Kicsit talányosnak találják, kiváncsian kérdezik meg néha, ha új emberrel találkozom, hogy miért kezdtem bele a támogató szakmába...
Utóbbi néhány hónapban a céges megkeresések mellett találkoztam néhány magánmegkereséssel is. Olyanoktól, akik jó helyen dolgoznak, szeretnek is ott dolgozni, szeretik a munkájukat, és többet akarnak elérni... Azt gondolják, az üzleti edző, a coach hasznos lehet számukra...
És ők biztosan nem költségként, hanem befektetésként tekintenek a saját fejlesztésükre szánt forintokra... az okos befektetés ezen a területen is sokszoros hasznot hozhat... és a saját magunkba való befektetésnek a triviális, kitűzött célhez közelebb kerülésen, a cél elérésén túl pozitív mellékhatásai is vannak: kisebb stressz, nagyobb határozottság, önbizalom, jobb időkihasználtság, kevesebb "zűr" az ember körül (kevesebbet kelt és a tűréshatára magasabb lesz), ennyi általános jut előszörre az eszembe, azután esetről esetre lehetnek egyéb speciális pozitív szinergiák is...
Ilyen vagy olyan okból, talán büszkeségből, talán nem akarják kiadni, hogy ők még ilyesmihez is fordulnak, talán taktikai, talán stratégiai okokból nem a szervezeten keresztül, a szervezet által finanszírozva szeretnének coaching támogatást kapni. Saját maguk akarják finanszírozni a folyamatot.
Talán hallottak erről az ismerőseiktől (de ők részei a „rendszerüknek”, velük nem szeretnének dolgozni). Ki akarják egészíteni az eszköztárukat, ki akarják próbálni, hogy mennyire hasznos. Nők, akik mernek támogatást kérni. Nem minden nő, és talán nem minden férfi szeret kérni... hiszen egy szinten túl már „mindent tudunk”, nem? ...és meg is oldjuk... magunk...
Talán az is benne van, hogy ha a szervezet fizeti, akkor el illik mondani (bevonódik a főnökség, a HR), hogy tulajdonképpen miért is szeretnék ezt, mi az, amiben fejlődni szeretnének és ők ezt – egyelőre – meg akarják tartani maguknak...
Végülis nem kutatom az okokat, a coach – legalábbis ahogy én ezt felfogom – nem kutatja az okokat, az (a fáma szerint...) a pszichológus dolga.
Közbevetés: amúgy nincs azzal semmi baj, amikor bevonódik a HR, az elmúlt időben számtalan inspiráló, magasan képzett, odafigyelő, stratégiai gondolkodású HR-vezetővel és munkatárssal ismerkedtem meg, akik nagyon jó gazdái a fejlesztésnek és komoly, igazi stratégiai partnerei a szervezeti vezetésnek. Az kár, hogy ahogy egyre fejlődnek stratégiailag a HR-esek, belső szervezetfejlesztők, úgy csökken a finanszírozásuk, az igazi hasznos fejlesztési terveik volumenének növeledésével fordítottan látszik arányosnak lenni a szervezeti budgetek finanszírozási forrásainak volumene.
De vissza azokhoz a „fecskékhez”, akik már karrierjük egyharmadánál, derekán vannak, nem „futottak még”, „tudnak már valamit”, és mégis úgy gondolják, hogy érdemes saját forrást is áldozni a kompetenciáik fejlesztésére, kibontására... persze, ez lehet formális iskolarendszerű oktatás, tréning is, meg persze személyes üzleti vagy executive coaching is.
Egy ilyen hölgytől kaptam ma meg a visszajelzést 3-üléses coaching-folyamatunk után, és azt hiszem, ezért váltottam erre három és fél éve:
"Miklósban egy nyitott, figyelmes és megbízható embert ismertem meg. Beszélgetéseink inspiráltak, megerősítettek, és segítettek abban, hogy felismerjem a saját lehetőségeimet. Abban már eredetileg is biztos voltam, hogy hasznos lesz vele dolgozni. Aztán rájöttem, hogy még kellemes is. Köszönöm! jogtanácsos, biztosító"