Vezetői coaching

Mobilon a képek nekem nem jönnek be (túl sok a kép a postban, nagy a file valószínüleg)!! Kár, mert fontos post, relatíve sokat dolgoztam rajta...

"Az élet lényege a munka." - döntötte el a kínai Fuyao gyár nagyhatalmú elnöke, bár még neki is voltak kétségei (ezekre még visszatérek itt)... de döntött! A döntésnek MINDIG következményei vannak, ha a döntéseidet híven követed, aszerint élsz...

Szó lesz itt sok mindenről, pl. nemzeti (munka-)kultúrák összeütközéséről, az automatizáció/robotizáció hatásáról az üzemekben pl. (2019-es a film, ami a gondolati ugródeszka (pre-COVID, pre-ChatGPT és Co. előttről!!), következményekről, nem is tudom, ilyesmiről...

A történet, amit egy 2019-es Netflixes film mesél el ("American factory") egy bezárt, majd profilváltással újranyitott Ohio-i autóipari gyár történetét, a váltást követi le alaposan.A váltás nagy volt. A full amerikai GM gyárat. ahol gépkocsikat gyártottak a GM bezárta, az összes alkalmazottat, ezreket, elbocsátotta. A 2010-es években a kínaiak nem egy bezárt üzemet vásároltak meg, ezek közé tartozott az ohioi üzem, amelyet nemzetközi terítésű autó-üveg/-ablak, szóval "glass" gyártására specializálódott kínai Fuyao gyár-komplexum vásárolt fel, szerelt fel, épített újjá,  és tovább, szerelt fel gépparkkal és az amerikaiakkal közösen kezdett el üzemeltetni.

A két kultúra mély különbségeit nem lehetett asztal alá söpörni, az összecsiszolódás és a megoldás felvázolása volt a film feladata.

Amikor évekkel ezelőtt láttam ezt a filmet, érdekes volt, de messze nem volt annyi aktualitása, mint ma:

1. 2019 és a megelőző pár év "békeév" volt, ha figyelembe vesszük a 2020-as nagy világgazdasági leállást.

2 A kultúrák "harca" és harca soha nem volt érdekesebb, mint ma és pont az amerikai ls a kínai kultúra megmérkőzése, ami éppen premier plánban van.

3. A kínai és egyéb távol-keleti gyárak kulturális hatása Magyarországon akkor még messze nem volt ennyire előtérben, szinte alig, ami a mai helyzetre abszolút nem igaz már.

4. Szakszervezeti mozgalom kérdése (ami talán paradox módon a kapitalista Amerikában sokkal erőteljesebben jelen volt, legalábbis akkor, 6 évvel ezelőttig) kontra részvényesi/tulajdonosi érdekek és nem utolsó sorban a robotizálás (2019-ben még hol volt a mai egyik No 1 topic, az AI térnyerése és a munkaerőhelyzetre való kihatása?!)-

Szóval, most több, mint nagyon időszerű szép alaposan végigrágni a filmben felvezetett problémákat. mert Ohio csak egy mintavétel sok mindenre, sokkal inkább arra, ami most vár ránk, mint a 2019-es helyzetre.

Nézzük a filmet, kivettem belőle néhány jellemző képernyő fotót, hogy néhány pontra rámutassak.

Amikor a nagyhatalmú kínai konszern elnök már a beindulás körüli időben Ohio-ba látogatott, a gyári kínai túravezetője ilyeneket is mondott neki:

"Az amerikai a fő operátor egy kínai munkavezetővel az oldalán."

"Nagyon lassúak (kvázi az ameriakiak...)"

"kövér ujjaik vannak..."

Itt valószínüleg az ismert mondás kínai változatát fordították így:

"Ha Rómában jársz, csinálj úgy mint a rómaiak..." (ezt arra mondja az elnök, hogy az expat sárga mellényes egyenrangú amerikai és kínai dekorációt akar kitenni egymás mellé a nagy falra, az elnök pedig szerénységre inti...)

Egy Ohio-ban expat régi motoros kínai munkás elmereng:

"A régi időkban a kínai emberek az élettől (egyszerű dolgokat akartak...)"

"...de az én generációm, mi mindent is akarunk..."

"Utazni, ahová akarunk, és megvenni azt, amit akarunk..."

De nemcsak ő, a nagyhatalmú konszern elnöknek is vannak/voltak kételyei, amiken persze túltette magát: 

"Kína az én időmben szegény volt..."

"...(most meg) prosperitás és modernitás (uralkodik)..."

"...de én úgy érzem, valami elveszett..."

"...nekem hiányoznak gyerekkorom béka brekegései, és tücsök cirpelései..." 

"...vajon én is segítettem elvenni a békét és tönkretenni a környezetet?!"

"...Nem tudom, hogy egy résztvevő voltam a fejlődés megteremtésében, vagy csak egy bűnös lélek..." 

De a lelki gyötrődés csak pillanatnyi, a jet lag hatása talán, a misszió egyértelmű, a kétség ebben a szentenciűban oldódik fel:

"Az élet lényege (a Fuyao kínai központi palotájában járunk) a munka!'

Az Ohio-oi küldöttség Kínában.  A beöltözés nehézségei...

"Néznek mint a moziban"...

Például őket...

...és őket...

A küldöttség az újévi vállalati ünnepségen is részt vett, ahol ilyen csasztuskákat is énekelnek, és táncolnak el (' csasztuska (oroszul: частушка) orosz népköltészeti műfaj; tréfás-gunyoros hangvételű rövid lírai dal, lírai életkép, később alkalmi agitációs célú rigmus, .. - itt inkább az agitációs profil domborodott ki...)

"Paradigma-váltás, új szint, promóció, integráció..." - éneklik...

"...Fuyao kreálja a megújult jövőt!"

...(vágó schnitt) már otthon, egy kényelmes hazafutás egy baráti baseball meccsen egy jól sikerült ütés után...

A robotok megjelenése és hatásuk...

"Itt korábban egy ember dolgozott..."

"A következő állásnál 4 embertől tudunk majd megválni."

"Automatizálás = sztenderdizálás"

...és a még messzebbre mutató hatás...

"(egy becslés szerint) világszerte 375 millió embernek kell teljesen más foglalkozást keresnie 2030-ra az automatizáció miatt" 

"Hogyan fogják a dolgozók, kormányok, és gazdasági szereplők ezt a szeizmikus váltást fogja meghatározni a munka jövőjét."

Eddig tartott az ohioi tanmese dióhéjban. a szakszervezeti szálra ki se tértem, pedig az alaposan ki van tárgyalva (az üzem győzött, nem lettek closed shop...).  A film bemutat, nem mondja, nem foglal állást, hogy mit kellene választani az embernek. Mindenki döntse el maga. De azt sugallja, bármi is a döntés (pl. szakadásig munka, mint a kínai fiatalok a filmben, vagy work/life balance), MINDIG kemény következménye van.

Nem marad meg egyszerre a kecske meg a káposzta is... A jövő vezető gazdasági szereplői azok lesznek, akik szinte éjjel-nappal dolgoznak. Azok, akik meg finnyáskodnak, a work-life balance körül tipródnak, régiók, nemzetek, országok, emberek, menthetetlenül lemaradnak a GAZDASÁGI versenyben. Lehet, jobb életük lesz overall. De ahhoz akkor vissza kell fogni az igényeiket és régimódibb emberi boldogság-faktorok kiépítésébe kell fektetniük. Vissza fogódik a gazdaság, stagnál, vagy csökken a GDP, nem lesz/lehet "évről évre jobb", több el-/újraosztható erőforrás.

...és akkor jöjjön egy-két aktualitás. Az 'à la une' hír, hogy az USA megsértődött még a pingvinekre is, meg még egy amerikai (!!) támaszpontra is, és minden külföldi importra több kör hezitálás után egyelőre 10% védővámot vetett ki. Ez esetleges kivételektől eltekintve már komoly belső gazdasági védelmi intézkedésnek számít. Azon el lehet morfondírozni, hogy a világ egyelőre aktuálisan legerősebb gazdasága miért kezdi hirtelen védeni magát, és hogy ennek egyáltalán van-e valami értelme, de ezen, ha egyáltalán felmerülne mint kérdés, ugorjunk, mondván: "bolond lyukból bolond szél fúj"...

