HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com

Naptár

2025
<< 
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Friss topikok

Linkblog

Empátiáról...

isocrates_coaching 2025.05.09. 10:33

lack_of_empathy.jpg

Azér... a mínusz 60% (ld. vendégpost alul), az durva... meg vagyok lepve? Nem. Az eszköz, amivel mérik, meg érdekel!

@Zoltan Gazsi Linkedin postja:

Empátia szintem 20%.

Kicsit csodálkoztam és szomorú is voltam, amikor egy profi, nagyon részletes személyiségfelmérő ( EQ és IQ) teszten ezt az eredményt dobta a gép.

Életem talán legkomplexebb értékelését kaptam, ami sok tanulsággal szolgált, ezért is vettem komolyan a végeredményt.

Olyan nincs, hogy a lényeget jól leírja, de ebben hibázik.

A tesztet kialakító és koordináló cég pszichológusával történt beszélgetés kicsit árnyalta a képet.

-Ez kimondottan erős eredmény, a  plusz-minusz százas skálán a magyar átlag MINUSZ 60%!

Érdekes lenne látni, ez hogyan alakult a történelem során:az  empátiahiány belénk van genetikailag kódolva, vagy mikor romlott el valami?

Na, de innen szép nyerni!

Gyertek el szombaton az Önzetlenség napjára, ott más világ lesz.

Regisztráció: gazsizoli.hu oldalon.

A beléptetéskor mindenki egy 3 színű fonalat kap a csuklójára: Baliról hoztam, egy balinéz pap megáldotta.

A színek a születés-élet-halál motívumot jelképezik.

A húsvéti tojásfestést kibővítettük egy kis fonalgbolyag-darabolással: feleségem, Fruzsi és én profi mérési-vágási-csomózási folyamatot alakítottunk ki, a végére a termelékenység biztosan megduplázódott😁

Elkészült 900 kis fonal, ezt tekerik és teszik majd fel beléptetéskor az önkéntesek.

Vagy megkérsz valakit, hogy sodorja meg, és tegye fel neked.

A nap a kapcsolódásról szól.😉

Ferenc pápa temetése aznap délelőtt lesz, emiatt sok zenés rendezvényt töröltek.

Mi az Önzetlenség Napját megtartjuk.

Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt kívánná, hiszen lelkéhez, szívéhez, munkásságához nagyon közel áll ez a kezdeményezés."

Szólj hozzá!

A bértranszparenciáról...

isocrates_coaching 2025.05.09. 10:29

bertranszparencia.jpeg

Nem tudok jobban egyetérteni ezzel a posttal, és nem is tudom jobban kifejteni...

@Zoltan K. Linkedin postja:

“A bértranszparencia kérdése idén egyre több cégnél kerül napirendre – de vajon készen állunk rá szervezetként, vezetőként, munkavállalóként?

Ti már foglalkoztok a bértranszparencia kérdésével vagy idén még más prioritások élveznek elsőbbséget?

Szerintem egy ekkora léptékű projekt bevezetése hosszú időt vehet igénybe, hiszen a teljes szervezet működésére hatással lesz.

Kíváncsi vagyok, ki és hogyan alakítja majd ki a bérsávokat, illetve hogy egy-egy pozícióhoz milyen fejlődési lépcsőket, készségeket és képességeket rendelnek hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ez a munkáltatói márkára (employer brandingre) is komoly hatással lesz.

Felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan kezelik majd a cégek azt, ha a dolgozók gyorsabban szeretnének haladni a bérsávokat meghatározó lépcsőkön – akár több lépcsőt is átugorva a magasabb bér reményében?

Lesz-e például külön költségkeret a szükséges képzések finanszírozására?

Mi történik akkor, ha a cég nem szeretné, hogy mindenki „senior” szintre jusson el – hiszen a „junior” szintekre is szükség van a csapatban?

Ráadásul az is kérdés, hogy azonos elnevezésű pozíciók esetén mennyire fognak eltérni a bérek iparáganként.

Milyen hatással lesz ez a fluktuációra vagy egyes szektorokra, ha az álláshirdetésekben kötelezően megjelennek a fizetési sávok?

Elképzelhető, hogy egyes pozíciókat emiatt hónapokig vagy akár még tovább nem sikerül majd betölteni?

Lehet, hogy csak én látom kicsit pesszimistán és a társadalom már készen áll arra, hogy elfogadja a bérek szektoronként, pozíciónként és felelősségi szintenként jogosan eltérőek.

Ti mit gondoltok erről? 😊

Szólj hozzá!

Amikor csalódik az ember valakiben, akinek néhány könyvét is megvette...

isocrates_coaching 2025.05.09. 10:27

 

peterson.jpegEgy kifejlett pompás pseudo intellektuel példány, aki nagyon felfújta magát néhány év alatt, pedig volt ő "normál", érdekes, odafigyelnivaló intellektus is. Tervezek egy postot, amiben leírnám az én utamat felé és el tőle, de ide azért névjegyként, ahogy Michel Onfray szokta mondogatni, "carte postal"-ként egy videó-beszélgetést, ahol ez a pompous pseudo izé/figura legjobban lelepleződik. Jók a (4!!! db) Sam Harris-szel folytatott felvett beszélgetések is, azokat is meg szoktam néha hallgatni (vagy a kiragadott részleteket, amiket a youtube rendre elém hoz), de ezt a videót nem tudom hányszor néztem már végig, delightful. Sokat röhögök a kapálódzásán, ahogy vörös fejjel, kidagadó erekkel, előredőlve 10-20 mp-enként próbál a végig nyugodt és végig finom iróniával, kevés szóval, de pont a megfelelőekkel dolgozó Matt-tal. Aki kiabál, ideges, nincs igaza, soha nem volt igazabb a tétel... Vitakészség fejlesztő - többek között. 

Jordan soha többet nem ült le (és nem is fog!) Matt Dillahunty-val beszélgetni. Hát, értem... még egy ekkora pofára esésre nincs szüksége...:-)))

Ja, a kép... Kifotóztam az egyik hozzászólást. Vigyázat, Sheldon: SZARKAZMUS (nehogy szó szerint vedd!!). Jobban nem lehet kifigurázni azt a gondolatilag zavaros, tisztázatlaniul üres szósalátát, ami Jordan-ból folyamatosan folyik kifelé...

 

Szólj hozzá!

Nem megfelelő emberek - különböző helyeken...

isocrates_coaching 2025.05.09. 10:12

kulcspoziciokban_nem_megfelelo_emberek.jpeg

“Már több kutatás is rámutatott, hogy a kulcspozíciók jelentős százalékában nem a megfelelő emberek ülnek...” - kezdődött egy Linkedin post. És igaza volt, ők vannak reflektorfényben, őket kutatják, nekik kell(ene) példát mutatni, coacholni, mentorálni is az embereket, bevonni adöntésekbe, hogy tudják, minek is rakják a téglát, mire kel a fal, stb…

Csendes b-moll, hogy sehol, alul se csak a megfelelő emberek ülnek. Ők nincsenek annyira szem előtt, őket nem annyira kutatják, de tény, hogy működésük hatása közel sem akkora, mint a kulcspozíciókat betöltőké.

