Vezetői coaching

A Forbes Best place to work for 100-as listáján lévő cég (Robert W. Baird & Co) vezetője Paul Purcell) mondta 2011-ben:

"...We've had to turn away people who are very intelligent, could hit the ground running, create a lot of revenue for us and completely poison the well..." - El kellett tanácsolnunk (a felvételi interjúkon) olyanokat, akik nagyon intelligensek voltak és akik repülőrajttal tudtak volna indulni, egy csomó bevételt hoztak volna nekünk és eközben teljesen megmérgezték volna a kutat...

No, ennyit a "mérgező" zsenikről... az élet a munka hosszú távon csapatmunkáról szól (OK, vannak kivételek, alapkutatók és Steve Jobs...) és igen, már az elején, a felvételnél meg kell próbálni kiszűrni a bajkeverőket. mert amennyi hasznot hozhatnak egyénileg rövid-, esetleg középtávon, annyit, vagy inkább többet ártanak hosszú távon... ha meg tudod tenni, hogy "használd" a tehetségét és le tudod szigetelni a személyiségének romboló hatását, próbálkozhatsz... nehéz lesz...

Ahogy a címet írtam a végén, elgondolkoztam, ez olyan "csúnyán", gonoszan hangzik, és Te (mondtam magamnak...) nem vagy gonosz... no, rakjuk ezt össze. Ez egy nagyon régi elméletem, de ide nagyon passzol (mondjuk, meglepne, ha a 300+ db blogbejegyzés egyikében-másikában ezt ne említettem volna, de látod, én se emlékszem, hát akkor még Te, kedves Olvasóm...) Szóval - és ezt nem coachként mondom, ez magánhasználatú levezetés - olvasgattam ezt-azt életemben és elég régen leszűrtem, hogy még a legelvetemültebb ember is volt kisgyerek, értsd jó... (OK, vannak azért öröklött hajlamok, XYY-os emberek, stb, de most beszéljünk az 1 szigmán belüli populációról, a zömről, az  "átlagról"). Azután mindenféle történik vele, és az életösztön olyan viselkedés, vélekedés, szokásmintákat generál benne, ami későbbi életében sokféle irányban viheti  rossz irányba is....

...és lehet  hogy Te, én már csak ilyenkor találkozunk vele és bizonyos értelemben rossznak, veszélyesnek, kellemetlennek, (management-irodalmi szakzsargonnal "mérgezőnek" látjuk...). Ha tudjuk, hogy van esély rá, hogy valamikor szükségszerűen "el kellett romlania", hogy túléljen, akkor megérdemli az együttérzésünket, ez az a bizonyos "isteni" (vagy "rogersi") nézőpont...

...és van aki itt meg is áll és kész.... csakhogy nem hiszem el még neki sem, hogy azt az egyetlen életét azzal fogja tölteni, hogy állandóan, vagy akár csak sokszor, olyan emberekkel vegye körbe magát, akikkel nem érzi jól magát... természetes emberi törekvés, hogy felfelé húzó kapcsolataink legyenek, legrosszabb esetben szintben (itt is vannak kivételek, Teréz anyák, de nem ismerek senkit, még a legmelegebb szívű ismerőseim között se, aki igazi kivétel lenne, vannak fokozatok, de a "normál" tartományban..,). És ezen a szinten, az emberi kapcsolatok, megválasztott családtagok, munkahelyi kollégák (pláne főnökök) szintjén az ember nem Teréz anya, hanem bizony válogat, döntéseket hoz, és bármennyire sikerül is - bizonyos értelemben - az "isteni" ("rogersi") szinten is rátekintenie a világra, ha valaki az útját állja, keresztezi az útját, már csak puszta önvédelemből, saját élet-szaniteri tevékenysége kapcsán - szigorúan a konkrét "önvédelem" keretei között  - tisztesség ne essék szólván seggberúgja az illetőt...