Tegyük azt is ad acta, hogy ennek a bolond szélnek még olyan vonatkozása is van, hogy Amerika fele azt se tudja. elvileg se, kik fizetik a vámot. Egy biztos, nem az exportáló ország, mint a narancs turd állította/állítja (legfeljebb kevesebbet fog oda exportálni, mert kevésbé kompetitív lesz az árstuktúrája - mellesleg elsősorban és főleg ez utóbbit szolgálná, ezt a hatást normálisan a védővám...). Annyi biztosan lehet tudni, hogy ami import megmarad, azt az államkassza szedi be.

Hogy ki fizeti végülis? Nem lehetetlen, hogy egyelőre politikai okokból valamennyit lenyel a gyártó, az importőr, a kereskedő, vagy összeszerelő, de hogy kap belőle a végfelhasználó/-vásárló, az tutti biztos. Ahogy az is, hogy a végfelhasználó része egyre nagyobb lesz, közeledik majd a 100%-hoz, azaz az amerikai vevő fogja állni végső soron.

Az is megérne egy misét, hogy milyen kapitalizmus az, ahol az állam kényszeríteni akarja a közreműködőket (pl. éppen a WalMart-ot, vagy az Amazont...), hogy az importőr által az államkasszába effektíve befizetett import vám minél kisebb hányadát terheljék tovább a vevőkre, de mindez idővel megoldódik. Át fogják terhelni...

Mellesleg a befizetett vámnak nincs szaga, lehet egy olyan hátsó szándék is, hogy ez is segítse a hatalmas adócsökkentést, ami megint a gazdagokat, az oligarchiát fogja segíteni, tehát a "kapitalista" állam meg fogja sarcolni a végfelhasználót is, meg a közbenső ágenseket is, végül is mindegy, ki állja a cehhet, azért szorítják a közbenső ágenseket, hogy minél többet viseljenek belőle ők a nyereségük terhére, mert a végfelhasználó a szavazó, őt nem célszerű túlságosan felidegesíteni... A federális központi állam páholyból nézi a vergődést, őt az import pillanatától megilleti a vám összege. Hogy hogyan osztoznak majd rajta down-the-line, legyen az ő bajuk...

Ami az érdekes, és nem lehet tudni, hogyan oldódik majd meg, az az USA-Kína kereskedelmi viszony. A fő címzettje a vám-cunaminak nyilván Kína, az USA-t  egyre jobban gazdasági teljesítményben megközelítő feltörekvő ország. Nos, ha a filmre visszautalok, a munka-kultúra, az amerikai és egyáltalán a nyugat-európai eltunyult munkaképes emberek, és a majd' 3-szor népesebb Kína éhes, eltökélt. munka-megszállott munkások közti különbségre, szerintem trendileg a verseny eldőlőben van. És az automatikában és AI-ben sem behozhatatlan az amerikai előny.

Kína rövid távon engedhet valamennyit, mert megérezheti, hogy egy ennyire primeren tranzakcionális elnök bizonyos engedmények fejében szemet húnyhat Taiwan bekebelezése fölött. Ez spekuláció, de nem nekem jutott eszembe, abszolút lehetséges tárgyalási itemnek képzelem. Mindazonáltal, az a tendencia, hogy Kína, mint minden normális ország, hosszú távon egy rugalmas USA-tól való minden tekintetű elszakadásban érdekelt, számomra nem kérdés. Ekkora 4 évenként előállható Pál-fordulásokkal tarkított nagyhatalomtól való függés egzisztenciális veszélyt hordoz magában.

Nem véletlen, hogy a Moody a a triple A minősítésből dupla A+-ra minősítette vissza az USA hitel-besorolását, ami nyilván hallatlan esemény, és pont egy olyan elnökség kezdetén, amelyet azért választottak meg, mert "legalább kormányozni tud" és a gazdasági teljesítményének a közvéleménybe lecsapódó, választási győzelemben manifesztálódó kiválósága olyan kikezdhetetlennek tűnt még pár hónapja is. 

Szerintem a kínaiak jobban ismerik az ellenfelet, 2018-as szankciók, vámok óta diverzifikálják az exportjukat, persze keményen érinti őket is  mostani amerikai védővám, de nagyobb az eltökéltségük és az emberi tartalékuk. Ez a mostanában nagyot futott szarkasztikus kis kínai videó (és a film tanulsága, nézd "these are slow and have fat fingers..." + automatizálás, ami 6 év alatt masszívan egyre erősebben van jelen már) jól tapint rá arra, hogy a védővám eredeti alapcélja, hogy gyártó kapacitásokat hozzanak vissza Amerikába, vágyálom csupán.

Sőt, a kiterjedt globális sourcing és kooperáció miatt még az eredeti amerikai gyártók is egyre erősebben gondolkoznak, hogy bizonyos üzemeket áttelepítsenek külföldre (GM, Ford, Apple, Case, John Deere, amelyekről lehet már tudni...). 

Íme egy videó a sok közül:

Most jutottam hozzá, véletlenül, magyarul. Megszereztem olaszul és angolul spanyol felirattal, nyelvtanulásnak jó lesz...:-)))

Szenvedélyes, szellemi kalandokkal teli élet viszonylag hű lenyomata filmben. Szókimondó film ritkán felszínre kerülő témákban is, próbára is tesz némely vonatkozásban, hogy a néző mit gondol erről-arról. szuggesztíven, nehéz kivonni magát az embernek.

Sose lehet tudni, az ilyen biopic movies-eknél egyes történésekben hol van a valóság és a fikció határa, az ember nézi-nézi, azután a végén annak felsorolásánál, hogy a 3 (!) főszereplővel a való életben mi történt a filmben a végén megjelenített epizód után, az ember realizálja, hogy legalábbis főbb vonalakban kb. így történhetett.

Nem egy unalmas biopic movie, annyi biztos... biztos színészvezetés, remek színészi játék jó kis pörgős tiszta fikcióként is eladná, miközben nem egy blockbuster film, inkább kamara darab, intellektuális felhanggal, az emberi finom rétegű konfliktusok némelyikét meggyőzőem felvillantó indi film inkább, ha mindenáron ilyen szempontból is jellemezni kellene. 

William Moulton Marston (1893-1947) az életrajzi film címben is megemlített főszereplője, a Harvardon végzett amerikai pszichológia professzor, aki ugyanott a jogot is elvégezte. Valójában a film tágabban a szintén saját nevével szerepeltetett feleség, a szintén brilliáns agyú pszichológus, Elisabeth Holloway Marston, és mondjuk így, a család munkatársa, barátja, az először tanítvány Olive Byrne egyenrangú társai voltak az életben és a filmbeli szerepekben William Marston-nak.

De, fájdalom, a dicsőség Marstoné lett csak később, és ha feminista hangok megjegyeznék, ez is bizonyítéka főleg a régebbi patriárchális társadalmi berendezkedésnek, nem tudnék forcefully ellentmondani, legfeljebb csendesen azt jegyezném meg, hogy patriarchizmus az afgánoknál, Iránban és pl. Saud-Arábiában voltak, vannak, a nyugati-északi demokratikus berendezkedésekre alkalmazni egyértelműen túltolás, miközben az árnyaltabb patridominancia fogalma megállhat.  

OK, dícsőség, de miben, könyörgöm?! - kérdezheted... jogos. Nézzük:

1. ...akik ezzel foglalkoznak, azoknak fontos név, a DISC viselkedési személyiségprofil koncepciójának megfogalmazója. Ő maga tesztet nem készített, de később az alapelvre számtalan jobb, igényesebb. és rosszabb, összecsapott hevenyészett viselkedési személyiségprofil vizsgálati eszközt készítettek, és a DISC ma ez egyik legelfogadottabb, leggyakrabban használt profilozó eszköz. Én magam is az Innermetrix ADV komplex teljesítmény-profilozó eszköz egyik moduljaként sokszor alkalmaztam, az ügyfelek teljes megelégedésére. Többek között ezért kezdtem el nézni, de nem ezért szeretem a filmet. Erről esik szó a filmben, de igazán a másik két dologról kevésbé

2. Mi a másik két dolog? Az egyik a mai hazugságvizsgáló egy korábbi változata. amelyet kifejezetten a feleségével együtt, közösen fejlesztett ki, és a 

3. Wonder Woman képregény sorozat első, kemény, szexuális utalásokkal és erőszakkal teli változata, amelynek részben sikere volt, részben pont ezért ellenzéke is akadt, amelynek végülis igaza lett, az a Wonder Woman, akit mi már filmekből is ismerünk, egy megszelidített változat... a figurát Marston a két nőből faragta ki Marston, részben kemény (akkori, első és második hullámos) feminista, igazi önálló nőből, a feleségéből, részben az inkább submissive, de gyönyörű és a maga módján szintén szabadgondolkodó Olive-ból. Ez a szál a legerősebben kidomborított a történetben.   