De, ők se mind (!) megfelelők, és egyáltalán, az a (gyakori…) szemlélet, hogy a vezetők mind korruptak, mihasznák, semmirekellők, mi bezzeg itt lent, a morál, a tisztesség & szorgalom mintaképei vagyunk, és csak ott fent rossz minden, erős túlzás. Mind megérik, megérjük a pénzü(n)ket…:-)))

Szólj hozzá!

"You can't manage what you can't mesure" - Right?! Faux?!

isocrates_coaching 2025.05.09. 10:08

szintezo.jpeg

A címbeli állítás a fáma szerint Peter Drucker-től származik. Fájdalom, mert én határtalanul tisztelem az ipsét (tavaly minden héten írtam egy egy postot egy idézetével, hol eredetileg ide és utána postoltam a Linkedin-re, hol rögtön oda, az összes - ha megtalálható -, csak ott...). Értem is persze, miről beszél, ilyesmiért voltam felelős 20 évig gazd.ig.-ként, és hasonló postokban 5 nagy cégnél. És egy másik dimenzióban is igaza van, persze, nem azt mondta, hogy amit nem lehet mérni, az NINCS, csak azt hogy NEM menedzselhető. Erről a témáról írt egy nagyon szép mély postot Gazsi Zoltán a minap a Linkedin-re, amiben szintén fellelhető ez az ellentmondás, hogy ami nem mérhető, az nem manadzselhető (könnyen legalábbis...), de azért vanni van ilyen...

Gazsi Zoltán (@Zoltan Gazsi) Linkedin postja:

“Amit nem tudsz mérni, az nem is fejleszthető.

Ezt tényként kezeli, mantrázza a KPI-okra fókuszáló menedzser világ, és a LEAN szakértők egyik alapvetése is ez.

De hol vannak a mérhetőség határai?

Mi van például a boldogsággal, szerelemmel?

Ezt a kérdést dobtam be Tamás Schieszler MCC  MCC -nak, aki Balazs Laszlo Karafiath -tal készített velem egy beszélgetést a vezetői tudatosságról, mely meghallgatható a lcsummit.cooldalon sok más értékes beszélgetés társaságában.

Nagyon izgalmas eszmecsere bontakozott ki, melyhez Pal Szabo és Róbert Mándity    fontos kommenteket adott.

Róbert szerint „minden, amit mérni akarunk, a bizonytalanságról, annak csökkentéséről szól”.

Üzletben ennek van is helye (sok a hulladék?) ám magénéletben ha kapcsolatunk minőségét mérni szeretnénk valahogy (ha szeretsz, minden nap 5-ig hazaérsz), az azt jelenti, hogy kontrollálni, irányítani akarunk.

Tamás a magánéleti rész mérhetőségét feszegette.

„Én úgy fogalmaznám át, hogy amit az ego nem tud eltárgyiasítani, és egy élettelen dologhoz viszonyítani, amit objektívnak nevez el,  azt nem tudja kontrollálni, és a saját énközpontú igényei szerint alakítani. Ez számára egy félelmetes terep, mert itt nincsenek eszközei- és ezt úgy oldja meg, hogy tagad mindent, ami nem mérhető. Azt mondja, hogy ilyen nincs is.

Nézhetjük az üzletet, de az életet is a csatolt (első komment) kép szerinti 3 dimenziós modellbe, ahol a dimenziók (1)impersonal, (2)interpersonal,(3)intrapersonal.

Amit mérek, az azonnal 'impersonal', azaz személytelen és így élettelen lesz - a mérés által.

A szeretet, a boldogság, a compassion az interpersonal és intrapersonal dimenziókban létezik (ezért is nem mérhetőek) - ám a tudatosság itt emelhető.

Így hát az az üzlet, ami csak mér, az elfeledkezik és kiszorítja a személyközi és személyes belső dimenziót, és ha csak erre fókuszál, hosszú távon kiölheti az emberséget - éppen ez történhet most az AI térhódításával.

És szerintem nincs különbség üzlet és magánélet között - mindenhol ember-ember kapcsolat van.

Csak az üzletben az hittük, hogy a kettes és hármas dimenzió nem fontos...”

Magánéletben amikor a személyek közötti vagy a személyes belső dimenzió kiüresedik, akkor elidegenedünk, érzelmileg szenvedünk.

Ez a baj az AI-val, -mondják-hogy kiüresíti a kapcsolódásokat.

De hogyan bizonyítjuk be, ha a kapcsolódások üressége nem mérhető?”

Szólj hozzá!

Egy message-váltás...

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:52

job_search.jpg

Message váltás egy jó baráttal (age gap durván 25 év…):

Ő: “Protekció és erős kapcsolatok nélkül több évig is kereshetsz”

Én: “Érdekes dolog ez. Amit pl. gondolok sok dologról és amit kiadok belőle, egyre nagyobb/erősebb a hangtompító közte… próbáom kiszűrni - nyilván nehéz - a triviális “régen minden jobb volt” effektust, ami az ember fiatalsága iránti nosztalgiát összemossa a világról való látásmódjával…

Közben meg érzékelem, hogy mintha ennek a személyes nosztalgiával kevert pesszimista viewpoint-nak éppen most talán mintha sokszor tényleg igaza lenne… csak kimondani, azzal kell vigyázni…

Már írtam is ilyesmiről egy postot, de azt még a blogomra se tettem ki végül (egyelőre?). A lényeg, hogy mintha az emberiség szellemi/stratégiai tool-készlete (annak egyelőre belátható fejlődését is beszámítva!) már végzetesen nem lenne elég a lényegében önmaga által létrehozott polikrízisekkel megtűzdelt komplexitás kezeléséhez. Mintha a gap több szintesre nőtt volna a kettő között…

…talán ezért is mentem passzívba a Linkedinen, mert túl nagy lett a gap… a saját blogomon meg még nagyjából leírom, amit gondolok, de az “titok”, oda csak néhányan tévednek el…:-)))

Szerencsés vagyok, elkaptam az új magyar vadkapitalista “demokrácia” szűk 20 évét, talán Te is elkaptad a végének a szelét…

2-3 év?! Ma? Kiesni a forgásból, a stresszből, az AI-ből, stb?! Aligha jutsz vissza, ha türelmesen ki akarod várni… 3 év, 10 % emberöltő, 100% változás… ez nem az a korszak, amikor 2-3 évre büntetlenül ki lehet esni a körforgásból…”

Szólj hozzá!

Ilyen egy profi elemzés - az új amerikai külföldi film-vámokról...

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:50

kusnyer.jpeg

@Krisztina Kusnyér Linkedin postja:

📽️ Nincs új a celluloid-Nap alatt

A képen az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény egy részlete látható, amely több mint 20 000 importtermék, köztük a külföldön gyártott filmek után vetett ki vámot. A cél az amerikai filmipar védelme volt a gazdasági világválság közepette.

🧾 Hogyan működött?

