedig Bostonban... azaz, Ally, még mindig szerelmes belé...)
Ally: Vicceltem. Ahhoz egy jó adag humor kell, hogy az ember Detroitban éljen. Az a helyzet Raymond-dal, hogy mindannyian vonzódunk egy védelmezőhöz. És amennyire őt őrző-védőnek tekintjük, jó pasi. És ügyvéd, tehát nem is annyira buta, csak egy kicsit félrenevelt. Kedves volt?
Jenny: Valójában igen.
Ally: Akkor tehát okos, jó pasi és kedves. Ha meggondoljuk, van nála rosszabb...”
Szólj hozzá!
Politikailag korrekt, vagy woke (felébredt) kis enciklopédia...
2021.09.18. 21:09
(Technikai megjegyzés: táblázat formattálása miatt mobilképernyőn a tartalom nem igazán élvezhető… a 3. oszlop teljesen lemarad, és a 2. oszlop se látható teljesen… bocs…)
Angol kifejezés |
Magyar fordítás |
Jelentés |
chronologically challenged |
kronológiai kihívásokkal küzd |
öreg |
vertically challanged |
vertikális kihívásokkal küzd |
alacsony |
beauty deficit |
szépségdeficites |
csúnya |
unwilling sperm recipient |
akaratlan spermafogadó |
megerőszakolt áldozat |
metabolically different |
más anyagcseréjű |
halott |
motivationally deficient |
motivációhiányos |
lusta |
non-living person |
nem élő személy |
halott |
negative saver |
negatív megtakarító |
Pazarló |
non-traditional shopper |
nem hagyományos vásárló |
bolti tolvaj |
optically inconvenienced |
optikai kellemetlenséggel küzd |
Vak |
in the early stages of finialization |
a befejezés korai stádiumában jár |
Befejezetlen |
hair disadvantaged |
előnytelen hajú |
Kopasz |
horizontally challenged |
horizontális kihívásokkal küzd |
Kövér |
temporally challenged |
időbeli kihívásokkal küzd |
késésben lévő |
differently interesting |
máshogy érdekes |
Unalmas |
differently logical |
máshogy logikus |
rossz, téves |
domestic artist |
házi művész |
Háziasszony |
differently honest |
máshogy őszinte |
Hazudós |
incomplete success |
hiányos siker |
Sikertelen |
least best |
legkevésbé a legjobb |
Legrosszabb |
charm-free |
vonzerő-mentes |
Unalmas |
Forrás: a 40Plusz site-ról, "A politikai korrekt karácsonyi mese" című postból...
Szólj hozzá!
Termékfejlesztés - À la Leaonardo...
2021.09.09. 15:33
Jelmagy. (Termék = jobbára software, de ki tudja, lehet közös nevező tangible termékekkel is) - Linkedin humorzsákból
MVP = Minimum Viable Product (minimálisan elfogadható/működő termék)
Product’s goal = Termék cél
Market needs = Piaci igény
Development’s understanding = Ahogy a fejlesztés megértette…
Beta We Think We released = Beta verzió, amiről azt hisszük, hogy kibocsátottuk
Beta We Did Release = A Beta verzió, amelyet valójában kiadtunk
What Sales Sold = Ezt adta el az Értékesítés
Post-Beta Update = Beta utáni módosítás eredménye
Launched Product = Az útjára bocsátott kész termék
Szólj hozzá!
Plan C...
2021.09.09. 15:22
Amikor Amerikában bevezették a 65 éves korhatárt, 61 év volt az átlag éketkor. Átlagosan tehát a törvényhozók (akik persze maguk számára jóval nagyobb életkort gondolhattak, figyelembevéve a luxust, amelyben ők - átlagosan éltek) 4 évet szavaztak meg az átlag amerikai férfinak, amit - ha szerencséje van, és kmf (korának megfelelő…) egészségügyi állapotban van - nyugalomban, békében, jelentős distress nélkül eltölthet…
Jut eszembe, a 2000 évek derekán az egyik cégnél volt egy amerikai állampolgár COO, aki egy kettős állampolgár igazgatóban és a fiatal CEO-ban jó partnert talált ahhoz, hogy komolyan felháborodjon a magyar szabadságolási rendszer liberalizmusán. Gondoljunk bele, a 21-30 nap (+különféle extrák, ünnepnapok, beleszámítva a szabad szombatokat) 4-6 hetet jelenthet! 11,5 %-át a rendelkezésre álló munkaheteknek! Sokat nem tudtak tenni, nem lehetett kumulálni, abban az évben ki kellett venni, ilyenek…
Talán a többséget (még…) nem érdeklik ezek, a másodikra meg esetleg azt mondja, milyen igazuk volt… én meg csak azt mondom, a C terv a legfontosabb, az életed terve, stratégiája… a B terv (hogy mit csinálsz, ha hirtelen nincs bevételi forrásod) fontos, az A tervvel nem kell foglalkozni, az az amit éppen csinálsz, amire törekedsz… Tudod, mi a (lesz) a jó? Ha ezt a hármat összegyúrod egy harmonikus egésszé.
No, A terv nincs vele gond, pipa, B terv (vagy legalábbis outline-van) jó ha van… És a C terv?