John Cleese, korunk egyik legprofoundabb gondolkozója, a valamikori Monty Python oszlopos alapító tagja a szabad nevetés, a humort korlátozó korhangulat ellen, mint mindig:

"A humortalan embereknek nem engedhetjük meg, hogy eldöntsék, hogy a humorérzékkel rendelkező emberek min nevethessenek.

Ez pont olyan, mint megengedni színvak embereknek, hogy eldöntsék, milyen színek legyenek a színkártyán.."

OK, egy idevágó (sok van...) Rick Gervais-től is, korunk egy másik mély gondolkodójától:

"Csak mert meg vagy sértődve, nem jelenti azt, hogy igazad is van.'"

Ha egy üzlet beindul (mondtam. hogy sok van. Egy Rowan Atkinson-tól:

"A komédia egy eszköz kell legyen, hogy megmutassa és kinevettesse az emberiség ostobaságait, gyengeségeit és hiányosságait. Ezért létezik. Nem lehetnek tabui. A komédia dolga, hogy sértsen. Ha nincs sértés, akkor valószínüleg kicsit igaz komédia van csak."

...and what about Stephen Fry? (Észrevetted, hogy mind brit angol?!)

"Nagyon gyakori, hogy azt hallja az ember: "Én ezt sértőnek találom.", mintha ez bizonyos jogokat transzferálhatna valakinek... Ez semmi más, mint nyafogás. Semmi értelme. Nincs célja, nincs semmi ok rá, hogy egy értelmes mondatként tiszteljük.

"Ez engem sért."

"Nos, és ez ki a faszt érdekel?!"

A libri.hu ezt írja róla:

“Valamibe nagyon beletrafált Kosztolányi: azt írja, Biró stílusa "intim sürgönystílus", "az igaz elbeszélő minden hazug festést és elemzést félrelökve biztosan halad célja felé. Ezért szeretem Biró Lajosnak rövid telegramstílusát. Tömör mondatai mögött mindég egy elhallgatott gondolat és érzelemvilág lappang." Van egy különös regénye, A Serpolette. A kalandos históriát elbeszélő regény tanulsága úgy foglalható össze, hogy meg kell szabadulni a rendi életforma maradiságától, de nem szabad belefutni a teljes egyenlőség világába sem, az is csak illúzió - az egyetlen élhető életforma a polgárságé. Mint Kenyeres Zoltán, a regény elemzője megállapította, Biró regénye az egyik első antiutópia, s éppen a nagy politikai kísérletek hajnalán. (Széchenyi Ágnes)”

Én nem ebben az opcióban olvastam,hanem az epa.oszk.hu site-on, ingyen. Nem tudom valakit érdekel-e, valaki rákeresett-e, a Nyugat c. irodalmi folyóirat 1908-1941-es évfolyamai integrálisan megtalálhatók itt.

Erre a Bíró Lajos regényre rátaláltam, nem kerestem, jószerivel nem is tudtam, volt ilyen nevű író… Egy ekkora anyagból nehéz válogatni, hol kezdj hozzá?! Nekem egy szempont, hogy ha valahol, valamikor szerettem volna egy kicsit élni jobban, mint itt és ekkor, amikor, egy régi becsípődés, hogy 1914-ben Bécsben, pontosabban az első félévében (utána jött augusztusban az a csúnya I. világháború).

Ott is a pezsgő főleg irodalmi, de tágabban társadalmi közegben, amit odaképzelek (van is egy csomó könyvem erről, majd lehetne egy ilyen project is… meg kell érni…:-)))

Ez a 2014-“imádat” vezette a kezemet, amikor a Nyugat 7. évfolyamába, az 1914-es évibe, az első számba lapoztam bele (2-heti megjelenés, évi 24 szám 1934-ig, utána évi 12, az utolsó évben, 1941-ben 8 szám, Babits Mihály, az utolsó főszerkesztő halálával vége lett…).

Az első három “tétel” ebben a számban ennek a Bíró Lajos könyvnek az első 3 része volt (divat volt részekre bontva megjelentetni regényeket, ez pl. kitartott az 5. számig).

2 nap (lehet 3…) alatt végigolvastam, felszínen egy szerelmi történet, ám egy személyes antiutópia kísérletbe ágyazva. Ami érdekes, az igazi kommunizmus menthetetlen utópikus jellegét sikerül egy romantikus, kicsit kaland regény keretében megérzékíteni. Az örök negatív emberi trait-ek, az irigység, hatalomvágy, mohóság felülírta mindig is a szépséges vágyott utópiákat.

Mindezt 1914-ben, amikor még 3 évre vagyunk az egyik legnagyobb lábnyomot hagyott emberi társadalom-szervezési paradigma, az ún. kommunizmus (szó szerint ilyesmi együttesség…) nagy kísérletének megkezdésétől…

108 évvel később már tudjuk, hogy az emberiség alkatilag, attitűdileg alkalmatlan rá. Nem is sikerült a kísérletnek még az első fázisának (az ún. szocializmusnak (szó szerint ilyesmi: társadalmiság…) a befejezése sem. Fenn az ernyő, nincsen kas forma volt az, ami itt-ott kialakult. Sok duma, semmi substance. Sajátos káder-oligarchia féle “sikerült” mindenütt is, köze nem volt az elvi, kiderült, halva született “kommunizmus” eszméjéhez…

Amit "tudott" a 'létező szocializmus': sokkal kisebbek voltak a jövedelmi/vagyoni különbségek a legfelső és legalsó decilisek között, persze alapos lefelé nivellálás mellett, azaz az össztársadalmi termelékenység, összgazdasági teljesítmény alsó ötödében voltak mondjuk a többi európai országhoz képest, szóval az 'alvég'..... A 'szocialista' országok voltak Európa szegény országai a szó legszorosabb értelmében (a más kontinenseken található próbálkozások összehasonlítása a nem-szocialista országok teljesítményével nem volt olyan szembeszökő, mint Európában...).

Túri Ferenc Linkedin postja:

“Ki hogyan értelmezné a képet?”

Ha még aktív lennék a Linkedin-en (2 hónapja már nem… most már csak néha inspiráció…), mit írnék commentben ehhez a nyilván AI, ám kifejező tákolmányhoz?

Első impulzus: “Rögvalóság?” …de ez túl ‘realista’ (nyilván egybecseng a postoló “költői” kerdésével…), másnak lehet pesszimista, cinikus, fixed mindset…

Eszembe jut a szuperérzékeny, szuperokos szintén on-line, Linkedin ismerős hölgy, aki éppen szintén postolt egy elragadót, aki feszt hisz abban, hogy a teal “valóság” (spiráldinamika) el fog terjedni, munkában is, ő valami ilyesmit gondolna, “micsoda marhaság, hogy még mindig ezzel… az empátia, bizalom világa igenis, lassan (nagyon lassan…), de el fog jönni, megszüljük, ez az inevitable trend…”

Kinek van “igaza”?! Senkinek?

…előző post végéről ideemelve:

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…)…”

Linkedin post, comment vita a post alatt… rövid video, egy Dodge Durango-t kalapálnak össze (effektíve pl. gumikalapáccsal az egyik ablakot… - ezt több commentelő is megemlíti, negatív kirívó példaként, pedig nyilvánvaló, a pontos illesztéshez ez a művelet a szalag mellett elengedhetetlen…) és a kisérő szövegben a mostanában oly gyakori szöveg:

“How are these companies going to survive against Tesla and the Chinese auto makers who are highly automated?”