A filmekre mint kulturális termékekre kivetett vámok értékvámok (ad valorem vámok) voltak és a számlával igazolt külföldön felmerült gyártási költségek, illetve a vámhatóság által becsült érték alapján számították ki őket. (Ez ma is megoldható.) Emellett vámot kellett fizetni a művet rögzítő filmszalag mint fizikai áru után is. (Ennek ma már nincs értelme.)

🌍 Na de sikerült?

Az intézkedések egy akció-reakció spirált indítottak be: az amerikai piacról kiszoruló európai gyártók a vámokra válaszul megemelték a kötelező hazai kvótákat. Erre válaszul a hollywoodi stúdiók elárasztották az európai piacokat zs-kategóriás filmekkel („quota-quickies”), hogy a blockbusterjeiket be tudják mutatni európai mozikban; majd létrehoztak európai irodákat, stúdiókat, hogy a saját filmjeik is beleférjenek a kvótába. Hogy erre mit léptek volna az európai szabályokozók nem tudjuk, mert 1934-ben FDR kivezette a vámokat. 🤷‍♀️

📌 Tanulság?

Az iparági szereplők képesek gyorsan alkalmazkodni a szabályozási változásokhoz - akár unortodox, radikális megoldásokkal is, amik következményeivel nem lehet előre számolni. Az viszont biztos, hogy a kiszámíthatatlanság és a hirtelen hozott intézkedések bizonytalanságot szülnek, ami senkinek sem jó: sem a stúdióknak, sem a nézőknek, sem a gazdaságnak.”

Szólj hozzá!

Én lehet 100-ban...:-)))

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:30

6_jel_hogy_macska_vagy.jpeg

Szólj hozzá!

"No satellites. No telescopes. No calculators..." et no AI...:-)))

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:29

eratosthenes.jpeg

Neil deGrasse Tyson idézi az FB-n:

“Over 2,200 years ago, a man measured the Earth… using shadows and a stick.

In the 3rd century BCE, in the great Egyptian city of Alexandria, lived a man named Eratosthenes.

Some mocked him by calling him Beta — the second letter of the Greek alphabet — implying he was second-best at everything. But in truth, he was an Alpha in knowledge.

Astronomer, geographer, philosopher, poet, historian, mathematician, and director of the Great Library of Alexandria — he was a true Renaissance man… centuries before the Renaissance.

One day, he read in a scroll that in the city of Syene (modern-day Aswan), on June 21st, the summer solstice, a vertical stick cast no shadow at noon. The sun stood directly overhead. But in Alexandria, on the same day and same hour, a stick did cast a shadow.

Where most would overlook such a detail, Eratosthenes saw a cosmic clue.

He reasoned:

If the Earth were flat, the sun’s rays would hit both sticks equally — the shadows would match. But they didn’t.

So, what could explain the difference?

Only a curved Earth.

 

He measured the angle of the shadow in Alexandria. It was about 7 degrees — roughly 1/50th of a full circle.

He hired someone to measure the distance between Syene and Alexandria: about 800 kilometers.

Then he did the math:

800 km × 50 = 40,000 km — the circumference of the Earth.

 

That’s astonishingly accurate.

No satellites. No telescopes. No calculators.

Just observation, curiosity, and a mind that dared to ask why.

 

Eratosthenes became the first person to calculate the size of a planet — and he did it by watching how a stick cast its shadow.

~ Carl Sagan”

Szólj hozzá!

Rekviem a bölcsészettudományokért - Vendégpost...

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:24

nyari_cikkhez.jpeg

Nyári Krisztián FB-postja:

“Olvasom, hogy sorra mondanak fel a bölcsészoktatóknak a Károli Gáspár Református Egyetemen, mert a megváltozott igényekre hivatkozva leépítik a bölcsészképzést. Nemrégi hír, hogy a Pázmányon 32 év után befejezte működését a germanisztika szak. Az egyetem fejlesztési főigazgatója egy interjúban arról beszélt, nincs más lehetőségük, mint üzleti szemléletre váltani. Az ELTE-n nem tudnak külföldi vendégoktatókat fogadni, mert nincs pénz. A politika pedig sorra küldi az üzeneteket, hogy túl sok a diplomás, a diploma „csak egy papír”, és ezek közül is a romkocsmák homályában merengő bölcsészek papírja ér a legkevesebbet.

Eközben a világsajtóban kiváló tudósok, okos politikusok és előrelátó üzletemberek beszélnek arról, hogy a mesterséges intelligencia térnyerésével éppenséggel egyre nagyobb szükség van bölcsészek képzésére. Nagyjából kétnaponta olvasok ilyen cikkeket, pedig nekem nem dolgom, hogy egyetemi szakok jövőjéről döntsek. Megadom a linkeket is kommentben, de a legfontosabb érveket összefoglalom:

1. Kritikus gondolkodás és etikai érzékenység fejlesztése

Az AI rendszerek tervezése és alkalmazása során elengedhetetlen az etikai megfontolások figyelembevétele. A bölcsészettudományok, köztük is főleg a „legbölcsészebb” filozófia és etika, kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gépi intelligencia használata során az emberi értékek és társadalmi normák érvényesüljenek. mivel a robotok nem képesek önállóan etikai döntéseket hozni, ehhez emberi irányítás, ezen belül bölcsészeti tudás szükséges. A legnagyobb AI-fejlesztő cégek ma éppenséggel filozófiai diplomával rendelkező munkatársakat keresnek.

2. Az emberi tapasztalat és jelentésalkotás megértése

Bár a robotok képesek hatalmas mennyiségű adat feldolgozására, hiányzik belőlük az emberi tapasztalatok mélyebb megértése. A bölcsészettudományok segítenek feltárni az emberi érzelmek, a kultúra és a társadalmi interakciók jelentőségét, amelyek elengedhetetlenek az AI rendszerek emberközpontú tervezéséhez. 

3. Az AI korlátainak felismerése és az emberi kreativitás szerepe

Az AI rendszerek gyakran generikus, sablonos válaszokat adnak, amelyek nélkülözik az egyéni kreativitást és empátiát. A bölcsészettudományok oktatása elősegíti a humán gondolkodás és az érzelmi intelligencia fejlesztését, amelyek révén az emberek képesek olyan gondolati tartalmak létrehozására, amelyek túlmutatnak az AI által generált anyagokon. (Később persze ezek lehetnek azok az új információk vagy gondolati modellek, amelyekre az AI következő generációja megtanítható,)

4. Interdiszciplináris megközelítés és együttműködés elősegítése

A mesterséges intelligencia fejlesztése interdiszciplináris megközelítést igényel, ahol a bölcsészet- és a természettudományok együttműködésére van szükség. A bölcsészek hozzájárulhatnak az AI rendszerek kulturális, társadalmi és etikai aspektusainak megértéséhez. Csak így biztosítható, hogy ezek a technológiák összhangban legyenek az emberi értékekkel és szükségletekkel.

