Marco Ronzani, svájci jó coach-ismerősöm tette ezt ma (ronda esős szombaton... legalábbis az én GPS-lokációmon) fel az FB-re:
«Kausal-Agnostiker». Nobel Ronald Coase (Passell, 1991). Es ist nicht notwendig, die Ursache festzustellen z.B. bei einem Konflikt. - "Nem szükséges az okot felderíteni, például egy konfliktus feloldásához" - Ronald Coase.
Úgy is szoktuk mondani: a "problémanyelven" a problémát mélyítjük el, a "megoldásnyelven" a megoldáshoz kerülünk közelebb (a szavakban nehezen megjeleníthetően emberi ember Ben Furmantól tanultam Helsinkiben a "megoldásközpontú" (solution-focused) helyett a "megoldás-építő" (solution-bilding/bilder) kifejezést, amely még szemléletesebben fejezi ki azt, ami egy megoldásközpontú folyamatban történik...
Kicsit ellentmond ez a mindennapi tapasztalatunknak/szokásainknak, mert gondoljunk csak egy kicsit bele, általában mi a fenét is csinálunk, ha hallunk egy problémáról?! Miért (pont én, pont most, stb), mi lehet az oka, és főleg ki a felelős/bűnös (más, mint én...)?!
Szinte soha nem jut eszünkbe, hogy mennyi időt (bosszúságot, veszekedést, összeveszést) spórolhatnánk meg, ha egyszerűen azonnal azon kezdenénk gondolkozni, hogy hogyan lenne frankó... (ahelyett, hogy mi NE legyen...). Na, ez az egyik alapja annak, ami miatt a briefcoaching/rövidcoaching brief/rövid...
Van egy másik nem elhanyagolható előnye is ennek a megközelítésnek... Próbáljátok ki:
(1) 5 percig beszélj egy ismerősödnek, barátodnak, barátnődnek arról, hogy milyen nehéz helyzetben vagy, és hogy Neked személy szerint milyen nehéz ezt kibírni, vagy
(2) 5 percig - ugyanannak, vagy másnak - beszélj arról, hogy mit szeretnél elérni, mit fogsz akkor másként csinálni, miből veszed észre, és mondjuk mások hogyan veszik észre, hogy elérted... figyeld meg magad közben és utána és hasonlítsd össze a hangulatod, az energiaszinted... Nna, ez a különbség...:-)))
Fontos megjegyzés: azt szoktuk mondani, hogy mindez nem jelent probléma-fóbiát, az SF-et valamilyen mértékben is használó támogató nem retteg a problémától és szóba is kerül a helyzet, adott esetben a probléma a folyamatban, pontosan olyan mértékben, hogy legyen közős nyelv, értsék egymást, a támogató/kisérő/coach és az ügyfél...
És persze... ha defektet kap az autó, vagy elromlik a csap, akkor meg kell keresni az okot is, persze hogy... de még ott is, tulajdonképpen meg lehet az egészet úgy is közelíteni (ahelyett, hogy ne legyen lyukas a gumi, ne csöpögjön a csap), hogy milyennek akarom ehelyett? Egészségesen 1,8-2,4 atm-ra felfújva, amint vidáman szeli az utat, segít az út egyenetlenségeit kiegyenlíteni, a csap meg nyit, zár, amikor kell ahogy kell, ez az eredményállapot...
Mégis, érdemes azt a durva, első megközelítést alkalmazni, hogy ahol az emberi psziché, döntés, mérlegelés fontos tényező, ott nagyon nem mindegy, hogy a problémával foglalkozunk "érdemén felül", vagy az eredményállapot részletezésével, minél élőbb "megjelenítésével" töltjük inkább az időnket...