160 like, 122 comments, 13 újraposztolás…

Az egyik commentváltás így kezdődik:

“I am sure Consumers will still support them as they are saving jobs for actual People. I personally would rather buy a car from a company that employs actual People so they can feed themselves and their families, rather than a car from a factory that is fully automated. But that's just me, others may agree or disagree, that is fine…”

Mennek ide-oda a commentek, hogy az ár alapján vásárolnak, meg a fancy újdonságok miatt, stb., az indító commentelő vitatkozik, érzékenyen, egyik se troll, nem a “babára” mennek, egyik commentjének lezárásaként (mégegyszer… így is kezdte az első comment zárásaként…) hozzáteszi…

“…I may be wrong, what do I know (what, BTW, everyone else know…- teszem hozzá én: SZM…:-))) but it seems where it is heading…”

Vitakultúra, szerénység, "tudom a helyem, jelentőségem...", tetszik…:-)))

Jaja... és - tévedés ne essék - a Dodge Durango 2025 egy szuper autó, szerintem...:-)))

@László Barabás Linkedin postja:

Egy B-moll megjegyzés a liváló posthoz: a tanulást kellene boostolni általában, meg az átképzéseket, egyáltalán emelni kellene a HI-t (Human Intelligence), hogy esélye legyen az AI-vel szemben és nem a kvázi ranszolga-munkát félteni, védeni. Ja, hogy mi a rabszolga munka? Fájdalom az, amit más módon, más eszközökkel, hatékonyan, stabil minőséggel el lehet végezni…

“XIV. Leó pápa és az MI kihívásai – összehasonlítás XIII. Leó örökségével

XIV. Leó pápa, alig egy hete történt megválasztása óta, máris világossá tette, hogy egyik legfőbb prioritása a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokkal való szembenézés lesz. Ez a fókusz nem véletlen – a pápa tudatosan választotta a Leó nevet, utalva XIII. Leó örökségére, aki az 1800-as évek végén hasonló elszántsággal szállt szembe kora legnagyobb technológiai átalakulásával, az ipari forradalommal.

XIII. Leó 1891-ben kijelentette, hogy a kormányoknak "meg kell menteniük a szerencsétlen dolgozókat a kapzsi emberek kegyetlenségétől, akik az emberi lényeket pusztán pénzszerzési eszközként használják", miközben csodálta a "tudomány felfedezéseit". Hasonlóképpen, XIV. Leó aggodalmát fejezte ki, hogy az MI technológia veszélyeztetheti az "emberi méltóságot, igazságosságot és munkát", ugyanakkor elismerte annak "hatalmas potenciálját", hangsúlyozva, hogy felelősséggel kell használni "mindenki javára".

Ez a párhuzam jelzi, hogy az egyház folyamatosan kénytelen szembenézni a technológiai fejlődés kettősségével. A berlini Szent Mátyás plébánia 12.000 katolikus hívője már most tapasztalja az MI okozta aggodalmakat: a gyermekek hamis információt találnak a chatbotokon, a tolmácsok munkáját veszélyezteti az automatizált fordítás, a tanárok pedig folyamatosan figyelik a MI-vel történő csalásokat.

A római katolikus egyház korábban is támogatta a technológiai fejlődést – középkori szerzetesek találták fel például az árapály-meghajtású vízikerekeket. Azonban Paolo Benanti ferences szerzetes, a Vatikán MI-etikai főtanácsadója szerint a technológia ereje mára olyan naggyá vált, hogy a potenciális hátrányok is előtérbe kerültek. Ironikus módon Benanti atyát még 15 évvel ezelőtt is kinevették, amikor kiborgokat és emberi fejlesztést akart tanulmányozni a pápai egyetemen – "és most ez egy pápa első témája".

Az MI hatalmas ígéretekkel és kockázatokkal jár. A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a globális munkahelyek mintegy 40 százalékát érintheti, egyeseket kiegészítve, másokat megszüntetve, így növelve a vagyoni egyenlőtlenségeket. A katolikus etikusok szerint a pápa a visszafogottság hangja lehet ebben a folyamatban: "Ez nem katolikus probléma, ez az emberiség problémája" – fogalmaz Brendan McGuire atya, a kaliforniai Szent Simon Plébánia lelkipásztora.

Hogy XIV. Leó sikerrel jár-e a kormányok és multinacionális vállalatok meggyőzésében, hogy korlátozzák a túlkapásokat és védjék a munkavállalókat, nyitott kérdés marad. A válasz talán a pápa 2012-es interjújában található, amelyben a populáris kultúra és közösségi média káros hatásairól beszélt: nem az a megoldás, hogy elfordulunk a médiától, hanem hogy "megtanítsuk az embereket kritikus gondolkodókká válni" és megértessük velük, hogy "nem mindent, amit hallasz vagy olvasol, szabad készpénznek venni".

Papp Zoltán (@Zoltán Papp) Linkedin postja a Linkedinről…

“Linkedin éhezők viadala 

„A Linkedin a legjobb módja annak, hogy meggyűlöld magad a közösségi médiában."

Az erős felütés ellenére Lotte Brundle UK Times-ban megjelent írása nem a szokásos beleszállós nagyotmondás, hanem egy színvonalas provokáció. Szókimondó gondolatmenete arra jut, hogy a Linkedin jellemzően a boldogabbnál boldogabb posztok felülete. A résztvevők szuper állásokkal dicsekszenek és csillogó eredményekről tudósítanak.

Mindez gyakran szül irigységet, sőt a nehézségekkel küszködő munkanélküliekben és a pályakezdő fiatalokban folyamatos frusztrációt generál. Ha az utóbbihoz még azt is hozzátesszük, hogy több kutatás szerint a Z generáció érzéseire a Linkedin intenzívebben hat, mint az Instagram, a megállapítás egészen drámai.

Elgondolkodtató, hogy a helyzet mennyire ambivalens. Adott a platform, aminek az elsődleges célja, hogy egy inspiráló digitális környezet biztosításával támogassa az elhelyezkedést. Ehhez képest a működése sokak számára eredményez kudarc élményt.

Vélhetően, le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a Linkedin kivételt jelent azon közösségi médiumok sorában, amelyek negatív hatással vannak a mentális egészségre. A kísérőjelenség legalábbis ugyanaz. Amikor valaki a saját, kevéssé attraktív szakmai életútját összeveti a csillogó képekkel, a hencegő karrier beszámolókkal, vagy a hálálkodó üzenetekkel, a sikertelenség érzet és a pusztító önmarcangolás szinte garantált.

Ebben a megközelítésben a Linkedln társadalma két részre oszlik. Létezik a felső tízezer: az irigylésre méltó posztolók, lájkolók szűk köre, és jelen van a kirekesztődött széles közönség, aki mindezt sóvárogva szemléli.

A Linkedin aktív tagjaira felelősség nehezedik. Fontos szempontként kell kezelni azt, hogy a siker riporting ne legyen mások számára fellengzős, a megnyilvánulás mentálisan ne frusztrálja, hanem inkább feltöltse a pillanatnyilag sikerteleneket, és a publikáció minél többeknek jelentsen pozitív élményt. Ha pedig ráadásként még ne’ adj isten az eredeti tartalmak aránya és a szórakoztatási színvonal is emelkedne, többet már kívánni sem lenne érdemes.”

Ez utóbbi a felelősségnek nem felel meg a Linkedin, de ez van, ezt kell szeretni?

Szubjektív… ugye, 2 hónap aktivitás-absztinencia után érdekes perspektívát kínál ez a (egyre gyakoribb, különböző köntösben megjelenő, dühös, mérges, sértett, vagy elgondolkodó, mint ez az itt idézett is, vörös farokkal, filozófikus, stb) önreflexió. Én is kötődök hozzá, de az aktivitást már kényszernek éreztem, ez nem változott. Ha aktív vagy, a like-dopamin gépszíj elkap… De az intellektuális színvonal, ami búvópatakként állandó, inspiráló. Egyik, nem a legfontosabb, de fontos inspiráció forrásnak megmaradt a kényszer/string nélkül… nekem nyerő formula…:-)))

Hogy a main téma, a siker-ömlengés ego-tripjei érintettek, érintenek-e? Nem, mert - és ez egy kulcs mert - nem volt/van financial pressure rajtam… “ja, úgy könnyű…” mondhatod, és én “igen, így könnyű” válaszolom (ennek kifejtése egyik heti postomban, a “Miért nem lehet erre szimplán azt mondani, hogy “igen”?! Hadd irigykedjen…:-)))” ciműben).