5. Az oktatás és tanulás újragondolása az AI korában

Az AI eszközök elterjedése megváltoztatja az oktatás és tanulás dinamikáját. (Kínában szeptembertől alsó tagozattól Phd-képzésig kötelezővé teszik minden szakon az AI készségszintű használatának oktatását.) A bölcsészettudományok segítenek abban, hogy az oktatás ne csupán információátadás legyen, hanem az önálló gondolkodás és a kritikai elemzés elősegítője. Ez különösen fontos az AI által uralt információs környezetben, ahol az emberi értelmezés és megértés képessége felértékelődik. Az AI feleslegessé teheti sok lexikai ismeret fejben tartását, de a kritikus gondolkodás képességét éppenséggel felértékeli.

A bölcsészképzés tehát a tudományos szakmai konszenzus szerint nem csupán releváns marad az AI korában, hanem egyenesen kulcsfontosságúvá válik az emberközpontú technológiai fejlődés – és a társadalmi jólét – biztosítása érdekében. A bölcsészettudományok szemlélete pedig nélkülözhetetlen az AI etikus és hatékony használatához.

A bölcsészképzést tehát nem leépíteni kéne, hanem a legújabb technológiai tudás integrálásával nagy ütemben fejleszteni. Mint azt most Kínától Skandináviáig teszik is azok az országok, amelyek nemzetstratégiai, esetleg nyers üzleti szempontból  tekintenek a bölcsészképzésre. Vagy mert a mesterséges intelligencia korában a nyertes oldalon szeretnének lenni."

 

(Kép: ChatGPT 4o)

Szólj hozzá!

Ki tudja miért, kezdem titokban kedvelni az ilyen visszafogott, intelligens, diplomatikus politikusokat… talán mert kihaló fajta…

isocrates_coaching 2025.05.09. 09:04

Csak 6,5 évvel idősebb nálam (én áprilisi, ő novemberi), 82,5 éves most kb. (1) szeretnék még élni 6,5 év múlva, (2) szeretnék még annyira egyben lenni (…ha az (1) sikerül…), mint ő ebben az interjúban…

 

Szólj hozzá!

Jelentés Lomkedin-ből... (Gulliver utazásainak újabb fejezete,,,)

isocrates_coaching 2025.04.29. 09:14

lomkedin.jpeg

Királyházi Henriett mai postja:

“Naponta nyomjuk a showműsort a Lomkedinen.

Madách Falansztere már nem disztópia. Ez itt a Szín. Megelevenedve.

– Beköszönünk: „Kedves Hálózatom!”

– Megosztunk egy generált történetet a nehezített útról és az inspiráló kávéról

– Betaggelünk, hogy legyen interakció

– Hashtagelünk, hogy az algoritmus is lásson minket

– Mosolygunk. Minden nap. Virtuálisan. Kötelezően.

 

Mert az elvárás már nem filozófia.

Az algoritmus az új esztétika.

Az önazonosság pedig... opcionális.

Az ember tragédiája?

Nem, ez most a márka stratégiája

vagy mégis az embere...

csak megjegyzem: a sablon emailek, sablon szűrők tengerében eredménytelen sablon automatizálás eljárások eredményeként újra az emberi alkotásokat keresik a megbízok, amivel eredményuk lesz... akárcsak egy emberi email…”

Kb. ezért némultam el a Linkedin-en…:-))) Mert kényszer lett, hogy okos, hiteles dolgokat postoljak (még csak nem is azért, hogy munkát, klienst generáljak…), like-oljak (ismerősöket…), commenteljek mindig ugyanarról a tucatnyi témában, ‘mítosz-romboljak’ ugyanazon a faszságokról, amik nem tudnak kikopni…

Az “Ember tragédiája” utalás miatt is figyeltem fel rá. Alapmű, nincs nap, hogy ne jutna eszembe. Tallóztam a Nyugat számait (ingyen, net, de CD-ROM-on is megvannak, ugyan, ha van még gépem, amin életre tudom kelteni…), hát nem Karinthy is 6 részben megemlékezett róla?! Rokonlelkek, hiába…:-)))

Szólj hozzá!

Ebben sincs egyenlőség…

isocrates_coaching 2025.04.29. 09:04

nok.jpeg

Nem sex, nagyon nem sex… ám "közérdekű"... FB-n találtam… és elgondolkoztam, hogy igaz, hogy mindig explicite örülni szoktam a ténynek, hogy a szerencse a férfi-léttel ajándékozott meg, de ritka az, hogy valami ennyire konkréten, finoman cizellálva okadatolja ezt az örömöt, mint ez az anatómiailag is, logisztikailag is rigorous-an pontos helyzet-analízis…

Íme:

🤔 Kislány korodban anyukád mindig elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legelőször le kell törölni a WC-deszkát WC-papírral, majd ezt követően kis darab WC-papírkákat tett a WC-deszka teljes felületére.

Végül megtanította: “Soha NE ÜLJ RÁ a nyilvános vécékre”.

Ezt követően megtanította “a pózt”, azaz, hogyan tartsd meg Az egyensúlyodat a WC felett úgy, hogy rá se ülj és NE is érj hozzá a felületéhez.

“A póz” megtanulása olyan első leckék egyike egy kislány életében, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van.

Amikor el “KELL” menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint Brad Pitt várna rád. És vársz, mosolyogva, kedvesen és látod ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy “mindjárt behugyozom”.

Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy “NE haragudj, a kislányom nem bírja már tovább”.

Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.

Mindegyik foglalt. Végre, valamelyik kinyílik, és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen jön ki.

Bemész, és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj.

Rátennéd a táskád az akasztóra, de nincs (sosincs), gondolod, majd a kilincsre, AZ sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre, és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan víz van a földön, nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogyan himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, de a nagy részét nem is használod, de mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.

De visszatérve az ajtóra. Mivel nem volt rajta zár, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad “a pózba”. Micsoda megkönnyebbülés!!!… Ahhhh. Végre! És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni. Mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid

elvágja a vérkeringésedet a combjaidban, a kezed, amely tartja az ajtót, kinyújtva, és egy 5 kilós táska a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél, nem volt időd letörölni a vécédeszkát és bevonni papírral.

Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: “sose ülj rá a nyilvános vécékre”, ezért úgy maradsz “a pózban”, remegő lábakkal.

De jaj! Egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy vékony sugárban végigcsurog a pisi a fenekeden, talán a harisnyád is olyan lett!!!

Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet NE érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes “pózt”.

OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a WC-papírt, de… A k. életbe!!!

Üres (mindig üres), nincs papír! Ekkor esdekelve könyörögsz, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papír zsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra kételkedsz, hátha valaki pont akkor nyit majd be, de nincs mit tenni, muszáj elengedni.

És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal, miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Viszont ekkor megbizonyosodsz, hogy mindenkihez eljutott ez az információ, aki kint várakozik, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben MI nők, nagyon tiszteljük egymást), és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papír zsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet.

Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már majdnem szétrobbant.

Nem beszélve, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság a halántékodon és a végigcsurgott lábadról.

És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem, és hát valljuk be, “nem tudhatod, milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen”…

Már teljesen ki vagy merülve, mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a WC-t.

Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság, és addig érintgeted, amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha a Notre Dame-i púpos toronyőr lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról.