Na ebben a szövegkörnyezetben kéretik értelmezni a címet...

teveatufona@gmail.com 

Saját (családi, stb) és mások tapasztalatából azt érzem, látom, hogy természetesnek vesszük, hogy amíg szervezetünk (testünk, elménk, szellemünk, lelkünk) "jól"/egészségesen működik (jelentsen ez kinek-kinek bármit, erre sincs általános definíció, egyéni megítélés kérdése, bár persze, szélsőségesebb esetekben viszont van public/nyilvános vonzata is), azt természetesnek/adottnak veszzük és azt hisszük, hogy amikor meg nem, akkor majd elmegyünk a specialistához (vö. orvos), ő majd rákapcsol a gépre (vö. analógia a modern autóval), a gép majd kiköpi az anamnézist, diagnosztikát, kezelési módot, gyógyszert, terápiát, és megyünk haza, mint az új... mindannyiszor meglepődünk (én is...), hogy ez nem így van... 

Jobb (minél előbb, annál jobb), ha tudod, hogy Te vagy a fővállalkozó az "egészséged" témakörében (az idézőjel arra utal, hogy nincs pontos definíció, olyan ez, mint a hibátlan szoftver ami ugye nincs, csak olyan, ami eddig még (!!) hiba nélkül "futott"...), te tudod, sőt állítod be, irányítod az összes paramétert, az időnként "becsatlakozó" orvos csak “alvállalkozó” lehet, célszerű ezt tudomásul venni... néha végtelenül hasznos alvállalkozó, néha kontár, de az alap az, hogy csak "alvállalkozó"... és sohasem mágus… 

Miért is? 

Azt gondolom, hogy az orvoslás alapvetően egy tapasztalati, induktív, gyüjtögető diszciplina (nem véletlenül kell megtanulniuk tonnányi tananyagot a jövendő gyógyítóinak, ez tipikus jellemzője a leíró tudományoknak…) 

Azért megyünk hozzájuk, és nem a cipészhez, mert (a) hátha már találkozott pont azzal, ami nekem van (nincs ilyen, nincs pontosan megegyező két eset, itt kezdődik…), (b) hátha sikerült gyógyítania (azaz valahogy az a másik kvázi (?) meggyógyult), (c) hátha emlékszik, rájött annak idején, hogy hogyan... minél "belebb"/belgyógyászatibb, idegrendszeribb a probléma (általában fogalmuk sincs, és ha nincs szerencsénk, ez az állapot az egész kezelés idejéig fentmarad…), annál komplexebb lehet, annál kevésbé tudnak magabiztosak lenni... sajnos, ez van... 

De ez (ez fontos!) nem (csak) az egyéni bénaságuk (hogy komplikáltabb legyen, persze, még ez is belejátszhat...) és nem csak az, hogy erre a tudományra (mert azért tudomány, csak induktív…) nem költ elég energiát, pénzt az emberiség (költ, igaz, drámaian eltérő eloszlásban geográfiailag…  ez szerintem az úgynevezett "gazdagság", ha tetszik, az egy főre jutó “GDP” egyik legfinomabb, legrejtettebb jellemzője, hogy hol mennyire fejletten & elterjedten tudják használni a legmodernebb kutatási eredményeket - hol mekkora a gap az adott kor fejlettségi szintje és az adaptációs szint között - beleértve nagyonis az infrastruktúrális környezetet, amibe az egész konkrétan beágyazódik...), ez leginkább abból következik, hogy a diszciplina tárgya - szerintem, arguably – az ismert világmindenség talán (?) legmagasabban szervezett, legmagasabb komplexitású rendszere, a (nagyonis multifunkciós és ijesztő méretűen, alap- és metaszinteken (tudat, lélek, szellem) is kereszt-funkcionalitásokkal megáldott & megvert, mindemelett hallatlanul preciziós működésre képes) élő emberi test... 

...és akkor még ezt csak a fizikai/biológiai cuccokra mondtam, amikor egyszerűen amúgy a magasabb szintű működéseket illetően "rendben" vagy, vagy legalábbis (operacionalizható megközelítéssel) képes vagy az önálló életvezetésre (jó, ez is komplikáltabb, mert azután vannak iskolák, amelyek MINDENT a magasabb, meta-szintűnek nevezhető (tudat/háttértudat(tudatalatti), szellem, lélek zavaraira vezetnek vissza...), "csak" valami szerkezeti diszfunkció (jelei: fájdalom, valamilyen korlátozottság) jelent meg az életedben... 