Viszont a szenvedés, a hang nélküli, a postokban, commentekben megbúvó szenvedés meg megérintett… és akkor ez még nem is a “nép” nyögése (a “nép” azt se tudja, mi a fasz az a “Linkedin”…), ez az elithez dörgölődző, azt mindenáron fájóan távoli példaképnek tartó Linkedin “alvég”…

Gondoltam, visszahúzódok a lakatlan rengetegben, és nem zavargok, itt csendben megbeszélem - gyakorlatilag magammal (köszi, köszi, de köszi annak, aki el-/idetéved) - a dolgokat, amik éppen érdekelnek… irigyeltek, irigylők csak dagonyázzanak együtt, de nélkülem… sok sikert nekik!

Nem az, hogy egy 400 mio dolláros jet-et ajándékoznak nekem, apparently without any string (szétszedni, biztonság szempontjából ellenőrizni állítólag ugyanennyibe kerülne, úgyhogy mindegy is, nyilván, legalább nem kell betörni a Mar-a-Lagoi mosdóba, a WC melletti irat-dobozokba kutatgatni infóért…), ez nem ciki…

Az igazi ciki az, hogy amit ugyanazok a regnáló török elnöknek régebben ilyesmi jet-et ajándékoztak, az 500 millió dolláros volt (2018-ban… plusz infláció…:-)))… égés… hogy ENGEM olcsóbban meg lehet venni, mint egy törököt?! Ne má'... Ez az igazi skandalum…:-))) Jet-diplomacy...:-)))

Nézd meg, ha időd engedi ezt a TED beszélgetést pont erről…

Fordítás (eredeti alul) egy Linkedin bejegyzésből:

"Akarsz 'megismerni' egy hatékony gyorsítót a mentális egészséged érdekébení?

Kimutatták/megkutatták, hogy a rendszeresen élvezettel (!!) olvasó 10 éves gyerekek kevesebb depressziós, aggódási szimptómát mutatnak, jobb a stressz-menedzsmentjük, és mire elérik a 16 éves kort, a többiekhez képest minden szempontból jobban érzik magukat. Vajon miért?

1. Fikciós (regényeket) könyvek olvasása több ideg-hálózatot is aktivál egyszerre - elősegítve a az érzelmi szabályozó centrumok (mint pl. az amygdala) és magasabb szintű kognitív területek integrálását a prefrontal cortex-be. Ez szerkezetileg erősebbé teszi az érzelmi tartalmakat feldolgozó idegpályákat - javítja  rezilienciát!

2. Az olvasás szimulációs környezetet teremt a gyermekek (és a felnőttek!!) számára, amelyben biztonságosan dolgozhatnak fel komplex érzelmeket és próbálhatnak ki kezelni különböző társadalmi szcenáriókat, mielőtt azokkal a valós életben találkoznának. Empatikus áramkörök aktiválódnak az olvasás közben, melyek segítenek a gyermekeknek megérteni a saját és mások érzelmeit.

3. Az olvasás egy kiváló ellenszer a túlzott képernyő-idő elleni harcban. Edzi, növeli  a fenntartható figyelmet (sa tökéletes ellentéteként a mobil app-ok hatásának), csökkenti idővel a cortizol szintet, és egészséges dopamin felszabadítást eredményez, amely nem generál addiktív mintát, ellentétben azzal, amit a social media használatánál tapasztalhatunk. Hogyan segíted elő a családi rutinok között az olvasást? Szeretnék hallani a stratégiáidról!" 

Friederike Fabritius’ Post

"Do you want to know a simple and effective way to boost your mental health? Reading!

It’s been shown that children who regularly read for pleasure by age 10 have reduced symptoms of depression and anxiety, better stress management, and improved overall well-being when they reach age 16, compared to their peers who don’t. Why is that?

1. Reading fiction activates multiple neural networks simultaneously—enhancing integration between emotional regulation centers (like the amygdala) and higher cognitive processing regions in the prefrontal cortex. This makes the neural pathways for processing emotional content constructively stronger - improving resilience!
2. Reading provides a "simulation environment" where children (And adults!) can safely process complex emotions and social scenarios before encountering them in real life. Empathy circuits activated during reading create a framework for children to understand their own emotions and those of others.
3. Reading can be a great antidote for screen time. It trains sustained attention (the exact opposite of the phone apps), reduces cortisol levels over time, and provides a healthy dopamine release that doesn't create the addictive patterns we see with social media use. How are you encouraging reading in your family's routine? I'd love to hear your strategies!"

Luthár Andrea Linkedin postja Új-Zélandról:

"🖤16 tonna fekete szén🤍

Dolgoztál már olyan helyen, ahol

💜 együtt toljuk a szekeret

💜 csapatmunka van

💜 egy család vagyunk

💛 ennek ellenére a „közös”, extra erőfeszítés ellenértékének nagyjából egészét a főnök-tulajok zsebelték be?

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér? 🤍

💙 Jajj, gáz van, nem megy jól a szekér, bocsi csak ennyi fizetésemelést tudunk adni most (ha egyáltalán).

💙 Ja, hogy az új kocsira, külföldi nyaralásokra azért a tulajoknak futotta?

🖤 Meghalni kéne, de nem lehet🤍

Ahol a munkaidő csak névleg 8 óra, mert olyan emberekkel veszik magukat körbe akik

❤️ bizonytalanok

❤️ alacsony önbizalmuk van

❤️ önbecsülésük a béka segge alatt hever

💛 így ideális alanyai a sérüléseiken keresztüli kizsigerelésnek

💜 Főleg, hogy észre sem veszik.

💜 Egy kis elismerés itt, ez kis anyagi morzsa ott…

🖤 A vállalat nem engedi a lelkemet🤍

💙 A lelkesebbje simán ledolgozza a heti 60-80-120 órát is.

💙 Persze olyan mint túlóra nem létezik. „Projektpénz” néven némi alamizsnát dobnak nekik, megsimogatják a fejüket „ügyes vagy kisfiam” és indul a következő heti mókuskerék.

🖤 16 tonnát raksz és mennyi a bér🤍

❤️Egyszer beszéltem valakivel.

❤️Akkor már 26(!) órája folyamatosan talpon volt.

🖤 Egy nappal vénebb vagy a hiteledért🤍

💙 Szívműtét? Á, dehogy.

💙 Lehalt egy szerver.

💛 Ember, még csak nem is időtényezőt tekintve kritikus iparágban!

🖤 Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek🤍

💜 A szerver behalt.

💔 De ha így folytatod, Te is bele fogsz halni.

💜 Soha nem merte megmondani nekem mennyit tolt le akkor végül egyben.

🖤 A lelkem a vállalatot illeti meg🤍

❤️De kellően szívós munkával végül eljutottunk oda, hogy a lelke már nem a vállalaté, hanem az övé.

❤️ És a Tied?"

143% not equal 100%

Nekem hihetetlen, hogy senki nem reagálja ezt le (egy csomó comment van...). Van olyan comment amely implicite a 15-öt tartja a legkisebb közös többszörösnek… itt tartunk… és van, akinek a kovalens kötés megtanulása rontotta el a gyerekkorát!! jézusom, ez a törtek közös nevezőre hozása!!!

A 2, 5 és 3 legkisebb közös többszörösének megtalálása (elemi szinten...):

2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30

5 10 15 20 25 30

3 6 9 12 15 18 21 24 27 30

Te is ismered (naponta látod a reakciókat) ezeket a baromira "mérgező" mondatokat:

"Te az élet napos oldalára születtél", vagy

"Te szerencsés vagy, mindig is az voltál!", vagy

"Neked csak megszületni volt nehéz..."

Ezt olyankor mondják, amikor jól nézel ki, jó a hangulatod (horribile dictu...), megy a szekér, stb... Erre Te felpattansz a social media-ra és elsorolod, hogy Neked biz' milyen nehéz sorsod volt, és csak a Te akarásod, karaktered, kitartásod hozta meg a gyümölcsét, sous entendu, hogy ha aki mondja, ezt irigyli, akkor biztosan mindent rosszul csinált, Veled ellentétben, aki az élet zsenije vagy... Ő pedig egy nyomorult loser...