A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a gatyádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni, és kimész.

Ha szerencséd van, nem húzol magaddal egy darab papír zsebkendőt a cipődön, vagy ami még rosszabb, nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban, amikor fénysebességgel felrántottad magadra a ruhádat és kivillant a feneked.

Ekkor meglátod a pasidat, aki bement a férfivécébe, kijött, és még egy újságot is volt ideje olvasgatni, míg rád várt.

“Miért voltál bent ilyen sokáig?” – kérdezi az idióta.

És csak ennyit válaszolsz: “Sokan voltak”.

Ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek mindig a mosdóba, szolidaritás miatt, mert amíg bent vagy, az egyik tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtót és a harmadik beadja a papír zsebkendőt az ajtóalatt, és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani a “pózt” és a méltóságodat... 😂

Szólj hozzá!

Egy igazi tragikomédia - "A nép szolgája"

isocrates_coaching 2025.04.29. 08:55

a_nep_szolga_ja.jpeg

Kerékpáron biciklizett be Kievben a történelmi felfordulásban a középiskolai történelem-tanárból lett botcsinálta köztársasági elnök az elnöki rezidenciára 2015-2019 között. Ő írta, rendezte, és játszotta a főszerepet. Szatíra a javából. Színésznek remek, a mondjuk Gálvölgyi János-típus, egyszerre tud komoly és komikus is lenni, profi.

Az első évad 7. részében van egy jelenet, amikor válogatni próbálja a kabinetjét (csak másodszorra sikerül, hilarious...), az egyik CV-t forgatja, mérlegeli, egyszer csak ránéz a képre, Yanikovich... (Ukrajna elnöke is volt, 2014 óta Oroszországban él...). "Hát ő?" - kérdezi - "Ukrajnában van?" - már ott is bele merte emelni a jelen hivatkozást...

Ha azt hiszed, egy apológia, nagyon nem. Maró szatíra a korrupcióról, a politikai valóságukról, ha nem látod, el se hiszed, mennyire penge. Netflix, eredeti nyelven, magyar felirattal, 3 évad. Hideglelős nevetéssel nézed, milyen volt Kievben élni pár évvel a kataklizma előtt... 

Szólj hozzá!

Kezdd ezzel a beszélgetést egy prospektív coaching-klienssel!

isocrates_coaching 2025.04.28. 21:09

coching_styles.png

(az illusztráció ebből a postból származik: https://www.evercoach.com/coaching-guides/coaching-styles/ - kapcsolódik ennek a postnak a témájához, de én máshogy osztanám fel  területet, pl. az alábbi postban hangsúlyosan megjelenő SF (megoldás főkuszú/központú) megközelítés meg sem jelenik abban a cikkben... ezzel együtt illusztrációnak a témához remek és érdemes belenézni abba a postba is, jól összeszedett, részletes! Nem link, copy/paste!)

Egy régvolt SF (megoldás fókusz) megközelítésű coach ismerős egy nagyon érdekes, inkább elhanyagolt coaching tárgyú szempontra hívta fel a figyelmet a minap a Linkedinen.

Hogy nincs olyan, hogy ‘coaching’, valamilyen megközelítésű, módszerű, sőt filozófiájú coaching-OK vannak. Általános, generatív coaching nincs. Pedig legtöbbször így kerül szóba… mintha lenne… ez nagyon messze vezet, és alapvetően fontos, ha coach-ot választunk. És a coachok lehetnek sokoldalúak, de csak azokra a folyamatokra érdemes, lenne szabad vállalkozniuk, amely(ek)ben felkészültek…

A jó hír: ez a dolog. mint előremutató téma, egy prospektív coach-csal, vagy ügyféllel való első beszélgetésnek egy nagyon hasznos, egyben érdekes, ki nem hagyható témája lehet.

Már mindenki, aki fizetőképes kereslet lehet, legalább hallott “a” coachingról, de talán már ki is próbálta. Ha újra szükségét érzi, a legegyszerűbb, ha a prospektív coach beszélgetést kezdeményez, számára mit jelent a coaching szó. Mit hallott, tapasztalt vele kapcsolatban és azok között mi volt, ami hasznos volt neki, mi volt, ami kevésbé.

A coach pedig elmondhatja, hogy ő miben képzett, mi az, ahogy, ami szerint szokott dolgozni, és máris a kompatibilitás megbeszéléséhez értetek. Érték-megállapításokat egyik részről sem hasznos tenni, egyik módszer sem jobb a másiknál, csak más. Annyit tehet a coach talán, ha nincs egyezés, hogy puhatolózik egy kicsit, hogy a leendő ügyfélben van-e nyitottság, új módszert kipróbálni, ha nem tetszik, mindig ki lehet lépni a folyamatból.

Nem célszerű belemenni egy olyan utcába, hogy a mi módszerünk/megközelítésünk ‘miért jobb’… De fair lehet utalni röviden, hogy mit szerettünk meg benne, és hogyan szokott, tud az ügyfelek hasznára válni…

Amiről ezek eszembe jutottak így, az az ismerős német SF coach hölgy alábbi Linkedin postja:

“Our friend Mariann raised a very interesting question and asked me via LinkedIn: “Kirsten, do you happen to have any blogpost/ writing about the situation where a client is a manager, who has taken some coaching course for managers (not too comprehensive), has sparkling eyes when you approach her as a coach (because she has been trained and "knows" exactly what the coaching is about) and where you have to put quite an effort to create space for different approach? Certainly, one doesn't have to go through that kind of a training to have fixed ideas about coaching, but since I have recently encountered these kinds of cases, I felt like reading some piece about it. :)”

This conundrum is typical for the mess the coaching world is in. Somehow, we have tricked ourselves into thinking that there is one activity called “coaching” and that this can be learned in a 2-day course. No one in their right mind would say the same thing about psychotherapy. Coaching comes in different forms, with various theories of change and distinct foundational axiologies (what is valued), ontologies (what is believed to exist) and epistemologies (how things are known). But associations, the media, and increasingly coaching institutes reduce the diversity of the landscape to one general “coaching” the quality of which can be measured by competences etc.

But let me not get sidetracked by my gripe about the coachosphere. The situation that Mariann describes is a consequence of the conundrum described above, and knowing where the problem comes from does not bring us one step further to a solution. So, what can you do if you meet a client who has a different view of “coaching” than you and is not aware of the limitations of their view. You probably know the fable of the blind men and the elephant: They all feel the elephant and start arguing about whether it is more like a tree (coming from the man feeling the leg) or more like a leaf (coming from the man feeling the ear). If you don’t have a view of the whole elephant, you will continue arguing until the elephants come home.

I’ll try and structure how I would approach Mariann’s situation:

When in doubt, be curious.

I would try and find out what the client appreciated about their coach training. What was it that they perceived as helpful? What difference did that make to them and their lives?

Decide if this is a coaching style I can offer.

Most coaches are flexible enough to accommodate different methodologies. For me, there are limits: I would have a hard time coaching someone who would like me to tell them what to do all the time. Also, I would not want to dive into where problems came from and analyses or classifications of personality types. Another consideration is whether I am educated in the style of coaching that the client wants. In my view, it would not be ethical to attempt to coach in a way that I have not been trained.