Hogy ez is komplikáltabb legyen, persze, itt bejátszik az életciklus is, amiben vagy, mert az idő múlásával a szerkezet természetesen veszít funkcionalitásából, integrált "egészségéből", amit mindegyszerűen úgy is fel lehet fogni és egyre jelentősebb részokként megérteni, hogy lesz majd a végén valami (vagy inkább valamik), amit majd konkrétan még az akkor legfejlettebb orvostudomány segítségével sem tudnak meggyógyítani (konkrétan: amiben majd meghalsz). Ez egyre ritkábban végelgyengülés is, lehet az is, egy biztos, valami lesz, amíg csak az örökélet elixírjét fel nem fedezik, vagy elő nem állítják (ez mondjuk az örök fiatalság elixírjével kombináltan alkalmazva lehetne nyerő, mert örök öregnek maradni, az egyre romló funkcionalitással, gondolom, kevésbé lenne vonzó...) 

Na most, talán nyilván, (az igazi és ritka határeseteket leszámítva) az okok (fizikai, biológiai, meta-szinteken) maximálisan együtt, összeműködve hatnak "egészségesen" is és diszfunkcionalitásban is, ettől lesz, elvileg is, viszonylag reménytelen a (valamikori) tökéletes orvostudományban reménykedni... 

A silver lining, a jó dolog az egészben, hogy amenyiben kellően vigyázunk rá és tendenciájában teljesség igényével fejlesztjük, karbantartjuk és használjuk ezt az egészen kivételesen fantasztikus adományt, az emberi testet, elmét, szellemet, lelket, a világ legcsodálatosabb és legegyedibb életét élhetjük az emberi élet természetes korlátait figyelembevéve, amire senki nem képes rajtunk kívül, a miénket...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Az idegen tollak: Dr. Sárvári György, Gyuri (az ő ma reggeli Facebook postja) és egy kommentelő (Gulbert Lili) kommentje… meg néhány egyéb komment...

A Personal branding az egyik olyan social media/stb. fétis (mondjuk a másik kedvencem a vonzás törvénye), amelyik jellemzően tartalmaz valamennyi igazságmagot, de túl van spilázva, az arányok hiánya, az elsöprőség, amivel meg szokott jelenni, mint az egyetlen, mindent legyőző, mindent átíró, legfontosabb tényező, az igazságmagot is képes a felismerhetetlenségig elhantolni… 

Amúgy  Gyuri postjára írt Gulbert Lili comment az, amelyik a megfelelő arányokra hívja fel a figyelmet és megfelelő perspekítvába helyezi a personal branding témakörét…

Gyuri eredeti posztja (a teljessség kedvéért a végén egy időhöz kötött meghívó részletei is ott vannak, nyilván ennek érvényessége korlátos, de így hiteles, és fair...): 

“A fontosság illúziója 

A Personal Branding népszerűsége nő, a személyiség mint termék magasra pozicionálása egyre fontosabb. De a személyiség ereje és minősége nem a brand építésben és a pozicionálásban rejlik. Tulajdonképpen nem csak fölösleges, de káros is a pozicionálás. Képzeljünk el egy embert, aki valamihez középszerűen, vagy jól ért, a saját brandjének az építéséhez viszont kiválóan. Felépíti önmagát, amely mögött középszerű, vagy jó, de nem kimagasló teljesítmény van. Mi fog történni? 

A személyes brand építése és fenntartása egyre több időt vesz igénybe. Versenyfutás az idővel, a látszat és egy erőltetett pillanat kifeszítéséért. Küzdelem, amely nem az építkezést, hanem a látszat fenntartását szolgálja.