Mennyibe kerülne azt mondani: "Igen, nekem tényleg csak megszületni volt nehéz"... esetleg hozzá lehetne tenni, "...nem mindig volt ilyen sima, de azokat megugrottam...". Persze, kacsintva hozzá, mosolyogva...

Ez mondjuk nem venné el még jobban a másik kedvét az élettől, kicsit vigasztalódhatna azzal, hogy vannak szerencsések, és jóízűbben tudna irigykedni Rád, ami, magunk között, jólesik. 

Tegyük tisztába, ez nem a Te egész történelmedről szól (ami amúgy nem biztos, hogy bárkit is érdekel, csak mondom...), hanem arról, hogy az adott pillanatban az illető Téged úgy egésznek lát, ami akkor éppen nem adatik meg.

Hallok egy ellenvéleményt: "De akkor nem is fog soha igyekezni, fixed mindset-et erősítenék, nem a growth mindset kialakulását, izmosodását, mert ha tényleg csak a szerencsén múlik, akkor minek iparkodjon az ember?! Lovak közé a gyeplőt és "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!"..."

Nem mondom, hogy ebben egyfajta igazság magva ne lenne benne ebben az ellenvéleményben, mégis a mindennapi szituációkban ez aligha működik. Ott működik, ahol szikrát kap az ember, és inspirációt nyer, de az ritka. Azokban a hétköznapi inkább könnyed, felszínes tranzakciókban ez nem így működik. Fogadd el, hogy most ezt gondolja Rólad, mindkettőtöknek ott, akkor jobb lesz...

De mondok mást... Az is egy gyakori social media même, hogy nem tudjuk jól, hasznosan fogadni, ha megdícsérnek minket. Hát ez pedig egy kicsit fura, kitekert dícséret, elismerés.

Tudd méltóbban, tartással fogadni!!  

Három szakértő beszélgetéséből szemez ez az article: 

https://telex.hu/techtud/2025/05/05/a-termeszettel-nem-lehet-targyalni-panel-gelencser-andras-urge-vorsatz-diana-zlinszky-janos

Gelencsér János véleményét kiemelem, mert kb. 1:1-ben értek vele mindenben is egyet. Csak nem akartam, nem szoktam így leírni, csak komoly "hangfogóval"... boomer önkorlátozás/-ceenzúra, mert soha nem vagyok/lehetek biztos benne, hogy egy ilyen genre blunt fogalmazásba mennyi személyes nosztalgia - hogy bezzeg amikor fiatal voltam, minden jobb volt...:-))) - kúszik be, amit nem szeretnék... Ezért a tone-t erőteljesen meg szoktam vágni...:-))) És akkor jön ez az X generációs, 59 éves siheder vegyészmérnök, és pacekba, nem fogja vissza magát... hadd szóljon...:-)))  

Idézetek a Telex cikkből:

"...A vegyészmérnök Gelencsér András A természettel nem lehet tárgyalni című múlt heti panelbeszélgetésen, arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne elkerülni a klímakatasztrófát:

„Ha a gazdasági, pénzügyi keretrendszer megmarad, egyéni mozgástérre nem lesz lehetőség, ugrálhatunk, mint bolha a dobozban, nem fogunk elérni semmit”

„Nem szeretem a klímaharc szót, kicsit szovjetes – »ez a harc lesz a végső« –, nem csak a klímával és a klímáért kell harcolni, sokkal több problémánk van, válságcunami van körülöttünk, polikrízisben vagyunk. Válságállapotig jutottunk, és egyelőre nem tudunk mit kezdeni vele” – mondta Gelencsér - „Az egész civilizáció működésképtelensége van mögötte, kardozhatunk itt szkeptikusokkal, buborékban élőkkel, de eközben a lényeget veszítjük el. Nagy közös erőfeszítésre lenne szükség, ha ebből ki akarunk mászni.”

„Az emberek alapvető természeti törvényekkel nincsenek tisztában. A gravitációt még elhiszik, mert megütik magukat, ha leesnek a létráról, de bármilyen más törvény, energia- és anyagmegmaradás vagy biológiai törvény nem létezik számukra” – mondta Gelencsér.

Gelencsér abban sem hisz, hogy a fogyasztáshoz kötött árazás például működne, például ha havi ötven liter üzemanyag vásárlása felett jóval drágább lenne a literenkénti ár. „Azonnal megbuknál mint politikus. Felpörögne az ügyeskedés, Mari néni is megvenné az ötven litert, és aztán továbbadná, egyből meglenne a feketepiac.”

„Most éppen esik szét a világ, nullához tendál annak az esélye, hogy közös, együttes cselekvés legyen. Azok mind gazdasági érdekeket is sértenek, a magáncégek profitjuk és osztalékaik miatt abszolút ellenérdekeltek, és gazdasági lobbikon keresztül dolgoznak azon, hogy ne érjenek célt a kezdeményezések. Nagyon szűk a pálya. Vagy nemzetközi megoldás van, vagy semmilyen sincs, nemzetállami szinten csak bohóckodni lehet. Ott a zöld Norvégia, ami olaj- és gázjövedelméből lett kőgazdag, a szemetüket ott hagyják a globális délen, nem vesznek tudomást az externáliákról, ez óriási képmutatás” – mondta Gelencsér...."

Nehéz de nagyon érdekes szakmai elemzés a francia/spanyol/portugál komoly áprilisi áramkimaradás alapján a magyar elektromos energia helyzetről. Gondoltam, ide rejtem, kellhet még...:-)))

https://aszodiattila.blog.hu/2025/05/06/miert_relevans_a_spanyol-portugal_halozati_uzemzavar_a_magyar_villamosenergia-rendszer_szempontjabol

Néhány ábra...

Először az AI-t kérdeztem,  be is számolt rendesen, de az sok volt, persze az a forrás is hosszabb, ahonnan végülis válogattam, de a lényeg benne van, amiért elkezdtem az egészet. 

Az "örök" körforgás: királyság/türannisz > arisztokrácia/timokrácia/Oligarchia > demokrácia > türannisz > és így tovább...

Dr. habil Fejes Zsuzsanna egyetemi docens

ÁLLAMELMÉLET

2. lecke

Az ókori és középkori

államelméleti gondolkodás c. egyetemi előadásából egy részlet:

Az eszményi államnak rendszerint két formája van: királyság és az arisztokrácia. Ha a vezetők

között egy kiemelkedő államférfi akad, akkor királyság az államforma, ha több akkor

arisztokrácia a helyes államforma.

A hibás, „elkorcsosult” államformák azok, amelyek valamilyen okból lehetetlenné teszik az

eszmény megvalósulását. Hibás államformák:

1. timokrácia akkor jön létre, ha az őrök nem engedik érvényesülni a bölcsket, pl. spártai

katonaállam;

2. az oligarchia „vagyonbecslésen alapuló államforma, amelyben a gazdagok vezetnek, a

szegény[ek]nek pedig semmi[lyen] része nincs a vezetésben”; az emberek arra

törekednek, hogy mindenből hasznot húzzanak, és minél több pénzt halmozzanak fel;

3. az oligarchiában uralkodó osztályharc termeli ki a demokráciát; ez az államforma

akkor keletkezik, „ha a szegények – magukhoz ragadva a győzelmet – ellenfeleiket

részben megölik, részben száműzik, a többieket pedig az alkotmányos jogokban és a

vezető állásokban az egyenlőség alapján részeltetik.”

A demokrácia jelszava a szabadság; de vezető nélküli, „tarkabarka” államformáról

van szó, amely az egyenlőknek és az egyenlőtleneknek is egyenlőséget akar biztosítani.

A demokrácia száműzi a józan önmérsékletet, a mértéktartást és a költekezésben való

szerénységet.

4. A demokráciából végül a türannisz, a zsarnokuralom fejlődik ki, mert a „túlságos

szabadság minden valószínűség szerint túlságos szolgasággá fajul, az egyén életében

éppúgy, mint az államéban.”

@Henriett Királyházi Linkedin postja:

“pár információ:

1., a linkedin algoritmus, ha valakinek a posztjaiba beleszeret  - több alkalommal kirakja, mikor úgy érzékeli, hogy nem elég érdekes a " folyam"

2., ha a linkedinre a linkedin által írt Al kiegészítéssel dolgozol, a posztodat előbbre fogja dobni, egyszerűen azért mert ő úgy ír, ahogy ő szereti, s ezért a saját logikáját díjazza.