Be transparent with the client.

Of course, I would not enter a “yes, but” game with the client around who is right about what “coaching” is. As stated above, “coaching” is more diverse than a herd of elephants. I would describe what my understanding of coaching is and would try and invite the client to test it. In my experience, people who have “sparkling eyes” when they hear the word “coach” are often interested in gaining more knowledge. It’s like inviting the blind man from the leg of the elephant to the trunk to get a fuller picture. This invitation can have very interesting effects on both parties: The client can reflect on what kind of coaching is right for them and the coach can get some valuable feedback on what works for this client. Since the methodology and its fit for the client has been surfaced in the discussion, it may be easier to evaluate fit and to tailor the coaching approach to the client (within the limits of the coach’s capabilities, of course).

Say no.

If the client would really like to be coached in a way that you cannot or will not offer, don’t coach the client. There are probably other coaches that can be of more help.

I think what does help is if we do not assume that there is any “right” way of coaching and stay aware of the diversity of coaching approaches. If we want to “teach” the client what coaching “really” is, we will insist, and the client will resist. If we accept the client’s perception (even if we disagree) and invite the client to try something else or to expand their horizon and accept the client’s judgement on how helpful our coaching is to them, we have a chance to build a good relationship, and both learn from the experience.

If you would like to “ask us anything” drop us a message via email (info@solutionsacademy.com) or LinkedIn. Or come to our free meetup and exchange sessions to discuss conundrums, learn about our courses and hang out with cool and generous colleagues.”

Kirsten Dierolf postja, adott esetben, ha szimpatikus, amit ír, a mail-en lehet felvenni vele a kapcsolatot.

Én nem rendelek…:-)))

 

 

Szólj hozzá!

Örök körforgás...

isocrates_coaching 2025.04.28. 20:58

kerdojelek.jpeg

“A magyarázat ugyanis igen egyszerű. A gondolat azért haldoklik ebben a világban, azért nem gondolkodnak az emberek, mert ma nem érdemes gondolkodni, mert a gondolat eredményét nem lehet úgyse valóra váltani, nem lehet következményeit levonni, nem lehet élni a gondolat szerint, nem lehet, egyszerűen azért, mert a világot nem a gondolat kormányozza, hanem egészen más valami, - vagy inkább semmi se kormányozza, alakul magától, indulatok és vágyak viharában. S ha valaki mégis immel-ámmal hozzányúl a lomtár rozsdás Eszméihez, ijesztő módon magára marad, segítség, támogatás nélkül fúrhat és faraghat titkos műhelyében, mint a középkor alkimistája, tévelygő, boldogtalan úttörője annak az Exakt Tudománynak, ami mégis csak megszületett belőle.”

Kérdés: ki írhatta és mikor?

Megoldás:

forditott_kf.jpeg

Ezt csak azért, mert annyit olvasom (most!), hogy nem gondolkodnak az emberek (úgy általában én is így gondolom…), hogy meg akartam mutatni, hogy a gap mindig is baromi nagy volt a kultúrális elit hatóköre és a whole population között, és nem a mobil, meg az AI okozza ezt. Ez kb. invariáns, konstans, ez az arány… Ez bizony mindig is így volt. A kritikus gondolkodás ritka és rare between, nem adják ingyen, meg kell érte dolgozni, és nem, ehhez nem kell zsenialitás, csak szorgalom, némi engine (agy…) és discipline…

Szólj hozzá!

Emlékezés egy láthatatlan emberre, aki nagyon fontos volt...

isocrates_coaching 2025.04.28. 20:48

osvat.jpeg

Osvát Ernő (1877-1929) - Rippl-Rónai József festménye

Disclaimer: OK, értem, ki a f@sz ez?! Nos, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb korszakának emblematikus kohójának, a Nyugat folyóiratnak (1908-1944) volt kiemelkedő motorja, inspirátora, szerkesztője, szürke eminenciása. Ettől még persze Téged nem kell érdekeljen, nem is kell róla tudni, nyugi… csak érdekes, és kicsit megható is… Nincs évfordulója… az à popos az, hogy a neten fent van ingyenesen elérhetően az összes (sok…) szám, legalábbis 1941-ig (1944-ig már fizetős egy másik site-on), és azokból lapozgattam egy kicsit a napokban, úgy találtam rá erre az őt ünneplő dupla számra…

A nyugat 1923. évének 11-12. száma többek között Osvát Ernőt (mondjuk majdnem a teljes dupla szám…), a par excellence szerkesztőt köszöntötte (talán a Nyugat elindításának 25 évfordulóján). Sokan írtak ebben a számban hozzá, róla, neki. Természetesen Ignotus, a főszerkesztő (egy rövidet és egy hosszút is), dehát a felfedezettek leghíresebbjei is, mint Ady, Karinthy, Móricz, Gellért Oszkár, Tersánszky és mind a többi, Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Tóth Árpád, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Kosztolányi… és még a felénél se vagyok…:-)))

Kettőt választottam ki a szintén Osvát által felfedezett Réti Ödön rövid írásait:

Réti Ödön: A Vilmos császár-úton

A Fasoron mentünk a villamoson. A Vilmos Császár-úton leszálltunk, ő balra ment, én jobbra. Velünk együtt leszállt egy úriember, megböki a vállamat. - Jó napot! Ki volt az a pap, akivel beszélgetett?

Ránézek, látom, hogy egy régi, vidéki ismerősöm.

- Az a pap Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője.

Kinyitotta a szemét. - Osvát? Ismerem.

Visszafordult s utána nézett, én is megfordultam, pár pillanatig még láttuk fekete ruhás, komoly alakját.

- Akkor mégis pap - szólt az emberem, - a magyar irodalom felkent papja, apostol - tette hozzá s szemével a szemembe intett.

- Nem apostol - feleltem, - az apostolok: akik köréje sereglettek - s felsoroltam egy csomó nevet, a nyugat munkatársait, azt hiszem hirtelenjében tízen kettőnek a neve jutott eszembe.

Az emberem mosolygott. - Szép dolog, de nem szeretnék a bőrükben lenni az apostolokat ütni szokták s olajba főzni, rá sem merek gondolni, mi vár szegény Osvátra?

——————————-

Réti Ödön: A Vilmos császár-úton
A kávéházban.

Benn ültünk a kávéházban délelőtt féltizenkettőkor, úgy gondolom Seemannak hívják azt a helyet. Osvát, Gellért, később Karinthy is odajött, de csakhamar távozott avval, hogy az ő ideje drága...

Szegedről beszélgettünk, Juhász gyuláról, Móráról, Tonelliről, aztán a nagyváradiakról szomorúan. Tízenkettőkor Osvát, Gellérttel felment a Nyugat szerkesztőségébe. Magam maradtam, de nem sokáig, mert úgyszólván nyomban sűrű engedelem kéréssel mellém telepedett egy úr. Idős, kopasz, szomorú, szemüveg volt a szemén, tanári ábrázat az arcán. - Ki volt az a két úr, aki elment?

