Vezetői coaching

Platón megkérdezte tanítványaoitól, mi a három legfőbb dolog, amire az életben szükségünk van. Lalimonasz ezt válaszolta :

-       Az élelem, a fegyver és a szeretet.

-       Ha valamelyiktől meg kellene válnod, melyiket hagynád el ? – Kérdezte tőle Platón.

-       A fegyvereket.

-       És ha még egyről le kéne mondanod, melyiket hagynád el ?

-       Az élelmet – válaszolta Kalimonasz. Fegyver nélkül az ellenség a halálba kerget, élelem nélkül éhen pusztulunk, de ha meggondolod, a halál évezredek óta az élet velejárója. Fegyverrel megvédhetjük, élelemmel fenntarthatjuk az életünket, de vajon mit kezdenénk egy olyan élettel, amelyikből hiányzik a szeretet ? 

teveatufokan@gmail.com

Cecile Northcote Parkinson neves történész, egyetemi tanár, a politikai tudományok  ismert tudósa, az angolszász  hivatali apparátus tapasztalt ismerője (több vezető állásban szerzett gazdag ismereteket), de elsősorban kitűnő megfigyelő és nagyszerű humorista. Magyarországon először 1965-ben jelent meg az első általa jegyzett könyv, a "Parkinson törvénye vagy az Érvényesülés Iskolája", amelyet kettő másik követett.

Evergreen darab... talán egy részletet idézek, amely a jelenlegi érdeklődési és foglalkozási körömet érinti keményen szatirikus és talán mondható, hogy elég találó módon, nézzük a részletet. A részlet az egyébként is eszméletlenül vicces  "A szűkebb lista vagy a Kiválasztás Elvei" fejezetből származik. Tudjunk nevetni magunkon, elég fontos...

„Az intelligencia-vizsgálatnak az a hibája, hogy a legjobb jegyeket azok kapják, akik a későbbiek során gyakorlatilag írástudatlannak bizonyulnak. A jelöltek annyi időt töltenek el az intelligencia-vizsgára való felkészüléssel, hogy másra alig jut idejük. A pszichológiai beszélgetés mai, fejlett formája a meghívásos istenítélet. A jelöltek egy kellemes hétvégét töltenek el szakértői megfigyelés alatt. Ha valamelyikük megbotlik a lábtörlőben és azt mondja: „A fene egye meg!” a háttérben ólálkodó szakértők előrántják a jegyzetfüzetüket és bejegyzik: „gyenge fizikai koordináció” és „önfegyelem hiánya”. Felesleges volna ezt a módszert részletesen leírni, de eredményei itt vannak körülöttünk mindenfelé és nagyon siralmasak. Azok, akik megfelelnek az ilyen vizsgáztatók előtt, rendszerint óvatosak és gyanakvó hajlandóságúak, pedánsak és szőrszálhasogatók, keveset beszélnek és semmit se csinálnak...”

teveatufokan@gmail.com 

The other day “en jetant un coup d”oeil” into one of my favorite forum-generating LinkedIn group, I’ve found a forum topic (started by Marianna Lead, MCC (Master Certified Coach), PhD, Provider of ICF-Approved Coach Training & Mentoring @ Goal Imagery Institute, ICF Credentialing Examination Assessor, Top Contributor (to the LinkedIn group’s work and who BTW (very) often start a brand new topic…). Voilà, the topic: 

“For me, it was "direct communication". It's ironic because I'm a pretty direct person. However, it was tricky to learn how to say everything I wanted to say in a "coaching way". What about you? What do you think of direct communication in coaching? Any examples?” 

I have found this brilliant  (very rarely spoken about...) and my first contribution to it was as follows:

 “That one is really excellent...:-))) Interesting, I have lot of times the same feeling... in a way, coaching is a special conversation... thinking... perhaps direct communication is rather relatively rich in I-message context while in coaching I-messages are rare (though not inexistants...)...” 

To which Marianna answered: 

“Yes, totally, it's about retraining yourself to say "It sounds as though...", etc. And getting used to it! Or, for instance, when you really want to ask, "So, if this and that is not working, why do you bother?", to ask instead in a "coaching" way, "So, in hearing what you just shared, what is your commitment to X?" And so on... In other words, to keep "translating" into coaching language what you are thinking, and eventually it becomes a habit and you don't have to think about it so much. Literally, just like learning to speak a new language. LOL”

Then “came” to the topic Marion (Anschel) Franklin MS, MCC, BCC, Professional Coach Training, Mentor, Life Coach http://www.lifecoachinggroup.com and wrote this  (and that’s why I have written this blogpost because it’s a very instructive summarized format about the main obstacle in front of the beginner – and not only the brand new beginner – coach)…   and all these in the context of the ICF competencies:                 

                                                                                                                                                                                          “In my experience, coaches have a hard time with so many of the competencies - each for different reasons. 



Establishing the agreement - it often sounds too contrived and forced and part of a formula. It often has such emphasis too early in the conversation before any exploration. 



Coaching Presence - literally missing important clues and most importantly getting sucked into the story. Or following the client but getting trapped/seduced by the story or the other person in the story. 

Active Listening - Often not reflecting or providing context for questions based on what's been said. Often wanting irrelevant details vs. understanding who the client is. 

Powerful Questioning - Again, no context for questions and often closed questions or informational questions that don't force the client to think. 

Direct Communication - not knowing HOW to deliver the message without diluting it. (The secret is in softening the delivery but not changing the literal message.) 

 

Creating awareness – is not just about having the client realize something or gain a new perspecive. Coaches believe that by the client getting what they initially asked for that awareness has been created to the fullest extent. Creating awareness, if done masterfully, happens throughout the conversation and teh wawareness is related to their whole life – not to be specific situation. The awareness is about who they are as a person 

Designing Actions - Usually part of the coach's formula vs. getting deeper into the conversation and the actions showing up automatically from the client. 



Managing Progress and Accountability - totally bastardized with a need to be the point person or to keep tabs on the client's progress vs. helping to create a supportive environment.” 

What I added as a comment is (1) the admiration, (2) one more turn…:-))) 

“I agree with Marion and admire her summary... for a certain time I thought that I can "switch" between the "states" (I actually used to say: "I can switch off my ego-state button..."...:-)))... well, it seemed to be a good idea for a certain time but then I realized that I should also live it... that's it... it is more than "...to sound natural", it is to be natural... (like Rogers said in the On becoming a person...)” 
 

teveatufokan@gmail.com