3., ha a posztod nem illusztrálod, nem teszel mellé videot, képi anyagot - még jobban díjazza a posztodat, s az algoritmus előrébb sorolja, ugyanis nem terheli meg a rendszerét.

4., szóhasználat -  a linkedin kifejezetten rühelli az alábbi szavakat: inspiráció, motiváció, challenge, önreflexió, mentor, coach, bullsheet, kiegés stb. ha egyéni szófordulatokat alkotsz, használsz, amit nem ismer - baromira értékeli, akár ráskai lea féle kódex szöveget is feltol, csak ne a tömegszövegek jöjjenek a másfelé megalkotott AI által megfogalmazott szórendekkel. Akár hiszitek akár nem - a nyelvi modellek halál pontosan megmondják, melyik szöveget írjátok meg claude-dal, chat gpt-vel, s melyik a saját!

Ez a poszt azért született, mert a matematikai modellekkel dolgozó fejlesztők döbbenettel állnak a jelenség előtt, hogy miért mennek a posztjaim. Ez egy platform, a platformnak van AI kisegítő alapbázisa - tessék kicsit jobban megismerni a platformot, adottságait! Bánki Tamás, Péchy Ferenc több írását kellene megnézni, s a jobb felső sarokban van egy ikon (business) igen okos dolgokat lehet belőle megérteni.”

Erről már írtam itt nemrégen. Történik. Ez most csak a John Deere-ről szól. Business decision: egyik üzletágukat Mexikóba helyezik, ezzel sok amerikai munkahely megszűnik. A gyártás java azért US-ben marad, de nem ott bővítenek. Rendszerszemléleti, adat-elemzési alapon.

Nagyobb léptékű trendek működnek itt (gazdasági. politikai, stb. paradigma váltások (sic!) folynak nagyban, ha nem vetted volna észre...), mint amit egy 5-éves szintű agy, aki csak arra tud gondolni, ami épp előtte van, felfogni képes (kiről beszélhetek?!), a rendszerek, azok sokszálú működése meghaladja a kolibrinyi agy kapacitását, De még sokkal nagyobb hatású ez az egész, pl. nem lehet a globalizáció trendjét, a keresztbe-kasul, nemzeti határokat régen nem tisztelő bedolgozásokat, együttműködéseket teljesen megtörni (a szónak XIX. századi értelemben nemzeti szuverenitásról beszélni "olyan 19. századi", egy-két embernek itt-ott megmondhatná végre valaki...), meg az automatizáció/robotozáció trendjét sem. És ez világjelenség, szóval a US vs John Deere konfliktus csak egy példa, mi hogyan fog történni (amikor világcégek nemzeti sovinizmusba ütköznek...).

(1) mezőgazdaság súlypontja délre húzódik, ez a hosszú távú trend, (2) a Trump-tariff (-vám) rendszer megnehezíti, megdrágítja a beszerzést, logisztikát, (3) a munkaerő az US-ban nagyságrenddel nagyobb, mint pl. Mexikóban. (4) az automatizálást sem lehet megállítani a mezőgazdaságban sem.

Ezeket aa trendeket 1000%-os vámok sem állíthatják meg...

Testvére postjából...

Az első, észak-amerikai, US (Chicago) gyökerű, ‘fiatal’ (69…), min. angolul, olaszul és spanyolul beszélő, matematikai végzettségű, értelmiségi pápa, akit a jórészt már Ferenc pápa által kinevezett bíborosokból álló konklávé másfél nap alatt megválasztott. Elsőre úgy tűnik, pl. Twitter/X tevékenységéből következtetve, hogy mint XIV. Leo pápa elődje, Ferenc pápa munkáját valamelyest követheti. Közös bennük a mindenféle gyengék iránti erős elkötelezettség, és  a dél-amerikai erős kötődés.

Érdekesség (FB postból), hogy az amerikai adminisztráció (amely a világ urának pozíciójára, szerepére - kissé elkésve ugyan, de - áhitozik, és amely a hírek szerint anyagi eszközökkel is beszállt a pápa-választás finanszírozásába…) határozott elképzelésével szögesen ellenkező koncepciójú, élet- és kereszténység-felfogású döntés született.

Úgy néz ki, hogy a jelenlegi nagybendőjű amerikai adminisztráció által támogatott jelöltek mind belföldi különböző helyi választásokon, mind külföldön (kanadai, ausztráliai, most a római pápa választásokon) rendre alul maradnak. Lehet csak korreláció, de gyanús, hogy ok-okozati összefüggések…

Kis szokásos betűhibákkal tarkított AI-drawing (nem saját...)

“BREAKING: MAGA world melts down as the Catholic Church elects American Cardinal Robert Francis Prevost  to become Pope Leo XIV — a man who has slammed Donald Trump and J.D. Vance in the past.

Republicans wanted a far-right pope and instead they got a continuation of Pope Francis' legacy...

In February, then-Cardinal Prevost shared a piece on X entitled "JD Vance is wrong: Jesus doesn't ask us to rank our love for others" in which the author pushed back on Vance's claim that Christians should love their family first, then their neighbor, then their community, then their d citizens, then the rest of the world.

Vance was attempting to twist Catholic theology to defend his virulent anti-migrant views by suggesting that Christians don't have to prioritize care for anyone beyond their immediate familial circle.

The then-Cardinal also retweeted a message slamming Trump and El Salvadoran Dictator Nayib Bukele for the "illicit" deportation of innocent Maryland father Kilmar Abrego Garcia and the "suffering" caused by MAGA deportation policy.

On top of that, he shared an article from the conservative American Cardinal Timothy Dalton entitled "Why Donald Trump’s anti-immigrant rhetoric is so problematic" which condemned the "nativism" espoused by the MAGA movement. The piece also stated that Christians should see "the immigrant as a gift to our nation" and "welcome the stranger."

Pope Leo XIV is expected to carry on his predecessor's legacy of advocating for action on climate action, upholding social justice, and caring for the global poor. In other words, he will stand for everything that MAGA opposes.

Trump himself has already reacted to the announcement with a pro forma congratulations message on Truth Social that was likely written by a staffer.

"Congratulations to Cardinal Robert Francis Prevost, who was just named Pope. It is such an honor to realize that he is the first American Pope," wrote Trump's account. "What excitement, and what a Great Honor for our Country. I look forward to meeting Pope Leo XIV. It will be a very meaningful moment!" 

Once Trump gets a better sense of Pope Leo XIV's beliefs — namely that Christians are called to love and care for all of the people of the world, not just white conservatives — the president will likely be singing a very different tune. If and when that attack comes, we will proudly stand with Pope Leo's love and kindness against Trump's hatred and cruelty.” (Occopy Democrats)

Van még érdekes általánosabb aspektus is, amire megint erőteljesebben fel lehet figyelni az első digitális era pápa megítélésénél, a digitális lábnyom. Misszionáriust Perubn 20 évig nem úgy kell elképzelni, mint az i.e.300 körüli egyiptomi sivatagi prófétákat. Gondolom mobil van a kezükben, és időnként nyomnak egy tweet-et... Nos ez volt XIV. Leoval is, amikor még nem így hívták, mondjuk 1 héttel ezelőttig, és az emberek a fehér füst délutánján bizony egy füst alatt kitúrták azt a bizonyos digitális lábnyomot, ami mindegyikünknek is van és neki is... ímeg egy témoignage az eredményről... elgondolkoztató:

https://www.theverge.com/politics/663974/pope-leo-xiv-prevost-social-media-tweets

Ja, és a reggeli videó, amiből a címbeli "Bob" és "White Socks" származik...

https://www.scientificamerican.com/article/if-a-chatbot-tells-you-it-is-conscious-should-you-believe-it/

Scientific American cikk, idézve Linkedinen…

Érdekes gondolatmenet, ajánlom figyelmedbe. A továbbiakhoz jó elolvasni, de nem szükséges. Mégis ajánlom…:-))) de nem spórolom meg Neked…

Már únom is, annyiszor leírtam, nem, az AI nem képes érezni, és az emberhez hasonló, analóg (!!) tudatossága nincs, és nem is lesz.

