Nem sex, nagyon nem sex… ám "közérdekű"... FB-n találtam… és elgondolkoztam, hogy igaz, hogy mindig explicite örülni szoktam a ténynek, hogy a szerencse a férfi-léttel ajándékozott meg, de ritka az, hogy valami ennyire konkréten, finoman cizellálva okadatolja ezt az örömöt, mint ez az anatómiailag is, logisztikailag is rigorous-an pontos helyzet-analízis…
Íme:
“🤔 Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a WC-deszkát WC-papírral, majd ezt követően kis darab WC-papírkákat tett a WC-deszka teljes felületére.
Végül megtanította: “Soha NE ÜLJ RÁ a nyilvános vécékre”.
Ezt követően megtanította “a pózt”, azaz, hogyan tartsd meg Az egyensúlyodat a WC felett úgy, hogy rá se ülj és NE is érj hozzá a felületéhez.
“A póz” megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.
Amikor el “KELL” menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz, mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy “mindjárt behugyozom”.
Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy “NE haragudj, a kislányom nem bírja már tovább”.
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik, és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.
Bemész, és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj.
Rátennéd a táskád az akasztóra, de nincs (sosincs), gondolod, majd a kilincsre, AZ sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre, és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogyan himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, de a nagy részét nem is használod, de mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.
De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad “a pózba”. Micsoda megkönnyebbülés!!!… Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. Mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid
elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed, amely tartja az ajtót, kinyújtva, és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél, nem volt időd letörölni a vécédeszkát és bevonni papírral.
Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: “sose ülj rá a nyilvános vécékre”, ezért úgy maradsz “a pózban”, remegő lábakkal.
De jaj! Egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet NE érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes “pózt”.
OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a WC-papírt, de… A k. életbe!!!
Üres (mindig üres), nincs papír! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papír zsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz, hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni, muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal, miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben MI nők, nagyon tiszteljük egymást), és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papír zsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.
Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már majdnem szétrobbant.
Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.
És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem, és hát valljuk be, “nem tudhatod, milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen”…
Már teljesen ki vagy merülve, mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a WC-t.
Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság, és addig érintgeted, amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a Notre Dame-i púpos toronyőr lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.
A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni, és kimész.
Ha szerencséd van, nem húzol magaddal egy darab papír zsebkendőt a cipődön, vagy ami még rosszabb, nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban, amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.
Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfivécébe, kijött, és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.
“Miért voltál bent ilyen sokáig?” – kérdezi az idióta.
És csak ennyit válaszolsz: “Sokan voltak”.
Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papír zsebkendőt az ajtóalatt, és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a “pózt” és a méltóságodat... 😂”
Egy kifejlett pompás pseudo intellektuel példány, aki nagyon felfújta magát néhány év alatt, pedig volt ő "normál", érdekes, odafigyelnivaló intellektus is. Tervezek egy postot, amiben leírnám az én utamat felé és el tőle, de ide azért névjegyként, ahogy Michel Onfray szokta mondogatni, "carte postal"-ként egy videó-beszélgetést, ahol ez a pompous pseudo izé/figura legjobban lelepleződik. Jók a (4!!! db) Sam Harris-szel folytatott felvett beszélgetések is, azokat is meg szoktam néha hallgatni (vagy a kiragadott részleteket, amiket a youtube rendre elém hoz), de ezt a videót nem tudom hányszor néztem már végig, delightful. Sokat röhögök a kapálódzásán, ahogy vörös fejjel, kidagadó erekkel, előredőlve 10-20 mp-enként próbál a végig nyugodt és végig finom iróniával, kevés szóval, de pont a megfelelőekkel dolgozó Matt-tal. Aki kiabál, ideges, nincs igaza, soha nem volt igazabb a tétel... Vitakészség fejlesztő - többek között. 