- Az egyik Gellért - mondtam.

- A költő? Ismerem. Ah igen, ugye ő írta az Ádámot?

- Igen, - feleltem s megszerettem a bácsit, mint ahogy rég megszerettem az Ádámot.

- Hát az a másik, az a színész?

- Az: Osvát Ernő volt, a Nyugat szerkesztője.

- Ismerem: De szeretném egyszer a színpadon is látni, Hamletben, Learban, vagy egyébben.

- Azokban nem játszik - mondtam, - Neki csak egy kedves szerepe van, a Láthatatlan Ember.

- Aki mindenütt jelen van - fűzte hozzá elgondolkozva a bácsika.

- Igen, - feleltem - mindenütt jelen van, ahol valakinek használhat s magának árthat.

Fizettem és búcsúztam.

—————————-

harom_nyugatos.jpeg

Juhász Gyula, Móra Ferenc és Réti Ödön magyar író & festő

Szólj hozzá!

Hát, a HLM-en én megbuxnék…:-))) (pdf-ben a post végén)…

isocrates_coaching 2025.04.28. 20:26

hle.jpeg

Tibor Tivadar Akácosi Linkedin postja:

“Egy év alatt a mesterséges intelligencia IQ-ja 96-ról 136-ra ugrott és ezzel már az emberek 99%-át maga mögé utasította.

De!

Ma már tudjuk, hogy az IQ önmagában nem minden és a valódi áttörés sem az IQ-teszten született, hanem a Humanity’s Last Exam-en.

Mi is ez?

Ez a világ legkomplexebb AI-tesztje. Megmutatja, hogy az adott rendszer képes-e komplex, emberi szintű gondolkodásra. Nem csupán adatok visszamondására, hanem valódi megértésre, kreatív alkalmazásra és magas szintű problémamegoldásra.

Nem ilyen kérdések szerepelnek benne:

„Mi a második világháború lezárásának dátuma?”

Hanem ilyenek:

„Hogyan formálta a világháború utáni békerendszer a nemzetközi jog fejlődését, és milyen párhuzamokat látsz a mai geopolitikai helyzettel?”

Ez nem arról szól, hogy jól tudod a választ, hanem arról, hogy:

- Megérted a lényeget.

- Tudod alkalmazni, amit tudsz.

- Képes vagy valami újat létrehozni.

És az OpenAI 9 hónap alatt ezen a teszten 3%-ról 20%-ra lépett.

(Az AGI, vagyis az általános mesterséges intelligencia szintjét a Humanity’s Last Exam 85–90%-os teljesítményénél húzzák meg.)

Ez nem egyszerű fejlődés, hanem az első jele egy új korszaknak.

Egy világ felé tartunk, ahol az intelligencia már nem csak eszköz, hanem önálló erő.

Ahol az AI nemcsak válaszol, hanem kérdez. Nemcsak tanul, hanem tanít. Nemcsak követ, hanem alakít.

A jövőt nem mi fogjuk irányítani egyedül.

A jövőt már együtt írjuk egy nálunk is gyorsabban fejlődő elmével.

Ez a folyamat már elkezdődött.

Ha az AI egyszer önállóan kezd gondolkodni, vajon mi marad az ember egyedi erénye?”

Ui.: A HLE (Humanity Last Exam) egy része (?)  pdf-ben:

https://arxiv.org/pdf/2501.14249

Szólj hozzá!

Gáspár Kata két silver bullet-ja...

isocrates_coaching 2025.04.25. 13:34

gaspar_kata.webp

Ami foglalkoztat éppen... a "Renitens" második évadját nézem (RTL+ streaming site-on fent van az egész), és nagyon tetszik. Ezt egy francia sorozatból koppintották, de szerintem nagyon jól. A főszereplők telitalálat, és nekem külön kedvencem Gáspár Kata. Nem tudom, hová fog kifutni a karrierje, én 2 sorozatból ismerem, ebből és a "200 elő randi"-ból (ugyancsak RTL+ és ez is fent van a streaming site-on).

Amikor a "Renitens" első évadját ledaráltam, eszembe jutott a "200 első..." és újra, másodszor is végignéztem (nem semmi vállalás, 180+ rész...). Évekkel az első megnézés után újra nagyon tetszett, zabáltam, többnyire binge session-ökben. Ott azt hiszem spanyol ez eredeti, de remek az adaptálás, és perssze ott is a színészek, és persze Gáspár Kata... Mindkettőben főszereplő, és nem is akármilyen....:-))) 

 

Szólj hozzá!

Egy (nagyon...) fura "pillangó"...

isocrates_coaching 2025.04.25. 13:21

 

butterfly.jpeg

"...A pillangóhatás vagy pillangóeffektus kifejezés magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy kaotikusan viselkedő állapotjelzővel bíró dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai véletlenszerű folyamatok pozitív visszacsatolásairévén nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszútávú működését. Az elv népszerű és elterjedt, de pontatlanul és túlzóan idézett megfogalmazásai szerint „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon”." (Wikipédia szócikkből idézet)

Ez a mi "pillangónk" most a Truth Social postokkal próbálkozik a "szárny csapásaival"...:-))) Azt hiszi, tudja, mit csinál, miközben egy nagy rendszerben valamit megváltoztatsz, mondjuk X-et, mert azt hiszed, hogy ezzel elérheted Y-t, de ez ugye nem így működik. A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy Y közelébe se jutsz, viszont minden is rád omolhat... kb. ezt látjuk 3 hónapja... hogy minden is erre a világ barmára omlik, mialatt Y-nak meg a közelébe se jut... "Art of the deal"... Oh, My... Dehát egy funkcionális analfabétától mi más lenne várható?! Welcome to the real world!

Szólj hozzá!

In memoriam Ferenc pápa...

isocrates_coaching 2025.04.24. 23:17

ferenc_papa.jpeg

Ezzel a 4 képpel akarok emlékezni a - számomra - par excellence "lélek mérnökére", aki igaz ember volt a szó legszorosabb értelmében, aki a szívekbe látott és aki pontosan meg tudta "mérni" (előre is...) ki lesz méltó, hogy a lelke majd - ha van... - a mennyekbe kerüljön és kinek - ha van... - a pokol lehet csak az osztályrésze.

A képeken vele - az utolsó 18 év emblematikus - politikusai, de meggyőződésem, hogy ő főleg az embert kereste és látta/találta meg bennük és Isten - ha van, neki biztosan volt... - helytartójaként, a földi ajtónállóként, kősziklaként, (szent) péterként ítélt. Határozottan és ha kellett keményen...

A képek nagyobban is...

img_8351.jpg

img_8352.jpg

img_8353.jpg

img_8354.jpg

Szólj hozzá!

Men & Marriage...

isocrates_coaching 2025.04.24. 13:30

men_and_marriage.jpeg

Szedegetem a virágport innen-onnan, azután talán néha sikerül mézt felmutatni belőle... Ez az alábbi idézet pont azt hiszem az FB-ről való... Miért házasodik a férfi?