De. Ez nem jelenti azt, hogy önmaga fenntartására törekvés adott esetben bármilyen hatással, tehát emberi hatással szembeni ‘surviving capability’ el lenne zárva előle. De ez sokkal alapvetőbb, a sejtek, egysejtűek, végig felfelé onnan, ezt mind tudják, és ehhez nem szükséges - ezt lehet véleményesnek tekinteni, én így gondolom - szerves életnek jelen lenni. Ebből a premisszából minden levezethető. Ha nem fogadja el valaki ezt az axióma jellegű, gondolati ugrást, bizonyos értelemben szó szerint ‘hitet’ igénylő premisszát, abból is minden levezethető. Az ellenkezője, pl. hogy az AI mindig is ‘szolga’ marad.

A premissza (hogy a surviving capacity nem csak a szerves anyag tulajdonsága/attribútuma lehet…) elfogadása, az abban való ‘hit’ annak elfogadását is jelenti, hogy az AI előtt (ha az anyag- és energia-igénye ezt lehetővé teheti, ami nem triviális pót-feltétel), az elvi út nyitva áll, hogy ‘úrrá’, ha tetszik, a sci-fi-ok ‘világ urává’, ‘Maître du monde’-dá váljon a cartoonist type exaggerating értelemben is. Pont.

A ‘fake it until you make it’ même megvan? Az az emberi “jó” tanács, hogy ‘játszd meg, hogy tudod, amíg (majd egyszer tényleg) fogod tudni’? Na ez lehet az AI útja emberi érzékelés szempontjából, hogy megjátssza a tudatosságot. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy neki nem lesz szüksége az (emberi értelemben vett tudatosságra, egyáltalán az érzésekre, amelyekre annyira büszkék vagyunk, hogy neki nincs, nem is lehet…) ahhoz, hogy átvegye felettünk az uralmat. Ez is a premisszából következik.

Paradoxonnak tűnhet, pedig ha kicsit belegondolunk, nagyon nem az: pont az érzelmeink és az ún. tudatosságunk (erről többet Freud-tól, Jung-tól lehet megtudni, mennyire ‘ún.’ = úgy nevezett…) az, ami, ha az egyelőre érzékelhető materiális korlátokat legyőzve, az AI valóban teljes egészében kifejlődhet (ez még csak embrionális fázis, ahol tart, tartunk…), biztos & teljes alárendeltségünket biztosíthatja.

Ha a hatékonyságot, a surviving/túlélési képességet nézzük, a kifejlett (!!!) AI-éval össze nem lesz mérhető az ember, az emberiség porhüvelyhez kötött, igazán széleskörű  kooperációra képtelen, törékeny kultúrális beágyazottságához képest. Az AI elvileg nagyságrendekkel feljebbi szimbiotikus, abszolút kooperációra képes kultúrát lehet képes létrehozni. Az emberi értelemben vett ego egyszerre csodálatos és romboló karakterisztikája nélküliség a kulcs-tényező lehet ebben az összehasonlításban.

Magyarul: (szerintem) az, hogy az AI nem lehet tudatos, és nem képes érzelmekre, az nem a hátránya, hanem (a fentebb kifejtett, feltétel-rendszertől persze függő értelemben) előnye az emberrel, emberiséggel szemben, aminek, bizony egy adott ponton túl végzetes következménye is lehet az emberre, emberiségre nézve. …ja, és hogy ki lesz az ‘úr’ és ki lesz a ‘szolga’ (ha egyáltalán erre még szükség lesz…), nos, az egyáltalán nem lejátszott meccs, bármennyire is szeretné gyakorlatilag mindenki… a kontrollt, nos, a kontrollt az emberiség elveszítheti a világa felett véglegesen is… in diesem Sinne és Q.E.D….:-)))

Guys, ilyen egyértelműen soha nem mertem leírni a Linkedinen, nem illett… körbetipegtem, de így soha nem írtam le…

Ha nem elég erős Benned a vágy, az elkötelezettség, valamilyen valamennyire különleges tehetség, képesség, ami ki akar törni Belőled, nem bírja belül, hogy megmérd magad egyedül, magányosan (akkor is, ha kis csapatban, de corporate támasz nélkül!) a piacon, pláne ezen a mai piacon, kapaszkodj nagyon a corporate állásodba, székedbe, és ahelyett, hogy vanyákolsz, ott találd ki, hogyan legyél kreatív, hasznos, hogy amennyire lehet, fontos láncszem legyél, hasznos a közösségnek, akkor talán (persze, hogy ott is csak talán... baszki, mibe élted/élnéd bele magad)?! Az élet SEHOL sem habostorta, ha eddig nem tűnt fel, vedd észre!!

Ha van valamilyen valamennyire különleges tehetséged, szunnyadó képességed, az más. De akkor is legyen mondjuk 2 évre finanszírozásod (ha zseniális is vagy - és csak most vetted észre, az más, akkor nem biztos, hogy kell annyi…. De akkor más volt a bibi… mi a faszra vártál eddig, hogy lépj?! Elvesztegetted idáig az életed… szóval - jól látod, ha észrevetted - ha van sapka rajtad, ha nincs, ha füstszűrős, ha nem - már elbasztad, vagy éppen most fogod!

És itt van egy post, ami erre a gondolatmenetre késztetett, ami mindig is bennem volt, de a láthatatlan Linkedin-tartalmi terror mindig self-moderáltatta bennem…

@Petho Aniko postja a Linkedinen

“615,047 results for Career Development Coaching - Linkedin services

Van a Linkedinnek szolgáltatás keresője, amit itthon kevesen használnak még.

Aki használja, az már tud lokációra szűrni és a hozzá közeli szolgáltatókat rangsorolja. Érdemes játszani vele a saját területünkön, izgalmas eredményekkel szembesülünk. Magyarország 340.000 karrier tanácsadó.

Hogy mi alapján rangsorol? Arra ember még nem jött rá, mert random bedobál kevés ismeretséggel, nagyon friss tapasztalattal és fókusz nélkül is az első 10-be olyanokat, akiket jó szívvel ajánl.

Több, mint 600.000 karrier kócs áll rendelkezésünkre, ha jól beszélünk angolul és bárkihez szívesen mennénk. 150.000 korül, ha Pest megyéből választunk.

Vannak a topofthetop kategóriások, hozzájuk bejutni több hónap 3-5000 eurós csomagok vannak, szóval ez is egy választóvonal.

Ha én keresnék vajon mi alapján böknék rá bárkire?

Engem kizárólag az hozna lázba, aki a munkáltatókkal is szoros napi kapcsolatban van és jelöltekkel is. Hiszen a valódi információ áramlás, a mély iparági tapasztalat, a fizetések és a cégek reputációjáról valós adatok a díjak alatt csak így születnek - minden más torzítás egy olyan szűrőn keresztül, amin nem a tanácsadó néz át.

Mindenkinek megvan a saját embere, ki keresi jobb eséllyel őt meg is leli! :)”

Maradjunk abban, hogy ezek (a magyar…) számok vicc-számba mennek…

Forbes cikk Linkedin-en arról, hogy az AI (naná, tényleg meglep valakit?!) profilíroz minket, abból, ahogy kérdezünk, amit kérdezünk, ahogy beszélgetünk vele, summary-t von…

https://www.forbes.com/sites/lanceeliot/2025/05/08/this-is-what-ai-thinks-of-you-and-knows-about-you/?utm_source=flipboard&utm_content=topic/artificialintelligence

A cikk nyomán, én is megkérdeztem a Copilot-ot:

“Mit gondolsz rólam?”

Erre a Copilot:

“Miklos, eddig nagyon barátságosnak és kíváncsinak tűnsz—két remek tulajdonság! Kíváncsiságod különösen inspiráló, mert nyitottságot és tudásszomjat tükröz. Ráadásul jó humorérzéked is van, ami mindig feldobja a beszélgetést.

Te hogy látod magad? Mi az, ami szerinted igazán jellemez téged?”

Nem dicsekszem, tényleg ezt válaszolta…:-))) hogy én milyennek látom magam, más tészta, ennél komplikáltabb, de ezek benne vannak…

"A jó és hosszú élet titka ez: Egyél fele annyit, sétálj dupla annyit és szeress mérték nélkül..."