A személyiség komplex rendszer, amely erejét az innovációban és a minőség szakadatlan keresésében, a megújulásban nyeri el. Minden nap kísérlet, minden pillanat találkozás, minden részlet a teljesség egy darabja. Amikor elfelejtem magam képes vagyok a túllépésre, amikor ragaszkodom önmagamhoz, marad a séma, a rutin. A Personal Brand legtöbbször csak az ego kimerevített pillanatfelvétele. Egyedül önmagunk szakadatlan csiszolása, ad valódi energiát, fenntartható mozgási teret és betöltött időt. A lelkünk felfedezése, tudattalanunk feltérképezése, intuitív énünk kibontakoztatása által jutunk közelebb az alkotás folyamatához is, bármilyen tevékenységet végzünk. 

Tudatváltás. Előadás és önismereti csoportmunka.

Mit kell elengednem, és mit kell felfedeznem, hogy előrelépjek? 

Időpont: Április 11. (szombat) Kezdés 9.00 – 17.00 zárás 

Helyszín: Rosinante Fogadó, Szentendrei Sziget: /www.rosinante.hu/ 

Jelentkezés e-mail-ben (Rövid bemutatkozás): sarvarigy@gmail.com 

A részleteket e-mail-ben. 

Regisztráció jelentkezési sorrendben. A csoport létszáma limitált..

Részvételi Díj: 25.000 Ft.

Sárvári György”

Ekkor megszólalt egy cinikus hang (az enyém, az én kommentem a posthoz… ja, ilyen is van, sokféle van…:-))):

"Jó munkát hozzá, Gyuri...:-))) Amúgy meg "...Képzeljünk el..."... nem kell elképzelni, itt "ugrálnak" körülöttünk... és vannak ennek gurujai is, hogy hogyan lehet az egérből kvázi elefántot... legalább egy szezonra...

…és akkor jött Gulbert Lili kommentje (igazából ezért lett kedvem ennek az egésznek az ideemeléséhez, ezzel lett nekem kerek a történet, Gyuri postja + ez a comment együtt = nagyjából ahogy én látom és ennél nem tudnám jobban, tömörebben…): 

“Vezetőkkel folytatott munkám során azt tapasztaltam, hogy a Personal Branding pont annyira lehet káros, mint hasznos. A Branding, mint vezetői identitás, jól tud működni, ha az valós személyes értékekre épül és hosszú távú víziót ad. Ez segíti értékeinek érvényesítésében, szervezeten belül való áramoltatásában, és a kollaboratív együttműködések létrehozásában (amely az innováció alapja). Így inkább az a kérdés, hogyan építem az identitást. A belülről kifelé haladó újraépítés hosszadalmas, és precíziós folyamat, amely sokszor fájdalmas, viszont a végén az alany biztosan áll az értékein, ezáltal félelem nélkül néz a változások elé, képes kreatív problémamegoldással kezelni azt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a komplex rendszert, amiben a vezető mozog, így folyamatos iterációval lehet biztosítani, hogy képes legyen érezni és érteni azt. Így a rendszerelvű fejlesztés egyik alapja, hogy képes vagyok érezni önmagam rendszerét, így képes vagyok értékeimmel kapcsolódni az engem körülvevő rendszerekhez.” 

És itt két meghajlás következett: 

Gyurié: “Szívemből szóltál Lili! Szerintem ez a valódi coaching megközelítés alapja is.” 

…és az enyém: “Wow... respect...” – és ez volt az a pillanat, amikor ennek a “vendégpost”-nak az ötlete megszületett – kb 4 órája… 

Nem bírom ki, hogy befejezésként, keretül, ne idézzek mégegyszer az egyik előző bekezdésből (Gulbert Lili kommentjéből): 

“…A Branding, mint vezetői identitás, jól tud működni, ha az valós személyes értékekre épül és hosszú távú víziót ad. Ez segíti értékeinek érvényesítésében, szervezeten belül való áramoltatásában, és a kollaboratív együttműködések létrehozásában (amely az innováció alapja). Így inkább az a kérdés, hogyan építem az identitást. A belülről kifelé haladó újraépítés hosszadalmas, és precíziós folyamat, amely sokszor fájdalmas, viszont a végén az alany biztosan áll az értékein, ezáltal félelem nélkül néz a változások elé, képes kreatív problémamegoldással kezelni azt…” 

teveatufokan@gmail.com