"Ladies, understand this clearly: men pursue women for two main reasons — sex and love. But here’s the reality that’s often overlooked. Most men do not marry for sex, and they do not marry solely for love. Men marry for stability.

Let me break this down. A man can love you with all his heart and still not marry you. He can enjoy your company, share intimate moments, and even spend years with you without ever making you his wife. But the moment he encounters a woman who brings stability into his life — true, undeniable stability — he will marry her.

And when I say stability, I’m talking about peace of mind.

I’ve heard men confess, “I love her, but I don’t think I can spend the rest of my life with her.

Why? Because love alone is not enough. Sex is not enough. Men are visionaries when it comes to marriage. They don’t fantasize about wedding dresses, flower arrangements, or the color scheme of the big day. Instead, they ask themselves essential questions: Can this woman build a home with me? Can she nurture me and our future children? Can she give me the peace of mind I crave?

Men run from discomfort. They avoid chaos. This is exactly why a man can stay with a woman for years without commitment, and then meet another woman and marry her within a month. It’s not about how long you’ve known him — it’s about the comfort and calm she brings to his life.

Sex is pleasure. Love is affection. But respect — respect is stability. And stability is what ultimately leads a man to say, “This is the woman I want to build my life with. This is my wife.”

So ladies, don’t just aim to be loved or desired — aim to be a woman of peace. Aim to be the calm in his storm, the stability in his vision, the respect in his heart. Because when a man finds peace with you, he finds his forever in you.

Ctto

#fyp"

Szólj hozzá!

Élet-, világ-stratégiák, ha találkoznak...

isocrates_coaching 2025.04.24. 13:22

Tudod mit? Lehet, hogy az egész, úgy ahogy van LLM. A kép mindenesetre biztosan. FB-ről származik. Szeretném, ha nyitott lennél, és a lényegre koncentrálnál, nem nyammognál, fanyalognál, hogy így biztos LLM, úgy biztos LLM... kérdem csendesen, nem mindegy?! Rövid, célratörő és mélyen igaz, amit lentebb olvashatsz. ...és ez még akkor is igaz, ha az USA nyeri meg ezt a furcsa trade háborút (amit nem gondolok, de ki tudhatja előre igazán...). Az USA egyre inkább csak ROMBOL, Kína akármilyen társadalmi rendszerben is, full megfigyeléssel és megfélemlítéssel, de a nap végén ÉPÍT, ez nem tagadható... Ebben az utóbbi mondatban benne van az idézett szöveg lényege és ez bizonyosan nem LLM, ezt én írtam, becsszó...:-)))


carter_trump.jpg

"In a moment that should’ve stopped time, Jimmy Carter—quiet as a monk, sharp as a scalpel—offered a truth so unassuming, most missed the incision. He was speaking to Trump, but really, he was speaking to all of us.

Carter’s point was this: While China has spent decades laying tracks for the future, we’ve been digging graves in the past. They’ve built cities, schools, trains that move faster than thought. We’ve built military bases, debt, and an empire of rust.

It wasn’t a boast. It was an autopsy.

China chose infrastructure. We chose interference. They built railways across continents. We bombed bridges across borders. They invested in AI, medicine, and education. We invested in overthrowing oil-rich governments, branding it freedom.

We spent $300 billion trying to bend the world to our will. They spent it making their own nation unshakable.

We don’t have high-speed trains. We don’t have roads that last. We don’t have universal healthcare, or education systems that top the charts. But we do have the most advanced weapons on Earth, pointed at every direction but inward.

If we’d used even a fraction of that money on ourselves, our cities would hum like circuits. Our schools would shine. Our hospitals would heal. Our people might feel something we haven’t felt in a long time—progress.

That was Carter’s quiet bombshell: the war we’re losing isn’t to China. It’s to our own addiction to dominance. And our refusal to invest in anything we can’t control."

Szólj hozzá!

Az udvariasság szép dolog, de drága mulatság...

isocrates_coaching 2025.04.24. 13:08

please_and_thank_ypou.jpeg

Vendégszöveg, nem írtam fel, honnan...

"Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója szerint a „kérem” és „köszönöm” típusú udvarias kifejezések évente több tízmillió dollárral növelik a ChatGPT működési költségeit.

Ezek a plusz szavak, bármilyen aprónak tűnnek mégis megnövelik a feldolgozandó adatot, ez pedig extra energiaigényt jelent.

Egy Washington Post-vizsgálat szerint egyetlen 100 szavas AI-generált e-mail annyi energiát fogyaszt, mint 14 LED-lámpa egy órán át.

És mégis: Altman úgy véli, ez „jól elköltött pénz”, mert az udvariasság emberibbé teszi az AI-val való kapcsolatot.

Egy 2024-es kutatás szerint az amerikai felhasználók:

  • 67%-a udvariasan kommunikál az AI-asszisztensekkel.
  • 55% ezt azért teszi, mert ez a helyes viselkedés,
  • 12% pedig egy jövőbeli „AI-lázadás” megelőzését reméli tőle. (Nem vicc.)

A kérdés viszont marad, mi lehet a megoldás?

Okosabb szoftver?

Gyorsabb hardver?

Zöldebb adatközpontok?"

...és ez csak az eleje, meg a vége... komplikáltan működhet az AI, ha erre nincs egy egyszerű subrutin... de hát nem is ez a lényeg, hanem ami a "kérem & köszönöm" között van... iszonyatos energia-igény... 

Szólj hozzá!

Az intellektuális csőd egyik demonstratív iskola példája...

isocrates_coaching 2025.04.24. 12:57

ertekrend.jpeg

Amint látható, 2001-es forrás!

Honnan van? Egy mai Linkedin postból. A hölgy, aki posztolta, nagyon rendben van, dinamikus, szenvedélyes, inspiráló, community képző személyiség, de az ezt a táblát feltevő postja, ami a szokásos érddektelen csacsogást váltotta ki a commentelőkből, ultra gáz.

Identity politics keveredik wishful thinking-gel, tragikus párosítás. Csak itt, az én kis eldugott blogomban merem kimondani, hogy ezer okból orbitális baromság, I digress.... Ezt az Li-rendőrség megfúrná, a hölgy várhatóan kitiltana, és mondjuk nem is ez a baj, de ha nem mondhatja el az igazi véleményét egy egy postról, véleményről (nem az írójáról!!!), megette a fene az egészet.

Ha valaki régi Li-ismerős idetévedne, na ez is egy koporsószög abban a virtuális koporsóban, ami az Li-aktív jelenlétem beszüntetésének lehetne a szimbóluma (passzívan olykor-olykor jelen vagyok, ez a post is a tanú rá...:-)))

Persze. hogy változik az ember prioritás-set-je idővel (és eleve egykorúaknál is nagyon szór). Hogy meri valaki a saját (elhiszem neki, hogy neki így volt...) idioszinkráziákkal megtűzdelt mánia-sorrendjeit általánossá emelni?! És még van, aki "felismeri" ebben magát... no, gratulálok a kedves versenyzőnek! Az "isten akarata", az külön kedvencem... hogy menjen már mindenki is a pics@ba... 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása